A Testnevelési Egyetem (TE) és a Magyar Jogász Egylet (MJE) 2019. október 16-án közösen rendezte meg immár harmadik alkalommal Sportjogi Konferenciá(já)t. A helyszín a TE főépülete, a levezető elnök délelőtt néhai Sárközy Tamás professzor, az MJE volt elnöke, délután pedig Sterbenz Tamás, a TE általános rektorhelyettese volt. A rendezvény közel százfős hallgatósággal, tíz szakmai előadással és a HVG-ORAC Kiadó gondozásában megjelent első magyar sportjogi tankönyv (bővebben a Recenzió rovatban) bemutatásával valóban kuriózumnak számított. A konferenciát prof. Dr. Mocsai Lajos, a TE rektorának köszöntője nyitotta meg, aki méltatta a lassan hagyományossá váló tanácskozást, a szervezők együttműködését, üdvözölte a szakma képviselőit, a sportjogra nyitott közönséget és hangsúlyozta az Egyetem példaértékű hozzáállását a sportjoghoz (amelyet az önálló Sportjogi Tanszék felállítása is fémjelez), a sportjog létjogosultságát, jelentőségét és specialitását, mind a jogi szakma, mind a sportjog iránt érdeklődők számára.
E konferencia több meghatározó kérdéskör tárgyalása mellett abból a szempontból is jelentős mérföldkő volt, hogy a TE Sportjogi Tanszéke körében szervezett munkaközösség tagjai is szerepet vállaltak, így elő-adást tartott Ábrahám Attila, Fejes Péter, Horváth Gábor és Pribula László is.
Elöljáróban a napirendről annyit, hogy az felölelte a sportolói jogviszonyt érintő jogalkalmazási kérdéseken keresztül - szemléltetve a sportsérülést is - az objektív felelősség problematikáját; a jogvita rendezésének választottbírósági útját és lehetőségeit; a nemzetközi versenyek nevezési jogának és a nemzetiségnek összefüggéseit; és egy új területet érintően az e-sport jogi vonatkozásait is.
Az előadások - tartalmuk tömör összefoglalása mellett - az alábbiak szerint követték egymást:
Szabó Tünde sportért felelős államtitkár: A sérültek jogai a hazai és a nemzetközi gyakorlatban
Az élsportolók és edzőik a rájuk nehezedő nyomás hatására a kvalifikáció és az eredményesség elérése érdekében folyamatosan feszegetik saját határaikat. Gyakran nem is törődnek a kockázatokkal, az esetleges sérülésekkel vagy felülsérülésekkel, a teljesítménynövelő szerek hatásaival. Nem veszik figyelembe a következményeket, sokszor a jogi és egészségügyi szabályokat sem ismerik. A fennálló szabályzórendszer is hiányos, nem megfelelő módon kialakított. A tájékoztatásnak és a prevenciónak nagyobb hangsúlyt kell kapnia ahhoz, hogy csökkenhessen a sportolók és edzők kockázatviselése, egyúttal a tiszta és fair sport szerepe növekedhessen. Primer kutatások megerősítik, hogy az élsportolók pályafutásuk során gyakran kockáztatnak komoly sportsérüléseket a jobb eredmények elérésének reményében. A versenysport területén növekszik a sportsérülések és balesetek, így pedig a maradandó egészségkárosodások száma is. Megfelelő felvilágosítással, szakmai felkészültséggel és körültekintéssel megelőzhető lenne jelentős részük, és egyszersmind számottevően mérséklődnének a sportolóra váró hosszú távú egészségkárosodási következmények is.
A sportsérülések sportegészségügyi és sportjogi oldalának feltérképezése, kutatása középpontját képezte, különös tekintettel az ok-okozati összefüggésekre, a jogi aspektusokra, a sportszakemberekre háruló kötelezettségek és a felelősség bemutatására. A fő cél a figyelemfelhívás, a megelőzés, a kárcsökkentés és a sportsérülések tartós, maradandó következményeinek elemzése, nem pedig az eshetőleges felelős(ség) keresése, a kárpótlás hangsúlyozása és a peres jogérvényesítés megindítása.
A felelősség jelen van a jogi szabályozásban, a polgári jogi személyiségvédelem és a kártérítés sporttevékenységgel való összefüggéseiben, s külön téma az eredmények hatásmechanizmusa. A felvázolt sporttevékenységek közben bekövetkező sportsérülések kategóriái bemutatást nyertek az előadó által, kiemelten az egyes sportágak tipikus, fő veszélyforrásának, az agyrázkódásnak a szemléltetésével. Az érdeklődés homlokterét a profi boksz és az amerikai futball körüli agyrázkódásokkal kapcsolatos - concussion litigation/law - perek adták, amelyek egy része a CAS (Nemzetközi Sportdöntőbíróság) előtt folyt. A joggyakorlat a nemzetközi szervezeteknél pozitív, a prevenció és tájékoztatás irányába ható folyamatot hívott életre.
A hosszú távú sportsérülések megelőzésével kapcsolatban számos ismeret átadása megtörtént már, és javaslat fogalmazódott meg azért, hogy a sportolók a felkészülésükre és az eredményeikre koncentrálva tudjanak támogató és biztonságos környezetben versenyezni. A sportolók védelmében szükség van arra, hogy a szakszövetségek megalkossák a sportágspecifikus egészségügyi szabályzatukat, amelynek alkalmazásával jelentősen csökkenthetők a sportolók súlyos (egészségromlással járó), esetleg maradandó sérülései. A szövetségek sportágspecifikus egészségügyi szabályzatának tartalmaznia kell a sportsérülések megelőzésére, a sportegészségügyi ellátásra, valamint a sportbiztosításra vonatkozó sportági előírásokat is. "Az állami sportigazgatás számára is rendkívül fontos, hogy csökkentsük a sportolók hosszú távú, esetlegesen maradandó sérüléseinek a lehetőségét, ehhez pedig szükség van a megfelelő információk átadására, valamint a sportági szabályzatok betartására."
- 39/40 -
Horváth Gábor ügyvéd, sportválasztottbíró: A kollektív munkajog kezdetei a sportban
A kollektív szerződés szabályozhatja a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot, kötelezettséget; a felek kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) egyszerűbb és áttekinthetőbb rendelkezéseket tartalmaz jogelődjénél; az ún. kollektív munkajog szabályai a törvényben a munkaviszonyra vonatkozó szabályozást követően helyezkednek el. Kiemelkedő jelentőséggel bír az európai munkajogi normák átvétele és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében létrejött nemzetközi szerződések betartása.
A munkajog törvényi szabályozása a kollektív szerződések számára diszpozitivitást enged és meghatározó szerepet szán a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteknek a munkafeltételek alakításában. A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 8. §-ában foglalt munkavégzést szabályozó szerződések egyes tartalmi elemei az Mt.-ben foglaltaktól eltérőek, például a munkaszerződés csak határozott időtartamra köthető, de próbaidő nem köthető ki, a hivatásos sportoló munkaszüneti napokon is rendszeresen foglalkoztatható és csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet sporttevékenységgel össze nem függő további munkavégzésre irányuló jogviszonyt.
Az egyes érdekképviseleti szervezetek és az adott sportági szakszövetség munkájának összefonódása az alábbi területeket érinti: a sportolókat érintő szerződéses - főleg fizetési és átigazolási - kérdések, a Nemzeti Vitarendezési Bizottság előtti eljárások, az Igazolási és Vitarendezési Bizottság előtti eljárások és a Fegyelmi Bizottság által lefolytatott fegyelmi eljárások kérdéseiben konzultáció, a szabályzatok véleményezése, a javaslattétel. Idetartozik továbbá a nemzetközi szervezetek által előírt szerződéses minimumkövetelmények bevezetése és érvényesítése, a mintaszerződés közös kialakítása és a fogadási csalások elleni küzdelemben való együttműködés kérdésköre is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
