A társasági és gazdasági jog területén az elmúlt évtizedekben jelentős változások mentek végbe, és e változások kiváltó oka nagyrészben az európai unióhoz történő csatlakozásunk volt. E tény ismeretében hasznosnak tartom megvizsgálni azt, hogy az uniós jogharmonizáció milyen törvényalkotási technikákkal, milyen időkeretben és milyen eredménnyel valósult meg a magyar társasági jogban. Elsősorban az unió társasági jogi irányelvek által kiváltott törvényalkotási folyamatra koncentrál a tanulmány, és a magyar kódexek uniós érintettségének érvényesülésével is foglalkozik. A tanulmányban bemutatom azokat a hazai jogalkotást erőteljesen befolyásoló tényezőket, amelyek az uniós kitettségre vezethetőek vissza.
My field of research - company and commercial law - has undergone significant changes in recent decades, and much of the reason for these changes has been our accession to the European Union. In light of this fact, I find it useful to examine the legislative techniques, timeframe and results of EU harmonisation in Hungarian company law. The study will focus primarily on the legislative process triggered by the EU company law directives and will also deal with the impact of the EU involvement of Hungarian codes. In the paper, I present the factors that strongly influence Hungarian legislation and can be traced back to the EU exposure.
A tanulmány bevezető mottójául Sárközy Tamástól választott idézet kifejezi a jogterület összetettségét és a jogszabályalkotás bonyolult folyamatát:
"A társasági jog a modern jog egyik legbonyolultabb, rendkívül összetett és egyben messze ágazó területe. Egyben az a terület, amelyben a jog talán egyik legerősebb társadalmi-gazdasági hatását fejti ki, a társadalmi-gazdasági folyamatokat közvetlenül is befolyásolja."
A társasági jogi harmonizációs folyamat húszéves időtartamát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy társasági jogunk új intézményekkel és fogalmakkal gazdagodott, intézményesültek a tagállami kapcsolattartás formái, egységes jogi kategóriák alakultak ki a hitelezővédelem, részvényesi joggyakorlás és befektetésvédelem területén. A jogi tárgy tartalma meghatározza a szabályozás formáját. Ezt az alaptételt nagyon színesen manifesztálja a jogterület. Egyszerre van jelen a sommás, a tételes és az incorporációs törvényalkotási technika. A tanulmányban ennek a bemutatására vállalkozom az adott uniós szabályrendszer és a hazai harmonizáció egymáshoz rendelésének a módszerével.
A hazai jogszabályalkotás áttekintése előtt meg kell vizsgálni, milyen feltételrendszerrel alakult ki a közösség társasági joga, milyen fejlődési ívet járt be a csatlakozás időpontjáig, illetve milyen szabályok átültetésének kihívása állt a magyar törvényalkotás előtt.
Előre kell bocsátani, hogy az unió társasági joga maga is folyamatos fejlődésben volt az elmúlt húsz évben, így a harmonizáció kettős szorításban zajlott: egyrészt a csatlakozással a társasági jogi irányelvek, rendeletek a magyar jog részévé váltak, másrészt a folyamatosan fejlődő és változó jogterület lekövetését is el kellett végeznie a törvényhozónak. Erre eklatáns példa a fizetésképtelenségi jog területe melynek harmonizációja a 1346/2000/ EK rendelet átvételével indult, melyet felülvizsgált és újrakodifikált a 2015/848/EK sz. rendelet, 2015 május 20-dikai hatálybalépéssel. Így hazánkban a fizetésképtelenségi jogban már két ízben is sor került uniós harmonizációra.
A társasági jogi irányelvek megszületését megelőzően a tagországi jogok összehangolásának a munkája a nagy jogi alapelvek szintjén indult meg. A jóhiszemű és tisztességes eljárás ("bona fides"), a társulás szabadsága, a joggal való visszaélés tilalma, a hitelező védelem, a közrend és közérdek védelme, "olyan vezéreszméi a társasági jognak is, amelynek célját és tartalmát fontos, hogy a bírói gyakorlatban és a jogalkotásban is egyformán értsék."[1]
"Az egységes piac hatékony működéséhez szükséges, hogy valamennyi állam megfelelő mértékben közelítse a gazdásági és vállalati szférára vonatkozó jogszabályanyagot."[2] Ennek érdekében a tagállamok körülhatárolták azokat a területeket, melyeket közösen vagy egymásra tekintettel kívánnak szabályozni.
- 47/48 -
Az unió társasági jogi irányelvei által érintett területek:
- a társaságok nemzeti jogának harmonizációja egyes részterületeken
- a társaságok kölcsönös elismerése az egyes tagállamok által és tagállamokban
- a határokon átnyúló fúzió szabályainak az összehangolása
- a szupranacionális társasági formákra vonatkozó alapítás közösségi szabályainak a megalkotása.
A modern piaci folyamatok a társaságok országhatárokon túl ívelő tevékenységével járnak együtt, így az európai integrációban kialakuló belső piac, belső határok nélküli térség valósul meg, melynek célja a jogi személyek korlátozástól mentes mozgása.[3]
A társasági jogi harmonizáció a társasági jog egyes részeit érinti, összefüggő egységes jog nem alakul ki a harmonizáció eredményeként. A szabályozás alapját jelentő irányelvek kötelező tagállami jogalkotást írnak elő, tehát az irányelvekben megfogalmazott célkitűzések kötelezőek a tagállamokra, melyet a nemzeti jogalkotásban kell kifejezésre juttatni.[4]
Bár kijelenthetjük, hogy nem létezik egységesen kodifikált európai társasági jog, a társasági jogra vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálása minimumszabályokat hozott létre, amelyek olyan területeket fognak át, mint a részvényesek érdekeinek és jogainak védelme, a részvénytársaságokra vonatkozó nyilvános vételi ajánlatok, a fióktelep-információk közzététele, az egyesülések és szétválások, az egyszemélyes korlátolt felelősségű magántársaságokra vonatkozó minimumszabályok, a pénzügyi jelentéstétel és az elszámolás, a társaságokkal kapcsolatos információkhoz való könnyebb és gyorsabb hozzáférés és a társaságokra vonatkozó adatközlési követelmények. Az uniós társasági jogot alapvetően koordináló irányelv - jelenleg az EU 1132/2017. sz. irányelv - a tagállamok jogközelítésének eszköze. E jogközelítés államonként más-más törvényalkotási folyamatot generált és eltérő szakmai tapasztalatot eredményezett. A tagállamok továbbra is külön társasági jogokat alkalmaznak, amelyeket az uniós irányelveknek és rendeleteknek való megfelelés érdekében időről időre módosítanak. A társasági jog területén a fogyasztók, a közönség, a tagállamok sajátos érdekeinek védelmére születtek irányelvek. A szabályozás lényege a minimum, maximum értékek megadására korlátozódással, választási lehetőségek felkínálásával teret engednek a tagállamok eltérő megoldásainak.[5]
Az Unió szintjén voltaképpen a vállalati szervezet és működés több tagállamra kiterjedő voltából - többek között éppen a különböző társasági jogoknak kitettségből - adódó nehézségek csökkentésére, valamint a fogyasztók, a közönség, a tagállamok sajátos érdekeinek védelmére születtek jogszabályok, gyakorlatilag irányelvek. Az irányelvi szabályozás lényegéből fakad, hogy - minimum, maximum értékek megadására korlátozódással, választási lehetőségek felkínálásával - teret engednek a tagállamok egymástól eltérő megoldásainak. A szó valódi értelmében az Uniónak tehát nincs társasági joga.
A jogharmonizációval kapcsolatos hazai törvényalkotási feladatok elvi és gyakorlati sajátosságait az országgyűlés az alábbiakban foglalta össze:
Az Országgyűlés feladatai európai uniós csatlakozásunkkal - más tagállamok parlamentjeihez hasonlóan - részben megváltoztak. Egyrészt módosult a törvényalkotó tevékenység jellege és arányai is, másrészt az Országgyűlés feladatköre új elemekkel bővült.
A hazánkban alkalmazandó jogszabályok jelentős részét az Unió intézményei fogadták el. Az Európai Unió joganyaga 2004. május 1-től, a magyar jogrendszer részévé vált és a közösségi jog elsőbbséget élvez a magyar jogszabályokkal szemben.
A közösségi elsődleges joganyagot az alapszerződések alkotják, a másodlagos jogforrások pedig az uniós intézmények jogalkotó tevékenysége során keletkező jogszabályok. Azokon a területeken, amelyeket a közösségi jog kimerítően szabályoz vagy ahol az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, nincs lehetőség nemzeti szabályozásra. Ez alól csak a közösségi jog által megengedett körben vannak kivételek. Azokon a területeken, amelyek megosztott vagy nemzeti hatáskörbe tartoznak, a nemzeti parlamentnek részben vagy egészben megmarad a törvényalkotási jogköre.
További feladatként jelentkezik az irányelvek átültetése a nemzeti jogrendszerbe. Az irányelv az elérendő cél tekintetében kötelezi a tagállamot, de a megvalósítás módját, a saját jogrendszerbe való beillesztést a tagállamra bízza. Ez törvényalkotási feladatot is jelenthet. Uniós tagságunk óta is a legtöbb törvényjavaslat a jogharmonizációt valósította meg.
A másik kötelező közösségi jogforrás a rendelet. Mivel ez a jogszabály közvetlenül alkalmazandó, ez nem ró a nemzeti parlamentre további jogalkotási feladatot. A kötelező érvényű határozat viszont a parlament számára jogalkotási kötelezettséget keletkeztethet.[6]
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.), amikor az általános rendelkezésekben megállapítja, hogy a Jat. hatálya mind a jogszabályokra, mind pedig a közjogi szervezetszabályozó eszközökre kiterjed.[7] A Jat. rendelkezik arról is, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályokra a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról, továbbá a különleges jogrendben alkotható jogszabályra a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a Jat. szabályait.[8]
A jogalkotót számos impulzus éri, amely alapján arra a döntésre jut, hogy az adott problémát jogalkotási úton keresztül szükséges megoldani.[9] A legtipikusabb jogalkotási ösztönző a kötelező jogalkotás esete. Kötelező jogalkotást hívhatnak elő a nemzetközi szerződések hazai jogba való implementálásának esetei, valamint az uniós jogalkotási aktusok harmonizálása is.
A jogszabály tervezetét a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell megfogalmazni, aminek tekintetében a világos, közérthető és ellentmondásmentes megszövegezés hármas kritériumrendszerét várja el a jogalko-
- 48/49 -
tó.[10] Ami az irányadó alapjogi követelményeket illeti: az Alkotmánybíróság már az egyik korai, 1992-ben meghozott határozatában[11] megállapította:
"A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előre láthatóak legyenek a norma címzettjei számára." Ugyancsak egy 1992-ben jegyzett határozatában[12] mutatott rá az Alkotmánybíróság, hogy "a jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy ki lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és állami szervek magatartását."
Az uniós szabályozás harmonizációja során kiemelt jelentősége volt és van annak, hogy az idegennyelvű jogszabályok átültetése koherensen és a fentiekben idézett, hazai gyakorlatban megfelelően történjen meg. A jogszabályok fordításának, jogi tudással felvértezett, a terminus technikusok használatában jártas szakemberek tevékenysége nélkülözhetetlen. Az uniós jog hivatalos fordítása révén mindig ugyanazt a szövegtartalmat kell érteni bármelyik tagállamban is fordítják a szöveget.
Mivel a forrásnyelvek, illetve az egyes európai országok jogrendszerei között is fordulhatnak elő eltérések egy-egy kifejezés jelentésében, a magyar EU-nyelv megteremtése végtelenül alapos munkát igényel.[13]
Az uniós jog fordítása és átültetése során kiemelt jelentősége van a terminus technicus helyes alkalmazásának. Ezek rendszerhez kötött fogalmak, melyek csak az adott nemzeti jog rendszerén belül értelmezhetőek. Az uniós jogi terminusok nem mindig kellően pontosak, körülhatároltak, és bizonyos körben eltérő tartalommal is értelmezhetőek. Bizonyos uniós fogalmak egybeesnek tagállami fogalmakkal és könnyen átültethetőek, míg más fogalmak nem.
A fordítói szakma kialakította ezért az úgynevezett szupranacionális jogi terminus fogalmát, amelyeket kettős jogi környezet - a tagállami és az uniós - vesz körül. Az elmélet szerint ezek a fogalmak folyamatosan "vándorolnak" az uniós és tagállami szint között, így nem értelmezhetőek kizárólag az egyik vagy másik szinten. E fogalmaknak három jellemzője van: az autonómia, a többnyelvűség és a folytonosság. A magyar szakembereknek ebben a nyelvi környezetben kellett megtalálni és kialakítani a helyes szövegtartalmat.[14]
A feladat nagyságát érzékelte Koltai Tamás országgyűlési képviselő a parlament európai integrációs ügyek bizottsága jogharmonizációs albizottságának 1996. május 8-i ülésén elmondott gondolata: "Úgy érzem, a bizottságunk megtalálta a legkeményebb témáját, mióta létezik". Ezen a történelmi ülésen a képviselők és a meghívott vendégek első ízben próbálták körüljárni a közösségi jogszabályok fordításának problémáját.[15] Ma már kijelenthetjük, hogy ezt a korszakos feladatot sikerült elvégezni és a törvényalkotási munkát megfelelő színvonalú fordítói háttérmunka támogatja.
A harmonizáció egy másik érdekes technikai problémáját az európai jogi aktusok (irányelvek és rendeletek) számozása jelentette, amely változott az unióban az idők során. Azt ma már természetesnek vesszük, hogy az évszám négyjegyű szám, azonban 1999. január 1. előtt csak két számjegy volt.
2015. január 1. előtt a rendeletek vonatkozásában a "sorszám/évszám/EU rendelet", irányelvek esetén "a Tanács évszám/sorszám /EU irányelve" formátum volt használatos. 2015. január elsejétől ebben változás történt, alapvetően három elemből állnak: a terület betűjele zárójelben ("EU"), a közzététel éve, ami egy négyjegyű szám, valamint a sorszám, amely az éves sorszámtól függ és annyi számjegyből áll, amennyire szükség van például EU 1132/2017.sz. irányelv. A kutatás során is nehézséget okozott a hivatkozásokban az egyes jogi aktusok pontos megfeleltetése, hiszen nincs még letisztult egységes hivatkozási gyakorlat arra, hogy a 2015. január előtti jogszabályok esetén a formátumokat felülírja-e az új forma.
A jogharmonizáció fogalma számos rétegben értelmezhető. A jogharmonizáció - más néven jogszabályok közelítése - kezdetektől fogva az európai integráció meghatározó szabályozási eszköze, amely a tagállami jogok jelentős eltéréseinek felszámolását szolgálja e különbségeknek közös szabályokkal való felváltása útján. A harmonizált jog végeredményben egyfajta egységes jog létrehozására vezet, ahol az egységesség mértéke függ a harmonizációs eszköz - irányelv vagy rendelet - típusától, az alkalmazott harmonizációs technikától és az aktus szabályozási megoldásától is. A tagállamokat - a lojalitási klauzula értelmében - kötelezettség terheli arra nézve, hogy nemzeti jogukat igazítsák a harmonizációs előírásokhoz.[16] Más megfogalmazás szerint ez inkább a jogszabályok átvételét jelenti.[17]
Az unió jogharmonizációs technikái a legszigorúbb, szinte azonos szövegtartalommal való átvétel módszerétől finomodtak az uniós jogfejlődés során. A jogalkotás célja kezdetben ugyanis a teljes harmonizáció volt, az összehangolás egységes normaszövegként jelent meg a nemzeti jogokban, és nem lehetett attól eltérni (maximum harmonizáció).
Bizonyos kérdésekben azonban a nemzeti jog magasabb szintű védettséget jelentett a védett tárgy szempontjából, így ezekben az esetekben egy minimumszint meghatározására került sor, és nem kívánta az unió lerontani a nemzeti jogot. Ezekben a kérdéskörökben az a harmonizáció alapja, hogy az uniós szabályozás a minimum és szigorúbb tagállami szabályozás megengedett például fogyasztóvédelem területe, szociálpolitika egyes kérdései. Ez a technika a minimum harmonizáció szintje.
Bizonyos esetekben a két technika keveredése is megfigyelhető, ahol egyes rendelkezések esetében sem eny-
- 49/50 -
hébb sem szigorúbb irányba nem térhet el a nemzeti jogalkotás. Elsősorban az irányelvekben felkínált megoldások közül van választási lehetőség, de ez a megoldás nem feltétlenül idegen a rendeletekhez kapcsolódó tagállami végrehajtási intézkedések esetében sem. Ez a technika figyelembe veszi, hogy a tagállam a saját szabályozásához "vonzódik" leginkább. Az optimális harmonizáció lehetőségeket kínál fel a tagállami jogalkotónak, hogy egy illeszkedő megoldást válasszon.
Végül a derogációk jelentik a legerőteljesebb eltérés lehetőségét. Ebben az esetben a tagállamok eltérhetnek az uniós szabályozástól, pontosíthatják azt (opening clause).[18]
A társasági jog területét vizsgálva hamar szembesülünk azzal, hogy a kontinentális jogrendszerekben rögzült társasági jogi fogalmat az unió terminológiája nem használja. Az anglo-amerikai business law, az üzleti jog került a harmonizáció látókörébe. Az unió a vállalati jog felől közelíti a szabályozandó területet és emiatt az anyagi jog jelentős mértékben keveredik a versenyjogi, számviteli és nyilvántartási szabályokkal. ennek az erőteljes angolszász befolyásnak az eredményeképpen két irányban megszorító szabályozás alakult ki. A számvitel területén például annyira túlszabályozott lett a közösségi jog, hogy gyakorlatilag csak az egy az egyben átvétel lehetséges. Ezt jól demonstrálja a 2006/43/EK irányelv az éves és összevont éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló irányelv, valamint a 2013/34/EU irányelv átvétele ugyanezen tárgykörben. Ez a szabályozottsági szint ellentmond annak az alapelvnek, hogy a társasági jog területén az unió a minimumszabályok kialakítására törekszik.
Másrészről olyan jogintézmények mesterséges bevonására is sor került az uniós jogba, melyek idegenek a német dogmatikán alapuló országok jogi tradícióitól.[19]Erre példa a jogi személy büntetőjogi felelőssége - a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény -, illetve vezető tisztségviseléstől való eltiltása. (Ctv. 9/B. §) Mindkét jogintézmény beépült a magyar jogrendszerbe, de gyakorlati jelentősége csekély.
A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését a kezdetekben nem követte nyomon az unió. A 2004. évi nagy létszámú bővítés azonban megkívánta ennek a kérdéskörnek a szabályozását. Így 2005/309/EK rendelet kizárólag az irányelvek vonatkozásában ajánlást fogalmazott a nemzeti jogba történő átvételről. Öt szempontot ajánlott az irányelv, amelyek elősegítik az irányelvek helyes és időben történő átvételét:
- a megfelelő és időben történő átvétel politikai prioritássá emelése,
- az átvétel egészének ellenőrzésére és összehangolásának biztosítására egyetlen kormányzati szerv kijelölése,
- az átvétel korai szakaszban történő előkészítése,
- a parlamenttel/parlamentekkel való együttműködés,
- az átvételi késedelem gyors felszámolása.[20]
A jogalkotási folyamat és a harmonizációs technikák áttekintését követően megkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy a magyar parlamentek az elmúlt húsz év során milyen hatékonysággal és színvonalon dolgoztak ebben a koordinátarendszerben. Az Európai Unió nemzeti politikára gyakorolt hatását az europaizációval kapcsolatos kutatások vizsgálják. "A magyar jogalkotás minősége: elmélet, mérés, eredmények" című 2020-ban megjelent tanulmánykötet rendkívül pontosan elemezte a parlamenti törvényhozás gyakorlatát, így a jogharmonizáció folyamatának elemzésekor erre támaszkodtam.
Az uniós jogi szakkifejezések tudományos elemzésekor kikristályosodott az az elmélet, hogy a kifejezések kettős színtéren értelmezhetőek, illetve folyamatos a mozgásuk a nemzeti és uniós szövegkörnyezet között. Az uniós jogalkotás résztvevői, a nemzeti és uniós szintű politikai szereplők és az uniós intézmények ugyanilyen interakcióban és mozgásban vannak. Az europaizáció fogalma nem egyirányú, hanem körkörös folyamat.
A magyar törvényalkotás európaizációja a csatlakozás utáni négy kormányzati ciklusban vizsgálható. A 2004-2010 és a 2010-2018 közötti időszak közül az elsőt az európai integráció mélyítése iránti szimpátia jellemezte, a másodikat pedig az állandósuló euroszkepticizmus és a nemzeti szuverenitás retorikája.
Összehasonlítva a két kurzus számait azt látjuk, hogy nincs érdemi hatással az európaizált törvények arányára a különböző kormányok uniós attitűdje. 2010-ig a baloldali kormányok alatt elfogadott 937 törvény 39%-ának (362 db) volt valamilyen európai eredete, míg a 2010 utáni Orbán-kormányok alatt 37% volt ez az arány (az 1575 törvény közül 588 esetében kimutatható európai hatás).
A kötetben hivatkozott tanulmány vizsgálta az europaizáció és a magyar törvények minősége közötti formális összefüggéseket is. Megállapították, hogy Magyarországon az európaizációnak minimális hatása van a törvényalkotás formális minőségére. A jogszabályok stabilitása ugyanis nem mutat szignifikáns összefüggést sem az uniós kulcsszavak meglétével, sem a törvények tényleges európai eredetével, sem a proaktív kormányzati magatartással. Egyedül az uniós kompetenciáknak van statisztikailag kimutatható hatása a törvényalkotás így meghatározott minőségére, de itt is csak jelentősen korlátozott mértékben.[21]
A tanulmány második részében a társasági jog néhány területén bekövetkezett változásokat mutatom be, melyek közvetlen uniós jogalkotással összefüggésben keletkeztek. Elsőként a gazdasági társaságok jogának változásait, majd a szupranacionális társaságok létrejöttét, a cégnyilvántartásba beépült új elemeket, végül a fizetésképtelenségi jog egyes rendelkezéseit veszem górcső alá.
Elsőként a társasági jog gerincét jelentő gazdasági társaságok jogának területét kell megvizsgálni, mivel a gazdasági társaságok a gazdasági élet szereplői, perszonális joguk szabályozásának ismerete megkerülhetetlen a további részterületek áttekintése előtt. Hazánkban a gazdasági társaságok kódex jellegű szabályozása alakult ki.
- 50/51 -
A kormányzat részéről 2003-ban született döntés arról, hogy a társasági jogot felül kell vizsgálni, és meg kell újítani a csatlakozásra tekintettel. Az gazdasági társaságokról szóló akkor hatályban lévő 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban 1997. évi Gt.) felülvizsgálatára viszonylag hamar sor került.
A több mint kétéves munka során újra szabályozták az 1997. évi Gt.-t és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvényt (továbbiakban: Ctv.). Az 1997. évi Gt. és a Ctv. felépítése, rendszere, tartalma alapvetően bevált, a hazai társasági és cégjog - a már alkalmazandó közösségi normáknak megfelelő - harmonizációja megtörtént, a törvények alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai jórészt kedvezőek voltak.
A társasági jogi irányelvekben foglalt előírások többségét - elsősorban a kiemelten jelentős 1. számú (nyilvánossági) és 2. számú (tőkevédelmi) irányelv rendelkezéseinek jelentős hányadát - már az 1997. évi Gt. és a Ctv. adaptálta. A 2003. évi XXXIX. törvény a részvénytársasági szabályok megváltoztatásával folytatta a 2. társasági jogi irányelv implementációját, megalkotásra került az elektronikus cégeljárásra irányadó hazai szabályozás is. (Lásd a 2003/58/EK irányelvet).
A társasági jog mellett került sor a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek és kereskedelmi képviseleteinek a magyar jogba való beépítésére (1997. évi CXXXII. törvény), amelynek közösségi joggal való harmonizációja időközben ugyancsak megtörtént (2003. évi LIV. törvény.) A 2006.évi IV. tv. - az úgynevezett harmadik Gt. - hatálybalépésével már bizonyos újabb társasági jogi elemek bekerültek a magyar társasági jogba - például a felelős vállaltirányítási rendszer -, illetve a korábban rögzültek is változatlanul érvényesültek.
2010-ben az új Ptk. Kodifikációs Bizottságában döntés született arról, hogy a gazdasági társaságok jogát a Ptk. rendszerébe integrálják és ezt a döntést elfogadta a Kormányzat és ennek megfelelően nyújtotta be a törvényjavaslatot 2012-ben. A Polgári Törvénykönyvbe integrált Gt. lényegében megtartotta a harmadik Gt. legfontosabb szabályait azzal, hogy a kkt. és a bt. jogi személlyé vált.[22]
A jelenlegi Ptk. harmadik része tartalmazza az európai unió jogának való megfelelés érdekében azokat az uniós normákat, melyekhez a hazai jog közvetlenül kapcsolódik. A Ptk. kommentárja az uniós szabályozás átvételét az alábbiakban foglalta össze: "A Ptk. Nyolcadik Könyv Harmadik Része - a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 88. §-ával összhangban - a Ptk. által implementált irányelveket sorolja fel. Anélkül, hogy az átültetett irányelvek egyes rendelkezéseit tételesen megfeleltetnénk a Ptk. szabályainak, az alábbiak áttekintést adnak arról, hogy a törvény mely rendelkezései mögött található irányelvi szabály."[23]
A Ptk. 2021.évi LI. törvénnyel módosított, 2021. május 28-tól hatályos szövegének 8:6. § (1) bekezdés f.)-j.) és m.)-n.) pontjai az unió társasági jogi irányelveit rögzítik és azoknak való megfelelés követelményét tartalmazzák.
Az európai jogi személyek az egész Unióban érvényes szabályok szerint, és a nemzeti szabályokkal párhuzamosan léteznek. Ezeket a társasági formákat a Ptk. rendszere nem nevesíti.
A Ptk. 3:4. § rendelkezik a jogi személy létesítésének szabadságáról, és a szabályozást a 3:3. § kiterjeszti általánosságban is, ugyanis a jogi személy általános szabályait kell alkalmazni, ha e törvény az egyes jogiszemély típusokkal kapcsolatban eltérően nem rendelkezik. A (2) bekezdés szerint a jogi személy általános szabályait megfelelően alkalmazni kell az e törvényben nem szabályozott típusú jogi személyre.
E szabályok mellett érvényesül a gazdasági társaságok esetében a formakényszer. A Ptk. 3:89. § (1) bekezdés szerint gazdasági társaság közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható.
A Ptk. ezen szakaszához fűzött kommentár szerint: "A formakényszerből eredően minden gazdasági társaságnak egyértelműen besorolhatónak kell lennie valamelyik társasági formába, ezt erősíti az a szabály is, amelyik szerint a társasági formának a cégnévben is meg kell jelennie, már az elnevezéssel is tájékoztatva a társasággal kapcsolatba kerülő személyeket arról, hogy milyen típusú társasággal van dolguk.
A típuskényszerből következik az, hogy a társasági formákat meghatározó definíciós szabályok nem tekinthetők eltérést engedő szabálynak. A létrehozandó gazdasági társaságokat minden esetben a törvényi definíciók alapján kell minősíteni, és ha a definíció szempontjából lényeges elem hiányzik egy adott társaságból, akkor nem lehet azt e társasági formába tartozónak tekinteni. Ha pedig egy társaság egyetlen társasági forma kritériumainak sem felel meg, akkor az állam megtagadja a nyilvántartásba vételét, és ezzel megakadályozza az ilyen társaság létrejöttét."[24]
Ezen dogmatikai alapvetésekhez kapcsolódóan rögzíthetjük, hogy hazánkban külön törvények szabályozzák az úgynevezett szupranacionális gazdasági formákat, melyeknek típusait, szervezetét részletszabályait a magyar parlament átvette és átültette, anélkül, hogy a Ptk. rendszerén belül utalna rá, viszont a Ctv. rendszerébe törvénymódosításokkal a szupranacionális szervezetekre irányadó nyilvántartási szabályokat beiktatta. A közösségi társasági formák az uniós jog átemelésével kerültek be a nemzeti jogba. A jogszabályalkotás ezen a területen az uniós szabály változtatás nélküli átvételét jelentette.
Ezek a szupranacionális társasági formák sui generis társasági formák, amelyek a nemzeti jogi szabályozás alapján működő gazdasági társaságok mellett, kiegészítő jelleggel alapíthatóak. A nemzeti jogok szerint alapított gazdasági társaságoktól transznacionális jellegében különbözik, tehát abban, hogy alapítására nem a belső jogi normák, hanem a közösségi jog ad felhatalmazást, illetve működésének szabályait is - túlnyomórészt - ez utóbbi határozza meg.
- 51/52 -
Mindegyik társasági formát EK rendelet szabályozza. Általánosságban elmondható, hogy a többszintű szabályrendszert, és az ebből származó jogalkotási feladatokat a rendeletek határozzák meg. A szabályozás első szintjét maga a rendelet képezi, megállapítva a társasági formákra kötelezően alkalmazandó szabályokat. Ezek tekintetében a nemzeti jogalkotónak nincs mozgástere, a rendeletben foglalt szabályok közvetlen alkalmazhatóságát biztosítania kell.
A szabályozás második szintjén több jogi megoldás érvényesült. Az egyik az, hogy a rendeletek a szabályozás lehetőségét közvetlenül a tagokra bízzák, saját létesítő okiratuk meghatározása során. A másik megoldás, hogy a rendeletek a tagállami jogalkotónak adnak felhatalmazást kiegészítő szabályok megalkotására. Ez egyes esetekben kötelező, más esetekben pedig csak lehetőség a tagállam számára.
A 2137/85/EGK tanácsi rendelet meghatározza az európai gazdasági egyesülések (EEIG) alapszabályát. A rendelet hatálya alá tartozó, jogi személyiséggel rendelkező EEIG lehetővé teszi, hogy egy tagállam vállalkozásai egy közös cél elérése - például tagjai gazdasági tevékenységeinek megkönnyítése, illetve előmozdítása - érdekében együttműködjenek más tagállamokban található társaságokkal vagy természetes személyekkel, a hasznot/előnyöket a tagok között megosztva; az ilyen egyesülés célja saját nyereségszerzés nem lehet.
A tanács 1995. július 25-i 2137/85/EGK rendelete szól az európai gazdasági egyesülésről, mely a 2003. évi XLIX. törvénnyel épült be a magyar jogrendszerbe 2003. július 7. napjától. A társasági forma szabályozása már a csatlakozást megelőzően bekerült a magyar jogrendszerbe.
A hosszú ideig tartó patthelyzetet - a tárgyalások harminc évig folytak - követően a Tanács elfogadta az európai részvénytársaság létrehozásához szükséges két jogalkotási eszközt, vagyis az európai részvénytársaság statútumáról szóló 2157/2001/EK rendeletet és az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló 2001/86/EK irányelvet. A rendelet megteremti a lehetőségét, hogy egy társaság az Unió területén, nyilvánosan működő részvénytársaság - latin megnevezéssel: "Societas Europaea" (SE) - formájában jöjjön létre. Számos lehetőséget biztosítottak a legalább két tagállamban működő olyan vállalkozások tekintetében, amelyek SE-ként kívánnak megalakulni: összeolvadás, holding létrehozása, leányvállalat létrehozása vagy SE-vé való átalakulás. Az SE-nek részvénytársaság formájában kell működnie.
Hazánkban közvetlenül a csatlakozás után a 2004. évi XLV. törvénnyel került átvételre ez a társasági forma.
A korlátolt felelősségű európai zártkörű társaság (Societas Privata Europaea) statútumáról szóló, 2008. évi bizottsági javaslat célja az volt, hogy a kkv-k létrehozásának és működésének megkönnyítésével könnyebbé váljon a belső piacon való üzleti tevékenységük, javuljon piaci teljesítményük és fokozódjon versenyképességük. A javaslat nem terjedt ki a munkajoggal, adójoggal, számvitellel, vagy a társaság fizetésképtelenségével kapcsolatos kérdésekre. Ennek ellenére 2014-ben vissza kellett vonni, mivel az Európai Parlamentben aggályok merültek fel a munkavállalók együttdöntési jogainak védelmével kapcsolatban.
A tanács 2001. október 8-i 2157/2001/EK rendelete szól az európai részvénytársaság (SE) alapításáról, melyet hazánkban a 2004. évi XLV. törvény az európai részvénytársaságról szóló törvénnyel hirdettek ki. Ezen gazdasági társasági forma az új Ptk. dogmatikai rendszerébe sem került be, változatlan maradt a külön törvényi szabályozás.
Az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló 1435/2003/EK rendelet valódi egységes jogi eszközt hoz létre az SCE-re vonatkozóan. A rendelet lehetővé teszi, hogy az eltérő tagállamokban élő személyek vagy eltérő tagállamok joga szerint alapított jogi személyek szövetkezetet hozzanak létre. A 2003/72/EK irányelv kiegészítette ezt a statútumot a SCE munkavállalóinak részvétele tekintetében annak biztosítása céljából, hogy az SCE létrehozása ne járjon az SCE létrehozásában részt vevő vállalatokon belül a munkavállalói részvétellel kapcsolatosan alkalmazott gyakorlat eltűnésével vagy meggyengülésével.
Az új társasági formát rögzítő rendeletet hazánkban a 2006. évi LXIX. törvénnyel hirdettek ki. E társasági forma sem került be a Ptk. rendszerébe, maradt a külön törvényi szabályozás.
A 2009. szeptember 16-i 2009/102/EK irányelv keretet határoz meg az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok számára, amelyek részvényei egyetlen személy tulajdonában vannak. A rendelet I. sz. melléklete szerint hazánkban ezeket a szabályokat a Kft és az Rt esetén - azaz a tőkeegyesítő szabályok esetén - kell alkalmazni.
Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról (Societas Unius Personae) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2014. évi bizottsági javaslat célja az egyetlen tulajdonossal rendelkező társaságok tagállami határokon keresztül történő megalapításának megkönnyítése volt az EU-ban. Mivel a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának komoly aggályai voltak a szakszervezeteknek a javaslat kidolgozási folyamatában való részvételével kapcsolatban, a javaslatot 2018-ban végül visszavonták.[25]
- 52/53 -
Ezen a részterületen tetten érhető az uniós jog fejlődése és az azt lekövető hazai jogalkotási gyakorlat változásának dinamikája.
A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló 2005/56/EK irányelv átvétele a határidő szempontjából izgalmasra sikerült. A tagállami kötelezettség ugyanis az volt, hogy irányelvnek 2007. december 15-ig meg kellett felelni. A 2007. évi CXL. törvény éppen 2007. december 15-én lépett hatályba.
A törvény indokolása szerint annak rendelkezései nem terjeszkedtek túl az irányelv előírásain, így kizárólag az egyesülési folyamat elemeit szabályozza. Figyelemmel arra, hogy az irányelvben meghatározott egyesülési formák megfeleltethetőek a hazai jogban, így különösen a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szerinti egyesülésnek, a törvény utaló szabállyal határozza meg az egyesülés formáit. Nem volt indoka a hazai jogban érvényesülő egyesülési anyagi, eljárásjogi szabályoktól való eltérésnek, így a törvényben nem szabályozott kérdésekben a Gt. és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) szabályai megfelelően érvényesülhettek.
Az Európai Bizottság 2018-ban azonban megoldandó problémaként azonosította, hogy a társaságok határokon átnyúló átalakulására és szétválására vonatkozó megbízható uniós jogi keret hiányában, valamint a határokon átnyúló egyesülésükre vonatkozó korábbi uniós szabályozás elégtelenségei folytán a vállalkozások nehézségekbe ütköztek a más tagállamok piacaihoz való hozzáférés terén.[26]
A fentiekre tekintettel az Európai Parlament felkérte az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el harmonizált szabályokat a határokon átnyúló átalakulásokra és szétválásokra vonatkozóan. Ennek nyomán született meg az 1132//2017/EU irányelv határokon átnyúló átalakulások, egyesülések és szétválások tekintetében történő módosításáról szóló 2121/2019/EU irányelv, átültetésének határideje 2023. január 31. napja volt.
A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról és egyéb jogharmonizációs célú törvénymódosításról szóló 2021. évi CXXIV. törvény 2022. augusztus 1-én hatályba lépett és ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezték a 2007. évi CXL. törvényt a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről.
A már hatályban lévő társasági jog egyes vonatkozásairól szóló 1132/2017. EU sz. irányelv II. sz. melléklete tagállamonként határozza meg a tőkeegyesítő társaság fogalmát. Ezt vette át az új irányelv is. Így hazánkban a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetén kell alkalmazni.
A Ctv. 132. § (1)-(2) bekezdése rögzíti, hogy mely uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja, illetve mely uniós aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg. Az alábbiakban szeretném kiemelni a cégjogi szabályozás azon pontjait, amelyek közvetlenül az uniós szabályozás érvényesülését szolgálják.
Elsőként vizsgáljuk meg azokat a cégnyilvántartási adatokat, amelyek uniós szabályokon alapulnak, avagy az uniós jognak való megfelelést szolgálják. A Ctv. 24-27. §-ok rögzítik a cégnyilvántartásban nyilvántartandó adatokat. Kötelezően nyilvántartandó adat a 24. § (1) bekezdés f) pontja szerint a jegyzett tőke.
A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról és egyéb jogharmonizációs célú törvény módosításáról szóló 2021. évi CXXIV. törvény módosította a Ctv. 24. § (3)-(4) bekezdését és lehetővé tette, hogy jegyzett tőkeként kell feltüntetni az európai gazdasági egyesülés, a külföldiek magyarországi fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete esetén a tulajdonos, illetve a külföldi vállalkozás által a működéshez rendelkezésre bocsátott összeget. A jegyzett tőkét - a számviteli törvény felhatalmazása alapján devizakönyvvezetést alkalmazó társaság, az európai részvénytársaság, az európai gazdasági egyesülés kivételével - forintban kell meghatározni. Az európai szövetkezet a jegyzett tőkéjét euróban is meghatározhatja.
Az európai szövetkezet, európai gazdasági egyesülés, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és külföldiek magyarországi kereskedelmi képviselete esetében a jegyzett tőke (illetve a jegyzett tőkeként bejegyzett összeg) változását - a változások számától függetlenül - évente legalább egy alkalommal kötelező a cégbíróságnak bejegyzés végett bejelenteni. A változást illeték és közzétételi költségtérítés nélkül lehet bejelenteni a cégbíróságnak.
A közösségi jogalanyok, az európai gazdasági egyesülés (EGE), az európai részvénytársaság (SE) és az európai szövetkezet (SCE) cégjegyzékében nyilvántartandó adatokat a Ctv. 28. §, a külföldi székhelyű EGE magyarországi fióktelepéről vezetendő cégjegyzék adatait és a székhely Magyarországra történő áthelyezésének eljárási szabályait a Ctv. 29. § határozza meg.
A Ctv. 8. § külön rendelkezik az úgynevezett uniós cégek (közösségi jogalanyok), így a 2137/85/EGK tanácsi rendelettel szabályozott EGE, a 2157/2001/EK tanácsi rendelettel szabályozott SE és 2006. augusztus 18-tól az 1435/2003/EK tanácsi rendelettel szabályozott SCE cégjegyzékben nyilvántartandó speciális adatairól.
Amennyiben az EGE, az SE, illetve az SCE a székhelyét más tagállamba helyezi át, a cégjegyzékből törlésre kerül, és a cégbíróság a törléssel egyidejűleg bejegyzi a cégnyilvántartásba az említett cégformák új székhelyét, az új nyilvántartási számot és a nyilvántartást végző hatóságot is a Ctv. 54. § (5) bekezdésben meghatározott eljárást követően a folyamat lezárásaként.
Az EGE, az SE, illetve az SCE a székhelyét a tagállamokon belül szabadon áthelyezheti, aminek következtében a korábbi cégjegyzékből történő törléssel nem szűnik meg, hanem a tevékenységét folytatja más tagállamon belül, ezért az új székhelynek megfelelő új cégjegyzékszám alatt történő cégbejegyzéssel nem jön létre új jogalany. Az EGE, az SE, illetve az SCE új cégjegyzéké-
- 53/54 -
ben a korábbi székhelyet, a jogalany korábbi nyilvántartását végző hatóságot és a korábbi nyilvántartási számot fel kell tüntetni.[27]
A Ctv 29. § (1) bekezdés szerint, ha a külföldi székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelyét kell nyilvántartásba venni a Tanács 2137/85/EGK rendeletének 10. cikke alapján, a cégeljárás szabályait kell az előírt eltérésekkel alkalmazni.
A cégbíróság tevékenysége a Ctv. 20. § (7) bekezdése alapján uniós szinten is megjelenik. Az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet, az európai gazdasági egyesülés telephelyének cégbejegyzésére, valamint törlésére vonatkozó adatoknak a cégjegyzékbe való bejegyzését követő harminc napon belül ugyanis a cégbíróság intézkedik az adatoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő nyilvánosságra hozataláról az Európai Unió hivatalos közlemények közzétételéért felelős hivatalának való megküldés útján. Ennek során a cégbíróság feltünteti a bejegyzésre vonatkozó végzésének számát, a végzés keltét, azt a tényt, hogy megjelentetésre Magyarországon a Cégközlönyben is sor került, valamint a Cégközlönyben történt megjelenés napját is. E szabályozás uniós eredete a szupranacionális társaságok alapításáról szóló egyes rendeletekben található.
A cégbíróság feladata a Ctv. 44/B. § (1) bekezdés szerint a gazdasági társaság, a szövetkezet, az erdőbirtokossági társulat, a vízgazdálkodási társulat, az európai szövetkezet, az európai részvénytársaság, valamint az egyesülés bejegyzése (változásbejegyzése) során a cég kérelemben szereplő vezető tisztségviselője - cégvezetője -, felügyelőbizottságának tagja vonatkozásában a Ptk. 3:22. § (4) és (5) bekezdésben meghatározott kizáró okok vizsgálata.
A szupranacionális társaságok vezető tisztségviselői a gyakorlatban nem magyar állampolgárok, így a vezető tisztségviselőkkel szemben fennálló korlátozásokat nehezebben tudja vizsgálni a cégbíróság. A cégbíróság a kizáró ok vizsgálata céljából elektronikus úton a bűnügyi nyilvántartó szervtől adatot igényel a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 67. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/17/EU irányelve módosította a 2005/56 EK irányelvet. A jogalkotó a következő célt fogalmazta meg a: "A tagállamok biztosítják, hogy a társaságok egyedi azonosítóval rendelkezzenek, amely lehetővé teszi egyértelmű azonosításukat a nyilvántartások között a 4a. cikk (2) bekezdésével összhangban létrehozott, a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolására szolgáló rendszeren (a továbbiakban: a nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer) keresztül történő kommunikáció során. Ez az egyedi azonosító magában foglalja legalább a nyilvántartás szerinti tagállamnak, a származás helye szerinti nemzeti nyilvántartásnak, és a vállalat e nyilvántartásban szereplő számának azonosítását lehetővé tévő elemeket, valamint, adott esetben, az azonosítási hibák elkerülésére szolgáló jellemzőket.
Az Európai Bizottság által üzemeltetett európai igazságügyi portálon keresőprogram segítségével hozzáférhetők a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság, az európai részvénytársaság meghatározott adatai, a cég létesítő okirata, az egységes szerkezetű létesítő okirata, továbbá számviteli törvény szerinti beszámolója.
A Ctv. 17/A. § (1)-(4) módosítása a BRIS irányelven alapul - a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolásáról szóló 2012/17 EU irányelv - és hazánkat is bekapcsolja az uniós nyilvántartásba. A BRIS irányelv kettős célt valósít meg. Egyrészt biztosítani kívánja, hogy az egyes tagállami nyilvántartásokból bárki információhoz jusson, másrészt előírja, hogy az egyes tagállami nyilvántartások egymásnak adatot adjanak át annak érdekében, hogy a határokon átnyúló jelentőségű változásokról - fizetésképtelenségi eljárás, nyilvántartásból való törlés - az érintett tagállami nyilvántartások időben értesüljenek, és meg tudják kezdeni a szükséges eljárásokat.
A BRIS irányelv hatálya a magyar cégnyilvántartásba bejegyzett jogalanyok közül a korlátolt felelősségű társaságra, részvénytársaságra, az európai részvénytársaságra, valamint a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepére és a külföldi vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére terjed ki. Ezen cégformákra irányadó irányelvek meghatározzák azokat a cégadatokat és cégiratokat, amelyeket valamennyi tagállami nyilvántartásban a céggel összefüggésben a nyilvántartásban kell tárolni. Ezek a cégadatok, cégiratok azok, amelyeket a BRIS irányelv alapján a BRIS rendszeren keresztül elérhetővé is kell tenni.
Az európai egyedi azonosító EUID számmal - ha a gazdasági társaságok körét nézzük - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság (beleértve az európai részvénytársaságot is) rendelkezhet. Az EUID az alábbi, egymást követő elemekből áll:
a) rövidített országkód (HU);
b) a cégnyilvántartás azonosítója (OCCSZ);
c) a cég cégjegyzékszáma.
Magyarországon a cégjegyzék a hatvanadik rovatban szerepel. A cégbíróság a cég EUID-ját a tagállami cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer számára - a céginformációs szolgálat informatikai rendszere segítségével - haladéktalanul hozzáférhetővé teszi, valamint fogadja az ilyen adatokat. Az EUID hazai tételes jogi szabályozása a Ctv. 17/A. § (1) bekezdésben és a Ctv. 30. § (1a) bekezdésben található, melyet a 2017. évi XLVIII. törvény 2. § iktatott be és 2017. június 8. napjától hatályos.
A rendszerek összekapcsolásának magasabb szintjét határozza meg a 1132/2017 EU rendelet 30. cikkelye, amely teljes egészében részévé vált a magyar cégeljárásnak, és egy hivatalbóli változásbejegyzési kötelezettséget teremtett. A Ctv. 27. § (8a) pontja szerint 2022. augusztus 1. napjától a magyar cégbíróság a tagállami cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszeren keresztül kapott értesítés alapján hivatalból jegyzi be az EUID-val rendelkező külföldi vállalko-
- 54/55 -
zás magyarországi fióktelepe cégjegyzékében a külföldi vállalkozás cégjegyzékben nyilvántartott adatainak változását, továbbá a céginformációs szolgálat informatikai rendszere segítségével gondoskodik a külföldi vállalkozás számviteli beszámolójának közzétételéről.
A csődeljárásról és felszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény először a 1346/2000 EK rendelet révén került az uniós szabályozás metszéspontjába, melyet felülvizsgált és újrakodifikált a 2015/848 sz. rendelet 2015. május 20-i hatálybalépéssel. Hazánkban ez az új irányelv a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2017. évi CXXVI. törvénnyel került harmonizálásra.
Erre tekintettel módosult a gazdálkodó szervezet fogalma és kiegészült 3. § ab) pontjával. Eszerint gazdálkodó szervezetnek minősül mindazon egyéb jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező, a személyes joga alapján gazdasági társaság vagy más, gazdasági tevékenységet folytató szervezet, amelynek a fő érdekeltségeinek központja - a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i, EU 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 2015/848 EU rendelet) alapján - az Európai Unió területén található, és az ellene indítható fizetésképtelenségi eljárás a 2015/848 EU rendelet hatálya alá esik.
A hazai fizetésképtelenségi jogszabályunk számos fogalmi eleme az uniós jogszabályban elfogadott tartalommal került a normaszövegbe: fizetésképtelenségi főeljárás, fő érdekeltségi központ, külföldi bíróság, külföldi hitelező, területi fizetésképtelenségi eljárás. A jogszabály teljeskörűen idomult az uniós rendelet dogmatikájához és fogalmi rendszeréhez, amelynek következtében a változatlanul maradt," hazai" részek miatt kettős arculata lett. Nem véletlen, hogy a fizetésképtelenségi jog kodifikálása prioritást élvez a Kormány jogpolitikájában.
Az uniós tagságból származó törvényalkotói feladatokat a magyar törvényhozás változatos törvényalkotói technikával, jelentős késedelmek nélkül teljesítette. A társasági jog területén lezajlott változásokat nem tudta a tanulmány teljes körben érinteni, hiszen a versenyjog harmonizációja, illetve a konszernjog területe önmagában önálló kutatási cél lenne.
A cégeljárás uniós jogon alapuló változásai hullámokban érték el a magyar jogalkalmazókat, azonban ma ez a terület az, amely a legnagyobb kohézióban van a nemzetek feletti összeurópai nyilvántartási, adatszolgáltatási rendszerrel. Személyes érintettségem okán is állíthatom, hogy egy haladó és attraktív, informatikailag kellően lekövetett rendszerben dolgozik a magyar cégbíróság, ahol az információcsere, a nemzetközi nyilvántartások használata már a mindennapok része. A nemzeti sajátosságok érvényesülése nem ellentétes az uniós társasági jog minimumkövetelményeinek lekövetésével.
Jól látható azonban az a tendencia, hogy a hitelezővédelem, a munkavállalók érdekeinek védelme, a befektetésvédelem területén az unió társasági jogi irányelvei magasan tartják a minimum szabályokat, melyek megkerülhetetlenek a hazai jogalkotás számára. Az uniós és nemzeti jog kölcsönös egymásra hatásának dinamikáját remekül reprezentálta ez a jogterület. ■
JEGYZETEK
[1] Nochta Tibor: Társasági jog. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2007. 35.
[2] Doralt, P.: Acquis Communautaire, its impact on company law from the point of view of the foreign investor. International Business Lawyer, 27 (1999) 436.
[3] Sándor István: Az európai társasági jog követelményei és a magyar társasági jog. Gazdaság és Jog, 1997/2. 3-9.
[4] Kiszely Katalin: A társasági jogi közösségi jogalkotás útja, a szupranacionális társasági modellek megjelenése a közösségi jogalkotásban. PhD értekezés, Budapest, 2009. 128. https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/912/2/Kiszely_Katalin_tezisek.pdf
[5] Papp Mónika - Várnay Ernő: Magyarázat az Európai Unió jogáról. Wolters Kluwer, Budapest, 2023. 530.
[6] A Törvényalkotás ismertetése az Országgyűlés honlapján https://www.parlament.hu/torvenyalkotas-bevezetes
[7] A jogalkotásról szóló 2010.évi CXXX tv. 1. § (19) bekezdés a)-b) pont.
[8] A jogalkotásról szóló 2010.évi CXXX tv. 1. § (2) bekezdés a)-b) pont.
[9] Csink Lóránt - Mayer Annamária: Variációk a szabályozásra. Önszabályozás, társszabályozás és szabályozó hatóságok a médiajogban. Médiatudományi Intézet, Budapest, 2012. 9-11.
[10] 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a jogszabályszerkesztésről 2. §.
[11] 9/1992. (I. 30.) AB határozat.
[12] 11/1992. (III. 5.) AB határozat.
[13] Erre példa az a tragikomikus történet, miszerint a pénzmosásról szóló, nemrég elfogadott törvény állítólag azért ró feljelentési kötelezettséget a könyvelőkre, mert a kidolgozásakor mintául tekintett EU-jogszabály magyar változatának készítője összekeverte a könyvelőt a könyvvizsgálóval. A fordítói malőr persze nem veszi le a felelősséget a jogalkotó válláról, de ha ez előfordulhat, akkor bármi megeshet. - Szőnyei(2002a).
[14] Fischer Márta: Eurolektusok - Az Európai Unió hatása a nyelvekre, különös tekintettel a jogi nyelvre. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2023. https://doi.org/10.1556/9789634548959
[15] Szőnyei Tamás: Európai jogszabályok magyarul: Fordítói hibák. Magyar Narancs, 2002. június 13. https://magyarnarancs.hu/belpol/europai_jogszabalyok_magyarul_fordito_hibak-62570
[16] Sommsich Réka: Jogharmonizáció. http://ijoten.hu/szocikk/jogharmonizacio
[17] Czuczai Jenő (szerk.): Jogalkotás, jogalkalmazás hazánk EU-csatlakozása küszöbén. KJK-Kerszöv, Budapest, 2003. 17.
[18] Sommsich Réka: Jogharmonizáció. http://ijoten.hu/szocikk/jogharmonizacio
[19] Czuczai Jenő: i. m. (17. vj.) (2003) 123-126.
- 55/56 -
[20] Somssich Réka: A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésének módszertana és eszközrendszere 15 évvel a csatlakozás után. Állam- és Jogtudomány, 2020/2. 36-52.
[21] Bíró-Nagy András - Laki Gergely: Európaizáció és a törvények minősége Magyarországon. In Sebők Miklós - Gajduschek György - Molnár Csaba (szerk.): A magyar jogalkotás minősége: elmélet, mérés, eredmények. Gondolat Kiadó, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2020. 195-222.
[22] Sárközy Szabolcs: A harmadik Gt.-től a Ptk.-ba foglalt társasági jogig. Gazdaság és Jog, 2012/11. 8-13.12.
[23] Gárdos Péter - Vékás Lajos (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 2692.
[24] Gárdos Péter - Vékás Lajos (2018) 335-336.
[25] Ismertetők az Európai Unióról - Társasági jog. https://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/35/tarsasagi-jog
[26] A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról és egyéb jogharmonizációs célú törvény módosításról szóló 2021. évi CXXIV törvény indokolása. https://uj.jogtar.hu/#doc/db/1/id/A2100124.TV/ts/20230624/
[27] Bánki-Horváth Mária - Bodor Mária - Gál Judit - Koday Zsuzsanna - Rózsa Éva - Vezekényi Ursula: Nagykommentár a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2024. https://uj.jogtar.hu/#doc/db/320/id/A09Y1966.KK/ts/20240501/
Visszaugrás
