Hatvan évvel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megjelenése, és harminc évvel a magyar alkotmányos rendszerváltozás évei után a korabeli alapjogi jogalkotásról szóló, tudományosan tény- és élményszerű, fekete-fehér dokumentumfilm-szerű "dokumentum-könyvről" méltatást mondani felemelő érzés egy alapjogvédő és kisebbségi jogvédő nemzetközi jogász számára. Ha ehhez hozzátesszük, hogy alig két év választ el bennünket attól, hogy 2020-ban az Emberi Jogok Európai Egyezménye magyarországi aláírásának harmincadik évfordulójáról is megemlékezzünk - nos, akkor úgy érzem, több mint megtiszteltetés, hogy néhány gondolattal hozzájárulhatok Kukorelli István és Tóth Károly professzorok könyvének bemutatásához.
Állapotfelmérés és önképtisztázás - mindkettő az egyén életében időről időre felbukkanó igény, egyúttal a minőségi létezés elengedhetetlen feltételei: és persze nem mindig, de legtöbbször tudatosan előkészített és végrehajtott lépések ezek az egyedfejlődésünkben. Nincs ez másként a társadalmak és az ő államaik fejlődéstörténetében sem. A rendszerváltáskori magyar társadalmat, illetve az azt követő harminc év magyar közjogi berendezkedését és jogrendjét meghatározó súlyos kérdések közül a korabeli alapjogi jogalkotás kiemelt figyelmet érdemel.
A kétszerzős mű, Kukorelli István és Tóth Károly professzorok műfaji szempontból is komplex könyve éppen ezt a célt szolgálja: felidézi az alkotmányos rendszerváltás éveiben elvégzett alapjogi szempontú társadalmi-politikai állapotfelmérést és önképtisztázást, azt a hol előreszaladó, hol pedig meg- és visszatorpanó munkát, aminek eredményeként 1989-1990-től kezdve a magyar jogrendszer elindulhatott az európaiság, a demokrácia és a jogállam együttesen értelmezett - és azóta is így, együtt értelmezendő - állapota felé. Az úgynevezett európai értékek, azon belül is az alapjogok explicit védelme felé való törekvés során az impulzusok nem pusztán a változásra vágyó magyar társadalom és politika felől érkeztek, de ilyen impulzusokat generáltak a korabeli turbulens nemzetközi történések is. A szovjet politikai modell szétesésétől kezdve a német újraegyesítésen át a szomszédos országokban lezajlott békés vagy éppen erőszakos hatalomváltások nem sok kétséget hagytak az alkotmányos fejlődés szükséges irányát illetően a kelet-közép-európai régió országaiban. A demokratikus hagyományok nélküli, vagy legalábbis a demokráciát hosszabb ideig nélkülöző államoknak (újra) fel kellett fedezniük a jogállami intézményeket és működésüket, beleértve az emberi jogok védelmének mechanizmusait is. Magyarország számára az alkotmányos rendszerváltás éveitől kezdődően az európai jogközösség tagjává válásnak nem volt és nincs azóta sem alternatívája.
Kukorelli István és Tóth Károly professzorok nem passzív figyelői, de résztvevői és aktív alakítói voltak az említett időszak alapjogi jogalkotásának: a kötet vegyes műfajú. Tudós visszaemlékezés a szakmai-politikai egyeztetési fórumokra, dokumentumtöredékek tervezeteire, az egyes fejezetek a közjogi-alapjogi szempontból legfontosabb jogszabályok elfogadásának esettanulmányai. Az olvasó nem pusztán arról szerez tudomást, hogy milyen tervezetek készültek és milyen végső szövegek születettek meg a sztrájkjog, az egyesülési és gyülekezési szabadság, a népszavazás, a parlamenti képviselők választása, a sajtótörvény vagy éppen a lelkiismereti és vallásszabadság, illetve az egyházak közjogi státusa kapcsán, hanem arról is, hogy miért éppen azok lettek a végső szövegek és milyen politikai és jogi szempontok, viták kísérték a jogalkotási folyamatot.
Kukorelli István és Tóth Károly professzorok nem mindennapi szakmai kihívást vállaltak, amikor a harminc évvel ezelőtti alkotmányos rendszerváltás során született alapjogi jogalkotás tudományos szemléletű, egyfajta fekete-fehér dokumentumfilm-szerű "dokumentum-könyvét" elkészítették. A kérdés feldolgozása érdekes feladat lehetett, hiszen több generációhoz kell szólnia: egyrészről sokunkban máig elevenen él az 1988-90-es évek hirtelen felgyorsult, pezsgő szellemiségű hangulata, miközben nem feledhetjük, hogy az akkori események közel három évtized elteltével lassan
- 67/68 -
"történelemmé érnek". A rendszerváltás alkotmányos hátterének kidolgozói közül többen közvetve, közvetlenül még ma is a politikai és a szakmai élet meghatározó szereplői - köztük a könyv szerzői is. A mai magyar jogásztársadalom tagjainak jó része közben már ahhoz a generációhoz tartozik, akik közül számosan már a rendszerváltás évei után születtek: az 1989-1990-es alapjogi jogalkotás fekete-fehér "dokumentum-könyve" számukra történelmi távlatú eseményekről szól, ha nem is olyan távlatúakról, mint az 1956-os forradalom, vagy a második világháború befejezése. E kettősség nyilvánvalóan a művet befogadó olvasók tekintetében is megjelenik majd: más szemmel olvassák e könyvet azok, akik még jól emlékeznek a rendszerváltás éveinek eseményeire, esetleg maguk is tevékenyen részt vettek ezek alakításában, és más azon olvasók hozzáállása, akik számára az adott időszak jogtörténeti jellegű. A szerzők profizmusát és tapasztaltságát dicséri ezért a kötet dinamikus szerkezeti elemeinek logikus használata: az alkotmánymódosítás, illetve az alapvető jogokat érintő jogalkotás bemutatása során a szerzők az események kronologikus, tényszerű és pontos elemzése mellett a korabeli szereplők szakmai hátterét, motivációit is bemutatják, illetve az adott évek eseményeit olyan történeti és elméleti kontextusba helyezik, ami azok számára is érthetővé és "átélhetővé" teszi a történteket, akiknek személyes emlékei nincsenek a rendszerváltás idejéről.
Fontos erénye a műnek a felhasznált - és bemutatott - források gazdagsága: a tárgyalt normaszövegek és ezek tervezetei, koncepciói mellett jegyzőkönyvek, újságcikkek, parlamenti képviselői felszólalások, szakértői munkaanyagok szövegei elevenítik fel az olvasók számára az 1988-90-es évek hangulatát.
Az alkotók mellett a kötetet megjelentető Antológia Kiadó és a kiadást szakmailag támogató Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum is méltán lehet büszke arra, hogy ezen ambiciózus és hiánypótló szakmai kezdeményezés mellé állt.
A könyv indítótanulmánya, Tóth Károly remek összefoglaló műve az 1989. évi XXXI. törvényről, az alkotmánymódosítás főbb kérdéseiről és az alapjogok szabályozásáról. A szerző részletesen, de egyúttal élményszerűen mutatja be, hogy miként öltött formát alig több mint egy év alatt a Magyar Köztársaság új - bár formailag a korábbi alkotmány módosításaként elfogadott - jogállami alkotmánya. Az akkori alapjogfelfogás lényegét egy 2001-es AB határozathoz - 50/2001. (XI. 29.) - fűzött, Kukorelli István alkotmánybíró által jegyzett különvéleménnyel érdemes szemléltetni: "Álláspontom szerint az alkotmányos rendszer nem az állam és az állampolgár együttműködésén, az alapvető jogok és kötelezettségek egyenértékűségén alapul. A tartalmi értelemben vett alkotmányosság alapfeltétele az, hogy az Alkotmány biztosítsa a területén tartózkodó minden ember számára az alapvető emberi jogokat, és e jogok érvényesülése érdekében rendelkezzen az állami hatalmak megosztásáról. Ezzel szemben nem szükségszerű, hogy az Alkotmány felsorolja az »alapvető kötelességeket«, illetve az »állampolgári kötelességeket«, és az Alkotmány átfogó módosításáról rendelkező 1989. évi XXXI. törvény elfogadása óta meghaladottnak számít az a szemlélet, amely szerint az alapvető jogok gyakorlása az alapvető kötelezettségek teljesítésétől függ. Az alkotmányos rendszerben a törvényhozó az állampolgárok legkülönfélébb kötelezettségeit határozhatja meg, és az alapvető jogok éppen e kötelezettségek alóli kivételeket, a jogi szabályozás tilalmát jelentik. Vagyis a törvényhozó nem állapíthat meg olyan kötelezettséget, amelynek kikényszerítése valamely alapvető jog sérelmét eredményezné."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
