A platformgazdaság kérdései több aspektusból is foglalkoztatják a téma iránt érdeklődőket. A jogosultakat az érdekli, hogy az előállított és a platformokra feltöltött tartalmak valamilyen formában jogosítva legyenek, amiért megkapják a megfelelő felhasználási díjat. Emellett az is fontos számukra, hogy a jogellenes (vagy éppen nem jogellenes, de káros) tartalmakat a platformüzemeltetők záros határidőn belül eltávolítsák. A platformüzemeltetők a sajátos felelősségi alakzatok fenntartása motiválja. Nevezetesen az, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni olyan jogsértésért, amelyért nem terhelhetné őket felelősség. A végfelhasználók milliói pedig abban érdekeltek, hogy a hétköznapi kommunikációs és szórakoztatóipari csatornáikon zavartalanul folyhasson a párbeszéd, korlátozásoktól mentesen oszthassanak meg tartalmakat egymás között, és férhessenek hozzá mások által létrehozott tartalmakhoz és információkhoz. A jogalkotó - legyen az tagállami, regionális vagy nemzetközi - igyekszik ezt a hármas viszonyrendszert úgy alakítani, hogy a megfelelő egyensúly fennmaradhasson az érdekelt felek között. Ebben a tekintetben különösen fontos az Egyesült Államok és az Európai Unió jogalkotói szerepe. Mégpedig azért, mert az Atlanti-óceán két partján használt szolgáltatások olyan technológiai óriások (pl. Facebook, Twitter, Google) quasi monopóliumai, amelyek eredendően amerikai honosságúak, viszont széles körben hozzáférhetők az európai felhasználók számára. Az Európai Unió a technológiai óriások digitális platformszolgáltatásaival kapcsolatos kihívásokat több szempontból is igyekezett jogi keretek közé terelni. Ezek közé tartozik a felhasználók adatainak megfelelő védelme, a szellemi tulajdon védelme, a digitális egységes piac megteremtése, az információhoz való jutás és a szólásszabadság jogának tiszteletben tartása. Gosztonyi Gergely Cenzúra - Arisztotelésztől a Facebookig című könyve e körben szolgáltat rendkívül fontos, új, összegző információt, amely az ókortól napjainkig tekinti át az információáramlás különféle korlátait. Jelen recenzió ezt az olvasmányos, jól szerkesztett és a platformgazdaság számomra eddig kevéssé ismert szegmensét bemutató művet veszi górcső alá, és egyúttal jó szívvel ajánlja a digitális platformok sokrétű témaköre iránt érdeklődő olvasóknak.
A könyv azért is volt üdítő olvasmány, mert a platformok világát eddig a szerzői jog szemüvegén keresztül vizsgáltam. Legfeljebb csak érintőlegesen merültek fel olyan, alapjogi problémákat felvető kérdések, amelyek a tartalomszűrés és -eltávolítás, az információ internetes blokkolása tekintetében egyébként ismerősen csengtek már a szerzői jogi jogérvényesítés területéről. A cenzúra az internet világában sem jelent mást, mint az információk áramlásának korlátozását vagy teljes akadályozását, amelynek különféle, alapvetően technológiai eszközei vannak, ám a motivációk változóak. Mivel a tartalom eltávolítása vagy korlátozása valóban technológiai alapokon áll, ezért központi szerepe van a könyvben is vizsgált közvetítő szolgáltatásoknak, amelyek egyfajta kapuőr (gatekeeper) funkciót töltenek be. Társadalmi, politikai, gazdasági szerepvállalásuk azonban ezen is túlmutat, amely nagyon komoly problémákat vet fel a közösségek demokratizálódása, esetleg "de-demokratizálódása" tekintetében is. Elég, ha csak a virtuális közösségekben kialakuló, közvéleményt torzító szövegbuborékokra, vagy azokra a dezinformációs kampányokra, sőt egyenesen hadjáratokra gondolunk, amelyek például a Brexithez vagy Donald Trump megválasztásához, illetve bukását követő eseményekhez vezettek.
Gosztonyi könyve érdekes elegye a cenzúra történeti és modernkori megjelenési formáinak. A tipizálás szempontjából részletesen vizsgálja a tartalomszabályozás és a cenzúra különbségeit, áttekinti a politikai cenzúra európai és amerikai fejlődéstörténetét, az ókortól kezdve a könyvnyomtatás megjelenésén és elterjedésén át a 17-18. és 19-20. századi állapotokig, illetve külön kitér a magyarországi cenzúratörténetre. Ezt követően betekintést ad az internet kialakulása és a digitális platformok megjelenése révén létrejött térre, amely a kezdeti időszakban szabad, a külvilág szabályaitól mentes, virtuális tér volt (a jogmentes tér mítosza vagy cyber-libertarianizmus). Vagy legalábbis a korai úttörői így tekintettek rá, azonban az idő előrehaladtával világossá vált, hogy az internet határtalansága és korlátlansága csak látszólagos. Az illúziót egyrészt a jogalkotói szabályozás, másrészt a platformok szerződéses és tartalomszűrési gyakorlata, harmadrészt pedig a valóban létező politikai cenzúra oszlatta szét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
