Sárközy Szabolcs: A harmadik Gt.-től a Ptk.-ba foglalt társasági jogig (GJ, 2012/11., 8-13. o.)

1. Kiinduló pont: a 2006. évi ún. harmadik Gt. konstrukciója

Magyarország 2004-ben úgy vált az Európai Unió tagállamává, hogy mindeközben az 1995 és 2005 közötti évtizedben az Európai Unió társasági joga rendkívül sokat fejlődött. Az 1997. évi CXLIV. törvény az ún. második Gt. felülvizsgálatára tehát egyrészt jogharmonizációs okokból, másrészt a jogszabály hatályba lépése utáni gyakorlati tapasztalatok, így a cégbírósági és általános bírói gyakorlat, továbbá az időközi gazdasági jogalkotás, így a tőkepiaci jog, a versenyjog, a számviteli jog fejlődése, változása nyomán is szükséges volt. Szintén nem elhanyagolható az a körülmény, hogy a jogalkotás időközben nyitottá vált a technika-, technológia változásának, fejlődésének jogszabályi integrációjára, az elektronizáció által nyújtott lehetőségek beépítésére. (Lásd Gadó Gábor bevezető jogtanulmányát a Társasági törvény - Cégtörvény 2006-2007. kötetben (szerkesztő: Sárközy Tamás). HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2007. különösen a 13-25. és 43-61. old. Szintén lásd Gadó Gábor: Társasági jogi reform Európában. Magyar Jog, 2006/6. 321-341. old.)

A fenti szempontrendszerek figyelembevételével született meg 2003-ban az a kormányzati döntés, amely a társasági jog felülvizsgálatát és megújítását tűzte ki célul. Ugyanakkor ez a megújítás egy szerves fejlődés, fejlesztés része volt, amit tekinthetünk az 1988-ban megkezdett út folytatásának, hiszen mind az 1997. évi, mind a 2006. évi gazdasági társaságokról szóló törvény az 1988. évi VI. törvény szerves fejlődésének tekinthető. A 2006. évi IV. törvény, az ún. harmadik Gt. ugyanakkor már nem tekinthetett el az angol-ame­rikai jogi intézményrendszer európai jogba való erőteljes megjelenésétől, behatolásától sem. Ez a hatás leginkább a részvénytársaságok világában jelent meg, gondolok itt az ún. corporate governance-ra, az ún. felelős vállalatirányítás rendszerének megjelenésére. Az angolszász hatásokon túlmenően az egész Unióban elterjedt a gyorsabb és költségtakarékosabb piacra lépés iránti igény, amelyet a harmadik Gt.-nek szintén fokozottan kellett figyelembe vennie.

Ugyanakkor a harmadik Gt. változatlanul a "fontolva haladás" törvénye volt, igyekezett a hagyományos német-osztrák értékeket megőrizni, az angol-amerikai hatásokat pedig csak a legszükségesebb mértékben figyelembe venni, elsősorban azokon a területeken, ahol azok elfogadása előreláthatóan kizárólagos előnyökkel járt, illetve, ahol a változások beépítése - elsősorban pénzpiacok szempontjából - elengedhetetlenül szükséges volt. (Lásd Sárközy Tamás: A harmadik Gt. - fontolva haladás törvénye, Gazdaság és Jog, 2006/6-7. 3-10. old. A szerződésmintákkal kapcsolatos aggályokat lásd Tamáné Nagy Erzsébet: A közhiteles cégeljárás régen, avagy óvakodj a szerződésmintától. Gazdaság és Jog, 2007/11. 3-14. old.)

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy már a harmadik Gt. jogalkotási folyamata során érdemben felmerült a társasági jog Ptk.-ba való integrációja, de tekintettel arra, hogy az új Ptk. előkészülete, bár a kodifikációs folyamat már 1989-ben megkezdődött, még láthatóan mindig gyerekcipőben járt, az akkori döntés kizárólag nemleges lehetett.

A 2006. évi társasági törvény alapvető vonásai az alábbiak voltak:

i) bár az 1997. évi második Gt. annak szabályai kógenssé tételével megoldott bizonyos anomáliákat, ugyanakkor a vállalkozói kreativitást a szabályozás jellege oly mértékben megkötötte, amely az új kodifikáció folyamán már nem volt kívánatos. Épp ezért a második Gt. korábbi 9. §-a azzal a mondattal egészült ki, hogy nem minősül a törvénytől való tiltott eltérésnek olyan kérdések társasági szerződésben való rendezése, amelyről a törvény kifejezetten nem rendelkezik, feltéve, hogy az adott rendelkezés nem áll ellentétben a társasági jog rendeltetésével, az adott társasági forma szabályozásának céljával, illetve nem sérti a Polgári Törvénykönyvben rögzített jóhiszemű joggyakorlás követelményét. Fenti szabályozás növelni kívánta és növelte is a társulni kívánók szabadságát;

ii) radikálisnak nevezhető változás, hogy a kkt., a bt. és a kft. társasági szerződése a Cégtörvény mellékletében meghatározott szerződésminta változatás nélküli kitöltésével is létrehozható lett. A szerződésminta alkalmazása esetében a társaság gyorsított cégbejegyzési eljárás keretében kerülhetett a cégjegyzékbe bejegyzésre;

iii) a harmadik társasági törvény rendelkezései szerint a társasági szerződésben minden olyan tevékenység feltüntethető, amelyet a törvény nem tilt, vagy nem korlátoz. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a főtevékenységén túl a társaság által végzendő bármely nem tilos tevékenységet nem kell bejelenteni a cégbíróságnak, tehát a cégjegyzékben nem szereplő tevékenységet is folytatni lehet. Ezt a lehetőséget azonban a 2008. évi XCVI. törvény megszüntette;

iv) a harmadik Gt.-ben került először mindenre kiterjedően szabályozásra a társasági szerződés érvénytelensége és annak jogkövetkezményei. A társasági szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályokat - az anyagi és eljárásjogi szabályok jellegének és funkciójának figyelembevétele mellett helytelenül - korábban a Cégtörvényben szabályozták. A harmadik Gt. 12. § (3)-(6) bekezdése világos elválasztja egymástól a jogerős cégbejegyzésig terjedő időszakra vonatkozó szabályokat, illetve a jogerős cégbejegyzéstől számítottan irányadó rendelkezéseket. Az általános polgári jogi szabályok csak a társaság cégbejegyzéséig érvényesülnek, ezt követően a társasági szerződés semmisségét csak a törvényben taxatívan megállapított öt okból lehet megállapítani;

v) a harmadik Gt. 13. §-a egységes apportszabályozást vezetett be, kiterjesztve azt a részvénytáraságokra és korlátolt felelősségű társaságokra egyaránt. Ezzel kikerültek az egyes gazdasági társasági formákra vonatkozó eltérések a törvényből;

vi) a 20. § a társaság legfőbb szerve működésébe beépítette az ún. elektronikus hírközlő eszközök alkalmazását, amelyet a kft. vonatkozásában egyébként a 145. § konkretizál is;

vii) az ügyvezetés vonatkozásában több lényeges újítás is bevezetésre kerül, így

- bevezetésre került nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében az ún. egységes irányítási rendszer [21. § (4) bekezdés], ami az angol-amerikai szisztémának megfelelően azt jelenti, hogy - amennyiben ezt az alapszabály kimondja - az ügyvezetés (igazgatóság) a felügyelőbizottsággal együtt (nélkül) igazgatótanácsként működik. Ezen jogintézmény bevezetésére nyilván az európai részvénytársasággal való versenyhelyzet szorította rá a törvényalkotást, hiszen az európai részvénytársaság ún. board-dal is működtethető;

- a Gt. 22. § (2) bekezdése eredetileg azt mondta ki, hogy vezető tisztségviselői jogviszonyt kizárólag a polgári jogi megbízás szabályai szerint lehet ellátni, munkaviszonyban nem. Annak ellenére, hogy a rendelkezés sem a nyugdíjszabályozás, sem az egészségbiztosítás szempontjából hátrányt nem okozhatott, elsősorban a korlátolt felelősségű társaságok esetében jelentős felháborodást váltott ki, mivel az ügyvezetők jelentős része munkaviszonyban állt. A 2007. évi LXI. törvény erőteljes képviselői lobbizás hatására ismét megteremtette a munkaviszony lehetőségét [35. § (2) bekezdés], mégpedig nem csak a korlátolt felelősségű társaságok esetében, hanem a részvénytársaságok igazgatósági tagjainál is, ahol egyébként ezen lehetőség már 1998 óta nem állt fenn;