Az Európai Unió Bírósága Kadi-ítéleteiről sok kiváló és alapos elemzés született az elmúlt időszakban többféle megközelítésben. A jelentős jogtudományi vitákat kiváltó ügysorozat ugyanis számos jogtudományi vizsgálati szempontból érdekes, mivel egyebek mellett vizsgálható tisztán az uniós alapjogvédelem mechanizmusa szemszögéből, értelmezhető a terrorizmus elleni küzdelem kontra alapjogok vita mentén, és fontos mérföldkőnek tekinthető az uniós jog és a nemzetközi jog viszonyrendszere, a nemzetközi jog uniós jogban történő érvényesülése kérdéskörét illetően is. Jelen tanulmányban az utóbbi dimenzió vizsgálata a célom.
A nemzetközi jog és az uniós jog (mint autonóm jogrend) viszonyáról a Szerződések az EU által kötött nemzetközi megállapodásoktól eltekintve nem rendelkeznek, ezért e viszonyt jelentős mértékben az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alakította és alakítja. A Kadi-ügyek alapjául szolgáló, terrorizmus-ellenes ENSZ-fellépés rövid áttekintése után az Unió bírói fórumainak a két jogrend viszonyáról alkotott felfogását vizsgálom kapcsolódó ítéleteik alapján, levonva végül a lehetséges következtetéseket.
Az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján az ENSZ Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság érdekében rendszabályokat fogadhat el, amelyek lehetnek nem fegyveres vagy fegyveres intézkedések.[2] A Biztonsági Tanács (BT) az 1267. számú határozatával 1999-ben hozta létre az Al-Kaida és a Talibán elleni szankciómechanizmust,[3] a terrorizmus és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében. A szankciómechanizmus 2011 óta kettévált, így az "1267-es rezsim" már nem terjed ki a Talibánra,[4] 2015 decembere óta viszont az Iszlám Államhoz (ISIL, Da'esh) kötődő személyekre és szervezetekre vonatkozó szankciókat is tartalmazza.[5] A szankciómechanizmust - amely részben azért is fokozott figyelem tárgya, mert egyéb BT-szankciórezsimekhez viszonyítva jelentősen nagyobb számú személyt és entitást érint[6] - számos kritika érte annak okán, hogy nem biztosít megfelelő jogorvoslati lehetőséget a listára felvett személyek és entitások számára. A BT ezért létrehozott egy ombudsmani hivatalt, amelynek funkciója a Szankcióbizottság segítése a törlési kérelmek vizsgálatában.[7] Az ombudsmanhoz a listán szereplő személyek és entitások fordulhatnak törlési kérelemmel, amelyeket független és pártatlan módon vizsgál, nem kérve vagy fogadva utasítást kormányoktól.[8] Az ombudsmani eljárás az információgyűjtés, a dialógus és a javaslattétel szakaszaiból áll. Amennyiben vizsgálatát követően az ombudsman a listáról történő eltávolításra tesz javaslatot, és a Szanckcióbizottság megvizsgálta a vonatkozó ombudsmani ajánlást és átfogó jelentést, a törlés 60 nappal ezt követően válik ténylegessé, kivéve, ha a Szankcióbizottság konszenzussal úgy határoz, hogy a szankciókat fent kell tartani, vagy ha - konszenzus hiányában - úgy határoz, hogy a kérdést a Biztonsági Tanács elé terjeszti.[9] Az ombudsman hatásköre meglehetősen korlátozott, a Szankcióbizottság döntései indokolása tekintetében nincs transzparencia, és problémát jelent, hogy az ombudsmannak adott esetben nincs hozzáférése azokhoz a bizalmas információkhoz, amelyeken a listára vétel alapult; végül: az ombudsmani eljárás értelemszerűen nem bírói jogorvoslat, és bírói jogorvoslatra egyebekben nincs lehetőség az ENSZ rendszerében.[10] Jelentős probléma a listára vétel alapjául szolgáló bizonyítékokhoz való hozzáférés kérdése - egy jogállami elveket követő eljárásban ehhez az eljárás alá vontnak joga kellene hogy legyen, a szankciós határozatok alapjául azonban többnyire titkos minősítésű, titkosszolgálati módszerekkel szerzett információk szolgálnak.[11] Az eljárási módosításokat követően kijelenthető, hogy a Szankcióbizottság eljárása már magában hordozza egy jogállami mércéknek megfelelő közigazgatási eljárás csíráját, de az ellenőrzés szintje még mindig igen messze áll a nemzeti bírói jogorvoslat szintjétől.[12] (Külön elemzés tárgya lehetne az a kérdés, hogy a BT-t mennyiben, és mely nemzetközi emberi jogi garanciák kötelezik.)[13] A szankciórezsim alapjogi hatásainak értékelését az is nehezíti, hogy több igazgatási szint érintett (ENSZ, EU, tagállam), az egyes jogvédelemre hivatott, különböző szinteken működő intézmények kapcsolódó hatáskörei nem egyértelműek (meddig és mire terjedhet ki a felülvizsgálat), és eltérők lehetnek a bírói felülvizsgálati standardok is.[14]
Az Európai Unió (EU) tagállamai nem önállóan hajtják végre a BT VII. fejezet szerinti határozatait, hanem az Unió szintjén, a közös kül- és biztonságpolitika céljai keretében. A Lisszaboni Szerződést megelőzően ez előbb egy közös álláspont elfogadását jelentette a Tanács által (az EUSz. alapján), majd a Tanács az Európai Közösségről szóló szerződés alapján alkotott (minden tagállamban kötelező és közvetlenül alkalmazandó) rendeletet.[15] A Szankcióbizottság 2001. október 19-én listára helyezte Yassin Abdullah Kadit, rendelkezve
- 36/37 -
pénzkészletei és egyéb pénzügyi forrásai befagyasztásáról.[16] Az Európai Bizottság a 467/2001 rendelet harmadszori módosításáról szóló, 2001. október 19-i 2062/2001/EK rendelettel felvette Kadit az említett rendelet I. mellékletében foglalt listára.[17] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2002. január 16-án elfogadta az 1390. (2002) sz. határozatot, rendelkezve az Osama bin Ládennel, az al-Kaida szervezet tagjaival és a Talibánnal, valamint a hozzájuk kapcsolódó személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szemben alkalmazandó intézkedésekről, lényegében a korábbi (1267-es és 1333-as) határozatokban foglalt intézkedések fenntartását előírva.[18] A Tanács erre tekintettel elfogadta a 2002/402/KKBP közös álláspontot,[19] illetve a 881/2002/EK rendeletet (utóbbival hatályon kívül helyezve a 467/2001/EK rendeletet),[20] amely I. mellékletében szintén felsorolta a pénzeszközöknek a 2. cikkben elrendelt befagyasztásával érintett személyek, szervezetek és csoportok listáját, köztük Kadit is, mivel a BT információi szerint anyagilag támogatta az al-Kaidát.[21]
Kadi 2001-ben kezdeményezett semmissé nyilvánítási eljárást a 2062/2001/EK és a 467/2001/EK rendeletek ellen, azt kérelmezve a Törvényszéktől,[22] hogy semmisítse meg a jogi aktusok Kadira vonatkozó részeit; illetve utóbb kérelmezte (eredményesen) a kereseti kérelmének a 881/2002/EK rendeletre történő kiterjesztését. Kadi érdemben alapjogai (meghallgatáshoz való jog, tulajdonhoz való jog és az arányosság elve, a tényleges bírósági felülvizsgálathoz való jog) megsértésére hivatkozott.[23]
A Törvényszék az alábbiak szerint építette fel vizsgálódása logikáját: (1) meg kell vizsgálni a nemzetközi jog és az uniós (valamint a nemzeti) jog viszonyát általában, és különösen a BT-határozatokra tekintettel; (2) ez alapján meghatározható a jogszerűségi felülvizsgálat terjedelme; (3) a fentiek fényében elvégezhető az alapjogsérelem konkrét vizsgálata.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
