A "fair trial", avagy a tisztességes tárgyalás, eljárás az amerikai jogból került át más jogrendszerekbe és vált a nemzetközi jog részévé. Univerzális szinten történő megjelenése a II. világháború utáni időszakra tehető.
Több nemzetközi jogforrás is tartalmazza, például az ENSZ Közgyűlése által megalkotott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (PPJNE), az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY) és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE).
A magyar országgyűlés az 1993. évi XXXI. törvénnyel tette a belső jog részévé.[1]
Az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése mind a polgári, mind a büntető eljárásokban elvként kezeli, tisztességes tárgyaláshoz való jog elnevezéssel.
"1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné."[2]
Az EJEE-t elfogadó (részes) államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják eme követelményt, és erre tekintettel lesznek az igazságszolgáltatás gyakorlása során.
A tisztességes eljáráshoz való jog napjainkban szinte már szuperelvnek, vezérelvnek minősül, mindemellett azonban egy olyan követelmény is, amely csak úgy érvényesülhet, ha életre hívunk egy olyan általános jogelvet, amely irányvonalat jelent az eljárás során az ellenérdekű felek, valamint a bírók magatartására vonatkozóan.
Magyarország Alaptörvénye nem nevesíti kifejezetten (expressis verbis) e jogot, és a jogirodalomban sem találunk rá egységes definíciót, de egyes tartalmi elemei (mint a független és pártatlan bíróság, a tisztességes és nyilvános tárgyalás, vagy az ésszerű határidő) fellelhetők a XXVIII. cikk (1) bekezdésében.
Kérdésként merülhet fel, hogy mikor tekinthető tisztességesnek az eljárás? Erre a válasz az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján adható meg. E szerint az olyan eljárás tekinthető tisztességesnek, amelyet a vádlott képes követni, és amelyben nincs gátolva abban, hogy saját védelme érdekében maga is bizonyítékokat terjesszen elő és vallomást tegyen.[3]
Ha a tisztességes eljárásról, mint jogról beszélünk, akkor egy másodlagos jogra gondolunk, tehát egy olyan jogra, amely egy másik -jellemzően elsődleges - jogból vezethető le. Ez esetben elődleges jognak az emberi élethez és méltósághoz való jog tekinthető, hiszen ahhoz, hogy az ember méltóságteljesen élhesse életét elengedhetetlen az, hogy az esetlegesen ellene indult eljárás tisztességes körülmények között folyjék.
A tisztességes eljárás, ellenben e jog másodlagos jellegével, nem csupán szekunder, tehát nem csak más előírásokat kiegészítő, járulékos jellegű norma.
Az Alkotmánybíróság szerint abszolút érvényű jogról van szó, mellyel szemben nem tételezhető fel mérlegelhető más alapvető jog, sem pedig más alkotmányos cél, tekintve, hogy a jog maga is mérlegelés eredménye. Korlátozása, ezért nem lehetséges például mások joga-
- 194/195 -
inak védelmére vagy nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással.[4]
A strasbourgi bíróság esetjogából megállapítható, hogy a tisztességes eljárás egyes részelemeinek kimerítő felsorolása nem lehetséges, sokkal inkább az eljárás egészének vizsgálatából következtethetünk arra, hogy az egyes bíróságok, eljárásukban milyen mértékben tartották meg ezt a követelményt.
Vannak azonban a tisztességes eljárásnak olyan fő összetevői, amelyekről egyenként is fontos szólni. Ilyennek tekinthető a törvény előtti egyenlőség, a törvényes bírótól való elvonás tilalma, a bírósági eljárás nyilvánossága, az eljáró szerv pártatlansága (Ebben a vonatkozásban azért eljáró szervről beszélünk és nem bíróságról, mert a tisztességes eljárás nem csak a bírósági eljárásban követelmény, hanem más eljárásokban is érvényesülést kíván, így például a közigazgatási hatósági eljárásban.).
Ezen tartalmi elemek egyrészt alapelvi, másrészt alapjogi formában jelennek meg. Előbbiek közé sorolható például az eljáró bíróság függetlensége, a tárgyalás tisztességes volta, a ne bis in idem elve, vagy az ártatlanság vélelme. Utóbbiak körében találkozhatunk többek között az anyanyelv használatának jogával, a jogorvoslathoz való joggal, de a védelemhez való jog is alapelvnek minősül.[5] Ezekkel a későbbiekben részletesebben is foglalkozom.
Véleményem szerint, ha a tisztességes eljárásról, mint általános jogelvről beszélünk, akkor, mint ilyennek, mind a büntető-, mind pedig a polgári eljárásokban érvényesülnie kell. A polgári perben például minden résztvevő fél számára nyitva kell, hogy álljon a lehetőség, hogy álláspontját úgy adhassa elő, hogy az által ne kerüljön kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyenben perbeli ellenfele van.[6]
A fejezetnek ebben a részében szeretnék röviden írni azokról a legfontosabb "alkotóelemekről", melyek megvalósulása eljárási garanciát jelent, és amelyek, amennyiben nem teljesülnek, abban az esetben sérelmet szenved a tisztességes eljárás követelménye.
Nem tekinthető például tisztességesnek az eljárás, amennyiben az eljáró bíróság nem független, nem pártatlan, ha nem ésszerű időn belül, vagy nem nyilvános tárgyaláson döntenek a vádról.
Az EJEE idézett, 6. cikk 1. bekezdése kifejezetten ugyan nem mondja ki a bírósághoz fordulás jogát, de az Emberi Jogok Európai Bírósága egy adott ügy (Golder contra UK- 1975) kapcsán e rendelkezést úgy értelmezte, hogy az értelemszerűen magába foglalja a bírósághoz fordulás jogát is, hiszen ez a jogállamiság alapfeltétele.
Évekkel később ugyan ez a fórum úgy foglalt állást, hogy nem elegendő az, ha a bírósághoz fordulás joga adva van a felek számára, tehát létezik, annak ténylegesnek (hatékonynak) is kell lennie. Hatékonynak pedig akkor tekinthető, ha az állampolgárok nincsenek korlátozva a bírósághoz fordulás jogában.[7]
Ezt hivatott elősegíteni például az a szabály, hogy az állam köteles jogi segítséget nyújtani azokban az esetekben, amelyekben a jogi képviselet kötelező és az érintett nem tudja fedezni a jogi képviselő igénybevételét, vagy ha a vonatkozó jogszabályok bonyolultak és emiatt az érintett nem tudja magát hatékonyan képviselni.
Ez egy olyan részeleme a tisztességes eljárás követelményének, amelynek garantáltsága szükségszerű, amennyiben ugyanis sérelmet szenved eme jog, az egyben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is eredményezi. Ez történik például abban az esetben, ha az eljáró bíróság nem határoz a benyújtott kérelmek valamelyikét illetően.
Az EJEE 6. cikke által mindenki számára biztosított jog, hogy a büntetőügyében törvény által felállított, független és pártatlan bíróság ítélkezzen.
Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikk (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."[8]
- 195/196 -
Ez egyrészt a bíróval és az ő magatartásával szemben támasztott követelmény, másrészt pedig magával az eljárás szabályozásával kapcsolatos követelmény is.
A pártatlanság kérdése szorosan összefügg a függetlenség kérdésével. A pártatlanság egyik eleme a bíró felektől való függetlensége. Ebben a vonatkozásban gyakorlatilag arról van szó, hogy a bírónak a "felek felett" kell állnia, azok személyére tekintet nélkül, csak az ügyre tartozó körülményeket vizsgálhatja és a döntését kizárólag ezekre alapozhatja.[9] Ez a bíró "lefelé" való függetlenségét jelenti, emellett beszélhetünk még az "oldalirányú", a "felfelé" való, és a "belső" függetlenségről is. Első a bírótársaktól, a következő a vezetéstől, a harmadik pedig a saját szubjektumától, előítéleteitől való függetlenséget jelenti. Ez a függetlenség azonban koránt sem korlátozhatatlan (például ha a bíró és a felek valamelyike között hivatalos kapcsolat van.)
Több Alkotmánybírósági határozat is született a bírói pártatlansággal kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság 67/1995. (XII. 7.) AB határozatában részletesen elemezte a bíróság pártatlanságával kapcsolatos követelményt. A pártatlanság gyakorlatilag az előítélet-mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja egyrészt magával a bíróval, másrészt az eljárással szemben. Az eljárás során is el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Említett határozatában a Bíróság egy úgynevezett kettős tesztre hivatkozott. A szubjektív teszttel az vizsgálható, hogy az eljáró bíró az eljárás során tanúsított-e olyan magatartást, amelyből elfogultságára lehetne következtetni, míg az objektív irányvonal annak vizsgálatára irányul, hogy volt-e tárgyilagosan igazolható oka annak a feltételezésnek, hogy sérült a pártatlanság elve.[10]
Említésre méltó továbbá a 72/2009. (VII.10.) AB határozat, amelyben a funkcióhalmozódás esetét vizsgálta az Alkotmánybíróság. Funkcióhalmozódásról e szerint akkor van szó, ha a bíró nem kizárólag ítélkezik, hanem a vizsgálattal vagy a váddal kapcsolatban is ellát bizonyos feladatokat. Ez a magatartás az AB véleménye szerint alkalmas a bíró pártatlanságának megkérdőjelezésére, hiszen alapvető követelmény, hogy az egyes feladatok ne csússzanak egymásba.[11]
Az EJEE 6. cikk 1. pontja - az igazságszolgáltatás minőségi kívánalmai között - kimondja, hogy: "Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően."[12]
Az Alaptörvény és Pp. általam már idézett rendelkezései kifejezésre juttatják az ügyek ésszerű határidőn belül történő elbírálásának követelményét, tekintve, hogy az ügyek ésszerű határidőn belül történő elbírálásához való jog minden ember alapvető joga és az egyénnek vitathatatlan érdeke fűződik ahhoz, hogy ügyében mihamarabb érdemi döntés szülessen, valamint a jogbiztonság igényével is összefügg, célja az igazságszolgáltatás hitelességének megőrzése.
A Polgári Perrendtartás a perhatékonyság elvében nem határoz meg általános határidőt, csak azt mondja ki, hogy az ésszerű időtartam meghatározásánál figyelemmel kell lenni a jogvita tárgyára, természetére, valamint az eljárás egyedi körülményeire. De nem csak a bíróságok oldalán jelenik meg, hanem a felekre is kötelezettséget ró a tisztességes eljárás követelménye. A polgári peres eljárásokban "Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult."[13]
A büntetőeljárásokban a polgári eljárásokkal szemben sokáig 30 nap volt meghatározva általános perindítási határidőként. Ezt a jogalkotó módosította és a jelenlegi szabály szerint a tanács elnöke a tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra tűzi ki.[14]
(Soron kívülinek minősülnek például azok az ügyek, amelyek esetében a vádlott fogva van, vagy amelyekben külföldi állampolgár elkövetőről van szó.)
- 196/197 -
A strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatát vizsgálva megállapítható, hogy vannak olyan - az ügy ténybeli vagy jogi bonyolultsága miatt indokolt - esetek, amelyekben megengedhető lehet az eljárás hosszabb időtartama. Ilyennek tekinthető például az, ha a bűncselekményt fiatal- és felnőtt korú személyek együttesen követik el.
Itt érdemes kitérni az eljárás elhúzásának problémájára, ami megkérdőjelezi a hatékonyságot, nehezíti a bizonyítást és egyben gyengíti a társadalomnak az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. Ez számos okra vezethető vissza, például az ügy bonyolultságára vagy a felek (nem szabályszerű) magatartására. Nehéz feladat hárul tehát a bíróságokra, hiszen nekik kell megteremteniük az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog, valamint más alapvető jellegű követelmények (például a védekezésre való felkészüléshez szükséges megfelelő idő biztosításához való jog) közötti egyensúlyt.
A bíróság azon az állásponton van, hogy az állam felel azért, hogy az ésszerű időtartam követelménye az eljárásokban megtartásra kerüljön, vagyis az állam köteles biztosítani azokat a (személyi és tárgyi) feltételeket, amelyekkel a bíróságok arányos munkateher-eloszlása megvalósulhat, így megtartható eme követelmény s így az eljárás maga tisztességesnek tekinthető.[15]
Általános érvénnyel azonban nem határozható meg, hogy mi az az időtartam, amely még ésszerűnek tekinthető, és mi az, ami már nem. Ezt a bíróság mindig adott ügy bonyolultságát, a felek által tanúsított magatartásokat figyelembe véve állapítja meg.
Az EJEE 6. cikkében garanciális jellegű szabályként deklarálva van, hogy a bírósági tárgyalás (néhány kivételtől eltekintve) nyilvános, ezt az Egyezmény a tisztességes eljárás egyik alapkövetelményének tartja, tehát amennyiben ez nem teljesül, nem beszélhetünk tisztességes eljárásról.
Alaptörvényünk részletesen nem rendelkezik a nyilvánosság követelményéről, csupán generális normaként írja le azt, amely az igazságszolgáltatás működésének társadalom általi ellenőrzését hivatott biztosítani. Kettős értelemben használatos, jelenti egyrészt magának az eljárásnak a nyilvánosságát, másrészt pedig az ítéletek megismerhetőségét.
Nehézséget okozhat az, hogy a polgári- és a büntető eljárásokban a nyilvánosság követelménye eltérő módon van szabályozva. A polgári eljárásokra a törvény akként rendelkezik, hogy: "A bíróság - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el."[16] Szól továbbá a nyilvánosság kizárásának eseteiről, ebből kiderül, hogy ez nem egy abszolút jog, nevezetesen egy olyan részeleme a tisztességes eljárásnak, amely viszonylag széles körben korlátozható, például a közrendre, erkölcsre, vagy kiskorúak érdekeire tekintettel. Mindemellett azonban deklarálja, hogy a zárt tárgyaláson hozott ítéletet is nyilvánosan ki kell hirdetni.
Ezzel némiképp ellentétes a büntetőeljárásban garantált nyilvánosság. Mást jelent ugyanis a büntetőeljárás két szakaszában. Míg a nyomozati szakban gyakorlatilag nem lehet szó nyilvánosságról, hiszen a törvény rendelkezése értelmében az egyes eljárási cselekményeken csak azok lehetnek jelen, akiknek a jelenlétét a törvény kötelezővé vagy lehetővé teszi. Addig a szó szoros értelmében vett nyilvánosságról a második szakaszban, a bírósági eljárásban beszélhetünk. Akárcsak a polgári eljárásokban, úgy a büntetőeljárásban is számos ok miatt sor kerülhet a nyilvánosság kizárására és zárt tárgyalás tartására.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is jelent előnyt a tárgyalás nyilvánossága? Megvalósít egyrészről egy többszintű (szakmai, tudományos, társadalmi) kontrollt, azaz kielégíti a társadalom tagjainak azon jogos elvárását, hogy értesüljenek adott ügyek mikénti elbírálásáról, és a bírák azon igényét, hogy megismerjék egymás ítélkezési gyakorlatát. Másrészt preventív hatással rendelkezik, jó esetben visszatartó erőt jelenthet, harmadrészt pedig az eljáró bírót hatékonyabb, intenzívebb munkára ösztönözheti.[17]
Annak ellenére, hogy a bíróságok és a sajtó viszonya nem kiegyensúlyozott, a tájékoztatás gyakran nem teljes vagy torz, nem vitatható, hogy elengedhetetlen a társadalom informálása a nagyobb érdeklődésre számot tartó ügyek esetén a meghozott ítéletekről. Úgy gondolom azonban, hogy nem feltétlenül kell a nyilvá-
- 197/198 -
nosság részvételét a maga legteljesebb valójában engedélyezni a tárgyalásokon. Fontos lenne kialakítani egy olyan egyensúlyt, amikor a nyilvánosság részvétele még nem zavarja az eljáró bíróság munkáját, hiszen a bíráknak a megalapozott döntés meghozatalához nyugalmas "munkakörnyezetre" van szüksége, és adott esetben a sajtó képviselőinek jelenléte, a vakuk villogása, a kép- és hangfelvételek készítése nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a bíró bűnösség-ártatlanság kérdéséről a megfelelő döntést tudja meghozni. Hiszen a bíró nem színész, hogy egy szerepet eljátsszon, részéről az eljárás minden pillanata maximális odafigyelést igényel.
A tisztességes eljárás egyik fontos záloga a bírói etika érvényesülése.
Az alábbiakban arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló nemzetközi és hazai kódexekből "lepároljuk" a bírói etika fundamentális elveit és szabályait.[18]
A bírónak függetlennek kell lennie.
"A bírói etika európai elvei és szabályai" c. dokumentum 5. passzusa rámutat arra. hogy a bírói függetlenségnek van egy intézményi és egy individuális aspektusa. A modern demokratikus államnak a hatalommegosztás elvén kell alapulnia. Minden egyes bírónak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a bírói függetlenséget intézményi és egyéni szinten fenntartsa.
Az olasz Bírói Etikai Kódex 8. cikkelye értelmében "A bíró garantálja és védi a saját hivatásának független gyakorlását és megtartja a pártatlanság és függetlenség képét. Kerüli a kapcsolatot a politikai és üzleti hatalommal, amelyek hatással lehetnek hivatalára és befolyásolják a róla kialakult képet. Nem vállal olyan feladatot és nem végez olyan tevékenységet, amely akadályozza a saját hivatalának korrekt és teljes körű ellátását és amely természeténél, eredeténél és módjánál fogva befolyásolná a függetlenségét."
A horvát Bírói Etikai Kódex III/2. pontja kimondja, hogy "A függetlenség kifejezi, hogy a bíró tevékenysége kifejtése közben mentes bármely oldalról megjelenő behatástól, akár egyéni akár állami - testületi az, olyantól, ami őt döntésében befolyásolná. Ez azt jelenti, hogy az egyén személye érdekei, avagy bármely más pragmatikus ok sem befolyásolhatja a bírót döntése meghozatalában. A döntés csak és kizárólag a törvényen alapulhat."
A kanadai kódex 2. cikkének 4. pontja rögzíti, hogy "A bírák tanúsítsanak kifogástalan bírói magatartást és ezt szorgalmazzák, ezáltal elmélyítve a társadalom bizalmát, ami a bírói függetlenség sarokköve."
Az Amerikai Ügyvédi Kamara Bírói Etika Modell Kódexének I. Kánonja leszögezi, hogy "A mai társadalmunkban a függetlenség és a szabadság nélkülözhetetlen eleme az igazságszolgáltatásnak. A bíró magatartásával és életmódjával folyamatosan képviselni kell ezen értékeket. Ez a kötelezettsége a ráruházott bírói hatalomból fakad... E rendelkezések megsértése az igazságszolgáltatás, illetve a jogállamiság feltételeinek megkérdőjelezését vonná maga után." Ezt megerősíti a Szövetségi Kódex 1. szabálya is.
Az osztrák bírónők és bírák etikai nyilatkozata a következőképpen fogalmaz: "A függetlenség olyan elem, amiről nem mondhatunk le, nevezetesen, hogy a bírói döntések csak a törvényhez és annak keretében a belső szabad meggyőződéshez igazodnak. Az átélt függetlenség a felelősségtudat magas mércéjét feltételezi. A függetlenség nem privilégium és nem is lehet ürügy az önkényre a szolgálat gyakorlása közben és a döntésekben, vagy nem lehet a szociális felemelkedettség alapja. Ez kizárólag a jogkereső polgárt védi. Az olyan törvénytelen kísérleteket - bárkitől is indulnak ki - hogy egy bizonyos eljárásba beavatkozzanak, nemcsak feltétlenül vissza kell utasítani, hanem -már csak a prevenció miatt is - nyilvánosságra kell hozni."
Előrebocsátva, hogy Alaptörvényünk és eljárási törvényeink is tartalmaznak etikai normákat (függetlenség, pártatlanság, összeférhetetlenség, tisztesség stb.) a magyar bírói Etikai Kódex Preambulumában kimondja: "Az Alaptörvénnyel összhangban a bírói hatalom független, feddhetetlen bírákból álló, átlátható bírósági rendszer útján tölti be alkotmányos szerepét. A bírói hivatás a bírákkal szemben a társadalomban általánosan elfogadott etikai normákhoz képest szigorúbb erkölcsi szabályokra épülő követelményeket támaszt. Iránymutatásként fogalmazza meg a bírói hivatás etikai követelményeit, támogatást nyújt az etikai kockázatot rejtő magatartások megis-
- 198/199 -
merésében és védelmezi a hivatásukhoz méltó magatartást tanúsító bírákat."
Az 1. Cikk deklarálja a függetlenséget. "1) A bíró az ítélkező tevékenysége során minden befolyástól mentesen jár el, érvényesítve a felekkel való egyenlő bánásmód elvét. Munkája során még a látszatát is kerüli annak, hogy bárkinek kedvez, eljárása és döntése pártos vagy előítéleten alapul. Az ügyek eldöntésében - az anyagi és eljárásjogi előírások keretei között, összhangban a saját lelkiismeretével - szabadságot élvez.
(2) A bírónak tartózkodnia kell a törvényhozó és végrehajtó hatalomhoz fűződő szükségtelen kapcsolatoktól és befolyásolástól oly módon, hogy ez kívülállók számára is nyilvánvaló legyen."
Mindezekben visszatükröződni látszik Henkel német professzor szép megfogalmazása: a bírónak függetlennek kell lennie felfelé (a politikai hatalomtól); lefelé (a közvéleménytől); oldalirányban (a bírótársaitól); valamint befelé (az érzelmeitől).
A 2. Cikk az összeférhetetlenségről értekezik. "(1) A bíró politikai tevékenységet nem végez, nem vesz részt politikai gyűléseken és rendezvényeken, nyilvánosság előtt tartózkodik a politikai jellegű megnyilvánulásoktól. A bíró nem lehet tagja olyan szervezetnek és nem tarthat fenn kapcsolatot olyan szervezettel, állandó vagy alkalmi csoportosulással, melynek célja, tevékenysége jogszabályba ütközik, diszkriminatív vagy a bírói hivatáshoz fűződő közbizalmat sérti.
(2) A bíró nem vállal olyan feladatot és nem végez olyan tevékenységet, amely természeténél, eredeténél és jellegénél fogva befolyásolná a függetlenségét, illetve akadályozza bírói munkájának ellátásában.
(3) A bíró nem támogathat olyan vállalkozást, karitatív illetve civil szervezetet, mely politikai tevékenységhez köthető.
Ez szervesen összefügg a függetlenséggel. Miként "A bírói etikai európai elvei és szabályai" c. dokumentum 10. pontja hangsúlyozza "A bíráknak minden körülmények között pártatlanul kell cselekedniük, hogy a polgárban ne ébredhessen a pártosság jogos gyanúja. E tekintetben a bírói pártatlanságnak mind a bírói funkció gyakorlása, mind a bíró egyéb tevékenysége során láthatónak kell lennie."
Az olasz Bírói Etikai Kódex 9. cikkelye szerint "A bíró nemi, kulturális, faji és vallási előítélettől és diszkriminációtól mentesen tiszteletben tartja minden ember méltóságát..."
Ezzel összhangban a magyar kódex 3. Cikke (Méltóság) is kimondja, hogy "(1) A bíró tisztségének gyakorlása során és a magánéletében jogkövető, magatartásával erősíti a bíróság iránti közbizalmat és tiszteletet. Mind a viselkedésében, mind a külsőségekben távol tartja magát a szélsőségektől, megjelenése mindenkor alkalomhoz illő és hivatásához méltó. Nyilvánosság előtt nem kerül olyan helyzetbe, amely méltatlan a bírói hivatásához.
(2) A bíró az eljárásban résztvevőkkel szemben - a szükséges határozottság mellett - türelmes és udvarias, tartózkodik az indokolatlan észrevételektől, a sértő minősítésektől és a fölényeskedéstől. Megköveteli, hogy az eljárásban résztvevők a bíróságnak és egymásnak megadják a kellő tiszteletet.
(3) A bíró a baráti és magánéleti kapcsolatait, valamint szabadidejének eltöltését úgy alakítja, hogy az a hivatásának méltóságát, pártatlanságát, illetve annak látszatát se veszélyeztesse. Magánéleti nehézségeinek higgadt, körültekintő és tisztességes rendezésére törekszik."
A bírói eljárásnak tisztességesnek, becsületesnek, kiegyensúlyozottnak és gondosnak kell lennie."
A bírói eljárásnak tisztességesnek, becsületesnek, kiegyensúlyozottnak és gondosnak kell lennie.[19]
Ezzel összhangban a Kódex 4. Cikke (Gondosság) és 5. Cikke (Tisztesség) kimondják, hogy:
(1) A bíró a részére kiosztott ügy célirányos és ésszerű határidőn belüli lezárására törekszik, a munkáját felkészülten, szorgalmasan, kellő szakmai alázattal végzi.
(2) A bíró gondot fordít a bíróság eszközeinek, ellátmányának és erőforrásainak a rendeltetésszerű és gazdaságos felhasználására.
(3) A bíró önképzéssel és szervezett továbbképzések révén folyamatosan bővíti az általános és a szakmai ismereteit.
(1) A bíró tisztségét nem használja fel személyes előnyök szerzésére. Jogai érvényesítése során a rendeltetésszerű joggyakorlás követel-
- 199/200 -
ményének minden körülmények között eleget tesz.
(2) A bíró eljárása alatt kerüli az ügyben résztvevő személyekkel a nyilvános, részrehajláslátszatát keltő kapcsolatot.
(3) A bíró nem teszi lehetővé, hogy lakásán más jogi hivatást gyakorló személy ügyfeleket vagy jogi képviselőket fogadjon.
(4) A bíró jogosulatlanul nem használja, és nem hozza más tudomására a hivatása gyakorlása során megismert információkat, nem szolgáltat és nem kér bizalmas adatokat.
Távol tartja magát minden olyan megnyilvánulástól, amely az ügyek lefolyását vagy eredményét befolyásolhatná."
A kanadai kódex a becsületességet nemcsak a bíróval szembeni elvárásként aposztrofálja, hanem a bíró munkatársaira is vonatkoztatja. A gondosság kategóriájának három elemeként az önképzést, a személyiségfejlesztést; az ésszerű gyorsasággal történő ítélethozatalt, valamint a gondatlan magatartástól való tartózkodást említi.
Az amerikai ABA kódex III. Kánonja hasonlóan fogalmaz, mint a kanadai, ám néhány további elvárást is megfogalmaz. Így pl. a bírósághoz méltó légkör biztosítását; az udvariasságot és a türelmességet a perben résztvevőkkel és kollégáival szemben.
Csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy az amerikai szabályok etikett-normákat is innoválnak, amikor kimondják: "A bírónak tartózkodnia kell minden olyan megjegyzéstől, mozdulattól, vagy magatartási formától, ami szexuális zaklatásnak minősülhet."
A bírónak a magánéletében is etikusan kell viselkednie. Az európai dokumentum - a tagállamok kulturális sokszínűsége és az erkölcsi értékek folyamatos továbbfejlődése miatt csupán egyetlen standardot állapít meg: "A bírák magánéletükben viselkedjenek korrekt módon." Azokban az esetekben amikor kétség merül fel, hogy a magánszférabeli tevékenység összeegyeztethető-e a bírói mivolttal egy tanácsadó és konzultatív szervez fordulást javasol, amelynek a tagjai a Legfelsőbb Bíróság vagy a bírói egyesületek védnöksége alatt állnak."
Érdekesen fogalmaz a kanadai kódex, amikor leszögezi, hogy "A bírák az ésszerűség határain belül magánügyeiket. is úgy intézzék,
hogy minél kevesebb esetben legyen szükség arra, hogy valamely ügy tárgyalásából kizárják őket."
Érintenünk kell az etikai szabályok alkalmazásával, illetve megszegésével összefüggő kérdéseket is.
Az USA-ban az ABA kódex értelmében - a Legfelsőbb Bíróság elnöke által kinevezett 9 tagú Bírói Etikai Bizottság működik, amelynek 5 tagja bíró, 2 tagja nem bíró jogász, 2 pedig az állampolgárok képviselője.
A magyar jogirodalomban felmerült olyan álláspont, amely az etikai kódexet a jogállási törvény végrehajtási rendeleteként képzeli el (Nagy Márta, Gyenge Zoltán). Véleményünk szerint azonban Lomnici Zoltán álláspontja elfogadhatóbb, aki szerint a kódex nem tartalmazhatja a teljesség igényével a követendő bírói magatartásformák összességét, valamint a megszegésük esetére vonatkozó számonkérési szabályokat is. A kódex - (nem jogi) keretszabályként - magában foglalja a bírói hivatás legjellemzőbb magatartási szabályait, védve, orientálva ezáltal a bírákat és informálva a társadalmat a bíróval szemben támasztható elvárásokról.
Az európai kódex helyesen rögzíti elvi éllel azt a szabályt, hogy "a korrekt szakmai- etikai szabályok megsértése nem kapcsolható össze esetlegesen fegyelmi szankciókhoz vezető hibás magatartással. A fegyelmi jogi eljárás alapjául szolgáló hibás magatartásnak súlyosnak és eklatánsnak kell lennie." Ez persze nem jelenti azt, hogy a szóban forgó szabályok megsértése nem bírhat jelentős relevanciával a fegyelmi eljárásban. ■
JEGYZETEK
[1] Pócza Róbert: Bírói aktivizmus helyett tisztességes eljárást. Magyar Jog 2007. 4. sz. 223.o.
[2] Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk (1. bekezdés)
[3] Bárd Károly: Kit illet a tisztességes eljárás. In: Balázs Gellér (szerk.): Györgyi Kálmán ünnepi kötet. KJK-KERSZÖV Jogi- és Üzleti Kiadó Kft, Budapest 2004. 49.o.
[4] Pócza Róbert: Bírói aktivizmus helyett tisztességes eljárást. In: Magyar Jog 2007/4. sz. 225.o
[5] Chronowski - Drinóczi - Petrétei - Tilk - Zeller: Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2006. 272. o.
[6] Bán Tamás: A tisztességes eljárás és annak egyik fontos vonása: az ártatlanság vélelme. In: Személyi szabadság és tisztességes eljárás. INDOK, Budapest 1999. 112-125.o. 115.o.
[7] Kondorosi Ferenc - Uttó György - Visegrády Antal: A bírói etika és a tisztességes eljárás. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest 2007. 181.o.
- 200/201 -
[8] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XXVIII. cikk (1) bek.
[9] Bárd Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest 2007. (5-317.o) 108. o.
[10] 67/1995 (XII. 7.) AB határozat
[11] 72/2009 (VII. 10.) AB határozat
[12] Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. pont
[13] 1952. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról 2. § (2)
[14] 1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról 278. § (3)
[15] Bodor Tibor: A bírói pártatlanság követelménye és az eljárás ésszerű időtartama. In: Személyi szabadság és tisztességes eljárás. INDOK, Budapest 1999. 126-133.o. 133.o.
[16] 1952. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról 5. § (1)
[17] Antal Dániel: A nyilvánosság és a büntetőeljárás. In: Studia Iuvenum Iurispertionum. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2010. 219-239.o.
[18] International association of judges 2004. évi Valle de Bravo Mexico-ban rendezett kongresszusának anyagai alapján.
[19] Ld. erről részletesen Kondorosi Ferenc - Uttó György -Visegrády Antal: A bírói etika és a tisztességes eljárás. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest 2006.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, az MTA doktora, PTE ÁJK Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék.
[2] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék.
Visszaugrás
