A Tanácskozás résztvevőit köszöntötte Dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal Elnöke. Beszédében kiemelte, hogy a Tanácskozás napirendjén számos olyan nagy jelentőségű kérdéskör szerepel, amely nagyban befolyásolja az ítélkezés színvonalát és időszerűségét. E körben utalt az új Ptk. alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre, az uniós jog, az Emberi Jogok Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának, valamint az egyéni alkotmányjogi panaszokat elbíráló Alkotmánybíróság által lefektetett elvek civilisztikai ítélkezésbe történő beépítésének jelentőségére, az új polgári perrendtartás kodifikációs munkálataira, és kiemelte, hogy az eljárások elhúzódásának megelőzése és orvoslása komoly munkaszervezési, irányítási és igazgatási feladat. Elismerését fejezte ki azért a komoly szakmai műhelymunkáért, amely az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében többek között ezen a fórumon is folyik, és külön kiemelte az ítélőtáblák szerepét a jogegység biztosítása és a törvényszékek munkájának szakmai segítésében, valamint azt a hatást, amit a Kúria jogegységesítő tevékenysége az ítélkezésre és a jogirodalomra gyakorol. Fontosnak tartotta a jogszabály-észrevételezésben történő aktív és minőségi részvételt, hogy a bíróságok saját tapasztalataik alapján érthetően meg tudják fogalmazni a jogalkotó felé, hogy adott esetben milyen jogszabály-módosítást látnak szükségesnek. Megköszönte a képzéseken való részvételt, az új Ptk.-val kapcsolatos ÁROP-tananyagok kidolgozásában és lektorálásában, az előadások megtartásában vállalt aktív szerepet. Hangsúlyozta a más hivatásrendekkel való kapcsolat fontosságát, hogy a különböző hivatásrendek - a lehetőségek keretei között - azonos jogszabály-értelmezést kövessenek. Ugyancsak megköszönte a mediációs program támogatását, és reményét fejezte ki, hogy e tevékenység olyan jogi kultúrát teremthet, amely egyszerre segíti elő a jogviták békés rendezését és növeli a bíróságokba vetett közbizalmat.
A bíróságok előtt álló kihívások közül elsőként az időszerű ítélkezés biztosítását jelölte meg, hangsúlyozva az ellenőrzés fontosságát, amelynek azonban elsősorban nem a szankcionálás, hanem a támogató hozzáállás, a problémák megelőzése, a rendszerhibák kiküszöbölése a fő célja, egyben utalt a probléma nagyságrendjére, annak anyagi és munkajogi vonzataira is. Másodikként az új Ptk. alkalmazására tért ki, amelyben az új jogintézmények és szabályok értelmezése jelent problémát; e körben kezdeményező hozzáállást lát szükségesnek, és célszerűnek tartaná, hogy a problémák mielőbb a Kúria elé kerüljenek. Fontosnak tartja az ítélkezési munkát segítő technikai eszközök alkalmazását, hogy a bírósági szervezet ebből a szempontból is feleljen meg a modern kor kihívásainak. Jelezte, hogy meglátása szerint a VIII. Pp. novella szemléleti váltása még mindig nem tudott megfelelő módon beépülni a bírósági joggyakorlatba; az elsőfokú bíróságok és a felsőbb bíróságok közti szemléletbeli különbség pedig gyakran vezet hatályon kívül helyezésre, ami az eljárás elhúzódásával jár. Fontos, hogy a bírói függetlenség és az elvárható magas szakmai színvonal biztosításának követelményét össze kell hangolni: a bíráknak társadalmi felelősségük tudatában, az Alaptörvény 28. cikkében rögzített értelmezési alapelvek mentén kell ítélkezési tevékenységüket folytatni: nem az ügyek statisztikai szempontú elintézésére, hanem a jogviták érdemi megoldást nyújtó elbírálására kell törekedni.
Az ítélkezési tevékenység magas szakmai színvonala, időszerűsége és az egyes bírósági szintek egymással szembeni tiszteletteljes magatartása az, ami meg tudja alapozni a bíróság - a jogállami ítélkezésbe vetett közbizalom fenntartásához szükséges - társadalmi tekintélyét. Ehhez óhatatlanul szükséges a bírák részéről a perrendtartásban a hatékony pervezetéshez biztosított eljárásjogi eszközök megfelelő alkalmazása, az uniós jog, a luxemburgi és strasbourgi esetjog figyelemmel kísérése, az igazgatási vezetők részéről a bírák segítése, képzése, megfelelő ellenőrzése, továbbá a társadalomban a jogismeret terjesztése. Az Országos Bírósági Hivatal e cél eléréséhez minden tőle telhető technikai és igazgatási segítséget igyekszik biztosítani.
I. A Tanácskozás résztvevői meghallgatták és megvitatták Dr. Homolya Szilvia, az Országos Bírósági Hivatalba beosztott bíró előadását a civil szervezetek közhasznú jogállásával kapcsolatos jogalkalmazási problémákról szóló előadását.
Az előadó - amellett, hogy utalt az átmenettel kapcsolatos technikai-munkaszervezési nehézségekre - kiemelte, hogy rendkívül fontos az egységes jogértelmezés, az egyesületek kapcsán különösen a 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civiltv.) 75. §-ának (5) bekezdésében szabályozott kérelem benyújtására nyitva álló határidő jogi minősítése, a közfeladat fogalmának, a diszpozitív szabályok körének meghatározása, míg alapítványok esetén különösen az alapítók gyűlésének jogi minősítése, az alapítói jog átruházásával, a magánalapítvánnyal és a csatlakozó jogállásával kapcsolatos szabályok alkalmazása tekintetében.
A Tanácskozás résztvevői egységesen azt az álláspontot fogadták el, hogy a Civiltv. 75. §-ának (5) bekezdésében foglalt határidő anyagi jogi határidőnek minősül, vagyis a kérelemnek 2014. május 31. napjáig be kell érkeznie a nyilvántartást vezető bírósághoz.
II. A Tanácskozás résztvevői meghallgatták Dr. Kékedi Szabolcs, az Országos Bírósági Hivatal főosztályvezető-helyettesének az ügyfélkapcsolatok elektronizálásával és a BIIR fejlesztésével kapcsolatban a bíróságokra háruló feladatokkal kapcsolatos tájékoztatását.
III. A Tanácskozás résztvevőit Dr. Virág Csaba, az Országos Bírósági Hivatalba beosztott bíró tájékoztatta a Pp. kodifikáció állásáról és az Országos Bírósági Hivatal által kezdeményezett jogszabály-módosítási csomagról.
IV. A Tanácskozás megvitatta Dr. Bicskey István, a Tatabányai Törvényszék kollégiumvezetőjének "A Pp. költségkedvezményre vonatkozó szabályai a bírói gyakorlatban" című vitaanyagát.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek az alábbiakban:
1. A személyes költségkedvezmény engedélyezése iránti
- 984/985 -
kérelem elbírálása során mint a kérelmet előterjesztő fél jövedelmi és vagyoni viszonyait alapvetően meghatározó körülményt figyelembe kell venni a vele közös háztartásban elő élettárs (bejegyzett élettárs) jövedelmi és vagyoni viszonyait is. A kérelmező vagyona körében nem lehet figyelembe venni azt a méltányos lakásigényt meg nem haladó méretű ingatlant, amelyben a kérelmező és az általa eltartottak laknak (vö.: Jst. 9. § (2) bekezdés b) pont), valamint azt a vagyontárgyat, amely a per tárgyát képezi.
2. A bíróság főszabályként a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet mellékleteiben meghatározott nyomtatványokon előterjesztett nyilatkozatban foglalt adatok alapján, általában az ellenérdekű fél meghallgatása nélkül dönt a személyes költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelem tárgyában. Ha a kérelmező kérelmét - bírói felhívást követően - ismételten hiányosan terjeszti elő, ez alapul szolgálhat a kérelem elutasítására. A kérelem elbírálása során a bíróság csak a Pp. 84. § (1)-(2) bekezdésében és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglalt feltételek fennállását vizsgálhatja, és ennek alapján hozhat határozatot.
3. Jogszabályi felhatalmazás hiányában a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elbírálása során a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (2) bekezdésének alkalmazási körében méltányosság alkalmazásának nincs helye.
4. Ha utóbb, a folyamatban lévő eljárás későbbi szakaszában válik megállapíthatóvá a Pp. 85. § (3) bekezdésben meghatározott valamelyik feltétel fennállta, ez alapul szolgálhat a már engedélyezett költségkedvezmény - akár az engedélyezés időpontjára visszamenőleges hatályú - megvonására.
5. A Pp. 84. § (4) bekezdése alapján az ügygondnoki díj előlegezésére az eljárást befejező határozatban [Pp. 76. § (2) bekezdés] a költségmentességben részesülő felet is kötelezni kell.
6. Végrehajtási kifogás tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés illetékének alapját és mértékét az általános szabályok szerint, az Itv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján kell megállapítani azzal, hogy a kifogás tárgyában folyó eljárás tárgyának értéke sok esetben nem határozható meg, így alkalmazni kell az Itv. 39. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is.
7. A Pp. 85. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt azon szabályt, hogy ha bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül, hivatalból elutasítja, költségmentesség nem engedélyezhető, a Pp. 358/B. §-ában biztosított munkavállalói költségkedvezmény esetén is alkalmazni kell.
V. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Maka Mária, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának vezetője által a csődeljárással kapcsolatos aktuális kérdések tárgyában készített vitaanyagot.
1. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődegyezség több okiratba is foglalható, illetve ahhoz mellékletek is csatolhatók. A bíróság a csődegyezség jóváhagyása körében a Cstv. 21/A. § (2) bekezdése alapján csak az alaki hiányosságok pótlására hívhatja fel az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét, tartalmi hiányok pótlására nem, mert ehhez új egyezségi tárgyalást kellene tartani, amire a rövid határidők nem adnak lehetőséget. A hiány alaki és tartalmi jellegének elhatárolása azonban tényállásfüggő; egy hozzájáruló nyilatkozat hiánya például, ha a jegyzőkönyvből a hozzájárulás ténye kitűnik, alaki hiányosság, amelynek pótlására a bíróság felhívhatja az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét; ha azonban a hiányt nem tudják pótolni, és ezért nincs meg a szükséges hozzájárulási arány, ez már olyan tartalmi hiányosság, amely a csődegyezség jóváhagyását kizárja.
2. A Tanácskozás résztvevői között vita alakult ki a tekintetben, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló minden esetben önálló félként jár-e el, vagy bizonyos esetekben pusztán az adós képviselőjeként. A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás. A kisebbségi álláspont szerint - amelyet a Kúria szaktanácsa is osztott - vizsgálni kell, hogy az adott jogviszonyban, amelyet a kifogás érint, a felszámoló az adós képviselőjeként, vagy a felszámolási eljárás önálló szereplőjeként járt-e el, és ez alapján lehet eldönteni, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló önálló fél, vagy az adós képviselője.
3. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődeljárásban nem minősül félnek az adós tartozását átvállaló, illetve az adós tartozásáért biztosítékot nyújtó harmadik személy, így a csődegyezség jóváhagyásának nem akadálya, ha őt a csődegyezségi tárgyalásra nem hívták meg, azon nem volt jelen, illetve a csődegyezséget nem írta alá, és őt a határozattal szemben fellebbezési jog sem illeti meg.
VI. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Ferencz Miklós, a Veszprémi Törvényszék kollégiumvezetője által készített "A Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezései a bírói gyakorlatban" című vitaanyagot is. Az előterjesztő jelezte, hogy e tárgyban a Kúrián joggyakorlat-elemző csoport működik, és röviden ismertette a vizsgálat tárgykörét, módszerét és állását.
1. A felszólalók többsége azon az állásponton volt, hogy a tartási szerződés megszüntetése iránti perben a megfelelő kielégítés megállapítása nem szakértői vizsgálatot, hanem bírói mérlegelést igényel.
2. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal, hogy a bíróság szakértőre sem burkoltan, sem nyíltan nem háríthatja át a jogkérdések eldöntését, illetve azoknak a tényeknek a megállapítását, amelyek puszta megállapításához nem kell különleges szakértelem. A jogvita elbírálásával kapcsolatos és a szakértői bizonyítás szempontjából is releváns tényt tartalmazó okiratok összegyűjtése - a fél peranyag-szolgáltatási kötelezettségének közbejöttével - elsősorban a bíróság feladata, amely csak szűk körben hárítható át a szakértőre. A hiányos tényállás kiegészítése nem lehet szakértői feladata; az állapotrögzítés szakértői feladatkörbe utalásának indokoltságát illetően abból célszerű kiindulni, hogy az állapot rögzítéséhez szükséges-e különleges szakértelem.
3. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a szakértőtől a Pp. 119. §-ának (2) bekezdése alapján titoktartási nyilatkozat nem kérhető, azonban a szakértő a tudomására jutott titkot a Pp. 181. §-a, valamint a 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 12. §-ának (2) bekezdése alapján köteles megőrizni. Ugyanakkor a szakértő adat-megismerési, illetve adatkezelési joga az Infotv. 4. §-a alapján célhoz kötött, ezért részére csak azokat az iratokat szabad megküldeni, amelyekre a szakértői feladata elvégzéséhez szükség van, így nem helyes az a gyakorlat, amely szerint a bíróság a szakértőnek - a vizsgálat tárgyi terjedelmére tekintet nélkül - a teljes ügyiratot megküldi.
- 985/986 -
4. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal is, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség részeként közölni kell a szakértővel a peres ügyre vonatkozó tényösszefoglalót is; az iratmegküldés a tényösszefoglalót nem váltja ki, mert szerepük nem azonos. A tényösszefoglaló elkészítése során a bíróság mérlegelési feladatát a bizonyítékok értékelésére vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, azonban a bizonyítékok mérlegelésének indokait nem kell megjelölnie, a bíróság ezen kötelezettsége a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján csak az ítélet indokolására vonatkozó előírás.
5. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal is, hogy a bíróságnak nincs olyan kötelezettsége, hogy az egyes szakértőktől beérkező árkalkulációkról a feleket tájékoztassa és őket költségszempontú választásra hívja fel, vagy hogy a már kirendelt szakértő helyett másik szakértőt bízzon meg azon okból, hogy a fél túlzottan magasnak tartja a szakértői díj várható összegét. Ugyanakkor mérlegelnie kell, hogy a díj összege nem akadályozza-e a felet a bizonyításhoz fűződő joga gyakorlásában; ha a költségkedvezménnyel rendelkező fél nem képes az előlegezéssel kapcsolatos kötelezettségét teljesíteni, szóba kerülhet a Pp. 76. § (1) bekezdés rendelkezése alapján az előlegezés részbeni áthárítása a bizonyító fél perbeli ellenfelére, illetve más szakértő kirendelése, a bíróságnak azonban valamennyi esetben szem előtt kell tartania az eljárás ésszerű időn belül történő befejezésének elvét. Nem kifogásolható ugyanakkor az a gyakorlat, amely az egyes szakértői árkalkulációkat - ha közöttük jelentékeny eltérés van - közli a felekkel, és a kirendelésnél figyelembe veszi nyilatkozatukat.
6. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal, hogy a szakkérdések meghatározásával szemben nem csak az a követelmény, hogy pontosan és világosan határozza meg a szakértő feladatát, hanem az is, hogy átfogja a különleges szakértelemmel megválaszolható vitás tények egészét, és releváns módon igazodjon a jogvita érdekében bizonyításra szoruló tényekhez. A hatályos szabályozás szerint a kérdéseket a bíróság teszi fel a feleknek, ezért a felek által feltett kérdések tekintetében szűrő-szerepe van.
VII. A Tanácskozás résztvevői előtt Dr. Molnár Ambrus kúriai tanácselnök, a joggyakorlat-elemző csoport vezetője ismertette a perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlata vizsgálatának tapasztalatai tárgyában készített összefoglaló jelentést.1
VIII. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Dzsula Marianna, a Debreceni Ítélőtábla bírája által készített, "Kógencia és diszpoztivitás az új Ptk. jogi személyekről szóló könyvében" című vitaanyagot.2
IX. A Tanácskozás résztvevői megvitatták a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perek bírói gyakorlata tárgyában Sztrungáné dr. Tóth Tünde, a Gyulai Törvényszék Kollégiumvezetője, és Dr. Tőzsér Lajos, az Egri Törvényszék kollégiumvezetője által készített vitaanyagokat.
A Tanácskozás az alábbi álláspontot alakította ki:
1. Ha a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a Vht. 41. §-ában, illetve 56. §-ában foglalt szabály egyébként alkalmazhatónak tűnik, a Pp. 95. § (1) bekezdése szerint a pert tárgyaló bíróságnak - a keresetlevélben erre vonatkozó adat hiányában - hiánypótlási felhívást kell kibocsátani annak tisztázása érdekében, hogy az adós a végrehajtási eljárás keretében megkísérelte-e a végrehajtás megszüntetését.
2. A Tanácskozás egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint végrehajtás megszüntetése iránt "párhuzamosan" indult perekben azonos tényalap és azonos felek perbenállása mellett, megegyező érvénytelenségi ok megjelölése esetén sem áll fenn a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott elutasítási ok.
3. A Tanácskozás egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy ha ugyanazon járásbíróság előtt indul a végrehajtás megszüntetése és a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti peres eljárás, a perek egyesíthetők.
4. Ha ugyanazon érvénytelenségi ok miatt indul a végrehajtás megszüntetése és a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti peres eljárás, a végrehajtás megszüntetése iránti per tárgyalása felfüggeszthető az érvénytelenségi per jogerős befejezéséig.
5. A végrehajtás megszüntetése iránti perben további - az érvénytelenségi perekben egységes pertársaságot képező szerződéskötésben részt vett - személyek perben állása nem követelhető meg, ennek elmaradása nem eredményezheti a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont] vagy a per megszüntetését [Pp. 157. § a) pont].
6. A végrehajtás megszüntetése iránti perben minden további eljárásjogi feltétel nélkül előterjeszthető viszontkereset, ha megfelel a Pp. 147. §-ban foglaltaknak.
7. A végrehajtás megszüntetése iránti perben a járásbíróság erre irányuló kereset hiányában nem hozhat - a szerződés érvénytelenségét megállapító - közbenső ítéletet.
8. Ha a végrehajtás megszüntetése iránti per keresetlevelében, vagy a peres eljárás folyamán az adós felperes a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet terjeszt elő, a záradék törlése kérdésében a Vht. 224/A. § alapján a közjegyző jogosult dönteni, ezért a bíróságnak a kérelmet a közjegyzőnek kell megküldenie, és ebben az esetben a bíróság a per tárgyalását - ha az eljárás tárgyalási szakba került - felfüggesztheti a kérelem jogerős elbírálásáig.
9. A többségi álláspont szerint ha a végrehajtani kívánt követelés részben nem jött létre érvényesen, a végrehajtást meg kell szüntetni, mert akár csak részben is érvénytelen követelésre végrehajtási jogot alapítani nem lehet. Az érvénytelenség oka a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben nem küszöbölhető ki, a jogkövetkezmények rendezése külön elszámolási per tárgya lehet, amelyet a pénzintézet indíthat az adós ellen.
A kisebbségi álláspont szerint, ha a végrehajtani kívánt követelés csak részben nem jött létre érvényesen, a részleges érvénytelenség szabályát alkalmazva a végrehajtás korlátozásának van helye.
A Kúria szaktanácsa a kisebbségi álláspontot támogatja.
10. A bíróságnak a végrehajtás megszüntetése iránti perekben is hivatalból kell észlelni a semmisséget, mert semmis ügyletre jogot alapítani nem lehet.
11. A többségi álláspont szerint a végrehajtás megszüntetéséhez elegendő egyetlen olyan érvénytelenségi ok fennálltának ítéleti indokolásbeli megállapítása, amely a követelést akár részben is érvénytelenné teszi. A hivatkozott további érvénytelenségi okok vizsgálata - a korlátozás lehetőségének kizártságára tekintettel - szükségtelen.
12. A bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatá-
- 986/987 -
ban a Pp. 370/A. §-a (5)-(5) bekezdésének megfelelően pontosan meg kell határoznia, hogy melyik fél, milyen összegű végrehajtási költséget köteles megfizetni - az ítéletben meghatározott teljesítési határidőn időn belül - a végrehajtónak.
X. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Pecsenye Csaba, a Miskolci Törvényszék kollégiumvezetője által a részvényes perindítási lehetőségének és a részvényesi jogok gyakorlásának problémái tárgyában készített vitaanyagot.
1. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a Ptk. 3:254. § (1) bekezdése alapján a társasági határozatok megtámadására irányuló per megindítására csak a részvénykönyvbe bejegyzett részvényesnek van joga azzal, hogy e jogot gyakorolhatja az a részvényes is, aki a részvénykönyvbe való bejegyzését kérte, de akinek bejegyzését a részvénytársaság jogszabálysértő módon megtagadta.
2. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban is, hogy olyan személy, aki nem részvényes, de megállapodás alapján a részvényesi jogok gyakorlására jogosult, csak a részvényes nevében, annak meghatalmazása alapján, képviselőként kérheti a társasági határozat bírósági felülvizsgálatát.
XI. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Győriné dr. Vajda Andrea, a Kaposvári Törvényszék kollégiumvezetője által a jogerős fizetési meghagyás folytán kiállított végrehajtási lap tartalmával kapcsolatos kérdések tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevői egyhangúlag egyetértettek azzal, hogy ha a közjegyző által kibocsátott jogerős fizetési meghagyás kapcsán kezdeményezett végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelemben a végrehajtást kérő a végrehajtás iránti kérelemben a lejárt ügyleti, késedelmi és egyéb kamatigényét - a jogerős fizetési meghagyástól eltérve - a "főkövetelés" rovat helyett a "kamat" rovatban tünteti fel, és a végrehajtás iránti kérelem többletkövetelést a jogerős fizetési meghagyáshoz képest nem tartalmaz, a követelésrészek eltérő rovatban történő feltüntetése önmagában nem teszi alaptalanná a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmet. A közjegyzőnek a 2009. évi L. törvény 52. §-ának (3) bekezdése alapján - figyelemmel a Vht. 13. §-ának (1) bekezdésére, 31/E. §-ának (1) bekezdésére és 19. §-ának (2) bekezdésére - vizsgálnia kell, hogy a végrehajtási kérelem részbeni alaptalansága fennáll-e, és így fennállnak-e a végrehajtási lap kérelemtől eltérő kiállításának feltételei.
XII. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Tardiné dr. Szabó Piroska, a Debreceni Törvényszék kollégiumvezetője által az új Ptk. gondnokságra vonatkozó szabályaival kapcsolatos értelmezési kérdések tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek az alábbiakban:
1. Az alperes cselekvőképességét részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezésre irányuló keresetlevél kötelező tartalmi eleme legalább egy ügy, ügycsoport (élethelyzet) tartalmilag körülírt megjelölése, mert ekkor tekinthető a kereseti kérelem a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja szerinti határozott kereseti kérelemnek.
A Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévő, az alperes cselekvőképességének általános korlátozása iránt indult perben a felperest fel kell hívni a kereseti kérelmének a 2013. évi V. törvény 2:19. § (3) bekezdésének megfelelő módosítására, azaz legalább egy ügy, ügycsoport (élethelyzet) tartalmilag körülírt megjelölésére.
2. Gondnoksági perekben tárgyalás kitűzésére alkalmas keresetlevél alapján a 2013. évi V. törvény hatálybalépése után is van lehetőség arra, hogy a bíróság a Pp. 124. § (4) bekezdés c) pontja, és 207. §-ának b) pontja alapján előzetes bizonyítás keretében elrendelje az elmeorvos szakértői vélemény beszerzését, ugyanakkor célszerűbbnek tűnik ezt a vizsgálatot nem előzetes bizonyítás keretében lefolytatni. Az érintett életviszonyai, társas kapcsolatainak mint a gondnokság alá helyezést kizáró körülmény vizsgálata ugyanakkor nem szakértői kérdés, hanem a bírói mérlegelés körébe tartozik.
3. Gondnoksági perekben az elmeorvos szakértői vélemény beszerzése - a Pp. 309. § (3) bekezdése szerinti okok fennállása kivételével - nem mellőzhető, akkor sem, ha az egyéb bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy az érintett peres fél jogainak megóvása az egyéni körülményeire, családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel gondnokság alá helyezés nélkül is biztosítva van.
A perben ugyanis mindig az az elsődlegesen vizsgálandó kérdés, hogy fennáll-e a mentális zavar, s amennyiben a szakértő a mentális zavar fennállását megállapítja, kivételesen kerülhet csak sor a kereset elutasítására azon a címen, hogy az érintett személy egyéni körülményei, családi és társadalmi kapcsolatai mellőzhetővé teszik a gondnokság alá helyezését.
4. Gondnoksági perekben a kirendelő bíróság az igazságügyi elmeorvos szakértő feladatává teheti a vizsgált személy mentális zavaráról való véleménynyilvánításon túl annak véleményezését is, hogy a fennálló mentális zavar a mindennapi élet mely területén jelenik meg, és mennyiben befolyásolja abban, hogy érdekeinek megfelelően cselekedjék.
5. Gondnoksági perben az érintett egyéni körülményei, családi és társadalmi kapcsolatai az elmeállapotától függetlenül, tehát a szakértői bizonyítás keretein kívül vizsgálandóak.
6. A cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság kizárólag a kereseti kérelem szerinti ügycsoportokban rendelkezhet a cselekvőképesség korlátozásáról, más ügycsoportban hivatalból akkor sem, ha a bizonyítás eredménye alapján indokolt lenne.
7. A cselekvőképességet részlegesen érintő gondnokság alá helyezés iránti perekben azokban az ügycsoportokban, amelyekben a peres félnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége nagymértékben csökkent, feltéve, hogy az egyéni körülményeire, társadalmi kapcsolataira lefolytatott bizonyítás eredménye sem indokolja, a gondnokság alá helyezés iránti kereset nem utasítható el azon okból, hogy a támogató kirendelése is megfelelő segítséget nyújt.
8. Gondnoksági perben, ha az állapítható meg, hogy valamely vagy valamennyi ügycsoportban az érintett fél ügyei viteléhez szükséges belátási képessége kisebb mértékben csökkent, a bíróság a Ptk. 2:19. § (2) bekezdésében foglalt egyik feltétel - a belátási képesség tartós, vagy időszakonként visszatérő nagymértékű csökkenése - hiányában a keresetet elutasítja, és megkeresi a gyámhatóságot támogató kirendelése szükségességének érdekében akkor is, ha a peres fél a bíróság tájékoztatását követően határozottan úgy nyilatkozik, hogy a támogató segítségét nem hajlandó igénybe venni.
9. A cselekvőképesség részleges, vagy teljes korlátozása iránti perben a keresetnek a Ptk. 2:38. § (2) bekezdése alapján való elutasítása esetén az ítélet rendelkező részé
- 987/988 -
ben a kereset elutasításán túl a támogató kirendelése iránti intézkedés megtétele végett a jogerős ítéletnek a gyámhatóság részére való megküldéséről kell rendelkezni, arról nem, hogy általános jelleggel, illetve milyen ügycsoportban szükséges a támogató kirendelése, mert ez az ítélet indokolására tartozó kérdés.
10. A gondnoksági perben hozott ítélet rendelkezhet a kereseti kérelem szerinti egyes ügycsoportokban a cselekvőképesség részleges korlátozásáról, más ügycsoportokban pedig a kereset elutasításáról, és a támogató kirendelése iránti intézkedés megtétele végett a jogerős ítéletnek a gyámhatóság részére való megküldéséről.
11. A gondnokság alá helyező ítélet rendelkező részének, ha a bíróság elrendeli az előzetes jognyilatkozat alkalmazását, e jognyilatkozat valamennyi hatályossá vált rendelkezését tartalmaznia kell, ezentúl azt is a rendelkező részbe kell foglalni, ha az előzetes jognyilatkozat egészét, vagy annak meghatározott rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.
12. Az előzetes jognyilatkozat érvénytelensége peres eljárásban bírálható el [2013. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Gnytv.) 11. § (2) bekezdés]. Az érvénytelenség megállapítása iránti keresetet kizárólag akarati hibára hivatkozással, a Ptk. 6:9. §-a és 6:10. §-a alapján alkalmazandó 6:89. §-ának (2) bekezdése szerinti jogosultak terjeszthetnek elő, figyelemmel arra, hogy az előzetes jognyilatkozat alaki érvényességét nemperes eljárásban a nyilvántartásba bejegyző bíróság vizsgálta [Gnytv. 13. § (2) bekezdés].
13. A bíróságnak valamennyi gondnoksági perben (gondnokság alá helyezés, annak módosítása, a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata) hivatalból rendelkeznie kell arról, hogy a gondnokság alatt álló a választójogát gyakorolhatja-e [2013. évi XXXVI. törvény 13/A. § (1) bekezdése].
XIII. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Győriné dr. Vajda Andrea, a Kaposvári Törvényszék kollégiumvezetője által a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésével kapcsolatos bírói gyakorlat tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Plesó contra Magyarország elleni ügyében (41.242/08. sz. ügy) hozott ítéletére is tekintettel indokolt lenne az Eütv. 199-200. §§-ait módosítása: pontosan meg kellene határozni a fogalmakat (pl.: "közvetlen veszélyeztető magatartás", "súlyos veszély"), tágítani kellene a kereteket, meg kellene hosszabbítani az Eütv. 199. §-ában meghatározott határidőket, hogy az alapos vizsgálat lefolytatható legyen.
XIV. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Kis István, a Szolnoki Törvényszék kollégiumvezetője által a Pp. eljárás szünetelésére vonatkozó egyes szabályainak értelmezése és alkalmazása tárgyában készített vitaanyagot.
1. A Tanácskozás résztvevőinek túlnyomó többsége szerint nem kerül sor az eljárás szünetelésére a Pp. 137. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a tárgyalásról távol maradó felperes akár a keresetlevélben, akár későbbi beadványában kérte a jövőben megtartandó tárgyalás (tárgyalások) távollétében történő megtartását.
2. A Tanácskozás résztvevőinek egyhangú álláspontja szerint az eljárás szünetelésének megállapításához alakszerű végzés nem szükséges, elégséges a tárgyalási jegyzőkönyvben a szünetelés törvény által beálló hatályának a feljegyzése, megállapítása. Az eljárás szünetelésére vonatkozó megállapítást tartalmazó jegyzőkönyvet a tárgyalásról távollevő felperesnek kézbesíteni kell.
XV. A Tanácskozáson elhangzott, hogy a Ptké. 25. §-a alapján a Ptk. hatálybalépését megelőzően indított házassági bontóperben a Csjt. vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a felek közösen kérhetik a Ptk.-ban foglalt szabályok alkalmazását is.■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wellmann György kollégiumvezető Dr. Török Judit kollégiumvezető-helyettes
Visszaugrás
