A kollektív munkajog tekintetében a magyar jog a fejlett nyugat-európai államokhoz hasonlóan bírói gyakorlat által is akceptált jogalkalmazási úton alakította ki az ún. "munkaszabályzati szerződést". Üzemi tanácsi képviselet azonban még szóba sem került, igaz a nyugat-európai államokban sem, Németország és Csehszlovákia kivételével, ahol az I. világháborút követően az üzemi tanácsi rendszert megalakították, amelyet azonban mindkét országban Hitler a hatalomra jutását követően felszámolt. Nem volt jogszerűnek elismerve a sztrájk a nyugat-európai államok többségéhez hasonlóan, a munkaügyi érdek- és jogvitákban pedig a pert megelőző, ill. a peren kívüli eljárásban a munkaügyi felügyelők közvetítettek és egyeztettek, közös felkérésre pedig arbitráltak, aminél ugyancsak minta a nyugat-európai gyakorlat volt.1 A munkaügyi pereket viszont valamennyi eljárási szinten a rendes bíróságok polgári ügyszakaszai tárgyalták, holott több nyugat-európai államban - mindenek előtt Németországban és Franciaországban - a XIX. század végétől vagy a XX. század első harmadától kezdve munkaügyi szakbíróságok működtek.2
Már 1946-tól, még inkább azonban 1947-től kezdődően elindult egy olyan átalakulási folyamat, amely az előbbi szakaszban kialakult polgári szemléletű munkajogot az 1948-as kommunista hatalomátvétellel összefüggésben szovjet mintára szocialista jellegűvé formálta át. Ez az átmeneti időszak az első magyar munkajogi kodifikáció tető alá hozásáig, az 1951:32. tvr. megalkotásáig tartott. Ezt az átmeneti időszakot az jellemezte, hogy a vállalat-államosításokkal egyenes arányban kollektív szerződésekkel léptették fokozatosan hatályba azokat a munkajogi normákat, amelyeket az ország egészére az 1951. évi Mt. terjesztett ki. Ebben az átmeneti időszakban fokozatosan felszámolták az érdekvédelmi szervezetek, különösen a szakszervezetek önállóságát az újonnan létesített kommunista szakszervezeti hálózatot pedig betagolták az új hatalmi gépezetbe. Ebben az átmeneti időszakban a kollektív munkajog pedig fokozatosan kiüresedett és állami akarat a szakszervezeteken keresztül leközvetítő quasi rendeletalkotássá vált.3
Ennek következtében a munkaügyi viták is kikerültek a bíróságok hatásköréből és szolgálati úton intéződtek el (felettes szerv, ill. egyeztető/munkaügyi döntőbizottság).4 A munkajog reálszocialista időszakának ez az első szakasza, míg a második szakasza az 1966-ban bevezetett gazdaságirányítási reformmal kezdődött el, amely lehetővé tette, hogy az állami vállalatok is saját maguk tervezhessék meg gazdálkodásukat és az állami tervbemutatók figyelembevételére ne utasítások, hanem pénzügyi ösztönzők késztessék a gazdaság állami irányításának francia módjához hasonlóan.5 Erre tekintettel az 1967. évi II. törvénnyel az új Mt. lépett hatályba, amely a tartalmát illetően nem sokban különbözött az 1951. évi Mt.-től, viszont a munkaügyi viták elintézését már bírósági hatáskörbe utalta. Az 1967. évi Mt. időközben többször módosult, amelyek azonban a munkajog közszolgálati-közalkalmazotti jellegén nem sokat változtatott. Ha "de iure" már nem is, "de facto" azonban az állami vállalatot - különösen a gazdaságirányítási reformnak az 1972 és 1980, majd az 1983-86 közötti visszafogásának az időszakában - a gazdaságirányítás legalsó egységének, a szövetkezeteket pedig az állami vállalatok quasi kiszolgálójának, bedolgozójának tekintették.6
A magyar munkajog fejlődésének átmenetét jelentő negyedik fő szakasza az 1988. évben a szocialista gazdaságpolitikai rendszer lebontásával kezdődik el. A már korábban is többszörösen módosított 1967. évi Mt.-nek az újabb módosításával bevezetésre került a vállalati hatáskörön túllépő kollektív keretszerződés, a gazdasági körülmények kedvezőtlen alakulásával ösz-szefüggő és több személyt érintő, bizonyos kompenzálással-kártalanítással egybekötött munkáltatói felmondás intézménye, az 1989. évi VII. tv.-el lehetővé vált a sztrájk legális gyakorlása, majd az 1990:IV. tv. útján - amely a foglalkoztatás-támogatást szabályozta és szabályozza jelenleg is - alapvetően német mintára bevezetésre került a munkanélküli segély, az előnyugdíj és a rövidített munkaidő a foglalkoztatás-támogatás passzív eszközeként, aktív eszközeként pedig a képzés, az átképzés, valamint a munkanélkülit foglalkoztató munkavállaló részére nyújtott anyagi támogatás, kompenzáció.7
Ez az átmenetiként megjelölt negyedik szakasz előkészítette az utat a munkajog fejlődésének negyedik szakasza részére, amely az 1991. tavaszán megalkotott új Mt.-vel (1991:XXII. tv.) és a köztisztviselői törvénynyel (1991:XXIII. tv.), valamint ennek az évnek az őszén meghozott közalkalmazotti törvénnyel (1991: XXXII. tv.) vette kezdetét és amely szakasz ma is tart.
Ennek során az ún. individuális munka- és közalkalmazotti jog mellett kontinentális nyugat-európai hatásra kialakult a kollektív munkajog és annak két fő részterülete, úgymint a kollektív szerződéskötésre irányuló érdekegyeztetési és tarifajog, valamint az üzemi alkotmányjog.
Az érdekegyeztetési és a tarifális jog kialakulásánál nyomon követhetők a német, a belga és a spanyol jogi megoldások egymással ötvözött átvétele, míg az üzemi tanácsnak a szakszervezettől elkülönülő hatáskörében és szervezeti felépítésénél a német megoldás, az üzemi tanácsválasztás és visszahívás szabályozásánál pedig a belga-spanyol joghatás követhető nyomon.8 Ezzel együtt azonban azt is meg kell mondani, hogy az 1991. évi Mt.-nek, Kjt.-nek és Kvt.-nek, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről szóló 1990:IV. tv.-nek mind a két időszakban bekövetkezett módosításai általában hátrányosan érintették a munkavállalói oldalt, amibe belejátszott és ma is belejátszik a külföldi és a belföldi befektetőknek, ill. munkáltatóknak és érdekképviseleti szerveiknek a munkavállalói oldalhoz viszonyított nagyobb nyomásgyakorló képessége. Ebben hosszú ideig közrehatott az a jogalkotási diszkrimináció, amely a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek érdekegyeztető tárgyalási részvételét és kollektív szerződéskötési képességét reprezentativitási feltételekhez nem kötötte, a szakszervezetekét viszont igen. Sőt, amíg a szakszervezeti működést, jogokat és kötelezettségeket az Mt. II. rész második fejezetében részletesen behatárolta, addig a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek vonatkozásában ezt nem tette meg. Ily módon a részükre szabad működési teret biztosított, amely helyzet ma is fennáll.9
Az Európai Szociális Charta 5. cikkelye a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt biztosítja az érdekeik védelmére irányuló egyesülési, szervezet-alapítási szabadságot, a 6. cikkely pedig, hogy az ér-dekartikulálásra megalapított szervezetek egymással kollektív tárgyalásokat folytassanak és érdekkonfliktusaikat kollektív szerződéssel feloldják. A munkáltatók és érdekvédelmi szervezeteik ebbéli ellenállása esetén a 6. cikkely 4. bekezdése feljogosítja a munkavállalókat, hogy sztrájkkal kíséreljék meg érdekeik érvényesítését. Az Európai Szociális Charta e két cikkelyét a munkavállalók szociális alapjogairól az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága által 1989. decemberében meghozott chartájának (továbbiakban: Bizottsági Charta) 11-14. cikkelyei, valamint a Charta akcióprogramjának első része 6. pontja tovább részletezi, kiegészítve még azzal, hogy semmiféle előny vagy hátrány nem érheti sem a munkavállalót, sem a munkáltatót érdekvédelmi szervezeti tagsága, valamint tagságának hiánya miatt. A koalíciós szabadságnak e pozitív és negatív diszkriminációs tilalmi előírását az érdekvédelmi szervezkedési, másképpen szólva a koalíciós szabadság, valamint az érdekegyeztetési tárgyalások kezdeményezésére és folytatására irányuló koalíciós joggal együtt az Mt. 5. §-a az Európai Szociális Chartával és a Bizottsági Chartával, valamint az Akcióprogrammal összhangban mondja ki. E deklarációval azonban nem áll összhangban az, hogy míg az Mt. II. részének második fejezete részletesen szabályozza a szakszervezetek működését, feladatait, jogosítványait és kötelezettségeit, addig a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek esetében ezt nem teszi meg. Ez megmutatkozik az Mt. 3. § (1) bekezdésének abban az előírásában is, hogy a szakszervezeteket a munkáltatókkal és érdekvédelmi szervezetekkel való együttműködésre kötelezi, az utóbbiak részére azonban a szakszervezetek irányában ilyen kötelezettséget nem ír elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
