Az egyes törzsbetétek mértékére vonatkozó szabályozás, amely szerint a tagi törzsbetétnek minimum 100 000 Ft összegűnek kell lennie [3:161. § (2) bekezdés] látszólag diszpozitív tartalmú, tekintve, hogy nincs olyan érdek, jog amelynek sérelmével járna, ha az egyébként legalább hárommillió Ft törzstőkéjű társaság valamely tagja nem 100 000 Ft, hanem csak pl. 80 000 Ft összegű törzsbetéttel rendelkezik.[2] A debreceni tanácskozás ezen véleményével szemben azonban a kollégiumvezetők tanácskozása már a törzsbetét fogalmához tartozó (definitív) szabálynak tekintette a törzsbetét mértékére vonatkozó törvényi szabályozást.[3] Ezekkel a levezetésekkel imperatív tartalmat kapott a tagi üzletrész számára és a törzsbetétek mértékére vonatkozó szabályozás.
Negyedik tétel, hogy a jogi személy, így a gazdasági társaság tagjai, alapítói csak a belső (egymás közötti, illetve a jogi személyhez fűződő) jogviszonyukban térhetnek el a diszpozitív törvényi szabályoktól, az ilyennek nem tekinthető (külső) jogviszonyokban nem érvényesül az eltérő szabályozás lehetősége. A külső jogviszonyhoz tartozó törvényi szabálynak tekinthetőek az okirati, formai [3:94-3:95. §, 3:168. § (1)-(2) bekezdés], nyilvántartási (3:100. §) szabályok. Ezek egy része "státuszrendelkezéseknek"[4] is nevezhető, mivel a jogi személy állam által biztosított egzisztálásához, státuszának elnyeréséhez kapcsolódnak A bírósághoz intézendő nyilatkozatok, eljárási cselekmények szabályai, határidői, a perlési szabályok, a perindítási határidők [3:35-37. §, 3:147. § (3) bekezdés, 3:152. § (1) bekezdés, 3:158. § (1) bekezdés, 3:167. § (4) bekezdés], a közzétételi kötelezettségek [3:43. § (2) bekezdés, 3:203. §] egyaránt a tagok belső, szerződési viszonyán kívüli rendelkezések, melyekre a privátautonómia nem terjed ki. Saját kategorizálásunk szerint pedig ezek a szabályok ráadásul feltétlenül érvényesülő, imperatív szabályok.
Megítélésem szerint nem a belső jogviszonyra tartozó szabályozási terület a tagokon kívülálló személyeket érintő, vagy már megszűnt tagságú volt tagokhoz kötődő rendelkezések. Így az üzletrész kívülállóra átruházása esetén az "elővásárlási jog" gyakorlására jogosultak körére, az elővásárlási határidőkre vonatkozó szabályok [3:167. § (1)-(5) bekezdés], a házastársi közös vagyonhoz tartozó üzletrész nem tag házastárs általi megszerzésére vonatkozó szabályok (3:172. §) és az üzletrész értékesítésére, árverezésére részletezett rendelkezések (3:177-3:181. §k) rendre kívülállót érintenek.
Ötödik tétel, hogy a Ptk. eltérést tiltó rendelkezése esetén nem érvényesül a diszpozitivitás elve. Az eltérést tiltó rendelkezések a harmadik könyv kógens szabályai, amelyek semmisnek, illetve érvénytelennek mondják ki a törvényi szabálytól eltérő létesítő okirati rendelkezést.[5] Az eltérő szabályozás tilalma lehet általános, illetve egyoldalú is. Ez utóbbi esetben csak a valamely irányban (lefelé-felfelé) eltérő szabályozást tilalmazza a törvény. Erre közkeletű példa a szavazati arányra vonatkozó szabályozás. A valamennyi jogi személyre vonatkozó 3:19. § (3) bekezdése általános tilalmával kizárja a létesítő okirat eltérő rendelkezését ha a Ptk. egyhangúságot ír elő valamely határozat meghozatalához. Egyhangú határozatra van szükség így az egyes tagok jogait hátrányosan érintő, helyzetét terhesebbé tevő szerződés-módosítás elfogadásához,[6] a nem szabályszerűen összehívott, megtartott legfőbb szervi ülésen elfogadott határozat érvényessé nyilvánításához [3:111. § (3) bekezdés], illetve kkt., bt. esetén a státuszkérdésekben hozott határozathoz [3:143. § (4) bekezdés]. Az egyoldalú, klaudikáló kógenciát tartalmazó határozathozatali szabály pedig arra az esetre zárja ki a társasági szerződés egyszerű szótöbbségnél alacsonyabb szavazati arányt előíró rendelkezését, ha a harmadik könyv a határozathozatalra egyszerű, vagy azt meghaladó szótöbbséget ír elő. A gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabály szerint a legfőbb szervi döntéssel elhatározott társasági szerződés módosításáról a tagok háromnegyedes szótöbbséggel döntenek (3:102. §). Az említett, egyoldalúan kógens szabály szerint tehát a társasági szerződés módosítására vonatkozó döntés a létesítő okiratban úgy is szabályozható, hogy az egyszerű szótöbbséggel is elhatározható, ennél kisebb szavazattöbbséggel azonban nem.
Érdekes a 3:19. § (3) bekezdése alkalmazása a szövetkezet döntéshozatali szabályaira. A hangsúlyosan garanciálisnak tűnő szabályozás az alapszabály módosítását a közgyűlésen jelenlévő tagok kétharmada és az összes tag felének szavazatához köti [3:338. § (2) bekezdés]. A státuskérdésekről (egyesülés, szétválás, társasággá alakulás, megszűnés) szóló döntés a törvény szerint még ezt is meghaladó, valamennyi tag
- 3/4 -
kétharmada igenlő szavazatához kötött [3:338. § (3) bekezdés]. Ugyanezeket a határozathozatali szabályokat tartalmazta a Ptk. hatálybalépésével hatályát vesztett szövegű Szvt. is[7], persze eltérést nem engedő, kógens szabályozással. Mindezek a döntéshozatali garanciális szabályok tehát akkor válhatnak semmivé, ha a Ptk. hatálybalépésekor már működő szövetkezet a Ptk. hatálybalépését követően a Ptké.[8] 18. § (1) bekezdése alapján módosítja az alapszabályát, akár úgy, hogy a létesítő okirat módosításról és a státuszkérdésekről a tagság a 3:19. § (3) bekezdés szerint egyszerű szótöbbséggel határozhat. A már működő szövetkezetnél egy ilyen, könnyített határozathozatalt tartalmazó alapszabály módosítás azonban nem egyszerű, mert azt a tagságnak még az Szvt. 25. § (2) bekezdésén alapuló, minősített többséget előíró kógens szabálya szerint kell elfogadnia.
Hatodik tétel, hogy a preferált csoportok (hitelezők, kisebbség, munkavállalók) jogait nyilvánvalóan sértő szerződési rendelkezéseknek nincs helye a diszpozitív törvényszöveg alapján sem. Az ilyen jogsértő eltérés következménye szintén a semmisség.
Az említett érdekcsoportok védelmét a törvény a társasági tagok autonóm akaratával szemben csak akkor kívánja ellátni, ha a szerződők a törvény modell szabályaitól olyan jelentős mértékben térnek el[9], amikor a jogsértés olyan nyilvánvaló, amely már beavatkozást igényel. Nyilvánvaló a jogsértés akkor, ha az külön szofisztikált értelmezés nélkül is felismerhető. A 3:4. § (3) bekezdés b) pontja az érdekcsoportok jogait sértő eltérést tilalmazza. A jogilag védett érdekek esetében a hitelezői, kisebbségi, munkavállalói érdekek sérelme azonban jogsérelmet jelent. Ezért a felsorolt csoportok jogainak védelme - külön törvényi szabályozás nélkül - egyet jelent a jogilag jelentős érdekek védelmével is.
A hitelezők jogainak védelme fokozottan kerül előtérbe a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete beállta után (3:118. §), amikor az ügyvezetőnek már nem (vagy nem csak) a társasági érdekeket kell szem előtt tartania [3:21. § (2) bekezdés, 3:112. § (2) bekezdés], hanem a hitelezői érdekeket. A 3:118. § szabálya is azt erősíti, hogy nem csupán a kifejezett, szűkített jogvédelemnek van helye a 3:4. § (3) bekezdés b) pontja alapján, hiszen attól nehezen határolhatóak el a jogilag jelentős, jogvédte érdekek.
Néhány törvényi példával élve, nincs helye a törvényi szabálytól eltérésnek a társasági szerződésben a társasági tag társasági tartozásokért fennálló helytállási kötelezettsége szabályaitól, a helytállás jogvesztőként szabályozott határidőitől [3:135. § (2) bekezdése átalakulás esetén, 3:137. § (1) bekezdése általában, 3:151. § (1) bekezdése és 153. § (2) bekezdése közkereseti - és betéti társaság esetén]. A tagi helytállási kötelezettséget a tagra kedvezőbben szabályozó szerződés nyilvánvalóan sérti a hitelezők követelései kielégítéséhez fűződő (jogvédte) érdekét. Ugyancsak ezen okból nem lehet helye eltérésnek a kötelező átalakulás törvényi szabályaitól[10], illetve a társaság által önként elhatározott átalakulás esetén a társaságot terhelő közzétételi, biztosítékadási kötelezettség szabályozásától [3:43. § (2) bekezdés]. Ez utóbbi hitelezővédelmi szabályozástól már csak azért sincs helye eltérésnek, mert az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2014. évi CLXXVI. törvény kógens szabályai részleteiben írják elő az átalakuláshoz kapcsolódó közzétételi és biztosítékadási kötelezettséget. A kft. törzstőke leszállítása és az rt. alaptőke leszállítása esetén szintén közzétételi és biztosítékadási kötelezettség terheli a társaságokat [3:203-3:204. §, 3:312. § (1) bekezdés, 313. § (1) bekezdés], a melynek szabályaitól nem lehet eltérni.
A kisebbségi jogokat a harmadik könyv több helyen kifejezetten védi. Így a közös szabályok között (XVIII. Fejezet) a legfőbb szerv összehívása - egyedi könyvvizsgálat -, illetve követelés érvényesítése kezdeményezését teszi lehetővé a kisebbség részére. A gazdasági társaságok közé nem tartozó szövetkezetekre a törvény ugyanezeket a szabályokat megismétli (3:362-3:364. §). Részvénytársaság esetében további, a társasági forma sajátosságaiból adódó kisebbségi jogokat is szabályoz a törvény, így a közgyűlési napirend kiegészítésének jogát [3:259. § (1)-(2) bekezdés], a részvényeseknek teljesített kifizetések (osztalék) ellenőrzésére könyvvizsgálat kezdeményezését [3:261. § (4) bekezdés], konferencia-közgyűlés helyett hagyományos közgyűlés kezdeményezésének lehetőségét [3:280. § (3) bekezdés]. Említést érdemel, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében már a szavazatok 1%-ával rendelkező kisebbségi részvényeseket is megilletnek egyes jogosultságok [3:259. § (2) bekezdés, 3:261. § (4) bekezdés]. A törvény - függetlenül a 3:4. § (2) bekezdés b) pontja szabályától, amely egyébként is tiltja a kisebbség hátrányára eltérő szabályozást - ezekhez a kisebbségvédelmi szabályokhoz rendszeresen azokat külön is védő szankciós szabályt kapcsol. Ezek szerint
- 4/5 -
semmis az olyan szerződési rendelkezés, amely a kisebbségi jogokat rögzítő törvényi szabályoktól a kisebbség hátrányára tér el [3:106. §, 3:259. § (3) bekezdés, 3:365. §]. Nem zárható ki, hogy ez a kétszeres szabályozás nem tudatos volt, hanem csak a harmadik könyv létrejöttének körülményeiben rejlik.
A tiltó szabályozással segített egyértelmű eseteken kívül érdemes beletekinteni, hogy milyen, a diszpozitív modell szabályoktól eltérő létesítő okirati rendelkezés sértheti kétségbe nem vonhatóan a társasági kisebbség jogait. A társasági tag a gazdasági társaság fogalmából kiindulva [3:88. § (1) bekezdés] vagyoni részesedése, társasági befektetése után - alapesetben - ellenszolgáltatáshoz, nyereséghez (osztalékhoz) kíván jutni. A mintaszabály szerint a tagok a nyereséget és veszteséget vagyoni hozzájárulásuk arányában viselik, és a törvény - az immár valamennyi társasági formára vonatkozó közös szabályával[11] - csak a létesítő okirat olyan rendelkezését tiltja, amely valamely tagot a nyereségből (veszteség viseléséből) teljesen kizár [3:88. § (2) bekezdés].
A societas leonina általános tilalma akkor azt jelenti, hogy törvényes az olyan társasági szerződési szabályozás, hogy (az esetlegesen kisebbségi) tag vagyoni hozzájárulása után nem azzal arányos, hanem pl. annak töredékét elérő nyereségben részesül csupán. Törvényes így az olyan szerződési rendelkezés is, amely szerint valamely (pl. a kisebbségi) tag vagyoni hozzájárulását lényegesen meghaladó veszteséget tartozik viselni a társaság negatív gazdálkodása esetén? Hol húzódik továbbá az a határ, amelynél már nyilvánvalóan a kisebbség alapvető jogait sérti a vagyoni hozzájárulás arányos nyereség/veszteség viseléstől eltérés? Ha a tag pl. a törzstőke 49%-t kitevő vagyoni hozzájárulása után a szerződés alapján 30%-os nyereségben részesül, az jogszerű, míg ha csupán 7%-os mértékű nyereségben, az már semmis? Ezek a kérdések kétségtelen, hogy csak az alapításkor vetődnek fel, mivel szerződés módosításkor a 3:102. § (3) bekezdése valamennyi tag egyhangú határozatát írja elő a tagok jogait hátrányosan érintő, vagy helyzetét terhesebbé tevő változtatáshoz.
Kétségtelen, hogy indokolt lehet olyan létesítő okirati szabályozás, avagy a meglévő szabályozás módosítása, amely a családi vagyonból létrehozott házastársi társaság esetén valamely tag elhunyta után a kiskorú örökösök megszerzett üzletrészeit kizárja a nyereség viseléséből, avagy a szavazati jog gyakorlásából. A 3:164. § (2) bekezdése eltérést engedően szabályozza, hogy az azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek.[12] A kiskorú vagyoni betétje, üzletrésze után járó nyereséget (osztalékot) az egyébként törvényes képviselő (szülő) csak gyámhatósági jóváhagyással vehetné fel [Ptk. 2:15. § (1) bekezdés e) pont], amely nem kívánt külön "procedúrát" jelent.
Előfordulhat olyan társaság alapítás is, amikor pl. a feltaláló, vagy valamilyen technikai - szellemi termék, jog jogosultja ezen megoldás kifejlesztése, termelése, hasznosítása érdekében kíván társaságot alapítani és ehhez olyan további befektető tagot keres, aki csupán pénzzel, vagyoni hozzájárulással segítené a szellemi termék piacra jutását. Életszerű, hogy ebben az esetben az újszerű ötlet "gazdája" bizonyos mértékig nagyobb arányú nyereségre kíván igényt tartani a remélt haszonból. Ilyen esetekben indokolt lehet a vagyoni hozzájárulás arányos nyereség/veszteség viselési szabálytól eltérés.
Amennyiben azonban különös indok nem kapcsolódik a hozzájárulás-arányos nyereség/veszteség viseléstől eltéréshez, a vagyoni hozzájárulástól érdemben eltérő "viselési" szabályt meglátásom szerint a kisebbség jogait sértőnek kell tekinteni a létesítő okiratban. Lehet ezzel szemben érvelni azzal, hogy az alapításkor a tag szabadon dönt a társasági szerződés megkötéséről, a társulásról, ezen belül pedig arról, hogy hozzájárul a számára hátrányos nyereség/veszteség viselési szabály elfogadásához. A "tetszett volna nem aláírni" nézettel szemben viszont felhozható, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor a társaság alapítást bizonyos kényszerek mozgatják. Ilyen kényszer tipikusan a korábbi nagyvállalatból, társaságból "kiszervezett" kistársaságok (kkt., bt., kft.) alapítása, amikor az üzemi részegység "menedzsmentje" és munkavállalói választhatnak a munkanélküliség és a korábbi tevékenység saját társaságon belüli folytatása között. Ha az ilyen kényszeralapításánál a korábbi vezetők élnek a 3:88. § (2) bekezdése eltérést engedő szabályozási lehetőségével, és az értelemszerűen kisebbségi taggá váló korábbi alkalmazottak nyereségviselését "optimalizálják" a társasági szerződésben, akkor a diszpozitivitási teszt kisebbségi jogokat védő kógens szabályának érvényesülnie kell.[13]
A preferált érdekcsoportokat (hitelezők, kisebbség, munkavállalók) védő, eltérést tiltó kógens szabály akkor kerülnek előtérbe, ha a csoporthoz tartozók tagsági jogai (és jogilag védett érdekei) olyan nyilvánvaló-
- 5/6 -
an sérülnek, amely esetben azok kiüresednek, illetve egyenlőtlenné válnak. A társaság vagyoncsökkenés miatti átalakulása, illetve a tőkeleszállítás a hitelezők jogait érinti. A vagyoni hozzájárulás arányos nyereség/veszteség viseléstől való indokolatlan eltérés a kisebbség jogát sértheti.
Végül hetedik tételként semmis az olyan szerződési rendelkezés is, amely a törvényes működés feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. A jogi személyek, és azokon belül a cégek (a Ptk.-ban: gazdasági társaságok és a szövetkezetek) törvényes működése feletti felügyelet nemcsak a harmadik könyvben szabályozott perek (a létesítés érvénytelensége megállapítása iránti per - 3:15. §, Ctv. 69-70. §; határozat felülvizsgálata iránti per - 3:35-3:37. §; tagkizárási per - 3:107-3:108. §) útján történhet, hanem a nyilvántartó bíróság (3:34. §) útján, cégek esetében a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása keretében (Ctv. 72. §, 74. §). A perlési szabályok, de ezentúl a jogi személyek nyilvántartó bírósággal való kapcsolata, a bejelentési, nyilatkozattételi kötelezettségek és a törvényes működés fenntartására, helyreállítására vonatkozó kötelezettség egyaránt kívül esnek a 3:4. § (2) bekezdése azon szabályozási területétől, amelyen belül fennáll a törvénytől eltérő, autonóm szabályozás lehetősége. A törvényességi felügyelet érvényesülését biztosító szabályok nem a tagok egymást közötti és a társasággal szembeni belső jogviszonyára, hanem a társaság és a nyilvántartó bíróság közötti külső jogviszonyra tartozó kérdések. Ezért úgy tűnik, hogy a 3:4. § (3) bekezdés b) pontja utolsó fordulatának tilalma lényegében egy ismétlő, megerősítő szabály, amely olyan szabályozási terület esetében tilalmazza a törvénytől eltérést, amelyre egyébként sem terjed ki a tagok önálló szabályozási lehetősége. ■
- 6 -
JEGYZETEK
[1] A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2014. december 12-én megtartott ülésére készült vitaanyag, a kollégiumi ülésen elhangzott egyes észrevételekkel szerkesztett változata.
[2] Dzsula: i. m. 30., 4. o.
[3] A civilisztikai kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napján tartott tanácskozása összefoglalója (BH 2014. évi 9. szám, Fórum rovat 990. o.).
[4] Győri Enikő: i. m. 11., 3. o.
[5] Sárközy: i. m. 15., 465. o.; Győri: i. m. 11., 3. o.
[6] Kivéve: nyilvánosan működő Rt. esetében - 3:276. § (3) bekezdés.
[7] A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 25. § (2) bekezdés.
[8] 2013. évi CLXXVII. törvény.
[9] Győri: i. m. 11., 4. o.
[10] 3:133. §
(2) Ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását. Átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja.
[11] A Gt. III. 90. §-a szerint ezt a szabályt csak a közkereseti társaságokra kellett alkalmazni.
[12] Dzsula: i. m. 30., 5-6. o.
[13] Az ítélőtáblai kollégiumi ülésre a Fővárosi Ítélőtábla által előterjesztett észrevétel szerint az alapítókra kell bízni, hogy szabadon rendelkezzenek a nyereség/veszteség viselés kérdésében. A Debreceni Ítélőtábla azt tartotta kérdésesnek, hogy a cégeljárásban milyen módon lehet vizsgálni a részletezett jogsérelmet. A Kúria szerint a nyereség/veszteség viselés aránytalan megállapítása a jóhiszeműség, tisztesség elvébe ütköző, joggal való visszaélés megállapítására alkalmas. A kollégium - ellenszavazatokkal - egyetértett azzal, hogy vizsgálandó a kisebbségi jogok ilyen jellegű sérelme.
Visszaugrás
