A jelen cikksorozat célja, hogy bemutassa a közjegyző közreműködésének lehetséges és kötelező eseteit az egészségügyi nyilatkozatokkal kapcsolatban. A cikksorozat első részében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) II. fejezetében szabályozott és az egészségügyi nyilatkozatok megtétele szempontjából fontos két betegjogot, a tájékoztatáshoz való jogot és az önrendelkezéshez való jogot, továbbá a meghatalmazás, a kizárás és ellátás visszautasításának témakörét mutattam be. A cikksorozat második részében az Eütv. IX., XI. és XII. fejezetében felmerülő közjegyzői közreműködés kötelező és lehetséges eseteit fogom megvizsgálni.
Az Eütv. IX. fejezete az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások, az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások, és a művi meddővé tétel szabályairól rendelkezik.
A reprodukciós eljárások célja a gyermekvállalás elősegítése, melyre napjainkban jelentős társadalmi igény van. Az Eütv. a 166. § - 169. § rögzíti az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános feltételeit. Az Eütv. 166.
- 44/45 -
§ (1) bekezdése taxatív jelleggel felsorolja az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, melyek a következők:
- testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,
- a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel,
- ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,
- embrióadományozással végzett embrióbeültetés,
- a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer.[1]
A fentiekben fel nem sorolt eljárások, módszerek nem alkalmazhatók. Az Eütv. közlönyállapotkori normaszövege szerint a dajkaterhesség megengedett, alkalmazható eljárásként szerepelt a törvényben [az Eütv. 166. § (1) bekezdés e) pont]. A dajkaterhesség részletes szabályai a 183. § - 184. §-ban voltak megtalálhatók. A fenti szabályok hatályba lépésének időpontja 2000. január hó 01. napja volt. Az államszervezetre vonatkozó egyes törvények, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról, az egészségügyről, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvények módosításáról szóló 1999. évi CXIX. törvény 32. § (1) bekezdése szerint többek között az Eütv. 166. § (1) bekezdésének e) pontja, és az Eütv. 183-184. §-a, valamint a 183. §-t megelőző "Dajkaterhesség" alcíme hatályát veszítette, így ez a normaszöveg nem lépett hatályba, és a dajkaterhesség nem került a megengedett eljárások közé.
A 1999. évi CXIX. törvényhez fűzött indokolás a fentiekkel kapcsolatban az alábbiakat rögzítette: "[...] A dajkaterhesség lényege, hogy amennyiben az egymással házastársi, illetőleg élettársi kapcsolatban álló személyeknek egészségügyi ok miatt természetes módon gyermeke nem születhet, az ivarsejtjeikből testen kívül létrehozott embriót valamelyikük közeli hozzátartozója hordja ki, az érintettek közokiratba foglalt kérelme, illetve beleegyező nyilatkozata alapján.
Figyelemmel arra, hogy a dajkaterhesség - szemben az egyéb reprodukciós eljárásokkal - számos, elsősorban a származás megállapításával összefüggő, rendezésre váró kérdést vet fel, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a dajkaterhességre vonatkozó rendelkezése csak 2000. január 1-jén lépne hatályba annak érdekében, hogy a szükséges jogszabályok módosítása, így elsősorban a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) korrekciója megtörténhessen.
A dajkaterhesség csak nagyon kevesek problémáját képes orvosolni, ugyanakkor a származás megállapítására, a családi jogállásra vonatkozó szabályozást
- 45/46 -
alapvetően megváltoztatná. Nem véletlen, hogy a dajkaterhesség orvosi, etikai, jogi problémáira figyelemmel az államok többsége tiltja a dajkaterhességet vagy hallgat róla. Az Európa Tanács ad hoc szakértői bizottsága 1989-ben jelentést készített a biomedicina fejlődésének az asszisztált humán reprodukcióval összefüggő etikai kérdéseiről. A jelentés nem támogatja a dajkaterhességet (pótanyaságot).
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény kihirdetése óta több ellenvélemény fogalmazódott meg a dajkaterhességgel kapcsolatban. Minderre tekintettel indokolt, hogy a Csjt. módosítása helyett az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényből maradjon el, kerüljön hatályon kívül helyezésre a dajkaterhességre vonatkozó rész. Ezen túlmenően azt is egyértelművé kell tenni a törvényben, hogy a dajkaterhesség alkalmazása tilos. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény IX. fejezetének ezért azt is ki kell mondania, hogy reprodukciós eljárásként kizárólag az ott felsorolt módszerek alkalmazhatók."[2]
Azon túlmenően, hogy az Eütv. szigorúan szabályozza, hogy milyen eljárások, módszerek alkalmazhatók, kimondja azt is, hogy a megtermékenyítéshez, illetőleg az embrióbeültetéshez kizárólag emberi ivarsejt, illetve embrió használható fel.[3]
A fenti törvényi rendelkezés megszegése büntetőjogi jogkövetkezményt is maga után, ennek a bűncselekménynek a törvényi tényállása a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 172. § (2) bekezdésében található.[4] A Btk. 172.§ (3) bekezdése szerint a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészület vétségnek minősül, mely két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A reprodukciós eljárásokhoz kapcsolódóan az Eütv. rögzíti azt is, hogy "holttestből - ideértve az agyhalottat is - vagy halott magzatból származó ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem alkalmazható".[5]
A Btk. ezen szabály megsértését is szankcionálja, az emberi ivarsejt tiltott felhasználásának tényállását az valósítja meg, "aki halottból vagy halott magzatból származó ivarsejtet emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásra használ fel".[6] A Btk. 169. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben rögzített cselekmény
- 46/47 -
előkészülete vétség, mely cselekmény két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindkét bűncselekmény vonatkozásában már az előkészületet is büntetni rendeli a törvény, ezzel is hangsúlyozva e cselekmények társadalomra veszélyességét. A büntetőjogi következmények ismertetése mellett meg kell említeni azt is, hogy a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének II.12. (8) bekezdése etikai vétségnek minősíti az asszisztált reprodukcióra, spermabankokra vonatkozó hatályos jogszabályok megsértését.
Az Eütv. 167. §-a határozza meg, hogy ki vehet részt a reprodukciós eljárásban.
A reprodukciós eljárás alanya lehet:
a) a házastársi vagy
b) különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyek,
c) egyedülállóvá vált nő, illetve
d) egyedülálló nő.
a) Az Eütv. a házastársi kapcsolat fogalmát használja, de nem határozza azt meg. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) nem használja a házastársi kapcsolat fogalmát, helyette a házassági életközösség fogalma került bevezetésre. Ennek azonban az Eütv. kommentárjában rögzítettek szerint nincs jelentősége: "Az asszisztált reprodukciós eljárások igénybevétele szempontjából ennek azonban nincs különösebb jelentősége, hiszen megszűnt házassági életközösség esetén nem életszerű, hogy a pár asszisztált humán reprodukciós eljárást kíván igénybe venni. Az egészségügyi szolgáltató szempontjából így csak annak van jelentősége, hogy a házasság fennáll-e, ennek igazolását kérheti a szolgáltatást igénybe venni kívánó pártól, illetve erről nyilatkoztathatja."[7]
b) Az élettársi kapcsolat fogalmát a Ptk. határozza meg. "Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban."[8]
- 47/48 -
A Ptk. jelenlegi szabályozása alapján az élettársi kapcsolat egyik kötelező fogalmi eleme, hogy az együttélő személyeknek mással ne álljon fenn házassági életközössége, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy élettársi kapcsolata. Az élettársi kapcsolat fennállásának nem akadálya az, hogy ha az együttélő személy mással házasságban, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban áll. Tehát a kötelék fennállása nem akadálya az életközösség létrejöttének és fennállásának, azonban egyidejűleg több életközösség nem állhat fenn, az kizárja az élettársi kapcsolat fennállását.
Az élettársakkal kapcsolatban az Eütv. kimondja, hogy az élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban.[9] Ahogy arra fent már hivatkoztam a házastársi kapcsolat fogalmát az Eütv. használja, fogalommeghatározás nélkül. Az, hogy a házastársi kapcsolat nem áll fenn, véleményem szerint azt jelenti, hogy az együttélő személyeknek sem egymással, sem mással házassága nem áll fenn, tehát nem lehetnek házas családi állapotúak. Az élettársi kapcsolat tekintetében tehát a Ptk. és az Eütv. eltérő követelményt támaszt.
Az Eütv. egyértelműen fogalmaz, élettársak alatt csak a különneműeket érti, tehát a bejegyzett élettársak nem lehetnek alanyai a reprodukciós eljárásnak. A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény rögzíti, hogy "bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni."[10]
A bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azonban a 2009. évi XXIX. törvény tehát kizárja annak lehetőségét, hogy a bejegyzett élettársak reprodukciós eljárásban vegyenek részt.[11] c)-d) Főszabályként az asszisztált reprodukciós eljárás alanyai a házastársak és a különnemű élettársak, azonban egyes esetekben az egyedülálló nők is az eljárás alanyaivá válhatnak. Az Eütv. megkülönbözteti az egyedülállóvá vált nőt és az egyedülálló nőt. Az egyedülállóvá vált nő az, "akinek házastársi (élettársi) kapcsolata a reprodukciós eljárás megkezdését követően szűnt meg",[12] egyedülálló nő pedig "az a nagykorú nő, aki a reprodukciós eljárás megkezdésekor nem áll házastársi, élettársi kapcsolatban".[13]
- 48/49 -
A reprodukciós eljárás igénybevételének feltétele a családjogi kapcsolaton túlmenően, bármely félnél fennálló egészségi ok, (meddőség), aminek következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat.[14] Ez alól az egyedülálló nő esetében van kivétel, akinek az Eütv. 167. § (4) bekezdése alapján az egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat. Az Eütv. 167. § (5) bekezdése értelmében a reprodukciós eljárás megfelelő szakorvosi javaslatra, az eljárás elvégzésére működési engedéllyel rendelkező és az Eütv. 169. § (2) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatónál végezhető el.
Fontos felhívni arra az ellentmondásra a figyelmet, hogy míg az Eütv. 167. § (5) bekezdése szakorvosi javaslatot ír elő, addig az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI.24.) NM rendelet két független szakorvosi véleményt ír elő feltételként.[15]
A szakorvosi javaslatot szülész-nőgyógyász szakképesítéssel rendelkező orvos adhatja meg figyelembe véve az egészségügyi szakmai irányelvben foglaltakat, mely irányelv az Egészségügyi Közlönyben jelenik meg, továbbá online felületen is elérhető.
A reprodukciós eljárás kérelemre indul, a reprodukciós eljárás - egyedülállóvá vált nő esetén annak folytatása - a házastársak, illetőleg élettársak együttes, illetve - az Eütv. 167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei között - az egyedülállóvá vált nő írásbeli kérelmére végezhető. A kérelmet teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról
- 49/50 -
az élettársak közokiratban nyilatkoznak.[16] Az Eütv. 168. § (1) bekezdése tehát kötelezővé teszi az élettársak részére, hogy az élettársi kapcsolat fennállásáról közokiratban nyilatkozzanak.
Az Eütv. kommentárja az alábbiakat rögzíti az élettársi nyilatkozat alaki követelményeiről: "Reprodukciós eljárás iránt a házastársak, illetőleg élettársak együttesen terjesztik elő a kérelmüket, ezt legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, azonban ha a felek élettársak, akkor az erről szóló nyilatkozatot közokiratba kell foglalni. Az Eütv. ezt nem szabályozza, de az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/G. § alapján kiállított közjegyzői tanúsítvány is igazolja az élettársi kapcsolat fennállását."[17]
Az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetésére vonatkozó szabályokat a közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 36/E. § - 36/G. § szabályozza. "Az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása (a továbbiakban: élettársi nyilvántartás) az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításának megkönnyítése céljából tartalmazza
a) két, nem cselekvőképtelen nagykorú kérelmező által közjegyző előtt közösen tett azon nyilatkozatot, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv szerinti élettársi kapcsolatban (a továbbiakban: élettársi kapcsolat) élnek, és
b) legalább az egyik kérelmezőnek a közjegyző előtt tett azon nyilatkozatát, hogy már nem áll fenn élettársi kapcsolata a vele együtt korábban nyilvántartásba vett személlyel."[18]
A Kjnp. 36/E § (2) bekezdése értelmében az élettársi nyilvántartás azt igazolja, hogy akiknek az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló közösen tett nyilatkozata szerepel az élettársi nyilvántartásban, azoknak egymással élettársi kapcsolata áll fenn.
A közjegyző az élettársi nyilvántartásban szereplő személy számára, annak kérelmére, az élettársi nyilvántartásban szereplő adatainak igazolása céljából, illetve az élettársi nyilvántartásban nem szereplő személy számára annak igazolására, hogy az élettársi nyilvántartásban nem szerepel tanúsítványt állít ki.[19]
A saját tapasztalom szerint az élettársak a reprodukciós eljárásra irányuló kérelmükhöz szükséges, az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló nyilatkozatukat közokiratban teszik meg és nem kérik a Kjnp. szerinti Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetésére irányuló közjegyzői nemperes eljárás lefolytatását. Ennek oka abban is kereshető, hogy az élettársak a közokiratban tudnak nyilatkozni többek között arról is, hogy együttesen kérik az asszisztált reprodukciós eljárás megindítását, tudnak nyilatkozni az Eütv. 167. § (2) bekezdésében foglaltakról is,
- 50/51 -
nevezetesen arról, hogy ha a megtermékenyítés testen kívül történt és az embrió beültetésére még nem került sor, az eljárás folytatását az élettárs halála esetére előzetesen kifejezetten kizárják-e vagy sem. Továbbá előfordul a gyakorlatban az is, hogy az egészségügyi szolgáltató kéri, hogy a közokiratban konkrétan legyen megjelölve, hogy mely intézet előtti asszisztált reprodukciós eljárásban kerül felhasználásra a nyilatkozat, ilyen esetben erről is tudnak nyilatkozni az élettársak, ezt a nyilatkozatot is tartalmazza a közokirat.
A fentieket összegezve nem kizárt, hogy az élettársak az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetésére irányuló közjegyzői nemperes eljárás lefolytatását kérjék, de a közokirat szerkesztési eljárás során több nyilatkozatot tudnak megtenni, közokiratba foglalni, ami az asszisztált reprodukciós eljárás lefolytatásához szükséges. Az egyedülálló nő esetén az Eütv. 167. § (4) bekezdése lehetőségként és nem kötelező formai előírásként említi meg a közokirat késztést. Az Eütv. 167. § (4) bekezdése rögzíti, hogy az egyedülálló nőnek a reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos, IX. fejezet szerinti rendelkezési jogáról közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban mondhat le. A rendelkezési jogról való lemondás tehát nincs közokirati formához kötve, az szintén csak lehetőség.
Az Eütv. részletesen szabályozza az ivarsejt-adományozás és -letét szabályait. A hatályos szabályozás alapján ivarsejtet adományozni reprodukciós eljárás végzéséhez vagy orvostudományi kutatás céljából lehet. Az ivarsejtek fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokat az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998 (VI.24.) NM rendelet tartalmazza.
Megfelelő működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató ivarsejtet - szakorvosi javaslat alapján - átvehet reprodukciós eljárások jövőbeni, saját célból történő elvégzésének céljából cselekvőképes személytől vagy életkora miatt korlátozottan cselekvőképes kiskorútól, aki orvosi indikációval alátámasztottan, jogszabályban meghatározott betegségének, állapotának vagy kezelésének következtében a jövőben vélelmezhetően meddővé válik.[20]
A letevő írásbeli kérelmére az ivarsejteket a tárolási idő lejárta előtt meg kell semmisíteni. A kérelmet közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.[21] A jogszabály ebben az esetben sem követeli meg a nyilatkozat
- 51/52 -
közokiratba foglalását, elegendő a nyilatkozatnak a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása.
Az Eütv-nek az embrióadományozás és letét szabályai sem írják elő, hogy a házastársak, élettársak a testen kívül létrejött és be nem ültette embrióval kapcsolatos rendelkezési jogukról történő lemondásukat közokiratba foglalják. Ez is pusztán egy lehetőség a reprodukciós eljárásban résztvevők számára, de nem kötelezettség. "Reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát az embriót létrehozó házastársak (élettársak) - a családi állapotukban, illetőleg élettársi kapcsolatukban bekövetkezett változástól függetlenül - valamelyik fél haláláig közösen gyakorolják, rendelkezési jogáról azonban bármelyik fél közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban lemondhat."[22]
A fentiekhez kapcsolódóan meg kell említeni az ivarsejtek fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokat az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998 (VI.24.) NM rendelet 8. számú mellékletét, mely a "Rendelkezési nyilatkozat fagyasztva tárolt embriókról" elnevezést viseli. A 8. számú melléklet 1. b) pontja szerint a lemondó nyilatkozat közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalható. Összhangban az Eütv. szabályaival a jogalkotó tehát nem követeli meg a közokirati formát, a lemondást legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
Az Eütv. IX. fejezetén belül a művi meddővé tétel címszó alatt merül még fel a közokirat készítésének lehetősége. Az Eütv. 187. § (6) bekezdés értelmében a művi meddővé tétel kérelemre indul a kérelmet közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell előterjeszteni. A jogalkotó tehát a művi meddővé tétel előterjesztése iránti kérelem esetén sem követeli meg közjegyzői közreműködést, a közokirati forma pusztán lehetőség. Ide kapcsolódóan megemlítem a művi meddővétételről szóló 25/1998. (VI.17.) NM rendeletet, mely a kérelem alaki szabályairól nem rendelkezik.
Összefoglalóan rögzíthető, hogy az Eütv. IX fejezetében több esetben felmerül a közjegyző közreműködése, de csak egy esetben kötelező, nevezetesen az élettársaknak az élettársi kapcsolat fennállásáról kötelezően közokiratban kell nyilatkozniuk, minden más esetben a közokirati forma csupán lehetőség, elegendő a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozat készítése is.
- 52/53 -
Az Eütv. XI. fejezete rendelkezik a Szerv- és szövetátültetés szabályairól. A téma szempontjából fontos tisztázni néhány fogalmat, nevezetesen, a szerv- és szövetátültetés, a donor és a recipiens fogalmát: "szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet eltávolítása emberi testből, valamint annak más élő személy testébe történő beültetése az emberi test bizonyos funkcióinak helyreállítása céljából; donor: az a személy, aki szervet, szövetet adományoz más személybe való átültetés céljából, illetve akinek testéből halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más személy testébe történő átültetés céljából;
recipiens: az a személy, akinek testébe más személyből eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából"[23]
Az Eütv. 206. § (1) bekezdés értelmében szervet, illetve szövetet az Eütv. 206. § (5) bekezdésének kivételével csak cselekvőképes személy adományozhat. Szervet cselekvőképes személy is csak akkor adományozhat, ha a donor a recipiens a) egyeneságbeli rokona, b) egyeneságbeli rokonának testvére, c) testvére, d) testvérének egyeneságbeli rokona.[24] Kivételesen sor kerülhet a szerv adományozásra a fenti eseteken túlmenően is. "Ebben az esetben a donor és recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg, és annak hozzájárulása szükséges a szerv kivételéhez. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételéhez, ha meggyőződött arról, hogy a recipiens és a donor között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt."[25]
A kórházi etikai bizottság eljárását az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a szerv- és szövetátültetésre, valamint -tárolásra és egyes kórszövettani vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet szabályozza. E rendelet értelmében a kórházi etikai bizottság eljárása a donor és recipiens együttes kérelmére indul, együttes kérelemnek minősül az is, ha a donor és recipiens külön - külön szövegezi meg a kérelmet.[26] A kérelmet a 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 2. § (4) bekezdése értelmében az rendelet 1. számú mellékletében meghatározott nyomtatványon kell benyújtani. Kiskorú esetén a kérelmet a kiskorú törvényes képviselője nyújtja be az etikai bizottsághoz. A jogszabály tehát a kérelem előterjesztése tekintetében nem követeli meg a közokirati formát.
- 53/54 -
A kórházi etikai bizottságnak a donor és recipiens meghallgatása során többek között meg kell győződnie arról, hogy a donor hajlandó-e szervadományozás esetén beleegyezését közokiratba, szövetadományozás esetén teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltatni.[27] Szerv adományozása esetén tehát a donor beleegyezését közokiratba kell foglalni, és a beleegyezésen túl a donor azon nyilatkozatát is tartalmaznia kell a közokiratnak, hogy az adományozás minden kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen, ellenérték nélkül történt, valamint hogy hozzájárul halála utáni kórboncolásához.[28] A közjegyzőnek a közokirat készítése során többek között a fenti hivatkozott Eütv. 206. §-ában rögzítettekre és a Eütv. 209. § (2) bekezdésben foglaltakra fokozottan figyelemmel kell lennie.
A szerv adományozás ellenérték nélküliségének szabálya nemzetközi szinten is szabályozásra került. Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény 21. cikke "A haszonszerzés tilalma" alcím alatt az alábbiakat rögzíti: "Az emberi test és részei, mint ilyenek, nem képezhetik haszonszerzés forrását."[29]
A fent ismertetett szabályokkal összhangban az emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió, szerv, szövet, halott test vagy annak része, illetve halott magzat jogellenes megszerzése és vagyoni haszonszerzés céljából történő fogalomba hozatala, azzal történő kereskedés bűncselekménynek minősül a Btk. 175. § (1) bekezdése értelmében.[30]
Azon túlmenően, hogy az állam szigorúan a büntetőjog eszközeivel lép fel a szervkereskedelem ellen, a törvényi szintű szabályozáson túlmenően a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódex II.9 is rögzíti, hogy: "[...] Minden, a szervátültetéssel kapcsolatos hatályos jogszabályi rendelkezés vétkes megszegése etikai vétség."[31] Érdemes megemlíteni, hogy a szervátültetéssel kapcsolatos nyilatkozattétel során a közjegyző közreműködése nem újkeletű szabályozás a magyar jogban. Az Eütv. hatályba lépése előtt az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény volt hatályban, melynek 50. § (1) bekezdés rögzítette, hogy élő személy testéből más
- 54/55 -
személy testébe gyógykezelés érdekében csak páros szerv egyikét lehet kivenni, akkor ha a törvényben felsorolt feltételek fennállnak. Az 50. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétel volt, hogy az adományozó közjegyző előtt kiállított okiratban nyilatkozott arról, hogy a kapott tájékoztatás után önként és minden befolyástól mentesen hozzájárult a szerv kivételéhez, valamint további feltétel volt az adományozás ingyenessége is.
A szervátültetés kapcsán az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a szerv- és szövetátültetésre, valamint - tárolásra és egyes kórszövettani vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet is előírja a közokirat készítést, donor és recipiens párok cseréjével elvégezhető szervátültetés esetén.[32] A közjegyzőnek a közokirat készítése során a fentieken túlmenően kiemelt figyelemmel kell lennie a 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 4/A. §-ban, valamint a rendelet 1. számú mellékletében foglaltakra.
Szemben a szerv adományozással a szövet adományozása esetén a donornak elegendő teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatban beleegyezését adnia szövet adományozáshoz.[33] A szervadományozáshoz hasonlóan a szövet adományozás szabályozása a nyilatkozat megtételének formaisága szempontjából az 1972. évi II. törvényhez képest nem változott az új Eütv. hatályba lépésével. A korábban hatályos szabályozás szerinti is elegendő volt, ha az adományozó
- 55/56 -
írásban nyilatkozott arról, hogy a kapott tájékoztatás után önként és minden befolyástól mentesen hozzájárul a szövet kivételéhez.[34] A donor a szerv, illetve a szövet eltávolításáig bármikor visszavonhatja a hozzájárulását formai kötöttség nélkül.[35] A hozzájárulást visszavonó nyilatkozat tehát bármilyen formában megtehető, a jogszabály nem írja elő sem a közokirat, sem a teljes bizonyító erejű magánokirat készítésének kötelezettségét.
Az Eütv. külön szabályozza a halottakból történő szerv, szövet eltávolításának szabályait. A halottból szervet, szövetet eltávolítani átültetés céljából akkor lehet, ha az elhunyt életében nem tett ez ellen tiltakozó nyilatkozatot.[36] "Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy - amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni - kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében az egészségügyi ellátással összefüggő jogok tekintetében részlegesen korlátozott személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet."[37]
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a szerv- és szövetátültetésre, valamint -tárolásra és egyes kórszövettani vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet 2020. február hó 01. napjától hatályba lépő módosítása értelmében már nem az Országos Transzplantációs Nyilvántartás tartalmazza a tiltakozó nyilatkozatot, hanem az Országos Vérellátó Szolgálat által működtetett Nemzeti Szerv- és Szövetdonációs Tiltakozások Regiszter (a továbbiakban: NSZTR).
A 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet 9. § (1) bekezdése értelmében a beteg a tiltakozó nyilatkozatát személyesen, ajánlott postai küldeményként vagy háziorvos
közreműködésével juttathatja el az NSZTR részére a 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet 4. számú mellékletének a) pontja szerinti hozzájáruló nyilatkozattal együtt. A beteg a hozzájáruló nyilatkozat kitöltésével egyezik bele, hogy az NSZTR-be a nyilatkozata nyilvántartásba vételre kerüljön, valamint hozzájárul személyes adatainak kezeléséhez is.
Amennyiben a háziorvos közreműködésével kerül a tiltakozó nyilatkozat az NSZTR-be továbbításra, úgy a tiltakozó nyilatkozatot és a hozzájáruló nyilatkozatot három munkanapon belül ajánlott postai küldeményként kell az NSZTR
- 56/57 -
részre továbbítani. Erről a beteg egészségügyi dokumentációjában a háziorvosnak feljegyzést kell készítenie.[38]
Az ajánlott postai küldeményként a hozzájáruló nyilatkozattal együtt beérkezett tiltakozó nyilatkozat az érkezéstől számított három munkanapon belül rögzítésre kerül az NSZTR-be. Az NSZTR-be rögzítés a bejegyzés időpontjától érvényes.[39] Az Eütv. 211. §-ában meghatározott teljes bizonyító erejű magánokirat, illetve közokirat megőrzéséről az NSZTR gondoskodik.[40] Fontos hangsúlyozni azt is, hogy "a tiltakozó nyilatkozatnak az NSZTR-be történő felvétele nem feltétele a tiltakozás érvényességének."[41] A beteg a tiltakozó nyilatkozatot formai kötöttség nélkül visszavonhatja. Viszont, ha a nyilatkozatot felvették az NSZTR-be, annak visszavonása az NSZTR-ből való törlésével válik érvényessé.[42] A törlést a beteg személyesen az NSZTR-nél, az NSZTR-hez címzett ajánlott postai küldeményként vagy háziorvosánál kezdeményezheti.[43] Amennyiben közokiratba foglaltan történik a tiltakozó nyilatkozat készítése, vagy a tiltakozó nyilatkozat visszavonása véleményem szerint mindenképpen szükséges az ügyfelek részletes tájékoztatása az Eütv. és a 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet vonatkozó szabályairól (Tiltakozó nyilatkozat megtétel).
Az Eütv. XII. Fejezete tartalmazza a halottakkal kapcsolatos rendelkezéseket, többek között azokat a szabályokat, hogy mely esetekben kell az elhunyt személyt kórbonctani vizsgálat alá vonni.
"Az elhunyt személyt - függetlenül attól, hogy fekvőbeteg-gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el - kórbonctani vizsgálat alá kell vonni, ha
a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt megállapítható,
b) perinatális halál esetén,
c) az elhunyt szerv- vagy szövetátültetés donora vagy recipiense volt,
d) az elhunyt foglalkozási eredetű megbetegedésben szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben,
e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható, nagy értékű műszert vagy eszközt ültettek - amennyiben az nem képezi az elhunyt tulajdonát -, kivéve, ha
- 57/58 -
a műszer vagy eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani vizsgálatát,
f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van,
g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3) bekezdés szerinti rendelkezéseket,
h) a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy ezt kéri."[44]
Fontos tisztázni, hogy kik kérhetik a kórbonctani vizsgálatot Az Eütv. 219. § (1) bekezdés h) pontjával kapcsolatban hivatkozok a cikksorozat első részére, melyben részletesen kitértem az Eütv. 16. § -ában foglaltakra. Nem ismétlem meg az ott leírtakat, csak röviden utalok rá, hogy a cselekvőképes beteg megnevezhet helyettes döntéshozót, illetve helyettes döntéshozó megjelölésével vagy anélkül kizárhatja, hogy ki gyakorolhatja helyette a beleegyezés vagy visszautasítás jogát. Utalok továbbá az ott írtakra ezen nyilatkozatok alakiságával kapcsolatban. Az Eütv. 16. § (2) bekezdése szerint amennyiben a beteg cselekvőképtelen és nincs nyilatkozattételre jogosult személy, úgy az Eütv. 16. §-ának (2) bekezdésében felsorolt személyek a megjelölt sorrendben jogosultak a nyilatkozattételre az Eütv. 16. §-ának (4) bekezdésében foglalt korlátok között.
Kik ezek a személyek, akiket az Eütv. 16. § (2) bekezdése említ:
"a) a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában
b) a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes
ba) házastársa vagy élettársa, ennek hiányában
bb) gyermeke, ennek hiányában
bc) szülője, ennek hiányában
bd) testvére, ennek hiányában
be) nagyszülője, ennek hiányában
bf) unokája;
c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképes
ca) gyermeke, ennek hiányában
cb) szülője, ennek hiányában
cc) testvére, ennek hiányában
cd) nagyszülője, ennek hiányában
ce) unokája."[45]
Az Eütv. 219. § (2) és (3) bekezdése tartalmazza azokat a szabályokat, amikor lehetőség van a kórbonctani vizsgálattól eltekinteni és ezzel egyidejűleg az Eütv. 219. § (3) bekezdés utolsó mondata rögzíti, hogy "Nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halálát követően a hozzátartozó
- 58/59 -
azt írásban kérte."[46] A hozzátartozóknak a halott kórbonctani vizsgálatával kapcsolatos nyilatkozatának szabályozása ellentmondásban áll az Eütv. 16. §-ával, figyelemmel arra, hogy az Eütv. 16. §-a a beteg életében történő jognyilatkozat tételre terjed ki és nem a halál utánira.
A fentiekkel kapcsolatban az Eütv. kommentárja az alábbiakat rögzíti: "Végül akkor is el kell végezni a kórbonctani vizsgálatot, ha az elhunyt által még életében megnevezett személy, az, aki életében a törvényes képviselője volt, vagy a 16. § (2) bekezdésében meghatározott hozzátartozók kérik. A szabályozás itt nem teljesen koherens, mert helyettes döntéshozót csak a cselekvőképesség elvesztésének esetére lehet kijelölni, és a hozzátartozók is csak a cselekvőképtelen beteg helyett tehetnek jognyilatkozatot, azonban itt az Eütv. ezeket az érintett halálát követő jognyilatkozatok megtételére is feljogosítja (amikor a jogképesség már megszűnt, így cselekvőképességről sem beszélhetünk).[47]
A kórbonctani nyilatkozat alakiságával kapcsolatban a közokirati forma nem kötelező, azt közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, de annak formai követelményeitől el is lehet tekinteni, ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetben van és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny nehézségekkel járna. Ebben az esetben két tanú együttes jelenlétében szóbeli nyilatkozatot lehet tenni, amelyet a fekvőbeteg-gyógyintézet írásba foglal.[48]
Tehát az Eütv. 16. §-ban foglalt személyek közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban nyilatkozhatnak arról, hogy kérik-e a halott kórbonctani vizsgálatát. Nem kötelező tehát a közokirati forma, ismét csak egy lehetőség a nyilatkozattevő számára, hogy közjegyzői közreműködést vegyen igénybe.
Az Eütv.-t a közjegyzői közreműködés szempontjából áttekintve megállapítható, hogy a közjegyző közreműködése az úgynevezett élő végrendelet készítése (lásd cikksorozat I. része), az élettársaknak az asszisztált reprodukciós eljárás lefolytatásához szükséges, az élettársi kapcsolat fennállása tárgyában tett nyilatkozatának elkészítése, a szervadományozás esetén a donor nyilatkozatának elkészítése során, illetve a donor és recipiens párok cseréjével elvégezhető szervátültetés esetén kötelező, minden más egészségügyi nyilatkozat esetén lehetőség a nyilatkozat közokiratba foglalása és annak elmaradása nem érinti a nyilatkozat érvényességét.
- 59/60 -
Ebből következően feltehetően a legtöbb egészségügyi nyilatkozat magánokirati formában születik meg úgy, hogy a nyilatkozatot tevő vélhetően nem kap jogi tájékoztatást a nyilatkozatának jogi következményeiről.
A cikksorozat I. részében említettem, hogy célszerű lenne a közokiratba foglalt egészségügyi nyilatkozatok számára létrehozni egy központi elektronikus nyilvántartást. A korábban leírtakat fenntartva, azzal egészíteném ki a gondolatsort, hogy a halál után a szerv, szövet átültetés céljából tett tiltakozó nyilatkozat vagy a tiltakozó nyilatkozat visszavonásának közokiratba foglalása esetén, a jognyilatkozatot közokiratba foglaló közjegyző - hasonlóan a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény 12. § (2) bekezdésében foglalt szabályokhoz - közvetlenül a már kialakított és működő NSZTR-be küldené be a közokirat hiteles kiadmányát akár elektronikus hiteles kiadmányként, akár papíralapú hiteles kiadmányként, így biztosítva azt, hogy a tiltakozó nyilatkozat rögzítése megtörténhessen.
Az egészségügyi nyilatkozatok közokiratba foglalásának követelménye elősegíthetné a jogban nem jártas személyek eligazodását a jogi szabályozásban, továbbá segítené az egészségügyi jogszabályok, a jognyilatkozatok következményeinek pontosabb megértését, az egyes eljárások folyamatának átlátását. ■
JEGYZETEK
[1] Eütv. 166. § (1) bekezdés.
[2] 1999. évi CXIX. törvény indokolása a 16. §-hoz.
[3] Eütv. 166. § (2) bekezdés.
[4] Btk. 172. § (2) bekezdés: Aki a) emberi embriót állat szervezetébe átültet,
b) emberi és állati ivarsejtet egymással megtermékenyít,
c) olyan emberi embriót, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe beültet,
d) kutatáshoz felhasznált emberi ivarsejtet emberi reprodukcióra felhasznál,
e) emberi megtermékenyítéshez vagy embrió-beültetéshez nem emberi ivarsejtet vagy embriót használ fel,
f) emberi embriót több emberi embrió vagy állati embrió létrehozatalára használ fel, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[5] Eütv. 166. § (3) bekezdés.
[7] Dósa - Hanti - Kovácsy (szerk.), Kommentár az egészségügyi törvényhez. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2016. 355. o. [a továbbiakban: Dósa - Hanti - Kovácsy, Kommentár]
[8] Ptk. 6:514. § (1) bekezdés.
[9] Eütv. 167. § (1) bekezdés második mondata.
[10] 2009. évi XXIX. törvény 1. § (1) bekezdése.
[11] 2009. évi XXIX. törvény 3. § (4) bekezdése: Az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti eljárásoknak a házastársakra vonatkozó rendelkezései a bejegyzett élettársakra nem alkalmazhatóak.
[12] Eütv. 165. § c) pont.
[13] Eütv. 165. § d) pont.
[14] Eütv. 167. § (1) bekezdés.
[15] 30/1998. (VI.24.) NM rendelet 1. § (1) bekezdés a) pont: Az Eütv. 166. § (1) bekezdés a)-d) pontjai és f) pontja szerinti emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél, illetve az Eütv. 165. §-ának c) pontja szerinti egyedülállóvá vált nőnél (a továbbiakban: kérelmező) akkor végezhető el, ha a) legalább két egymástól független - a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges orvosi vizsgálatokon alapuló - szakorvosi szakvélemény alátámasztja, hogy a valamelyik félnél vagy mindkét félnél együttesen fennálló egészségi ok(ok) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat.
[16] Eütv. 168. § (1) bekezdése.
[17] Dósa - Hanti - Kovácsy, Kommentár. 358-359. o.
[18] Kjnp. 36/E. § (1) bekezdése.
[19] Kjnp 36/G. § (1) bekezdése.
[20] Eütv. 174. § (6) és (7) bekezdése.
[21] Eütv. 174. § (10) bekezdése.
[22] Eütv. 175. § (1) bekezdés.
[23] Eütv. 202. § (1) bekezdés d)-f) pontjai.
[24] Eütv. 206. § (2) bekezdése.
[25] Eütv. 206. § (3) bekezdése.
[26] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 2. § (5) bekezdés.
[27] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 3. § (4) bekezdésének b) pontja.
[28] Eütv. 209. § (2) bekezdés.
[29] Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt egyezménye: Egyezmény az emberi jogokról és a biomedicináról 21. cikke.
[30] Btk. 175. § (1) bekezdés: Aki emberi gént, sejtet, ivarsejtet, embriót, szervet, szövetet, halott testét vagy annak részét, illetve halott magzatot jogellenesen megszerez, vagyoni haszonszerzés végett forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
[31] Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódex II.9.
[32] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 4/A. § (1) bekezdés: Két olyan, az Eütv. 206. § (2) vagy (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő donor és recipiens pár esetében, akiknél a jóváhagyott szervátültetés - az etikai bizottság 4. § szerinti határozatának meghozatalát, illetve az Eütv. 208. §-a szerinti vizsgálatot követően kiderült orvosi indok miatt - nem végezhető el, de szakorvosi javaslat alapján a két szervátültetés a donor és recipiens párok cseréjével elvégezhető, a szakorvosi javaslatot kiállító és a szervátültetéseket végző egészségügyi szolgáltatónál működő etikai bizottsághoz együttesen benyújtott - közokiratba foglalt -közös kérelmükre, az etikai bizottság jóváhagyásával a két szervátültetés elvégezhető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti együttes kérelem tartalmazza
a) az 1. számú melléklet szerinti tartalmi elemeket a két donor és a két recipiens vonatkozásában,
b) a két donor együttes nyilatkozatát
ba) arról, hogy a felajánlások ellenérték nélkül, kényszertől, fenyegetéstől, megtévesztéstől mentesen történnek és
bb) annak tudomásul vételéről, hogy az Eütv. 209. § (4) bekezdésében foglaltak fennállta esetén az egyidejűleg zajló másik szervkivétel és szervbeültetés erre irányuló orvosszakmai ellenjavallat hiányában megtörténhet,
c) a két donor és a két recipiens nyilatkozatát arról, hogy az Eütv. 209. § (4) és (5) bekezdésében foglaltakról szóló tájékoztatást megkapták és tudomásul vették.
(3) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi szolgáltató a szervkivételeket - és a szakmai feltételek fennállta esetén lehetőség szerint a szervbeültetéseket is - azonos ütemezéssel, egyidejűleg végezheti.
[33] Eütv. 209. § (3) bekezdés.
[34] 1972. évi II. törvény 51. § (1) bekezdés d) pontja.
[35] Eütv. 209. § (4) bekezdés első mondat.
[36] Eütv. 211. § (1) bekezdés.
[37] Eütv. 211. § (1) bekezdés.
[38] 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet 9. § (3) bekezdés.
[39] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 10. § (1) bekezdés.
[40] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 10. § (2) bekezdés.
[41] 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet 9. § (2) bekezdése.
[42] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 9. § (4) bekezdés.
[43] 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet 9. § (5) bekezdés.
[44] Eütv. 219. § (1) bekezdése.
[45] Eütv. 16. § (4) bekezdés.
[46] Eütv. 219. § (3) bekezdés.
[47] Dósa - Hanti - Kovácsy, Kommentár 458. o.
[48] Eütv. 221. § (1)-(2) bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budaörs.
Visszaugrás
