Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
(Szabó Lőrinc: Nyár, 1954.)
Érdemes szemügyre venni a francia környezetjogot mint Európai Uniós példát. Feltétlenül hasznos tapasztalatokkal szolgálhat a nyugat-európai állam környezetvédelme Magyarország és a többi csatlakozó állam számára.
Vegyük most górcső alá az 1975. július 15-i francia törvényt, melynek 5. cikkelye a hulladéktermelő felelősségét állapítja meg a büntetőjog síkján. A hulladéktermelő köteles teljes körű felvilágosítással szolgálni tevékenysége kapcsán. A felvilágosítás megtagadása, illetve a pontatlan tájékoztatás a 24-1. cikkely értelmében két hónaptól két évig terjedő szabadságvesztést és kétezertől százhúszezer francia frankig terjedő pénzbüntetést vonhat maga után. A 8. cikkely értelmében a káros hatású hulladékok eredetével, természetével, jellemzőivel, mennyiségével kapcsolatban és a hulladék végső állomásáról köteles a hulladéktermelő kellő tájékoztatással szolgálni a hatóságok irányában.
Nézzünk meg egy ehhez kötődő jogesetet a francia bírósági gyakorlatból! A strasbourg-i bíróság egy ipari vállalkozó ügyével foglalkozott. 30 ezer frank pénzbüntetésre számíthatott, tekintettel arra, hogy 26 ezer tonna ipari hulladékot hozott be Németországból. Telephelyén raktározta el a hulladékot, majd a természetbe juttatta. Szakértők azonban megállapították, hogy több olyan termék is szerepelt nála, amely az 1977. augusztus 19-i törvény függelékében felsoroltak közt megtalálható, s ekként már egy évi szabadságvesztésre és 70 ezer frankos pénzbüntetésre lehetett volna elítélni. Egy másik vállalkozót végül 18 havi szabadságvesztésre (17 hónap felfüggesztett és egy hó letöltendő), valamint százezer frank pénzbüntetésre ítélték. O dioxintartalmú hulladékot importált Sevesóból illegálisan, és megtagadta a hatóságok irányában a felvilágosítás nyújtását.
Fontos megjegyezni, hogy csak abban az esetben állapítható meg e tényállás, ha a hatóságok előzetesen ténylegesen információt kértek a vállalkozótól. Ameny-nyiben a tájékoztatás kérése elmaradt, nincs helye bűncselekmény megállapításának.
Az idézett törvény hatodik cikkelye bizonyos hulladéktípusok kiiktatását célozza egyes termékek és eljárások betiltásával. E cikkellyel Franciaország nemzetközi szerződésekben, egyezményekben vállalt kötelezettségeinek tesz eleget. A termelők, importálók és disztribútorok kötelesek maguk is hozzájárulni az általuk kibocsátott szemét mennyiségének csökkentéséhez; így például az üdítőital-kereskedők kötelezhetők lennének a műanyag palackok begyűjtésére.
A hulladékokat országos és helyi szinten kategorizálják; s szükségessé válik egy környezetvédelmi külön engedély bevezetése. A hulladéktörvény 8. és 9. cikkelyeiben foglaltak értelmében azon hulladékok esetén, melyekre a kilencedik cikkely vonatkozik, egy speciális, kettős engedély vonatkozik. Nevezetesen az általános szabályokhoz különleges korlátozások is párosulnak. Ennek figyelmen kívül hagyása súlyos bűncselekmény, melyet a 24-5. és a 6. paragrafusok pönali-zálnak. Hasonlóképpen bűncselekmény a hulladék szortírozására (gyűjtése, szállítása, raktározása, a használható elemek és anyagok kiválogatása és kezelése) vonatkozó szabályok megszegése.
Az 1979. november 21-i keltezésű törvény a fáradt olaj összegyűjtéséről rendelkezik. E jogszabály alkalmazása sok problémát vetett fel a gyakorlatban. Azok közül, akiket vád alá helyeztek a paragrafusok miatt, többen megkérdőjelezték a törvény jogszerűségét. Azt kifogásolták, hogy nem EU-konform. A rennes-i fellebbviteli bíróság 1983. május 2-i ítéletében szabadon is engedett egy vádlottat, arra hivatkozva, az érintett jogszabály súlyosan sérti a szabad kereskedelemhez és az iparhoz való jogot. Ezzel szemben az angersi fellebbviteli bíróság 1984. január 5-én elutasította a vádlott hasonló érvelését, és a vállalkozót 30 ezer frankos pénzbüntetésre ítélte. Egy társaság ügyvezetője azzal érvelt, hogy ellentétes a közösségi joggal a törvény, mert monopol helyzetet teremt a fáradt olaj összegyűjtéséből élő vállalkozók előtt Franciaországban, és lehetetlenné teszi a használt olaj külföldre történő értékesítését az olaj tulajdonosai számára. A lyoni fellebbviteli bíróság azonban nem adott helyt az érvelésnek, és 1989. május 10-i ítéletében 25 ezer franknyi pénzbüntetést szabott ki.
A hulladéktörvény V. címe egyrészt a hasznosítható anyagok és energia összegyűjtéséről szól, másrészt pedig előírásokat tartalmaz a termelők számára, hogy elősegítse a hulladékanyagok újrahasznosítását.
Vajon nem használják-e szemétlerakóhelyként a fejlődő országokat azok az államok, melyek ún. jóléti társadalmakban élnek? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy a hasznosíthatatlan hulladék a szegény országokban találjon felvevőhelyekre? Az 1989. évi bázeli szerződés értelmében a hulladékot általában ott kell elhelyezni, ahol előállították. Ez alól azonban léteznek kivételek: abban az esetben, ha veszélytelen körülményeket biztosítanak a hulladék szállításához, és a szállítás törvényes körülmények között történik, valamint - és ezek konjunktív feltételek - a hulladékot exportáló állam nem tudja - telephely vagy adekvát műszaki felkészültség hiányában - a veszélyes hulladékot saját joghatósága alá tartozó területen elhelyezni, továbbá a célállam a beszállított hulladékot feldolgozza vagy átalakítja, a veszélyes hulladékot is lehet exportálni. E kritériumok kizárólag a bázeli egyezményben részes országokra vonatkoznak, hiszen az egyezményt alá nem író államokba nem is szabad ilyen anyagokat szállítani. Amennyiben a szállítás valamely oknál fogva meghiúsul, a hulladékot kilencven napon belül vissza kell juttatni a küldő állam területére. E szabályok megszegése bűncselekménynek minősül. Az Európai Unió különösen figyel a hulladékexport terén a szegény országokkal szembeni méltányos eljárásra, hiszen az Uniónak is érdeke környezeti értékeink konzerválása. Így Franciaország is respektálja a hulladékimport, -export és -szállítás nemzetközi jogi szabályait. Tájékoztatni kell a célországot a hulladékszállításról, hogy az mindent megtehessen a szemét adekvát elhelyezéséért, feldolgozásáért.
A francia hulladéktörvény 24-9. cikkelye két hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy kétezertől százhúszezer frankig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálja az hulladékexport szabályait megszegőket, ameny-nyiben azok a célország beleegyezése vagy tájékoztatása nélkül szállítanak vagy szállíttatnak hulladékot. Ameny-nyiben az Unió egyik államából a másik államába szállítanak hulladékot, kettős engedélyeztetési eljárásnak kell megfelelni: egyrészt szükség van az exportáló cég szándéknyilatkozatára, másrészt be kell szerezni a célország fogadónyilatkozatát is. Ezek hiányában, illetve az importáló állam kifejezett elutasítása esetén büntetőjogi szankciót von maga után a hulladék exportja.
A vállalat vezetőjének büntetőjogi felelőssége kizárólagos a tájékoztatási kötelezettségből folyó felelősség megszegése esetén. De közvetett tettesként felel azon utasítások végrehajtásáért is, melyeket felettesei vele követtetnek el. Mindazonáltal az új francia büntetőjogi rendelkezések értelmében felelősségre vonható a vállalat is mint jogi személy.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
