https://doi.org/10.59851/jk.79.07-08.3
Jelen írás azt a kérdést vizsgálja, hogy az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának 2022. június 24-én kihirdetett Dobbs v. Jackson ítélete az abortuszválasztás szövetségi védelmének megszüntetéséről milyen tanulságokat szolgáltathat a magyar jogalkotók és jogalkalmazók számára, az Alkotmánybíróság határozataira és az Alaptörvény rendelkezéseire is figyelemmel.
Tárgyszavak: életvédelem, emberi méltóság, Dobbs v. Jackson ítélet, alkotmánybírósági határozatok, Alaptörvény
The legal protection of the lives of unborn human beings represents a highly pertinent and significant issue in Hungary and elsewhere. It remains to be seen what conclusions will be drawn by the Hungarian legislature and executive authorities with respect to the decisions of the Constitutional Court of Hungary and the provisions of the Fundamental Law of Hungary?
Keywords: legal protection of the lives, Dobbs v. Jackson, Fundamental Law of Hungary, decisions of the Constitutional Court
A Jogtudományi Közlöny 2022/7-8. számában az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Legfelső Bírósága 2022. június 24-én kihirdetett Dobbs v. Jackson ítélete kapcsán felvetett, a tanulmány címében[1] is szereplő hübriszről nem beszélnék. Hasonlóképpen a magyar Alkotmánybíróság döntései kapcsán sem. Ugyanígy Zlinszky János azon tévedése, több (pl. életvédelmi) szempontból is alaptalan érvelése tekintetében sem, amely szerint az "egyházi jog sem engedi meg a méhen belüli magzat felvételét az egyházba, azaz annak megkeresztelését"[2] (lásd halálveszély esete; vö. például keresztség anyaga, kiszolgáltatása).[3] Inkább azt mondanám, hogy a taláros testület az enyhén szólva sokkal gyengébb fél teljes, azaz alkotmányjogi értelemben vett alanyi jogi védelmét a "kollízió", kölcsönös korlátozási, arányossági "követelmény", ellensúlyozás, egyensúlyozás, mérlegelés mentén - nem vállalta fel. Noha azt akár az 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mvt.) kapcsán is megtehette volna (vö. például az arányosság jóval életvédőbb követelménye[4]). A "magzat" élve születésének elmaradásánál nem tartom nagyobb tehernek, hátránynak, "az anya élethelyzetében fennálló, aránytalan áldozatot követelő körülmények"-nek[5] a gyermek viselését. Véleményem szerint a "magzat" halálához képest a gyermekvállalással járó áldozat objektíve nem aránytalan, például akkor sem, ha a gyermek bűncselekmény következtében fogant, és akkor sem, ha bármilyen mértékű fogyatékkal él. Ezzel nem vitatom, hogy nagyon sokszor szubjektíve elviselhetetlen teherről is szó van.[6]
Önellentmondásosnak tartom például azt, hogy miközben az Alkotmánybíróság alkotmányosnak minősíti a ("magzat" szempontjából fennálló) többet, azaz a "magzat" jogalanyiságának törvényhozói elismerését, a kevesebbet, például a húszhetes "magzat" jogalanyiságát, vagy az ún. "súlyos válsághelyzet" (akárcsak ellenőrizetlen formájának) alkotmányellenességét - a (teljes) jogalanyiság állítólagos törvényhozói implicit el nem ismerésére, és a testületi többség szerint ebből következő következményeire hivatkozva - nem ismeri el.
A 48/1998. (XI. 23.) AB határozatban kifejtettek szerint az állam, a törvényhozó - a "súlyos válsághelyzet" alkotmánybírósági megengedése körében értve - "nem hozhat senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz amely összeegyeztethetetlen a személyiséget meghatározó valamely lényeges meggyőződésével (Abh. 313.)".[7] A törvényhozó általi "önmeghasonlásba" vitel azonban akkor is fennáll, ha a törvényhozónak az AB határozatok szerint meg kell tiltania a művi abortuszt, mert elismerte a "magzat" jogalanyiságát. A "személyiséget meghatározó valamely lényeges meggyőződés" - "összeegyeztethetetlen"-ség - nézetem szerint nem lehet erősebb, mint a "magzat" élete. Álláspontom szerint ez akkor is igaz, ha a törvényhozó, alkotmányozó nem ismeri el a "magzat" jogalanyiságát, mert ugyanazon értékről, a "magzat", emberi lény, "egyedi emberi magzat"[8] életéről van szó, ami alapvetőbb, nagyobb érték, mint a "személyiséget meghatározó valamely lényeges meggyőződés". A "magzat" élete az önrendelkezésnek is a forrása, eredője, feltétele; a "rész" nem írja felül az "egészet" (az "egész" az élet, a "rész" például az önrendelkezés).
Véleményem szerint a "rossz", a "helytelen", az "alaptalan" akkor sem változik jóvá, joggá, ha "alkotmánynak", "alaptörvénynek" nevezett aktusba - írásba - foglalják; a mérce a "láthatatlan alkotmány"; az alkotmány, a törvény, a jog tartalma - fogalmilag - az igazság, a jó. Álláspontom szerint az, ami nem igazságos, nem jó, nem képez jogot.
- 346/347 -
Ugyanígy, megítélésem szerint például az is önellentmondás, hogy: "a magzati élet alkotmányos védelemben részesülésével" "szemben a nő önrendelkezési joga a terhesség megszakítására csak akkor érvényesülhet, ha a gyermek kihordása az anya számára a terhesség kihordásával együtt járó terheket meghaladó, olyan rendkívüli nehézségekkel jár, amelyek az elvárható áldozat határát meghaladják".[9] Ugyanarról az életről van szó akkor is, amikor a törvényhozó a "magzat" jogalanyiságát elismeri, és akkor is, amikor nem ismeri el azt, ugyanazok a "rendkívüli nehézségek" (például a mélyszegénység) mindkét esetben fennállnak. A művi abortusz - a kifejtett okok miatt - akkor is alkotmányellenes, ha a törvényhozó a "magzat" jogalanyiságát nem ismeri el és a "rendkívüli nehézségek" az "elvárható áldozat határát meghaladják": az alkotmányos érték ugyanaz, mint amikor a törvényhozó a "magzat" jogalanyiságát elismeri.
Elismerni azt lehet, ami létezik, ami van (erről az alkotmánymagyarázatok is - természetjogiasan - tanúskodnak),[10] az pedig, hogy nem ismerik el azt, ami van, inkább túlzott, elfogadhatatlan "óvatosság", mint "hübrisz", az USA-ban, Magyarországon egyaránt. Senki sem volt más születése előtt, mint ember (vö. például "egyedi emberi magzat");[11] erre példa az akár hat hónaposan élve született és az akár kilenc hónaposan még meg nem született élő emberek sokasága. Azt az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy ha a törvényhozó elismeri a "magzat" jogalanyiságát, akkor a "magzatok" közötti különbségtételnek - az AB határozatokban említettek szerint - nincsen helye. Tehát, ha például a hat hónaposan élve született ember - helyesen - alkotmányjogilag is jogalany, akkor például a kilenc hónaposan még meg nem született élő "magzat", aki akár egészségesebb, kevésbé károsodott, vajon miért ne lenne jogalany?[12] A "tolófájdalmak" megindulása, az élve születés, a "köldökzsinór elvágása" a jogalanyiság elismerése vonatkozásában nézetem szerint önkényes, jogellenes, alkotmányellenes, alaptörvény-ellenes határvonal. Az objektíve észszerű, a józan észnek megfelelő, a logikus - véleményem szerint - az, hogy például a kilenc hónaposan még meg nem született élő "magzat" is jogalany (alkotmányjogi értelemben is), és miután a különbségtételnek - az említettek szerint - nincsen helye, alapja, a művi abortusz a "magzat" tizenkét hetes életkora előtt is alkotmány-, alaptörvény-ellenes. A "forrás" - szemben Ádám Antal idézett párhuzamos véleményével - fordítva áll: a megszületett ember élete és jogalanyisága, joga, jogosultsága a "magzat" életéből, jogalanyiságából, jogából, jogosultságából "forrásozik", "származik".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
