A stratégiai környezeti hatásvizsgálatról szóló 2001/42 sz. irányelvet 2004. július 21-ig kell a tagállamoknak végrehajtaniuk. Az irányelv alapján a tagállamok bizonyos terveiket, programjaikat kötelesek megvizsgálni abból a szempontból, hogy milyen ökológiai következményekkel járhat azok megvalósítása. A tanulmány azt a kérdést próbálja meg tisztázni, mely tervekre és programokra terjed ki e kötelezettség.
A környezetvédelmi hatásvizsgálatról (Khv.) szóló eredeti irányelv sajátossága, hogy konkrét környezethasználatok (projektek) engedélyezéséhez kapcsolódik a vizsgálati kötelezettség. E szabályozás hibája, hogy a környezeti hatások elemzésére csak viszonylag későn kerül sor, tekintve, hogy az engedély kiadása a többnyire többszintű, strukturált döntéshozatali folyamat végén álló aktus. Ez azt jelenti, hogy az engedélyezés akkor történik, amikor az adott terület rendeltetéséről, a projekt helyszínéről, vagy épp egy út nyomvonaláról már előzőleg döntöttek. Alternatívák ekkor már aligha vehetőek figyelembe. Mindebből az következik, hogy az engedélyezést megelőző döntések - az irányelv alapján tervek és programok - tekintetében is szükséges a környezeti hatások feltárása.
A vizsgálati kötelezettséggel terhelt tervek és programok vonatkozásában az irányelv 2. és 3. cikkelye szolgál támpontul. A 2. cikkely szerint olyan dokumentumokról van szó, melyeket jogszabály alapján; nemzeti, regionális vagy helyi hatóságnak kell elkészítenie vagy elfogadnia; illetve amelyet a hatóságnak - a jogalkotásra előírt rendben - a törvényhozás elé kell terjesztenie elfogadásra. A 2. cikkely kifejezetten rendelkezik arról, hogy e dokumentumok módosítása is ide tartozik, és lényegtelen, hogy az adott terv vagy program megvalósításában, finanszírozásában az Európai Közösség szerepet vállal-e.
Feltűnő, hogy a hivatkozott rendelkezés a szabályozás tárgyának meghatározásában kerüli a pontos definiálást, s ezzel meglehetősen tág teret nyit az irányelv alkalmazásának. A 3. cikkely már szorosabbra húzza a kört, kijelölve azon terveket, melyek eleve nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Ilyenek pl. a kizárólag honvédelmi, katasztrófavédelmi, költségvetési tárgyú dokumentumok. A negatív meghatározás mellett az irányelvben szerepelnek pozitív kritériumok is, mint pl. az, hogy az adott terv, program előreláthatólag jelentős környezeti hatásokkal jár.
A jelentős környezeti hatások az irányelvben többhelyütt is szerepelnek, a szabályozás egyik kulcsfogalmáról van szó. Különösen fontos kérdés, hogy vajon pusztán negatív, avagy pozitív környezeti következményeket is jelent. Utóbbi esetben nem kerülhető meg ugyanis a következmények vizsgálata azzal, hogy a terv vagy program kifejezetten a környezeti állapot javítására irányul, vagy hogy túlnyomóan pozitívak a környezeti következményei. Megnehezíti e fogalom tartalmának (s ezzel az irányelv hatályának) meghatározását, hogy a fenti kérdésre az irányelv nem ad választ.
Ha összehasonlítást teszünk a Khv. szabályozásával, látható, hogy az hasonlóan használja a jelentős környezeti hatás kifejezést, ami alatt a német jog egyértelműen hátrányos következményt ért. Az értelmezésnél figyelembe kell venni azt is, hogy az irányelv tervezete eredetileg kifejezetten a káros környezeti hatásokról szólt, csak a Parlament változtatta meg a szöveget a negatív jelző törlésével. Ennek oka pedig nem az volt, hogy a negatív jelleg magától értetődő, s ezért felesleges, hanem az a bizottsági állásfoglalás, mely szerint az irányelvnek nem csak a negatív, de minden jelentős környezeti hatással járó terv, program esetében érvényesülnie kell.
Az irányelv elfogadott szövegében szinte mindig csak (jelentős) környezeti hatásról, illetve a környezetre gyakorolt (jelentős) hatásról esik szó, csak néha fordul elő, hogy kiemeli az irányelv a negatív jelzőt. E jelzőhasználat abban az esetben lenne felesleges, ha az irányelv általában csak a negatív hatásokra vonatkozna. Ráadásul a jogszabály melléklete egy helyen együtt említi a negatív és a pozitív hatásokat. Mindez arra mutat, hogy a definíció kiterjed mind a negatív, mind a pozitív környezeti változásra.
Milyen szempontok játszhatnak szerepet abban, hogy a pozitív hatásúnak mondott tervek is vizsgálandók? Röviden erre is ki kell térnünk, hisz az irányelvi rendelkezések alkalmazása állampolgárok, vállalkozások tevékenységét, szabadságát korlátozhatja. Nos, a stratégiai hatásvizsgálat hozzájárul ahhoz, hogy azokat a pozitívnak látott hatásokat jobban meg lehessen ítélni. Ha a tervet készítő szerv jobban meg tudja ítélni a hatásokat, határozottabban tud kiállni az elképzelés mellett. Fordított esetben, vagyis ha az derül ki, hogy az eredeti elképzeléseknél jóval szerényebb a környezet haszna, a vizsgálat alapján eltekinthet a terv elfogadásától. A stratégiai Khv. mindkét esetben erősíti a döntés racionalitását.
Ne feledjük, hogy a különböző tervek, programok megítélése gyakran ambivalens, ha kifejezetten környezetvédelmi célokat szolgálnak, akkor is számolni kell bizonyos mértékű negatív hatással. A stratégiai Khv. segít meghúzni a határokat, mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat, illetve a környezeti és más szempontokat.
Azt, hogy mely tervek, programok esetében kell elvégezni a stratégiai Khv.-t, az irányelv 3. cikkelyének (2) bekezdése szabályozza. Eszerint általában minden olyan terv vagy program vizsgálatnak vetendő alá, mely az itt meghatározott sajátosságokkal bír. Ezalól alapvetően két kivétel van: ha csekély kiterjedésű terület helyi dokumentumáról; vagy ha a terv, illetve program jelentéktelen módosításáról van szó. Mindkét esetben azt jelenti a kivétel, hogy a vizsgálati kötelezettség annyiban áll fenn, amennyiben az adott tagállami hatóság megállapítja, hogy mégis jelentős környezeti következményekkel lehet számolni. Erre az esetre még visszatérünk.
Ha az adott terv, program nem esik a kivételek közé, és az irányelvben meghatározott paramétereknek megfelel, vizsgálatköteles lesz. Megdönthetetlen vélelem, hogy a megjelölt tulajdonságokkal rendelkező tervek jelentős környezeti hatásokkal járhatnak. A tagállamok pedig nem tehetnek ezalól kivételeket.
Az irányelv 3. cikkelyének (2) bekezdésében rögzített kritériumok közé tartozik az, hogy az érintett dokumentum meghatározott szakterületre, szektorra vonatkozzon. 12 ilyen szakterület jöhet szóba: mező- és erdőgazdasági, halászati, energetikai, ipari, közlekedési, hulladékgazdálkodási, vízügyi, telekommunikációs, idegenforgalmi, területrendezési és földhasználati stratégiák esetén áll fenn a hatásvizsgálati kötelezettség. Azt, hogy mi tartozik az egyes szakterületekhez, nem a nemzeti, hanem az európai jog alapján kell megítélni.
Figyelemre méltó, hogy a12 felsorolt szektorból kettő, mégpedig a területrendezés és a földhasználat, általánosabb a többinél, bizonyos tekintetben átfogja a többit is. A földhasználat pl. történhet mezőgazdasági, ipari céllal is stb., a területrendezés feladata pedig éppen abban áll, hogy a különböző szektorok igényeit megpróbálja összhangba hozni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
