Az igazságügyi orvosszakértői tevékenység, amit gyakran említenek "orvosszakértés" néven, egy alkalmazott, természettudományos megközelítést alkalmazó diszciplína, amelynek célja a jogi tényállás feltárása, meghatározása és a megalapozott döntéshozatal támogatása. Az orvosszakértői tevékenység produktuma a szakvélemény, ami tulajdonképpen felfogható részbizonyításként. Ennek a részbizonyításnak (azaz a mikrobizonyításnak ugyanúgy, mint a makrobizonyításnak) is van funkcionális és strukturális oldala. Ennek kapcsán Tremmel egyenesen úgy fogalmaz, hogy nagyobb bizalmat helyez a hatályos jogunk az eljáró szakértőbe, mint magába az eljáró bíróba.[1]
A modern bűnügyi nyomozástan néven kialakult tudományterület az orvosszakértő igénybevételét a kezdetektől nem nélkülözhette. Már az 1936-ban kiadott Bűnügyi nyomozástan című munka az orvosszakértőt az egyik legfontosabb és leggyakrabban igénybe vett szakértők között említi.[2]
Napjainkban az igazságügyi szakértőt, legyen az egyéni személy vagy intézmény, a megbízó vagy a kirendelő veszi igénybe, és a szakértői szolgáltatásért pénzben kifejezett díjat kell megfizetnie.
Az igazságügyi orvostan egy speciális orvosi terület, amelynek célja az orvosi és egészségügyi vonatkozású kérdések megválaszolása a jogalkalmazás során. Korábbi elnevezés szerint törvényszéki orvostanként volt ismert, amelynek alapjait a bűnvádi perrendtartás alapozta meg azzal, hogy az orvosszakértők igénybevételét egyes esetekben kötelezően elrendelte.[3] Ezt megelőzően is volt szerepe orvosi tudásnak már a rómaiaknál is, hiszen a Digesták 25. könyvének 4. pontja már megszabta, hogy a nőket a büntetés végrehajtása, illetve a kínvallatás megkezdése előtt esetleg fennálló terhességre meg kellett vizsgálni, azonban ezt a vizsgálatot nem orvosok végezték, hanem ahhoz értő 'tudós asszonyok'.[4]
Az igazságügyi orvosszakértő olyan tudást és szakértelmet nyújt, amellyel a hatóságok és bíróságok nem rendelkeznek. Feladatköre nagyban megegyezik a XX. század eleji tudományos mun-
- 143/144 -
kákban megfogalmazottakkal, de a tudomány fejlődésével és változásával annak spektruma természetesen folyamatosan bővült.
A Ridegh-Olchváry-Milvius szerzőpáros az orvosszakértő feladatait úgy definiálta, mint akit minden olyan kérdés tisztázásánál kell igénybe venni, amely az orvostudományok körébe vág. Eszerint az élő embernél vizsgálat tárgya lehet az életkor, fejlettség, erőviszonyok, testi teljesítőképesség, a nemi viszonyok. Ez utóbbi körében sorolja fel a nem és nemzőképességet, a nemiszervek fejlődési rendellenességeit, a nemi érintettséget (szüzesség), a nemi ösztön rendellenességeit, mint a 'homosexualitást' (a saját nemhez vonzódást), a 'masochizmust' (akiből az váltja ki a nemi ingert, ha fájdalmat okoznak neki), a 'sadismust' (az érzéki inger előidézése a másokkal szemben való kegyetlenkedés útján) és az egyéb nemi eltévelyedéseket (perverzitásokat). Látható, hogy az orvosszakértésnek számos olyan területe volt, amit mára már orvosi rendellenességként nem is lehetne vizsgálni.
Ezentúl az élő ember vizsgálatánál sorol fel a fogamzás, terhesség, elvetélés, szülés, menstruáció, a testen lévő hegek, sebhelyek, forradások vizsgálata mellett olyan szakterületeket is, amit mára az elmeszakértés vagy a pszichológus szakértés körében említenénk. (Ilyen a szuggesztió, a hipnózis kérdései, a gyermek- és fiatalkorúak valamint az ideg és elmebajosok kikérdezéséhez igénybe vett szakértő.)[5]
A XIX. század végi jogszabályok még rendelkeztek az orvosok szerepéről a büntetések végrehajtásánál, így az 1896. évi XXIII. tc. 502. § szerint 'elmebetegnek vagy teherben lévő nőnek felgyógyulásuk előtt sem a felső bíróság ama határozata nem hirdethető ki, melynek következtében az ellenük megállapított halálbüntetés jogerőssé vált, sem a kegyelmi folyamodvány eredménytelenségéről nem értesíthetők, sem rajtuk a halálbüntetés nem hajtható végre.'[6]
A holttest vizsgálatánál azonban az orvosszakértői feladatok lényegében nem változtak. Ide sorolta az 1936-ban kiadott tansegédlet a halál oka megállapítását, a halál bekövetkezésének időpontját, de minden egyéb kérdést is, ami élő embernél felmerülhet.
Összességében az orvosszakértő feladatai közé tartozik a tényállás tisztázásának és a megalapozott döntéshozatalnak a támogatása.
Az igazságügyi orvostan komplex, alkalmazott tudományterület, amely számos részterületet is felölel. Interdiszciplináris megközelítést alkalmaz, ideértve a patológiát, toxikológiát, genetikát, antropológiát és klinikai orvostudományt, valamint egészségbiztosítási és biztosításorvostani szempontokat. Az igazságügyi orvostan modern gyakorlata természettudományos alapokon nyugszik, és többnyire statisztikai módszertant alkalmazva követi a valószínűség alapú és a jó klinikai gyakorlat elveit.[7]
Az igazságügyi orvostan egyszersmind az igazságügyi tudományok egyik ága is, amely ugyan több rész-
- 144/145 -
területet integrál, de különbözik más orvosi szakterületektől mind céljaiban, mind szemléletében. Gyakorlati célja az igazságügyi szakemberek szakmai igényeinek kielégítése, a döntéshozatalt támogató szakértelem felhalmozása és alkalmazása a büntető- és polgári jogi eljárásokban. Az igazságügyi orvostant szigorúan szabályozott módon gyakorolják művelői, minőségi alkalmazása szoros együttműködést igényel más igazságügyi szakértői területekkel, például a daktiloszkópiával, sebballisztikával, humán kormeghatározással, gépjárműbaleset elemzéssel stb.[8]
Az igazságügyi orvostan felelősségi területei kulturálisan és jogrendszerek által befolyásoltak, és az egyes országokban eltérően értelmezik a határait. Művelése és a kimeneti oldali eredmények interpretálása történelmi hagyományokat követ és alkalmazott jogrendszer-függő. Emellett magában foglalja az orvosi és tudományos ismeretek fejlesztését, alkalmazását és értékelését az igazságszolgáltatásban, valamint az orvosok (és az egészségügyi dolgozók) részére jogi- és etikai ismeretek oktatását a gyógyító hivatásban. Az igazságügyi orvostan önálló szakterületként emelkedett ki a XIX. század második felében, és ma is a jogi és orvosi tudományok határmezsgyéjén helyezkedik el.[9] Laikus megközelítés során gyakran a patológiával azonosítják, holott a két szakterület céljaiban nem is állhatna távolabb egymástól: a humán patológia az emberi betegségekkel foglalkozó, alkalmazott tudományág, elsődleges célja a betegségek megállapítása és ezáltal a gyógyítási folyamat segítése, míg az igazságügyi orvostan a jogalkalmazókat szolgálja ki; így az egyik legfontosabb célja, hogy olyan releváns információkat (bizonyítékokat) tárjon fel, melyek megalapozott ítélkezést és felelősségre vonást tesznek lehetővé.
Az igazságügyi orvosszakértői tevékenység gyakorlása nemcsak orvosi-, hanem igen jelentős mennyiségű jogi ismeretet is igényel. A terület szabályozása elsősorban alkalmazott jogi szemléletű, a rendszer széttagolt és a finanszírozása, felügyelete számos szervezet, jogszabály és sok esetben a helyi gyakorlat által befolyásolt.
A 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről (továbbiakban Szaktv.), már az előszavában hangsúlyozza, hogy a törvény megalkotásával az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértői szervezet megújítása, valamint a közbizalom erősítése a cél. Ez a törvény egységes keretet nyújt az igazságügyi szakértői munka szabályozásához, különös tekintettel a szakterületen működő kamarára vonatkozó szabályokra. A korábban hatályos, az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény (2005. évi XLVII. törvény) kevésbé volt részletező és más jogalkotási elveket követett.
Magam is osztom Nogel álláspontját abban, hogy a szakértői törvény elfogadását követően sem valósult meg az Iszktv. preambulumában megfogalmazott
- 145/146 -
azon cél, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértői szervezet megújuljon, erősödjön az igazságügyi szakértői tevékenységbe vetett közbizalom.[10]
A hatályos törvény meghatározása szerint az "igazságügyi szakértői tevékenység" az igazságügyi szakértők által végzett tevékenységet jelenti, amelyet más segítő személyek is támogathatnak. Ez a tevékenység a kirendelő hatóság, bíróság, ügyészség, rendőrség, közjegyző, bírósági végrehajtó kirendelése vagy megbízása alapján kerül végrehajtásra, és jellemzően szakértői díj ellenében történik. Az igazságügyi szakértői tevékenység olyan részcselekményeket foglal magában, amelyek elősegítik a hatóság eljárásaiban a különleges szakértelmet igénylő tények, körülmények megállapítását vagy megítélését, ideértve a szükséges vizsgálatok elvégzését, a szakvélemény előkészítését, elkészítését és előterjesztését, valamint a hatóság kérésére azok kiegészítését és minden más, vele kapcsolatos tevékenységet. A törvény megkülönbözteti a szakértőt, szakértői intézetet, szakértői intézményt és az eseti szakértőt. Ezért az igazságügyi szakértői tevékenység fogalma sokkal többet jelent, mint a szakvélemény elkészítése, nem véletlenül nevezik "tudós tanúnak" is.[11] A "szakértő tanú" fogalom azonban mást jelent, hiszen alatta olyan szakértelemmel rendelkező tanút értünk, aki olyan tényekről vagy állapotokról tud tájékoztatni, amelyek értelmezéséhez különleges szakértelem szükséges, de az adott ügyben speciális szakvélemény adására nem jogosult.[12]
Az igazságügyi szakértői tevékenység végezhető különböző szervezeti formákban, beleértve egyéni vállalkozókat, társaságokat, szolgáltatókat, intézményeket vagy alkalmazottakat, valamint az igazságügyi szakértői intézményeket vagy szervezeteket. A törvény meghatározza, hogy az igazságügyi szakértő milyen jogviszonyban végezheti a tevékenységét, beleértve a munkaviszonyt és a megbízási jogviszonyt is. Bizonyos esetekben pedig más jogszabályok (rendvédelmi szervek, közszolgálati tisztviselők, stb.) határozzák meg az igazságügyi szakértői tevékenység végzésének feltételeit.
Az igazságügyi orvosszakértés egy speciális terület, amely a Magyarországon elkészülő igazságügyi szakértői vélemények túlnyomó többségét adja. Ezek elkészítését, részelemeit (pl. a hatósági, igazságügyi boncolás, vagy betegvizsgálat szakmai minimumfeltételei) nemcsak a Szaktv., hanem más egészségügyi jogszabályok (pl. az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv.) is szabályoznak. Az igazságügyi orvosszakértés az "Orvos, Pszichológus, Biológiai szakmai tagozat" alá tartozik a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarán (MISZK) belül. Az igazságügyi szakértővé válás feltételeit nemcsak a jogszabályok határozzák meg, hanem a szakterületi szabályok is.
Az igazságügyi orvosszakértővé válás jelenleg az alábbi képzési feltételeket foglalja magában: hat év általános orvosképzés (egyetemi diploma), majd öt év szakképzés, amely alatt teljesíteni kell az előírt számú boncolásokat, szövettani vizsgálatokat, személyes vizsgálatokat büntető- és polgári peres
- 146/147 -
ügyekben, valamint pszichiátriai vizsgálatokat és véleményezéseket. Ezután a szakértőnek szakvizsgát kell tennie, amelynek érvényességét 5 évente továbbképzésekkel és pontgyűjtéssel igazolnia kell. Továbbá kötelező tagnak lennie a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarában, negyedévente pedig az elkészített szakvéleményei számáról, típusáról, a megbízók minőségéről, szakértésből befolyó bevételeiről, azok kifizetett voltáról bevallást kell készítenie a MISZK számára és részükre meg kell fizetnie a kamarai tagsági díjat. 2025. január 01. napjától megszűnt a kamarai költségátalány, melynek kirendelőktől való behajtásáról is a szakértőnek kellett gondoskodnia. Ehelyett a jogalkotó bevezette a képzési hozzájárulást, melyet az Igazságügyi Minisztériumnak kell megfizetni, de nem a szakértőnek, hanem közvetlenül a kirendelőnek. A szakértő a díjjegyzékén feltünteti ezt a tételt, de nem térvényesti számlával. Az átmeneti időszakban vélhetően mindez számos adminisztratív 'kavarodással' járhat. Fenti adatszolgáltatási kötelezettség az intézményekre, szakértői gazdasági társaságokra nézve is kötelező. Az igazságügyi szakértők az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi szakértőkről vezetett névjegyzékében szerepelnek. Az igazságügyi szakértők kötelesek teljesíteni a kirendeléssel kapcsolatos feladatokat a törvényben meghatározott kivételekkel. Ez a szabályozás kötelezővé teszi az igazságügyi orvosszakértők számára a szakvélemény elkészítését, ellentétben az egészségügyi tevékenységet végző orvoskollégáikkal, akik számukra lehetőség nyílik az Egészségügyi Törvény által meghatározott módon az egészségügyi ellátás megtagadására, a betegellátás visszautasítására.[13]
Magyarországon az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi szakértők névjegyzékében találhatóak meg azok a természetes személyek, gazdasági társaságok és intézmények illetve igazságügyi orvostani intézetek, amelyek igazságügyi orvosszakértői tevékenységet végeznek.[14] Ezek a szakértők fő- vagy részállásban végzik tevékenységüket, és bizonyos személyek, úgynevezett magánszakértők, egyéni- vagy társas vállalkozásként is működhetnek. A szabályok lehetőséget biztosítanak szakértői cégek létrehozására is.
Sajnos jelenleg nem tisztázott az igazságügyi orvosszakértő pontos fogalmi köre, holott a bizonyításban kiemelkedő a szerepe a büntetőeljárásokban.[15] Az igazságügyi orvostan és az igazságügyi pszichiátria az orvosi szakvizsgák közül azok, amelyek célja olyan szakemberek képzése, felkészítése, akik a jogalkalmazást szolgálják. Ők olyan strukturált képzés keretében szereztek tudást és tapasztalatot, amelyet a jogi megközelítés igényével, az igazságügyi szakértésben felmerülő akadályok leküzdésére fejlesztettek ki. Bár más szakterületeken jártas és klinikai tapasztalattal rendelkező szakemberek is felvehetők az igazságügyi szakértői névjegyzékbe, ha teljesítik az igazságügyi szakértővé válás feltételeit, azonban nem rendelkeznek olyan széles körű kompetenciával, tudással és tapasztalattal, mint az igazságügyi orvostan szakterületén dolgozó kollégáik. Az igazságügyi orvosszakértők túlnyomó-
- 147/148 -
részt szakértői tevékenységüket hivatásszerűen űzik, klinikai feladatokkal (pl. betegellátás) nem foglalkoznak. Az igazságügyi pszichiáter szakértők közül sokan betegellátásban, pszichoterápiában, gyógykezelésben is tevékenykednek. Az egyéb klinikai szakterületekre felvett igazságügyi szakértők (pl.: szülészet-nőgyógyászat, sebészet, aneszteziológia, stb.) túlnyomórészt a gyógyító, betegellátó tevékenységük mellett, részmunkaidőben látják el igazságügyi szakértői feladataikat; jellemzően szakterületük nagy betegellátási tapasztalattal bíró, idősebb orvosai közül kerülnek ki. Igazságügyi orvostani szakértői vizsgálatot kell elvégezni, ha a szakkérdés a sérülések gyógytartamának vagy keletkezési módjának megállapítására, életveszély fennálltának véleményezésére, alkohol vagy más bódultságot okozó szer jelenlétének kimutatására a biológiai mintában, a vizsgált személy szerfogyasztási idejére és befolyásoltsági állapotára, súlyos egészségromlás vagy maradandó fogyatékosságot okozó sérülés megítélésére, vagy testi sérülés megítélésére irányul büntetőeljárásban vagy polgári peres eljárásban.[16] Az egyéb szakterületeken dolgozó igazságügyi szakorvosok kompetenciája csak a szakterületükre vonatkozik és csupán az egészségügyi tevékenység megítéléséhez szükséges klinikai szakkérdés szerinti szakértői vizsgálatok terén érvényes, és csak akkor lehet szerepük az eljárásban, ha az igazságügyi orvostani szakértői vizsgálat mellett más, a klinikai szakkérdések megválaszolására irányuló szakértői vizsgálat is szükséges.
Az ilyen szakemberek esetében célszerű lenne az általános használatú és nem kellően definiált, ezért zavar, félreértés keltésére alkalmas "igazságügyi orvosszakértő" megnevezés helyett más elnevezést találni, például "igazságügyi sebész szakértő" vagy "igazságügyi aneszteziológus szakértő". Ez a csoport kompetenciájában nem különbözik jelentősen az ún. szakkonzultánsokétól, akik járatosak és nagy tapasztalattal rendelkeznek a speciális szakterületükön, bár nem szerepelnek az igazságügyi szakértői névjegyzékben.[17]
Sajnos a szakkonzultáns fogalma eléggé határozatlan a magyar jogban, ezért az ő elnevezésük és felületesen megítélt kompetenciáik tévesen vezethetik félre a jogalkalmazókat, akik hibásan tekinthetik őket igazságügyi szakértőknek. Az egészségbiztosítás szakterületen letett szakvizsga- és képzés átmenetet jelent a két csoport között, amely magában foglalja a jogi eljárásokra felkészítő képzést és a szakvizsga orvosszakmai követelményeit is, ideértve a szakvélemények összeállításában való jártasság ismeretét is. Az egészségbiztosítás külön szakterületként szerepel az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi szakértői névjegyzék-listáján. Az ilyen szakembereket általában közigazgatási- és polgári peres eljárásokban alkalmazzák, és feladatkörükbe tartozik a kérelmező-, igénylő- vagy a felperes, esetleg a vádlott egészségkárosodásának vagy munkaképesség-csökkenésének megállapítása, valamint olyan
- 148/149 -
speciális ismeretekkel kapcsolatos szakkérdések megválaszolása, amelyek felmerülnek egy állami- vagy magán biztosítót és/vagy egy biztosítottat érintő peres vagy nemperes eljárás során.
Magyarországon az igazságügyi orvosszakértői intézmények és intézetek az alábbiak: Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Igazságügyi Orvostani Intézet; Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézet; Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (több telephellyel országszerte); Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet (Budapest); Debreceni Egyetem Klinikai Központ Igazságügyi Orvostan.
Általában egy egyetemi szakértői intézet tevékenységei az alábbiak:
- Rendkívüli halálesetek miatt végzett hatósági boncolások
- Igazságügyi boncolások
- Szövettani vizsgálatok
- Jelenlét helyszíni halottszemlén (alkalomszerűen)
- Igazságügyi pszichiátriai vizsgálatok
- Igazságügyi pszichológiai vizsgálatok
- Egészségbiztosítási orvostani vizsgálatok
- Élő személyek igazságügyi orvosszakértői vizsgálata büntető és polgári peres eljárásokban
- Igazságügyi szakértői véleményadás iratok alapján a kijelölt szakterületeken
- Toxikológiai és laboratóriumi vizsgálatok
- Igazságügyi genetikai vizsgálatok
- Graduális és posztgraduális oktatás (orvos-, mentőtiszt-, ODLA-, OKLA,- szakorvos-, szakértő képzések, szakjogász-képzések)
- Továbbképzések szervezése
- Tanácsadás
Igazságügyi szakértői tevékenység körébe tartozó feladatok a teljesség igénye nélkül:
- Nem természetes halálesetek (igazságügyi és hatósági) boncolása és szakértői vélemények készítése
- Testi sérülések megítélése, szakvélemények készítése
- Pszichés károsodások véleményezése
- Maradandó testi károsodás megítélése, szakvélemények készítése
- Egészségügyi eredetű vagyoni és nem vagyoni kár megítélése szakvélemény formájában
- Munkaképesség csökkenés elbírálása, szakvélemény szerkesztése
- Biztosítási egészségkár felmérése, szakvélemény szerkesztése
- Börtöntűrő képesség megítélése, szakvélemény szerkesztése
- Munkaalkalmasság elbírálása, szakvélemény szerkesztése
- 149/150 -
- Beszámíthatóság és cselekvőképesség megítélése, szakvélemény szerkesztése
- Gondnokság alá helyezés véleményezése
- Alkohollal, kábítószerrel, gyógyszerekkel és egyéb toxikus anyagokkal kapcsolatos vélemények készítése mind iratok, mind biológiai minták vizsgálata után.
- Személyazonosítás (mint élő-, mind holt) személyek esetében
- Apasági vizsgálatok elvégzése, apaság valószínűségének megállapítása
- Biológiai minták (pl. spermium, vér) vizsgálata és véleményezése
- Csontmaradványok vizsgálata és véleményezése
- Bűnjelvizsgálat és véleményezés
- Digitális adathordozók tartalmának speciális vizsgálata (pl. fényképeken szereplő személyek nagykorúságának véleményezése)
- Család tagjainak pszichológiai vizsgálata (pl. gyermekelhelyezési perekben)
- Tanúvallomások élményszerűségének vizsgálata pszichológiai szempontból
- Örökhagyó végakaratának, általa kötött szerződésének vizsgálata iratok alapján
Valójában az igazságügyi szakértést, mint tényleges szakmai területet és az azt meghatározó jogszabályi háttér átlátása is különleges jogi ismereteket feltételez. A jogalkotó is kénytelen folyamatosan az aktuális igényekhez igazítani a jogi szabályozást, aminek a figyelemmel kísérése, a szabályok maradéktalan betartása végső esetben a szakértői munka elhúzódásához és így az eljárás befejeződésének késleltetéséhez is vezethet.
Az egyetemi intézetet, mint szakértőt az igazságügyi szakértőkről szóló törvény definiálja[18]: igazságügyi szakértői intézet: olyan - jellemzően egyetem mellett működő - állami szerv, vagy közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részeként működő szervezet, amely kizárólagosan, illetve törvényben vagy az alapszabályában meghatározott alaptevékenységén, így különösen tudományos, oktatói, kutatói tevékenységén kívül igazságügyi szakértői tevékenységet is végez.
Ugyan ez a törvény szabályozza általánosságban a szakértői intézet működését.[19]
Továbbá eme jogszabály rendelkezik a teljes szakértői eljárásról, valamint a fegyelmi eljárásról, a törvényességi felügyeletről, a szakértői névjegyzék- és a szakértői nyilvántartás vezetéséről is.
Az intézetek és intézmények szakértői kijelölésével kapcsolatosan irányadó és egyes esetekben kizárólagosságot biztosít a szakterületek ágazati követelményeiért felelős szervek kijelöléséről, valamint a meghatározott szakkérdésekben kizárólagosan eljáró és egyes szakterületeken szakvéleményt adó szervekről szóló 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet.
Az intézet vagy intézmény, mint kirendelt szakértő a tevékenysége elvégzése közben a módszertani irányelvek és módszertani levelek mellett
- 150/151 -
az Igazságügyi Minisztérium rendeletének betartására is kötelezett, amiről az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet rendelkezik.
Amennyiben a szakértői kirendelés bűntető eljárás során történik, úgy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény szakértőkre és a szakértői eljárásra vonatkozó bekezdéseit is alkalmaznia kell. Más esetekben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény és a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről az iránymutató jogforrás.
Ha a szakértői kirendelés olyan elhunyt ügyében keletkezik, mely eset hatósági- vagy igazságügyi boncolást indokol, úgy a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 351/2013. (X. 4.) Kormány rendelet és a temetőkről és a temetkezésről szóló a 1999. évi XLIII. törvényt is figyelembe kell venni a folyamat lefolytatása közben.
Megjegyezni kívánom, hogy az NSZKK egy, a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium közös fenntartású, országos költségvetési szerve a Belügyminiszter irányítása alatt; működése az igazságügyi szakértői szakterületek jelentős részét lefedi, szakértői állománya és tevékenységi köre jóval bővebb az orvostani-, pszichológiai-, biológiai-, toxikológiai-, genetikai- szakértők körén, bár intézményükben a legtöbb szakvéleményt ezen utóbb felsorolt szakértői területek képviselői készítik el.[20] Az NSZKK nem végez betegellátó, gyógyító-megelőző orvosi (pszichológiai, biológiai, stb) és graduális oktatási tevékenységet, bár a szakképzés gyakorlati oktatásában nagy szerepe van.
Bizonyos egészségügyi vonatkozású jogszabályok betartása - a tevékenység egészségügyi, kórház-higiénés, biológiai vonatkozásai és a kockázatminimalizálás érdekében- szintén minden orvosi- vagy biológiai szakterület és igazságügyi szakértői intézet, intézmény, cég vagy egyéni szakértő számára kötelező, melynek való megfelelés más igazságügyi szakértői területekre nem vonatkozó, többlet munkaterhelést generáló szabályrendszert jelent. Az igen bőséges és kiterjedt szabályozásból kiemelést érdemel - fontossága okán- a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló jogszabályhely, melynek igazságügyi orvostani vonatkozásai az alábbiakban foglalhatók össze:
"Élőszemély vizsgálatok esetén e rendelet, illetve az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 16. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő, az orvosi rendelőkre vonatkozó általános minimumfeltételek betartása szükséges. Az igazságügyi pszichiátria, az igazságügyi pszichológia és az egészségbiztosítási orvos-szakértés végzéséhez az orvosi vizsgálatok általános feltételeinek megfelelő helyiség biztosítása szükséges. A boncolások végzéséhez a patológiai minimumfeltételek boncolásokra vonatkozó I. ellátási szintnek megfelelő minimumfeltételek biztosítása szükséges. Kórszövettani vizsgálatok végzése tekintetében a szövettani vizsgálat szokásos feldolgozási módszerrel pa-
- 151/152 -
tológiai minimumfeltételek biztosítása indokolt"
Tágabb értelemben véve mind az Eütv, mind az abban rögzített tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő részletszabályozás betartása is kötelező az igazságügyi szakértők számára. Várhatóan az ilyen okú leterheltég az elektronikus Halottvizsgálati Bizonyítvány végleges bevezetésével és az egészségügyi adatok esetleges Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe történő kötelező feltöltésével tovább fog növekedni.
Említést érdemelnek még az intézetekben, intézményekben érvényben lévő belső folyamatleírások, eljárásrendek, igazgatói, rektori, elnöki, dékáni utasítások is, amelyek a szervezeti egység minden tagjára nézve kötelezőek és betartandók (például: Halottkezelési szabályzat, Leltárkezelési szabályzat, Oktatási szabályzatok stb.)
Az egyetemek - jellegükből adódóan- oktatással és kutatással is foglalkoznak. Ezen tevékenységre vonatkozó számtalan utasítás (a törvényektől a rektori-dékáni utasításokig) szintén kötelező érvényű a szervezeti egység tagjai részére.
A tevékenység finanszírozását, minden esetben a kirendelő hatóság, eljáró szerv végzi. A szakértő díjjegyzékkel érvényesíti a rendeletben előírt vagy előzetesen engedélyezett szakértői díjat, erről a 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről rendelkezik.
Általánosságban elmondható, hogy a kirendelők központi költségvetési szervek, így a várható költségeket az államháztartásról szóló jogszabályok szabályozása alapján kötelezettség vállalásba veszik.[21]
A szakértői tevékenység végeztével a szakértő díjjegyzéket készít -az un. hivatalból történő kirendelések alkalmával a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló rendelet alapján, mely benyújtásra kerül a kirendelő hatóságnak.[22] Polgári peres ügyben, közigazgatási- és munkajogi bírósági ügyben általános szabály szerint a szakértő a díját maga állapítja meg.
Az igazságügyi szakértői tevékenység díjazása - kivéve a magánmegbízásokat - határozat vagy végzés útján történik, amit a hatóság, bíróság, közigazgatási szerv vagy közjegyző állapít meg. A végzés meghozatalának alapját a Szaktv. és egyéb rendeletek biztosítják.
Az igazságügyi szakértőnek, az igazságügyi szakértői intézménynek, az orvostudományi képzést folytató egyetem igazságügyi orvostani intézetének, valamint azon egyéb szerveknek, amelyeket szakvélemény készítése miatt megkeresnek, az igazságügyi szakértői testületnek, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti szakértőknek szakértői tevékenységükért munkadíj és költségtérítés (összefoglalóan: szakértői díj) jár.
A szakértőnek a szakértői díját, a szakkonzultánsnak és a segédszemély-
- 152/153 -
zetnek pedig a munkadíját - külön díjjegyzékkel - be kell terjeszteniük a szakvélemény leadásakor, de legkésőbb a szakértői munka befejezése után legfeljebb 15 napon belül. A szakértői díjjegyzéknek külön részleteznie kell a munkadíjat, a költségtérítést és az ezekre vonatkozó általános forgalmi adót.
A számlával nem igazolható, de szükségszerűen felmerülő költségek (posta, telefon, irodaszer stb.) fedezésére a szakértőnek költségátalányt kell kapnia. A költségátalány a szakértő munkadíjának nem több, mint 35%-a, de legfeljebb 200 000 forint. Egyes orvos szakértői tevékenységek esetén azonban tételes költségátalányt határoz meg a törvény, aminek azonban igen körülményes a kiszámítása akkor, ha egy szakvéleményben több feladatkört is érint a kirendelés.[23]
A büntetőeljárás során és az ún. hivatalból történő kirendelések esetén a 3/1986. IM rendeletben meghatározott díjtételek az irányadóak.[24]
Mivel a szakértői tevékenység (eltérően az egészségügyi tevékenységtől) ÁFA körébe tartozik, így a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról szóló jogszabályban foglaltak maradéktalan betartására is kötelezett a kirendelt szakértő.
Vannak olyan ügytípusok (például: élő személy megvizsgálása és szakvélemény előterjesztése, elmeállapot megvizsgálása és szakvélemény előterjesztése stb.), amelyekben mind intézeti/intézményi/gazdasági társasági, mind természetes személyű igazságügyi szakértő eljárhat. Az eljáró szakértő személyét a kirendelő hatóság vagy szerv határozza meg. Ha a kirendelés az intézmény/intézet/gazdasági társaság nevére szól, akkor az intézmény vezetője jelöli ki az ügy tényleges szakértőjét annak kompetenciakörére és egyéb szempontokra (pl. intézményi leterheltég) tekintettel. A ténylegesen eljáró szakértő a szakvéleményt saját szakmai felelőssége mellett, de az intézmény vagy társaság nevében adja. Ebben az esetben az elkészült szakvéleményt ún. ellenjegyzéssel látják el, ami nem jelenti a szakvélemény tartalmának elfogadását a szervezet vezetője részéről, csupán a törvényi és formai követelményeknek való megfelelést igazolja. Az eljáró szakértő maga képviseli a készített szakvéleményt a későbbi jogi eljárásokban és köteles válaszolni a dokumentummal vagy az ügy körülményeivel kapcsolatos kérdésekre.
Ha természetes személyt rendelnek ki (ún. saját néven történő kirendelés), akkor maga a szakértő felelős a szakvélemény elkészítéséért, benyújtásáért és szükség esetén a kiegészítésre vagy válaszadásra is ő kötelezhető. Ilyen esetben nincs szükség a munkahelyi vezető ellenjegyzésére.
Az igazságügyi szakértői intézményben dolgozó szakértő és az egyetemi intézet alkalmazottja külön elbírálás alá esnek. Általában egyik szervezet alkalmazottja sem jogosult külön díjazásra, kivéve, ha a szakértő a saját nevében, munkaidőn kívül, külön megbízás alapján végzi a szakértői feladatot, és a díjat közvetlenül neki kell megfizetni. A költségek megosztásáról a szakértő és az igazságügyi szakértői intézmény külön megállapodik. Ha az "igazságügyi boncolás és szakvélemény előterjesztése vagy csontvázlelet
- 153/154 -
orvos szakértői vizsgálata" vagy "hatósági boncolás" elnevezésű szakértői tevékenységet munkaidőn kívül végzi az egyetemi intézet alkalmazottja, akkor az intézet a szakértői tevékenységért járó szakértői díjból kifizeti a munkadíjat az egyetemi intézet és a szakértő közötti megállapodás szerint.
A szakértő a szakértői díjat, a szakkonzultáns és a segédszemélyzet pedig a munkadíjat külön díjjegyzéken közli, legkésőbb a szakvélemény benyújtását követő 15 napon belül érvényesíti a kirendelőnél. A díjjegyzékben részletesen ki kell térni a munkadíjra, költségtérítésre és az ezeket terhelő általános forgalmi adóra.
Az igazságügyi szakértői tevékenység szolgáltatásnak minősül, ezért általános forgalmi adóval (ÁFA) terhelt. Az igazságügyi szakértői díj rendeletben meghatározott összege nem tartalmazza az általános forgalmi adó összegét, amelyet az igazságügyi szakértőnek a díj összege felett kell felszámítania, ha az általános forgalmi adó szabályai szerint adóköteles. Ha a szakértő az általános forgalmi adóval kapcsolatban levonási joggal rendelkezik, csak a nettó összeget kell jeleznie.
Bizonyos esetekben - nem hivatalból történő kirendelések esetén - a szakértő maga határozhatja meg a díjjegyzékben szereplő díjat, de meg kell felelnie a 3/1986 IM rendeletben meghatározott díjmegállapítási- és kifizetési szabályoknak. Ha a munkadíjat a szakvélemény elkészítésére fordított idő alapján kell meghatározni, és a szakértő a vizsgálatot nem a kirendelő jelenlétében végzi, írásos jegyzéket kell csatolnia, amely részletezi a szakértői tevékenységet és a ráfordított időt. Mivel a szakértő tevékenysége az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint gazdasági tevékenységnek minősül, külön jogszabály szerint számlát kell kiállítania, és a kirendelőnek a számla ellenében kell a díjat kifizetnie. A kirendelőnek meg kell vizsgálnia a szakértő által felszámított díj összegét és indokoltságát, beleértve a szakértői vizsgálatra és a szakvélemény elkészítésére feltüntetett időt és a letétbe vagy bizalmi őrzésbe helyezett díj összegét. Az utazással töltött időre a szakértő az utazással töltött időt számlázza. A szakértőnek jelenléti díjat és utazási költségtérítést kell kapnia a tárgyaláson való megjelenésért és az utazással töltött időért. Ha a szakértő saját gépjárművét használja, akkor csak akkor számíthat fel költséget (beleértve a parkolási díjat is), ha ahhoz a kirendelő előzetesen hozzájárult. Az utazási költségtérítést a ténylegesen megtett út alapján, a kilométerek számával és az üzemanyagár szorzatával kell meghatározni. A saját műszereik használatáért vagy az ingyenesen igénybe vett műszerekért a szakértőt nem illeti meg külön költség. Kivételes esetekben a rendeletben meghatározottnál magasabb munkadíjat is megállapíthatnak, ha a szakértő tevékenysége hosszabb tudományos vizsgálatot igényel, egyesített szakvéleményt ad, a szakvélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot hétvégén, ünnepnapon vagy 18-06 óra között végzi, vagy ha más fontos ok azt indokolja. A kivételes munkadíj felső határa az alapdíj két és félszerese lehet, de nem alkalmazható a többi tételekre (pl. költségátalány, utazási idő stb.).
- 154/155 -
A 3/1986. IM rendelet többször módosult azóta, hogy kihirdették. Az változtatások arra törekednek, hogy szabályozzák a mindennapi életben előforduló problémákat és anomáliákat. 2022. márciusig a rendelet csak a jelenlegi díjak értékének felét tartalmazta. A díjtételek 2022.03.03-tól a korábbi összeg 150%-ára emelkedtek, majd 2023.01.01-től a két évvel korábbi díjak duplájára. A bevezetett díjszabás-módosítás rengeteg extra terhet jelent(ett) a szakértők számára. A kirendelő hatóságok eltérő gyakorlatot alkalmaznak: egyesek csak a jogszabályváltozás utáni kirendeléseknél tartják megalapozottnak az emelt díjas díjjegyzékek elfogadását, míg mások az egész jogszabály hatálybalépésétől vonatkoztatják azt a díjjegyzékekre. Mivel a kirendelő hatóság végzése teremti meg a díj kifizetésének jogalapját, jogértelmezési különbségek miatt ugyanazon napon érkezett kirendelések esetében is előfordulhatnak különböző összegű szakértői díjak.[25]
A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara részére a szakértőkről szóló törvény bevezetett egy olyan új költségelemet, a kamarai költségátalányt,
Az igazságügyi szakértői tevékenység finanszírozási folyamatai intézeti szakértői tevékenység és magánszakértői tevékenység során
| szakértőtői tevékenység folyamata kirendeléstől a könyvelésig | |
| igazságügyi szakértői intézet és szakértői gazdasági társaság (2016. évi XXIX. törvény 33-34. §) | magánszakértői vélemény (2016. évi XXIX. törvény 52-53. §) |
| kirendelés: az igazságügyi szakértő eljárását megalapozó bírósági, közjegyzői, ügyészségi, rendőrségi vagy jogszabályban meghatározott más hatóság által meghozott döntés, amely minden esetben az igazságügyi szakértői tevékenység kifejtésére való felhívást tartalmazza | kirendelés: az igazságügyi szakértő eljárását megalapozó bírósági, közjegyzői, ügyészségi, rendőrségi vagy jogszabályban meghatározott más hatóság által meghozott döntés, amely minden esetben az igazságügyi szakértői tevékenység kifejtésére való felhívást tartalmazza |
| a szakértői intézet vezetője vagy a gazdasági társaságvezető tisztségviselője kijelöli a szak- vélemény elkészítésére a megfelelő kompetenciával bíró szakértő(ke)t és ezt írásban közli a kirendelő szervvel | |
| az igazságügyi szakértő a jogszabályok és a hatóság által előírt határidőket és az ügyviteli, valamint adatkezelési szabályokat megtartva elkészíti a szakértői véleményt | az igazságügyi szakértő a jogszabályok és a hatóság által előírt határidőket és az ügyviteli, valamint adatkezelési szabályokat megtartva elkészíti a szakértői véleményt |
| A szakértő a szakértői vélemény elkészítéséhez szakkonzultáns segítségét vehet igénybe. A szakkonzultáns igénybevételéhez - ha a miniszter rendelete eltérően nem rendelkezik - a szakértőnek be kell szereznie a hatóság hozzá- járulását. | A szakértő a szakértői vélemény elkészítéséhez szakkonzultáns segítségét vehet igénybe. A szakkonzultáns igénybevételéhez - ha a miniszter rendelete eltérően nem rendelkezik - a szakértőnek be kell szereznie a hatóság hozzájárulását. |
- 155/156 -
| szakértőtői tevékenység folyamata kirendeléstől a könyvelésig | |
| igazságügyi szakértői intézet és szakértői gazdasági társaság (2016. évi XXIX. törvény 33-34. §) | magánszakértői vélemény (2016. évi XXIX. törvény 52-53. §) |
| a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni a tevékenységének díját függetlenül attól, hogy a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást vagy sem | a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni a tevékenységének díját függetlenül attól, hogy a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást vagy sem |
| 2016. évi XXIX. törvény 49. § (1) Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket, ezen belül különösen az egy órára felszámítható munkadíj összegét, a tételes munkadíj összegét; tételes költségelszámolás hiányában a felszámítható költségátalány mértékét) a miniszter rendeletben határozza meg. Az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjról szóló rendelet megalkotása előtt, valamint évente legalább egy alkalommal a miniszter köteles a Kamara véleményét beszerezni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyeken kívül a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg. Ebben az esetben a szakértő köteles a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díján belül az egy órára eső munkadíja összegét, illetve tételes munkadíját megállapítani, a) a költségeit tételesen, számlával alátámasztottan igazolni vagy b) megjelölni az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló rendelet szerinti költségátalány mértékét. | 2016. évi XXIX. törvény 49. § (1) Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket, ezen belül különösen az egy órára felszámítható munka- díj összegét, a tételes munkadíj összegét; tételes költségelszámolás hiányában a felszámítható költségátalány mértékét) a miniszter rendeletben határozza meg. Az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható díjról szóló rendelet megalkotása előtt, valamint évente legalább egy alkalommal a miniszter köteles a Kamara véleményét beszerezni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyeken kívül a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg. Ebben az esetben a szakértő köteles a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díján belül az egy órára eső munkadíja összegét, illetve tételes munkadíját megállapítani, a) a költségeit tételesen, számlával alátámasztottan igazolni vagy b) megjelölni az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló rendelet szerinti költségátalány mértékét. |
| szakértő 2016. évi XXIX. törvény 51. § alapján felszámolja az 1000Ft kamarai költségátalányt, mely Áfa hatályán kívüli tétel | szakértő 2016. évi XXIX. törvény 51. § alapján felszámolja az 1000Ft kamarai költségátalányt, mely Áfa hatályán kívüli tétel |
| a hatósági engedély, mely rendelkezik a bevont szakkonzultánsról tartalmazza, milyen módon érvényesítheti a díját szakkonzultáns saját díjjegyzéket terjeszt be a kirendelőnek a kirendelt intézet egységes díjjegyzéken érvényesíti a felmerülő költségeket | a bevont szakkonzultáns minden esetben saját díjjegyzékével érvényesíti tevékenységének díját |
| a hatóság a szakértő díját - a szakértő által be- nyújtott díjjegyzék alapulvételével - a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően, de legkésőbb harminc napon belül köteles megálapítani. | a hatóság a szakértő díját - a szakértő által be- nyújtott díjjegyzék alapulvételével - a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően, de legkésőbb harminc napon belül köteles megállapítani. |
| a megállapított szakértői díj véglegessé válik | a megállapított szakértői díj véglegessé válik |
| az eljáró hatóság központosított gazdasági szerve számlabekérő formájában értesíti a szakértőt és kéri fel számla benyújtására | az eljáró hatóság központosított gazdasági szerve számlabekérő formájában értesíti a szakértőt és kéri fel számla benyújtására |
- 156/157 -
| szakértőtői tevékenység folyamata kirendeléstől a könyvelésig | |
| igazságügyi szakértői intézet és szakértői gazdasági társaság (2016. évi XXIX. törvény 33-34. §) | magánszakértői vélemény (2016. évi XXIX. törvény 52-53. §) |
| szakértői intézet ellenőrzi számlabekérőn szereplő adatokat, majd számlakérő okmányt készít saját gazdasági hivatala számára | a magánszakértő a számlabekérő, ÁFA törvény, a választott adózási és vállalkozási formájának megfelelően elkészíti a számlát és benyújtja azt a gazdasági hivatalnak |
| gazdasági hivatal a számlabekérő alapján, a hatályos adatvédelmi, adózási és egyéb jogszabályok figyelembevételével elkészíti a számlát, mely megküldésre kerül a kirendelő hatóság számára | kamarai költségátalány elkülönítése |
| térülés esetén, az intézmény főszámláján kerül könyvelésre a bevétel | térülés után, teljeskörű könyvelést követően az adózás után eredmény a szakértő bevételét képezi |
| adózási cselekmény | A kamarai költségátalányt a szakértő a negyedéves statisztikai adatszolgáltatással egyidejűleg fizeti be vagy utalja át a kamara részére |
| abban az esetben, ha szakkonzultáns díját az intézet érvényesítette a kirendelő felé, akkor elszámolási kötelezettsége keletkezik az intézetnek a szakkonzultáns irányába a szakkonzultáns érvényesítheti díját számla benyújtásával az intézet irányába bérszámfejtéssel | |
| kamarai költségátalány elkülönítése | |
| A kamarai költségátalányt a szakértő a negyedéves statisztikai adatszolgáltatással egyidejűleg fizeti be vagy utalja át a kamara részére | |
| Adózás és intézményi elvonás utáni eredmény átvezetésre kerül az intézet saját számlájára, mely felhasználható | |
Forrás: A szerző saját szerkesztése.
amely minden igazságügyi szakvéleményt terhel.[26] A szakértői díjjegyzékben szereplő kamarai költségátalányt a kirendelőnek/megbízónak kellett megfizetnie az igazságügyi szakértő részére. A kamarai költségátalány nem számított a szakértő bevételének, azt a szakértő fizette be vagy utalta tovább a Kamarának. A szakértők adminisztratív munkaterheinek csökkentése miatt feltétlenül üdvözlendő az, hogy 2025. január elsejétől a jogalkotó megszüntette a kamarai költségátalányt, és helyette bevezette a képzési hozzájárulást.
A képzési hozzájárulást a névjegyzéket vezető hatóság (Igazságügyi Minisztérium) részére kell megfizetni. A kirendelő szerv köteles a névjegyzéket vezető hatóságnak jelezni, ha részére a képzési hozzájárulást nem fizették meg. A képzési hozzájárulás nem része a szakértő bevételének, azt a kirendelő szerv átutalja a névjegyzéket vezető hatóság részére. Amennyiben a kirendelő szerv a képzési hozzájárulást nem
- 157/158 -
utalja át a névjegyzéket vezető hatóságnak, a tartozás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.[27]
Megjegyzendő, hogy ezen tételek szakértői véleményben történő feltüntetése gyakran az érintett terheltek értetlenségét is kiváltják, jogorvoslattal élve szakértői díjkiutaló végzések ellen, elhúzva ezzel is a szakértő részére történő kifizetés lehetőségét.[28]
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (84) 5 számú ajánlása az igazságszolgáltatás működését elősegítő polgári eljárásjogi irányelvekről 8. pontjában szankciókat javasol abból a célból, hogy a szakvélemények elkészítése a határidőkön belül történjen. A büntetőügyekben eljáró szakértők felelősségének rendszerét Elek igen részletes tanulmányában már bemutatta, így azzal jelen tanulmányban nem kívánok foglalkozni. Elég csupán arra utalnom, hogy a szakértői díj csökkentése, a költségek és az okozott kár megfizetésére kötelezés, valamint fegyelmi büntetések alkalmazása egyaránt az igazságügyi szakértői működést szabályozó magyar jogszabályokba is bevezetésre került.[29]
Amennyiben a vagyoni elégtétel a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről) az igazságügyi szakértők felé kerül továbbadásra, a szakértői munka olyan kockázatossá válik a jelenlegi, nem támogató környezetben, ami a szakértők más szakmába vándorlásához, illetve bizonyos típusú, nagy bonyolultságú, szakkonzultáns bevonását igénylő ügyek visszautasításához vezethet. Mindezen megállapításom nem csupán az egyéni, de az intézeti szakértés körében is valószínűsíthető.[30]
Általánosságban elmondható, hogy amennyiben egy szakértői csoport általi-, vagy több szakterületet érintő, egyesített szakvélemény elkészítését írja elő a kirendelő, a különböző jogállású szakértők és/vagy szakkonzultánsok díjjegyzékének elkészítése és a díjmegállapítás egyedi területi gyakorlata némely esetben olyan bonyolulttá teszi a folyamatot, hogy az a szakvélemény elkészítésével kapcsolatos munkaterheket a többszörösükre emelheti.
Kiemelést érdemel, hogy az egészségügyi ellátástól eltérően, tényleges jogi szabályozás alatt állnak nemcsak a szakvélemény formai elemei, de a teljes, kifizetésig vezető folyamat. Bementi oldaltól egészen a kimeneti oldalig, a kirendeléstől a számlázásig.
Csupán és kizárólag a tényleges igazságügyi szakértői feladat eredményeként megszülető szakvélemény jogi eljárásokban felhasználható érdemi eleme, az úgynevezett "Vélemény" nincs tartalmában aprólékosan szabályozva, hiszen annak végső célja az, hogy beteljesítse az igazságügyi szakértő feladatát, vagyis a hatóság kirendelése vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménynyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását.
- 158/159 -
Jelen írásmű megpróbálja a jelentősebb folyamatokra koncentrálva bemutatni az igazságügyi szakértői tevékenység formai és finanszírozási oldalát, szándékoltan nem foglalkozik a szakvélemény tartalmi elemeivel. Az igazságügyi szakértés kapcsán felmerülő díjak megállapítása, kifizetése számos jog- és egyéb szabály által meghatározott, a kivitelezése sokszor egyéni gyakorlat, "szokásjog" alapján történik a kirendelők, megbízók részéről. Az igazságügyi orvosszakértői terület működése számos, mind eljárásjogi, mind egészségügyre vonatkozó szabály által behatárolt; az e területen készült igazságügyi szakértői díjak kifizetése pedig további jogterületeket (pl.: államháztartási-, közigazgatási-, egyetemi működési-, intézményi működési-, Áfa- stb.) érintő szabályoktól sújtott.
Az irányadó jogszabályok többségének jellemzője, hogy általánosságban fogalmaznak meg elvárásokat és nem harmonizáltak a jogi keretrendszer egyéb gazdasági szabályaihoz (pl. Áfa tv.), végrehajtási utasításaik részben hiányosak, részben elavultak. A hiányzó törvényi szabályozást helyi gyakorlat által befogadott elemek színezik, ezért nem lehet országosan kiforrott és egységes gyakorlatról beszélni. Az igazságügyi orvosszakértők (és szervezeteik) számára az adminisztráció, a gazdálkodással kapcsolatos tevékenységek és a nem kellően szabályozott gyakorlat okozta viták a kifizetőhelyekkel a minőségi szakmai munkavégzés rovására mennek, továbbá a határidők szankciókkal sújtott betarthatatlanságához vezethetnek.
Javaslataim között szerepel a szakértői autonómia megtartásával, de az igazságügyi szakértés finanszírozási és egyéb adminisztrációs terheinek csökkentésével elősegíteni a szakvélemények gyorsabb elkészültét és ezáltal a rövidebb időtartamú igazságszolgáltatási folyamatot. ■
JEGYZETEK
[1] Tremmel Flórián: Bizonyítékok a büntetőeljárásban. Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2006. 129. o.
[2] Ridegh Rajmond-Olchváry-Milvus Attila: Bűnügyi nyomozástan. I. kötet. Budapest, Magyar kir. Könyvnyomda, 1936, 337. o. (A m. kir. Belügyminiszter 50.609/eln. VI-c 1936. sz. rendeletével a csendőrségnél tansegédletként rendszeresítette)
[3] Kenyeres Balázs: A törvényszéki orvostan tankönyve. A magyar törvényekre tekintettel. Budapest, Universitas könyvkiadó társaság, 1925. 11. o.
[4] Kenyeres im. 13. o.
[5] Ridegh Rajmond -Olchváry-Milvus im. 338. o.
[6] Kenyeres im. 137. o.
[7] Fogarasi K., Patonai Z., Gergely P.: Sérülések megnevezéseinek terminológiai elemzése, különös tekintettel a készülő igazságügyi módszertani levélre In: Gergely P.; Rácz K.; Borsay B.; Halasi B.; Gál A.; Varga Sz. (szerk.) Fiatal Igazságügyi Orvosszakértők Fóruma, Debrecen, 2019 : Absztrakt kötet Debrecen, Magyarország : Debreceni Egyetem ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézet (2019) 18 o.
[8] Bíró Gyula: Kriminalisztika. DE ÁJK Lícium-Art Könyvkiadó Kft. Debrecen, 2015, 233. o., Kovács G.: Igazságügyi szakértők szerepe a büntetőeljárásban. In: Benisné Győrffy Ilona (szerk.): Huszonhetedik Jogász Vándorgyűlés: Pécs, 2008, Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2008., Nogel M. A szakértői bizonyítás aktuális kérdései. Kézikönyv a szakértői tevékenységről és a szakvéleményről szakértőknek és jogászoknak. HVG-ORAC. Budapest, 2020., Nogel M.: Az igazságügyi szakértői vélemények hiteltérdemlősége a büntetőeljárásban, Doktori Értekezés Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- És Jogtudományi Kar Doktori Iskola. 2018. 110-117, 121-129, 210-217.o.
[9] Angyal Pál - Isaák Gyula: Bűnvádi perrendtartás. Gril Károly könyvkiadóvállalata, Budapest, 1941. 202. o.
[10] Nogel, 2020. im. 15. o.
- 159/160 -
[11] Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás. Complex Kiadó, Budapest, 2007, 128. o.
[12] Bartkó Róbert-Elek Balázs-Fantoly Zsanett-Herke Csongor: A büntető eljárásjog tankönyve. ORAC Kiadó, Budapest, 2024. 155. o.
[13] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 131. §
[14] https://inyr.im.gov.hu/ (2025. január. 10.)
[15] Balla L.: Szakértővel a tárgyalóteremben. In: Elek Balázs (szerk.): Az orvosszakértő a büntetőeljárásban. Debrecen, DE ÁJK, 2012. 23-33.
[16] Az igazságügyi szakérői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 16/A §
[18] Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény Szaktv. 2 § 5. pont
[19] Szaktv. 33. § és 34. §
[20] A Nemzeti Szakértői és Kutató Központról szóló 350/2016. (XI.18.) Kormányrendelet
[21] Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény alapján
[22] Érdemes utalni arra, hogy a XX. század elején is a szakértők díjazása igen neuralgikus pontja volt az orvosszakértők büntetőeljáráson belüli alkalmazásának. Még arra is külön rendelkezés volt, hogy "olyan esetben, mikor a bűnügy nem kizárólag közvádra és nem is szegénységi jogon folyik", az orvosszakértő díjának megállapítása tekintetében részben eltérő szabályokat kellett alkalmazni. Lásd Angyal - Isaák im. 205. o.
[23] Az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) és (2) bekezdés
[24] Rózsa E.: A szakértői díj megállapítása, ellenőrzése, mérséklése. Jogi Fórum. 2015.
[25] Gergely P (2023). Az igazságügyi orvosszakértői tevékenység gazdasági háttere Diplomamunka https://dea.lib.unideb.hu/items/7d2805f9-15e3-4796-8504-dbff8227cd57 (2025. 01. 10.)
[26] 2016. évi XXIX. tv Szaktv. 51. § (1) bekezdés 2024. december 31-ig hatályos szövege
[27] 2016. évi XXIX. tv Szaktv. 51. § (1) bekezdés 2025. január 01. napjától hatályos szövege
[28] például Debreceni Ítélőtábla Bf.II.555/2018/19. számú végzés, Debreceni Ítélőtábla Bpkf.II.710/2022/6. számú végzés, Debreceni Ítélőtábla Bpkf.II.6/2024/11. számú végzés
[30] A vagyoni elégtételről szóló 2021. évi XCIV. törvény
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
