Az állam változó szerepének vizsgálata, megértése évezredek óta foglalkoztatja a tudományt. Napjainkban, amikor az állami szerepek átértékelésének lehetünk tanúi nemzeti és globális viszonylatban is, joggal vetődik fel az az igény, hogy a változások mélyére nézzünk. A tudományos vita nem állhat meg ott, hogy értékítéletet mondunk a szerepváltozás "jó" vagy "rossz" voltáról, szükségesnek látszik azoknak az okoknak és indokoknak a megvilágítása, amelyek megmagyarázzák a változás irányát.[1]
Hazánkban az elmúlt évtizedben sok más szabályozási, közfeladat-ellátási változásban kimutatható az állami és az alsóbb szintű kormányzati szint közötti hangsúlyok eltolódása a központi szint irányába.[2] De nemcsak a feladatelosztásban, hanem a feladat ellátásának milyenségében és minőségében is jelentős változások következtek be. Az állam kezében lévő és oda kerülő közfeladatok a korábbiakhoz képest központosítottabb szabályozás mellett kerülnek ellátásra. Ennek egyik jó példája a kormányhivatali rendszeren belül zajló hatósági feladatellátás, mind szervezeti megoldását tekintve, mind szakpolitikai és eljárásjogi szabályozását nézve.
Azt tapasztalhatjuk, hogy a különösen általánossá vált, már ha a szervezetrendszer folyamatos változását tekintjük. De ez nincs másképp az alkalmazandó anyagi és eljárásjogi szabályok tekintetében sem. E dinamikus folyamatban különösen fontos szerepe van a szakmai, tudományos vitáknak, így például az új általános közigazgatási rendtartás (Ákr.) és a közigazgatási perrendtartás (Kp.) megalkotásában vagy éppen a közigazgatási különbíróságok felállításáról szóló diskurzusban.[3]
A fenti átalakításokban, szabályozásokban közös, hogy bár az indokok között elsődlegesen a hatékonyság, a fogyasztóbarátság, a jó kormányzás kerültek előtérbe, azonban közvetlen hatást gyakoroltak a szervezeti döntéshozatalnál figyelembe veendő szempontok közötti prioritási sorrend meghatározására, a döntések központi felügyeletére, a jogorvoslati lehetőségekre, a vállalati erőforrások átcsoportosítására, a tulajdoni szerkezet alakulására. Ezért szükséges annak vizsgálata, hogy az indokok között meg nem jelenő hatások elérése mennyiben volt szándékos, vagy előre nem látott mellékhatás.
2017-ben a korábban önálló környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok az integrált kormányhivatali rendszer részévé váltak, e szakterületek hatáskörének címzettje a kormányhivatal vezetője lett, akinek immáron egyszerre kell számos ágazati előírásnak, elvárásnak megfelelnie, s valamilyen módon összeegyeztetni azokat. A téma fontosságát jelzi, hogy az Alkotmánybíróság [4/2019. (III. 7.) AB határozat] tavalyi határozata kimondta azt az alkotmányos követelményt, mely szerint az integrált hatósági eljárásnak nem lehet az a következménye, hogy a környezeti és természeti értékek védelme másodlagossá váljon. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói minőségében 2019. június 30-áig alkossa meg azokat a garanciális eljárási szabályokat, amelyek az új integrált rendszerben biztosítani tudják a környezet- és természetvédelmi ügyekben a már elért védelmi szintet. Erre tekintettel a Jövő Nemzedékek Szószólója figyelemfelhívást bocsátott ki a környezeti elemeket érintő hatósági eljárások résztvevői számára.[4] A dokumentum olyan szabályozási és garanciális szempontokat rögzít, melyek az alkotmányos követelménynek való megfelelést és az alaptörvény-ellenesség kiküszöbölését segítik - például a jogalkotó számára.
Mindezen körülmények között a Jövő Nemzedékek Szószólója és a Magyar Tudományos Akadémia Közjogi Albizottsága 2020. február 21-én "Az állami beavatkozás hatósági eszközeinek módosulásáról" címmel szakmai műhelybeszélgetést tartott. A diskurzust négy tematikus vitaindító előadás nyitotta. Először Pump Judit (AJBH), a jövő nemzedék érdekeit szolgáló anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti garanciák átalakítása és az alkotmányos aggályok - a jövő nemzedékek szószólójának szempontjai címmel tartott előadást, majd Rozsnyai Krisztina (ELTE ÁJK) az ügyfelek, kiemelten az ellenérdekű ügyfelek érdekérvényesítési lehetőségeinek megváltozása a közigazgatási reform hatására címmel tartott összefoglalója következett. Az állami beavatkozás eszközeinek módosulása az építésügy területén - változások az anyagi jogi követelmények betartásáért való felelősségben és kikényszerítésükben címmel reflektált Szamek Gabriella (AJBH) a korábban elhangzottakra, majd Hoffman István (ELTE ÁJK) A közigazgatási reform és
- 3/4 -
az állami beavatkozás eszközeinek módosulása címmel zárta a vitaindító sorozatot.
Ezt követően a jelenlévők fejtették ki álláspontjukat, gyakorlati tapasztalatukat a témával kapcsolatban, melynek célja nem egy közös álláspont kialakítása volt, mind inkább az eltérő nézőpontok megvilágítása és meghallgatása. Már ekkor körvonalazódott, hogy a témafelvetés sokkal szélesebb szakpolitikai réteget érint, s szinte végeláthatatlan okokat és érveket adhatunk hozzá, valós szakmai diskurzust teremtve. Ennek egyik platformja a Közjavak c. tematikus blog- és folyóirat,[5] valamint a Közjogi Szemle jelen hasábjai.
A diskurzus tartalma valószínűleg tágabb, mint hogy azt csak a környezetjog, a környezet- és természetvédelem - egyébként valóban kardinális - témakörére szorítsuk. Sokkal inkább a felvezetőben már említett folyamatokról van szó, melyek magyarázzák a történéseket, mintsem önmagában megoldanák azt. Az állam által közvetített érdekek, melyek kérdés, hogy mennyiben azonosak a társadalom egészének vagy egyes csoportjainak érdekével, számos módon megjelennek, olykor érdekérvényesítés vagy érdek nem érvényesítés formájában. Erre tekintettel a következőkben néhány, a fenti vita megértéséhez hozzájáruló szempont felvázolására vállalkozom.
Az érvek között elsőként fontos megemlíteni, hogy az államigazgatási feladatok centralizálása egyúttal azt is jelentette, hogy szükségessé vált a megnövekedett ügyteher racionalizálása. Ehhez megfelelő keretet biztosított a bürokráciacsökkentés, mely első jelentésében az ügyfél helyzetének javítását, ügyének egyszerűbb elintézést célozza. Hazánkban a 2015-ben elfogadott bürokráciacsökkentő törvény is részben e célt szolgálja,[6] de érdemes annak gyakorlati tapasztalatait is figyelembe venni. Sajnos az egyszerűsítés nemegyszer az ügyfél eljárásjogi helyzetét csorbítja,[7] vagy épp az általános eljárásjogi szabályozás céljaival megy szembe. Például azzal, hogy az új Ákr. általánosságban szabályozza az egész hatósági eljárást, s ne csupán a legáltalánosabb eljárásokat rendezze. Az egyszerűsítés hangsúlyozása elfedte az ügyféli minőség, illetve az eljárásokról való tudomásszerzési lehetőség változásának fontosságát, a függő hatályú döntés bevezetésének jelentőségét. Jelen téma tekintetében fontos megemlíteni, hogy 2017. január 1-ével a Pest Megyei Kormányhivatal vette át az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség feladatait jogutódlás keretében.[8] De a legfrissebb változásokat is ide sorolhatjuk, mely alapján az építésügyi rendszer egyszerűsítése és átszervezése 2020. március 1. napjával végéhez ért, a jegyzői építésügyi hatóságok megszüntetésével. Bár felfogható hatékonyságnövelésnek, valójában itt sem csak erről van szó, a döntési mechanizmusok átrendeződése miatt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
