Pázmándi Patrik[1]: Mentesülés a kontraktuális kártérítési felelősség alól a COVID-19-járvány, valamint a gazdasági szankciók tükrében[1] (KBJ, 2021/3-4.)

1. Bevezető

[1] A modern kapitalista gazdasági élet legjelentősebb jogintézménye a szerződés, mely a jogi formát jelenti az egyes jogi és természetes személyek egymás közötti tranzakcióiban. A szerződések legnagyobb hányada zavartalanul teljesedésbe megy, azaz a felek szerződésszerűen teljesítik őket, azonban bizonyos esetekben valamely kötelezettség szerződésszerű teljesítése elmarad, amely - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:137. § definíciója alapján - a szerződés megszegését jelenti. A Ptk. az előbbi definíció mellett tartalmaz bizonyos nevesített szerződésszegéseket is, mégpedig a kötelezett késedelmét, a jogosult átvételi késedelmét, a hibás teljesítést, a teljesítés lehetetlenné válását, a teljesítés megtagadását és a szerződésben vállalt jognyilatkozat tételének elmulasztását. Fontos megjegyezni, hogy ez utóbbi felsorolás nem egy taxatív felsorolás a szerződésszegést megvalósító tényállásokról, hanem annak leggyakoribb eseteit nevesíti, a fentebb említett 6:137. § értelmében pedig bármilyen további, nem nevesített magatartás - így tevés vagy mulasztás egyaránt - szerződésszegésnek minősülhet.[2]

[2] Ahogy azonban valamennyi jogterület, úgy a kötelmi jog is szankcionálja a jogkövető magatartástól (azaz a szerződésszerű teljesítéstől) való eltérést, melynek eszköztára egyaránt tartalmaz objektív és szubjektív szankciókat. Objektív szankciónak minősül például a természetbeni teljesítés követelésének joga, a saját szolgáltatás visszatartásának joga, az elállási, illetve felmondási jog, míg szubjektív szankció a kártérítési igény. Ha a felelősséget tágan értelmezzük, akkor valamennyi szankció alkalmazása esetén a fél felelősségének megállapítására kerül sor, azonban amennyiben a felelősséget szűkebben, polgári jogi szemszögből vizsgáljuk, akkor az csak a szubjektív szankció esetében merül fel, míg az objektív szankcióknál helytállásról beszélhetünk.[3]

[3] Tanulmányomban a szubjektív szankció alóli kimentés, azaz a Ptk. 6:142. § által nevesített szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alóli mentesülés konjunktív feltételrendszerének e tanulmány megírásakor aktuális, ugyanakkor mind ez idáig egyedülálló esetkörét, a COVID-19-járványt, továbbá a szintén kivételesnek tekintendő, azonban a világgazdaságban időről időre megjelenő gazdasági szankciókat szeretném a középpontba állítani.

[4] Témaválasztásom oka abban áll, hogy meglátásom szerint az alábbiakban vizsgálandó két témakör - azaz a COVID-19-járvány, valamint a gazdasági szankciók - társadalmi-gazdasági jelentőségüket és gyakorlati előfordulásokat tekintve kiemelkednek a Ptk. 6:142. § által nevesített ellenőrzési körön kívüli körülmény klasszikus szakirodalmi példái közül. Mindazonáltal e körülmények az említett kiemelkedő jelentőségük ellenére a hazai polgári jogban még nem kerültek hasonló szemszögből történő átfogó elemzésre (mely átfogó elemzés hiánya különösen a COVID-19-járvány vonatkozásában érthető), így témaválasztásom lehetőséget nyújt számos olyan eredeti és újszerű megállapítás tételére, amelyeken keresztül a Ptk. említett konstrukciójának e körülményekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésfelvetései egyaránt kellő mélységben elemzésre kerülhetnek. Elöljáróban megállapítható, hogy a COVID-19-járvány és a gazdasági szankciók polgári jogi szempontból számos aspektusban összekapcsolódnak, így különösen azon szempontból, hogy mindkét esetben egyaránt bizonyos állami intézkedések minősülnek ellenőrzési körön kívüli körülménynek elsődlegesen. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy e körülmények különbségei élesen elválnak egymástól, így például az ellenőrzési körön kívüli körülmény megítélésének konkrét szempontjai.

[5] Témaválasztásom motivációja - az aktualitás és az újszerűség mellett -, hogy feltérképezzem, hogyan lehet egy újonnan vagy kivételes jelleggel felmerülő, potenciálisan kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülést biztosító körülményt polgári jogi szempontból megfelelően kezelni a Ptk. kontraktuális kártérítési felelősségi konstrukciója alapján.

2. A kimentés egy lehetséges esete: a COVID-19-járvány

2.1. A COVID-19-járvány rövid ismertetése

[6] 2019 végén Kína közölte az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), hogy egy új típusú, tüdőgyulladás-szerű tüneteket okozó járvány ütötte fel a fejét a kínai Vuhan tartományban. Ezt követően 2020 elején jelent meg a hír a világsajtóban az új típusú megbetegedésekről, amely a COVID-19 nevet kapta.[4] A vírus 2020 januárjának végén elérte Európát, majd egy hónappal később jelentős mértékben növekedésnek indult a koronavírussal diagnosztizált betegek száma, előbb Olaszországban, majd 2020 márciusában Európa több országában és az Egyesült Államokban is. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették be, hogy diagnosztizálták az első (két) koronavírusos megbetegedést.[5]

[7] A koronavírus terjedésének lassítására az európai országok többsége 2020. február végétől 2020 márciusának első felével bezárólag rendkívüli intézkedéseket hozott, többek között beutazási tilalmakat, a határellenőrzések visszaállítását, tömegrendezvények betiltását, valamint különböző behozatali és - legfőképp - kiviteli tilalmakat. Az alábbiakban igyekszem áttekinteni, hogy a koronavírus-járvány és az azzal szembeni védekezés érdekében hozott rendkívüli állami intézkedések miatti szerződésszegések esetében a Ptk. alapján mely esetekben mentesülhetnek a szerződésszegésükkel kárt okozó kötelezettek, és melyekben nem.

2.2. A felelősség alóli mentesülés konjunktív feltételrendszerének való megfelelés vizsgálata

2.2.1. A fél ellenőrzési körén kívüli körülmény

[8] A kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés konjunktív feltételrendszerének első eleme, hogy a szerződésszegést a fél ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása (a továbbiakban: Indokolás) ilyen körülménynek tekinti a természeti katasztrófákat, amelynek körében példaként említi a járványokat, továbbá külön csoportként nevesíti az állami intézkedések körét, például a behozatali-kiviteli tilalmakat.

[9] E feltétel megítélése abból a szempontból egyszerűnek tűnhet, hogy 2020 tavaszán kétségtelenül járványhelyzetről beszélhettünk. Meglátásom szerint annak kapcsán merülhetnek fel jogértelmezési kérdések, hogy mikortól és mely esetekben hivatkozhat a szerződésszegő kötelezett a koronavírusra és az arra reagálva meghozott állami intézkedésekre ellenőrzési körén kívüli körülményként. A vírus ugyan 2019 végén jelent meg Kínában, azonban ebben az évben a világ legnagyobb hányada még egyáltalán nem hallott róla. A világsajtó 2020 januárjának első felében közölte az új vírus hírét, majd a hónap második felében jelentek meg az első hírek arról, hogy a vírus elérte Európát, ezt követően pedig február végén Olaszország vált az első, Kínán kívüli gócponttá a világban, majd márciustól egész Európában, végül pedig az Egyesül Államokban is rendkívül gyors ütemben kezdett el terjedni a vírus. A koronavírus-járványt a WHO 2020. március 12-én nyilvánította világjárvánnyá.[6]

[10] Az ellenőrzési körön kívül felmerülő körülményre hivatkozás azonban álláspontom szerint végső soron nem a járvány terjedésének sebessége alapján, hanem az arra reagálva meghozott állami intézkedések léptékén keresztül objektivizálható leginkább. Ennek oka véleményem szerint az, hogy a legtöbb esetben nem maga a koronavírus, hanem az állami intézkedések akadályozzák a különböző szerződések kötelezettjeit abban, hogy szerződésszerűen teljesítsék kötelezettségeiket. Az állami intézkedések vonatkozásában elmondható, hogy Európában és Magyarország területén a különböző kiviteli tilalmak, továbbá a schengeni övezeten belüli határellenőrzés visszaállítása és az Európai Gazdasági Térségbe (EGT) harmadik országból érkező, valamint az EGT tagállamai közötti személyforgalomban megjelenő különböző beutazási tilalmak jelentettek (és jelentenek) akadályt. Ezek kapcsán elmondható, hogy a már felmerült, illetve jövőben felmerülő jogviták közül valamennyi csak esetről esetre dönthető el értelemszerűen. Az eseti mérlegelésnél hangsúlyosan figyelembe kell venni, hogy az egyes országok által bevezetett korlátozások időpontjában és mértékében is jelentős eltérések mutatkoznak.

[11] Példákon keresztül érzékeltetve: "A" olasz festőművész és "B Galéria" Kft. Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság 2019 decemberében vállalkozási szerződést kötnek, a szerződésszegésre a Ptk. vonatkozó szakaszait alkalmazva. A szerződésben "A" festőművész vállalja, hogy vállalkozói díj fejében 2020. március 14-i határnapra elkészít egy festményt "B Galéria" Kft. részére. A felek megállapodnak, hogy a festmény épsége érdekében "A" festőművész személyesen hozza Magyarországra az elkészült festményt az átadás határnapjára. A festmény szállítását "A" festőművész március 11-re időzíti, azonban az indulás előtti napon Ausztria bejelenti, hogy megtiltja az olasz állampolgárok beutazását, egész pontosan csak orvosi igazolást bemutatva léphetne be az ország területére, majd a 41/2020. (III. 11.) Korm. rendelet március 12-től beutazási tilalmat rendel el Magyarország területére, többek között az olasz állampolgárokra vonatkozóan.[7] Az állami intézkedések nyomán "A" festőművész nem tudja személyesen eljuttatni a festményt Magyarországra, az áruként történő feladást követően pedig - a kialakult helyzet nyomán - 4 napot késik a műve, azaz szerződésben vállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni március 14-ig, így - a személyes átadás elmulasztása mellett - a Ptk. 6:153. § szerinti kötelezetti késedelembe esik. "B Galéria" Kft.-nek a késedelem kárt okoz, ebből következően pedig kártérítés megfizetését követeli a szerződésszegő kötelezettől. Az előbbiekben felvázolt esetben "A" festőművész véleményem szerint alappal hivatkozhat a kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés konjunktív feltételrendszerének első tényállási elemeként a beutazási tilalomra mint ellenőrzési körén kívüli állami intézkedésre.[8]

[12] Az intézkedések idején és mértékén alapuló különbségtétel igazolására - az előbbi példával párhuzamba állítva - a következő eset szolgálhat: "C" Kft. és "D" Kft. 2019 decemberében szintén vállalkozási szerződést köt, a szerződésszegésre szintén a Ptk. vonatkozó szabályait alkalmazva. A szerződésben "C" Kft. vállalja, hogy április 10-re egy olyan ipari gépet szerel össze "D" Kft. részére, amelynek egyik elemét Európában kizárólag Lengyelországban gyártják. A szükséges alkatrész beszerzését, az összeszerelés bonyolultságára tekintettel "C" Kft. március 11-re időzíti, azonban a társaság azt szállító gépjárműve szervezési-szállítási problémákból adódóan csak március 15-én érkezik meg Magyarországra. Ebből fakadóan - "A" festőművészhez hasonlóan - "C" Kft. sem tudja az előírt napon teljesíteni kötelezettségét, így kötelezetti késedelembe esik. A késedelem kárt okoz "D" Kft.-nek, aki ennek nyomán kártérítés megfizetését követeli "C" Kft.-től. "C" Kft. a jogvitában arra hivatkozik, hogy a Ptk. 6:142. § alapján mentesül a kontraktuális felelősség alól. A kimentés konjunktív feltételrendszerének első elemére nézve előadja, hogy Európában számos olyan állami intézkedés született, amely jelentős mértékben nehezítette és lassította a különböző áruszállítási folyamatokat, a késedelmük pedig ennek az ellenőrzési körükön kívül eső eseménynek az eredménye. A döntésnél fontos szempontként kell figyelembe venni, hogy ebben az időszakban Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon sem volt érvényben olyan állami intézkedés, amely számottevő mértékben lassította volna a behozatalt vagy kivitelt a három ország vonatkozásában (ide nem értve az említett államok más szomszédos államaik irányában meghozott intézkedéseit).[9] Álláspontom - az Új Ptk. Tanácsadó Testületének véleményével és a bírói gyakorlattal összhangban - az, hogy ebben az esetben "C" Kft. érvelése nem helytálló, ugyanis itt egy olyan szervezési-beszerzési nehézségről beszélhetünk, amely független az állami intézkedésektől, így a fél ellenőrzési körén belül esőnek minősül, még abban az esetben is, ha olyan körülményről beszélünk, amely a kötelezett által nem volt befolyásolható, és gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.[10]

[13] Ugyan az állami intézkedéseken keresztül valóban könnyebben objektivizálható az ellenőrzési körön kívül eső körülmény megjelölése, azonban magára a COVID-19-járványra történő hivatkozás is alapos lehet. E körben két fő indokot tartok reális lehetőségnek: az első, hogy valamely természetes vagy jogi személy a járvány miatti fokozott elővigyázatosságból nem teljesíti szerződésszerűen a kötelezettségét; a második, hogy a kötelezett koronavírusos megbetegedés - vagy nagyobb üzemek esetében tömeges megbetegedés - eredményeként nem tud eleget tenni kötelezettségének.

[14] A fentieket túl egy további lehetséges hivatkozási alap is felmerülhet, mégpedig a kereslet visszaesése mint az Indokolásban is nevesített, szerződésszerű teljesítést lehetetlenné tevő radikális piaci változás. E körben olyan szerződésszegésekről beszélhetünk például, amikor a kötelezett a kereslet kiemelkedő mértékű visszaesése miatti üzembezárás nyomán nem képes szerződésszerűen teljesíteni kötelezettségét, kárt okozva ezzel a jogosultnak. Álláspontom szerint ebben az esetkörben a gazdaság egyes szektoraiban eltérő mércét kell alkalmazni, így például a szolgáltatói szektorban az e körülményre történő hivatkozás alapvetően alaposabbnak tekinthető, mint a kereskedelmi szektorban egy szórakoztató elektronikai eszközöket előállító kötelezetté, tekintettel arra, hogy míg előbbi szektor esetében valóban radikális keresletcsökkenésről beszélhetünk, addig utóbbi esetében csak kismértékű kereslet-visszaesésről, amely esetben így valószínűtlen, hogy alappal lehetne hivatkozni e körülményre. A radikális piaci változások kapcsán megjegyzendő, hogy egyes szerzők (így például Fuglinszky Ádám) álláspontja szerint vitatható, hogy azok az Indokolásban példaként említésre kerülnek. Ez ugyanis akként értékelhető, mintha a jogalkotó elfogadná a gazdasági lehetetlenülés létjogosultságát, amely végső soron a pacta sunt servanda elvének fellazításához vezethet olyan esetekben is, amikor az ilyen helyzetek kezelésére hivatott eszközök (így például a bírósági szerződésmódosítás) nem alkalmazhatók. E körben szükséges értékelni, hogy mennyire igazságos és méltányos, továbbá mennyire felel meg a kontraktuális felelősség által megvalósítani kívánt kockázatelosztási modellnek, ha a gazdasági környezetből eredő kockázatokat a jogosultra lehetne hárítani a felelősség alóli mentesülés útján.[11] Fuglinszky álláspontját legitimálja a Bécsi Vételi Egyezményhez kapcsolódó szakirodalom és bírói gyakorlat, amelyek szintén hasonlóan restriktív álláspontot képviselnek e tekintetben.[12]

[15] Az e pontban leírtak röviden összefoglalhatók az Indokolás vonatkozó részének utolsó mondatával, amely szerint a bíróságnak a konkrét eset összes körülményeit mérlegelve kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a fél ellenőrzési körén kívül eső körülményként merült-e fel a szerződésszerű teljesítés akadálya. Így például az állami intézkedések körében figyelembe kell venni a konkrét intézkedések időpontját és mértékét, míg magára a járványra hivatkozás esetén például az elővigyázatosság megalapozottságát.

2.2.2. Az előreláthatóság

[16] A kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés második feltétele, hogy a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívüli körülmény a szerződéskötés idején ne legyen előrelátható. Megjegyzendő, hogy itt - az Indokolás és a szakirodalom[13] alapján - objektív előreláthatóságról beszélünk, azaz arról, hogy a kötelezett helyében lévő személynek az adott körülmények közötti viszonyokban mit kellett reálisan előre látnia. A koronavírus vonatkozásában ez azt jelenti, hogy akkor mentesülhet a kontraktuális kártérítési felelősség alól a fél, ha a járvány vagy az annak alapján meghozott állami intézkedések a szerződéskötés időpontjában objektíve nem voltak előreláthatók. E mentesülési feltétel megítélése meglátásom szerint bizonyos mértékig (legalábbis szektoriális jelleggel mindenképp) egységesíthető az egyes jogvitákat illetően. Az alábbiakban a szemléltetés végett előbb általános, szektoriális eltéréseket figyelmen kívül hagyó szemszögből vizsgálva a koronavírus és az állami intézkedések kronológiájának négy időpontját emelem ki, mindegyik esetben bemutatva, hogy álláspontom szerint miért, illetve miért nem mentesülhetnek az előreláthatósági klauzula alapján a hazai gazdasági szereplők, ezt követően pedig speciális jelleggel igyekszem rávilágítani az egyes piaci szegmensek és gazdasági szereplők közötti eltérésekre.

[17] Az első időpont a koronavírus megjelenéséről és első áldozatairól szóló hírek közlésének időpontja, mely 2020 januárjának közepére esik.[14] Azon felek számára, akik ebben az időpontban kötötték meg szerződésüket, álláspontom szerint egyáltalán nem volt előrelátható, hogy egy Kínából induló, gyakorlatilag teljes mértékben ismeretlen vírus mennyiben fogja befolyásolni szerződéses kötelezettségeik teljesítését.

[18] A második időpont a vírus kínai Vuhan tartományban történő járványszerű elterjedése, és a világ számos pontján történő megjelenése, mely január végére - február elejére esik.[15] Úgy gondolom, hogy általánosságban véve elmondható, hogy a vírus jelen mértékben történő elterjedése és a későbbiekben alkalmazott állami korlátozások mértéke még ebben az időpontban sem volt előrelátható a szerződéskötő felek többségének számára. Fontos azonban megjegyezni, hogy bizonyos gazdasági szereplőknek (lásd a következő pontban), vagy például egy magyar és egy kínai illetőségű személy szerződéses jogviszonyában - tekintettel arra, hogy Kínában a megbetegedések száma ekkorra már meghaladta a 10 ezret, a helyi korlátozások pedig kimondottan szigorúak voltak - a kínai illetőségű személynek objektíve előre kellett látnia, hogy a járvány olyan mértékben hatással lehet a világgazdaságra, hogy az kötelezettségének szerződésszerű teljesítését akadályozni fogja.

[19] Harmadik időpontnak február utolsó és március első napjait emelném ki, ugyanis ekkortól mondhatjuk, hogy a koronavírus Kínán kívül is elkezdett rendkívül gyorsan terjedni, gondolok itt különösen Európára.[16] Álláspontom szerint ekkortól beszélhetünk arról, hogy az ebben az időpontban szerződést kötő feleknek előre kellett látniuk, hogy a COVID-19-járvány és a kilátásba helyezett (ugyanakkor még nem meghozott) állami intézkedések gátolni fogják őket kötelezettségeik teljesítésében. Másként megfogalmazva: ettől az időponttól kezdve nem áll meg az előreláthatóság hiánya melletti érvelés a jogvitákban.

[20] Ugyan véleményem szerint már a fenti időpontban előrelátható volt a járvány és a szigorú állami korlátozások, azonban egy negyedik időpontot is szeretnék feltüntetni, amely a március 10. és március 15. közötti időszak. Ebben az időintervallumban hozták meg Európa országainak többségeiben azon korlátozó intézkedéseket, amelyek akadályozták a szerződéses feleket kötelezettségeik teljesítésében (adott esetben lehetetlenné tették azokat, mint erre a későbbiekben kitérek). Ezen időszakban a szerződéskötő feleknek már minden kétséget kizáróan objektíve előre kellett látniuk, hogy a járvány és az állami intézkedések nehézkessé tehetik a teljesítést, és ennek alapján kellett vállalniuk a szerződéses kockázatokat.

[21] Fontosnak tartom megjegyezni ugyanakkor, hogy (különösen a második és a harmadik időpont vonatkozásában) bizonyos eltéréseket mindenképp figyelembe kell venni. Gondolok itt például a gazdaság egyes szektorainak különbségeire, illetve az egyes szerződéses felek figyelembe vehető nemzetközi gazdasági kapcsolataira. Másként kell értékelni ugyanis az objektív előreláthatóságot egy Kínából alkatrészt importáló gazdasági társaság esetében, mint egy belföldi mezőgazdasági őstermelőnél: utóbbihoz viszonyítva előbbinek minden bizonnyal korábban kellett előre látnia, hogy kötelezettségeit potenciálisan nem lesz képes szerződésszerűen teljesíteni.

[22] Az előbbiekben bemutatásra került általános előreláthatósági időpontokat követően az alábbiakban ismertetésre kerülnek bizonyos olyan, meghatározott profilú gazdasági szereplőkre vonatkozó konkrét ("speciális") időpontok is, amelyeken keresztül megfigyelhető az egyes, a COVID-19-járvány által leginkább érintett piaci szegmensek közötti eltérés, lehetővé téve, hogy szemléltessem korábbi állításomat, mely szerint az előreláthatósági feltétel megítélésénél valóban fokozott figyelmet kell fordítani a szektoriális eltérésekre.

[23] Az áttekinthetőség végett az alábbiakban táblázatos formában kerülnek ismertetésre az említett gazdasági szereplők, az általuk kötött, feltételezhetően érintett különböző szerződési tartalmak (amelyekhez kapcsolódó kötelezettségeiket a COVID-19-járvány nyomán nem teljesítették), a COVID-19-járvány kapcsán felmerülő, a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmények, továbbá azon időpont, amikor a szerződéskötő félnek vagy feleknek objektíve előre kellett látnia, hogy a koronavírus-járvány adott esetben akadályozhatja majd őket szerződéses kötelezettségeik teljesítésében.

* A terjedelmi korlátokra tekintettel általánosságban a hazai gazdasági szereplők viszonyában vizsgálom az előreláthatóság feltételezett időpontját, kivételt képeznek ezalól azon gazdasági szereplők, amelyek kapcsán ezzel ellentétes információ kerül rögzítésre a táblázatban.

[24] A fentiekhez kapcsolódóan rövid magyarázatként elmondható, az előreláthatóság feltételezett időpontjának megállapítására a COVID-19-járvány kronológiájára, a médiában megjelenő információkra, valamint az adott szektor és szerződéses tartalom sajátosságaira tekintettel került sor. Így például a távol-keleti piacon légijáratokat üzemeltető gazdasági társaságnak (a korábbi, Ázsiából induló járványok tapasztalatai alapján) már a járvány szélesebb körben történő terjedésének kezdetekor, azaz 2020 januárjának végén előre kellett látnia a piacot érintő potenciális korlátozásokat, míg egy európai légitársaság esetében ugyanezen időpont február utolsó harmadára esik; ugyanezek igazak a belföldi utazási irodákra, attól függően, hogy milyen úti céllal szerveztek utazásokat ügyfeleik számára. A gépjárműgyártó gazdasági társaságoknak a Kínából érkező alkatrészek korlátozott mennyiségét (széles nemzetközi gazdasági kapcsolataikra tekintettel) feltehetően már 2020 februárjának első harmadában előre kellett látniuk, míg a fertőtlenítőszerek gyártóinak a drasztikusan megnövekedett kereslet miatti alapanyaghiányt ugyanezen hónap utolsó harmada táján, tekintettel arra, hogy az ilyen mértékű keresletnövekedés álláspontom szerint nem volt objektíve előrelátható ezen időpontot megelőzően. Az előreláthatóság feltételezett időpontja a színházak és az előadóművészek esetében esik a legkésőbbre, ugyanis az ő piaci szegmensüket érintő korlátozások 2020. március 3-6. körül (azaz mindössze az európai járványhelyzet súlyosbodásakor) váltak előreláthatóvá.

[25] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy még egy ilyen, szektor- és szerződésspecifikus időpontmeghatározás során sem alkotható meg egy olyan, végletekig pontos elemzés, amely az eset összes körülményére kiterjed, tekintettel arra, hogy az adott jogvitára irányadó konkrét előreláthatósági időpont (a fenti tényezők figyelembevétele mellett) az egyes szerződések további sajátosságainak (például: a teljesítés helye, az adott szerződéses felek nemzetközi gazdasági kapcsolatai, stb.) értékelésével állapítható meg.

[26] Magyarországot (és egész Európát) 2020 szeptemberétől kezdődően súlyosan érintette, a COVID-19-járvány úgynevezett "második hulláma", mely újabb kérdéseket vetett fel a kontraktuális felelősség vonatkozásában, különösen az előreláthatóság kérdésköre kapcsán.

[27] A második hullám kapcsán meglátásom szerint két fontos kérdés merül fel. Egyrészt, hogy maga a második hullám ténye és annak időpontja mely időponttól kezdődően volt előrelátható, másrészt pedig, hogy a 2020 novemberében bevezetett nagy horderejű állami intézkedések mértéke mikortól volt előrelátható.

[28] Álláspontom szerint a második hullám ténye és annak időpontja egyaránt körülbelül 2020 májusától kezdődően voltak előreláthatóak. Ennek oka, hogy a sajtóban, valamint a kormányzati tájékoztatásokban ezen időponttól kezdődően jelentek meg azok az információk, amelyek alapján valószínűsíteni lehetett, hogy az év őszére Európát és hazánkat is eléri a második hullám,[17] amely információk alapján így az őszi járványt a szerződéses kötelezetteknek objektíve előre kellett látnia.

[29] Vitathatóbb kérdésnek tartom ugyanakkor, hogy a második hullám nyomán bevezetett állami intézkedések 2020 novemberében hatályos mértékét mikortól és mennyiben kellett előrelátnia a szerződéskötő feleknek. Álláspontom szerint a korlátozások jelenleg ismert mértékének előreláthatósága körülbelül szeptember végére tehető, ugyanis a feleknek nagyjából ezen időponttól kezdődően kellett előrelátnia, hogy a fertőzöttek számának nagymértékű növekedése nyomán ismételten reális esélye volt a jelentős korlátozásokat elrendelő állami intézkedéseknek.[18] Ugyan a kormányzati tájékoztatások még október első harmadában is azt közölték, hogy a tavaszihoz hasonlóan szigorú korlátozások egyelőre nem várhatók,[19] azonban mindezek ellenére úgy vélem, hogy egy kellő körültekintéssel eljáró személynek (különös tekintettel az Európai Unió más tagállamainak ekkortájt meghozott intézkedéseire, valamint az exponenciálisan növekvő hazai esetszámokra és járvány "első hulláma" során tapasztaltakra) már szeptember végén objektíve előre kellett látnia, hogy a járvány nyomán adott esetben olyan állami intézkedések léphetnek hatályba, amelyek gátolhatják őt a szerződéses kötelezettségei teljesítésében.

[30] Az első és a második hullám előreláthatósági szempontból történő összevetése során egy jelentős különbségre kívánom felhívni a figyelmet: meglátásom szerint a második hullámhoz (és az esetleges "további hullámokhoz") kapcsolódó előreláthatósági időpontok megítélése során az első hullámhoz képest nagyobb szerep jut az "általános", és kisebb a "speciális" szempontból meghatározható előreláthatósági időpont(ok)nak, mely eltérés abból adódik, hogy valamennyi gazdasági szereplőtől egységesen elvárható volt, hogy a tavaszi globális járványhelyzet nyomán az őszi hullámot (valamint a további hullámokat) és az abból fakadó korlátozásokat az előbb meghatározott időpontokban egységesen előre lássa, függetlenül a saját nemzetközi gazdasági kapcsolataitól vagy az érintett gazdasági szektortól.

2.2.3. Az elvárhatóság

[31] A mentesülés konjunktív feltételrendszerének utolsó eleme, hogy nem volt elvárható a szerződésszegő féltől, hogy az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa; e feltétel a szerződésszegés időpontjában vizsgálandó.

[32] A körülmény elkerülésére a fentebb ismertetetett esetekben meglehetősen korlátozott lehetőségei vannak a kötelezetteknek. Amennyiben ellenőrzési körön kívüli körülményként az állami intézkedésekre hivatkozik a szerződésszegő fél, abban az esetben nincs mozgástere az elkerülés érdekében megtehető intézkedéseinek tekintetében: magát az állami intézkedést mint körülményt ugyanis nem lehet elkerülni, arra a félnek nincs ráhatása. Másfelől, ha ellenőrzési körén kívül eső körülménynek a járványt nevezi meg az adott fél, abban az esetben felmerülhetnek bizonyos elvárhatósági kérdések, így például az, hogy egy tömeges koronavírus-megbetegedés által sújtott munkáltató megteremtette-e a higiéniai szempontból megfelelő munkafeltételeket a munkavállalói számára, ezzel is mindent megtéve a COVID-19-fertőzések elkerülése érdekében. Amennyiben pedig ellenőrzési körön kívüli körülményként elfogadjuk a (koronavírus-járvány miatti) kereslet-visszaesést, mint szerződésszerű teljesítést lehetetlenné tevő radikális piaci változást, abban az esetben a körülmény elkerülésére minden valószínűség szerint nincs lehetősége a kötelezettnek, tekintettel arra, hogy általában egyetlen gazdasági szereplő sem képes önmagában befolyásolni a piac keresleti-kínálati viszonyait.

[33] A kár elhárításának körében már szélesebb a lehetséges magatartások köre. Ebben az esetben meglátásom szerint az adott eset minden körülményét figyelembe véve kell eldönteni, hogy a kötelezett magatartása megfelelt-e a fenti kritériumoknak, így például a kereslet visszaesése miatti üzembezárásból fakadó kontraktuális károkozás esetén vizsgálandó, hogy a kötelezett minden lehetséges, gazdaságilag észszerű döntést meghozott-e az üzembezárás elkerülése végett, többek között racionalizálta-e költségvetését, igyekezett-e minimálisra csökkenteni a kiadásait, megvizsgálta-e egy, az üzemet megmentő kölcsönszerződés megkötésének lehetőségét, stb.

[34] Ez utóbbi esetnél meglátásom szerint gyakrabban merül majd fel a jogvitákban a személy- és áruszállítást korlátozó állami intézkedésekre mint ellenőrzési körön kívül eső körülményekre hivatkozás. Ilyen esetekben - például külföldre szállítás vagy külföldről történő beszerzés esetén - vizsgálni kell, hogy a kötelezett ellenőrzött-e alternatív útvonalakat vagy szállítási módokat, esetleg felkeresett-e másik potenciális (külföldi vagy belföldi) beszállítót. "A" olasz festőművész és "B Galéria" Kft. korábbi példáján keresztül szemléltetve ez a következőként értendő: az ismertetésre került tényállásban vizsgálni kell, hogy "A" festőművész megkísérelte-e önmaga és/vagy a műve határnapra történő Magyarországra juttatását az Ausztrián keresztül vezető útvonal mellett egy más országon keresztül vezető alternatív útvonalon, vagy a festmény Magyarországra juttatását a szárazföldi szállítás helyett más, racionálisan elérhető szállítási módon, így például légi vagy vízi úton.

3. A kimentés egy másik esetköre: a gazdasági szankciók

3.1. A gazdasági szankciókról általában

[35] Napjaink globalizálódó világában fontos szerepet töltenek be a gazdasági szankciók, melyek révén egy állam vagy államok közössége (például az Európai Unió) gazdasági erejét kihasználva juttathatja érvényre politikai törekvéseit. A gazdasági szankciókat az Európai Unió Tanácsának honlapja a szankciók körén belül a következőként definiálja: egyes gazdasági ágazatokat sújtó gazdasági korlátozások, a bizonyos árukra elrendelt behozatali vagy kiviteli tilalmat, a beruházási tilalmat és a bizonyos szolgáltatások nyújtásának tilalmát is beleértve.[20]

[36] A gazdasági szankciókat - érthető módon - a legtöbb esetben politikatudományi és nemzetközi jogi aspektusból vizsgálják.[21] Az alábbiakban azonban magánjogi szempontból, a kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés vonatkozásában vizsgálom a gazdasági szankciókat mint ellenőrzési körön kívüli körülményeket.

3.2. A gazdasági szankciók megítélése a Ptk. alapján

[37] A Ptk. szerződésszegésre vonatkozó szabályainak vizsgálata merülhet fel például, ha két, belföldi illetőségű fél köt szerződést, melynek kölcsönös teljesítése során az egyik felet egy adott gazdasági szankció megakadályozza abban, hogy szerződésszerűen teljesítse kötelezettségeit. Példán keresztül szemléltetve: két gazdasági társaság egy olyan dologra vonatkozóan köt adásvételi szerződést, amelyet az eladó egy olyan külföldi országból szerez be, amely ország és a gazdaság vonatkozó szektora, sőt, adott esetben kifejezetten a szerződésben meghatározott áru vonatkozásában a szerződéskötést követően behozatali tilalmat rendel el az Európai Unió. Ennek eredményeként az eladó szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése akadályba ütközik, és szerződésszegésével kárt okoz a vevőnek. A kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés konjunktív feltételrendszerében egy ilyen vagy ehhez hasonló esetet a következőképpen kell értékelni:

[38] Az ellenőrzési körön kívüli körülmény kritériuma ilyenkor meglátásom szerint kétségtelenül fennáll. Az Indokolás (valamint annak nyomán a szakirodalom) konkrét példaként nevesíti az állami intézkedések körén belül a behozatali (és kiviteli) tilalmakat, azaz helytálló a behozatali tilalomra mint ellenőrzési körön kívül eső károkozó körülményre hivatkozás.[22] Természetesen itt sem szabad figyelmen kívül hagyni az időtényezőt, azonban ez (szemben például a fentebb ismertetett koronavírus-járvánnyal) meglátásom szerint lényegesen egyszerűbb: a behozatali tilalomra az azt elrendelő jogforrás hatálybalépésének napjától lehet hivatkozni. Tekintettel kell lenni továbbá a szektoriális eltérésekre, például egy mezőgazdasági cikkekre vonatkozó behozatali tilalom esetén az agrár- és élelmiszeripar, esetleg az ezekhez szorosan kapcsolódó gazdasági szektorok szereplői hivatkozhatnak alappal. E feltétel megítélését könnyítheti, hogy a gazdasági szankciók gyakran pontosan meghatározzák a hatályuk alá tartozó jogviszonyok körét,[23] sőt, adott esetben konkrétan nevesítik a szankció által sújtott természetes vagy jogi személyeket.[24]

[39] Az előreláthatóság kapcsán meglehetősen nehéz egy általános mércét megfogalmazni. Tekintettel arra, hogy a gazdasági szankciók esetében bizonyos államközi konfliktusokról beszélhetünk, az előreláthatóság időpontjának meghatározásakor álláspontom szerint mérlegelni kell többek között, hogy a szerződéskötés időpontjában (és azt megelőzően) az adott konfliktus mekkora médianyilvánosságot kapott, azzal egy objektíve körültekintően eljáró személynek mennyire kellett tisztában lennie, továbbá mennyire volt reális az adott gazdasági szankció meghozatala. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy (hasonlóan a COVID-19-járványnál leírtakhoz) a gazdasági szankciók esetében is tekintettel kell lenni az egyes szektoriális eltérésekre, valamint a jogvita megítélése során kiemelten figyelmet kell fordítani a különböző szerződéses felek nemzetközi gazdasági kapcsolataira. Ennek értelmében például a 2014-ben Oroszország által az Európai Unióval szemben bevezetett behozatali tilalom esetében egy orosz entitásokkal folyamatos és rendszeres gazdasági kapcsolatot fenntartó gazdasági társaság esetében a tilalom nyomán felmerülő kontraktuális kártérítési felelősségének megítélése vonatkozásában szigorúbban kell értelmezni az előreláthatóságot (és így az előreláthatóság időpontját korábbra kell tenni), mint egy olyan gazdasági társaság esetében, amely alapvetően belföldi vagy EU-tagállami jogalanyokkal folytatott kereskedelmi ügyleteket, és csak kivételes jelleggel kötött olyan szerződést, amelyet az említett szankció érintett. Az előbbiek alapján elmondható, hogy fokozottan igaz, hogy az előreláthatósági feltétel megléte csak esetről esetre dönthető el, a szerződéskötés (és a szerződéses felek) valamennyi körülményének figyelembevételével.

[40] A harmadik feltétel, hogy nem volt elvárható, hogy a szerződésszegő fél a körülményt elkerülje, vagy annak kárkövetkezményeit elhárítsa. Az állami intézkedések, így az e körbe sorolható gazdasági szankciók (például az említett behozatali tilalom) kapcsán elmondható, hogy a körülmény elkerülése a féltől nem elvárható: a félnek nincs ráhatása arra, hogy az állam (vagy az Európai Unió) milyen, gyakran politikai megfontolású intézkedéseket hoz. Ezzel szemben a kárkövetkezmények vonatkozásában már vizsgálható, hogy a szerződésszegő fél minden, az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsított-e annak érdekében, hogy a károkat elhárítsa. Ez utóbbi magatartásnak (a COVID-19-járvány megítéléséhez hasonlóan) olyan cselekmények tehetnek eleget, mint például, hogy a kötelezett ellenőrzött-e alternatív szállítási módokat és útvonalakat, vagy felkeresett-e másik potenciális (külföldi vagy belföldi) beszállítót. Tekintettel arra, hogy a gazdasági szankciók általában egy hosszabb időtartamú nemzetközi konfliktus eredményei, a kárkövetkezmények elhárításának vizsgálata során felmerülhet annak lehetősége, hogy egy ilyen gazdasági szankció jogalkotó általi megalkotásának reális lehetősége esetén az adott szerződéses félnek minden, az adott helyzetben általában elvárható cselekményt meg kell tennie annak érdekében, hogy teljesítse szerződéses kötelezettségeit az adott szankció megalkotása vagy hatálybalépése előtt.

4. A kár- és kockázattelepítés kérdésköre

[41] A kár- és kockázattelepítés kérdéskörének rövid ismertetéséhez elengedhetetlen a kockázat és a kár fogalmának elhatárolása. Kockázat alatt a vagyonban bekövetkező negatív változás lehetőségét, míg kár alatt - a fenti definíciónak megfelelően - azt az esetet értjük, ha a vagyon ténylegesen csökken is, illetve, ha a negatív hatások nyomán a vagyon várt növekedése elmarad.[25] A (kockázat-) és kártelepítés lényegében azt határozza meg, hogy kire telepítse a polgári jog a vagyoni forgalomban felmerülő károkat. Szerződéses viszonyban történő károkozás esetén arról beszélünk, hogy a kártelepítés módja a kártérítés, amelyet a károkozónak (vagy a jogszabály által kijelölt más személynek) kell megfizetnie.[26] Egyes szerzők rögzítik, hogy a kontraktuális kártérítési felelősség a klasszikusnak nevezhető felelősségi jogi felfogás helyett inkább kockázattelepítési funkciót tölt be a hazai polgári jogban.[27]

[42] Általánosságban véve elmondható, hogy a kár- és kockázattelepítés témakörén belül elméleti síkon három fő esetcsoportról beszélhetünk: a károsulti oldal kárviseléséről, a károkozói oldal kárviseléséről és az egész társadalom kárviseléséről.[28] A kontraktuális kártérítési felelősség és jelen tanulmány témája kapcsán a három fő esetcsoportból előbbi kettő jelenik meg, azaz a károsulti oldal kárviselése és a károkozói oldal kárviselése.

[43] A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség viszonylatában elmondható, hogy (a felelősség megállapítása esetén) a károkozói oldal kárviselésének azon alesetéről beszélünk, amikor a tényleges károkozó viseli a kárt. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a felelősség alóli kimentés esetében a károsulti oldal kárviselésének körén belül a tényleges károsulti oldal kárviselése valósul meg.[29]

[44] A fentiekből látható, hogy a jogalkotó a kontraktuális kártérítési felelősség kimentési feltételrendszerének meghatározásával egyben egy, a szerződésszegéssel okozott károkra vonatkozó kár- és kockázattelepítési rendszert is meghatározott. Az említett (konjunktív) feltételrendszer - álláspontom szerint helyesen - meglehetősen szigorúnak tekintendő, amennyiben az lényegében a vis maior esetkörén kívül a szerződésszegő félre telepíti a kockázatot.

[45] Az előbb leírtak arra tekintettel képezik jelen tanulmány részét, hogy egy olyan átfogó szemléletmódot biztosítson a fentiekben kifejtésre került kutatások mellé, amely szerint a jogalkotó és a bíróság a COVID-19-járvány és a gazdasági szankciók kontraktuális kártérítési felelősségi szempontból történő megítélésekor nem kizárólag elhelyezi e körülményeket a Ptk. 6:142. § rendszerében, hanem egyben dönt az ilyen és ehhez hasonló helyzetek kockázattelepítési rendszeréről, amely döntés így végső soron hatással van a jövőben megkötendő szerződések szerződéskötési tárgyalásainak menetére és e szerződések tartalmára is. Így például, ha a gépjárműalkatrész-beszállítói láncolatok COVID-19-járvány következtében történő összeomlása nyomán a szerződéses kötelezettségét megszegő, és ezzel kárt okozó személygépjármű-gyártók felelősségét nagy számban megállapítja a bíróság (mert például úgy ítéli meg, hogy a megkötött szerződések időpontjában előrelátható volt a pandémia és az alkatrészhiány kialakulása), abban az esetben az minden bizonnyal a személygépjárművek vételárának bizonyos mértékű emelkedéséhez vezetne, tekintettel arra, hogy a gyártók a rájuk terhelt kockázatot igyekeznének továbbhárítani a láncolat alsóbb szintjére, így végső soron a fogyasztókra. Ellenben ilyen tartalmú döntés(ek) hiányában hasonló áremelkedésről (vagy legalábbis ezen okból történő áremelkedésről) nem beszélhetnénk.

5. Záró gondolatok

[46] Mint azt a bevezetőben említettem, a témaválasztásom, valamint kutatásaim motivációja - az aktualitás mellett - az volt, hogy feltérképezzem, hogyan lehet egy újonnan vagy kivételesen felmerülő, potenciálisan kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülést biztosító körülményt polgári jogi szempontból megfelelően kezelni a Ptk. alapján. A tanulmány elkészítése során a vonatkozó szakirodalom és bírói gyakorlat részletes megismerését követően számos kérdés merült fel bennem, melyeket igyekeztem feltenni és megválaszolni a tanulmányban.

[47] Célom az volt, hogy elemezzem, a kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételrendszere alapján mennyiben lehetséges a kimentés a COVID-19-járvány, valamint a gazdasági szankciók eredményeként. Következtetéseimet összefoglalva elmondható, hogy valamennyi kimentési feltételnél az eseti mérlegelésre kell fektetni a hangsúlyt, azonban bizonyos általános szabályok megfogalmazhatók e körben. Így a fél ellenőrzési körén eső körülmény vonatkozásában figyelembe kell venni az idő- és mértékbeli különbségeket, azaz, hogy az adott szerződéses kötelezettség teljesítését mely időponttól kezdődően és milyen mértékben gátolta a vírus, az annak nyomán meghozott állami intézkedés(ek), vagy az adott jogviszonyra vonatkozó gazdasági szankció. Az előreláthatóság vonatkozásában a COVID-19-járvány kapcsán ugyan beszélhetünk bizonyos fokú egységességről arra vonatkozóan, hogy mikortól kellett a szerződéskötő kötelezetteknek objektíve előre látnia, hogy a járvány vagy az annak nyomán kilátásba helyezett vagy meghozott szankciók potenciálisan gátolhatják őket kötelezettségeik teljesítésében, azonban kiemelkedő figyelmet kell fordítani a szektoriális eltérésekre és az egyes gazdasági szereplők ismérveire is; utóbbi tényezők különösen nagy figyelmet kapnak az előreláthatósági feltétel gazdasági szankciókra vonatkozó megítélésekor. A körülmény és a károk elhárításának elvárhatósága kapcsán megállapítható, hogy különösen nagy szerepet kap az eset összes körülményének figyelembevétele alapján való döntés, azonban itt is beszélhetünk bizonyos "uniformizált" magatartásokról, amennyiben mind a COVID-19-járvány, mind a gazdasági szankciók eredményeként kontraktuális kártérítési felelősségük alól mentesülni kívánó kötelezettek vonatkozásában kijelenthető, hogy a körülmények elhárítása igen korlátozott mértékben várható csak el tőlük, ezzel szemben a kárelhárítás körében meg kell tenniük a szükséges lépéseket azon irányba, hogy kötelezettségeiket alternatív módon, alternatív eszközökkel vagy alternatív útvonalon teljesítsék.

[48] Elsősorban arra törekedtem, hogy a COVID-19-járványon, valamint a gazdasági szankciókon mint különös kockázatokon keresztül értelmezzem a Ptk.-nak a kontraktuális felelősség alóli kimentéshez kapcsolódó szabályait . Szeretném kiemelni mindazonáltal, hogy e körülmények nyomán felmerülő kérdések teljes körű ismertetése és hatályos jogszabályoknak történő mindenre kiterjedő megfeleltetése ilyen terjedelmű munka keretei között lehetetlen lenne. ■

JEGYZETEK

[1] Jelen tanulmány alapja a XXXV. OTDK-n a Magyar Jogász Egylet különdíját elnyerő "A kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés, különös tekintettel a COVID-19-járványra, valamint a gazdasági szankciókra" című dolgozat. A dolgozat konzulensei dr. Tőkey Balázs és dr. Szabados Tamás docens urak voltak, akiknek ezúton is köszönöm segítségüket. Jelen tanulmány fókuszában kizárólag a Ptk. 6:142. §-ához kapcsolódó anyagi jogi kérdések állnak, ugyanakkor a dolgozat részét képezte a teljesítés lehetetlenné válása, valamint a bírósági szerződésmódosítás kérdésköre, továbbá a gazdasági szankciókhoz kapcsolódó nemzetközi magánjogi kérdésfelvetések is.

[2] Szerkesztőbizottsági javaslat az új Ptk.-hoz. In Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/4. sz. 3. o.

[3] Vékás Lajos: Szerződési jog. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 228-229. o.

[4] A médiában gyakran "koronavírus" néven szerepel a COVID-19 vírus. A koronavírusok a vírusok egy családját alkotják, ezen belül a jelenleg terjedő vírus pontos neve COVID-19 (https://www.niaid.nih.gov/diseases-conditions/coronaviruses (2020. december 6.). Jelen tanulmányban az egyszerűség végett a továbbiakban a koronavírus kifejezést a COVID-19 szinonimájaként szolgál.

[5] A kronológiai leírás alapjául szolgáló források: WHO Timeline - COVID-19 (https://www.who.int/news-room/detail/08-04-2020-who-timeline---covid-19 (2020. december 6.)); A koronavírus magyarországi kronológiája (https://magyarnemzet.hu/belfold/a-koronavirus-magyarorszagi-kronologiaja-7913795/ (2020. december 6.))

[6] COVID-19 - a timeline of the coronavirus outbreak. https://www.devex.com/news/covid-19-a-timeline-of-the-coronavirus-outbreak-96396 (2020. december 6.)

[7] Ausztria megtiltja a beutazást Olaszországból és bezárja az egyetemeket. https://hvg.hu/vilag/20200310_Ausztria_megtiltja_a_beutazast_Olaszorszagbol_es_bezarja_az_egyetemeket (2020. december 6.), továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 41/2020 (III. 11.) Korm. rendelet.

[8] Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a szerződésszegő fél automatikusan mentesül a kártérítési felelősség alól, ugyanis ehhez a két további feltétel (a szerződéskötés idején előre nem látható körülmény megléte, valamint az elvárhatósági kritérium) megvalósulásának bizonyítása egyaránt szükséges.

[9] Member States' notifications of the temporary reintroduction of border control at internal borders pursuant to Article 25 and 28 et seq. of the Schengen Borders Code.

https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/what-we-do/policies/borders-and-visas/schengen/reintroduction-border-control/docs/ms_notifications_-_reintroduction_of_border_control.pdf (2020. december 6.)

[10] Új Ptk. Tanácsadó Testület: A Ptk. 6:142. § alkalmazásában hogyan kell értelmezni az "ellenőrzési körön kívül eső" mentesülési okot? Lehet-e ellenőrzési körön belüli az olyan objektív körülmény, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható? https://kuria-birosag.hu/hu/content/ptk-6142-ss-alkalmazasaban-hogyan-kell-ertelmezni-az-ellenorzesi-koron-kivul-eso-mentesulesi (2020. december 6.).

Ezen indokolás megjelenik a bírói gyakorlatban is, például: Gyulai Törvényszék P. 20.198/2017/15., továbbá Debreceni Ítélőtábla Gf. 30.314/2018/6. ítéleteiben.

[11] Fuglinszky Ádám: A Ptk. 6:142. §-ához fűzött kommentár. In Petrik Ferenc - Bartal Géza (szerk.): Polgári jog: kommentár a gyakorlat számára: a 2013. évi V.törvény, az új Ptk. kommentárja. Budapest, 2018. 329. o.

[12] Fuglinszky (2018) i.m. 329-330. o., továbbá Csöndes Mónika: A Covid-19-járvány és a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés egyes kérdései. In Kártérítési és Biztosítási Jog Folyóirat. 2020/3. szám. 31. pont

[13] Vékás Lajos: A Ptk. 6:142. §-ához fűzött kommentár. In Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1656. o.

[14] Két embert megölt a rejtélyes koronavírus Kínában. https://index.hu/kulfold/2020/01/17/ket_embert_megolt_a_rejtelyes_koronavirus_kinaban/ (2020. december 6.)

[15] WHO Timeline - COVID-19. https://www.who.int/news-room/detail/08-04-2020-who-timeline---covid-19 (2020. december 6.)

[16] COVID-19 - a timeline of the coronavirus outbreak. https://www.devex.com/news/covid-19-a-timeline-of-the-coronavirus-outbreak-96396 (2020. december 6.)

[17] Lásd például: "Merkely: ősszel jöhet a koronavírus második hulláma, előtte két nyugodt nyári hónappal" https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200506/merkely-osszel-johet-a-koronavirus-masodik-hullama-elotte-ket-nyugodt-nyari-honappal-430322. (2020. december 6.)

[18] Az esetszámok növekedésére vonatkozó statisztikák forrása: Tájékoztató oldal a koronavírusról. https://koronavirus.gov.hu (2020. december 6.)

[19] "Orbán Viktor: Az országnak működnie kell", Tájékoztató oldal a koronavírusról. https://koronavirus.gov.hu/cikkek/orban-viktor-az-orszagnak-mukodnie-kell (2020. december 6.)

[20] A szankciók típusai, az Európai Unió Tanácsának honlapja. https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/sanctions/different-types/ (2020. december 6.)

[21] Lásd például: Szép Viktor: A gazdasági szankciók politikai hatékonysága. In Politikatudományi Szemle 2015/4. sz. 117-131. o.

[22] Például: Fuglinszky Ádám: Kártérítési Jog. HVG-ORAC, Budapest, 2015. 113. o.

[23] Lásd például: A Tanács 833/2014/EU rendelete (2014. július 31.) az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről. HL L 229, 31.7.2014, 1-11. o.

[24] Lásd például: A Tanács (KKBP) 2020/1368 határozata (2020. október 1.) az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról. HL L 318, 1.10.2020, 5-7. o.

[25] Tőkey Balázs: Szerződésen kívüli kötelmek. HVG-ORAC, Budapest, 2020. 191. o.

[26] Darázs Lénárd: Kárveszélyviselés és érvénytelen szerződés. In Magyar Jog, 2017/10. sz. 622-631. o., 624. o.

[27] Lásd például: Fézer Tamás: A felelősség új irányai a magyar magánjogban. In Ünnepi tanulmányok Csécsy György 65. születésnapja tiszteletére. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2017. 159-173. o., 160. o.

[28] Tőkey (2020) i.m. 193. o.

[29] Tőkey (2020) i.m. 200-202. o.; 211-212. o.