A tanulmány szerzői a végrehajtási nemperes eljárás második, foganatosító szakaszának elektronikus-digitális tapasztalatait elemzik. A téma aktualitása kétségkívül fennáll. A tanulmány tapasztalatai és következtetései nem kizárólag a végrehajtó előtti eljárásokra, hanem egyes közjegyzői eljárásokra is felhasználhatóak lehetnek, köztük például a fizetési meghagyásos eljárásra vagy éppen a hagyatéki eljárásra.
A szerzők bevezetésként kifejtik, hogy a mai világban az elektronizáció fejlődése és jelentősége is folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Kormány számára is kiemelt prioritássá vált a digitális korszak előnyeinek kidolgozása. E folyamat hosszú és jelentős költség-igényekkel jár, azonban kifizetődő. Ennek első jelei a közigazgatásban mutatkoznak meg, hiszen a közigazgatás jelentős területei elektronizáltan működnek. Nem elhanyagolható a bírósági eljárásokban sem a digitalizáció térnyerése.
A végrehajtási eljárásokban a digitalizáció jelentőségét a szerzők egy példán keresztül mutatják be. Álláspontjuk szerint a helyszíni eljárások során kézzel írott végrehajtói jegyzőkönyvek kiváltására alkalmas eszközök bevezetése időszerű. Ezeknek az eszközöknek a segítségével a helyszínen készült jegyzőkönyveket digitálisan is elő lehetne állítani. Összekötve az irodai számítógéppel pedig azonnal megjelenne az irodai nyilvántartásban. Ezzel kiküszöbölhető lenne a Magyar Ügyvédi Kamara által jelzett azon problémakör is, amely szerint sokszor olvashatatlanok és tartalmukban felismerhetetlenek a helyszínen készített végrehajtói jegyzőkönyveknek. Megjegyzésként rögzíthetjük, hogy ez a jelenség közjegyzői szempontból is megfigyelhető, hiszen a fizetési meghagyás primer kézbesítésénél sok esetben valóban nehezen olvasható a végrehajtó által kitöltött jegyzőkönyv a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítésére vonatkozóan.
A tanulmány szerzői az első részben bemutatják az elektronizáció fejlődéstörténetét a végrehajtási eljárásokban, összehasonlítva a mai és a közel húsz évvel ezelőtti viszonyokat. A rendszerváltás után a végrehajtási ügyek nyilvántartása - hasonlóan egyébként
- 72/73 -
a közjegyzői ügyek nyilvántartásához - egy ún. ügykönyvben történtek, amelyet kézzel kitöltve vezettek. Az űrlapok kitöltése írógépek segítségével, sokszorosítása pedig indigó használatával történt. A fejlődés eredményeként később megjelentek az első irodai számítógépek és a 2000-es évek elején az ügykönyv helyét fokozatosan átvette a számítógépen nyilvántartott ügyek listája. A szerzők megállapítják, hogy egy jól működő informatikai rendszer támogatja a végrehajtást kérő érdekeit, ugyanakkor szem előtt tartja az adós érdekeit is.
Az évek során a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar (korábban Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara) komoly beruházásokat eszközölt tagjai számára annak érdekében, hogy az Egységes Végrehajtói Rendszer (továbbiakban: EVÜR) bevezetésre kerüljön. Ennek a rendszernek köszönhetően egy olyan komplex ügykezelői program használata valósult meg, amely biztosította a gyors és egységes eljárást.
A szerzők kiemelik, hogy a számítógépes ügyvitel és pénzkezelés során kiemelkedő a titokvédelem és az adatvédelem követelményeinek megtartása. E követelmény napi szintű megfelelését szolgálja, hogy az eljáró végrehajtónak az adatokat naponta két példányban számítástechnikai adathordozóra kell menteni, és a két példányt egymástól elkülönítve kell tárolnia. A program segítségével az illetékes végrehajtóhoz érkező ügyek letöltése és iktatása is a rendszeren keresztül történik, a korábbi manuális adatfeldolgozáshoz képest elektronikus formában állnak az adatok rendelkezésre. Érdemes megemlíteni, hogy közjegyzői szempontból is tapasztalhatóak ezek a változások a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása során. A végrehajtói iratok postázásában is fontos szerep hárul az iktató programra, hiszen elmenti, tárolja és "összecsomagolja" a címzettnek kézbesítendő leveleket, amely mindenképpen költséghatékonysági tényező.
A szerzők rámutatnak arra, hogy a végrehajtási eljárás sajátosságaiból adódóan nagymértékben formalizálható, így az eljárás során tömegesen alkalmazhatóak formanyomtatványok. Ezeket a nyomtatványokat az EVÜR rendszer tartalmazza, használatuk jelentős mértékben megkönnyíti a végrehajtói irodák dolgozóinak munkáját. Hozzáteszik a szerzők, hogy a jegyzőkönyvi minták használata mindig gondos ellenőrzést igényel, főként a pénzügyi megítélést igénylő eljárásokban, köztük a felosztási tervek elkészítésében. A végrehajtó, mint munkáltató szempontjából is hasznos lehet a rendszer alkalmazása, tekintettel arra, hogy a program statisztikát készít, így kimutatható, hogy ki, melyik ügyet nyitotta meg, ennek köszönhetően a munkavállalók napi tevékenysége is naplózásra kerül.
Összegzésként a szerzők az EVÜR rendszer tapasztalataiból leszűrik, hogy tényleges segítséget nyújt az ügyvitel gyorsítása és egyszerűsítése terén. Véleményük szerint a fejlődés nem áll meg, a következő években a végrehajtási eljárással kapcsolatos adatok kezelésének újabb lépcsőfoka valósulhat meg.
A tanulmány második része a végrehajtás ügyelosztási rendjét, a végrehajtási iratok kézbesítési rendszerét és az elektronikus árverezés eddig gyakorlatát vizsgálja.
A szerzők megállapítása szerint a különböző hatósági eljárások időszerűségét jelentős részben a hatóságok és az ügyfelek közötti kommunikációs útvonalak lerövidítésével lehet javítani. Az elektronikus kézbesítéssel rengeteg idő megspórolható. A szerzők példaként hozzák fel a postai kézbesítés átlagos 2-től 5 napig, esetleges kézbesítési fikcióval
- 73/74 -
akár 20-30 napig is elhúzódó szabályszerű kézbesítését. A végrehajtási eljárás végrehajtói oldalán az elektronikus kommunikációra 2011-ig kellett várni. Ekkor került bevezetésre az MBVK által üzemeltetett elektronikus kézbesítési rendszer, a Végrehajtást Kérők Informatikai Rendszere (továbbiakban: VHKIR), majd továbbfejlesztve létrejött a Végrehajtási Iratok Elektronikus Kézbesítési Rendszere (továbbiakban: VIEKR). A VIEKR rendszere pénzintézetek valamint végrehajtók és egyéb felek vagy végrehajtók egymás közötti kapcsolattartására is alkalmas elektronikus okiratok formájában. Az elektronikus kézbesítés alkalmazásának feltételét több biztonsági rendelkezés is védi: a végrehajtónak rendelkeznie kell fokozott biztonsági aláíró, titkosító és autentifikációs tanúsítvánnyal.
A szerzők az elektronikus kézbesítéssel összefüggésben két fontos dolgot emelnek ki. Egyrészt a költséghatékonyság növelését, amely a tértivevényes levelek díjának mérséklése útján valósul meg. E kézbesítési forma az adós érdekét is szolgálja, hiszen nem növeli meg feleslegesen a végrehajtási eljárás költségeit. Másrészt a végrehajtási eljárás sikeressége is függ az elektronikus kézbesítés bevezetésétől, hiszen az eredményesség sok esetben a bírósági végrehajtás gyorsaságán múlik.
A tanulmány utolsó részében a végrehajtási eljárások egyik legérzékenyebb részét, az árverés jogintézményét elemzik a szerzők. A jogalkotó döntése alapján az árverés szabályozása 2009. január 1. napjától lényeges módosításokon ment keresztül, hiszen megszűnt a nyilvános pályázat az ingó és ingatlan vagyontárgyak értékesítése esetén. Felállításra került az országosan elérhető Elektronikus Árverési Rendszer (továbbiakban: EÁR). A rendszer sok esetben automatizált - például a licitnapló lezárása tekintetében - és hasonlóan a MOKK által működtetett fizetési meghagyásos eljáráshoz online elérhető.
Közgazdasági szempontból - idézik a szerzők - az árverés és annak online változata egy olyan értékesítési megoldás, ahol a résztvevők licitálnak egy vagyontárgyra és közülük az nyeri az aukciót, aki a legtöbbet ígéri. Az árverés sok esetben a végrehajtási eljárásban résztvevő felek tisztességes eljáráshoz való alapjogát is érinti, ezért a kidolgozott elektronikus árverési rendszernek meg kell felelnie e követelményeknek is.
Az EÁR bevezetésének indokául nem kizárólag az elektronizáción keresztül megvalósuló gyors és hatékony eljárás szolgált. A szerzők részletesen taglalják azokat az okokat, amelyek szükségszerűen megalapozták a rendszer bevezetését. Amint a törvényjavaslat indokolásában is olvasható, az árverési vevő védelme, valamint a visszaélések visszaszorítása is magyarázatot adott a rendszer elektronikussá tételére. Az elektronikus árverésnek köszönhetően a licitáló számára átláthatóbb adatok szolgálnak, nőtt a nyilvánosság érvényre jutása és sok esetben az árverezők között egyfajta licitharc is kibontakozhat. Ennek eredményeként pedig magasabb lehet a vételár, amely mind a végrehajtást kérő, mind az adós érdekeit szolgálja. A szerzők gyakorlati tapasztalatokból azt a következtetést vonják le, hogy a korábbi évekhez képest a végrehajtási eljárás során magasabb az ingatlanok értékesítésével elérhető vételár.
A rendszer előnye, hogy kizárja a manipuláció lehetőségét. Az árverezők anonim módon vehetnek részt az árverésen, amely a befolyásolást iktatja ki a rendszerből.
Egyfajta hátrányként említik a szerzők, amely a korábbi személyes árverés előnyeként hozható fel, hogy az árverést követően megtörtént a vételár kifizetése. Ennek kompen-
- 74/75 -
zálásaként rögzítésre került, hogy a becsérték 10%-ának megfelelő árverési előleget a végrehajtónál letétbe kell helyeznie annak a személynek, aki az árverésen licitálni akar. Az árverés módosított szabályaival kapcsolatban a szerzők megállapítják, hogy az érdeklődők száma kimagaslóan megnőtt, sokan regisztrálnak még mindig árverési vevőként. Az árverezők elektronikus nyilvántartásba történő előzetes regisztrációja díjköteles, egyszeri 6.000 Ft összegű díjat kell érte fizetni. A rendszer átalakítását követően nőttek az árverésekből származó bevételek.
A végrehajtási hatékonyság elve kapcsán a szerzők kihangsúlyozzák az Alkotmánybíróság gyakorlatát, amely szerint a bírósági határozatok tiszteletben tartása és a jogerős bírósági döntések teljesítése a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható ez a bírósági határozatok lebecsüléséhez, végső soron jogbizonytalansághoz vezethet.
Következtetésként a szerzők levonják, hogy a végrehajtási eljárás elektronizálása előrehaladott állapotban van, azonban a további fejlesztések komoly adatvédelmi aggályokat is felvethetnek, így egy új Vht. megszületése esetén érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
