https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.3.02
A migrációs válság tíz éve alatt Magyarország menekültpolitikája paradigmaváltáson esett át, és számos jogi eszközt bevetett e változó szakpolitika céljainak megvalósítására. E jogi eszközök némelyike viszont átlépte a nemzetközi jog és az uniós jog által emelt korlátokat. A tanulmány áttekinti és összegzi, hogy milyen intézkedések, és milyen okból kerültek ellentétbe ezekkel a kötelezettségekkel.
Kulcsszavak: biztonságos harmadik ország, "nagykövetségi eljárás", átkísérési eljárás, őrizet menedékjogi eljárásban, non-refoulement, kollektív kiutasítás
During the ten years of the migration crisis, Hungary's asylum policy has undergone a paradigm shift and deployed a number of legal instruments to achieve the goals of this changing policy. Some of these legal instruments, however, have exceeded the limits set by international and EU law. The paper reviews and summarizes which measures and for what reasons have come into conflict with these obligations.
Keywords: safe third country, "embassy procedure", apprehension and escort procedure, detention of applicants for international protection, non-refoulement, collective expulsion
Az Európai Unió tagállamai közös menekültpolitikát alakítottak ki,[1] ennek ellenére beszélhetünk tagállamonként külön nemzeti menekültpolitikákról is. Megosztott uniós és tagállami hatáskörről van szó, a tagállamoknak bőven van terük a menedékjogi gyakorlat alakításában.[2] A nemzeti menekültpolitikák viszont jelentős uniós jogi és nemzetközi jogi korlátok között érvényesíthetők. A tíz éve tartó európai migrációs válság ezt a viszonyt próbára tette, Magyarország tekintetében különösen. A következőkben azt összegzem, hogyan tette próbára a jog területén.
A menekültpolitikának a jogi szabályozás az egyik eszköze és egyben korlátja is. Így a menedékjogi szabályozás jellemzőinek rövid bemutatása nem kerülhető el.
Magyarországon a menedékjogot ötszintű jogszabályrendszer szabályozza: a nemzetközi jogi szabályok, az uniós jog, az alkotmányi normák, valamint a törvényi és a rendeleti szabályozás. Ilyen komplex szabályozási rendszerekben mindig felvetődnek a hierarchia, a normakonfliktusok és az összeegyeztethetőség kérdései.
A nemzetközi szabályozás középpontjában az 1951-es genfi menekültegyezmény áll.[3] Erre azonban nem épül erős nemzetközi ellenőrző rendszer. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) növekvő szerepet játszik a menedékjogban - bár a menedékhez való jogot önmagában nem védi -, mindazonáltal kialakult érdemi ellenőrző rendszere (Emberi Jogok Európai Bírósága - EJEB). Az egyes egyezményes alapjogok tartalma kiterjedhet a menedéket keresőkre is.[4]
Az uniós menedékjog (számos irányelv és rendelet) nagyrészt a genfi menekültegyezményre épül, sok tekintetben azt hajtja végre. A nemzetközi jogi kötelezettségeket értelmezi, tovább szabályozza, konkretizálja, azok végrehajtását harmonizálja, sőt egységesíti a tagállamok között. Ez azzal jár, hogy a nemzetközi kötelezettségeket jelentősen kiszélesíti. A későbbiekben ez világosan látható lesz, de előzetesen néhány példa erre. A menedékhez való jogot alapjoggá teszi, amelyet az érintettek a tagállamokban alanyi jogként közvetlenül érvényesíthetnek (az uniós jogban meghatározott feltételek mellett).[5] A genfi egyezményhez képest egy további védett jogállást hozott létre (oltalmazott). Az Európai Unió Bírósága (EUB) az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) állásfoglalásait a genfi egyezmény értelmezéséről - melynek nincs nemzetközi jogi kötelező ereje - az uniós jogban kötelező iránymutatássá tette.[6]
Magyarországon az alkotmányi szintű szabályozás és az Alkotmánybíróság gyakorlata érdemben sok korlátot nem képez a menekültpolitika alakításánál. Már csak azért sem, mert a parlamenti többség egyben alkotmányozó többséget is jelentett a vizsgált időszak legnagyobb részében, így az alaptörvényi szabályozás is módosult, a menekültpolitikához igazodva.[7]
A menedékjogi szabályozás szorosan összefonódik az idegenrendészeti szabályozással. Ez utóbbi - a külföldiek belépésének, tartózkodásának és elküldésének általános szabályait előírva - nem, vagy csak módosítva alkalmazandó a menedékkérőkre. Konkrét élethelyzetekben vagy konkrét jogi problémáknál a válaszhatár nem mindig világos. De uniós szinten is nehéz szétválasztani a közös menekültpolitikát és a közös bevándorlási (azaz idegenrendészeti) politikát.
A menedékkérő védelmet keres. Ennek több formája van: a menekült jogállás megadása (a genfi egyezményből fakadó kötelezettség) és az oltalmazott jogállás megadása (uniós jogi kötelezettség) - ezek a nemzetközi védelem formái[8] -, valamint a befogadott jogállás biztosítása (magyar jogon alapul).
Magyarország menekültpolitikájában 2015-től paradigmaváltás látható.[9] Ezt - meglátásom szerint - a következő négy tényező döntően meghatározta.[10]
Először is, megjelent az a törekvés, hogy az ország területén ne tartózkodjon több védett vagy védelemért folyamodó külföldi személy, mint amennyi a nemzetközi jogi és uniós jogi kötelezettségek teljesítéséből adódóan szükséges. Ez részben közbiztonsági okokra vezethető vissza, részben arra, hogy meg kell óvni a hagyományos társadalmi környezetet (annak etnikai, nyelvi, kulturális, illetve vallási elemeit), amely az
- 10/11 -
egyes ember identitásának és a nemzeti identitásnak is alapvető támasztéka.[11]
Másodszor, a tapasztalatok alapján, a tömeges határátlépők nagyobb része a nemzetközi jogi és uniós jogi szabályok szerinti nemzetközi védelemre (menekült vagy oltalmazotti jogállás) nem volt jogosult, sőt egy részük e szabályokkal kifejezetten vissza akart élni (hamis nyilatkozatok, dokumentumok eltüntetése). Többségüket a származási országukban nem üldözték, illetve nem voltak más súlyos veszélynek kitéve. Azon országokban, ahonnan a magyar határra érkeztek (elsősorban Szerbia, kisebb mértékben Románia vagy Horvátország), szintén nem fenyegette őket a magyarországi védelemre okot adó veszély.
Harmadszor, a magyar idegenrendészet esetében is fennáll a modernkori idegenrendészetek örök problémája. Amennyiben egy dokumentumok nélküli külföldi menedékkérő mégsem jogosult nemzetközi védelemre, akkor jogellenesen az ország területén tartózkodó külföldivé válik, akire a kiutasítás vár. A kiutasítást viszont nehéz lehet végrehajtani, mert az más állam - a származási ország vagy a tranzitországok - fogadókészségén múlik. Ez rendszerint hiányzik akkor, ha a külföldi állampolgárságát nem sikerül megállapítani, illetve elismertetni. A fogadókészséget bizonyos feltételek fennállása esetén biztosíthatják jogi eszközök (az ún. visszafogadási vagy - hétköznapi nevén - toloncegyezmények),[12] de éppen ezek nem igazán működtek a 2015-ös krízis idején. Amennyiben a külföldi bekerül az ország területére - akár menedékjogi eljárás lefolytatása végett is -, utána már nehéz a helyzetét kezelni, ha nem felel meg a nemzetközi védelem feltételeinek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
