"A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását."
A Magyar Köztársaság Alkotmánya, 62. § (1)
Sokan és sokféleképpen értelmezték már az emberi vagy állampolgári jogokat. Neves gondolkodók, köztük Bibó István is felhívta a figyelmet a polgári szabadságjogok jelentőségére, amelyeknél az egyének bizonyos határok között szabadon cselekedhetnek.1 Most részletesebben a politikai jogok egyikével foglalkozom, amikor áttekintem a gyülekezési jog és a hozzá kötődő jogterületek magyar intézménytörténeti vonatkozásait a polgári jogfejlődés időszakától napjainkig.
A gyülekezési jog a klasszikus polgári-politikai jogok körébe tartozik, az átalakulásban lévő társadalmak sokáig korlátozták az egyesülési- és a gyülekezési jog gyakorlását. Napjainkra valamennyi európai állam és az Európán kívüli fejlett demokráciák is mindkét jogot nevesítik alkotmányukban, melyek a főbb nemzetközi emberi jogi dokumentumokban is fellelhetők. A gyülekezési jog biztosítása a demokratikus társadalom előfeltétele.
"A politikai szabadság különféle megjelenési formáiban az a törekvés érvényesül, hogy az egyes ember szubjektív erkölcsi szabadsága ... külső, általános és objektív formában jelenjék meg. A választó, a szavazó aktusában nem az jut kifejezésre, hogy a nép, mint megszemélyesített egész, szuverenitását gyakorolja, hanem az, hogy a normának alávetettek objektív jogintézmény formájában részt vesznek a megegyezésben arra nézve, hogy milyen formák között viseljék a kényszert, amely viszont e megegyezés által megszűnik kényszer lenni."2 A politikai szabadság és a joguralom összeegyeztethetőségének e ragyogó megfogalmazása után Bibó megjegyzi, hogy a legteljesebb politikai szabadságban is lesznek olyanok, akik nem érzik magukat szabadnak, és nem tekintik majd a jogi hatalom kényszerét egyben saját törvényszerűségüknek. Raymond Aron azt a kérdést teszi fel a politikai szabadsággal kapcsolatban, hogy mit jelent a szabadság ideálja az egyes embernek "manapság", s azt feleli: a szabadság modern ideálja mindenkinek a létezése teljességében adott szabadság ideálja. Szögezzük le - mondja -, hogy nem ismerünk másfajta szabadságot, csak a szabadságjogokban rejlőt, amely azt az érzést adja az állampolgárnak, "hogy saját véleménye révén befolyást gyakorol a közösség sorsára."3 Hozzáteszi, hogy a szabadságjogok, a jogállamiság, a liberalizmus és a demokrácia fogalmakat gyakran keverik össze, pedig nem teljesen azonosak. A demokratizmus a vezetők kinevezési módjára utal - mondja Aron - a liberalizmus a hatalom céljára és korlátozására, a jogállamiság a jog uralma az állam fölött, nem pedig fordítva, a szabadságjogok pedig az egyén vagy egyének csoportjai részére biztosított politikai és ún. személyes szabadságjogok, melyek érvényesülését jogvédelmi mechanizmusok segítik elő. Nos, a demokrácia szilárd mindezek alapján, ha tagjai többsége legitimnek fogadja el.4 Történetileg a politikai jogok megítélése igen eltérő, attól függően, hogy milyen társadalmi berendezkedés, hatalmi struktúra érvényesül az adott országban, így értelemszerűen a politikai jogok csoportja más képet mutat a polgári átalakulás időszakában, az egykori szocialista rendszerekben, illetve a fejlett nyugat-európai demokráciákban.
A gyülekezési jog is a klasszikus polgári szabadságjogok családjába tartozik, amely szorosan kapcsolható, mind az egyesülési, mind a petíciós joghoz. A gyülekezési jog az egyesülési jog gyakorlásának első lépcsője lehet, a petíciós joggal pedig azon a ponton kapcsolható össze, hogy a gyülekezés megfelelő alkalom lehet petíciós beadvány elkészítésére. Létezik egy további kapcsolódási pont az alapjogokkal, nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadságával, mert a gyülekezés során a vélemények kifejtésére, kölcsönös kicserélésére is sor kerül.5
A gyülekezési jog szabályozása 1848-tól megtalálható hazánkban,6 a szabályozás ekkortól a polgárok összességének biztosította e jog gyakorlását. A gyülekezési jogot részletesen az 1848. április 28-án a Batthyány Kormány által kiadott kormányrendelet szabályozta, mely a rendezvény megtartását a városi törvényhatósági engedélyhez kötötte, és kimondta, hogy ha a gyűlés előreláthatólag a közrendet nem veszélyezteti, akkor meg nem tagadható. Ezt követően a gyülekezési jog szabályozását belügyminiszteri rendeletekben találjuk meg, melyek a jog gyakorlását rendőrhatósági engedélyhez kötötték.7 A rendőrségnek lehetősége volt a gyűlést feloszlatni, ha az a közrend, vagy az alkotmány rendelkezései ellen irányult, vagy a törvények elleni izgatás esetén.
"1868-ban került kiadásra a 128. számú belügyminiszteri rendelet, amely bejelentési kötelezettséget írt elő, illetve megtiltotta a katonáknak, bíráknak, ügyészeknek, hivatalnokoknak, fiatalkorúaknak, a politikai jogok gyakorlásától felfüggesztett személyeknek, a külföldieknek, hogy gyülekezetekben - kivéve a vallásos és hazafias gyülekezeteket - részt vegyenek."8
Az 1874. évi XXXIII. tc. és az 1899. évi XV. tc. az országgyűlési választások idejére vonatkozóan tartal-
-527/528-
mazott rendelkezéseket, miszerint nyilvános pártrendezvény, pártünnepély a rendőrkapitánynál vagy a községi elöljárónál bejelentendő, a be nem jelentett pártgyűlés 20 napi fogsággal vagy 100 forintig terjedő pénzbírsággal büntetendő. Megjegyezzük, hogy a korszakban a gyülekezési jog szabályozását illetően a horvátok adtak még törvényi szintű szabályozást, melyben egyúttal rendezték a petíciós jog gyakorlásának szabályait is. A magyar királyi Curia 1907-ben hozott 8581. számú határozata úgy határozta meg a gyülekezést, hogy "egyszerre együttlevő, nagyobb számú ember gyülekezetet képez, tekintet nélkül arra, hogy mi célból gyűltek össze, és hogy összejövetelük tervszerű volt-e vagy véletlen." - idézi a korabeli meghatározást Hajas Barnabás tanulmányában.9 A gyülekezési jog alapjául a század elején a 7430/1913. sz. belügyminiszteri rendelet szolgált, mely különbséget tett a zárt és a nyilvános helyen - a szabad ég alatt - tartott nyilvános gyűlések között. Magyarországon a XX. század első felében nyilvános gyűlések rendőrhatósági engedéllyel tarthatók voltak, azzal a kitétellel, hogy zárt helyen tartott eseményeknél csupán a rendőrhatóság tudomásulvétele volt szükséges. A közterületen tartott rendezvényekhez a rendőrhatóság külön engedélye kellett, a politikai gyűléseken és a felvonulásokon pedig a rendőrségnek minden esetben jelen kellett lennie. A rendőrségnek jogában állt természetesen bármely gyűlésen részt venni és a gyűlést feloszlatni, amennyiben az a közrendet, közbiztonságot veszélyeztette.10 A gyűlések megtartásához legalább 24 órával korábban engedélyt kellett kérni az elsőfokú rendőrhatóságnál. Az engedélykérés a rendezvény szervezőjét és legalább négy magyar állampolgárságú résztvevőjét terhelte. A gyűlések külön típusát jelentették a már említett politikai gyűlések, melynek engedélyezési eljárása a hagyományos szabályok szerint történt, de az engedélykérés elmulasztása ekkoriban kihágásnak minősült.11 A politikai gyűléseken külföldi állampolgárok szervező és vezető szerepet nem láthattak el.
Az 1918 forradalmi hulláma közepette elfogadott "Néphatározat" is célul tűzte ki a gyülekezési jog biztosítását és immár e jog néptörvényben való rögzítését. A polgári államot azonban még mielőtt sor kerülhetett volna a jogok megvalósítására, felváltotta a Magyar Tanácsköztársaság szocialista, forradalmi állama, amelynek 1919. évi alkotmánya az 1918. évi orosz alkotmány mintájára tartalmazta a dolgozók részére a gyülekezési és felvonulási jogot, és a jog gyakorlását megengedte a külföldi proletároknak is. A gyülekezési jog újabb szabályozását az I. világháborút követően az 1922/6000. BM sz. rendelet jelentette, mely a politikai jellegű gyűlések megtartásáról kimondta, hogy azok megtartásához rendőrhatósági felügyelet szükséges.
1925-ben látott napvilágot a választási cselekményekkel kapcsolatos szabályozás, az 1925. évi XXVI. tc.-ben, amely pártgyűlések tartását rendőrhatósági engedély mellett a választást megelőző 30 napig megengedte, amennyiben a bejelentésre legalább a rendezvény megtartását megelőző 24 órán belül sor került, a választási eljárás kezdetétől az eljárás befejezéséig pedig megtiltotta választási körmenetek tartását.12
Jelentős szemléleti változás következett be a Magyarország államformájáról rendelkező 1946. évi I. törvényben,13 (az Ideiglenes Alkotmány) amely elismerte az állampolgárok elidegeníthetetlen jogaként a gyülekezési jogot, amely eddig rendőrhatósági engedélyezésre szorult.
A szocialista rendszerek a gazdasági, szociális jogok megvalósítását tűzték zászlajukra, mert ezzel is ellensúlyozni kívánták a szabadságjogok hiányosságait. A fejlett demokráciákban ezzel szemben a jogok mindkét csoportja érvényesül, anélkül azonban, hogy a szocialista értelemben vett tulajdonközösséget célul tűznék ki maguk elé. A volt szocialista országok alapvető tévedése volt az egyéni érdek kikapcsolása a termelési folyamatból és a tulajdoni eszközök közösségi tulajdonba adása, illetve bizonyos szerzési korlátozások bevezetése. Értelemszerűen hosszú ideig ez nem lehet működőképes. Legalább ekkora hibája volt a rendszernek azonban a politikai jogok semmibevétele is, mely a demokrácia hiányát eredményezte minden szinten. A fejlett demokráciák sem tökéletesek minden szempontból, azonban a gazdasági életben vagy a politikában érvényesülő kisebb-nagyobb deficitek14 a szabadságjogok egészének garantálása esetén, úgy tűnik, nem adnak okot komolyabb aggodalomra.
Az emberi jogokat tehát eltérően értelmezték az egykori szocialista és kapitalista országok.15 A hidegháború időszakában az ideológiai harc a két világrendszer között az emberi jogok síkján folyt, ennek tükrében történt a politikai jogok értelmezése. A katonai erőviszonyok közti verseny és a gazdasági vetélkedés mellett tehát az emberi jogok koncepciója volt az, amely a harc elméleti-ideológiai alapját adta. Mindkét világrendszer eszközei azonosak voltak e tekintetben: pozitív jövőkép festése a kapitalista, illetve a szocialista jövőről. Ezen túlmenően mindkét országcsoport azt sugallta, hogy a másik rendszerben az alapvető emberi jogokat nem tartják be, hogy a politikai jogok előbbrevalók, mint a gazdaságiak (ez a kapitalista országok ideológiája volt), illetve a gazdasági jogok nélkül fölösleges, illetve értelmetlen a politikai jogok megvalósítása.16 (Ez volt a szocialista országok elképzelése, illetve alapvető tévedése.) Ebben a szellemben született meg 1918-ban a Kizsákmányolt Nép jogainak Deklarációja, melyet a szovjetek III. Összorosz Gyűlése fogadott el.17
A Nyilatkozat rendelkezik a föld magántulajdonának megszerzéséről, a gyárak, üzemek munkásellenőrzés alá vételéről és a Vörös Hadsereg megszervezéséről. Az egyéni jogokról csak az 1919-es Alkotmány tartalmaz rendelkezéseket, pl. a munkához való jogról vagy az egyesülési szabadságról. Ezt követően az egykori szo-
-528/529-
cialista országok számára a további szovjet alkotmányok példaértékűnek minősültek, így az egykori 1925., 1936. és az 1977. évi alkotmány is.
A szocializmus több mint negyvenéves uralma lerombolta a történelmileg kialakult demokratikus értékeket. A szocialista országok kormányai fenntartással éltek minden olyan szerződéses rendelkezéssel szemben, amely a nemzetközi szerződések értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos jogvitákat nemzetközi fórum elé utalta volna.18
Az egykori szocialista országok az emberi jogok nemzetközivé válását a belügyekbe való beavatkozásnak minősítették. A szocialista országok tagadták azt, hogy sikerült volna az emberi jogoknak nemzetközileg elismert joggá válniuk, dacára az ENSZ Alapokmány megszületésének. Ehhez a felfogáshoz kapcsolódik az a nézet, mely tagadta az egyének nemzetközi jogalanyiságának elismerését, azzal az indokolással, hogy a nemzetközi jog alapja az államok önállóságának elismerése. Az emberi jogokat a szocialista országok tehát a belső joghatóság körébe tartozónak tekintették,19 ez alól egyetlen esetben tettek kivételt: ha a jogok tömeges megsértéséről volt szó, ekkor ugyanis a nemzetközi biztonság veszélyeztetése révén elismerték a nemzetközi fellépés jogszerűségét. Sérelmezték a szocialista országok az ENSZ két emberi jogi paktuma megszületésekor a két egyezségokmány között megmutatkozó azon különbséget is, hogy az eljárást, melyet az emberi jogok megsértése esetén alkalmazni kell, kizárólag a polgári és politikai jogokat tartalmazó paktum tartalmazza, a gazdasági, szociális, kulturális jogokról szóló egyezmény külön ilyen részt nem tartalmazott.
Ehhez a felfogáshoz tartozott a természetjogi felfogás elutasítása is, mert a szocialista országok értelemszerűen az adott társadalmi feltételeknek megfelelő ún. szociológiai jogfelfogást vallották, mely szerint az emberi jogokra - illetve szocialista megfogalmazás szerint állampolgári jogokra - ott van szükség, ahol az állampolgár és az állam között a konfliktus lehetősége fennáll. A természetjog története tehát lezárult a XIX. századdal, ezt követően a jogpozitivizmus időszaka következett, mely teret engedett a diktatórikus rendszerek ideológiai alátámasztásának. A diktatórikus rendszerek nem használták a természetjogot saját ideológiai alátámasztásukra, sem a fasizmus, sem pedig a kommunizmus.
Mivel ezek a rendszerek a jogok elnyomására épültek, ezért természetszerűleg elfogadhatatlan volt számukra az emberi jogokkal összekapcsolt, idealisztikus természetjog. Roscoe Pound teszi azt a megállapítást ezzel kapcsolatban, hogy a jogpozitivizmus önkéntelenül is segít a politikai abszolutizmusnak, míg a természetjog a leghatásosabb akadály az abszolutizmussal szemben.20
Marxista kutatók tagadták az emberi jogok természetjogi felfogását, s azt vallották, hogy emberi természeten legfeljebb az egyes korok embereinek tipikus szükségleteit érthetjük. így változónak tételezték az emberi természetet is, hisz az változik a társadalmi viszonyok sajátosságaitól függően. A marxi felfogás szerint így az emberi természet végső soron nem más, mint társadalmi produktum.21
Jellemzője még a szocialista jogfelfogásnak a kötelességek hangsúlyozása a jogokkal szemben, és a jog elhalására vonatkozó marxi tétel, mely szerint a jog elhalása nem a jogi normák megszüntetésével valósul meg, hanem oly módon, hogy a jogi normák átmennek az emberek tudatába, vagyis a szabályok jogi jellegéről nem lesz tudomásunk. A gyülekezési jog szabályozására ekkoriban elsősorban belügyminiszteri rendeletek szolgáltak, melyek közül különösen fontos az 5159/1945. BM rendelet. Ez a gyűlések bejelentéséről szól és egészen a rendszerváltásig hatályos volt. Ez alapján a politikai célú összejöveteleket a rendőrségnek kellett bejelenteni.
Az 1945-47-ig tartó időszak felszámolja a rendi társadalom privilégiumainak maradványait, megszünteti a nők hátrányos megkülönböztetését a társadalmi élet minden területén, így a családi kapcsolatokban, a munkaviszonyt illetőn vagy a politikai élet terén. Ezek az évek már előrevetítették azt a radikális változást, amit az 1949. évi Alkotmány (1949. évi XX. tv.) hozott.
A Magyar Népköztársaság 1949. évi Alkotmánya bevezetőjében a következőképpen fogalmazott: "A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját...a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat... az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását..." Az Alkotmány hangsúlyozta, hogy a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja.
A ’40-es évek végén tehát az akkor hatályos 1949. évi Alkotmány 55. § (1) bekezdése22 úgy rendelkezett, hogy a dolgozók gyülekezési szabadsága a dolgozók érdekeinek megfelelően teljes és korlátlan. A dolgozók érdekeinek hangsúlyozása utalt a pártpolitikai mérlegelés lehetőségére. A szabályozás pontosan így hangzott az Alkotmány 55. §-a alapján: "A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot." Szembetűnő a korabeli jogalkotásban, hogy egy bekezdésben, röviden szabályozott három igen fontos politikai jogot. A gyülekezési jogot ekkoriban önálló törvényben nem szabályozták, így rendezvényeket, gyűléseket a politikai hatalom résztvevői tarthattak. Hatályban maradtak ugyanakkor a gyülekezési joggal való visszaélésről szóló, a Büntető Törvénykönyvben foglalt rendelkezések.
Mindezek alapján érzékelhető, hogy gyülekezés alatt több ember spontán vagy szervezett meghatározott cél-
-529/530-
ból létrejött olyan ideiglenes csoportosulását értjük, amely nem magán vagy köztük lévő üzleti jellegű gyűlés, szóváltás, hiszen a gyülekezési jogot a politikai jogok sorában helyeztük el. A gyülekezés több személy fizikai jelenlétét feltételezi, a részvétel önkéntességét tartalmazza, és jelenti a céllal való azonosulást is, vagyis az illető nem tekinthető a gyülekezési jog gyakorlójának, ha éppen hazafelé tartva véletlenül belesodródott a demonstráló tömegbe. Meglátásom szerint, mivel a gyülekezés célja a döntő, mind a zárt, mind a nyilvános helyen tartott rendezvények a gyülekezési jog fogalmi körébe vonhatók. Jelenleg az Alkotmány a 62. §-ban szabályozza a békés gyülekezés jogát, törvényi szinten az 1989-es évi III. törvény rendelkezik róla.23 A hatályos szabályozás szerint csupán bejelentésre szorul a gyülekezés az illetékességgel rendelkező rendőrkapitánysághoz, a rendezvény megtartása előtt legalább 3 nappal. A bejelentési kötelezettség a rendezvény szervezőjét terheli és kiterjed a rendezvénnyel kapcsolatos főbb körülményekre.24 A rendőrség megtilthatja a rendezvény megtartását,25 ha az súlyosan veszélyeztetné a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését, illetve a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna. Kimondja a törvény a tilalmak körében, hogy a gyülekezési jog nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy arra való felhívást, és nem járhat mások jogainak sérelmével. Ezekben az esetekben a rendezvény feloszlatható, továbbá akkor is, ha a résztvevők fegyveresen vagy felfegyverkezve jelennek meg. A határozat közlésétől számított három napon belül lehet kérni a határozat bírósági felülvizsgálatát. A bíróság határozata ellen nincs helye további jogorvoslatnak.
A gyakorlatban a gyülekezési jog gyakorlása jelenthet felvonulásokat és tüntetéseket, ülősztrájkot, menetelést vagy sorfalállást is. A békés célú gyülekezésen erőszakos szélsőségesek megjelenését, akik a szervezésben résztvevő szervezeteknek nem tagjai, nem lehet kizárni, ez azonban nem veheti el az állampolgároktól a békés célú gyülekezéshez való jogot. A római egyezmény tevékeny közreműködést is követel a jogok érvényesülése érdekében, amely adott esetben a gyülekezési jogot gyakorlóknak az ellentüntetés hatásaitól való megvédésében áll.26
Hazánkban a gyülekezési jogról tehát az 1989. évi III. tv. rendelkezik. A törvény szabályai elég jól ismertek és különösebb értelmezési nehézséget már nem vetnek fel, lévén az Alkotmánybíróság megválaszolta a hiányzó kérdéseket. A törvény a következő rendelkezéseket tartalmazza: a gyülekezési jog értelmében békés összejövetelek, felvonulások, tüntetések tarthatók, a gyülekezési jog azonban nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy arra való felhívást, és nem járhat mások jogainak sérelmével. A gyülekezési jog rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet esetén korlátozható vagy felfüggeszthető.27 A törvény hatálya nem terjed ki a választási eljárással kapcsolatos gyűlésekre, a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek területén szervezett vallási szertartásokra, körmenetekre, a kulturális és sportrendezvényekre, valamint a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre. A törvény egyértelmű tehát a gyülekezés megfogalmazásával kapcsolatban, és nem tesz különbséget a gyülekezések egyes típusai közt.28 A rendezvény szervezője magyar állampolgár, vagy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, vagy bevándorolt, letelepedett jogállású, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkező személy lehet. Ezek a korlátozások indokolhatóak, hiszen a szervező egyrészt a felelősségre vonás szempontjából elérhető kell, hogy legyen, másrészt pedig a hazai viszonyokban járatos.29 A szervező jogi személy nem lehet, illetve ha jogi személy szervez valamely eseményt, akkor természetes személyt kell szervezőként megjelölnie. A rendezvényt előzetesen be kell jelenteni a rendezvény helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak, legalább 3 nappal korábban a rendezvény megtartása előtt. A bejelentési kötelezettség a szervezőt terheli.
Jó néhány ország az önkormányzatokat és nem a rendőrséget jelöli ki a bejelentéssel kapcsolatban, így a holland szabályozás is, amely azonban kifejezetten megtiltja (!), hogy egy önkormányzat rákérdezzen a gyülekezés céljára. A spontán gyűlések Franciaországban tilosak. Az írásbeli bejelentésnek hazánkban tartalmaznia kell: a tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontját, helyszínét, útvonalát, célját, illetőleg napirendjét, a rendezvényen résztvevők várható létszámát, a rendezvényt szervező személyek és a szervezők képviseletére jogosult személy nevét és címét. Az Alkotmánybírósághoz fordultak indítványozók azzal kapcsolatosan is, hogy nem diszkriminatív-e a szervezők körének behatárolása? A válaszunk a kérdésre nem, mert a szervezőnek elérhetőnek kell lennie kártérítési szempontból, valamint az esetleges büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából is, valamint nem árt, ha járatos a hazai közéleti és jogi viszonyokat illetően.30 A bejelentésben szereplő létszámtól való eltérés nem feloszlatási ok elvileg, gyakorlatilag pedig azt tapasztalhatjuk, hogy nem feltétlenül vezet feloszlatáshoz, csak akkor, ha az eltérés jelentős, hiszen ez több kérdést is felvethet pl. a rendbontással, rendfenntartással kapcsolatban.
Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség 48 órán belül a rendezvényt megtilthatja. A rendőrség határozatát 24 órán belül írásban közölni kell a szervezővel.
A rendőrség határozata ellen a közléstől számított három napon belül a szervező kérheti az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. A bíróság három napon belül, nemperes eljárásban, végzéssel, ülnökök közreműködésével, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak. A rövid határidők a gyülekezési jogot gyakorolni kívánók érdekeit szolgálják. Ha a bíróság a rendőrség határozatát úgy helyezi hatályon kívül, hogy
-530/531-
a rendezvény bejelentésben megjelölt időpontját követően történik a hatályon kívül helyezés, akkor a szervezőnek az új időpontról csupán tájékoztatnia kell a rendőrséget 24 órával a rendezvény megtartása előtt. A rendezvény rendjének biztosításáról a szervező gondoskodik. A rendőrség és más arra illetékes szerv a rendezvény rendjének biztosításában a szervező kérésére közreműködik. Ha a rendezvény résztvevőinek magatartása a rendezvény törvényességét veszélyezteti, s a rend másként nem állítható helyre, a szervező köteles a rendezvényt feloszlatni. A rendezvény feloszlatása végső eszköznek tekintendő. Bármely résztvevő a feloszlatás ellen 15 napon belül pert indíthat a feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt. A rendezvényen résztvevők nem jelenhetnek meg fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve, a rendőrség képviselője a rendezvényen jelen lehet.
A törvény kimondja, hogy a rendezvény résztvevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen31 felelős. A szervező mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a rendezvény szervezése és megtartása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezt a bíróság fogja megállapítani. Ha a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg,32 (fegyveresen jelenik meg a rendezvényen az, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál, felfegyverkezve pedig az, aki erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközt tart magánál) továbbá, ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. A rendezvény feloszlatását figyelmeztetésnek kell megelőznie. Ha a rendezvényt feloszlatják, a rendezvény résztvevője a feloszlatástól számított tizenöt napon belül pert indíthat a feloszlatás jogellenességének megállapítására.33
Érdekességként megjegyezhetjük, hogy az angol Public Order Act különbséget tesz a statikus gyűlések és a dinamikus, helyváltoztatással járó felvonulások között. A helyváltoztatással nem járó gyűléseket nem kell bejelenteni vagy jelezni előzetesen sehol.34 A francia szabályozás sajátossága pedig, hogy a gyűlések békés vagy veszélyes jellege szerint is differenciál. Más meglátások szerint a gyülekezés időtartamát lenne célszerű rögzíteni, hiszen nem lehet a gyülekezés célja, hónapokig tartó letáborozás, sátorozás valahol, és nem is biztos, hogy ilyen piknik-jellegű gyülekezés elérné az eredeti célját, tiltakozást, valamely jogtalannak, igazságtalannak tartott rendelkezés, esemény ellen. Hozzátehetjük, hogy talán komolyságából is veszít a dolog, és elhúzódó jellege folytán egy idő után már közérdeklődésre sem tarthat számot.35
Hasznos rendelkezése a finn szabályozásnak, hogy több szervező esetén annak a szervezőnek van elsőbbsége az adott helyszín vonatkozásában, aki előbb terjesztette be a bejelentését, kivéve, ha az adott helyet tipikusan egy másik gyűlésre szokták használni. A lengyel szabályozás érdekes megnyilvánulása, hogy az egyetemeken szervezett gyűléseket 24 órával korábban a rektornak be kell jelenteni, aki azt megtilthatja jogellenesség okán. Az észt szabályozás ezzel szemben szükséghelyzetben korlátozza a nyilvános összejöveteleket.36
Nánási Gábor ismerteti a francia szabályozást, amely négyféle gyülekezést különböztet meg egymástól, a réunion-t, a manifestation-t, az rassemblement-et és az attroupement-et.37 A réunion a gyűlés, a legbékésebb forma, a másik véglet az attroupement. A két kategória között helyezkedik el a manifestation.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága, vagy ismertebb nevén a strasbourgi bíróság már elmarasztalta hazánkat a gyülekezési joggal összefüggésben. A Bíróság 2007-ben hozott ítéletében mondta ki hazánk elmarasztalását, a Bukta Dénesné és társai által indított ügyben, melyben a kérelmezők kifogásolták, hogy tüntetésük a Kempinski Szálloda előtt feloszlatásra került. A Strasbourgi Bíróságnak tehát ezen a téren is volt magyar vonatkozású ügye, más néven a Bukta and Others v. Hungary, 2007-ben,38 amikor is a kérelmezők azt sérelmezték, hogy spontán gyülekezésüket feloszlatták, melyet a román miniszterelnök magyarországi látogatása kapcsán szerveztek. A jogeset egyébként 2002 decemberében volt, a panaszosok érvelése szerint objektív okok miatt nem tudtak eleget tenni a gyülekezési törvény által előírt háromnapos előzetes bejelentési kötelezettségüknek, hiszen előző este derült ki, hogy Medgyessy Péter el kíván menni a román miniszterelnök által Románia nemzeti ünnepén, december l-jén tartandó fogadásra. A Bíróság azonban megállapította, hogy ez azért nem volt jogsértő, mert speciális körülmények között jött létre a gyülekezés egy politikai esemény apropóján, így tehát az szolgálta legjobban a közrendet és a köznyugalmat, ha a rendőrség feloszlatta a gyülekezést. A tüntetőknek nem állt módjában előzetesen a rövid határidő miatt tiltakozásukat bejelenteni, ebből adódott a probléma. Ezzel az esettel kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy ha a résztvevők semmilyen jogellenes magatartást nem követnek el, nem aránytalan korlátozása-e a gyülekezési jognak az előre be nem jelentett, ámde békés jellegű tiltakozások feloszlatása?39 A strasbourgi bíróság tehát aránytalannak találta a tüntetés feloszlatását, vagyis nem ítélte ezt a lépést szükségesnek és megfelelőnek egy demokratikus társadalomban. Meg kell jegyezni, hogy ekkoriban a jogalkotó hazánkban még nem rendelkezett a spontán tüntetések szabályozásáról. Az Európa Tanács keretei között egyébként a gyülekezési jogról az Egyezmény 11. cikke rendelkezik, együtt az egyesülési joggal.40 A következőképpen fogalmaz a 11. cikk: "Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát. 2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a
-531/532-
nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza." A másik ügy, amely a gyülekezési joggal kapcsolatban hazánkból a strasbourgi bírósághoz került a Molnár Éva kontra Magyarország volt, melyben egy Erzsébet hídi tüntetésről van szó, amely még 2002 nyarán zajlott. A tüntetők támogatására csoportok jelentek meg a Kossuth téren is,41 ez a csoport bejelentés nélkül jelent meg, ezt a rendezvényt a rendőrség az esti órákban feloszlatta. A kérelmező ehhez a rendezvényhez csatlakozott. A Bíróság ebben az ügyben fejtette ki azt az álláspontját, hogy a bejelentés hiánya nem terjeszthető ki teljesen, vagyis a spontán szerveződések csak szükséges esetben írhatják fölül a bejelentési kötelezettséget. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítélete szerint a magyar rendőrség megfelelően járt el 2002. július 4-én, amikor föloszlatta az Erzsébet hídi, majd pedig a Kossuth téri tüntetést, amely megbénította Budapest belvárosának közlekedését. A bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a hídon illegális, előre be nem jelentett tüntetés folyt. Emellett a Kossuth téren is tüntettek. Strasbourg szerint az oszlatás nem volt aránytalanul erőteljes. Az Erzsébet hidat 2002. július 4-én zárták le kormányellenes tüntetők, akik a választások után a szavazatok újraszámlálását követelték, a demonstrálók később a Kossuth térre mentek át.
Megjegyzendő, hogy a rendőrség késő este oszlatta fel a tüntetést, a gyülekezők pedig már a kora délutáni óráktól gyülekeztek a Kossuth téren, így tehát kellő idő állt rendelkezésükre véleményük kifejtésére. (Egyébként a gyülekezés bejelentéshez kötése is megengedhető egy demokratikus társadalomban, tehát az nem Egyezményellenes és nem alkotmányellenes.) A német szabályozás sem tiltja a spontán gyűléseket. A gyülekezési joggal kapcsolatos strasbourgi jogeset még a Patyi kontra Magyarország is, ahol a kérelmezők42 a miniszterelnök háza előtt kívántak tüntetni, de a hatóságok ezek megtartását rendre megtiltották. Az indokolás a közlekedés akadályozása volt, a Bíróság viszont úgy látta, hogy a kis létszámú csoport nem akadályozta volna a szóban forgó esetben a forgalmat, mivel elegendő hely állt rendelkezésükre, ahhoz, hogy elférjenek. Láthatjuk, hogy ezek a jogesetek több kérdést is felvetnek, legtöbbször a spontán gyülekezések43 problémakörét feszegetik. A gyülekezési jog nem korlátozhatatlan alapjog, a tagállamoknak van mérlegelési szabadsága a korlátozások megállapításában, mindazonáltal a gyülekezési jogot, mint alkotmányos alapjogot csak a valóban szükséges korlátozásoknak lehet alávetni. A spontán gyűlések alkotmányos védelmét a 75/2008. (V. 29. ) AB határozat alapozta meg.44 (Irányadó erre a jogcsoportra az Alkotmánybíróság ún. szükségességi-arányossági tesztje) 2007-ben legalább 8, 2008-ban 68 esetben vett tudomásul a Budapesti Rendőr-főkapitányság olyan gyülekezéseket, amelyeket előzetesen nem, illetve a törvényes határidő után jelentettek be.45 A spontán gyülekezéseket általában egyébként több ország szabályozása is engedélyezi, a németek például ezeket "gyors gyülekezéseknek" nevezik, Eilversammlungennek.
Van aki azonban megkülönbözteti hazánkban a spontán és a gyors gyűlések kifejezést, ez esetben spontán az előzetes szervezés és bejelentés nélküli gyűlés, gyors pedig amire a gyülekezést indokoló esemény miatt csak gyorsan, rövid időn belül kerülhet sor. Így fogalmaz a 75/2008. (V. 29. ) AB határozat: "a valóban spontán gyűlések nem előre eltervezett és megszervezett módon jönnek létre, hanem több személy egymástól többé-kevésbé független cselekvése eredményeként. Ettől némiképp eltérőek azok az olykor művészi, máskor inkább politikai célú megmozdulások, amelyekben a résztvevők gyors információcserét (például internet, mobiltelefon) követően rövid időre (általában csak percekre) összegyűlnek, és figyelemfelkeltő, meghökkentő megjelenésükkel hívják fel a figyelmet magukra és az így megjelenített gondolatokra (flash mob vagy villámcsődület). A spontán gyűlésektől megkülönböztethetők azok a szervezett rendezvények, amelyeket a rendezvényre okot adó esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani, mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna..."
Véleményem szerint jó a mostani jogi szabályozás, az nem módosításra, inkább kiegészítésre szorul, az itt tárgyalt szabályok szempontjából. A meglévő szabályozás érthető, áttekinthető, az egyedi esetek nehézsége nem jelenti a jogszabály egészének alkalmatlanságát.
Érdekes, új kérdést vet fel az arc eltakarása, vagyis kérdésünk a továbbiakban az, hogy a tüntetésen résztvevő személyeknek joguk van-e álarcot vagy bármilyen, az arc eltakarását lehetővé tevő eszközt használniuk? Véleményem szerint a tüntetésen résztvevőknek azonosíthatónak kell lenniük, ezt a szabályozást követi a német gyülekezési törvény, valamint Ausztria is. Hasonló rendelkezés létezik skandináv területen is, valamint Litvániában, Lettországban. Bár nem feltétlenül biztos, hogy az arc eltakarása erőszakos magatartásra utal, meglátásom szerint a maszk, az álarc fenyegető hatást kelt, mely rendőrségi túlkapásokra, félreértésekre adhat alapot, a tüntetésen résztvevőknek tehát vállalniuk kell a rendezvényen való megjelenésüket és véleményüket. Azt talán mondani sem kell, hogy önkéntes a részvétel a gyülekezési jog gyakorlásában, amely még inkább alátámasztja az előbb elmondottakat. Sokat emlegetett kivételként bizonyos vallási előírások szerinti öltözetet esetleg külön lehetne szabályozni, bár a kivételtételt én a magam részéről nem tartom szükségesnek. A norvég szabályozás értelmében tilos a maszk viselése, kivéve ha a résztvevők játékban, karneválon vagy hasonló eseményen vesznek részt.46 A finn szabályozás például megengedi maszk viselését. Bragyova András és Kolláth György is egyetértenek azzal, hogy az arcnak azonosíthatónak kell lenni, Kolláth hozzáteszi, hogy a szervező kötelessége és felelőssége kell, hogy legyen az arc azo-
-532/533-
nosításának elérése a résztvevőknél. A kérdés másik oldalaként jelentkezik a rendőrök azonosíthatósága a tömegrendezvényeken. A rendőrségről jelenleg az 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezik, melynek 20. §-a kimondja, hogy "a rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és azon elhelyezett azonosító jelvénye vagy szolgálati igazolványa és azonosító jelvénye igazolja."47 A rendőr, ha szolgálaton kívül van, bizonyos esetekben akkor is szolgálatba helyezheti magát, ekkor köteles rendőri mivoltát a helyszínen közölni. A rendőrnek tehát azonosíthatónak kell lennie, ebből kifolyólag is szükségesnek tartom a tüntetésen résztvevő személyek azonosíthatóságát, hiszen testi sértés okozása mindkét oldalról előfordulhat és az elkövetőnek a felelősségre vonás szempontjából azonosíthatónak, elérhetőnek kell lennie.
»Az Eötvös Károly Intézet "Tézisek az erőszakba torkolló tüntetések kezeléséről" címmel rögzítette azokat a téziseit, amelyek mentén az alkotmányosság, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett gyakorolható a gyülekezés és a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga.«48 Álláspontjuk szerint viszont megengedhető a gyülekezési jog akár maszkban történő gyakorlása: "a résztvevők zászlókkal, ruházattal, színekkel, arcfestéssel, maszkkal fejezik ki álláspontjukat egy-egy kérdésről. Akár szavakkal, akár szimbólumokkal történik véleménynyilvánítás, azonos megítélés alá esnek, azonos védelem illeti meg azokat..."49
A rendőrök azonosíthatóságát is több ország szabályozása tartalmazza, például a lett, a litván, az angol, a lengyel.
Újabb kérdésként merül fel, a gyülekezés idejének maximalizálása, tehát rögzítése, valamint az a kérdés, hogy hogyan kell engedélyezni időben és helyben két egymással ellentétes célú tüntetést, hogy a rendbontás a minimálisra szorítható legyen. Ilyennek minősíthetőek például a melegfelvonulások, amelyekkel szemben rendszerint megjelennek az ellentüntetők. A gyülekezés időtartamának rögzítése mindenképpen kívánatos, mert a több héten, hónapokon keresztül tartott gyülekezés, táborozás már nem éri el a kívánt célt, sok ember együtt-táborozása tartósan pedig nem kívánatos, mert az ilyen helyszín közegészségügyi, járványügyi szempontból is aggályosnak tekinthető. Ilyen eset történt a Cisse kontra Franciaország50 ügyben, ahol két hónapon keresztül tartott az egyébként békés célú gyülekezés, az egészségügyi helyzet pedig a helyszínen erőteljesen leromlott.
Számtalan javaslat állítja az ellentüntetésekkel kapcsolatban, hogy mivel a rend fenntartása nem garantálható, ezért célszerű nem engedélyezni ezeket. A kérdés megítélése itt nem egyszerű, hiszen az ellentüntetőknek is joguk van véleményüket - békés formában - kifejezni. Találóan mutat rá az Eötvös Károly Intézet írásában arra, hogy ilyenkor ráadásul magáról kellene a rendőrségnek kritikát mondani, nevezetesen azt, hogy valószínűleg nem lenne képes a rend fenntartására. Magában hordja azt a veszélyt is az ellentüntetések automatikus megtiltása, hogy olyan tüntetéseket is megtiltanának, amelyek sohasem fordultak volna át erőszakba.
Sajátos kérdést vet fel, hogy gyülekezésnek tekinthető-e két ember sétálása transzparenssel a kezében, mivel erre is volt példa az elmúlt években a Parlament előtt hazánkban, vagy másképpen fogalmazva köthető-e, célszerű-e létszámhoz kötni a gyülekezési jog gyakorlását? Találóan mutat rá Hajas Barnabás tanulmányában, hogy a gyülekezésnek mindenképpen fogalmi eleme a részvétel, ilyen módon nem értelmezhetjük részvételnek azt, amikor például egy laptop segítségével akarja valaki demonstrálni a sajtó képviselőinek, hogy mennyien egyetértenek vele, mert egy ikonra kattintással folyamatosan emelkedik a virtuális tömeg száma.51 Egy ember megnyilvánulását nem tekinthetjük tehát a gyülekezési jog gyakorlásának, legfeljebb a vélemény-nyilvánítási szabadság körébe esőnek, viszont mivel egyetlen jogszabály sem tartalmaz létszámot, két ember jelenlétét szabályozás hiányában ebből a célból már elfogadhatjuk.
Újabb kérdés a műveleti terület kifejezés megjelenése, amely nem szerepelt a jogszabályokban. A 2006. őszi események kapcsán a rendőrkapitány biztonsági műveleti területté nyilvánított bizonyos területeket, amellyel kapcsolatban megállapította a bíróság, hogy a rendőrkaptány utasítása nem határozat, amellyel szemben bárki bírósághoz fordulhatna. Gyakorlatilag egy belső jogviszony jön létre általa a rendőrkapitány és az utasított rendőr között.52
A Fővárosi Bíróság jóváhagyta a Budapesti Rendőr-főkapitányság döntését, amely kimondta évekkel ezelőtt, hogy nem lehet folyamatosan demonstrációt tartani az Országgyűlés előtt egy bizonyos ideig. Erre mondták, hogy a Kossuth tér meghatározott részeinek műveleti területté nyilvánítását hagyta jóvá a bíróság. A rendőrségi törvény mint említettem, nem tartalmazza a kifejezést, viszont a terület lezárását lehetővé teszi és kimondja, hogy a rendőr elzárhat útvonalat, közterületet a forgalom elől, a forgalmat korlátozhatja, területet lezárhat és megakadályozhatja, hogy oda bárki betérjen. Lényegében ennek szinonimája a közbiztonság érdekében alkalmazott műveleti terület. A védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló 160/1996. (XI. 5. ) Korm. rendelet szerint vannak területek, amelyeket ideiglenesen le lehet zárni, nyilvánvalóan védett létesítmények az Országház, az Alkotmánybíróság épülete, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség épülete, a Sándor-palota…53
Érdekes álláspontra helyezkedik viszont az Eötvös Károly Intézet a tüntetők dobálását illetően, mellyel egyetérthetünk. Eszerint, ha a dobálás semmilyen sérülést nem okoz, és nem sérti a tüntetők becsületét, emberi méltóságát megengedett. Vagyis: "...jogszerűtlen a felvonulók testi integritását sértő tojásdobálás, és lehet jogszerű a tüntetők rizzsel, puffasztott búzával való megszórása. Nem lehet tehát általános élelmiszerdobálási-tilalmat bevezetni...." Más kérdés, hogy a gyakor-
-533/534-
latban sajnos nem tipikus a puffasztott búzával dobálás, viszont annál gyakoribb a tojásdobálás, mely maradandó sérülést is okozhat, például alkalmas rá állagánál fogva, ha egy ember szemét találja el.
A magyar büntetőjogban vannak olyan bűncselekmények, amelyek szankcionálják a békés gyülekezési jog megsértését.54
Hozzátehetjük, hogy az itt említett tényállásokon kívül természetesen számtalan más tényállás, bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése fordulhat elő tüntetések, gyűlések alkalmával. Ilyen lehet tipikusan a Közösség elleni izgatás vagy A nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntette.
További kérdéseket vetett fel a kényszerítő eszközök alkalmazása, vagyis a rendőrség részéről alkalmazott jogszerű erőszak témaköre, mint például a súlyos sérüléseket okozni képes gumilövedék (2006. október). A rendőrségi törvény hazánkban a kényszerítő eszközök több fajtáját ismeri, melyek között egy sorrendet is fölállít. A szabályozás részletessége ellenére megállapíthatjuk, hogy nem tartalmaz rendelkezéseket a rendőrségi törvény sem az alkalmazások részletes módjára vonatkozóan. A kényszerítő eszközök alkalmazása a konkrét helyzetben lévő rendőr eseti döntésén múlik az adott szituációban. Hozzátehetjük azt a mindenki által ismert gondolatot is, hogy a szolgálati kutya, mint kényszerítő eszköz például nem tud különbséget tenni a békésen és nem békésen viselkedő személyek között.
A gumilövedéket a rendőrség aránytalanul használta 2006-ban, melynek során több, súlyos maradandó sérülés is keletkezett. A gumilövedék használata okozott már gondot Nyugat-Európában is, többek között gyermekhalált. Jelenleg a következőképpen szól az Rtv. szabályozása: "49. § (2) A rendőr a szolgálatban rendszeresített gumilövedéket, illetve pirotechnikai eszközt, könnygázgránátot, elfogó hálót, ingerlőgázt, továbbá vízágyút alkalmazhat a mások vagy saját élete, testi épsége, illetőleg a vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetésének elhárítására, vagy ha a lőfegyverhasználat feltételei (54. §) fennállnak. A rendőrök tehát nem használhatnak már gumilövedéket tömegoszlatáshoz, kivéve, ha fegyveresen támadnak rájuk.
Észtországban a törvény különbséget tesz55 passzív és aktív eszközök között. Passzívnak tekinti a védősisakot és a golyóálló mellényt, más ütés és tűzálló védőfelszereléseket, illetve a törésálló pajzsot. Aktív eszköznek minősíti a bilincset, a gumibotot, a kényszerzubbonyt, a gázfegyvert, a szolgálati kutyát, fény- és hangeszközöket, a festékpatront és más megjelölésre szolgáló eszközt, a robbanóeszközöket, illetve a könnygáz- és füstgránátot.
Végezetül megjegyzem, hogy megengedhetőnek tartanám a gyülekezések korlátozását bizonyos ünnepnapokon, nyilvánvalóan olyan ünnepek alkalmával, melyek nem politikai indíttatásúak, mint pl. a Karácsony vagy a Húsvét.
Kiemelkedő jogtudósok, köztük Bibó István is felhívta már a figyelmet a polgári szabadságjogok jelentőségére, amelyeknél az egyesek úgy cselekedhetnek, ahogy akarnak bizonyos határok között.56 "A polgári jogok és kötelességek, az általános szavazati jog és általános hadkötelezettség kapcsolatba hozása nemcsak ideológiai jelszavakat teremtenek, hanem a jogrendszert összetartó és széthúzó belső feszültség kifejezői, és nem véletlen, hogy a legmodernebb diktatúrák nemcsak a kényszerorganizáció végtelen tökéletesítésén kísérleteznek, hanem egyben a képviseleti rendszertől a népszavazáshoz, a közvetlen demokrácia intézményeihez, a szabad megegyezés legszélesebb körű általánosságához apellálnak."
Úgy tűnik tehát, hogy a rendszerváltást követően több olyan nagy jelentőségű, nehezen biztosítható tüntetéssel kellett a rendőrségnek szembenéznie, amire korábban nem volt felkészülve. Ilyenek voltak 1990-ben a taxisblokád, a gazdatüntetés a Kossuth téren, a 2002-es Erzsébet hídi blokád, és a 2006-os miniszterelnöki beszédet követő megnyilvánulások. A gyakorlat újabb és újabb próba elé állítja a jogalkalmazókat, úgy tűnik tehát, hogy a jog kullog az élet mindennapi eseményei után. ■
JEGYZETEK
1 Bibó István: Válogatott tanulmányok, I. kötet (1935-44) Bp., 1986. Magvető, 105. o.
2 Bibó: i. m. 108. o.
3 Raymond Aron: Tanulmány a szabadságjogokról, Raymond Aron Társaság, Tanulmány Kiadó, Pécs, 1994., 98. o. és 113. o.
4 Nagy Ernő szerint: "Politikai jogok alatt...azon jogokat értjük, melyek a polgároknak az államhatalomban való részesedését biztosítják." Magyarország közjoga, Eggenberger-féle Könyvkereskedés kiadása, III. kiadás, Bp., 1897. 139.0.
5 A 30/1992. (V. 26.) AB határozat a gyülekezési jogot a kommunikációs jogok közé sorolja.
6 A korabeli szabályozásról részletesen lásd Faluhelyi Ferenc: Magyarország közjoga, Pécs, 1926. Kari Könyvesbolt kiadványa, 169-170. o.
7 128/1868. BM sz. rendelet a Népgyűlések bejelentése tárgyában, a 216/1868. BM sz. rendelet A "gyűlési kicsapongások" megakadályozása s a gyűlések bejelentése tárgyában, és a 766/1898. eln. sz. rendelet a Népgyűlések tárgyában
8 http://193.224.76.4/download/konvvtar/digitgy/phd/2005/kosalaszlo.pdf-2011. május 3. Doktori értekezés, 2005. Bp., témavezető: dr. Bökönyi István, A közúti közlekedési blokádok kialakulásának körülményei, rendvédelmi tapasztalatai és kezelésének lehetőségei, különös tekintettel a "taxisblokádra", szerző: Kósa László
-534/535-
9 Dr. Hajas Barnabás: A gyülekezési jog tárgya: a gyülekezés fogalma, Új Magyar Közigazgatás, 2009. Complex Kiadó, 36. o.
10 Ugyanezen okok szolgálhattak alapul a rendezvény megtartásának előzetes megtiltásához is.
11 766/1898. eln. sz. rendelet
12 "Pártgyűlést a választás napját megelőző harmincadik napig a népgyűlésre vonatkozó általános rendelkezések értelmében kikért rendőrhatósági engedély alapján lehet tartani; ezen túl pedig a választás napjáig terjedő idő alatt pártgyűlést abban az esetben lehet tartani, ha azt Budapest székesfővárosban az államrendőrség főkapitányánál, városokban és olyan községekben, amelyekre a m. kir. államrendőrség működési köre kiterjed, a rendőrkapitányság (kirendeltség) vezetőjénél, egyéb helyeken pedig a járási főszolgabírónál négy helyben lakó választópolgár, a helynek és az időpontnak megjelölésével, legalább 24 órával előbb bejelenti." - http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7637 - 2011. május 3.
13 Sári János: Alapjogok, II. átdolg. kiadás, Bp., 2003. 159. o.
14 Ezen a ponton nagyon sok példát lehetne említeni, a jogvédelmi mechanizmus hiányosságait, a parlamenti struktúra felépítését, a munkavállalók nem megfelelő érdekképviseletét...
15 A szocialista felfogás mellett érvelt pl. Vincze János: Az emberi jogok politikai célja és a valóság című írásában, Belügyi Szemle, Budapest, 1978. febr. XVI. évf. 2. szám
16 "Hol lehet szó gondolatszabadságról ott, ahol a munkához való jog nincsen biztosítva?" - kérdi Szabó Imre: Az emberi jogok és a szocializmus című írásában, Gazdaság és Jogtudomány, MTA, Gazdaság-és Jogtudományok Osztályának közleményei, Bp., 1978. VII. fejezet
17 Szabó Imre: i. m. IV. fejezet
18 Értelemszerűen nem lehetett megegyezés a szocialista és a kapitalista országokban az emberi jogokat illetően sem, pedig nyilvánvaló, hogy a jogok relativizálásának nincs helye.
19 Így ír erről Antalffy György: "...nemzetközi bíróság elé semmiféle ügy nem vihető az érdekelt államok előzetes beleegyezése nélkül. Nem nehéz felismerni ezekben a nézetekben az imperialista monopóliumok által irányítandó világföderáció reakciós eszméjét..."- Magyar Jog, Budapest, 1962. febr. IX. évf. 55. oldal
20 Földesi Tamás: A természetjog, jogpozitivizmus, emberi jogok csapdái - Legalitás és moralitás, Magyar Tudomány, 1993. 8. szám, 957. o.
21 Más megfogalmazásban ugyan, de a lényeget tekintve ugyanezt mondja Katonáné Soltész Márta, amikor a következőképpen fogalmaz: "Az emberi természet - individualitás - fejlődése lényegében a termelőerők fejlődése." - Emberi természet és jog, Jogtudományi Közlöny, Budapest, Lapkiadó Vállalat, 1971. dec. XXVI. évf. 546. oldal
22 Beér-Kovács-Szamel: Magyar Államjog, Bp., 1972. Tankönyvkiadó, 476. o.
23 A főbb nemzetközi szabályozást a következőkben találjuk: az ENSZ Polgári és politikai jogokat felvonultató nemzetközi egyezségokmánya 21. cikkében szabályozza a békés gyülekezés jogát, amely a demokratikus államokban már megismert korlátozásoknak vethető alá. Az ENSZ 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata pedig a 20. cikkben rögzíti, hogy minden személynek joga van a békés gyülekezés szabadságához. Az Európa Tanács 1950-ben Rómában született egyezménye az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről pedig a 11. cikkben az egyesülési joggal együtt helyezte el. Tartalmazza a gyülekezési és az egyesülési jogot - a kettőt együtt szabályozva - az Európai Unió Alapjogi Chartája is.
24 Ezek: a rendezvény ideje, helye, célja, létszáma, szervező neve, címe
26 Erre Bán Tamás hívja fel a figyelmet: A gyülekezési, az egyesülési és a szakszervezeti szabadsághoz való jog, Bp., 1992. Acta Humana, 6-7. 139. o.
27 Drinóczi Tímea-Petrétei József: A gyülekezési jog a Magyar Köztársaságban, JURA, 2002/1. szám, 29. o.
28 Az angol szabályozás például megkülönbözteti a statikus és a dinamikus gyűléseket.
29 55/2001. (XI. 29.) AB határozat
30 Bizonyos nézetek szerint ez a felelősségi forma eltántoríthat egyeseket attól, hogy gyűléseket szervezzenek, bár én nem osztom ezt a nézetet, a gyülekezési jog igencsak élő jog az utóbbi években, az állampolgári aktivitást láthatóan nem befolyásolták ezek a felelősségi szabályok.
31 Tehát a jogosultat bármelyik fél kielégítheti, ha a kötelezettek bármelyike teljesít, megszűnik a követelés, és aki teljesített, megtérítést követelhet a másik féltől, pl. a szervező a károkozótól.
32 Ezek a magatartások mindenhol kizáró okként jelennek meg.
33 1989. évi III. tv. http://www.jogiforum.hu/torvenytar#axzzl6BZ01Trd, 2010. nov. 24.
34 Kádár András Kristóf-M. Tóth Balázs: A gyülekezési jog külföldi és magyar szabályai, Fundamentum, Az emberi jogok folyóirata, XI. évf. 1. szám, 63. o.
35 Oroszországban a rendezvények nem tarthatnak folyamatosan, megszakítás nélkül több napon át.
36 Kádár András Kristóf-M. Tóth Balázs: i. m. 64-65. o.
37 Nánási Gábor: Egy régi-új alapvető emberi jogunk: a gyülekezési jog, 302. o.
38 Az Oya Atamán kontra Törökország ügyben 2006. dec. 5-én is megállapította az EJEB, hogy a jogszerűtlen tüntetés is védelemben részesülhet, de a jogvédelem minden esetben csak békés tüntetésekre vonatkozhat.
-535/536-
39 Az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat a gyülekezési jog korlátozásának kérdéseire vonatkozik, a 4/2007. (II. 13.) AB határozat a gyülekezési jog önkormányzati rendeletben való korlátozásának alkotmányellenességét mondta ki.
40 Egyezmény Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, vagyis a Római Egyezmény, 1950. nov. 4.
41 Ez a gyülekezés egy jogellenes tüntetés támogatására szolgált.
42 A kérelmezők a fizetésképtelenné vált BAUMAG cég befektetői voltak.
43 A spontán gyülekezésekkel is kell foglalkozni, mert azon nem mindig békések, spontán gyülekezésnek volt tekinthető Gyurcsány Ferenc miniszterelnök öszödi beszédére kialakult reakció is.
44 "...1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében elismert gyülekezési jog kiterjed az előzetesen szervezett rendezvényekre, közöttük az olyan békés rendezvények megtartására, amelyekre a gyülekezésre okot adó esemény miatt csak rövid időn belül kerülhet sor. A gyülekezési jog kiterjed továbbá az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 62. § (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 6. §-ának alkalmazásakor a bejelentési kötelezettség a közterületen tartandó, szervezett rendezvényekre vonatkozik. Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak a békés rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre okot adó esemény miatt nem jelenthetők be három nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt." -
45 Nánási Gábor: i. m. 304. o.
46 Kádár András Kristóf-M. Tóth Balázs: i. m. 66. o.
47 1994. évi XXXIV. tv. http://www.iogiforum.hu/torvenytar#axzz16BZ01Trd, 2010. nov. 24.
48 http://www.iogiforum.hu/hirek/l8561#axzzlLAlOIk39 - 2011. május 2.
49 http://www.jogiforum.hu/hirek/18561#axzz1LA10Ik39 - 2011. május 2.
50 Tallódi Zoltán: Gyülekezési jog: az Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországot érintő ítéletei és a szükséges jogszabály-módosítások irányai, Acta Humana, Emberi Jogi Közlemények, 2008. 19. évf. 4. szám, 18. o.
51 Hajas Barnabás: i. m. 38. o. Hozzáteszi még, hogy amikor valaki tüntetőt bérel magának, jelenlévőként ez a személy sem értelmezhető, mert az illető nem demonstrációs, hanem pénzkereseti célból van jelen.
52 Állapítja meg Juhász Zoltán: Élő jog - A gyülekezési joggal összefüggő jogalkalmazási gyakorlat jellemzői című írásában, Rendészeti Szemle, 2009. Az IRM szakmai, tudományos folyóirata, 2009/2. No. 57. 16. o.
53 A németek pl. kifejezetten tiltják a Bundestag körüli gyülekezést, in: Nánási Gábor: i. m. 313. o.
54 Btk. 1978. évi IV. tv. Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése: 174/C. § (1) Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Rendbontás
271/A. § (1) Aki nyilvános rendezvény szervezőjének vagy rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett jogszerű intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a rendbontást csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.
(3) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.
(4)
271/B. § A 271-271/A. § alkalmazásában nyilvános rendezvény: a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény, továbbá az olyan rendezvény, amely mindenki számára azonos feltételek mellett nyitva áll.
55 Kádár András Kristóf-M. Tóth Balázs: i. m. 74. o.
56 Bibó István: Válogatott tanulmányok, I. kötet (1935-44) Bp., 1986. Magvető, 105. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Bódi Stefánia egyetemi docens Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Jogtudományi- és Politikaelmélet Tanszék, Budapest
Visszaugrás
