A régi Ptk. 349. §-ától eltérően az új Ptk. a felelősségnek ezt az esetét egy külön fejezetben szabályozta. Ebbe belevett több olyan rendelkezést is, amelyek a gyakorlatban felmerült kérdések miatt lettek szükségesek.
Az új Ptk. 548. §-ának (1) bekezdése először is a felelősség e típusának megkülönböztető elemeit határozta meg: a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, feltéve, hogy a kár bekövetkezése sem rendes jogorvoslattal, sem a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indítható eljárás által nem volt elhárítható.
A bírósági gyakorlat (főleg a már nem irányadó Pk. 42. sz. állásfoglalásban) kialakította azokat a szempontokat, amelyek alapján a közhatalom gyakorlását el kell határolni a közigazgatási szerv (mint jogi személy), valamint ennek alkalmazottja másféle (károkozó) magatartásától (jellemző példa erre a BH 2001.21. sz. jogeset).
A közhatalom gyakorlása (a Ket. 12. §-a által meghatározott ügykörben) határozat és intézkedés által történik. Ebben a tekintetben régóta kialakult gyakorlat a bizonyítékok mérlegelésében és a jogszabály értelmezésében elkövetett hibát önmagában nem fogadja el felróhatónak, erre csak nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van lehetőség (BH 200.553.). Az egyértelmű jogszabály megsértése azonban már megalapozhatja a kártérítési felelősséget. Ilyen például a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó tájékoztatás elmulasztása, a kötelező eljárási cselekmények elvégzésének megtagadása, vagy megalapozatlan rendelkezések, tilalmak kibocsátása (BH 2002.632. sz. stb.). A késedelmes ügyintézés felróhatóságát az adott körülmények figyelembevételével kell megvizsgálni. Az eddig kialakult gyakorlat a továbbiakban is folytatható.
A közhatalom gyakorlásának elmulasztása főleg a hivatalból megindítandó eljárás hiánya miatt állapítható meg. A gyakorlatban eddig az eljárás lefolytatása közben elkövetett mulasztás fordult elő, pl.: határidők be nem tartása vagy a végrehajtás hiánya miatt (BH 1997.235., BH 2005.430.). Súlyos következményekkel járhat az ingatlan-nyilvántartási ügyben a jogok és tények be-, illetve feljegyzésének elmulasztása, a széljegyzés hiánya (BH 2002.185.) stb.
Fontos újdonság, hogy az új Ptk. a rendes jogorvoslaton kívül a bírósági felülvizsgálatot is bevonta a kárelhárítás eszközei közé. Ez azért fontos, mert a bíróság a kártérítés iránt indított perben a közigazgatási hatóság jogerős határozatának jogellenességét nem állapíthatja meg; erre csak a felülvizsgálati perben van lehetőség.
Az új Ptk. 6:548. §-ának (2) bekezdése szerint a közigazgatási jogkörben okozott kárért az eljáró jogi személy tartozik felelősséggel. A jogi személynek minősülő közigazgatási szerv felelőssége kiterjed a hozzá tartozó jogi személynek nem minősülő szervezeti egységek által okozott kárra is. A jegyző által okozott kárért az önkormányzat felel (BH 2003.280.).
Az új Ptk. 6:549. §-ának (1) bekezdése szerint a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A bizonyítékok mérlegelésére és a jogszabály értelmezésére vonatkozó gyakorlat ezúttal is irányadó. De nyilvánvaló és kirívó jogsértést követhet el a bíróság, ha a jogszabály többirányú értelmezési lehetőséget nem ad (BH 2003.236., BH 2008.212.).
Különös körültekintést igényel az ügyintézési késedelem felróhatóságának kérdése. A kialakult gyakorlat szerint a bíróságnak hivatalból kell gondoskodnia az ügy alapos és gyors tárgyalásáról. Felróható ügyintézési késedelem esetén körültekintő bizonyítás mellett, az eset összes körülményei figyelembevételével sor kerülhet kártérítési felelősség megállapítására.
A 6:549. § (1) bekezdése szerint az ügyészségi jogkörben okozott kár megtérítése végett a pert a Legfőbb Ügyészséggel szemben lehet megindítani. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló kötelezettség a jogi személyiséghez kötődik, kiterjesztve az alája alárendelt nem jogi személy bíróságokra is.
A 6:549. § (2) bekezdése a közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítésére most már kifejezetten a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályainak alkalmazását rendeli el. Az eljárásukra vonatkozó jogszabályok megsértése esetén ugyanazok a szempontok irányadók, mint a bíróságok esetén. A közjegyző esetében a közokirat helytelen kiállításáért való felelősség kérdése merült fel. Erre változatlanul irányadó a 3/2004. PJE határozat.
A termékfelelősség jogintézménye nem újdonság: EKG iránymutatás alapján külön jogszabály: az 1993. évi X. törvény vezette be a magyar jogrendszerbe. A változás abban áll, hogy az új Ptk. bevette a szerződésen kívül okozott kár nevesített esetei közé az LXXII. Fejezetben.
- 3/4 -
Figyelemmel arra, hogy ez a jogintézmény 20 év alatt sem vált széles körben ismertté, célszerű lényegét jól érthetően összefoglalni.
A termékfelelősség a gyártót a termék olyan hibája miatt terheli, amely nem nyújtja rendeltetésszerű használat esetén az elvárható biztonságot. A termékkárért való felelősség elsősorban bárkinek a termék hibája által okozott halála, testi sérülése vagy egészségromlása miatt bekövetkezett kárára terjed ki. A dologban bekövetkezett kárért való felelősség már erősen korlátozott: nem terjed ki magára a termékre, hanem csak annak hibája miatt más dologban bekövetkezett olyan kárra, amelynek mértéke ötszáz euróval nagyobb, feltéve, hogy a dolog rendeltetése csak magánhasználatra vagy magánfogyasztásra szolgál és a károsult azt rendszerint valóban ilyen célra használta. A kár megtérítésének ötszáz eurós értékhatárát a károkozás időpontjában fennállt hivatalos deviza árfolyamon kell forintra átszámítani (6:552. §).
A törvény a terméknek három fajtáját határozza meg: a végtermék, résztermék és alapanyag. A felelősség azt a gyártót terheli, amelyiknek termékében található meg a kár keletkezésének oka. A károsultat terheli annak kikutatása és bizonyítása, hogy az okozati összefüggés melyik termékfajtájához kötődik. Az ebből eredő nehézségeket szerencsésen megkönnyíti az a rendelkezés, amely szerint gyártónak minősül az a személy, aki a terméken neve, névjegye vagy egyéb jelzés feltüntetésével magát a termék gyártójának tüntette fel. Ehhez képest, ha a név vagy a védjegy a késztermék egészére vonatkozik, a károsultnak az alkatrész hibája miatt csak akkor kell annak előállítójával szemben fellépnie, ha az alkatrészen is fel van tüntetve az előállító neve vagy védjegye. Például a gépkocsi olyan végtermék, amelyben sok önálló beszállító által előállított alkatrész található. Ha a védjegy a gépkocsi gyártójának a végterméket forgalomba hozó gyártót tünteti fel, a károsultnak nem kell a beszállítók kilétét kutatnia. Azonban, ha a kerekek gumiköpenyén megtalálható a gyártó kilétére utaló védjegy vagy egyéb jelzés, az olyan kárt, aminek oka a gumiköpenyben van, a kár megtérítését e résztermék előállítójától lehet követelni [6:553. § (1) bek.].
Aligha lehet kétséges, hogy a hiba oka sokszor egyaránt megtalálható a résztermékben és az össztermék előállításában (összeszerelésében). Erre a lehetőségre a 6:555. § (2) bekezdése van figyelemmel: az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól annak bizonyításával, hogy a hibát a végtermék szerkezete, illetve összetétele okozta, vagy a hiba a végterméket gyártó által adott utasítás következménye. A gyártó viszont nem mentheti ki a felelősségét annak bizonyításával, hogy a kár okozásában harmadik személy magatartása is közrehatott (6:556. §). A végtermék előállítója szempontjából nyilván harmadik személynek számít a résztermék vagy alapanyag előállítója is, ha ezek a kárt nem egyedül okozták, csak közrehatottak benne (nincs közös károkozás).
A 6:553. § (2) bekezdése szerint importtermék esetén gyártónak azt a személyt kell tekinteni, aki a terméket az Európai Gazdasági Térség területére behozta. A (3) bekezdés pedig arról az esetről rendelkezik, amikor a termék gyártójának kilétét a károsult nem tudja felismerni. Ilyenkor a termék forgalmazóit kell gyártónak tekinteni mindaddig, amíg - a rendelkezésükre álló harminc napos határidőn belül - a gyártót vagy az őt megelőző forgalmazót meg nem nevezi.
A gyártó a felelősségét a következő feltételek bizonyításával kimentheti:
• Bár a terméket előállította, de nem hozta forgalomba, továbbá azt nem is üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta (pl.: a terméket a gyártó kísérlet céljából vagy saját használatra, esetleg egyedi megrendelésre állította elő, ajándékba adta).
• A termék a forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, a hiba oka később keletkezett (a termék hibáját tehát a károsultnak, a hiba okának későbbi keletkezését a gyártónak kell bizonyítania).
• A termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető. (Tehát az objektív felelősség a felróhatóság kimentésével megszűnhet.)
• A termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. (Nyilvánvaló, hogy a jogszabályon vagy előíráson alapuló általános jellegű követelmények nem adnak a kimentésre alapot. Csupán konkrét műszaki követelményre, például kötelező szabvány előírásra lehet hivatkozni.)
A kártérítési igény három év alatt évül el. Ez a határidő - egyedül álló módon - nem a kár bekövetkezésekor, hanem akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy szerezhetett volna a kár bekövetkezéséről, a termék hibájáról és a gyártó személyéről [6:558. § (1) bek.].
Az igényérvényesítés jogvesztő határideje a 6:558. § (2) bekezdése szerint a termék forgalomba való helyezésekor kezdődő tíz év.
A felelősség kizárását és korlátozását a 6:557. § semmisnek nyilvánítja, a 6:559. § (1) bekezdése pedig megtiltja a kár összegének mérséklését.
Az új Ptk. a LXXIII. Fejezetben kevés módosítással vette át a régi Ptk. 352. és 353. §-ának rendelkezéseit.
Az új Ptk. 6:560. §-ának (1) bekezdése szerint az épület egyes részeinek lehullásával vagy az épült hiányosságai révén másnak okozott kárért továbbra is az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében nem járt el felróhatóan.
A kialakult gyakorlat tovább folytatható. Az épületről lehulló vakolaton, tetőcserepeken, külső díszítő elemeken felül leggyakrabban a tetőről lezúduló hótömeg rongálta meg az alatta parkírozó gépkocsikat. A bírósági gyakorlat ezt egy tekintet alá vette az épület egyes részeinek lehullásával és elvárhatónak nyilvánította hófogórács felszerelését (BH 1979.236.). Az építkezés-
- 4/5 -
re, karbantartásra vonatkozó szabályok betartását abból a szempontból vette figyelembe, hogy azok elvégzése az épület állagának helyes kialakítására, biztonságos fenntartására vezettek-e? Az építési munkát végző vállalkozó e tevékenysége során okozott kárért maga felel, akkor is, ha az állványzatról építőanyag esett le.
Az új Ptk. 560. §-ának (2) bekezdése azonban az épületen elhelyezett tárgyak leesésével okozott kárért való felelősség kérdésében fontos változást hozott. Eszerint a leeséssel okozott kárért való felelősségre az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell alkalmazni. Tehát a felelősség a tulajdonost terheli, de azzal az eltéréssel, hogy azt, akinek érdekében a tárgyat elhelyezték, az épület tulajdonosával egyetemleges felelősség terheli.
Az új Ptk. 6:561. §-a szövegezésében valamennyire eltér a régi Ptk. 353. §-ától, tartalma azonban teljesen azonos. Valamely dolognak a lakásból vagy egyéb helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért az felel, aki valamilyen jogcímen a lakás vagy helyiség használója (bérlője stb.) volt. Ha a kárt más személy okozta és őt a lakás használója megnevezi, a használó a kárért vele együtt, de csak sortartásos kezesként (új Ptk. 6:419. §) felel. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. Ha a kidobás vagy kiöntés közös helyiségéből történt, a tulajdonos felelős, de ha a károkozót megnevezi, ő is a károsulttal együtt sortartásos kezesként felel.
Ennek a szabálynak az alkalmazása az ítélkezési gyakorlatban nem vetett fel értelmezési nehézséget.
Az új Ptk. 6:562. §-ának (1) bekezdése tartalma szerint változatlan, de pontosabb megfogalmazással: aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
A gyakorlatban szórványosan előfordult az elkóborolt állatok által okozott kár (BDT 2010.2176.), a leggyakoribb eset azonban a kutyaharapás. Ebben a tekintetben a bíróságok az állattartóval szemben elég súlyos követelményeket támasztanak (BH 1982.119., BH 1998.381., BH 2004.257.).
Az új Ptk. 6:562. §-ának (2) bekezdése a "vadállat" helyett a veszélyes állat tartójáról rendelkezik akként, hogy az okozott kárért a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint tartozik felelősséggel. Veszélyesnek az az állat minősül, amely fajtájának jellegzetes tulajdonságai, természetes viselkedése stb. az emberek vagy más élőlények életében, testi épségében károsodás előidézője lehet. A tapasztalat szerint felmerülhet, hogy a háziállatként tartott kutya milyen szempontok szerint minősíthető veszélyes állatnak. Ebben nyilván szerepe lehet felnevelése és idomítása módjának, tartása, gondozása körülményeinek is. A Magyarországon nem honos állatfajták veszélyességének megállapításához segítséget adhatnak a tartásukra vonatkozó közigazgatási szabályok is.
Újdonság az új Ptk. 6:563. §-ának a vadászható állat által okozott kárért való felelősség szabályainak átvétele. Korábban ezt a kérdést a vad védelméről a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §-ának (3) bekezdése úgy szabályozta, hogy a vadászatra jogosult a régi Ptk.-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint volt köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. A Vtv. új 75/A. §-a már csak a mezőgazdálkodásban és az erdőgazdaságban okozott kár megtérítéséről rendelkezik, az azon kívül okozott kár megtérítésére az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az új Ptk. 6:563. §-ának (1) bekezdése abban megegyezik a korábbi szabályozással, hogy a vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek vadászterületéről a vad kiváltott.
A változás a (2) bekezdésben van akként, hogy a vadászatra jogosult akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
Az ellenőrzési kör fogalmát ezen a rendelkezésen kívül még - a szerződésszegéssel okozott kártérítés szabályai között - a 6:142. § használja. E körön kívüli ok ezúttal is abban határozható meg, hogy olyan tényekről, körülményekről van szó, amelyekre a vadászatra jogosult nem tud hatást gyakorolni. Ahhoz pedig, hogy az ellenőrzési kör határait miként lehet megtalálni, nyilván a vadászatra jogosult személy (társaság) jogait és kötelességeit, tevékenységének tartalmát, a rendelkezésre álló lehetőségeket kell alapul venni. Komoly feladat áll majd a bíróságok előtt, amikor mérlegelniük kell, hogy a feltárt tényállás körülményei között a vadkár bekövetkezését hogyan lehet megakadályozni, milyen lehetőségek állnak a jogosult rendelkezésére és milyen feltételek szerint lehetséges a kár bekövetkezésének elhárítása.
Az eddigi tapasztalatok szerint elvétve fordult elő, hogy a vadászható állatok valamilyen okból nekirontottak a vadászterületen tartózkodó járókelőknek. Gyakori viszont a gépkocsinak az állattal való ütközése. A jövőben már nem lehet a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályokat alkalmazni. Most már csak a károsult felróható közrehatására vonatkozó rendelkezések [6:525. § (2) bek.] alkalmazására kerülhet sor. Ez kármegosztásra vezethet, pl. akkor, ha a megengedettnél nagyobb sebességgel haladó gépkocsi vezetője saját hibájából nem tudta elkerülni az állattal való ütközést.
Végül: a 6:563. § (3) bekezdése a követelés elévülését továbbra is három évben határozza meg. ■
- 5 -
Visszaugrás
