141 évvel ezelőtt, 1868. május 6-án báró Weinckheim Béla belügyminiszter1 egy rövid átiratot küldött gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek, amelyhez mellékletként egy egyesületi és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot csatolt.
A törvényjavaslat, az első magyar egyesületi törvényjavaslat (továbbiakban: Javaslat) ezt követően eltűnt az irattárban, majd pedig a levéltár egy zugában vészelte át az elkövetkező másfél évszázadot.2
Éppen emiatt csak újabban kezdték el egyes rendelkezéseit vizsgálni, de az egyesülési jog szempontjából történő értékelése mindeddig háttérbe szorult.3 A jelenlegi egyesületi törvény megalkotására emlékezve röviden erre vállalkozunk.
A kiegyezést követően az országgyűléshez több javaslat is érkezett egy egyesületi törvény megalkotása iránt.4 A pártok egy részének programjában5 az egyesületi kérdés rendezésének ügye szintén megjelent, s több felszólalás is utalt a kérdés fontosságára.6 Nem véletlen tehát, hogy elég korán kormányülésen is megjelent egy törvényjavaslat elkészítésének gondolata.
Az egyesületi ügyek korábban a Helytartótanácson belül a rendészeti ügyek között kezeltettek, így a terület a minisztériumok megalakulása után a belügyminiszterhez került.7 Ő láttamozta, vagyis hagyta jóvá az egyleti alapszabályokat8, ide futottak be később a helyhatósági jelentések az egyesületek számának alakulásáról, s belügyminiszteri rendeletként került kiadásra az egyesületi működést szabályozó normák többsége is a korszakban.
Mindezek után kissé meglepő a bizonytalanság, hogy a törvényjavaslat kidolgozásával előbb az igazságügyi, majd a belügyi és igazságügyi tárca közösen bízatott meg, s végül a belügyminiszter tette le a minisztertanács asztalára a kész javaslatot.
Aminek végül is nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa, ugyanis a minisztertanács az egyesületi törvény benyújtásának szükségességéről többször is tárgyalt a korszakban: 1867-ben, 1869-ben és 1889-ben9, de e tárgyban törvényjavaslatot az országgyűléshez nem nyújtottak be. Ennek ellenére a Javaslat létezése kiszivároghatott, mert a képviselőházi naplóban több interpelláció is található, amely az egyesületi törvény megalkotását sürgette.10
A Javaslat tehát nem került tárgyalásra, sőt a körülötte lévő csend már-már meglepő. Az 1870-es években - vélhetően ideiglenes jelleggel - végül néhány miniszteri rendelet11 látott napvilágot az egyletekkel kapcsolatos eljárás tárgyában, s ezek aztán több évtizeden keresztül hatályban is maradtak, s ha pár, az egyesületekre vonatkozó szabályt a dualizmus idején törvénybe is foglaltak12, az általános szabályozás azonban megmaradt a politikai igény szintjén.13
Az egyesületi törvényjavaslat elkészülte több okból is jelentős. Egyrészt így egyértelművé válik, hogy az 1867-es osztrák egyesületi törvény mellett legalább a szándék megvolt egy hasonló szintű szabályozás Magyarországon történő megalkotására is. Másrészt viszont a Javaslat igen kidolgozott jogdogmatikai része jelentős segítséget nyújt a korabeli egyletek közötti eligazodásban, azok csoportosításában. Az sajnos nem tudható, hogy volt-e és ha igen, mekkora és milyen körben jelentkező hatása a korabeli gyakorlatra, s nem ismerjük alkotóját sem.
A Javaslat két részből áll: az egyesülési és a gyülekezési jogot (folyamatos szakaszszámozás mellett) külön bontva tárgyalja, majd a végén egy általános rendelkezések résszel zárul. A tagolás abból a második világháborúig nyomon követhető megközelítésből táplálkozik, amely a gyülekezési jogot nem önmagában, hanem az egyesületi szabályozás előszobájaként tekintve vizsgálta. Vagyis ha a gyülekezési jogot szabályozták, akkor igyekeztek az egyesülési szabályozást is ehhez igazítani, de ha mégsem, a gyülekezési szabályok megalkotásánál figyelembe vették annak az egyesülési jogra gyakorolt hatását.
Az egyesülési jogról szóló rész az egyesülési szabadság deklarálásával kezdődik - amelyet a Javaslat későbbi paragrafusai, az egyleti formákat felsorolva, tovább pontosítanak. "Magyarország polgárai a törvények korlátain belül bizonyos célok elérésére szervezett egyesületeket szabadon alkothatnak, s ezen jog gyakorlata - a politikai célú, valamint a jelen törvény 10-ik §-ában felsorolt egyletek kivételével - a […] bejelentésen kívül előleges engedélytől nem feltételeztethetik."
A következő paragrafus ezt a képet kissé árnyalja: "[m]inden megalakult egyesület köteles a történt megalakulást […] bejelenteni…", vagyis így válik egyértelművé, hogy az egyesület megalakulásához - ha a Javaslat hatályba lépett volna - semmilyen más jóváhagyás nem szükséges, de mégis ahhoz, hogy működhessen, jogokat viselhessen és kötelezettségeket vállalhasson14 be kell jelenteni a létezését.15 E szavakkal való játéknak tetsző fogalmazás mögött a korabeli jogirodalom egyik kedvelt, s évtizedekig nyugvópontra nem jutott vitája rejlik. A megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy ebben az időszakban engedélyezési egyesülési jogi rezsim volt életben.16
A Javaslat több egyesületi formát név szerint kivesz a törvény hatálya alól. A 10. és 11. §-ban ugyanis két nagyobb csoportot képez. Azon szervezetekről beszél: a) amelyek nem; és b) amelyek ideiglenesen, a különös törvényi szabályozás megalkotásáig tartoznak a törvény hatálya alá.
Lássuk előbb a konkrétan kizárt típusokat, amelyeknél egyébként többnyire irányadó jogszabályt is megjelöli a Javaslat. Ezek a következők: a) az országgyűlés tagjainak "párt árnyalataik szerinti egyesüléseik az országgyűlés helyén" vagyis a mai frakciók; b) a bank-, hitel-, biztosítási, járadék-, takarékpénztár- és zálogkölcsön egyletek17; c) az ipartársulatok18; d) a bányatörvény szerint alakuló társulatok és bányapénztárak19; e) a folyamszabályozási egyletek20; f) az egyházi célból működő szervezetek, illetve világi papok vallási célú egyesülései.
Ideiglenesen a törvény hatálya alá tartoznak: a céljuk szerint előleg- és hitel-, nyersanyag- és fogyasztás-, illetve termelési célú, összefoglalóan kooperatív egyleteknek nevezett formációk. Ezeknek ambivalens természetét a kodifikátor is érzékelte, ugyanis a Javaslat szövege így szól: e szervezetek "természetüknél fogva a tulajdonképpen nyereségre szánt társulatok sorába nem tartoznak", hiszen fő céljuk a hasonló sorban lévők - többnyire munkások - segélyezése, kisegítése, nem pedig profit termelése, de mégsem szokásos társulások. Éppen ezért az e csoportba tartozó szervezetekre egyelőre az egyesületi törvényt és a kereskedelmi törvényeket egyaránt alkalmazni kell.
Még egy fontos, tárgyi hatályt érintő rendelkezésről kell említést tennünk. Ez a szakszervezetekre vonatkozó szabályozás, amely - végigtekintve az elmúlt kétszáz év hazai egyesületi jogszabályait - mindenképpen kuriózumnak számít. A Javaslat ugyanis deklarálja a szakszervezet alakításának szabadságát, de megtiltja az ezen jog gyakorlásával való visszaélést. A Javaslat szövegét érdemes eredetiben végigolvasni: "[a] gyári és kézmű ipar munkásai anyagi helyzetük javítása ‘s kedvezőbb munka feltételek elérése czéljából a jelen törvény alapján ‘s annak határai között szabadon egyesülhetnek ugyan, - mi végből az ezen szabadsággal ellenkező rendszabályok ezennel hatályon kívül helyeztetnek - azonban ezen jog gyakorlatánál a szabad elhatározás ellen intézett bármi nemü kényszer, erőszak, fenyegetés s.a.t. szigoruan tiltatik."21
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
