Főszerkesztői részvétnyilvánítás: A Közjogi Szemle szerkesztősége mély megrendüléssel búcsúzik Bodnár László professzortól, a nemzetközi jog tudósától, aki 2024. június 20-án elhunyt. Bodnár professzor urat őszintén tiszteltük, úgyis mint a Közjogi Szemle alapító szerkesztőbizottsági tagját, és mint azt a jogtudóst, aki már hazánk EU-csatlakozása előtt arra inspirálta az akkori fiatal kutatókat, hogy az uniós jog és magyar alkotmányjog viszonyát, a közjogi jogharmonizációt és az uniós alkotmányosság kérdéseit mélységében vizsgálják. Az alábbiakban Blutman László professzor úr megemlékezését közöljük.*
A szegedi joghallgatók csaknem ötven generációját igazította el a nemzetközi kapcsolatok jogi szabályozásának útvesztőiben, és tanította a történeti látásmód szükségességére, a megalapozott jogi érvelés mesterségére.
Élete Szegedhez, oktatói és tudósi hivatása a szegedi jogi karhoz kötötte. Messziről került ide, Miskolcon született, ott végezte alap- és középfokú iskoláit. Szegedi joghallgatóként megtalálta a hivatását. Nagy Károly professzor meghívására, 1967-ben kezdett a nemzetközi jogi tanszéken dolgozni, még a diplomája megszerzése előtt. Nem akármilyen kihívás lehetett ez számára, hiszen az 1966-ban nyugdíjba vonult Buza László akadémikust követte a tanszéken. Hamar megvetette a lábát a magyar nemzetközi jogászok szűk közösségében. Különösen szoros szakmai kapcsolatot ápolt a Pécsett oktató Bruhács Jánossal, amelyet már az 1970-es évek elején közös publikáció jelzett.
Bodnár professzor mindig a gyakorlati oldalát kereste a jognak és a nemzetközi jognak. Ez az irányultság vitte az egész szakmai életét meghatározó kutatási témához, melynek keretében a nemzetközi jog belső jogban való érvényesülését vizsgálta. A múlt évezredben - Flachbart Ernő mellett - csak ő volt, aki a magyar jogi szakirodalomban mélyebben foglalkozott ezzel. Részt vett a törvényerejű rendelet kodifikációjában az 1980-as évek elején, mely a magyar jogtörténetben először szabályozta átfogóan a kérdést. Hosszú, elmélyült, nemzetközi összehasonlításokon alapuló kutatásai tükröződnek a megvédett kandidátusi értekezésében és az 1987-ben megjelent, ma is idézett monográfiájában. Ezek a kutatások elméletileg megelőlegezték azt, ahogy a demokratikus-jogállami átalakulás után a magyar jogrendszer elkezdett nemzetköziesedni, ahogy az átalakított alkotmány előírta a magyar jog összhangját a vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, élővé téve a nemzetközi jog belső hatásait.
Nagyon szeretett előadást tartani. Sokszor töprengett azon, hogy az államok közötti kapcsolatokat, és ezek szabályozását, milyen módon lehet a hallgatókhoz közelebb hozni, a problémákat kézzelfoghatóbbá tenni. A példákon keresztül történő tanítás híve volt. Követte mestere, Nagy Károly professzor módszerét. Hatalmas történelmi tudására alapozva hozta elő a történelmi analógiáit, széles világpolitikai ismereteire és tájékozottságára hagyatkozott, ha egy-egy bonyolult nemzetközi jogi kérdést kellett bemutatnia. Gyakorlati szemléletét, mely hosszú időn át folytatott ügyvédi tevékenységéből és választottbírói tisztségéből is fakadt, sikeresen vitte be az egyetemi előadótermekbe.
Hitt azonban abban, hogy a nemzetközi jog tudományának is szilárd dogmatikai alapokon, jól kidolgozott fogalmakon kell alapulnia. A Buza Lászlóval megerősödő pozitivista hagyományokat folytatta, ez tükröződik a magyar, angol, német és spanyol nyelven megjelenő cikkeiben, tudományos munkáiban is. Nem tartotta gyümölcsözőnek az absztrakt jogi kérdések általános tárgyalását. Jellemzően valamilyen problémára vagy problémakörre építette fel a mondanivalóját, és így kívánt eredeti gondolatmenettel új, hasznos következtetésekre jutni. Oktatási és tudományos teljesítményét az egyetem 2014-ben Klebelsberg Kunó-díjjal ismerte el.
Az 1990-es évek elején már világosan látta, hogy az Európai Közösségek, majd az Unió joga nagy jelentőségű lesz a magyar jogrendszerben. A nemzetközi jogi kutatásaival nem hagyott fel, de megtalálta az uniós jog őt érdeklő vonatkozásait. Ez az uniós jog szerepe és hatálya a belső jogrendszerekben, valamint az uniós jogharmonizáció volt. Részben az ő nevéhez fűződik az akkori közösségi jog oktatásának bevezetése a szegedi jogi kari tanrendbe, kezdetben fakultatív, később már kötelező tárgyként. Az uniós intézményekhez szervezett, népszerű, hallgatói kirándulások motorja volt, melyek alatt számos kari anekdotával, történelmi sziporkákkal, bölcs meglátásokkal szórakoztatta és tanította a résztvevőket - immár tanrenden kívül is. A nemzetközi jogot és uniós jogot oktató, volt tanítványai közül többen tekintik őt mesterüknek, aki nemcsak a szakma
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
