Az energiafelhasználás utóbbi években bekövetkezett növekedése komoly kihívás elé állítja az államokat abban a tekintetben, hogy a folyamatos és megbízható energiaellátást mint egyik alapvető közszolgáltatást biztosítani tudják. Ilyen körülmények között különösen körültekintően kell meghatározni a közép- és hosszú távú energiapolitikát. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jövőben további demográfiai növekedés várható, így az energiafogyasztás további növekedésével is számolni kell. Európában és Amerikában az energiafogyasztás stabilnak tekinthető. Ugyanakkor "az emberiség létszámnövekedése minden bizonnyal a fejlődő országokban jelenik meg, ahol az alacsonyabb szintről való felemelkedés, az életszínvonal-növekedés nagyobb fajlagos energiafelhasználás mellett valósulhat meg".[1]
Ennek ellensúlyozására szolgálhat - legalábbis bizonyos mértékig - az energiahatékonyság növelése. Az energiafelhasználás csökkentése kétféle módon lehetséges, egyrészt az energiatakarékosság, másrészt az energiahatékonyság révén. Az energiatakarékosság "úgy éri el az alacsonyabb energiafogyasztást, hogy közben az ezáltal igénybe vett szolgáltatás minősége is csökken, például azáltal, hogy alacsonyabb fűtési hőmérsékletet állít be a fogyasztó. Az energiahatékonyság ezzel szemben azt jelenti, hogy ugyanazt az energetikai szolgáltatást kevesebb energia felhasználásával érjük el."[2] Az Európai Unió 2011. évi energiahatékonysági tervében a következőképpen definiálta az energiahatékonyságot: "Tulajdonképpen annyit jelent, hogy kevesebb energia felhasználásával tartjuk fenn a gazdasági tevékenységek, illetve szolgáltatások ugyanazon szintjét, az energiamegtakarítás tágabb fogalom, már magatartásbeli változásokat, illetve gazdasági tevékenység korlátozását is magába foglalja."[3] Ez utóbbi, véleményem szerint, sokkal kevésbé kívánatos, míg az energiahatékonyságot növelni szükséges. Az energiahatékonyság fontos célkitűzés mind hazánkban, mind az Európai Unióban, mind pedig a világon. A növekvő - de legalábbis stabilnak prognosztizálható - energiaigénnyel mindenképpen számolni kell. Fontos követelmény emellett a klímavédelmi célok teljesítése is, amely megkívánja a fosszilis erőművek radikális csökkentését, ami jelentősen hozzájárulhat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez. A fosszilis erőművek által megtermelt energiát - azok leállításával párhuzamosan - pótolni kell. Erre gyakorlatilag két lehetőség kínálkozik. Egyrészt a megújuló energiaforrások, másrészt az atomenergia. Hangsúlyozva azt, hogy a megújuló energiaforrások tekinthetőek a leginkább környezetkímélőnek, mégis úgy vélem, rövid és középtávon az atomenergiát nem lehet mellőzni a klímavédelmi célok tartása mellett. Jelen tanulmányban az atomenergiával kapcsolatos kérdéseket vizsgálom, elsősorban a biztonság szempontjából. Ezt az indokolja, hogy az atomenergiával (atomerőművekkel) kapcsolatban a legvitatottabb kérdés a biztonságos működtetés kérdése.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatbázisa szerint jelenleg a világon 449 nukleáris reaktor működik és további 52 áll kivitelezés alatt.[4] A kivitelezés fázisában lévő reaktorok 15 országban oszlanak el, többségük Kínában, Indiában, Oroszországban és az Egyesült Arab Emirátusokban. Ez utóbbiak közül az Egyesült Arab Emirátusokban a nukleáris program, illetve nukleáris energia felhasználása nem vezethető vissza hosszabb múltra. Az Egyesült Arab Emirátusok 2007-ben kezdte elemezni a nukleáris energia békés célú felhasználásával kapcsolatos program kidolgozásának lehetőségét. Még ugyanebben az évben elkészült egy tanulmány, amely megállapította, hogy a fennálló villamosenergia-rendszer nem áll összhangban a növekvő igényekkel. Ez komoly kihívás elé állította az országot. Megvizsgálva a különféle megoldási lehetőségeket az Emirátusok arra a következtetésre jutott, hogy az atomenergia lehet a legmegbízhatóbb, leghatékonyabb, biztonságos, kereskedelmi szempontból versenyképes és környezetbarát megoldás a felmerülő igények megoldására. Az ország fő célja volt kifejleszteni egy nukleáris energián alapuló villamosenergia-programot, amely megfelel a biztonsági követelményeknek. Az Egyesült Arab Emirátusok belekezdett az első atomenergia-program kidolgozásába úgy, hogy ennek során betartja a legmagasabb szintű, nemzetközi standardokat a program valamennyi területén. Az állam részese valamennyi nukleáris biztonsággal kapcsolatos nemzetközi egyezménynek[5] és elkötelezett az ezekben szereplő elvek betartására atomenergia-politikája terén.[6] Az Egyesült Arab Emirátusok követendő modell lehet arra vonatkozóan, hogyan lehet bevezetni egy átlátható és biztonságos atomenergia-programot a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel együttműködve.
- 34/35 -
A nukleáris energiát alkalmazni kezdő országok közül Törökországot érdemes megemlíteni. Törökország energiahelyzete, különösen a villamosenergia-szektorban, különféle energiaforrásokra és nagymértékű importra épül, ami arra a felismerésre vezette a török kormányt, hogy nukleáris energiára van szükség. További érv az, hogy a nukleáris energiának pozitív környezeti hatása van és támogatja a műszaki fejlődést. Konkrét célként az került megfogalmazásra, hogy a Törökországban található atomerőművek energiatermelése 2023-ra érje el a teljes energiaellátás 4%-át. Az előre látható fejlesztési időszak végére Törökországban 12 atomerőmű működése van tervezve az ország 3 részén.[7] Törökországban az atomenergia története az 1950-es évekig vezethető vissza. 1962-1977 között egy kutatóreaktor működött az országban, 1984-ben pedig egy nem kereskedelmi célra termelő reaktor kapott működési engedélyt. Törökország 1957 óta tagja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek és lényegében valamennyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi egyezményhez csatlakozott.[8] A török nukleáris jogi szabályozásnak is figyelemmel kell lennie az atomerőművekkel kapcsolatos környezetvédelmi előírásokra. Az atomerőműveknek pozitív környezeti hatásokat kell eredményeznie, mielőtt megkapnának bármiféle engedélyt.[9]
Az OECD Nemzetközi Energia Ügynöksége minden évben összefoglaló jelentést készít a fennálló helyzetről, és - elsősorban a szén-dioxid-csökkentéssel kapcsolatos - forgatókönyvet készít. A 2018-as jelentés - és az abban szereplő nukleáris energiával kapcsolatos elemzés - előzményeként megemlítendő, hogy 2009 áprilisában a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, együttműködve az OECD Atomenergia Ügynökségével, a "Nukleáris energia a 21. században" címmel konferenciát rendezett, 61 állam és 7 nemzetközi szervezet részvételével. A konferencia záró megállapítása az volt, hogy a résztvevők elismerték, pozitív lépeseket kell tenni a nukleáris energia irányába, és számos fejlett és fejlődő országnak olyan döntéseket kell hoznia, amelyek elősegítik az atomenergia felhasználását.[10] Amint lentebb látható, napjainkig a nukleáris energia fokozottabb felhasználását illetően nem történt jelentős áttörés, csak néhány országnál került előtérbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
