A volt alkotmánybírákat az alkotmánybírósági mandátumuk megszűnését követő tevékenységükhöz, így különösen a testület határozataihoz, illetve végzéseihez fűződő viszonyuk tekintetében lényegében három csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak a "távolságtartók", azok az egykori alkotmánybírák, akik a nyilvánosság előtt nem nyilvánítanak véleményt ("hallgatás kötelessége") a testület működéséről, a mandátumuk megszűnését követően született alkotmánybírósági döntésekről. Ez a tipikus magatartás. A második csoportot képviselik azok a volt alkotmánybírák, akik olykor-olykor amicus curiae révén "közreműködnek" alkotmánybírósági eljárásokban. A harmadik csoportba tartoznak azok az egykori alkotmánybírák, akik vállalkoznak arra, hogy az Alkotmánybíróság aktuális határozatait, végzéseit szakmai fórumokon, illetve a médiában értékeljék. Az előzőekhez hozzá kell tenni, hogy a második és harmadik csoport alkotmánybírái is főszabályként "távolságtartók".
Nincs jogi, írott szakmai etikai normája annak, hogy egy volt alkotmánybíró milyen magatartást tanúsítson az Alkotmánybíróság munkájával kapcsolatban. A választás egyéni döntés következménye. A döntést befolyásolhatja a volt alkotmánybíró habitusa, de az Alkotmánybíróság által tárgyalt ügy jelentősége, adott döntés szakmai vitathatósága is. Álláspontunk szerint egy volt alkotmánybíró jelzett közreműködése, "megszólalása", illetve értékelő véleménynyilvánítása nyomós alkotmányos indokból lehet szükséges, amelynek a volt alkotmánybírói szereppel arányosnak és szakmainak kell lenni, valamint nem lehet személyeskedő és sértő.
Mi az alkotmányjogi jelentősége miatt írtunk amicus curiaet[1] a Szabálysértési törvény 178/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, bírói kezdeményezésekre indult alkotmánybírósági ügyhöz. Az ügyben született 19/2019. (VI. 18.) AB határozat (ABH 2019, 1052-1080.) az amicus curiaeban foglaltakhoz képest ellentétes álláspontot képvisel. Álláspontunk szerint ez az ellentétes felfogás alkotmányossági szempontból vitatható. Ezért szükségesnek tartjuk az 19/2019. (VI. 18.) AB határozat áttekintését, értékelését.
Az Alkotmánybíróság 2019. június 4-én III/1628-0/2018. ügyszámon egy párhuzamos indokolás[2] és hat különvélemény[3] mellett határozatot hozott [19/2019. (VI. 18.), a továbbiakban: Abh.] a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 178/B. §-ának alaptörvény-konformitásáról. A Szabs.tv. támadott rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította, s mindössze egy alkotmányos követelményt határozott meg, amely azt kívánja meg, hogy a szabálysértési szankció alkalmazására csak akkor kerülhessen sor, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt.
A bírói kezdeményezések két általános indokot jelöltek meg az indítvány alapjaként:
a) Az Alaptörvény Hetedik módosítása nem teszi indokolttá vagy szükségessé az életvitelszerű közterületi tartózkodás kriminalizálását, ugyanis egyrészt az Alaptörvény módosítása csak egy, már alacsonyabb jogforrási szinten kodifikált, részlegesen meglévő tiltást emelt az Alaptörvénybe általános jelleggel, másrészt
b) a szabálysértési tényállás megállapításának alkotmányos követelményei nem teljesülnek.
A bírói kezdeményezések konkrétan a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-ának megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.[4]
A javasolt megsemmisítésnek különösen az alábbiak voltak az indokai.[5]
a) Az Alkotmánybíróság a 38/2012. (XI. 14.) AB határozatában vizsgálta már a büntető jogalkotás, ideértve a szabálysértési tényállás megállapítása alkotmányos követelményeit. Az Alkotmánybíróság e határozatában
- 8/9 -
megsemmisítette a Szabs.tv.-nek a jelen ügyben alkalmazandó jogszabállyal tartalmilag megegyező tényállását.
b) A 2018. évi XLIV. törvénnyel beiktatott (szabálysértési) rendelkezésnek nincs az Alaptörvényből levezethető alkotmányos indoka.
c) A módosított rendelkezések valójában (változatlanul) a hajléktalanságot kriminalizálják.
d) A korántsem teljeskörűen rendelkezésre álló szociális ellátások igénybevételére próbálják rászorítani az érintetteket.
e) A tiltás általános jelleggel való kimondása ebből a szempontból érdemi indoknak nem tekinthető.
f) A Szabs.tv. 178/B. § (5) bekezdésében adott definíció nem felel meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében kinyilvánított jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményének.
g) Nem egyértelműen tisztázott a Szabs.tv. 1. § (1)-(2) bekezdése, a Szabs.tv. 29. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Btk. 23. § (1) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró oknak és a 178/2018. (X. 2.) Korm. rendelet 2. §-ában írt eljárás eredményének a viszonya.
h) "A Szabs.tv. fenti szabályai az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, Rómában 1950. november 4. napján kelt Egyezmény 5., 6. cikkével, a 13., 14. cikkével és a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkével is ellentétesek, ennélfogva a nemzetközi jog és a magyar jognak az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése által megkövetelt összhangja sem biztosított."
i) A módosítással bevezetett rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a bíróság mérlegelje az őrizet indokoltságát, az őrizet bírói döntés nélkül a Szabs.tv. 178/B. § (13) bekezdésében meghatározott tartamig tart. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben a bíróság az elkövetővel szemben nem jogerősen közérdekű munka büntetést szabna ki, az eljárás bármely résztvevője által bejelentett fellebbezés esetén az eljárás alá vont személy továbbra is őrizetben maradna. Ez esetben az elkövető jogorvoslati joga formális lenne.
j) Az indítványozók álláspontja szerint a Szabs.tv. hivatkozott rendelkezései az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében írt törvény előtti egyenlőség, a (2) bekezdés szerinti diszkriminációtilalom követelményének megsértésén túl az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes tárgyalás követelményével és a (7) bekezdésben írt jogorvoslathoz való joggal is ellentétesek.
A következő pontban - az Abh.-nak a Szabs.tv. támadott rendelkezései alkotmányosságára vonatkozó álláspontjának értékelését megelőzően - egy lényeges előkérdéssel foglalkozunk: az Alaptörvény hetedik módosítása során sérült-e az alkotmánymódosító eljárás alkotmányossága?
Az Alaptörvény hajléktalanságot (hajléktalanokat) érintő hetedik módosítása és a Szabs.tv. módosítása felveti azt a kérdést, vajon alapjaiban megváltozott-e a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.1.) meghozatala óta a jogi környezet. Hivatalos részről (igazságügyi miniszter) elhangzott, hogy ez a jogi környezet lényegesen megváltozott, ennélfogva a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat "megoldása" ma már nem követhető. A miniszter hozzátette ehhez még, hogy időközben az Alkotmánybíróság személyi összetétele is módosult, és ez önmagában is újabb szempontok megfogalmazásának az esélyét rejti magában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
