A Gazdaság és jog ez évi 1. száma már foglalkozott az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó szabályok alkalmazásának egyes kérdéseivel (2003/1/15-18. old.). Ezt újabb fejlemények alapján szükséges kiegészíteni.
A cikkben kifejtettek lényege szerint meg kell különböztetni
- az ügyeletnek és a készenlétnek a munkaidő, illetve a munkadíjazás szempontjából való figyelembevételét,
- az ügyelet ideje a munkaidőbe mindenképpen beszámít, ellenben a munkadíjazás szempontjából annak ideje megkülönböztethető és arra a munkaidőre járó díjazásnál kisebb ellenszolgáltatás fizetésének is helye lehet (id. cikk 16. old.),
- a készenlét ideje a túlnyomó vélemény szerint munkaidőnek nem minősülő olyan idő, amelyre a munkabérnél kisebb díjazás fizetésének is helye van (id. cikk 17. old.), végül
- a hívásra váró készenlétnél egységes vélemény szerint az előbbi albekezdésben foglaltak az irányadók azzal, hogy munkavégzés elrendelése esetén a rendkívüli munkavégzés szabályait kell alkalmazni, vagyis ténylegesen teljesített munkavégzés esetén annak ideje munkaidőnek számít, amelynek befejeztétől pihenőidőt kell biztosítani és a munkaidőnek minősülő részre rendkívüli munkavégzés munkabére jár.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
