A végrehajtási eljárás általános szabályai körében találkozhatunk a visszvégrehajtás esetével, amikor is "fordul a kocka" a bíróság a végrehajtási eljárást megszünteti vagy korlátozza, s ennek okán az adós kérelmére a végrehajtást kérőt kötelezi a végrehajtás során kapott összeg, vagyontárgy, valamint a végrehajtás költségeinek visszatérítésére. Ez a szabályozás első olvasásra egyértelmű és teljesen logikus rendelkezés, hiszen új eljárás elrendelése nélkül az alapeljárásban rendeződik a jogalap nélkül kifizetett összeg sorsa, nem kell külön eljárást lefolytatni annak tisztázására, hogy jogos-e a visszatérítés. Azonban ha részleteiben vizsgáljuk a visszvégrehajtás elrendeléséhez vezető utat, valamint annak következményeit számtalan olyan kérdést vet fel, melyekre a gyakorlat világít rá.
Alapvetés a kérdésben, hogy a jogalkotó a visszvégrehajtás megteremtésével egy költség-, időtakarékos, hatékony megoldást kívánt teremteni a felek között, hogy az adósnak - aki esetleg önhibáján kívül került az adott szituációba - ne kelljen újabb eljárás(oka)t kezdeményeznie megtérítési igényének érvényesítése körében. A végrehajtási eljárás ugyanis köztudottan - mint az állami jogi szolgáltatások általában - egy drága szolgáltatás, a végrehajtó, aki eljárási és nem érdemi döntése-
- 23/24 -
ket hoz, csupán jelentős díjazásban részesül munkavégzése eredményeképpen. A visszvégrehajtás jogintézménye álláspontom szerint egy olyan kivételes lehetőség a szabályozásban, mely megkönnyíti a felek dolgát, idő-, költséghatékony, azonban alkalmazásának körét vizsgálva bőven akadnak kérdéses esetek, melyek igényelhetik a jogalkotók és a jogalkalmazók aktív közreműködését egyaránt.
A visszvégrehajtásra a bírósági végrehajtásról szóló törvény 56. § (1) bekezdése teremt lehetőséget, a végrehajtás, mint nemperes eljárás megszüntetése, korlátozása kapcsán. A normaszöveg szerint a végrehajtást elrendelő bíróság végzéssel megszünteti vagy korlátozza a végrehajtást, ha közokirat alapján megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat, illetve büntetőeljárásban a bíróság véglegessé vált határozata, valamint az ügyészség, illetve a nyomozóhatóság további jogorvoslattal nem támadható határozata hatályon kívül helyezte, megváltoztatta, illetve a végrehajtandó határozat hatályát vesztette, vagy jogerős bírósági határozat alapján megállapította, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés vagy az annak alapjául szolgáló jogviszony egészben vagy részben érvényesen nem jött létre. Az említett esetben a végrehajtást elrendelő bíróság az adós kérelmére végzéssel arra kötelezheti a végrehajtást kérőt, hogy - teljesen, illetve részben - térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget (vagyontárgyat) és a végrehajtási költséget, illetve annak megfelelő részét. Ez akkor is irányadó, ha az adós a végrehajtás megelőzése végett önként teljesítette a kötelezettségét, és ezt igazolta. Tartásdíj címén kifizetett összeg (átadott vagyontárgy) ilyen visszatérítésének nincs helye.
A végrehajtási eljárás megszüntetésének, korlátozásának esetköre maga is összetett kérdés. Peres és nemperes eljárás eredményeként egyaránt megszüntethető, korlátozható a végrehajtás. A nemperes eljárás alapja a fentiekben idézett törvényi szabályozás, mely szűkebb körre szorítja a megszüntetés, korlátozás lehetőségeit, alapja egy egyértelmű közokirat lehet, mely igazolja, hogy további jogorvoslattal nem támadható határozat hatályon kívül helyezte, megváltoztatta a végrehajtandó döntést, illetve a végrehajtandó határozat hatályát vesztette, vagy jogerős bírósági határozat alapján megállapította, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okiratba foglalt végrehajtani kívánt követelés vagy az annak alapjául szolgáló jogviszony egészben vagy részben érvényesen nem jött létre. Az előzőekben megjelölt tartalmú okirat hiányában peres eljárást kezdeményezhet az adós a végrehajtás megszüntetése, korlátozása érdekében.
Ezen a ponton válik fontos kérdéssé, hogy a végrehajtási eljárást megelőző eljárási szakasz teljes mértékben lezárult-e avagy rendkívüli jogorvoslati szakaszban van. A végrehajtási eljárás megszüntetése öt okból lehetséges, elsőként, ha a végrehajtást kérő visszavonta az eljárás lefolytatására vonatkozó kérelmét, másodsorban külön törvény rendelkezése értelmében meg kell szüntetni az eljárást, harmadsorban ha a végrehajtást elrendelő bíróság közokirat alapján megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, negyedszer ha az adós okirattal valószínűsíti, hogy a végrehajtandó követelés részben vagy egészben alaptalan, ötödször ha a végrehajtási lapot visszavonták.
A végrehajtást kérő rendelkezése tekintetében fontos kiemelni, hogy a végrehajtást kérő az ügy ura, és mint ilyen rendelkezési joga van az eljárás tekintetében, ennek korlátja csak az a Vht. 55. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint, hogy másnak jogát a végrehajtás megszüntetése nem sértheti. E körben leginkább a végrehajtót megillető díjazás és költség kérdése merül fel, melynek érvényesítése tekintetében többféle bírói döntés is született. Soós Eszter és Zana Gabriella a Magyar Jogban megjelent cikkében (Gondolatok a végrehajtás nem peres eljárásban történő megszüntetésével kapcsolatban) jól körbejárták ezt a témát, melynek eredményeként két megoldás is körvonalazódik, a végrehajtást kérő végrehajtás iránti kérelmét el kell utasítani, a végrehajtást kérőnek a végrehajtási költségek viselésére kötelező rendelkezését mellőzi a bíróság, másik megoldás szerint a végrehajtást kérőnek a végrehajtást megszüntetésére irányuló kérelme nyomán szintén el kell utasítani a kérelmet, a végrehajtást kérőt kötelezni kell a végrehajtási költségek megfizetésére. Az eset persze más problémát is felvet, hiszen a végrehajtó által kiállított díjjegyzék nem végrehajtható okirat, vagyis amennyiben a végrehajtást foganatosító bíróság nem rendelkezik a végrehajtó díjazásáról, úgy annak megfizetése csak külön polgári eljárás eredményeként kényszeríthető ki.
Szólnunk kell a végrehajtást kérő rendelkezési joga vonatkozásában arról a helyzetről, amikor több végrehajtást kérő vesz részt az eljárásban. Ezen esetben rájuk is tekintettel kell lenni, csak akkor tud az eljárás befejeződni, ha minden végrehajtást kérő ki van elégítve, vagy eláll igénye érvényesítésétől. Na és persze adósi pozícióban az ő jogállásukat is figyelembe kell venni a végrehajtást kérő megszüntetési indítványa elbírálásakor.
A végrehajtás megszüntetésére külön törvény alapján a Csődtörvény 38. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával kerülhet sor. A felszámolás elrendelésével a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat be kell fejezni, a lefoglalt vagyont át kell adni a felszámolónak. E ponton is fontos, hogy a lefoglalt vagyontárgyakat és a végrehajtás során befolyt pénzeszközöket csak a végrehajtási költségek levonása után kell átadni a felszámolónak.
A bírósági gyakorlatban a végrehajtási megszüntetésére irányuló kérelmek száma az egyik legnagyobb, eredményességet illetően viszont alacsony a sikeresség aránya. Amennyiben a vita nem dönthető el egyszerűen és könnyen a nemperes eljárás iratai alapján a bíróság elutasítja a kérelmet és peres útra tereli a jogvitát. Ebben az esetkörben tehát viszonylag kevés esetben merül fel a visszvégrehajtás lehetősége. E körben a fizetési meghagyásos eljárásokban előforduló hibákról lehet beszélni, amikor is a jogosult gyakran összecseréli az iratokat, vagy az ügyfelek adatait és így kerül beadásra a fizetési meghagyás nyomtatvány, vagy a közjegyzőnél történik valamilyen kavarodás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
