2014. április 8-án hozott ítéletet az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) az egyházi jogállás 2011-es újraszabályozása nyomán státusukat vesztett kisegyházak ügyében.1 A (volt) kisegyházak szerint az egyházi státus megvonása és az új, diszkrecionális alapokon nyugvó egyházkénti elismerési eljárás (elismerési eljárás) sértette vallásszabadságukat, továbbá diszkriminációt valósított meg az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben2 (Egyezmény) biztosított, vallásszabadsággal összefüggésben értelmezett egyesülési joguk tekintetében. A panaszosok emellett azt is sérelmezték, hogy a jelenlegi bejegyzési eljárás tisztességtelen és hiányzik belőle a hatékony jogorvoslat lehetősége. Néhány panaszos megalapozottnak vélte továbbá a tulajdon védelmének sérelmét is.
A panaszosok valamennyien jogszerűen működtek egyházként az Lvtv.3 alapján, 2012. január 1-jével, az Lvtv.-t hatályon kívül helyező Ehtv.4 alapján azonban elvesztették egyházi státusukat. Az Alkotmánybíróság (AB) ugyan alaptörvény-ellenesnek minősítette és visszaható hatállyal megsemmisítette az Ehtv. egyházi jogállást rendező egyes szakaszait,5 a panaszosok egyházkénti nyilvántartásba vétele mégsem történt meg. Az illetékes miniszter arra hivatkozott, hogy az Ehtv. ezt az AB döntése után sem teszi lehetővé.6 A kisegyházak így csupán névlegesen nyerték vissza egyházi jellegüket.
A Bíróság döntését megalapozó nemzeti jogi háttér elég összetett és a közelmúltban gyakori változtatásokon ment keresztül. Az Lvtv. hatálya idején7 Magyarországon bírósági bejegyzés nyomán egyházzá válhattak a legalább 100 fő részvételével alapított, vallási tevékenységet végző közösségek. Az Ehtv. eredeti szövege jelentősen szűkítette az egyházak körét: mellékletében sorolta fel tételesen azokat a szervezeteket, amelyeknek egyházi státust biztosított.8 A többi vallási közösség egyesületként működhetett tovább, elesve számos kedvezménytől, pl. a személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlható 1%-ától (szja 1%). A 2010-2014-es parlamenti ciklus Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának jegyzőkönyvei azt is egyértelművé tették, hogy az egyházi státusról szóló döntéseket nagyrészt politikai érvek alapján hozták meg.9 Nyitva maradt ugyan az egyházzá válás lehetősége, az elismerési eljárás azonban az Országgyűlés hatáskörébe került, szigorú, olykor megkérdőjelezhető feltételek mellett.
A panaszok benyújtása és az ítélet meghozatala között eltelt időszakban a releváns szabályok módosultak. Az Ehtv. 2013-ban kétszintű rendszert vezetett be a "bevett egyház" és a "vallási tevékenységet végző szervezet" kategóriájának létrehozásával, mindkettő számára lehetővé téve az "egyház" megnevezés használatát. Némileg átalakultak az elismerési eljárás szabályai is. A módosítás azonban nem küszöbölte ki a panaszosok által sérelmezett hátrányokat: továbbra is az Országgyűlés hatáskörében maradt a bevett egyházak elismerésről való döntés, a bevett egyházak pedig privilégiumokat élvezhettek pl. az állami támogatás terén.
Magyarország Kormányának érvelése szerint az Ehtv. nem jelentett beavatkozást a panaszosok jogaiba, mivel a vallásszabadság legtöbb részjogosítványa egyházi jogállástól függetlenül gyakorolható, és a panaszosok jogalanyisága is megmaradt. Amennyiben volt is beavatkozás, az legitim célt követett: az ún. bizniszegyházak felszámolását. Megalapozottnak látta a "kényszerítő társadalmi igény" fennállását is az egyházak újraszabályozása tekintetében, az elismerési eljárást pedig a legkevésbé korlátozó megoldásként értékelte. Azt is hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság nem biztosít alanyi jogot meghatározott állami támogatásra.
A panaszosok ellenérvei szerint az egyházi jogállás egyértelműen segíti a vallási szervezetek tevékenységét, az egyházkénti elismerés feltételeinek ezért objektíveknek és indokoltaknak kell lenniük. Az Ehtv. rendszere ehelyett lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés önkényesen, pusztán politikai meggyőződés alapján visszautasítsa egyes közösségek elismerését. Az objektívnek tekintett 20 éves működési idő mint feltétel szinte teljesen elzárja az új vallási mozgalmakat az elismerés lehetőségétől, más feltételek - a nemzetbiztonsági kockázat megítélése, az egészséghez, az élethez és az emberi méltósághoz való jog védelme - pedig kifejezetten nélkülözik az objektivitást.
A Bíróság az egyedi elbírálás előtt elvi éllel jegyezte meg, hogy az állammal szemben követelmény a vallási semlegesség, a vallási közösségek autonóm léte pedig elengedhetetlen a demokratikus pluralizmus megvalósulásához. Minden olyan eset, amelyben az állami szervek megtagadják a jogi személyiség megadását, beavatkozást jelent az egyesülési jogba, ahol ez vallási közösséggel szemben valósul meg, ott a vallásszabadságba is. A konkrét ügyben tehát az egyházak nyilvántartásából való törlése egyértelmű beavatkozásként értékelhető mindkét szabadságjog tekintetében. A továbbiakban a Bíróság azt vizsgálta, hogy ez a beavatkozás törvényben meghatározott és a demokratikus társadalomban szükséges volt-e.
A törvényben meghatározottság feltétele az Ehtv.-re tekintettel teljesül. A sérelmezett rendelkezések alapcélja legitim: a bűnmegelőzés, illetve a joggal való visszaélés visszaszorítása. A beavatkozás szükségességével összefüggésben a Bíróság szerint az állam pozitív kötelezettsége, hogy elősegítse a vallási közösségek számára a jogi személyiség megszerzését, ám ebből nem vezethető le speciális jogalanyisághoz való jog. Az egyes egyhá-
- 66/67 -
zak jogállása közötti eltérések azonban nem jelenthetnek hátrányt azok számára, akik az egyházként el nem ismert (általában kisebb vagy szokatlan tanítást valló) közösségekhez tartoznak. Ha az állam egyes egyházakat nem ismer el, akkor ezek tagjai jogosan vélhetik, hogy a társadalom nem fogadja el őket, ami hatással lehet a vallási meggyőződésük kinyilvánításának szabadságára.
Az Ehtv. egyházi jogállást elvonó rendelkezéseinek értékelésekor a Bíróság figyelembe vette, hogy a panaszosok korábban teljes jogú egyházként működtek, a Kormány pedig nem igazolta, hogy a kevésbé drasztikus módszerek alkalmatlanok lettek volna a joggal való visszaélés felszámolására. Igaz, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg egyházaik jogállását, a létrehozott rendszerek mégis általában történelmi hagyományokon alapulnak. A magyar Kormány ezzel szemben nem támasztotta alá, hogy az Ehtv. mellékletében felsorolt bevett egyházak a magyar történelmi hagyományokat tükröznék. A bevett egyház elismerése ráadásul az Országgyűlés jogköre, amely kifejezetten politikai karakterű szerv, ez a megoldás tehát eleve figyelmen kívül hagyja az állami semlegesség követelményét és magában hordja az önkény veszélyét. A Bíróság ezért megállapította, hogy - tekintettel az elismerési eljárás politikai jellegére - a panaszosoknak nem volt méltányos lehetőségük a kívánt jogállás elnyerésére.
Az egyházi jogállás anyagi vonzata és az állammal való együttműködés tekintetében a Bíróság rögzítette, hogy a vallásszabadságból ugyan nem származik állami támogatásra való jogosultság, ám ha az állam ilyet biztosít, az nem nyújtható diszkriminatív módon. Ugyanez irányadó az együttműködési megállapodásokra is. Az Ehtv. ezzel szemben objektív indok nélkül csak a bevett egyházaknak biztosítja az szja 1%-ot és az ehhez járuló állami támogatást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
