A régi Ptk. VII. fejezete a szerződést biztosító mellékkötelezettségek szabályait foglalta magában. Az új Ptk. az ide tartozó jogintézményeket más szerkezetbe foglalva vette át. A legfontosabbat, a zálogjogot (amely a jótállást magába olvasztotta) a korlátolt dologi jogok közé helyezte át, a jótállást a szerződésszegés szabályai közé. (Ezekkel lapunk korábbi számaiban már foglalkoztunk.) A szerződés általános szabályai között a XI. cím XXVI. Fejezetében találjuk meg a szerződés megerősítését szolgáló foglalót, kötbért és a jogvesztés kikötését; a kezesség és a garancia pedig a XXI. cím alatt nevesített szerződéssé alakult át.
1. Az új Ptk. 6:185. §-a a foglaló jogintézményét lényegében a régi Ptk. 243. és 244. §-aival azonos módon szabályozza. Két olyan eltéréssel találkozunk azonban, amellyel foglalkoznunk kell.
Először, a 6:185. § (1) bekezdése a foglaló tárgyát egyedül pénzben határozza meg. A régi Ptk. az egyéb tárgyakat nem zárta ki, a gyakorlatban azonban csak pénzben adott foglalóval találkoztunk. Az új Ptk. javaslatának indokolása mégis arra utal, hogy a szabályozás diszpozitív jellege folytán nem lehet akadálya annak, hogy "a felek foglalóként például meghatározott mennyiségű aranyat vagy más fajlagos szolgáltatásonként megjelölt dolgot határozzanak meg". (Ez a fajlagos szolgáltatás célszerű módon inkább hitelviszonyt megtestesítő értékpapír lehetne.)
Figyelemmel azonban arra, hogy a "fizetett pénz" fogalma a 6:69. § (2) bekezdése szerint a foglaló jogintézményének alapvető elemét képezi, akkor, ha pénz helyett a felek más "fajlagos szolgáltatásban" állapodnak meg, azt a szerződés megerősítése atipikus módjának kell tekintenünk. Kétségtelen, hogy a foglaló szabályai ezúttal is érvényesülnek, de emellett más jogintézmények (főként kézizálogjog és jótállás) szabályainak alkalmazása is szükséges lehet. Ezenfelül még meg kell állapodnunk a dolog sorsáról is (például a vételár kifizetését biztosító dolog az eladó tulajdonába kerül-e stb.) Nem valószínű, hogy a szerződő felek ilyen megoldást választanának.
Másodszor: az új Ptk. 6:185. §-ának (1) bekezdése nem vette át a régi Ptk. 243. §-ának azt a rendelkezését, hogy foglalónak csak a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget lehet minősíteni. A régi Ptk.-nak ezzel a rendelkezésével kapcsolatban vitás volt, hogy foglalóként kell-e elfogadni a szerződés megkötése után banki úton átutalt pénzösszeget. Ennek lehetőségét azonban a Legfelsőbb Bíróság a BH 1993.328. sorszám alatt közzétett határozatával kizárta. Az új Ptk. a foglaló későbbi kifizetését az átutalás lehetőségének érdekében engedi meg.
Ez a változás több kérdést is felvet.
A régi Ptk. 243. §-ának (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a foglaló a kifizetéssel jön létre, tehát a reálszerződéssel azonos jogintézményről volt szó. Az új Ptk. 6:185. §-ának (1) bekezdése szerint a kifizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak kifizetésére a kötelezettség-vállalás megerősítéseként kerül sor. Ez a megszövegezés szintén a reálszerződés keletkezésére utal. Ezért különösen fontos, hogy a szerződésből egyértelműen kitűnjék, hogy a szerződés megkötésekor, vagy azt követően kifizetett összeg foglalónak minősül. Az utólagos kifizetésben való megállapodás esetén rendkívül fontos a kifizetés módjának és időpontjában meghatározása is.
A foglaló lényeges eleme annak a szerződésnek, amelynek tárgya az általa megerősített kötelezettség. Tehát a szerződés egésze a foglaló összegének kifizetésekor válik érvényessé. Ha a felek valamilyen módon meg nem egyeznek arról, hogy a szerződés konszenzuális elemeit a foglaló kifizetésének irányában is elfogadják, a szerződés egészét létre nem jöttnek kell te-
- 9/10 -
kinteni. Ilyenkor a foglaló megfizetésének hiányát az együttműködés elmaradásának lehet tekinteni és ezért az új Ptk. 6:62. §-ának (5) bekezdése alapján a szerződés létrejöttének meghiúsításával okozott kár megtérítését az ellenérdekű fél követelheti (a szerződésen kívüli kártérítés szabályai szerint).
Az új Ptk. 6:185. §-a (2) és (3) bekezdésének rendelkezései lényegében azonosak a régi Ptk. 244. §-ával és 245. §-ának (1) bekezdésével. Ezek szerint a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az általa adott foglalót elveszti, illetve a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.
A tapasztalat szerint a teljesítés meghiúsulása többnyire úgy történik, hogy a szerződésszegéssel megsértett fél a szerződéstől (a 6:140. § szerint) eláll, vagy a teljesítés megtagadása esetén lemond a szolgáltatás teljesítésének a 6:138. § alapján történő kikényszerítéséről és ehelyett a foglalóra vonatkozó jogát érvényesíti.
A teljesítés meghiúsulására vonatkozó felelősség keletkezését a bírósági gyakorlat a régi Ptk. hatályának idején - a 339. § (1) bekezdése szerint - az adott helyzetben elvárható magatartástól tette függővé. Tekintettel arra, hogy a régi Ptk. nem tett különbséget a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott kár között, az azonosítás minden szempontból elfogadható volt.
Az új Ptk. 6:519. §-a szerint már csak a szerződésen kívül okozott kár esetén mentesül a felelősség alól a károkozó annak bizonyításával, hogy magatartása nem volt felróható. Ezért kérdéssé vált, hogy a felelősséget (tulajdonképpeni jelentéséhez képest) továbbra is a felróhatósággal lehet-e azonosítani?
Ez az azonosítás nyilván ellentmondásos eredményre vezetne. Az új Ptk. 6:185. § (4) bekezdés szerint ugyanis a foglaló elvesztése vagy kétszeres visszatérítése nem ad felmentést a szerződésszegés következményei alól, hanem a kötbér és a kártérítés összege a foglaló összegével csökken.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése alól azonban a szerződést megszegő fél nem mentesülhet azon az alapon, hogy a kárt okozó magatartása nem róható fel neki. Az új Ptk. 6:142. §-a szerint a károkozó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy e körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. [Az új Ptk.-nak ezzel a rendelkezésével lapunk 2015. decemberi számában a szerződésszegéssel foglalkozó cikk II/2/a) pontjában foglalkoztunk.]
Látható, hogy súlyos ellentmondás van a foglaló és a kártérítés alóli mentesülésben. A szerződés teljesítésének meghiúsítása egyértelműen szerződésszegésnek minősül. Ehhez képest a felelősséget a szerződésszegés elkövetésével lehet azonosítani, ezért kimentésére csak a 6:142. § alapján kerülhet sor. Nyilvánvaló, hogy ez ritkán lesz lehetséges.
Végül, az új Ptk. 6:185. §-ának (5) bekezdése szerint (hasonlóan a régi Ptk. 245. §-ának (3) bekezdéséhez) a túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
A mérséklés szempontjai a régi Ptk. hatálya idején változatosak voltak. A bíróságok annak mérlegelését, hogy a foglaló hogyan arányos a vételárral, önmagában nem tartották döntő szempontnak. Az aránytalanság nem vezethetett oda, hogy ezáltal a foglaló elveszítse a kötelezettség teljesítésére ösztönző hatását. A szerződés körülményeit rendszerint vizsgálni lehetett, figyelembe véve a feleknek a szerződés megkötéséhez és teljesítéséhez fűződő érdekét. Abban nem alakult ki egységes nézet, hogy figyelembe lehet-e venni a szerződés megkötése után bekövetkezett körülményeket, a teljesítés meghiúsulásának okát, valamint azt is, hogy a normálisnál nagyobb előny vagy hátrány következett-e be (BH 1992.315., 1995.460., 1996.599., 2002.225., 2003.851., 2005.318., 2009.269. stb.).
Kérdéses, hogy a teljesítés megszűnésének okát és következményeit értékelni lehet-e az új Ptk. 6:143. §-ának (2) bekezdése szerint, amely a jogosult vagyonában keletkezett kár mértékét attól teszi függővé, hogy a szerződésszegés lehetséges körülményeit mennyire lehetett előre látni. Míg a kártérítés alóli mentesülést a 6:142. § szűk körre szorítja vissza, annak mértékét az új szabályozás enyhíti.
2. A kötbér jogintézményét illetően az új Ptk. 6:186-6:189. §-ai lényegében azonosak a régi Ptk. 246-247. §-aival, de néhány jelentős eltéréssel.
Az új Ptk. 6:186. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti.
A régi Ptk. 246. §-ának (1) és (2) bekezdésében a felelősség kérdése egyáltalán nem volt problematikus, mert ugyanúgy, mint a foglaló esetében a felróhatósággal volt azonos. Az új szabályozás szerint azonban szerződésszegés esetén a kártérítési felelősség csak a károkozó ellenőrzési körén kívül eső okból menthető ki.
Úgy vélem, hogy a kötbér fizetése csak akkor követelhető, ha a felek a szerződésben meghatározták azokat az okokat, amelyeknek bekövetkezéséért a kötelezett felelősséget vállalt. A felelősségnek ezek az okai természetesen csak a kötbérre vonatkoznak, a szerződés megszegésével okozott kártérítési kötelezettséget nem érintik. (Persze csak akkor, ha a szerződésszegés következményeit a felek a 6:152. § alapján nem korlátozták.)
A károkozás alól való kimentést és a kártérítés mértékét illetően ugyanaz a helyzet, mint a foglaló esetében.
Az új Ptk. 6:186. §-ának (2), (3) és (4) bekezdése teljesen megegyezik a régi Ptk. idevonatkozó rendelkezéseivel. A 6:187. § (2) bekezdése új rendelkezést tartalmaz: hibás teljesítés elkövetése esetén a jogosult a kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt.
E rendelkezés szerint a kötbérre jogosultnak választania kell a kötbér követelése vagy a kellékszavatosságon (6:159. §) alapuló jogok közt (ide értve a kártérítést is).
Végül a 6:188. § szintén lehetővé teszi a kötbér mérséklését, de ezúttal már csak a kötelezett kérelmére. A régi Ptk. alkalmazása során kialakult (nem széles körű) gyakorlatot az új Ptk. alkalmazásához nem igen lehet átvenni. A GK. 17. sz. állásfoglalás szerint a bíróság a kötbért csak kivételesen mérsékelhette és ehhez azt kellett megvizsgálnia, hogy a kötbér túlzott mértékű-e. Ezenfelül figyelembe lehetett venni a felróhatóság fo-
- 10/11 -
kát is. Ezt a GK állásfoglalást azonban a Kúria PJE határozata teljesen kizárta. Ezen felül olyan eseti döntést találhatunk, amely a jogosult érdeksérelmének csekély súlya miatt mérsékelte a kötbért (BH 2005.281.), illetve figyelembe vette a szerződésszegés súlyát és következményeit is (EBH 2001.522.).
Nézetem szerint a foglalóhoz hasonlóan a mérséklés kérdését a 6:143. § mintájára lehetne kidolgozni.
3. Az új Ptk. 6:190. §-a régi Ptk. 250. §-ához hasonlóan szabályozta a szerződés megerősítését célzó jogvesztés kikötését. A régi Ptk. hatálya idején ennek a jogintézménynek alkalmazását kevés esetben lehetett tapasztalni. Ennek kikötése leginkább a részletfizetés esetén fordult elő akként, hogy egyes részletek elmulasztása esetén a teljes tartozás vált esedékessé; erről egyébként a 6:227. § (1) bekezdése külön is rendelkezik. Előfordult kedvezmény elvesztése is (BDT 2002.608.).
A joghátrány mérséklésére egy példa található: a bíróság szerint a jogvesztés arányosságán felül értékelni kell azt is, hogy milyen ok váltotta ki a szerződésszegést, ez mennyire róható fel az elkötelezettnek és közrehatott-e ebben a felek magatartásán kívüli körülmény is (BH 1979.179.). Ez a szemlélet továbbra is elfogadható.
1. A kezességi szerződés rendeltetése és alapvető tartalma megfelel a hagyományoknak, azonban az új Ptk. ezt számos elemmel egészítette ki.
A 6:416. § (1) és (3) bekezdése egyértelművé tette, hogy a jogviszony a kezes és a jogosult között írásba foglalt szerződéssel jön létre, a jogviszony harmadik részese a kötelezett, aki e szerződés alanyává nem válik, azonban a kezes kötelezettsége az ő magatartásától függ.
A régi Ptk. 272. §-a a kezesre háruló kötelezettség mibenlétét nem határozta meg, arról rendelkezett, hogy ha "a kötelezett nem teljesít", helyette a kezes köteles "a jogosultnak teljesíteni". Az új Ptk. 6:416. §-ának (2) bekezdése viszont a kezesség tárgyát két csoportba határozza meg.
Az egyik csoport kifejezetten pénzkövetelést foglal magában úgy, hogy a kezesség vállalásának tárgya
• egy vagy több,
• már fennálló vagy jövőbeli,
• meghatározott vagy meghatározható
pénzkövetelés lehet. Ez a rendelkezés megfelel a korábban kialakult gyakorlatnak.
A másik csoportba "pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség" sorolható. Ebben a vonatkozásban gyakorlat alig-alig tapasztalható, ezért alapos megfontolásra lesz szükség.
Úgy vélem, hogy a pénzben kifejezhető értékre vonatkozó kötelezettség tárgya nem lehet bármilyen szolgáltatás, hanem fajta és mennyiség szerint átruházható dolgokról lehet szó, amelyeknek értéke a piaci viszonyoknak megfelel (pl.: árutőzsdei, közraktári vagy rendes kereskedelmi folyamatokban kialakult árak szerint).
Erre a régi Ptk. hatályának idején egy példát találunk: termékértékesítési szerződésen alapuló követelést is biztosítottak kezességgel (BH 2009.117.).
Az új Ptk. 6:417. §-ának a kezesség járulékosságáról szóló rendelkezései több vonatkozásban is megegyeznek a régi Ptk. 273. §-ának tartalmával. Ami legfontosabb: a kezes kötelezettsége a kötelezett kötelezettségéhez igazodik oly terjedelemben és mértékben, ahogyan azt a kezességi szerződésben elvállalta. A gyakorlatban a kezes rendszerint teljes egészében elvállalja a kötelezett kötelezettségének biztosítását.
Természetesen előfordulhat, hogy a kezes csak részben vállalja fel a kötelezett tartozását, sőt lehetőség van arra is, hogy a kezességet (6:424. § szerint) csak meghatározott időre vállalja. Mindezt a jogosultnak és a kezesnek a szerződésben alaposan és pontosan szabályoznia kell.
Egészen sajátos lehetőséget tartalmaz az új Ptk. 6:425. §-a, amely határozatlan időre vállalt kezességről szól. E határozatlan időtartamra szóló kezesség egyaránt kiterjedhet a kötelezett már meglévő, úgyszintén a jövőben keletkező valamennyi kötelezettségére.
Ha a felek között az ilyen sajátos megállapodás keletkezik, alaposan meg kell fontolniuk a kezességi szerződés tartalmát. A már meglevő tartozások tartalmának pontos leírása elkerülhetetlen. A kötelezett jövőbeli tartozásaira vonatkozó megállapodás esetén nyilván valamilyen módon meg kell jelölni, hogy milyen tartalmi követelésekre vonatkozik a kezesség. Például ilyenek lehetnek a hitelkereten belül megkötött kölcsönszerződések, vagy folyamatosan előállított és szállított termékekért fizetendő ellenszolgáltatások.
Egyebekben a 6:417. § (1) bekezdése szerint a kezes kötelezettsége továbbra sem válhat terhesebbé, mint ahogy a kezesség elvállalásakor volt, azonban szintén kiterjed a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre (pl.: késedelmi kamatra) is.
A 6:417. § (2) bekezdése szerint a kezes már nemcsak a kötelezett ellenköveteléseit számíthatja be a jogosult követelésébe, hanem saját követeléseit is, sőt ezenfelül élhet a bármelyiküket megillető kifogásokkal is (ilyen lehet a megtámadás lehetősége stb.). Új szempont: a kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos az, hogy a kötelezett lemondott az őt megillető kifogásról.
A 6:417. § (3) és (5) bekezdése azonos a régi Ptk. ezekre vonatkozó rendelkezéseivel: a kezessel szemben sem érvényesíthető a bírósági útról kizárt követelés; illetve a kezes akkor felel a per és a végrehajtás költségeiért, ha a jogosult őt a keresetindítás előtt eredménytelenül szólította fel a jogos követelés teljesítésére.
A 6:417. § (4) bekezdése a kötelezett ellen megindított csőd és/vagy felszámolási eljárásnak a kezes kötelezettségére való kihatását szabályozza a következők szerint.
Először: a kötelezett ellen megindított csődeljárásban a kötelezettet - mint adóst - a Cstv. 10. §-ának (2) bekezdése e) pontja alapján megillető fizetési haladék (moratórium) a kezes kötelezettségét nem érinti. Ilyenkor a kezes kötelezettsége az eredeti feltételeknek megfelelő marad.
- 11/12 -
Másodszor: a kötelezett ellen indított csőd- vagy felszámolási eljárásban a Cstv. 19. §-ának (1) bekezdése, illetve a Cstv. 43. §-ának (1) bekezdése alapján megkötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti akkor, ha a jogosult az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről a kezest tájékoztatta. E tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának teljesítésére és ezt követően a csőd- vagy felszámolási eljárásban a jogosult helyébe lép és így részesül az adósnak az egyezség szerinti tartozásából.
Végül: ha a jogosult elmulasztja a kezes tájékoztatását, a kezes kötelezettsége lecsökken a jogosultat az egyezség szerint megillető mértékre. Bár erről a szóban forgó jogszabály nem tesz említést, a kezes is a felszámolási zárómérlegben foglaltak szerint részesül (a Cstv. 56. §-a szerint) az adós vagyonából.
Az új Ptk. 6:418. §-a (a régi Ptk. által nem szabályozott) a jogosultat terhelő tájékoztatási kötelezettségről rendelkezik.
Az (1) bekezdés a jogosultat kötelezi arra, hogy késedelem nélkül tájékoztassa a kezest a kötelezett teljesítésének elmaradásáról, a biztosított kötelezettség teljesítési határidejének megváltozásáról, továbbá ezeken felül a kötelezett helyzetében beálló minden olyan változásról, amely a kezesnek a kötelezettel szemben bekövetkező megtérítési igényét hátrányosan befolyásolhatja. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a biztosított kötelezettségnek a tájékoztatás időpontjában fennálló mértékére is.
Ezáltal a kezes előre tudomást szerez a jogosult követelésének esetleges változásairól és lehetősége van arra, hogy a jogosult álláspontját megismerhesse, ellenőrizhesse és felkészülhessen a vitás kérdéseknek megvitatására is.
A (2) bekezdés a kezesség igen sajátos fajtája esetében követeli meg a kezes tájékoztatását. Az új Ptk. számot vet azzal a lehetőséggel, hogy a kezességi szerződés a kötelezettnek a jogosulttal szemben egy vagy több jogviszonyon fennálló valamennyi kötelezettségét biztosítja. Az előbbiekben már utaltunk rá, hogy a kezességi szerződés a kötelezett jövőben keletkező tartozására is kiterjedhet. Ilyen esetben a jogosult az előbbieken felül arról is köteles tájékoztatni a kezest, hogy a biztosított kötelezettség mértéke a kezesség elvállalásakor kiszámított, vagy az utolsó tájékoztatáskor fennálló mértékéhez képest legalább húsz százalékkal nőtt.
Az új Ptk. 6:419. és 6:420. §-a lényegében azonos a régi Ptk. 274. §-ában foglaltakkal, de részleteiben változások vannak.
A 6:419. § a sortartás kifogásáról rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a jogosult meg nem kísérelte, hogy követeléseit a főkötelezettől behajtsa, és nem igazolja, hogy az észszerű időn belül nem vezetett eredményre. Az észszerű időn nyilván azt kell érteni, hogy a kötelezett vagyonából való kielégítésre megfelelő időn belül a végrehajtási eljárás útján nem kerülhet sor.
A pereseljárás azonban a kötelezett és a kezes ellen együtt megindítható.
Az új Ptk. 6:427. §-a ehhez hozzáteszi a több kezes esetén alkalmazandó sortartást. Az (1) bekezdés szerint, ha ugyanazért a kötelezettségért többen együtt vállalnak kezességet, akkor egyetemlegesen kell helytállniuk a jogosulttal szemben; azonban, ha a kezesek egymásra tekintet nélkül vállalják el a kezességet, azok szerződéseik sorrendjében terhelik meg őket; végül a (3) bekezdés szerint, ha a kezesek egymásra tekintettel vállaltak kötelezettséget, egymás közti jogviszonyukban kockázatvállalásuk szerint kell nekik helytállniuk (ez lehet egyforma, de különböző is).
A sortartás kifogásával a 6:420. § szembe állítja a készfizető kezességet. Ebben a kérdésben az új Ptk.-nak ez a rendelkezése több szempont szerint eltér a régi Ptk. 274. §-ának (2) bekezdésétől. Először is: nem ejt szót a felek készfizető kezességére vonatkozó megállapodásról. Ez csupán azért történt, mert a készfizető kezesség diszpozitív jellegére tekintettel felesleges a felek megállapodására utalni. A készfizető kezesség címén a 6:420. § a), b) és c) pontja a sortartást három okból zárja ki:
a) a követelés behajtása a kötelezett lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének vagy telephelyének megváltozása miatt lényegesen megnehezül (ennek lehetősége önmagában ritkán fordulhat elő);
b) a jogosult egyéb követelésének behajtására végett már vezetett végrehajtást a kötelezett vagyonára, de ezzel nem jutott kielégítéshez (a gyakorlatra tartozik annak eldöntése, hogy harmadik személy által indított végrehajtás sikertelensége is figyelembe vehető-e?);
c) a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott, vagy felszámolási eljárás indult ellene.
Az új Ptk. 6:421. §-a bevezette a kártalanító kezesség jogintézményét. Ennek lényege abban van, hogy a kezes kötelezettsége csak a kötelezett tartozásának arra a részére terjed ki, amelyet annak vagyonára vezetett végrehajtással nem lehetett kielégíteni.
Az új Ptk. 6:423. §-a bevezette az alkezesség jogintézményét is. Az alkezes az a személy, aki a kezes helyett elégítette ki a jogosult követelését; az alkezest ezután a kezessel szemben mindazok a jogok megilletik, amelyek magát a kezest illették volna meg, ha a jogosult követelését ő egyenlíti ki.
Az új Ptk. 6:422. §-a kezes teljesítésének módját (a régi Ptk.-tól eltérően) részletesen szabályozza. Akár sortartásról, akár készfizetésről van szó a kezes teljesítési kötelezettsége - az (1) bekezdés szerint - a jogosult felszólításával válik esedékessé. A (2) bekezdés célja a vitás kérdések feltárása: a kezesnek haladéktalanul értesítenie kell a kötelezettet a felszólítás kézhezvételéről. A kézhezvétel az írásbeli felszólításra utal, bár a törtvény a szerződés írásbeliségén felül az egyéb jognyilatkozatok írásba foglalását nem követeli. Úgy vélem, hogy a szóbeli felszólítás is érvényes lehet, de az írásbeliség hiányának minden következményét a jogosultnak kell viselnie. Ezt követően a (2) bekezdés szerint a kezesnek késedelem nélkül értesítenie kell a kötelezettet a felszólítás kézhezvételéről és tájékoztatást kérni tőle tartozásának általa elfogadott mértékéről, valamint a jogosulttal szemben érvényesíthető kifogásokról és ellenkövetelésekről. A kezes mindkét oldaltól
- 12/13 -
elvárhatja az ellentmondó tényekre vonatkozó iratok, bizonylatok stb. bemutatását.
Mindezek után a (3) bekezdés szerint a kezes a következők szerint járhat el:
a) vagy teljesíti a jogosult követelését és ennek megtörténtéről értesíti a kötelezettet;
b) vagy megtagadja a teljesítést és erről mind a jogosultat, mind a kötelezettet értesíti.
Végül a (4) bekezdés szerint a jogosult (ha a kezes teljesítette a kötelezett tartozását), köteles tájékoztatni a kezest és át kell adnia neki mindazokat az okiratokat, amelyek a kezes igényérvényesítéséhez szükségesek.
Az előbbiekben már szóba hoztuk a 6:424. §-t, amely a határozott időre vállalt készfizető kezességről szól. Az időtartam meghatározása történhet dátum szerint, de függhet jövőbeli esemény bekövetkezésétől is. Az időtartam alatt történő felszólítással a kezes kötelezettsége a 6:422. § (1) bekezdése szerint létrejön, elteltének időpontja után tett nyilatkozat a kezest akkor sem kötelezi, ha a kötelezett tartozása már esedékessé vált.
A határozatlan időre kötött szerződés lényege abban van, hogy a kezesség vállalása nem csak a kötelezett már meglévő tartozására terjed ki, hanem azokra is, amelyek a jogosult és a kötelezett egymásközti viszonyában később jöttek létre. Az ilyen kezességi szerződés hatálya annak felmondásáig terjed; a felmondás időtartamát a törvény három hónapban határozza meg. Az kétségtelen, hogy a kezes a már bekövetkezett kötelezettségét a kezesség megszüntetése nem érinti; kérdés azonban, hogy a jogosult és kötelezett között már létrejött szerződésen fennmarad-e a kezesség, vagy az már csak a jövőben létrehozandó szerződésekre nem fog kiterjedni.
Az új Ptk. szó szerint nem vette át a régi Ptk. 276. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint biztosítékaival és a végrehajtási joggal együtt a kiegyenlített követelés a jogosultról a kezesre száll át; azonban a 6:422. § (4) bekezdéséből enélkül is kitűnik a követelés átszállása, aminek érvényesítését a jogosultnak segítenie kell.
Az új Ptk. 6:426. §-a viszont a régi Ptk. 276. §-ának (2) bekezdéséhez hasonlóan (de jobb szerkezetben) számba veszi azokat a tényeket, amelyek folytán a kezes megszabadul a jogosult követeléseitől. Ezek: a jogosult lemond a követelését biztosító valamely jogról, vagy az ő hibájából a követelés a kötelezettől behajthatatlan lett, vagy legalábbis jelentősen megnehezült. A kezes ilyenkor a jogosult követelésétől oly mértékben mentesül, amilyen mértékben a kötelezettől kielégítéshez juthatott volna.
Végül, az új Ptk. 6:428. §-a arról az esetről rendelkezik, amikor a jogosult azonos követelését kezesség és zálogjog egyaránt biztosítja, de csak abban az esetben, ha a zálogjogot nem a kötelezett, de nem is a kezes, hanem egy harmadik személy alapította. Ilyen esetben a kezes és a zálogkötelezett egymás közti jogviszonyára a több kezesre vonatkozó 6:427. § rendelkezései az irányadók (egyetemlegesség, sorrend a kockázatvállalás szerint). E rendelkezések a kezes és zálogkötelezett egymásközti viszonyában érvényesülhetnek. Igen ám, de arra a kérdésre, hogy a kezes a zálogtárgyból miként kereshet kielégítést, a zálogjog érvényesítésének szabályai alapján nehéz választ adni.
Új helyzetet teremt az új Ptk. 6:430. §-a, amely a fogyasztó által vállalt kezességet szabályozza. A tapasztalat szerint természetes személy csak esetenként vállalt el kezességet és ezért a jövőben mind fogyasztónak fognak minősülni.
Fogyasztónak minősül ugyanis az új Ptk. 8:1. §-ának (1) bekezdés 3. pontja szerint a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A gyakorlatban a kezességvállalás eddig vállalkozásként nem fordult elő; ebből pedig az következik, hogy a természetes személy minden esetben fogyasztónak minősül. Egyedüli kivétel a 6:430. § (5) bekezdése szerint az lehet, hogy a kezességet a kötelezett jogállásában levő jogi személy vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja vállalja.
A fogyasztóval kötött szerződés esetén az (1) bekezdés a) és b) pontja a jogosultat a következőkre kötelezi
- általánosságban tájékoztatnia kell a kezest jogairól és kötelezettségeiről;
- különös kötelezettsége, hogy tájékoztassa a kezest a kötelezett helyzetéről és a kötelezettség természetéből fakadó, általa ismert különleges kockázatokról.
E tájékoztatások elmulasztása esetén a kezes a (2) bekezdés szerint határidő nélkül bármikor jogosult a szerződéstől elállni (ebben még annak sincs jelentősége, hogy a kezes a kötelezett helyzetéről és az ügy különleges kockázatairól mikor és hogyan szerzett tudomást; az elállással még akkor is élhet, amikor a jogosult követelésének kielégítését célozza meg. Ezért akkor jár el a jogosult észszerűen, ha a tájékoztatást bele foglalja a szerződésbe, vagy azt mellékletként csatolja. Kérdés, hogy miként várható el a jogosulttól a tájékoztatás akkor, ha a kötelezett és a kezes között kapcsolat áll fenn (pl.: házastársak, rokonok, együttműködők között).
Végül a (3) bekezdés azzal a helyzettel foglalkozik, amikor a kezesség vállalása a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi (vagy legalábbis egy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi) tartozására történt; ilyenkor meg kell határozni a szerződésben azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezest felelőssé lehet tenni. Ennek hiánya miatt a kezességi szerződés érvénytelen lesz.
Látható a fentiekből, hogy az új Ptk. a kezességi szerződés feltételeit és tartalmát nagymértékben kibővítette. Kérdés, hogy a gazdaságban ezek érvényesülnek-e?
2. Az új Ptk. 6:431. §-a újra szabályozta a garanciaszerződés jogintézményét. A régi Ptk. 249. §-a ugyanis csak a bankgaranciáról rendelkezett; ennek alapvető elemeit határozta meg, egyebekben a bank saját szabályzatai tartalmazták a felek jogait és kötelezettségeit.
Az új szabályozás általánossá teszi a garanciaszerződés létrehozásának lehetőségét. A Hpt. 3. §-ának (1) bekezdés g) pontja és 7. §-ának (2) bekezdése szerint a garancia vállalásával üzletszerűen továbbra is csak a pénzügyi intézmények foglalkozhatnak; a jogi és természetes személyek csak egyedi ügyekben.
- 13/14 -
A 6:431. § (1) bekezdése a garanciaszerződés elengedhetetlen feltételeit abban határozza meg, hogy a garanciavállaló (garantőr) nyilatkozatával kötelezettséget vállal arra, hogy a nyilatkozatban meghatározott feltételektől függően a jogosult részére fizetési kötelezettséget teljesít. A garanciaszerződés tárgya tehát egy külön jogviszonyon alapuló pénzfizetési kötelezettség, amelyet a garanciavállalás feltételei szerint a garantőr köteles a jogosultnak teljesíteni.
A (2) bekezdés kötelezővé teszi a garanciaszerződés és a garanciavállaló nyilatkozat írásba foglalását. Ez a kettősség nyilván csak lehetőség; elegendő, ha a nyilatkozatot is az egyedüli garanciaszerződés tartalmazza.
A 6:432. § a járulékosság hiányáról rendelkezik. Ennek lényege abban van, hogy a garanciavállaláson alapuló kötelezettség független attól a kötelezettségtől, amelyre vonatkozóan a garantőr fizetési kötelezettséget vállalt. Ezért nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben megilletik. Ugyanígy a garantőrrel szemben is csak a garanciaszerződés feltételeire lehet hivatkozni. Mindehhez a (2) bekezdés hozzáteszi, hogy ha a garanciavállaló nyilatkozatában a biztosított kötelezettségre vonatkozóan csak általános jelleggel utalt, ez nem zárja ki a két kötelezettség egymástól való függetlenségét. Továbbá a 6:433. § szerint a jogosult a garancia érvényesítésének jogát csak a garantőr hozzájárulásával ruházhatja át; önállóan csupán csak azt a személyt jelölheti ki, akinek kezéhez a garantőr a fizetést teljesíteni köteles. A 6:434. § szerint azonban a garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára.
A 6:435. § és a 6:436. § a garantőr kötelezettségének teljesítését szabályozza. Ennek lényege abban van, hogy a fizetést akkor köteles teljesíteni, ha a jogosult írásban, a garancia szerződésben meghatározott feltételek (és követelmények) pontos betartásával felszólítja erre.
A garantőr e felszólításról mindenképpen köteles értesíteni a kötelezettet. A felszólítás esetén azokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyek a garanciaszerződésen alapulnak. Ennek megfelelően a garantőr késedelem nélkül
- a jogosult részére elvégzi a kifizetést és erről a kötelezettet nyomban értesíti, vagy
- alapos indokolás közlése mellett megtagadja a kifizetést és erről mind a jogosultat, mind a kötelezettet értesíti.
A garantőr a nyilvánvalóan visszaélésszerű és rosszhiszemű fizetési felszólítás teljesítését megtagadhatja, sőt (teljesítés esetén) a visszafizetést is követelheti. A 6:436. § (2) bekezdése erre több példát is felsorol: okmányok hamisítottak; a jogosult a kifizetést annak ellenére kérte, hogy azt már megkapta: vagy a kifizetés nem illette meg; megakadályozta, hogy a kötelezett tartozását teljesíthesse stb. A garancia alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségére azonban a garantőr csak a bíróság határozata alapján hivatkozhat.
Arra, hogy a garanciaszerződés határozott vagy határozatlan időtartamra szól-e az általános szabályok vonatkoznak. A 6:437. § azonban kogens rendelkezésével lehetővé teszi, hogy a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltével a garantőr legalább három hónapos határidővel felmondhatja.
Végül a 6:438. § szerint akkor, ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat csak készfizető kezességi szerződésként érvényes, a 6:430. § rendelkezései szerint. Ebből látszik, hogy garantőr inkább csak pénzügyi intézmény vagy jogi személy lehet, természetes személy - csekély kivétellel - nem. ■
Visszaugrás
