A világ szolgáltatásainak és árutermelésének, az értéke 10 év alatt - 1980-ról 1990-re - mintegy 20 billió USA dollárra növekedett. Az áruexport is a '90-es években 3 billiós szintet ért el, ami az ezt megelőző 10 évhez viszonyítva 4%-os növekedést mutat.
Minden évben mintegy 12 millió hektárnyi erdőtakaró tűnik el, amely akkora, mint Ausztria egésze.
A termőtalaj veszteséget évenként 22 milliárd tonnára becsülik, az üvegházhatást okozó gáz, a szén-dioxid mennyisége mintegy 0,4%-kal növekedett az erdőirtások és a tüzelőanyagok égetése következtében.
Közismert, és bizonyított már a légszennyezés egészségkárosító hatása.
A Földön 1850-ben mintegy 1 milliárd ember élt. Ez a szám megkétszereződött 1930-ra, és a demográfiai robbanás következtében 2050-re mintegy 12 milliárd lakost prognosztizál az amerikai YALE Egyetem egyik kutatása.
Jogtörténeti szempontból Platón (kr. e. 427-347) 8. könyvében találunk bizonyos környezetvédelmi elgondolást, mely szerint a vizet könnyen el lehet rontani, meg lehet mérgezni, s amennyiben kár éri a polgárt, azt becsülje fel, és éljen panasszal a rendőrtisztnél.
A környezetvédelemmel foglalkozó jogászok körében közismert I. Péter orosz cár 1719. júliusi ukáza, mely szerint azt, aki a Néva vizét szeméttel vagy más, tisztátalan anyaggal szennyezi, kancsukával és szibériai száműzetéssel kell megbüntetni.
II. Lipót 1790-es dekrétumának 57. cikke az erdők pusztításának megakadályozásáról szól. Rendkívül korszerű szabály, hogy ezt ügyészi kereset segítségével teheti a panaszos.
A XVIII. században kezdetét vette a tudományos és technikai forradalom, amelynek egyik fő szereplője volt a brit Abraham Darby (1711-1763), aki megépítette az első kokszfűtésű ipari kohót.
Az amerikai David Vushnell (1742-1824) 1776-ban vízre bocsátotta a világ első tengeralattjáróját, a "teknősbékát".
Richard Trevithick (1771-1833) 1803-ban kapta azt a feladatot, hogy tervezzen egy gőzgéppel meghajtott vonatot. A terv alapján 1804. február 24-ére elkészült az első 5 tonnás gőzmozdony, amely mintegy 20 tonnányi terhet vontatott 8 km/h sebességgel.
A tudományos és technikai felfedezések tehát fokozatosan olyan helyzetet teremtettek bolygónkon, hogy az egyes környezeti elemek (föld, víz, levegő, növényvilág, épített és természetes környezet) egyre inkább veszélybe kerültek, a kibocsátott különböző fizikai és kémiai anyagok miatt.
A második világháború után - különösen az 1960-as években - jelentek meg természetvédelmi és környezetvédelmi jogszabályok hazánkban.
Ezt megelőzően csak elvétve alkottak olyan jogszabályokat, amelyek a környezetvédelemhez kapcsolódtak, így nem beszélhettünk sem környezetvédelmi, sem természetvédelmi jogról, mert azok szinte beintegrálódtak valamelyik másik jogágba, például a polgári jogba, a büntető jogba, a munkajogba, a szabálysértési jogba és egyéb jogágakba.
A XX. sz. derekától elkezdődött új tudományostechnikai forradalom azt eredményezte, hogy a fogyasztásban, a társadalmi termelésben, a demográfiai robbanásban, az urbanizációs centralizációban az egyre fogyó energia problémaköréhez kapcsolódóan egyre inkább előtérbe kerültek az általános érvényű környezetvédelmi szabályozások.
U-Thant ENSZ főtitkársága alatt mintegy 27 állam tudósai 3 éven keresztül készítették elő a Stockholmi Konferenciát, amelyen 113 állam képviseltette magát 6000 meghívott tudóssal, szakértővel, politikussal, de részt vett azon 1500 újságíró is. A konferencia először döbbentette rá mind a közvéleményt, mind a politikusokat arra, hogy az egészséges, emberhez méltó, biztonságos környezet és az ahhoz kapcsolódó jogok mennyire fontosak. A konferencia által elfogadott akcióprogram segítséget nyújtott a résztvevő államok kormányainak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül létrehozzanak egy, a környezet védelmére szolgáló világméretű intézményrendszert.
A stockholmi deklaráció gyakorlatilag 26 alapelvbe sűrítette programját, és lerakta a környezetpolitika és a környezettudományok alapjait is. Csak néhány gondolatot kiragadva: kimondta, hogy az egészséges környezethez való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, mérgező anyaggal tilos a környezetet szennyezni, kinyilvánította a tengerek szennyezésének tilalmát, továbbá azt is, hogy a tudomány és technika eredményeit közkinccsé kell tenni, a kormányoknak együtt kell működni egymással a környezetvédelem területén, az áldozatokat kártalanítani kell.
Lerakta a felelősségi rendszer alapjait, és létrehozta a Nairobiban működő környezetvédelmi alapot (UNEP).
Érdekes és tanulságos, hogy a Magyar Népköztársaság akkori kormányának pártállami jogalkotása egyáltalán nem kedvelte az alapvető emberi jogokra való hivatkozást. A környezetvédelem egyes kérdéseit titkosan kezelte, így a jogkövető magatartást sem az állam polgárai, sem pedig a jogi személyek nem tudták megvalósítani, hiszen nem ismerték a szabályozás tartalmát. Ilyen volt az 1952-ben meghozott 2/1952. (I. 08.) Mt. sz. rendelet az ipari szennyvizek tisztításáról, amelyet 1961-es teljesítési határidővel megismételt a 2038/12/1954 Mt. sz. szigorúan titkos határozat. Ezután a szintén titkos 2004/1961. (I. 22.) Korm. sz. határozat 1971-es teljesítési határidőre módosította a korábbit, végül megszületett a 3447/1972. Mt. számú titkos határozat, amely 1985-ös teljesítési határidőt állapított meg.
Végül is Magyarországon mérföldkövet jelentett, hogy 1976. április 1-jén hatályba lépett az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. tv. Már a törvény hatályba lépése is komoly eredményt jelentett, bár elmondhatjuk, hogy sohasem jöttek létre végrehajtási szabályai, hanem a környezet védett tárgyait (ahogy megfogalmazta a törvény; a környezeti elemeket), a föld, víz, levegő, élővilág, táj, települési környezet vonatkozásában alacsonyabb szintű, nem teljes körű jogszabályok szabályozták, illetve nemzetközi egyezmények rendezték, mint például Magyarország és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között a vízgazdálkodás kérdésében 1956. május 16-án hatályba lépett bilaterális egyezmény, a Bécsben 1956. április 9. napján aláírt, a magyar-osztrák határvidék vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról szóló dokumentum, a Ramsárban 1971. február 2. napján aláírt, a vízimadarak tartózkodási helyéről és a vadvizekről szóló egyezmény, a Genfben 1979. november 19. napján aláírt, nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésekre vonatkozó nemzetközi egyezmény, vagy az 1985. december 13. napján Bukarestben a Duna menti államok között létrejött, a Duna vízgazdálkodási, különösen a szennyeződés elleni védelmének kérdéseiről szóló nyilatkozat.
Megállapítható tehát, hogy a környezeti jog interdiszciplináris normarendszerének az élet minősége védelmére orientált kialakulása a XX. század második felében történt meg. Ez időtájban szerveződött az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságánál dr. Bakács Tibor és prof. dr. Tarr György vezetésével a környezetjogi- és környezetgazdasági munkabizottság, valamint elkezdődött a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen és a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen a környezetvédelmi stúdiumok oktatása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
