Fayer László 1842. június 2-án született Kecskeméten kereskedő családban, Feuer Eliás/Illés és Schwarz Regina gyermekeként. (A vezetéknév írása az 1870-es évek elejéig váltakozott, volt Feuer, Fájer, Feyer is.)1
Életének első két évtizede szülővárosában telt, elemi és középiskolai tanulmányait itt végezte. A szülőföld hatása végigkísérte, mert mint egy későbbi professzortársa mondta: "Nem hiában született Kecskeméten, már a stílusa is elárulta, hogy Kecskemétről került ide."2
Fayer életét alapvetően meghatározta, hogy gyermekkori súlyos balesete miatt évekig ágyban fekvő beteg volt, ezért az ekkor szerzett tapasztalatai tették a mindenkori szenvedők, kiszolgáltatottak ügye iránt fogékonnyá és megértővé.
Tanulmányait 1856-1861-ben a piarista gimnáziumban, 1861-1864 között pedig a református kollégium bölcsészeti tanfolyamán végezte. A naplóbejegyzések szerint "kitűnő felfogású, igen jó előadású, értelmes" tanuló volt, aki már ekkor bontogatta szárnyait a tudomány területén is, hiszen az 1863/64-es tanévben díjazott lett a "bölcsészettan" jelentőségéről írott pálya-művével.3
Az érettségi után a pesti egyetem jogi karán tanult 1864- 1870 között, ahol nagy hatást tett rá professzora, a kor legjelentősebb büntetőjogásza, a későbbi igazságügy-miniszter, Pauler Tivadar.
Fayer tanulmányai alatt kenyérkeresésre használta Kecskeméten szerzett gyorsírási ismereteit, mivel 1865- ben az országgyűlés gyorsírója lett, amelynek két évtizedig eleget is tett. (A gyorsírással tudományosan is foglalkozott, több tanulmánya jelent meg e területen, 1866- 1867-ben szerkesztette a "Gyorsírási Évkönyv", 1870-ben pedig a "Gyorsírászati Lapok" című kiadványokat.) Gyorsíróként ismerte meg a "haza bölcsét", Deák Ferencet is, akinek egyik főművét, az 1843/44-es büntetőtörvény javaslatot egész életén át csodálta és népszerűsítette.
Fayer az egyetemet az akkor még nem általános doktori cím megszerzésével fejezte be.
* * *
Fayer László abban az időben kezdett jogtudománnyal és jogirodalommal foglalkozni, amikor Magyarországon elkezdődött a modern polgári jogrendszer és igazságügyi szervezet kiépítése. Abból a munkából, amely a büntető anyagi és eljárási jog kod-ifikációjához, annak javításához, az igazságszolgáltatás működésének kialakításához, a magyar jogi oktatás megújításához és a jogászság megszervezéséhez vezetet, Fayer alaposan kivette részét a következő évtizedekben. Ehhez segítséget nyújtott széles körű nyelvismerete, amely lehetővé tette számára, hogy megismerje és hasznosítsa kora európai jogtudományának eredményeit.
A pályafutása során megjelent szakcikkei, tanulmányai, tankönyvei, összeállításai befolyásolták kora jogéletét, hatást gyakoroltak a jogalkotásra, jogalkalmazásra, illetve szervező munkája gyümölcseként megváltozott a büntetőjog oktatása, és tartalommal töltődött ki a jogászság közösségi élete.
* * *
Fayer László a közéletben 1870-ben jelent meg, amikor másokkal együtt megalapította és szerkesztette a refomkori előd nevét felvevő "Magyar Themis" című folyóiratot. A lap jellegét meghatározta, hogy éveken keresztül az akkor létrehozott és a hazai jogászságot első ízben összefogó Magyar Jogászgyűlés sajtóorgánuma is volt, amelynek kérdéseivel (előkészítés, viták, határozatok), továbbá a kodifikáció irányával, a joggyakorlat problémáival foglalkozott. E lap már Fayer kizárólagos szerkesztősége alatt 1880-ban beleolvadt a kor egyik legszínvonalasabb, hasonló szellemiségű folyóiratába, a Jogtudományi Közlönybe. Fayer a további negyedszázadban e lapnak főmunkatársa, majd felelős szerkesztője, illetve egyik legtermékenyebb szerzője volt.4 írásai megjelentek a kor más jogi folyóirataiban, pl. A Jog, Ügyvédek Lapja, Büntető Jog Tára hasábjain is.
Kor- és pályatársának, Edvi Illés Károlynak az értékelése szerint a "halálbüntetés eltörlése, a büntetés minimumának mellőzése, a börtönrendszer javítása, az esküdtszék behozatalának sürgetése, a vádelvre alapított bűnvádi perben a védelem szabadságának s az egyéni szabadságnak biztosítása voltak azok a főtárgyak", amelyekkel Fayer cikkeiben foglalkozott.5
* * *
Fayer László oktatói pályájának kezdetét a pesti egyetem jogi karán magántanári képesítése végett 1874-ben "A német bűnvádi eljárás javaslatának alapelvei" címmel készített dolgozata jelentette, amelynek sikeres megvédése után bekapcsolódott a büntetőjog anyagi és eljárási ismereteinek tanításába.
Ő volt az első a hazai jogi oktatásban, aki az anyagi jog mellett önálló tantárgyként tanította a korábban teljesen elhanyagolt büntető perjogot. A büntetőjog oktatását gyakorlatiassá tette, mert 1883-ban bevezette a szemináriumok tartását. Mint írta, "a positiv törvény elsajátítása, szellemének átértése, a jogi műnyelv használatának begyakorlása a szeminariális keretben kiválólag elérhető, s a mellett a szeminarium igen jó szónoklati iskola is egyszersmind".6
Hallgatói visszaemlékezés szerint "az előadáson mondottak a szemináriumban lettek közelebbről megbeszélve és megvitatva, s a szemináriumban tárgyalt esetek, melyeknek bűnügyi tárgyalás alakjában való megbeszélésével a bűnvádi perrendtartás gyakorlati alkalmazásába vezette be hallgatóit, gyakran a büntetőjogtudomány legnehezebb elméleti problémáira hívták fel a résztvevők figyelmét".7
A jurátusok okulására "Bűnügyi esetek szemináriumi használatra" címmel gyűjteményt (1888, 1893) is készített: az ebben szereplő több száz példa átfogta szinte az összes tényállást. A büntetőjog valóságát hozta közel hallgatóihoz azzal is, hogy rendszeresen börtönlátogatásokra vitte őket.
Alapvetően oktatási célból készültek könyvei is, így az először 1885-ben kiadott "Bűnvádi eljárás a törvényszékek előtt", amit további kiadások követtek az eljárási jog fejlődésének megfelelően. Az újabb kiadások "A magyar bűnvádi eljárás mai érvényében" (1887), majd az 1896-os kodifikáció után "A magyar bűnvádi perrendtartás vezérfonala" (1899, 1905) címmel jelentek meg.
Fayer volt az első, aki a Csemegi-kódex-szel létrehozott modern jog tankönyvét a jogalkalmazás tapasztalataira is figyelemmel megírta: 1895-ben jelent meg "A magyar büntetőjog kézikönyve", amit 1900-ban és 1905-ben követtek az újabb, átdolgozott kiadások.
Műve előszavában kifejtette, hogy könyvében módszertani okokból szándékosan eltért az addig megszokott német eredetű, elvi jellegű tudományos felépítéstől, mert az oktatás során is "a tételes jogból kell kiindulnunk, annak talaján megmaradnunk. Mindazon tanokat, melyek a büntetőjogot dominálják, ezen jogból kell lehetőleg kifejtenünk ... Oda kell hatni, hogy az elmélet és a gyakorlat közt ne támadjon ellentét".8
Finkey Ferenc szerint "ez a rendkívül tiszta, világos styllel írt, a bírói gyakorlatban felmerült tanulságos bűnügyek ügyes beszövésével élénkített szép munkája is rendkívül népszerűvé lett".9
Az oktatás terén szerzett érdemeiért 1886-ban rendkívüli tanári címet nyert.
A kiváló oktatói hírt szerzett Fayert a következő években meghívta tanszékvezető professzorának a pozsonyi jogakadémia, majd a kolozsvári egyetem is, de ő, főképpen jogirodalmi, szervezői tevékenysége miatt, nem akart a fővárosból távozni.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
