https://doi.org/10.51784/FI.2023.2-4.4
A hibás termékek miatt testi sérülést vagy vagyoni kárt szenvedett személyek kártérítésére egységes uniós szabályozási rendszer kialakítása indult meg[1] az Európai Unióban (a továbbiakban: EU), amelynek kapcsán az Európai Bizottság egy, a hibás termékekért való felelősségről szóló irányelvjavaslatot[2] (a továbbiakban: irányelvjavaslat) dolgozott ki. Megállapíthatjuk, hogy hazánk elkötelezett a termékbiztonsági szabályok korszerűsítése mellett, az "intelligens termékek" és mesterséges intelligencia egyre növekvő térnyerése pedig a nemzeti jogrendben kialakított felelősségi rendszer harmonizálását, kiegészítését indokolhatja. Ezen elköteleződés összhangban áll az uniós belső piac hatékony működésével, az áruk szabad mozgását és a piaci szereplők közötti torzulásmentes versenyt, illetve a fogyasztók egészségének és javainak magas szintű védelmét meghatározó európai célkitűzésekkel.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája[3] szerint valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét, ami összhangban áll a hibás termékek miatti testi sérülés kapcsán a hiba elkerülésére, megelőzésére - ha pedig a testi sérülés létrejött - megfelelő kompenzálására vonatkozó szabályrendszer kialakításával.
Magyarország Alaptörvényének értelmében mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.[4] Az említett alapvető jogot biztosítva Magyarország törekszik olyan szabályrendszer kialakítására, amely átlátható felelősségi keretet biztosít azon károsultak számára, akiknél valamely termék hibája kapcsán halál, testi sérülés vagy egészségkárosodás mint kár következett be.
A hibás termékekért való felelősség másodlagos jogforrásban, irányelvi szinten történő szabályozása nem új keletű az EU-ban, elsőként a 85/374/EGK tanácsi irányelv[5] (a továbbiakban: 85/374/EGK tanácsi irányelv) iktatta normába. Az említett uniós jogi aktus volt az első, amely polgári jogi szabályok harmonizálása által jelentős magánjogi hatást gyakorolt a kontinensre.[6] A jogintézmény 1993-ban a magyar jog-rendben[7] is megjelent, több mint tíz évvel az uniós csatlakozásunk előtt. A hivatkozott törvényt hatályon kívül helyezte[8] a nemzeti jogalkotó, így az közösségi szabályoknak való megfelelést[9] 2014. március 15-től a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) termékfelelősségre vonatkozó rendelkezései biztosítják, azonban a jogintézmény kapcsán megállapítható, hogy az első 20 évében nem vált széles körben ismertté.[10] A Ptk. kodifikációja során kérdéses volt, hogy a termékfelelősségi szabályokat a Ptk.-ba kell-e inkorporálni vagy külön jogszabályt kell inkább - lex specialis jelleggel - megalkotni,[11] amely kérdés az új irányelv implementálása során is felmerülhet. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség körében a Ptk. hármas célt követett, amelyek közül az egyik volt törvénybe integrálni a hatályos jogban külön törvényekben szabályozott, de a Ptk.-ba illeszthető felelősségi alakzatokat, és amelynek eredményeként került a kódexbe a termékfelelősség is. Hazánk hatékony felelősségi rendszert dolgozott ki a Ptk.-ban a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre, amelynek egyik speciális alakzata a leírtak alapján a termékfelelősség[12] tényállása.
- 24/25 -
Fontosnak tartom elhatárolni a termékfelelősséget a termékszavatosságtól,[13] amely, noha áttörve a kötelem relatív szerkezetét, a hibás teljesítés egyik jogkövetkezményeként szerződésszegéssel okozott kártérítési jogosultságot alapoz meg, míg a termékfelelősség szerződésen kívül okozott kártérítési felelősséget jelent. A jogintézmény elhatárolandó a veszélyes üzemi felelősségtől is.[14] Mádl Ferenc hosszasan kutatta a "deliktuális" felelősség történeti alakulását.[15]
Az európai uniós jogalkotás egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a tagállamok teljes körű és megfelelő kártérítést biztosítsanak a hibás termék által okozott károk károsultjai részére. A termékfelelősségi szabályok közvetlen kapcsolatot teremtenek a károsult és a gyártó között, a felelősséget oda telepítik, ahol a hiba oka ténylegesen keletkezett,[16] mögöttes rendelkezéseit a Ptk. kártérítési felelősségre vonatkozó általános és közös szabályai[17] rendezik. A Ptk. szerződésen kívül okozott károkért való felelősségi rendszerének általános szabályai megállapítják, hogy a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni, amelynek körében a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket kell érteni.[18] Ez alapján Magyarország már most is megfelel az EU azon törekvésének, amely a teljes körű és megfelelő kártérítési kötelezettséget előírja; fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hibás termékekért való felelősség valójában csak a személyi sérülések kapcsán alapoz meg teljes kártérítési kötelezettséget, mivel a hibás termék kárára nem terjed ki sem a Ptk., sem az irányelvjavaslat hatálya. Az irányelvjavaslat maximum-harmonizációt[19] vár majd el a tagállamoktól, ami a rendelkezések teljes átültetését követeli meg, de "csak" az irányelv hatályán belül. Mindez tehát nem zárja ki, hogy a tagállamok kiegészítő szabályozást vezessenek be. Megjegyzendő, hogy már a 85/374/EGK tanácsi irányelv is maximális harmonizációt (maximumharmonizáció) várt el a tagállamoktól, amit az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU bíróság) több döntésében[20] is megállapított. Mindez azt jelenti, hogy a tagállamok nem határozhatnak meg eltérő felelősségi rendszert a termékfelelősség szabályai alá tartozó tényállásokra például a gyártó kimentésének megnehezítése, vagy a károsultak (fogyasztók) számára kedvezőbb kártérítési szabályok alkalmazása révén.[21] Menyhárd Attila hívja fel rá a figyelmet, hogy ha egy történeti tényállás a veszélyes üzemi felelősség törvényi tényállásba is illeszkedne a termékfelelősség mellett, akkor sem alkalmazhatóak rá ezen szabályok, mivel a veszélyes üzemi felelősségnél szigorúbb kimentési rendelkezések érvényesülnek.[22] E gondolat összhangban áll a kifejtettekkel. Fontos megállapítani, hogy az uniós irányelvjavaslat személyi hatálya nemcsak a fogyasztókra, hanem a természetes személyekre[23] is kiterjed, a jogi személyekre pedig nem, de kialakítható olyan kiegészítő szabályozás az említettek szerint, amely a jogi személyeket is potenciális károsultként jelöli meg, hiszen e kiegészítés nem "sérti" a javaslat maximumharmonizációt előíró rendelkezését. Egyértelmű újdonságot jelent, hogy bizonyos feltételek bekövetkezése esetén az online platform szolgáltatójának a felelősségét is megállapítja az irányelvjavaslat.[24]
Az Európai Bizottság az anyagi jogi szabályok kialakítása mellett eljárásjogi garanciát is biztosítana a potenciális károsultak részére, amelyeket a termék hibáját kimondó vélelmek formájában fogalmazott meg. E vélelmekkel kapcsolatban a legfőbb gondot az jelentheti majd a szabályozás kialakítása során, hogy kizárólag az egyik fél vagy kizárólag a bíróság megállapításaitól teszik függővé a vélelem beállását, illetve a bizonyítási teher megfordulását idézik elő (lásd később). Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.[25] A tisztességes eljáráshoz való jog megfelelő érvényesülése érdekében elsődleges szempont ezek alapján, hogy mennyire felelnek meg ezen vélelmek az Alaptörvényben biztosított garanciáknak, hiszen az irányelvet átültető jogszabály sem lehet majd ellentétes az Alaptörvénnyel.[26]
A hatályos szabályozás szerint minden ingó dolog terméknek minősül akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált.[27] Kimondható a contrario tehát, hogy a termék fogalmába így nem tartozik bele az ingatlan, valamint a dolog tartozéka[28] sem. A termék fogalmának "újító" szándékához kapcsolódik, hogy a 85/374/EGK tanácsi irányelv több évtizede alkotott fogalommeghatározásait és fogalmait a modernkori digitális gazdaságban és körforgásos gazdaságban előállított termékekre már nehezen lehet alkalmazni. A termék fogalma a villamos energiát is magában foglalja,[29] ami a Ptk. alapján az ingó dolog kiterjesztő értelmezéséből is következik,[30] és abból levezethető, így külön nem mondta ki a jogalkotó a Ptk. 6:551. §-ában.
- 25/26 -
A XXI. század egészen új, a jog számára nem mindig kellőképpen definiált, és szabályozási kihívásokat jelentő újdonságokat hozott magával (például a mesterséges intelligenciát, az önvezető járműveket, drónokat, "okosotthon"-rendszereket, illetve az említettek működéséhez szükséges szoftvereket, azok frissítéseivel és fejlesztéseivel együtt), amelyek kapcsán uniós jogalkotási törekvések indultak meg. Fontos megjegyezni, hogy a szolgáltatás nem minősül terméknek a 85/374/EGK tanácsi irányelv és a Ptk. alapján, de az Európai Bizottság a számítógép-alkatrészeket egyértelműen terméknek tekinti, a számítógépes programokat pedig kiterjesztő értelmezés által, informatikai javakként vonta be a termék fogalmi kategóriájába.[31] Az irányelvjavaslat nem határozza meg a szoftver, a frissítés vagy a fejlesztés fogalmait. A (12) preambulumbekezdés szerint a szoftverek attól függetlenül terméknek minősülnek, hogy a szoftvert eszközön tárolják-e, vagy felhőalapú technológiákon keresztül férnek-e hozzá, azonban a szoftver forráskódja nem minősül terméknek, mivel az csupán információ. A (13) preambulumbekezdés alapján az irányelvjavaslat nem alkalmazandó a nem kereskedelmi tevékenység során kifejlesztett vagy rendelkezésre bocsátott szabad és nyílt forráskódú szoftverekre. Így kimondhatjuk, hogy az irányelvjavaslat - bizonyos kivételekkel - expressis verbis terméknek tekinti a szoftvereket is, ami vélhetően lezárja e körben a régóta fennálló szakirodalmi vitát.[32]
Egy előzetes döntéshozatali ügyben megjelent bírósági ítélet[33] megállapította, hogy a hibás termék fogalmát egy nyomtatott napilap példányára nem lehet kiterjesztően értelmezni annak ellenére sem, hogy a nyomtatott napilap egyik példányában megjelent cikkben leírtak betartása kárt okozott a napilap olvasójának. A főtanácsnoki indítvány arra a tényre is rámutat, hogy - a már említettek szerint - a szolgáltatás nem tartozik a termék fogalmi kategóriájába, bár a technológia fejlődése egyre nehezebbé teszi a termék és a szolgáltatás közötti határvonal meghúzását.[34] Érdekes példát jelent továbbá a főtanácsnoki indítványban, hogy a kezelőorvosnak a hibás orvosi tanácsért és nem a termékfelelősségi szabályok szerint áll be az objektív kártérítési felelőssége azon az alapon, hogy az általa megfogalmazott tanácsot tartalmazó papír aláírójaként a végtermék gyártójának minősül.[35] Végső soron az ítélet rávilágít arra, hogy egy újságban adott helytelen tanács által okozott személyi sérülésért vagy dologi kárért való objektív felelősség megállapítása nemcsak a 85/374/EGK tanácsi irányelv célkitűzéseivel lenne ellentétes, de a sajtó szabadságára nézve is sérelmesen hathat. Azt persze nem zárja ki a magyar jogrend, hogy a károsult a szerződésen kívüli károkozás általános szabályai szerint kártérítést,[36] a személyiségi jogi jogsértés miatt pedig sérelemdíjat követeljen, ha a bemutatotthoz hasonló tényállás valósulna meg. Álláspontom szerint a szoftverek, valamint azok frissítései és fejlesztései kapcsán elgondolkodtató az ítélet azon megállapítása, amely szerint "[a] 85/374 irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy megállapítható a hibás termékekért való felelősség olyan szolgáltatás által okozott károkért, amelynek a termék csak fizikai hordozója".[37] A bemutatott eset jól szemlélteti, hogyan is érdemes vizsgálni a termék fogalmi kategóriáját.
A szoftverek, frissítések és fejlesztések kapcsán fontos utalni arra, hogy az irányelvjavaslat szerint[38] valamely termék nem tekinthető hibásnak kizárólag amiatt, hogy egy jobb terméket - ideértve a termék frissítését vagy fejlesztését is - már forgalomba hoztak, vagy használatba vettek, vagy később forgalomba hoznak vagy használatba vesznek. E szabálynak a magyar Ptk.-ban kialakított megfelelője szerint a terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba.[39] Kérdésként merül fel, kimondható-e egyértelműen egy adott termék (például szoftver) kapcsán, hogy nem tekinthetjük azt hibásnak kizárólag amiatt, mert egy újabb frissítését hozták később forgalomba, ugyanis szoftver esetében a frissítés jelentheti új funkció kialakítását, jelenthet egy teljesen új terméket, de egy hiba javítását, vagy akár új hiba beépítését is. Így a frissítés jellegét a termékkategória és a frissítés oka is erőteljesen befolyásolhatja. (Köztudott továbbá, hogy a szoftverekhez tartozó biztonsági frissítések jellemzően ingyenesek, amelyekkel kapcsolatban vállalja a gyártó, hogy azokkal meghatározott ideig ellátja az adott terméket.) Ennek alapján tehát a fő kérdés az, hogy valóban nem tekinthető-e egy szoftver hibásnak abban az esetben, ha a javító frissítését később forgalomba hozzák, amivel a gyártó tulajdonképpen elismeri, hogy az "alaptermék" hibás volt a piacra bocsátásakor.
A termék fogalmával szoros kapcsolatban áll a termékkár fogalma,[40] amelyet a jogalkotó kettébontva szabályozott a hatályos Ptk.-ban, így egyrészt a halál, testi sérülés vagy egészségkárosodás miatt bekövetkezett olyan kárt jelenti (személyi kár), amelyet a hibás termék okozott, másrészt az egyéb vagyoni kárt (más dologban okozott kárt, vagyis dologi kárt).[41] A kár fogalmának distinkciója a kártérítés kapcsán nyer jelentőséget, mivel az első eset teljes kártérítésre ad lehetőséget, míg az egyéb vagyoni károk kapcsán a gyártót csak a más dologban okozott tényleges kár kapcsán terheli kártérítési kötelezettség, így az elmaradt vagyoni előny nem követelhető,[42] továbbá értékhatártól (500 euró) és feltételtől (magánfogyasztás,
- 26/27 -
magánhasználat) is függ a kártérítés mértéke.[43] E szabályozáson változtat koncepcionális jelleggel az EU, és eltörli az 500 eurós értékhatárt. Az Európai Bizottság szándékai szerint a haláleseten és a személyi sérülésen felül a lelki egészség (pszichológiai integritás) orvosilag elismert károsodása is kártérítést alapozhat meg a jövőben.[44] A mentális egészség védelme egy előzetes döntéshozatali ügy[45] kapcsán került az EU bíróság látókörébe, amely szerint a pszichés sérülés a testi sérüléssel azonos kártérítési jogosultságot alapoz meg, ha a sérelmet szenvedett fél (vagyis a károsult) bizonyítja a lelki épségének olyan súlyos vagy intenzív sérelmét, amely az általános egészségi állapotát befolyásolja, és amely orvosi kezelés nélkül nem enyhül.[46] Az irányelvjavaslatban szabályozni szándékozott kárnak szintén orvosilag igazolhatónak kell lennie, vagyis legalább orvosi végzettséggel rendelkező személynek kell azt megállapítania. Így a depresszió enyhébb foka, a szomorúság vagy más lelki tényezők vélhetően nem alapoznak majd meg kártérítési igényt. A magyar szabályozás a nem vagyoni sérelem reparálására a sérelemdíj[47] jogintézményét vezette be. A Fővárosi Ítélőtábla egyértelművé tette, hogy szerződéses jogviszonyban a szerződésszegésből fakadó bosszúság, aggodalmaskodás nem alapoz meg sérelemdíjat.[48]
A tekintetben nincs változás a termékfekelősség szabályozásában, hogy a polgári jogban ismert úgynevezett "tapadó kárra", vagyis a hibás termék károsodására nem vonatkozik majd a termékfelelősség tényállása a jövőben sem, csupán a hibás termék által okozott "következménykárokra". Egy példával szemléltetve, ha egy hibás televíziókészülék felrobban, tapadó kárnak minősül a hibátlan televízió hiánya, a lakásban és annak berendezési, felszerelési tárgyaiban bekövetkezett kár pedig a következménykár.[49] A károsultat mindez azonban nem zárja el más jogcímen, például termékszavatosság[50] útján az igényérvényesítés lehetőségétől. E szabályozás összhangban áll a magyar bírói gyakorlattal is.[51]
A gyártó fogalmi körének kiterjesztése az irányelvjavaslat egyik központi eleme, amely egy új fogalommal, a gazdasági szereplő[52] gyűjtőfogalmával határozza meg a hibás termékekért való felelősök körét.
Gazdasági szereplőnek minősül az irányelvjavaslat szerint
- valamely termék vagy alkotóelem gyártója,
- kapcsolódó szolgáltatás nyújtója,
- a gyártó meghatalmazott képviselője,
- az importőr,
- a logisztikai szolgáltató, és
- a forgalmazó.
A gyártó fogalmánál az angol szöveg szerint egy új kifejezést "választott" az uniós jogalkotó, mégpedig a korábbi "Producer"[53] helyett a "manufacturer"-t,[54] amely vélhetően egy tudatos lépés az Európai Bizottság részéről, deklarálva, hogy a manufaktúra szerinti gyártói szóhasználat "közelebb áll" a készített (gyártott) termékhez, mint a tömegtermelést hangsúlyozó "producer" kifejezés.
Az EU bíróság kimondta, hogy főszabály szerint a gyártó a felelős, az importőr és a szállító pedig csak bizonyos esetekben felel a kárért.[55] Elsősorban ugyan a gyártó felelősségét állapítja meg az irányelvjavaslat is, de a többi szereplő definiálása azért kiemelten fontos, mert a gyártó hiányában a felelősség rájuk "száll át".[56] Hasonló szabályokról rendelkezik a hatályos Ptk. is,[57] azonban az irányelvjavaslat az unión kívüli székhellyel rendelkező gyártó esetén más szereplőket (meghatalmazott képviselő, az importőr, logisztikai szolgáltató)[58] tesz felelőssé a hibás termék által okozott kárért. Ezek alapján az említett szabályozás által akár egy ázsiai gyártó hibás terméke által okozott kártérítési keresetnek is lehet potenciális alperese. Érdekes elméleti kérdést vet fel, hogy ha a károsult közvetlenül a gyártótól vásárolta a hibás terméket, akkor a " non-cumul" szabály értelmében csak "kontraktuális" alapon érvényesítheti-e igényét.[59] A Ptk. nagykommentárja megadja e kérdésre a választ, mivel a termékfelelősség tényállása a szerződéses viszonyt (kötelem zárt, kétszemélyes struktúráját) "áttöri",[60] továbbá a termékfelelősség szabályai a közösségi jog nemzeti jogi implementációját tartalmazzák, amely a maximumharmonizáció jegyében született, s így e szabályokat a "non-cumul" szabály nemzeti rendelkezései sem írhatják felül.[61]
Ha a gyártó (vagy az alkotóelem gyártója) nem azonosítható, vagy az EU-n kívül rendelkezik székhellyel, és a korábbi szereplők sem vonhatóak felelősségre, a termék minden egyes fogalmazójára vonatkozik meghatározott feltételekkel - a kártérítési felelősség.[62] Fontos megállapítást tesz a korábban említett uniós előzetes döntéshozatali ügyben született bírósági döntés, amely szerint "[a] szolgáltatók és a késztermékek gyártóinakfelelőssége két külön felelősségi rendszert alkot, mivel a szolgáltatók tevékenysége nem hasonlítható a gyártók, az importőrök és a szállítók tevékenységéhez".[63] A Kúria egy pb-gázpalackkal összefüggő alapügy felülvizsgálati döntésében[64] mutatott rá a gyártó és a forgalmazó közötti felelősségi kérdésekre, amelyek a hatályos joganyagban[65] is megjelennek és e szabályoktól
- 27/28 -
az irányelvjavaslat sem tér el lényegesen a jövőben.[66] Megállapítható tehát, hogy a forgalmazó felelőssége másodlagos és fel-tételes.[67]
Fűthető ágybetétek okozta égési sérülések kapcsán állapította meg szintén az EU bírósága, hogy az alapügy alperese mint egészségügyi szolgáltató (és mint a termék használója) nem tartozik a 85/374/EGK tanácsi irányelv hatálya alá,[68] vagyis nem feleltethető meg egyik szereplőnek (gyártó, importőr, forgalmazó stb.) sem. Mindez persze nem zárja ki, sőt, nem is gátolja a gyártói felelősségi rendszer hatékony érvényesülését abban az esetben, ha a tagállamok olyan szabályozást alakítanak ki, amely a kórházi ellátásokat igénybe vevő károsultnak az ilyen ellátások keretében hibás termék használatával kárt okozó szolgáltatásnyújtó vétkesség nélküli felelősségét írják elő,[69] de fenn kell, hogy maradjon annak a lehetősége, hogy a károsult és a szolgáltató a 85/374/EGK tanácsi irányelv alapján hivatkozhasson a gyártó felelősségére, amennyiben az irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Az eset azt is jól szemlélteti, hogy a tagállamok kiegészítő szabályokat hozhatnak majd létre nemzeti jogrendjükben az irányelvjavaslathoz képest.[70]
A környezetjog innovatív irányának számító körforgásos gazdaságot szem előtt tartó rendelkezést jelent, hogy a hibás alkotóelem gyártója is felelősségre vonható, ha a termék hibáját az említett alkotóelem okozta.[71] E körben a károsult (potenciális felperes) igényérvényesítési lehetősége növekszik, mivel vélhetően dönthet majd arról a jövőben, hogy a termék vagy a hibás alkotóelem gyártója ellen él kártérítési igénnyel. Ha pedig a gyártó ellen indít pert a károsult, a hatályos szabályozás is egyértelművé teszi, hogy a gyártó nem mentesül a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrejátszhatott. E szabály azonban nem zárja ki, hogy a gyártó e harmadik személlyel szemben "fellépjen".[72]
A hatályos szabályozás egyértelműen fogalmaz: A termék hibáját a károsultnak kell bizonyítania.[73] A termékfelelősség olyan objektív felelősségi törvényi tényállást jelent a Ptk.-ban, amely kapcsán a felelősséget nem a felróhatóság, hanem a károkozás ténye alapozza meg.[74] (Így a károkozó a speciális szabályok[75] szerint, és nem a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség "egymondatos" mentesülési tényállása[76] szerint "szabadul" a kötelemből.) Az objektív felelősség súlyosabb terhet jelent a gyártó számára, mint a hagyományos felelősségi rendszer.[77] A tagállamok pedig nem határozhattak (és a jövőben sem határozhatnak) meg szigorúbb kimentési szabályokat, mint a 85/374/EGK tanácsi irányelv.[78]
A károsultnak a termék hibáját, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést kell bizonyítania, vagyis a gyártó felelősségét nem. Egy termékfelelősséggel kapcsolatos, korábban említett bírói döntésben[79] a károsult a kiáramló gáz okozta szelepfagyással összefüggésben korszerűbb műszaki megoldások alkalmazására hivatkozott, de az ok-okozati összefüggés hiánya miatt a bizonyítása nem volt sikeres. Mindazonáltal a Fővárosi Ítélőtábla döntése a károsult bizonyítási nehézségeire, a gyártó és a forgalmazó közötti határvonalra is rámutat, ami indokolhatja a károsult bizonyítási kötelezettségeinek az enyhítését.
Az irányelvjavaslat egyik újdonságát, újszerű szabályozási megoldását jelenti, hogy az EU nemcsak anyagi jogi szabályokat határozott meg, hanem eljárási jogi jellegű normák révén könnyítené a károsult bizonyítási kötelezettségét, valamint a bizonyítási teher viselését. E szabályok kialakítása támogatandó célkitűzést jelent, hiszen a károsult sok esetben nincs a kár, a termékhiba és a kettő közötti okozati összefüggéshez szükséges bizonyítékok birtokában. Az irányelvjavaslatban számos, polgári eljárásjogi szempontból érdekes szabály található. Ilyen többek között, hogy a bíróság a szakértő szerepét "átvéve" döntené el, hogy tudományos és műszaki szempontból mikor összetett az előtte fekvő tényállás.[80] Szintén e körbe tartozik, hogy a termék hibáját meghatározott felperesi értékítéletek, megállapítások alapján vélelmezné az uniós jogalkotó.[81] E körben tehát kérdésként merülhet fel, hogy az említett szabályok összhangban állnak-e a felek mellérendeltségére építő, "kontradiktórius" eljárásjogi modellt követő, a kérelemhez kötöttség és a tényállás szabad megállapításának elvét garantáló és deklaráló magyar polgári eljárásjoggal. E kérdés kapcsán figyelemre méltó az EU bíróságának azon döntése,[82] amely szerint az oltóanyag hibájára, valamint az oltás beadása és a betegség jelentkezése közötti okozati összefüggés vélelmére alapított bizonyítási szabályrendszer nem egyeztethető össze a 85/374/EGK tanácsi irányelv 4. cikkével, ha az orvosi kutatás nem állapítja meg, de nem is tagadja az összefüggést az oltás beadása és a károsultat megtámadó betegség jelentkezése között. Az ilyen nemzeti szabály tehát a 85/374/EGK tanácsi
- 28/29 -
irányelv 4. cikkében meghatározott bizonyítási teherre vonatkozó szabály megsértését eredményezi.[83]
Egy rövid gondolat erejéig - az irányelvjavaslat mentesülési okait áttekintve - érdemes elgondolkodni azon, hogy ha a termék forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető (ún. fejlesztési kockázat), akkor szoftverek, frissítések és fejlesztések esetében is mentesülhet-e a gyártó. Mindez azért érdekes kérdés, mert az irányelvjavaslat kifejezetten kizárja, hogy abban az esetben mentesüljön szoftverek (azok frissítései és fejlesztései) kapcsán, ha az adott termék a forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, vagy a hiba később keletkezett. De mi történik abban az esetben, ha a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető? Ebben az esetben látszólag konkurál az irányelvjavaslat két rendelkezése, amely e kérdés tisztázatlansága esetén nehézséget jelenthet a nemzeti jogalkotó számára, vagyis a gyártónak a tudomány és a technika állása szerinti felismerhetetlenség miatti kockázatot nem kell feltétlenül viselnie, a Ptk. is így "ültette át" a 85/374/EGK tanácsi irányelv vonatkozó szabályát.[84] E tekintetben - sikeres kimentés esetén - a frissítési és fejlesztési kockázatok következményét vélhetően a károsult (fogyasztó) viseli majd, mert a termék hibájáról a gyártó az ismeretek és tapasztalatok hiányában nem is tudott.[85] Szoftverek (frissítések, fejlesztések) kapcsán ez az esetkör pedig számos alkalommal előfordulhat a jövőben. Érdekes tanulmányban[86] foglalkozik Menyhárd Attila a tudomány és a technika állása szerinti kimentési oknak a gyógyszerekkel kapcsolatos szabályozási összefüggéseivel, amely vizsgálat során az ágazati normák jelentősége és az állam mögöttes felelőssége is felmerül. Bár szerződéses jogviszonyban, de a Bécsi Vételi Egyezmény[87] szakirodalma szerint a fejlesztési kockázat a szerződő fél ellenőrzési körébe tartozik, mivel a fél számára nyitva áll azon lehetőség, hogy a potenciális kockázatokat a szerződésben kezelje, vagyis a felelősséget kizárja vagy korlátozza.[88]
A kártérítési felelősség kapcsán végezetül megjegyzendő, hogy a termékfelelősségi szabályozásban a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.[89] Vagyis e speciális tényállásnál a gondatlanul okozott károkért való felelősséget sem lehet kizárni (például, ha a gyártó hanyagságból nem vette észre, hogy a szoftver hibás), így a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályaihoz képest e rendelkezés szigorúbb szabályozást jelent, hiszen az általános "deliktuális" alakzat csak a szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősség kizárását előíró kikötés érvénytelenségét mondja ki.[90]
A Ptk. egyértelműen meghatározza az elévülés és a jogvesztés közötti különbséget, amikor kimondja, hogy jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli.[91] A termékfelelősség jelenleg hatályos szabályozása a határidők kapcsán elsődlegesen három évet ír elő az igényérvényesítésre, amely egy elévülési határidő, és akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről.[92] Fontos, hogy e feltételek konjunktívak. Továbbá megjegyzendő, hogy a határidő nem a kár bekövetkezésekor, hanem a károsult tudomásszerzésekor kezdődik.[93] Vagyis ez esetben nem nyugszik az elévülés, hanem a károsult tudomásszerzéséig el sem kezdődik.[94]
A gyártót másrészt tíz évig terheli felelősség az adott termék forgalomba hozatalától, amit éppen a tudomány és technika állása alapoz meg, mivel annak gyors változása miatt észszerű a gyártó szigorú felelősségét egy (végső) határidőhöz kötni.[95] A Ptk. kimondja továbbá, hogy ezen utóbbi határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.[96] A határidő kezdő időpontja kapcsán Fuglinszky Ádám megállapítja, hogy "[a]z adott termék előállításában vagy forgalmazásában részt vett potenciális alperesek (résztermék gyártója, késztermék gyártója, forgalmazó) tekintetében különböző".[97] A határidők jellege azért is kiemelten fontos, mert az elévülési jellegű határidőt nem, míg a jogvesztő határidőt hivatalból veszi figyelembe a bíróság, utóbbi kapcsán "[n]em pusztán a jog igényhelyzete, kikényszeríthetősége enyészett el az idő múlásának hatására, hanem maga a jog".[98]
Az irányelvjavaslat így a szubjektív (hároméves) elévülési jellegű és az objektív (tízéves) jogvesztő jellegű határidő mellé "épít be" egy újabb, az irányelvjavaslat jelenlegi szövege szerinti 15 éves jogvesztő jellegű határidőt.[99] Az említett határidőt azon objektív tény alapozza meg, hogy a károsult tíz éven belül nem tudott eljárást indítani a károkozóval szemben, mivel a betegségének lappangó jellege ezt nem tette számára lehetővé. Fontos hangsúlyozni, hogy e határidőt - álláspontom szerint - nem egy elkülönült harmadik határidőként, hanem a korábbi, tízéves jogvesztő határidő további évekkel történő meghosszabbításaként kell kezelni. Ugyanis, ha a lappangó betegség tíz éven túl jelentkezik, akkor egy további időinterval-
- 29/30 -
lum áll rendelkezésre az igényérvényesítésre. E tekintetben elgondolkodhatunk azon, hogy a további évek elévülési vagy inkább jogvesztő jellegűek-e, mivel a jogvesztésnek kifejezetten az a célja, hogy az igényérvényesítés végső határidejét megszabja, azonban az elévülési határidő ismeri a nyugvás fogalmát is.[100] Mindazonáltal úgy vélem, az említett további, tíz éven felüli évek jogvesztő határidőt jelentenek, ami kibővíti az eddigi szabályozás szerinti 10. évben megszűnt igényérvényesítés lehetőségét. Vélhetően az említett 15 éves határidő mértéke is növekedni fog az irányelvjavaslat tárgyalása során, mivel az egész szabályozás célja a károsultak minél nagyobb fokú és hatékonyabb védelmének a biztosítása. Megjegyzem továbbá, hogy a szerződésen kívüli károkozás szabályozása során nem jelentett idegen "megoldást" az elévülési határidők meghosszabbítása (vö. bűncselekménnyel okozott károk), vagy az elévülési idő kezdő időpontjának az "eltolása" (vö. járadékkövetelések) sem.[101]
Az irányelvjavaslatban megjelenik a tízéves jogvesztő határidő kapcsán az a fordulat, amely szerint a károsult jogai nem szűnnek meg tíz év elteltével, ha a felperes időközben valamely nemzeti bíróság előtt eljárást indított valamely gazdasági szereplő ellen, amit azonban nem kell külön beiktatni a Ptk.-ba,[102] továbbá - álláspontom szerint - az elévülés általános szabályaiból[103] - analógia útján - is következik.
Oltóanyag hibájával összefüggésben állapította meg az EU bírósága szintén előzetes döntéshozatali ügyben, hogy a gyártó személye kapcsán az alperes nem bocsátható el a perből, ha a tízéves jogvesztő határidő már eltelt, annak ellenére sem, hogy a károsult rossz gyártó ellen indított eljárást.[104] Ennek oka, hogy mindez áttörné a jogvesztő határidőt és jogbizonytalanságot eredményezne.[105] E döntés mind a gyártó személye, mind a tízéves jogvesztő határidő kapcsán fontos iránymutatást jelenthet a joggyakorlat számára.[106] A forgalomba hozatallal összefüggésben a nemzeti bíróságoknak azonban széles hatáskörük van, így megállapíthatják, hogy az érintett termék forgalomba hozataláról valójában az azt gyártó anyavállalat döntött-e. Ez esetben a leányvállalat elbocsátható a perből, és az anyavállalat válhat alperessé.[107] Ugyanígy a személyi hatály fontosságára és a nemzeti szabályozás mozgásterére hívja fel a figyelmet egy korábbi, szintén uniós előzetes döntéshozatali ügy is.[108]
Jelen tanulmány fő célja, hogy bemutassa a hibás termékekért való felelősség "legújabb" uniós jogalkotási törekvéseit. Megállapítható, hogy számos jogintézmény változatlan marad az elemzett bizottsági irányelvjavaslatban a hatályos Ptk. szövegéhez képest, de számos új fogalom is kialakításra kerül. Ilyen többek között a termék fogalmi körének a megújítása, amely az irányelvjavaslat szerint már expressis verbis a szoftverre is kiterjed. A termékkár fogalmából vélhetően kikerül az 500 eurós értékhatár, ami minden bizonnyal a károsultak érdekeit hivatott szolgálni. Egyértelmű, hogy a bizonyítás eljárásjogi szabályainak a könnyítése kapcsán is e célt tartja szem előtt az Európai Bizottság. A gyártó személyi hatályának a kiterjesztése a felelősök még konkrétabb meghatározása, továbbá a "könnyebb perlés" miatt vált szükségessé, amit egy lépcsőzetes, mögöttes felelősségi alakzatokra épülő szisztémával igyekezett kidolgozni az EU. Az igényérvényesítés határidejének meghosszabbítása a lappangó betegségek kapcsán pedig azt biztosíthatja a jövőben, hogy a hibás termék által okozott kár károsultjának szélesebb időintervallum álljon rendelkezésre a kártérítési per megindítására, ugyanakkor a "potenciális károkozó" számára is kiszámítható időkereteket szabjon. Fontos szempontot jelent az új termékfelelősségi irányelv kapcsán, hogy milyen szinten kerülnek majd kialakításra az egyes részletszabályok, vagyis legfőbb magánjogi kódexünk, a Ptk. módosítása is szükségessé válik-e, vagy esetleg egy új törvényben kívánja-e szabályozni a magyar jogalkotó a hibás termékekért való felelősség új jogintézményeit. ■
JEGYZETEK
[1] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_22_5807 [letöltve: 2023. 05. 12.].
[2] https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52022PC0495 [letöltve: 2023. 05. 12.].
[3] Az Európai Unió Alapjogi Chartája 35. cikk második mondat - 2016.6.7. - C 202/389.
[4] Alaptörvény XX. cikk.
[5] A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelv - 1985.8.7. - L 210/29.
[6] Tőkey Balázs: Szerződésen kívüli kötelmek - Károkozás és az egyéb kötelemkeletkeztető tények. HVG-ORAC, Budapest, 2020, 128. o.
[7] A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény.
[8] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 67. § e) pontja.
[9] A 85/374/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv vonatkozó rendelkezéseinek.
[10] Kovács László: Változások a kártérítés szabályaiban. V. CH, HVG-ORAC, Budapest, 2016/10., 3. o.
[11] Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz: Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. Törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2020, 2541. o., Lábady Tamás konkrét szövegtervezetet is készített az 1959. évi IV. törvénybe való integrálására.
[12] Ptk. Negyedik Rész (Felelősség szerződésen kívül okozott kárért) XXVII. CÍM (A felelősség egyes esetei) LXXII. Fejezet (A termékfelelősség) 6:550-6:559. §.
[13] Ptk. 6:168-6:617. §.
[14] Vö. Tőkey (2020) 129. o. Megjegyzendő, hogy abban a tényállásban, amelyben az elektromos sebészkésből kipattanó szikra lángra lobbantotta az alkoholos fertőtlenítő oldatot a beteg testén, s így súlyos égési sérüléseket szenvedett, a bíróságok a sebészkés és az alkoholos folyadék együttes alkalmazását a veszélyes üzemi felelősség körében értékelték. (Bíró György - Cseh Attila - Farkas Attila László - Fuglinszky Ádám - Kisfaludi András - Molnár Ambrus - Petrik Béla - Pomeisl András - Vékás Lajos - Wellmann György: Polgári jog V/VI. - Kötelmi jog Negyedik, átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2021, 340. o., BH2005. 251.)
[15] Mádl Ferenc: A deliktuális felelősség a társadalom és a jog fejlődésének történetében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. (Új kiadása: Mádl Ferenc Intézet, Budapest, 2022)
[16] Vékás-Gárdos (2020) 2540. o.
[17] Ptk. XXVI. CÍM.
[18] Ptk. 6:522. §.
[19] Irányelvjavaslat 3. cikk.
[20] Vö. C-52/02. sz. ügy; C-154/02. sz. ügy.; C-183/02. sz. ügy.
[21] Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 959. o.
[22] Fuglinszky Ádám: Kártérítési Jog. HVG-ORAC, Budapest, 2015, 590. o.
[23] Irányelvjavaslat 5. cikk (1) bekezdés.
[24] Irányelvjavaslat 7. cikk (6) bekezdés.
[25] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés.
[26] Alaptörvény T) cikk (3) bekezdés.
[27] Ptk. 6:551. §.
[28] Ptk. 5:16. §.
[29] 85/374/EGK tanácsi irányelv 2. cikk.
[30] Ptk. 5:14. §.
[31] Bartal Géza - Darázs Lénárd - Farkas Attila László - Gáspár Mónika - Harmathy Attila - Havasi Péter - Kiss Mária - Kocsis Ottília -Kovács László - Kőrös András - Miczán Péter - Murányi Katalin -Osztovits András - Petrik Béla - Pomeisl András - Salamonné Piltz Judit - Simonné Gombos Katalin - Szeibert Orsolya - Szentiványi Iván - Takáts Péter - Wellmann György: Polgári jog VI/VI. -Kötelmi jog Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész Negyedik, átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2021, 839. o.
[32] Fuglinszky (2015) 614. o.
[33] C-65/20. sz. ügy.
[34] C-65/20. sz. ügy Főtanácsnoki indítvány 26. pont, 30. pont.
[35] C-65/20. sz. ügy Főtanácsnoki indítvány 34. pont.
[36] Ptk. 6:518-6:519. §.
[37] C-65/20. sz. ügy 37. pont.
[38] Irányelvjavaslat 6. cikk (2) bekezdés.
[39] Ptk. 6:554. § (2) bekezdés.
[40] Ptk. 6:552. §.
[42] Uo. 840. o.
[43] Ptk. 6:552. § b) pont.
[44] Irányelvjavaslat 4. cikk 6. pont a) alpont.
[45] C-111/21. sz. ügy.
[46] C-111/21. sz. ügy.
[47] Ptk. 2:52. §.
[48] Bíró-Cseh-Farksa-Fuglinszky-Kisfaludi-Molnár-Petrik-Pomeisl-Vékás-Wellmann (2021) 348. o.; Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.620/2018/6/II.
[49] Uo. 384. o.
[50] Ptk. 6:168-6:170. §; vö. 1/2012. (VI. 21.) PK véleménye.
[51] Vö. BH2018. 48.; BH2005. 354.
[52] Irányelvjavaslat 4. cikk 16. pont.
[53] 85/374/EGK tanácsi irányelv 3. cikk (1) bekezdés.
[54] Irányelvjavaslat 4. cikk 11. pont.
[55] C-402/03. sz. ügy. 29. pont.
[56] Irányelvjavaslat 7. cikk.
[57] Ptk. 6:553. §.
[58] Irányelvjavaslat 7. cikk (2)-(3) bekezdések.
[59] Ptk. 145. §; Tőkey (2020) 129. o.
[60] Vékás-Gárdos (2020) 2542. o.
[61] Bíró-Cseh-Farkas-Fuglinszky-Kisfaludi-Molnár-Petrik-Pomeisl-Vékás-Wellmann (2021) 441. o.
[62] Irányelvjavaslat 7. cikk (5) bekezdés.
[63] C-402/03. sz. ügy. 38. pont.
[65] Ptk. 6:553. § (1)-(4) bekezdés.
[66] Irányelvjavaslat 7. cikk (5) bekezdés.
[67] Bartal-Darázs-Farkas-Gáspár-Harmathy-Havasi-Kiss-Kocsis-Kovács-Kőrös-Miczán-Mürányi-Osztovits-Petrik-Pomeisl-Salamonné Piltz-Simonné Gombos-Szeibert-Szentiványi-Takáts-Wellmann (2021) 840. o.; Ptk. 6:553. § (3)-(4) bekezdés.
[68] C-495/10. sz. ügy 27. pont.
[69] C-495/10. sz. ügy 29. pont.
[70] C-495/10. sz. ügy 35. pont.
[71] Irányelvjavaslat 7. cikk (1) bekezdés második mondat.
[72] Ptk. 6:556. §.
[73] Ptk. 6:554. § (3) bekezdés.
[75] Ptk. 6:555. §.
[76] Ptk. 6:519. §.
[77] C-358/08. sz. ügy 42. pont.
[78] C-183/00. sz. ügy.
[79] A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.389/2020/7. számú határozata sérelemdíj tárgyában.
[80] Irányelvjavaslat 9. cikk (4) bekezdés.
[81] Irányelvjavaslat 9. cikk (2) bekezdés b) és c) pont.
[82] C-621/15. sz. ügy.
[83] C-621/15. sz. ügy 52. pont.
[84] Ptk. 6:555. § (1) bekezdés d) pont.
[86] Menyhárd Attila: A Legfelsőbb Bíróság elvi határozata a termékfelelősségről, Jogesetek Magyarázata, 2010/1.
[87] Az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye kihirdetéséről szóló 1987. évi 20. törvényerejű rendelet.
[88] Bíró-Cseh-Farkas-Fuglinszky-Kisfaludi-Molnár-Petrik-Pomeisl-Vékás-Wellmann (2021) 353. o.
[89] Ptk. 6:557. §.
[90] Ptk. 6:526. §.
[91] Ptk. 6:21. §.
[92] Ptk. 6:558. § (1)-(2) bekezdés.
[93] Kovács (2016) 4. o.
[94] Fuglinszky (2015) 668. o.
[95] A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény indokolása.
[96] Ptk. 6:558. § (3) bekezdés.
[97] Fuglinszky (2015) 670. o.
[98] Fuglinszky (2015) 665. o.
[99] Irányelvjavaslat 14. cikk (3) bekezdés.
[100] Ptk. 6:24. §.
[101] Ptk. 6:533. §.
[102] "[m]inden igényérvényesítési határidőt akként kell értelmezni és alkalmazni, hogy a jog nem enyészik el, ha a jogosult igényét a határidőn belül bíróság előtt (avagy fizetési meghagyás esetén közjegyző közreműködésével) érvényesíti, vagyis az eljárást megindítja" Fuglinszky (2015) 670. o.
[103] Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pont.
[104] C-358/08. sz. ügy 48. pont.
[105] C-358/08. sz. ügy 46-47. pont.
[106] C-358/08. sz. ügy 35. pont.
[107] C-358/08. sz. ügy 51-52., 63. pont.
[108] C-127/04. sz. ügy.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság, Civilisztikai és Igazságügyi Kodifikációs Főosztály, jogi szakreferens; Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Jog- és Államtudományi Doktori Iskola, PhD-hallgató.
Visszaugrás
