Ez évi második lapszámunkban megjelent cikk folytatásaként a következőkben bemutatjuk a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Mavétv.) szerint a magánélethez való jog korlátozásának szabályait. A törvény egyértelműsíti, hogy a "magánélethez való jog gyakorlása során mindenki köteles mások jogait tiszteletben tartani"[1]. E jog érvényesülésének határai megvonásához ezért különösen fontos a munkaviszonyban, hogy e jog korlátozására vonatkozó követelmények alapján egyértelműen meg lehessen határozni, hogy adott esetben jogszerű-e az abba való beavatkozás. Erre tekintettel megvizsgáljuk, hogy a Mavétv. rendelkezései mennyiben jelentenek változást a jogkorlátozás feltételei tárgyában. Egyes gyakorlati példákon keresztül elemezzük továbbá azt, hogy különösen mely szempontokat szükséges figyelembe venni a munkaviszonyban e jog korlátozásának vizsgálatakor. Végül röviden összefoglaljuk e jog megsértésének szabályozása kapcsán felmerülő főbb dilemmákat.
1. A magánélethez való jog korlátozása a Mavétv. rendelkezéseire tekintettel
2. A magánélethez való jog korlátozására vonatkozó egyes gyakorlati példák
2.1. A házasságkötéstől vagy a gyermekvállalástól való tartózkodás kikötése
2.2. A magánéleti kapcsolat létesítésének tilalma vagy kötelező bejelentésének előírása
2.3. A magánélethez való jog korlátozása a munkáltató ellenőrzési jogának gyakorlásakor
2.4. A magánélethez való jog korlátozása a munkaidőre vonatkozó szabályok megsértésekor
3. A magánélethez való jog megsértésének esetei a Mavétv. szabályaira tekintettel
3.1. A magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértésének szabályozása
3.2. A magánélethez való jog megsértésének a Mavétv.-ben nem nevesített esetei
3.3. A magánélethez való jog megsértését kizáró hozzájárulás értelmezése
4. Összegzés
A Mavétv. speciálisan rendelkezik magánélethez való jog korlátozásáról. Eszerint "[e] jog csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, a magánélethez való jog lényeges tartalmának és az emberi méltóságnak a tiszteletben tartásával korlátozható"[2].
Ez a rendelkezés kisebb eltéréssel megismétli az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés második mondatát, amely az alapjogok korlátozásáról rendelkezik. Ekként a magánélethez való jog vonatkozásában fogalmazza meg az alapvető jogok korlátozásának alkotmányos követelményeit, megjelölve külön az emberi méltóság tiszteletben tartását is a korlátozás feltételeként.
Az Alaptörvényben meghatározott követelményekhez képest a Mavétv. szabálya szövegszerűen tehát annyiban tér el, hogy a jogkorlátozás az emberi méltósághoz való jogra is tekintettel vizsgálandó. Ebben a rendelkezésben is kifejezésre jut ezáltal, hogy a magánélet és az emberi méltóság védelme összefüggnek. A Mavétv. preambulumának (1) bekezdése is rögzíti többek között azt, hogy "[a] magánélet, a családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartásához fűződő jog együttesen az ember veleszületett méltóságából ered,
- 27/28 -
amely mindenkit megillet". Továbbá tükrözi az Alkotmánybíróság gyakorlatát is annyiban, amennyiben ezen alapjog értelmezésének alapját képezi az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magánszférához való jog és az Alaptörvény II. cikke által garantált emberi méltósághoz való jog közötti különösen szoros kapcsolat.[3] Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint "[a]z Alaptörvény II. cikke megalapozza a magánszféra alakítása érinthetetlen területének védelmét, ami teljesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól, mivel ez az emberi méltóság alapja".
A magánélethez való jog fejlődését erre tekintettel, álláspontom szerint alapvetően befolyásolja a jövőben az emberi méltóság és a magánélethez való jog összefüggéseinek részletezése és értelmezése, illetve a magánélet védelmével összefüggésben az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának értelmezése az alkotmánybírósági gyakorlatban.[4] Továbbá kiemelt jelentőséggel bír ebből a szempontból az is, hogy az alapvető jogok korlátozására vonatkozó szükségesség és arányosság követelményei alapján adott esetben a magánélethez való jog lényeges tartalma hogyan kerül meghatározásra. Erre tekintettel előremutató lehet az, ha az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alapjog-korlátozás a munkáltatói alapjogi pozícióhoz kapcsolódó alapjogok, úgymint például a tulajdonhoz való jog, a vállalkozáshoz való jog és a munkavállalói alapjogi pozícióhoz kapcsolódó alapjogok egymáshoz való viszonyában is elemzésre kerül.
A Mavétv. idézett szabálya a magánélethez való jog mint alapvető jog korlátozásáról rendelkezik, az Alaptörvénnyel párhuzamosan.[5] A magánélethez való jog korlátozása tárgyában így a Mavétv. szerinti jogkorlátozási szabály értelmezésem szerint az Alaptörvény vonatkozó szabályával összefüggésben értelmezhető. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában ugyanakkor a magánélethez való jog korlátozása az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése és az Alkotmánybíróság gyakorlatában kidolgozott alapjog-korlátozás alkotmányos feltételei alapján, az alapjogok rendszerében speciális követelmények vizsgálatán alapul, az alapjogok rendeltetésére, az alapjogi pozíciókra, az alkotmányos célokra és az alaptörvényi értékekre is tekintettel.
Funkcióját tekintve, álláspontom szerint ezért kérdéses, hogy a Mavétv. szerinti jogkorlátozási teszt hogyan hat ki a magánélethez való jog korlátozásának vizsgálatára a munkaviszonyban a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) személyiségi jogok korlátozására vonatkozó 9. § (2) bekezdésére tekintettel. Továbbá az is, hogy az alapvető jogok korlátozására vonatkozó speciális alkotmányjogi szempontrendszer mennyiben vehető figyelembe a személyiségi jogok korlátozására vonatkozó magánjogi szabályok alkalmazásakor.
A magánélethez való jog korlátozásának értelmezését e tekintetben alapvetően meghatározza a Mavétv. 4. §-ában megfogalmazott jogértelmezési elv. Eszerint "[a] magánélethez való jogot érintő jogszabályokat az Alaptörvénnyel, valamint a magánélet hatékonyabb védelme céljából e törvény rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni". A Mavétv. idézett rendelkezése ezzel hangsúlyossá teszi az Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezés követelményét, a magánélethez való jog korlátozása esetén is.[6] Ebből következően a magánélethez való jog korlátozásának vizsgálatakor a Mavétv. szerinti jogkorlátozási tesztet az Alaptörvénnyel, míg az Mt. 9. § (2) bekezdése szerinti tesztet a Mavétv. szerinti teszttel, illetve az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Ez ugyanakkor összetett és bonyolult szempontrendszer alapján teszi szükségessé a jogkorlátozás vizsgálatát, amelynek további részletes feltételeit - a jogbizonytalanság kiküszöbölése érdekében - tisztázni lenne szükséges a munkaviszony alanyainak alapjogi pozícióira is figyelemmel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
