A tanulmány a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény tárgyában az Alkotmánybíróság által hozott 3353/2021. (VII. 28.) AB határozatot és az abban megállapított alkotmányos követelményt mutatja be. Ebben az Alkotmánybíróság a volt haszonbérlői minőség meghatározására irányadó szempontokat állapított meg, amely a bíróságokra kötelező. Annak érdekében, hogy árnyaltabb képet kaphassunk a volt haszonbérlői minőségre alapított előhaszonbérleti jog gyakorlásának követelményeiről, a tanulmány áttekinti az alkotmánybírósági határozatot követő kúriai gyakorlatot és összegzi, hogy az egyedi ügyben eljáró bíróság pontosan milyen szempontok vizsgálatára köteles az alkotmányos követelmény érvényre juttatása érdekében. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény jogalkalmazói érvényre jutását, illetve annak megfelelőségét a 3407/2022. (X. 21.) AB határozatában vizsgálta. A tanulmány ezért reflektál arra, hogy pontosan mi okozta az eljáró bíróságok döntéseinek és a hatóság határozatának alaptörvény-ellenességét és az milyen nehézséget okozhat a jövőben. A volt haszonbérlői minőség értelmezésével kapcsolatban jogegységi eljárás indult, amely az Alkotmánybíróság határozatának kötelező ereje és a kúriai határozatokhoz fűzött korlátozott precedenshatás kapcsolatát is értékelte. Különleges, hogy a jogalkotó 2023. január 1-jei hatállyal módosította a mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt és az alkotmányos követelmény tartalmát törvényi erőre emelte.
This article discusses the Constitutional Court's decision No. 3352/20201 (VII.28.) concerning Act CXXII of 2013 on transactions in agricultural and forestry land, as well as the constitutional requirement set out therein. In its decision, the Constitutional Court set the criteria for the determination of a former lessee's position in an usufructuary lease contract, which are binding on all courts. In order to provide a more nuanced picture of the requirements for the exercise of the right of first refusal for usufructuary lease based on a former lessee's position, this article reviews the case-law of the courts following the Constitutional Court's above decision. Based on that case-law, the article summarizes the precise criteria the courts are obliged to examine in order to give effect to the constitutional requirement. The Constitutional Court examined the enforcement of the constitutional requirement and its adequacy in its decision No. 3407/2022 (X. 21.). Accordingly, this article also reflects on what exactly caused the unconstitutionality of the decisions delivered by courts and authorities, as well as on what difficulties this may potentially cause in the future. The interpretation of the former lessee's position was also subject of a uniformity procedure, where the relationship between the binding force of the Constitutional Court's decision and the limited stare decisis principle attributed to the decisions of the Curia. It is noteworthy that the legislator amended the Act CXXII of 2013 on transactions in agricultural and forestry land with effect from 1 January 2023, and included the abovementioned constitutional requirement into statutory law.
Az Alkotmánybíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) több rendelkezésével foglalkozott már a határozataiban.[1] A 3353/2021. (VII. 28.) AB határozatának középpontjában a Földforgalmi törvény 47. § (1) bekezdés a) pontjában írt volt haszonbérlő fogalma, különösen a "közvetlenül megelőző" szóösszetétel értelmezése állt. A bírói normakontroll indítvány alapján eljáró Alkotmánybíróság a fenti jogszabály "közvetlenül" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, azonban meghatározott a volt haszonbérlői minőség értelmezését segítő alkotmányos követelményt.
A jelen tanulmány az alkotmányos követelmény jogintézményének elméleti megalapozását követően, a 3353/2021. (VII. 28.) AB határozatban, a volt haszonbérlőre vonatkozó alkotmányos követelménnyel foglalkozik, majd bemutatja, hogy a Kúria ezt hogyan alkalmazta az egyedi ügyekben.
Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Elsősorban a rendes bíróságok feladata, hogy a jogszabályokat értelmezzék, ehhez képest az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki.[2] Az Alkotmánybíróság jellemzően addig tartózkodik attól, hogy valamely szakjogági dogmatikához tartozó kérdés helytállóságát vagy kizárólag valamely törvényértelmezési problémát vizsgáljon, ameddig a bírói jogértelmezés nem befolyásolja közvetlenül valamely alapjog tényleges érvényesülését.[3]
- 724/725 -
A jogszabály-értelmezés alkotmányos keretének meghatározása egészen a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatra nyúlik vissza. Ebben a határozatban a testület az alkotmányos követelmény funkciójával összefüggésben úgy foglalt állást, hogy "az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány értelmezésével meg kell állapítania, hogy az adott jogszabályi rendelkezés tárgyában melyek az alkotmányos követelmények. A jogszabály alkotmányos, ha ezeknek megfelel. A norma alkotmányosságának megállapítása egyben a norma alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az adott ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek. [...] Ha a vizsgált jogszabálynak van (egy vagy több) olyan értelmezése, amely az alkotmányos követelményeknek megfelel, az Alkotmánybíróságnak nem feltétlenül kell megállapítania a jogszabály alkotmányellenességét. A normát nem kell minden esetben megsemmisíteni csupán azért, mert az alkotmányos követelményeknek meg nem felelő értelmezése is lehetséges vagy előfordul."[4] Következésképpen, az alkotmányos követelmény megállapítása a jogrendszer kíméletét szolgálja.[5]
Az alkotmányos követelmény megállapításakor a testület feladata eltér a rendes bíróságokétól, mert az Alkotmánybíróság ilyenkor nem jogalkalmazói törvényértelmezést végez, hanem az alkotmányossági vizsgálatnak szükségképpen részét képező megállapításokat tesz, ezáltal a normakontroll keretén belül marad.[6]
A testület hagyományosan[7] akkor lát lehetőséget az alkotmányos követelmény megállapítására, amikor a jogszabályi rendelkezés alkotmányossága éppen a szabályozás hiányossága vagy homályossága miatt kérdéses.[8] Ilyenkor a testület a jogszabályban benne rejlő értelmezését fogalmazza meg alkotmányos követelményként, amelynek a jogalkalmazásnak meg kell felelnie.[9] A hagyományos jelző arra utal, hogy az alkotmányos követelmény megállapítása mára sokrétű célt szolgál, így alkalmas a jogszabály tartalmát szűkítő vagy éppen tágító kritériumokat meghatározására.[10]
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) az Alkotmánybíróság határozatainak jogkövetkezményei fejezetcím alatt a klasszikus vagy hagyományos értelemben vett alkotmányos követelményről rendelkezik.[11] Az Abtv. 46. § (3) bekezdése rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Az Abtv. 46. § (3) bekezdésével összefüggésben a testület úgy fogalmazott, hogy "amikor az Alkotmánybíróság a lehetséges jogértelmezések közül kiválasztja az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezést, az Alkotmánybíróság (nem lévén jogalkotó szerv) szükségképpen mindig olyan jogértelmezést választ, amely már eleve benne rejlett a normában, még akkor is, ha esetleg annak jogalkalmazói kimondására korábban nem, vagy nem az alkotmányos követelménynek megfelelő tartalommal került sor."[12]
Az alkotmányos követelmény ugyanis nem új szabály, hanem közvetlenül és egyértelműen az
- 725/726 -
Alaptörvény valamely rendelkezésén alapuló, a normában eleve benne rejlő helyes értelmezés, amelyet az Alkotmánybíróság csak felismer és kimond, az Abtv. 46. § (3) bekezdésének megfelelően.[13] Amennyiben a vitatott jogszabályi rendelkezésnek nem lenne a normában egyébként is benne rejlő értelmezése, az Alkotmánybíróság nem az alkotmányos követelmény megállapításáról, hanem a norma megsemmisítéséről határozna.[14]
A fenti alkotmánybírósági megállapítások ellenére, a testület gyakorlatában megfigyelhető az alkotmányos követelmény egy új típusa, amikor az Alkotmánybíróság a vizsgált normában benne nem lévő szabályt állapít meg, ezzel pedig átveszi a jogalkotó szerepét.[15] Példa erre a 2/2021. (I. 7.) AB határozatban megállapított alkotmányos követelmény, amellyel az Alkotmánybíróság oly módon terjesztette ki a vizsgált jogszabály tárgyi hatályát, hogy az sem a jogszabály rendelkezéseiből, sem pedig a hivatkozott nemzetközi egyezményből nem volt kiolvasható.[16] A határozathoz fűzött különvélemény utal arra, hogy a megállapított alkotmányos követelmény nem vezethető le a vizsgált norma szövegéből.[17] Egy másik határozat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban állapított meg alkotmányos követelményt. Az egyik különvélemény - hivatkozással a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatba foglalt alkotmányos követelmény eredeti funkciójára - kritikával illette a többségi határozatot, amennyiben a testület nem egy többértelmű rendelkezés Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezését választotta ki és tette kötelezővé, hanem egy, a vonatkozó törvényi rendelkezéstől eltérő, azt tartalmilag felülíró kisegítő szabályt alkotott a személyi térítési díj megállapításával kapcsolatban.[18]
Amellett, hogy az alkotmányos követelmény megkíméli a jogrendszert,[19] hozzájárul az Alaptörvény-konform jogértelmezés kikényszerítéséhez.[20] Az Alaptörvény 28. cikke kifejezetten előírja a bíróságok számára, hogy a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. Az alkotmányos követelmény az Alaptörvény-konform értelmezés "preventív" jellegű biztosítéka, amennyiben megakadályozhatja az alkotmányellenes ítélkezési gyakorlat megszilárdulását.[21] Az eljáró bíróságnak elsődlegesen az a kötelezettsége, hogy az alkalmazandó jogszabályt és az Alaptörvény tartalmát összhangba hozza. Kizárólag másodlagosan jogosult és egyben köteles az alaptörvény-ellenesség megállapítása érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulni, amennyiben a saját értelmezése nem vezetett eredményre, vagyis a jogszabály és Alaptörvény közti ellentét feloldására nem került sor.[22] Amennyiben az eljáró bíróság figyelmen kívül hagy valamely alkotmányos követelményt, akkor túllépi a jogszabály értelmezésének alkotmányos kereteit, ami a bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását eredményezheti.[23]
Az alkotmányos követelmény intézményének elméleti megalapozását követően a tanulmány áttekinti a 3553/2021. (VII. 28.) AB határozatban (a továbbiakban: AB határozat) megállapított, a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjára és 47. § (1) bekezdésére irányadó alkotmányos követelményt.
A fenti AB határozat alapját a Földforgalmi törvény 47. § (1) bekezdése képezte, miszerint az a természetes személy, illetve mezőgazdasági szervezet tekinthető volt haszonbérlőnek aki, illetve, amely a haszonbérleti szerződés tárgyát képező földet a haszonbérleti szerződés (ajánlat)[24] közlését közvetlenül megelőző legalább 3 éven keresztül haszonbérli vagy haszonbérelte, feltéve, hogy a haszonbérleti szerződés nem a felek egyoldalú felmondása vagy kölcsönös megállapodása miatt szűnt meg, illetve a föld kényszerhasznosításba adására sem került sor a haszonbérlet szerződés fennállásának időtartama alatt.
A "közvetlenül megelőző" szövegrész értelmezését a Kúria a Kfv.III.37.328/2016/7. számú határozatában alakította ki. Az ügyre irányadó tényállás szerint a felperes haszonbérleti jogosultsága 2009. augusztus 31. napjától 2015. január 1. napjáig tartó haszonbérleti szerződésen alapult. A felperes és az ingatlanok tulajdonosai mint haszonbérbe adók 2015. március 23. napján haszonbérleti szerződést kötöttek. Ebben a felperes nyilatkozott arról, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti volt haszonbérlőként előhaszonbérletre jogosult. A Kúria a Kfv.III.37.328/2016/7. számú döntésében kimondta, hogy "a jogszabályhely értelmezéséből, a mondat folytatásából következően ("legalább három éven keresztül") egyértelműen az a jogi álláspont vezethető le, hogy a közvetlenül megelőző szóhasználat időbeli értelemben határozza meg a haszonbérlést. Ezen fordulat a szerződéses időszak és az ajánlat időpontjának megszakítatlanságára utal. A felperesi állásponttal ellentétben, a "haszonbérelni" ige múlt idejű alakja arra az esetre
- 726/727 -
vonatkozik, amikor a szerződés az ajánlat közlését megelőző napon jár le, míg a jelen idő használata arra, amikor az ajánlat napján a korábbi szerződés még meg sem szűnt."[25] Az indokolásában kiemelte, hogy a jogalkotó nem kívánt időbeli korlátozás nélkül előhaszonbérleti jogot biztosítani a volt haszonbérlőnek. A korábbi haszonbérlőt ezért csak akkor illeti meg az előhaszonbérleti jog, ha a tulajdonos még a szerződés tartalma alatt, annak lejáratát követően hatályba lépő újabb szerződést köt.[26] Ezt az álláspontot erősítette meg a Kúria Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozata is, amennyiben kimondta, hogy a "közvetlenül megelőző" szókapcsolat és az igeidők használata arra utal, hogy előhaszonbérletre az jogosult, akinek a haszonbérleti vagy bérleti szerződése az ajánlat közlését megelőző napon járt le, vagy még nem szűnt meg.
A bírói normakontroll indítvány folytán eljárt Alkotmánybíróság vizsgálta a volt haszonbérlői minőségre vonatkozó jogszabályi környezetet, a fentebb hivatkozott kúriai döntéseket, amelyeket összevetett az indítványban hivatkozott alkotmányos mércékkel.
Az AB határozat alapjául szolgáló ügy tényállása szerint a haszonbérbeadók szerződést kötöttek egy haszonbérlővel 2018. november 12-én. A felperes a föld bejegyzett használójaként előhaszonbérleti nyilatkozatot tett. Az alperes a szerződés jóváhagyását a felperesen kívül álló, ugyanakkor a szerződő felek tartalmi mulasztására visszavezethető okok miatt megtagadta. Amikor a felek ismételten megkötötték a haszonbérleti szerződést, a felperes mint volt haszonbérlő nem tehetett jogszerűen elfogadó jognyilatkozott, mert már nem volt a föld bejegyzett használója.[27]
Az indítványozó bíróság a Földforgalmi törvény 47. § (1) bekezdése "közvetlenül" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Indítványát az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, P) cikk (1) és (2) bekezdésének, I. cikk (3) bekezdésének és a XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapította. Indokolása szerint, az a többletkövetelmény, hogy az előhaszonbérletre csak az legyen jogosult, akinek a haszonbérleti szerződése a haszonbérleti ajánlat közlését "közvetlenül" megelőző napon jár le vagy azon a napon még meg sem szűnt, a földtulajdonos jogának megóvása szempontjából nem szükséges, azonban a hosszabb ideje gazdálkodó személy haszonbérlet fenntartásához fűződő jogát szükségtelen mértékben korlátozza.[28] Az indítványozó bíróság emellett arra is utalt, hogy véleménye szerint létezik a jogszabálynak olyan értelmezése, amely összhangban van a tulajdonhoz való jog és jogbiztonság követelményével. Véleménye szerint érvényre jut a volt haszonbérlő elsőbbségéhez fűződő jogalkotói cél, amennyiben a jogalkalmazó akként értelmezi a rendelkezést, hogy a közvetlenül megelőző szóösszetétel nem csak időbeli, hanem alanyi meghatározást is jelent.
Ilyenkor az előhaszonbérleti jog azt a sorban utolsó haszonbérlőt illeti meg, aki a földet az ajánlat közlését megelőző legalább három éven keresztül haszonbérli vagy haszonbérelte.[29]
Az Alkotmánybíróság arra jutott, hogy ugyan a nyelvtani értelmezés módszere alapján elfogadható az a bírósági álláspont, amely szerint a "volt haszonbérlőt kizárólag akkor illeti meg előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérbeadó még a szerződés tartalma alatt az annak lejártát követően hatályba lépő újabb szerződést köt, de bizonyos körülmények között ez ellentétbe kerülhet a jogintézmény céljával".[30] A haszonbérbeadó ugyanis kijátszhatja a volt haszonbérlőt azzal, ha a haszonbérlet megszűnését követően akár egy napra is saját használatába veszi a termőföldet és ezzel megszakítja a volt haszonbérlő jogviszonyának, használatának folytonosságát. Ez a volt haszonbérlőt megillető előhaszonbérleti jogosultság kiüresedését jelentetné, egyúttal a birtokpolitikai célkitűzés megvalósítását is akadályozná (gazdálkodás folyamatosságának fenntarthatósága).[31]
A fentiekre tekintettel a testület az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelményt állapított meg azért, hogy kizárja a jogszabály céljával ellentétes jogalkalmazás lehetőségét. "Ennek értelmében a volt haszonbérlőt a haszonbérleti jogviszonya jogszerű megszűnését követően is megilleti az előhaszonbérleti jog akkor, ha azt már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de a joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre. Ellentétes lenne ugyanis a jogi szabályozás céljának megfelelő, kiszámítható jogalkalmazás követelményével, ha a volt haszonbérlő rangsorbéli elsősége neki fel nem róható, tőle független körülmények kialakulása esetén elveszhetne, amely fel nem róható körülményt a haszonbérbeadó és harmadik személy mulasztása vagy akár visszaélésszerű magatartása is okozhatja. A Földforgalmi tv. kérdéses rendelkezésének az alkotmányos követelménynek megfelelő értelmezése alapján a haszonbérlő tehát rajta kívül álló okok, tőle független körülmények következtében nem veszítheti el volt haszonbérlői státuszát. Különösen nem vezethet ilyen eredményre szerződésének adminisztratív okból történő ideiglenes megszűnése, tekintet nélkül arra, hogy volt-e egyáltalán rajta kívül olyan személy, aki a köztes időszakban a földet haszonbérelte. Az alkotmányos követelmény megállapítása ugyanakkor nem érinti a vonatkozó törvényi rendelkezésekben előírt egyéb feltételek teljesítését."[32]
Miután az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálata körében tesz megállapításokat anélkül,
- 727/728 -
hogy azokat valamennyi felmerülő lehetséges tényállásnak megfelelően kalibrálná, a jogalkalmazó feladata, hogy az alkotmányos követelményt az egyedi ügy tényállására alkalmazza és levonja a megfelelő következtetéseket. Az alábbiakban a tanulmány azt mutatja be, hogy az egyes kúriai határozatokban miként jut érvényre az AB által megállapított alkotmányos követelmény.
A Kfv.III.38.193/2021/6. számú határozat tényállása szerint a felperes 2010. október 1. napjától 2020. december 31. napjáig haszonbérelte a "szántó" művelési ágú ingatlant. Az alperesi érdekeltek 2020. október 12-én haszonbérleti szerződést kötöttek, amelyre a felperes elfogadó nyilatkozatot tett. A haszonbérleti szerződés jóváhagyását az alperes megtagadta a használati megosztásról szóló megállapodás mellékletét képező térképi kimutatás hiánya miatt. Az alperesi érdekeltek ismételten megkötötték a haszonbérleti szerződést, amely 2021. január 8-án közzétételre került. Az alperes a haszonbérleti szerződést határozatával az alperesi érdekeltek között hagyta jóvá. Álláspontja szerint, a felperes az előhaszonbérleti jogát volt haszonbérlői minőségére nem alapíthatta, mert csak 2020. december 31. napjáig volt az ingatlan bejegyzett haszonbérlője, míg az új szerződés közzétételére 2021. január 5-én került sor.[33]
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az AB határozatban foglalt alkotmányos követelménnyel összhangban vizsgálta, hogy a felperesnek felróható-e a korábbi haszonbérleti szerződés megszűnése.[34]
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Kiemelte az AB határozat azon megállapítását, hogy a volt a haszonbérlőt a haszonbérleti jogviszonya megszűnését követően is megilleti az előhaszonbérleti jog akkor, ha azt már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre.[35] Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Földforgalmi törvénynek az alkotmányos követelménnyel összhangban álló értelmezése nem jelenti azt, hogy a volt haszonbérlő előhaszonbérleti joga automatikusan fennállna a "közvetlenül megelőző" időbeli kapcsolat megszakadása esetén. Éppen ellenkezőleg, az eljáró bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes joggyakorlása milyen körülmények okán szűnt meg.[36] Az irányadó tényállás szerint, a korábbi haszonbérlő felperessel nem sikerült megállapodni a haszonbérleti szerződés módosításában, a felperes a haszonbérleti díj megemelését - az I. rendű alperessel ellentétben - nem fogadta el. Ilyen tényállás mellett pedig levonható az a következtetés, hogy a felperes joggyakorlása nem rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre, ezért a földtulajdonos jogosult volt kedvezőbb feltételekkel új haszonbérleti szerződést kötni.[37]
A Kfv.III.38.178/2021/8. számú határozat tényállása szerint a II. rendű alperesi érdekelt 2015. december 7. napja és 2020. december 31. napja között a "szántó" művelésű ingatlan bejegyezett használója volt. A tulajdonos és a II. rendű alperesi érdekelt haszonbérleti szerződést kötött 2020. december 30-án, a 2021. január 1. és 2021. december 31. közötti időszakra, amelyben rögzítették, hogy a II. rendű alperesi érdekeltet előhaszonbérleti jog illeti meg a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdése alapján. A szerződés közzétételére az illetékes polgármesteri hivatalnál 2021. január 7-én került sor. Az alperes a haszonbérleti szerződést az alperesi érdekeltek között hagyta jóvá. Indokolása szerint, az új szerződés megkötésére még a korábbi bérlet alapjául szolgáló szerződés lejártát megelőzően került sor és abban az új földhasználat kezdetének napja közvetlenül megelőzte a korábban bejegyzett földhasználat végső időpontját. A földhasználat ezért folyamatos, abban megszakítás nincs.[38] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában azt hangsúlyozta, hogy az alperesi érdekelteknek a haszonbérleti szerződést oly módon kellett volna megkötniük, hogy az a lejáratot megelőzően kifüggesztésre kerüljön, és így az ajánlat még a lejárat előtt közöltnek legyen tekinthető. Az elsőfokú bíróság az AB határozatot nem tartotta alkalmazhatónak, mert az abban foglalt alkotmányos követelmény csak a haszonbérbeadó és harmadik személy visszaélésszerű magatartása esetére garantálja a volt haszonbérlő előhaszonbérleti jogának gyakorlását.[39]
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria figyelemmel volt az AB határozatban megállapított alkotmányos követelményre, amely a földhasználat folytonosságának megszakadása esetére további szempontok, körülmények értékelését várja el a jogalkalmazótól.[40] Az AB határozat szerint nemcsak a felek mulasztás vagy visszaélésszerű magatartása nem vezethet az előhaszonbérleti jogosultság elvesztéséhez, hanem a szerződés adminisztratív okból történő ideiglenes megszűnése sem, függetlenül attól, hogy volt-e rajta olyan személy, aki a köztes időszakban a földet haszonbérelte.[41] A Kúria ilyen adminisztratív jellegű körülményként értékelte a haszonbérleti szerződés közzétételét. Elfogadta a II. rendű alperesi érdekelt nyilatkozatát, amennyiben a közzététel egy folyamat, amely a közléssel (a kormányzati portálra való feltöltéssel) valósul meg, de a haszonbérleti szerződés jegyző általi átvételével kezdődik.[42] A közlési folyamatot, annak adminisztratív jellegére tekintettel az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, ennek hiányában nem dönthet megalapozottan a volt haszonbérlői minőség fennállásáról, a földhasználat folyamatosságáról. Amennyiben a földhasználat időbeli folyamatossága kizárólag a közlési
- 728/729 -
folyamatra vonatkozó jogszabályi határidők alatt, a közlés teljesítése érdekében előírt ügyintézés eredményezi, az olyan adminisztratív ok, amely - figyelemmel az AB határozatban foglaltakra - nem vezethet a volt haszonbérlői minőség megszűnéséhez[43]. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak tehát azt kell értékelnie, hogy fennáll-e olyan adminisztratív ok, amelynek kizárólag az időbeliség tekintetében van jelentősége, de a földhasználat folyamatosságát tartalmilag nem érinti.[44] Ezen túlmenően a haszonbérleti szerződés megkötését hátráltató körülmények körében vizsgálnia kell az I. rendű alperes azon nyilatkozatát, miszerint egy folyamatban lévő telekalakítási eljárás miatt vártak az újabb szerződés megkötésével a korábbi jogviszony lejártát megelőző napig.[45]
A Kúria a Kfv.VII.37.482/2022/2. számú határozata részben eltérő tényállás mellett született. A tulajdonos a felperessel 2015. május 8-án feles bérleti szerződést kötött, először 2020. május 8. napjáig, majd - a szerződés módosításával - 2020. december 31. napjáig terjedő időszakra. A földhasználati jog bejegyzésére 2020. május 8. napjáig terjedő hatállyal került sor, ellentétben a módosított szerződésben foglalt dátumtól. A felperes jogutódai 2020. december 30. napján haszonbérleti szerződést kötöttek a felperes haszonbérlővel azzal, hogy a használat 2020. december 30-án kezdődik és 2025. december 31. napjáig tart. A felperes előhaszonbérleti jogát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. A szerződés hirdetményi úton történő közlésére 2021. január 6. napján került sor, amelyre az alperesi érdekelt elfogadó nyilatkozatot tett. Az alperes a haszonbérleti szerződést az alperesi érdekelt vonatkozásában hagyta jóvá, mert a felperes földhasználata a közlést közvetlenül megelőzően már nem állt fenn.[46]
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az AB határozat relevanciája tekintetében kimondta, hogy az alkotmányos követelmény arra az esetre vonatkozik, amikor a korábbi haszonbérlő a rangsorbeli elsőbbségét rajta kívül álló, neki fel nem róható körülmények folytán veszíti el. A volt haszonbérlő azonban nem hivatkozott a haszonbérbeadó vagy harmadik személy mulasztására vagy visszaélésszerű magatartására, amely elzárhatta volna őt az eredményes joggyakorlástól. A felperestől, mint mezőgazdasági termeléssel évek óta foglalkozó gazdálkodótól egyébként is elvárható lett volna, hogy a földforgalmi szabályozás ismeretében időben gondoskodjon az újabb szerződés megkötéséről.[47]
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint, a haszonbérleti jogviszony megszakadását nem önmagában, hanem a volt haszonbérlő fogalmának az AB határozatban megállapított alkotmányos követelménnyel összhangban kell értékelni. Ebben az Alkotmánybíróság a volt haszonbérlő fogalmának nyelvtani értelmezését újabb, korábban a bíróságok által nem vizsgált szempontokkal árnyalta.[48] Kiemelte továbbá, hogy az AB határozat nem csak a haszonbérbeadó vagy a harmadik személy mulasztásának, illetve visszaélésszerű magatartásának tulajdonít jelentőséget, hanem a korábbi haszonbérlőn kívül álló körülmények körében rámutat a szerződés adminisztratív okból történő ideiglenes megszűnésének esetkörére is.[49] A Kúria érvelése szerint a felperes már az elsőfokú eljárásban is hivatkozott a közlésre, mint adminisztratív eljárásra, amelynek a felperes volt haszonbérlői minőségére gyakorolt hatását az elsőfokú bíróságnak értékelnie kellett volna.[50]
A fentiekhez képest részben eltérő tényállás mellett született a Kfv.VII.37.477/2022/4. számú határozat. A felperes 2002. január 2-tól 2020. december 31-ig haszonbérelte a termőföld ingatlant. A tulajdonos és az új haszonbérlő 2021. február 8-án haszonbérleti szerződést kötöttek, azt 2021. február 19-én közzétették, amelyre a felperes 2021. március 4-én elfogadó nyilatkozatot tett. A felperes az elfogadó nyilatkozatát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. Az alperes a haszonbérleti szerződést az új haszonbérlő vonatkozásában jóváhagyta, mivel álláspontja szerint a felperes földhasználati jogosultsága 2020. december 31-én lejárt, ezért nem minősült volt haszonbérlőnek.[51]
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Utalt az AB határozatra azzal, hogy a vonatkozó tényállás alapján nem lehetett megállapítani, hogy a felperest "kijátszották" volna. Nem arról volt szó, hogy a felperes a lejárat előtt kezdeményezte az újabb szerződés megkötését, azonban azt a haszonbérbeadó elutasította volna azért, hogy néhány nap múlva mással köthessen szerződést. A felperes ilyen körülményre, a haszonbérbeadó vagy harmadik személy mulasztására, visszaélésszerű magatartására, továbbá rajta kívül álló, neki fel nem róható körülményre nem hivatkozott.[52]
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolása szerint az elsőfokú bíróság vizsgálta az AB határozatban foglalt alkotmányos követelményt, ennek során nem sérültek a Földforgalmi törvény volt haszonbérlő előhaszonbérleti jogát megállapító rendelkezései, illetve az Abtv.-nek az alkotmánybírósági határozatok erga omnes hatályát és az alkotmányos követelmény érvényre jutását szabályozó 39. § (1) bekezdése, valamint a 46. § (3) bekezdése. Az ítélet attól nem lesz jogszabálysértő, hogy az alkotmányos követelményben foglaltaktól azért tért el az elsőfokú bíróság, mert a perbeli tényállásra az nem volt
- 729/730 -
alkalmazható.[53] A Kúria egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes nem adott elő olyan többlettényállási elemet, amely alapján megállapítható lett volna, hogy a felperes önhibáján kívül esett el az előhaszonbérleti jogának gyakorlásától. A Kúria szerint a felperestől elvárható lett volna, hogy amennyiben a bérleti jogviszonyát folytatni kívánja, azt megfelelő időben jelezze a haszonbérbeadónak. Mivel a felperes nem értesítette a haszonbérbeadót arról, hogy a jogviszony folyamatosságának fenntartásában érdekelt, ezért a haszonbérleti jogviszony megszűnése saját magatartására - önhibájára - vezethető vissza. A felperesi tájékoztatás hiányában, a haszonbérbeadó jogszerű és adekvát intézkedése volt, hogy harmadik személlyel új haszonbérleti szerződést kötött.[54]
Az Alkotmánybíróság a 2022. október 4. napján kelt 3407/2022. (X. 21.) AB határozatában megállapította, hogy a Kúria Kfv.III.38.193/2021/6. számú ítélete, a Pécsi Törvényszék 6.K.700.804/2021/12. számú ítélete, valamint a Baranya Megyei Kormányhivatal 596242-4/2020. számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a Kúria a Kfv.III.38.193/2021/6. számú ítéletében az alkotmányos követelményt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesen alkalmazta. A Kúria ebben az ítéletében az irányadó tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes joggyakorlása nem rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre, ezért a földtulajdonos jogosult volt kedvezőbb feltételekkel új haszonbérleti szerződést kötni. A felperessel az előhaszonbérleti szerződés megkötésére ugyanis azért nem kerülhetett sor, mert a felperes nem fogadta el a megemelt előhaszonbérleti díjat tartalmazó ajánlatot.[55]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, az AB határozatban kimondott alkotmányos követelmény értelmében ahhoz, hogy a volt haszonbérlőt megillesse az előhaszonbérleti jog azt követően is, hogy a haszonbérleti jogviszonya már megszűnt, két együttes feltételnek kell teljesülnie: annak, hogy (i) a jogosult az előhaszonbérleti jogát már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de (ii) ez a joggyakorlás rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre.[56]
Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelményből fakadó szempontokat az alapügy tényállására vetítette, és a Kúria ítéletében foglaltakhoz képest eltérő következtetésekre jutott. Kimondta, hogy az eljáró bíróságok a felróhatóság szempontját nem a megfelelő tényállási elem tekintetében értékelték. Szerintük, a felperes és földtulajdonos közti egyeztetés a felperesnek felróhatóan nem vezetett eredményre, ezért a korábbi haszonbérleti jogviszony nem a felperesen kívül álló okból szűnt meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban nem az egyeztetés körében kellett volna értékelni a felróhatóság követelményét. Amikor a felperes a tulajdonos és a harmadik személy közti haszonbérleti szerződés vonatkozásában először gyakorolta az előhaszonbérleti jogát, akkor az azért nem vezetett eredményre, mert a hatóság a szerződést érvénytelennek minősítette a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 74. § (6) bekezdése alapján. Az eljáró bíróságok ezt a tényállási elemet ugyanakkor nem tekintették relevánsnak,[57] és a felperes felróhatóságát a második szerződés megkötését megelőző egyeztetés vonatkozásában értékelték.
Mivel az először megkötött haszonbérleti szerződés kapcsán tett elfogadó nyilatkozat jogszerűsége, az eredménytelenség okai az alkotmányos követelménnyel összhangban lényeges tényállási elemnek minősülnek, ezért azok vizsgálatának elmulasztása egyúttal az alkotmányos követelményben foglaltakat rontja le.[58]
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog követelményrendszere magában foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is. Az indokolt bírói döntés követelménye azt az elvárást fogalmazza meg az eljáró bíróságokkal szemben, hogy az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről a határozatában számot adjon.[59] Mindez nem azt jelenti, hogy a döntésnek a felek által felhozott minden észrevételre reagálnia kellene, de az ügy szempontjából valamennyi releváns kérdésre ki kell terjednie.[60] Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányos követelményből fakadó kérdések az ügy lényegi részének minősülnek, az értékelésük elmaradása sérti a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező indokolt döntés követelményét.[61]
Az Alkotmánybíróság nem csak a Kúria és az elsőfokú bíróság döntését, hanem a közigazgatási határozatot is megsemmisítette, bár az utóbbit jóval az alkotmányos követelmény megállapítása előtt hozták. Mivel azonban az alkotmányos követelmény nem egy új szabály, hanem azzal az Alkotmánybíróság a normában eleve benne lévő helyes értelmezést ismeri fel és mondja ki, ezért az alkotmányos követelmény már a norma keletkezésétől kezdve irányadó. Az ezzel ellentétes
- 730/731 -
közigazgatási határozat tehát alaptörvény-ellenes jogértelmezésen alapult.[62]
A Kúria a 2/2023. Jogegységi határozatában (a továbbiakban: Jogegységi határozat) megállapította, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában és a 47. § (1) bekezdésében foglalt, az előhaszonbérleti jogosultság alapját képező "közvetlen megelőző" minősítés megítélésénél a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Kfv.III.37.328/2016/7. és Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozatok kötelező erejű határozatként nem hivatkozhatók. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogegységi eljárás lefolytatására azért volt szükség, mert az alkotmányos követelményt megállapító AB határozatot követően hozott kúriai döntések jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül tértek el a korábbi gyakorlattól.[63]
Az Abtv. 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybíróság döntése, így az abban foglalt alkotmányos követelmény mindenkire nézve kötelező. Az alkotmányos követelményt a bíróságok kötelesek alkalmazni, azt nem ronthatják le a korábbi bírói gyakorlatra hivatkozással sem. Ellenkező esetben, az alkotmányos követelményt figyelmen kívül hagyó bírói döntés túllép a jogszabályi rendelkezésre vonatkozó értelmezési tartomány alkotmányos keretein, amelyet ezért az Alkotmánybíróság rendszerint megsemmisít. Következésképpen, az alkotmányos követelmény megállapítása a Kúria számára jogegységi feladatot is jelenthet, ha a Kúria korábban közzétett gyakorlatát is érinti.[64] Az AB határozat a korábbi - alkotmányos követelménnyel ellentétes - kúriai határozatokat nem semmisítette meg, ezért az egymásnak ellentmondó, BHGY-ben közzétett döntések bizonytalan helyzetet eredményeztek az alsóbb fokú bíróságok számára. A bizonytalanság abból fakadt, hogy a bíróságoknak elvileg valamennyi kúriai határozatot követniük kellett volna vagy azoktól csak a megfelelő indokok bemutatásával térhettek volna el. A jogegységi eljárás lefolytatása tehát azért nélkülözhetetlen abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányos követelmény a korábbi egységes kúriai gyakorlaton változtat, mert ez az egyetlen eljárás, amelyben a BHGY-ben közzétett kúriai határozatokhoz fűződő kötelező erő feloldható és a jogkérdésben indokolt eltérésről és a bíróságokra kötelező értelmezésről határozat hozható.[65] A jogegységi eljárás alatt a jogalkotó 2023. január 1-jei hatállyal módosította a Földforgalmi törvény 47. §-át, kiegészítve az (1a) és (1b) bekezdésekkel. A jogalkotói indokolás szerint a jogszabály-módosítás az alkotmányos követelményekben foglaltakat törvényi erőre emelte, továbbá meghatározta az előhaszonbérleti joggyakorlás korlátait is. Az (1b) bekezdés így akként rendelkezik, hogy az előhaszonbérleti jog a volt haszonbérlőt csak akkor illeti meg, ha az előhaszonbérleti jogát - amint a joggyakorlás akadálya megszűnik - haladéktalanul gyakorolja.[66] A jogszabály-módosítás tehát sajátos helyzetet eredményezett, hiszen a jogegységi határozat az új bekezdés értelmezésével kapcsolatban kötelező iránymutatást nem adhatott. Ennek oka, hogy a jogegység mindig a konkrét ügyekhez kapcsolódó fogalom és a Bszi. alapján lefolytatott jogegységi eljárás is az egyedi ügyekben meghozott határozatokat feltételez. Ezért a Jogegységi határozat arra szorítkozott, hogy megállapítsa, a Kúria Kfv.III.37.328/2016/7. és Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozatai a jövőben kötelező erejűként nem hivatkozhatók. Megállapította továbbá, hogy az érintett határozatok meghaladottságát a BHGY-ben is meg kell jelölni.[67]
A fenti kúriai határozatok az alkotmányos követelmény alkalmazásával kapcsolatban több fontos megállapítást tettek. Egyrészt, az AB határozatban megállapított alkotmányos követelményből nem következik, hogy a haszonbérleti jogviszony megszűnése esetén minden esetben, külön vizsgálat nélkül fennmaradna a volt haszonbérlő előhaszonbérleti jogosultsága. Másrészt, az AB határozat több, a bíróságok által eddig nem vizsgált szempontot is meghatározott, amit a jogalkalmazónak értékelnie kell. Ezek a szempontok nem szűkíthetők le a földtulajdonos és harmadik személy mulasztására vagy visszaélésszerű magatartására, hanem vizsgálni kell a volt haszonbérlőn kívül eső, neki fel nem róható körülmények fennálltát is. Végül, az egyedi tényállások alapján összegezhető, hogy mely konkrét körülmények értékelése következik az alkotmányos követelményből. Ilyennek minősül a volt haszonbérlő nyilatkozata a haszonbérlet folytatásával kapcsolatban vagy éppen a nyilatkozat hiánya, a korábbi haszonbérleti szerződés megszűnésének időpontja és az új haszonbérleti szerződése kezdete között eltelt időtartam hossza, indoka, a szerződés közzétételének folyamata mint adminisztratív ok, valamint a tulajdonos és harmadik személy között létrejött szerződés megkötésének körülményei, ideértve az esetleges visszaélésszerű magatartás vizsgálatát.
Az alkotmányos követelmény alkalmazásának megfelelőségét az Alkotmánybíróság a 3407/2022. (X. 21.) AB határozatban értékelte. Az alapul fekvő ügy különleges tényállási eleme az volt, hogy a volt haszonbérlő nem egy, hanem két haszonbérleti szerződés vonatkozásában is gyakorolta az előhaszonbérleti jogát, ám az első esetben az eredménytelen joggyakorlását az alapul fekvő szerződés Fétv. szerinti érvénytelensége okozta. Ezt azonban az eljáró bíróságok nem vizsgálták, és ezzel
- 731/732 -
az ügy lényeges kérdésében nem foglaltak állást. Azzal, hogy az Alkotmánybíróság nem csak a bírói döntéseket, hanem a mezőigazgatási szerv határozatát is megsemmisítette azt juttatta kifejezésre, hogy a közigazgatási hatóságnak már a szerződés jóváhagyása iránti eljárásban is vizsgálnia kell az alkotmányos követelményből fakadó szempontokat. Ezek közül különösen a felróhatóság - mint alapvetően polgári jogi jogintézmény - vizsgálata, illetve az esetleges bizonyítás lefolytatása okozhat nehézséget a jövőben.
A "közvetlen megelőző" fordulat értelmezésével kapcsolatban jogegységi eljárás indult a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amelynek eredményeként a Jogegységi Panasz Tanács meghozta a 2/2023. Jogegységi határozatát. A jogegységi eljárás lefolytatása azért volt elengedhetetlen, mert az alkotmányos követelmény egyértelműen megváltoztatta a korábbi kúriai gyakorlatot. A BHGY-ben közzétett, ellentmondó kúriai határozatok bizonytalan helyzetet eredményeztek, az ellentmondás - valamint a korábbi határozatokhoz fűződő korlátozott precedenshatás - feloldásának eszköze lehet a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján a jogegységi eljárás lefolytatása. A fent bemutatott eljárás speciális, hiszen a jogalkotó időközben módosította a Földforgalmi törvényt, amelybe beemelte az alkotmányos követelmény tartalmát is. A Kúria Jogegységi határozata az új törvényi rendelkezés tárgyában kötelező iránymutatást nem adhatott, így az egyedi ügyekben eljáró bíróságokra hárul az a feladat, hogy a rendelkezés egységes értelmezését a jövőben kialakítsák.
[1] Chronowski Nóra: Az alkotmánykonform értelmezés és az Alaptörvény, Közjogi Szemle, 2017/4, 7-15.
[2] Chronowski Nóra: Alkotmányjogi panasz és alkotmányvédelem, Fundamentum 2014/1-2, 91-95.
[3] Szakály Zsuzsa: Alkotmányos követelmények a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban 2012 után, Iustum Aequum Salutare, 2020/4, 163 -179.
[4] Az alkotmánybírósági törvény kommentárja (szerk.: Zakariás Kinga), Pázmány Press, 2022.
[5] Patyi András-Köblös Adél: A közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjai, Pro Publico Bono, 2016/3, 8-29.
[6] Patyi András: A jogállamiság, Alkotmányjog (szerk.: Halász István), Ludovika Kiadó, 2018.
[7] Varga Zs. András: A közigazgatás és közigazgatási jog alkotmányos alapjai, Dialóg Campus Kiadó, 2017.
[8] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény.
[9] A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény.
[10] 27/2013. (X. 9.) AB határozat.
[11] 28/2013. (X. 9.) AB határozat.
[12] 25/2017. (X. 17.) AB határozat.
[13] 16/2021. (V. 13.) AB határozat.
[14] 2/2021. (I. 7.) AB határozat.
[15] 16/2021. (V. 13.) AB határozat.
[16] 3553/2021. (VII. 28.) AB határozat.
[17] 3407/2022. (X. 21.) AB határozat.
[18] Kúria Kfv.III.37.328/2016/7. számú határozat.
[19] Kúria Kfv.III.38.193/2021/6. számú határozat.
[20] Kúria Kfv.III.38.178/2021/8. számú határozat.
[21] Kúria Kfv.I.38.181/2021/10. számú határozat.
[22] Kúria Kfv.VI.38.179/2021/8. számú határozat.
[23] Kúria Kfv.VII.37.482/2022/2. számú határozat
[24] Kúria Kfv.VII.37.477/2022/4. számú határozat.
[25] Kúria 2/2023. Jogegységi határozat. ■
JEGYZETEK
[1] Például, a fölhasználati és haszonélvezeti jogot érintően lásd 25/2015. (VII. 21.) AB határozat, 11/2020. (VI. 3.) AB határozat.
[2] 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13].
[3] Chronowski Nóra: Az Alkotmánykonform értelmezés és az Alaptörvény, Közjogi Szemle, 2017/4, 11 . Az értelmezési tartomány alkotmányos kereteinek kijelölésére vonatkozó jogkör azonban "nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [.] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti 'szuperbíróság' szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15].
[4] 38/1993 (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993/256.
[5] Szakály Zsuzsa: Alkotmányos követelmények a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban 2012 után, Iustum Aequum Salutare, 2020/4, 164. Chronowski Nóra a tágabb értelembe vett objektív alkotmányvédelemi funkciót társít az alkotmányos követelmény meghatározásához. A testület ugyan nem semmisít meg normát, de alkotmányértelmezést végez, és ezzel feltárja az alaptörvény jelentéstartalmát. Chronowski Nóra: Alkotmányjogi panasz és alkotmányvédelem, Fundamentum 2014/1-2, 91.
[6] 38/1993 (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993/256.
[7] 25/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [35], [43].
[8] 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, Juhász Dorina-Zakariás Kinga: Az Alkotmánybíróság határozatainak jogkövetkezményei: 46. § [Mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség], In: Az alkotmánybírósági törvény kommentárja (szerk. : Zakariás Kinga), Pázmány Press, Budapest, 2022, 543.
[9] Juhász-Zakariás i.m. 548. A törvény kiterjesztő értelmezésére példa a 13/2020. (VI. 22.) AB határozat, amely a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 64. § (4) bekezdésének tág értelmezésével komplex vizsgálatot írt elő a gyámhatóság számára alkotmányos követelményként.
[10] Szakály i.m. 165. Jelen tanulmány az alkotmányos követelmény funkciójáról általában ír. A közigazgatási bíráskodással kapcsolatban megállapított konkrét alkotmányos követelményekről lásd: Patyi András-Köblös Adél: A közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapjai, Pro Publico Bono, 2016/3, 8-29., Varga Zs. András: A közigazgatás és közigazgatási jog alkotmányos alapjai, Dialóg Campus Kiadó, 2017. A jogállamiság fogalmából levezethető egyes alkotmányos követelmények vonatkozásában lásd: Patyi András: A jogállamiság, In: Alkotmányjog (szerk.: Halász István), Ludovika Kiadó, 2018.
[11] Juhász-Zakariás i.m. 548. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény nem tartalmazott az alkotmányos követelményre vonatkozó szabályozást. Az új Abtv.-hez fűzött jogalkotói indoklás az alkotmányos követelmény törvénybe foglalásának előzményeit, indokait nem tartalmazza.
[12] 25/2017. (X. 17.) AB határozat, Indokolás [24]-[25].
[13] Uo. Indokolás [22].
[14] 16/2021. (V. 13.) AB határozat.
[15] Juhász-Zakariás i.m. 550.
[16] Uo.
[17] 2/2021. (I. 7.) AB határozat, Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye [145].
[18] 27/2013. (X. 9.) AB határozat, Dr. Stumpf István különvéleménye [74].
[19] Szakály i.m. 165.
[20] A hagyományos értelembe vett alkotmányos követelmény visszavezethető az Alaptörvény 28. cikkére. 27/2013. (X. 9.) AB határozat, Dr. Stumpf István különvéleménye [62].
[21] Chronowski [2017] i.m. 10.
[22] Uo.; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]-[36].
[23] 16/2021. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [36].
[24] A Földforgalmi törvény 47. § (1) bekezdése 2020. június 30. előtt a "haszonbérleti ajánlat közlését közvetlenül megelőző" szövegrészt tartalmazta.
[25] Kúria Kfv.III.37.328/2016/7. számú határozat, [19].
[26] Uo. [20].
[27] 3553/2021. (VII. 28.) AB határozat, Indokolás [2].
[28] Uo. Indokolás [5].
[29] Uo. Indokolás [8].
[30] Uo. Indokolás [63].
[31] Uo. Indokolás [64].
[32] Uo. Indokolás [67].
[33] Kúria Kfv.III.38.193/2021/6. számú határozat, [1]-[5].
[34] Uo. [10].
[35] Uo. [33].
[36] Uo. [34].
[37] Uo. [35].
[38] Kúria Kfv.III.38.178/2021/8. számú határozat, [1]-[6].
[39] Uo. [13].
[40] Uo. [41].
[41] Uo. [45].
[42] Uo. [48].
[43] Uo. [50].
[44] Uo. [54].
[45] Uo. [55]. Hasonló tényállás mellett hozta meg a Kúria a Kfv.I.38.181/2021/10. számú és Kfv.VI.38.179/2021/8. számú határozatait.
[46] Kúria Kfv.VII.37.482/2022/2. számú határozat, [1]-[6].
[47] Uo. [11].
[48] Uo. [20].
[49] Uo. [23].
[50] Uo. [24].
[51] Kúria Kfv.VII.37.477/2022/4. számú határozat, [1]-[4].
[52] Uo. [7].
[53] Uo. [16].
[54] Uo. [17].
[55] Kúria Kfv.III.38.193/2021/6. számú határozat, [35].
[56] 3407/2022. (X. 21.) AB határozat, Indokolás [26].
[57] Uo. Indokolás [28].
[58] Uo. Indokolás [30].
[59] 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34].
[60] 3557/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [28].
[61] 3407/2022. (X. 21.) AB határozat, Indokolás [30].
[62] Uo. Indokolás [32].
[63] 2/2023. Jogegységi határozat, Indokolás [29].
[64] Uo. Indokolás [25]; 16/2021. (V.13.) AB határozat, Indokolás [35]-[36].
[65] 2/2023. Jogegységi határozat, Indokolás [35].
[66] Uo. Indokolás [38].
[67] Uo. Indokolás [39]-[40].
Lábjegyzetek:
[1] A szerző LL.M., kúriai főtanácsadó. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
