A gyülekezési jog a demokratikus társadalmakban az egyik legfontosabb politikai jellegű alapvető jognak minősül. A magyar Alkotmánybíróság ezzel az alapjoggal átfogó jelleggel mégis csak az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában foglalkozott először, és eddig a hazai szakirodalomban sem lehetett sokszor találkozni a gyülekezési jog alapjogi szempontú feldolgozásával.[1] A tanulmány ebből az aspektusból kísérli meg feltérképezni a gyülekezési jogot, annak tartalmi elemeit és korlátait. A vizsgálódások során azonban olyan szabályozási megoldások és problémák is előbukkantak, amelyekre reagálva az írás de lege ferenda javaslatot is törekszik megfogalmazni.
A gyülekezési joggal - és egyébként más alapvető jogokkal - kapcsolatban olyan szóhasználati nehézségek merülhetnek fel, amelyek a pontos jogi megfogalmazásban zavart okozhatnak. Emiatt szükséges vizsgálni a szabadság és a jog közti megkülönböztetés okait, aminek indokoltságát az is jelzi, hogy vannak olyan alapvető jogok, amelyeket az alkotmányozó/jogalkotó szabadságként, illetve jogként is szabályoz. Ezek mellett viszont találhatóak olyan alapjogok is, amelyeknek szabadsággal megfogalmazható "párjuk" nincs.[2] A differenciált elnevezés indokaiként az alapvető jogok történeti fejlődése, az angolszász és a kontinentális jogi szabályozás, illetve fejlődés közti eltérés,[3] valamint - a magyar viszonyokat tekintve - az alapvető jogok magyar fejlődésének a jellegzetességei jelölhetők meg.[4]
Az eltérések meghatározása körében több megállapítás tehető. Elsőként az, hogy a szabadság és a jog - mint természetjogi kategóriák - egymással szinonim fogalmak. A szabadság és a jog mint pozitív jogi kategóriák szintén lehetnek szinonimák. A szabadság, mint természetjogi fogalom és a jog, mint pozitív jogi kategória az állami berendezkedés és a jogi szabályozás jellegétől függően lehet egybeeső és egymástól eltérő fogalom is.
A fogalmak egymással megegyeznek, ha a jogi szabályozás olyan mértékben liberális, hogy a tételes jogban rögzített szabadság vagy jog korlátja nem tér el a természetjogi korlátoktól. Ez kifejezetten az alkotmányos jogállamokban valósulhat meg. Ilyen szabályozás esetében azonban a természetjogi kategóriák eljogiasodnak, és a jogi keretek között gyakorolható szabadságokká transzformálódnak. A szabadság és a jog eltér egymástól akkor, ha a jogalkotó nem a fenti mintát követi, hanem a szabályozási tárgykörébe más korlátokat is bevon, azaz szűkíti a pozitív jogi szabadságot a természetjogihoz képest. Ez esetben adott alapjog ténylegesen szabad gyakorlása nem valósul meg.
A fentiek alapján a jogi szabályozás elé állítható követelmények elsősorban abban ragadhatók meg, hogy a szabadság minden elemét szabályozás alá kell vonni. E reguláció azonban nem lehet túl aprólékos, a jogalkotónak inkább csak annak rögzítésére kell törekednie, hogy adott szabadság, mint alapvető jog,
- 21/22 -
meghatározott alanyi kört - az alapjogok általános korlátain belül - megillet. A természetjog által meghatározott korlátokon kívül a jogalkotó az alapvető jogok gyakorlását csak ésszerű indokkal korlátozhatja. E korlátozás alá eső joggyakorlást a garanciákra tekintettel célszerű részletesen is meghatározni.
A gyülekezési jog alkotmányjogi szabályozását a hatályos Alkotmány 62. §-a és a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény tartalmazza.[5] A törvény - a gyülekezési szabadság érvényesülése érdekében - az Alkotmány, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezéseivel összhangban állapítja meg a gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, a gyülekezési jog gyakorlásának a törvényes keretét, formáit és rendjét, illetőleg azokat a garanciákat, amelyek biztosítják e szabadságjog zavartalan gyakorlását.
A gyülekezési joggal kapcsolatos két legfontosabb nemzetközi jogi dokumentum a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban Egyezségokmány), illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban Egyezmény). A jogalkotó a gyülekezési jogról szóló törvény preambulumában az Egyezményre még nem utalhatott,[6] ma már viszont annak rendelkezéseit is figyelembe kell venni, sőt be kell tartani.[7] Az Egyezségokmány 21. cikke szerint a békés gyülekezés jogát el kell ismerni, az Egyezmény 11. cikke pedig deklarálja, hogy mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához.[8] Ez utóbbi megfogalmazásból a gyülekezési jog emberi jogi jellege következik.
Mindkét dokumentum rendelkezik a gyülekezési jog gyakorlásának korlátairól. Az Egyezségokmány kimondja, hogy e jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek. A korlátozások e fajtájának tekintetében az Egyezmény is - kissé eltérő megfogalmazásban - hasonló korlátozásokat tesz lehetővé.[9] A cikk e rendelkezéseket azonban még speciális korlátozási lehetőséggel is kiegészíti. E jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlásának törvény általi korlátozását nem minősíti tiltottnak. A korlátokkal kapcsolatban az Egyezmény további speciális korlátot deklarál: megengedi ugyanis a külföldiek politikai tevékenységének állam általi korlátozását. A 18. cikk pedig az államhatalmat korlátozza, mivel arról rendelkezik, hogy az Egyezményben említett jogok és szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elő vannak írva.
A gyülekezési joggal kapcsolatban az Alkotmány XII. - "Alapvető jogok és kötelességek" című - fejezetében, a 62. § (1) bekezdésében a következőként rendelkezik: A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. A (2) bekezdés kinyilvánítja, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Kapcsolódó alkotmányi rendelkezést tartalmaz a 8. § (4) bekezdése,[10] amely meghatározza azoknak az alapvető jogoknak a körét, amelyeket még rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején sem lehet korlátozni. Mivel a gyülekezési jog nem tartozik e jogok körébe, ezért korlátozásuk erre tekintettel is lehetséges.[11]
A gyülekezési szabadság emberi jogként való elismeréséig, a nemzetközi dokumentumokban való megjelenéséig és a hazai hatályos szabályozás kialakításáig hosszú fejlődésen ment keresztül.
A gyülekezés szabadsága történetileg összefügg az egyesülési, illetve a szólásszabadsággal. A gyülekezési és az egyesülési jog kapcsolatát az határozza meg, hogy a gyülekezés szabadságának gyakorlása az egyesületalakítás első mozzanataként fogalmazható meg. Természetesen ennek fordítottja is igaz, azaz a gyülekezés az egyesületi szervezeti élet gyakorlásának a feltétele volt.[12] Napjainkban azonban e két alapjog nem kötődik ilyen szorosan egymáshoz. Igaz viszont, hogy a gyülekezés szabadsága nélkül az egyesüléshez való jog nem gyakorolható. A véleménynyilvánítási szabadsággal való összefüggése a politikai akaratképzésben betöltött szerepe következtében a döntéshozókra való nyomatékosabb hatásgyakorlásban nyilvánult meg.
Az európai alkotmányfejlődés eredményeként
- 22/23 -
történt meg az alapjogok alkotmányokba való foglalása, azaz joggá válásuk. A nemzetállamok megszilárdulásának időszakában keletkezett alkotmányok és törvények - az akkori felfogás, eszmerendszer által meghatározottan - a gyülekezési jogot állampolgári jogként fogták fel.[13] A XX. század közepe után az egyes államok alkotmányozására és törvényhozására azonban - néhány kivétellel[14] - már hatottak a nemzetközi elvárások,[15] és kijelenthető, hogy az újabb demokratikus alkotmányozás során a gyülekezési jog emberi jogként történő elismerése és garantálása terjedőben van.[16] Megjegyzendő, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása az adott politikai rendszer jellegének függvényében érvényesült.[17]
Hasonló fejlődés figyelhető meg a magyar jogtörténetben is. A gyülekezési jogot eleinte alacsony szintű jogforrásban,[18] majd törvényi szinten, végül az Alkotmányban szabályozták. A gyülekezés szabadságát törvényi szinten elsőként a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikk biztosította állampolgári jogként. Az 1949. évi XX. törvény a gyülekezési jogot csak a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosította, lehetőséget adva így a politikai mérlegelésre.[19] Önálló jogszabályban nem regulálták, aminek hiányában a gyülekezési szabadság ténylegesen egyáltalán nem valósulhatott meg, és gyakorlatilag csak a politikai hatalom gyakorlásában részt vevő szervezetek tarthattak gyűléseket. A nem általuk szervezett rendezvények esetében pedig szabadon alkalmazhatták az akkori büntető törvénykönyvnek a gyülekezési joggal való visszaélésről szóló szabályait.[20] A rendszerváltozás az alapjogok biztosítása és védelme tekintetében is - az Alkotmány módosításával, illetve az egyes alapvető jogokról szóló törvények meghozatalával - jelentős változást hozott. A gyülekezési jog tekintetében ez úgy nyilvánult meg, hogy mindenki számára biztosította a békés gyülekezéshez való jogot. A két rendszerben megalkotott szabályok közötti különbségen is látszik, hogy adott rendszer politikai szabadságát az alapján is meg lehet ítélni, hogy az államhatalom hogyan kezeli azokat az egyéneket, akik kritikai véleményt fogalmaznak meg, tiltakoznak, vagy demonstrálnak. Nyilvánvaló tehát, hogy az előző rendszerben a gyülekezés szabadsága nem valósult meg teljes egészében, mivel a jogalkotó annak csak részelemeit vonta szabályozás alá, ennek következtében csak a meghatározott részelemek gyakorlására volt lehetőség. A gyülekezés természetjogi értelemben vett szabadsága a pozitív jogi szabadsághoz, vagy joghoz képest tehát tágabb kategória maradt. Az alkotmányozó/jogalkotó a rendszerváltozás után ennek a különbségnek a felszámolására törekedett több-kevesebb sikerrel.
Az alapjogi rendszerben való elhelyezés előtt tisztában kell lenni azzal, hogy mit kell rendszerbe foglalni, azaz mit jelent a gyülekezés, illetve a gyülekezés szabadsága.
A gyülekezés általános értelemben az egy helyre gyűlést, csoportosulást jelenti.[21] A gyülekezés szabadsága tehát ebben az értelemben akkor valósul meg, ha az emberek meghatározott csoportjának tényleges lehetősége van adott helyen összejönni. E tevékenység megvalósulhat spontán, azaz előzetes cél nélkül,[22] de létrejöhet meghatározott cél elérése érdekében is. Ez utóbbi esetben a csoportosulás előre megszervezett módon, illetve a nélkül is végbemehet. Utóbbira példa lehet adott döntés miatti azonnali kollektív tiltakozás.[23] A különféle gyülekezések között aszerint is lehet differenciálni, hogy hol kerülnek megrendezésre: magánterületen, közterületen, szabadban, vagy zárt helyiségben, illetve úgy is, hogy kizárólag személyek gyülekezéséről van szó, vagy e személyek gépjárművel való csoportosulásáról.[24] Az általános értelemben meghatározott gyülekezés képezi a gyülekezés szabadságának alapját olyan értelemben, hogy az államnak tartózkodnia kell az e tevékenység gyakorlásába történő beavatkozástól,[25] és feltétlenül biztosítania kell ennek szabad gyakorlását. Az állam korlátként csak az alapjogokra vonatkozó általános korlátokat veheti figyelembe.
A gyülekezés szabadsága - általános értelemben - a fizikai együttléten túl valamiféle együttes véleményformálást, vagy a már meglévő álláspont, esetleg több nézet együttes, egy alkalommal történő kifejezését jelenti.[26] A gyülekezés szabadsága konkrétabb értelemben célhoz kötött, továbbá megbeszélt helyen és időben való találkozást jelent. Megállapítható tehát, hogy e szabadság különösen akkor áll szoros összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságával, amikor az egyének a gyülekezés szabadságát meghatározott cél elérése végett gyakorolják. A gyülekezés szabadsága körében alapvetően megkülönböztethető a politikai és a nem politikai indíttatású csoportosulás. Mind a vélemény kinyilvánításának, mind az ezt erősítő gyülekezésnek a célját meghatározott hatás kiváltása képzi. E hatás kiváltása mindkettő tekintetében valamely döntéshozó befolyásolására irányul. A gyülekezés annyiban minősül politikai szabadság-
- 23/24 -
jognak, amennyiben a célja a politikai döntéshozókra való hatásgyakorlás.[27] Az állam csak ebben a konkrétabb értelemben megfogalmazott gyülekezés szabadsága gyakorlásával szemben állíthat - az alkotmányos korlátokon kívüli[28] - a közérdeket figyelembe vevő korlátokat. Ilyenek pl. a közrend védelme, a közlekedés zavartalansága stb.
A gyülekezési jog alapjogi rendszerben való elhelyezkedésének pontos megállapításához - az alkotmányi rendelkezés értelmezése mellett - a törvényi szabályozás és a vonatkozó alkotmánybírósági álláspontok áttekintése, illetve az ezekből leszűrt következtetések figyelembevétele is szükséges.
A hatályos Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. A törvény akként rendelkezik, hogy a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.[29] A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.[30]
E rendelkezések alapján a gyülekezési jogot - az alapjogi rendszerben elfoglalt helye, célja, tartalma és funkciója szerint - a következők jellemzik.
a) A gyülekezési jog mindenkit megillető alkotmányos alapvető jog, amely kialakulása szerint elsőgenerációs alapjognak minősül. A gyülekezési jog alapvetően az egyént megillető emberi jog, de e jog gyakorlása formailag csak csoportosan történhet: a sokaság minden résztvevője egyénileg dönti el, hogy az adott rendezvényen részt vesz-e vagy nem. A gyülekezési jog egyéni jellege a rendezvény megtartásának kezdeményezésében is megragadható. A békés gyülekezésben való szabad részvétel - emberi jogként - tehát az egyént illeti meg. A szabad részvételhez való jogba beleértendő a gyülekezéshez való csatlakozás, illetve az attól való távolmaradás szabadsága. A gyülekezési jog alanya tehát elsősorban a szervező és a résztvevő. A hazai szabályozást figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a Magyarország területén lévő magyar állampolgároknak, illetve a külföldieknek (tényleges lakosság) joguk van a békés gyülekezésben való részvételre. A rendezvény szervezésének a szabadsága is elvileg mindenkit megillető emberi jog, bár a magyar szabályozás a szervezés kérdését nem ennek megfelelően regulálja.[31]
b) A gyülekezési jog célja olyan rendezvény tartása, amelyen a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják, és jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. A gyülekezési szabadsághoz való jog ezért belső összefüggésben áll a véleménynyilvánítási szabadsággal[32], és lényegét, illetve célját mindenekelőtt a vélemény kollektív és demonstratív kinyilvánításának védelméből kapja. A gyülekezési jog tehát a legszorosabb összefüggésben áll a véleménynyilvánítás szabadságával, mivel egymáshoz viszonyítva komplementer jellegűek: a gyülekezés során az egybegyűltek a teljesen atomizált véleménymegoszlásukat bizonyos összhang megteremtése érdekében kinyilvánítják, és az adott téma kapcsán végbemenő véleményképzés olyan kommunikációt feltételez, amelynek eredménye a gyülekezés során létrejött véleményegyezés. Ennek függvényében megállapítható, hogy a gyülekezés a vélemény- és akaratképzést szolgálja, ami a demokratikus berendezkedés funkcionálása szempontjából mellőzhetetlen. A gyülekezésen való részvétel - sajátossága következtében - ezért a kommunikációs alapjogok közé is sorolható.[33] A véleménynyilvánítás szabadságával való igen szoros kapcsolata következtében nincs értelme a gyülekezés szabadságának, ha az adott rendezvényen nem lehet a nézeteket szabadon kifejteni. Ilyen értelemben a szabad véleménynyilvánítás képezi a gyülekezési jog alapvető feltételét.
c) A gyülekezési jogot - a konkrétabb funkcióját, azaz a döntéshozatalra való nyomásgyakorlást tekintve - elsődlegesen és általában, de nem kizárólagosan politikai szabadságjogként is meg lehet határozni. A gyülekezési jognak a politikai jogok közé sorolását az indokolja, hogy ez az alapvető jog lehetővé teszi a politikai vélemény- és akaratképzési folyamatban való részvételt, ennyiben konstitutív jelentősége van a politikai szabadság és a demokratikus akaratképzés vonatkozásában. A politikai folyamatok - demokráciát jellemző - nyitottsága, különösen az affirmativ és kritizáló participáció értelmében, előfeltételezi a vélemény- és akaratképzés lehetőségét, különösen a politikai döntéshozatal nyilvános befolyásolását, a pluralisztikus iniciatívák és alternatívák megjelenését és ezek hatásgyakorlását. A gyülekezés szabadsága - a fentiekből következően - tehát a demokrácia érvényesülésének egyik fontos biztosítéka: elősegíti az érdek- és véleménykülönbségek szervezetszerű megjelenítését és a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását, ennyiben a gyülekezési szabadság az alkotmányos demokráciák lényeges alkotórésze. A gyülekezési jog általános értelemben felfogható a civil társadalom mozgásának, sajátos megnyilvánulási módjának.[34] A gyülekezés alapvetően azoknak az egyéneknek ad lehetőséget felfogásuknak az általános vélemény- és akaratképzési mechanizmusba történő be-
- 24/25 -
csatornázására, akik a döntéseket a tömegmédia segítségével egyébként nem tudnák befolyásolni, illetve akik a parlamentben és a pártgrémiumokban sem képesek a közvetlen hatásgyakorlásra. Mivel a gyülekezés a politikai harc eszköze is lehet, a gyülekezési szabadság a politikai szabadság kifejeződése is. A gyülekezési szabadság konstitutív jelentősége következtében a demokrácia liberális és toleráns jellegének legközvetlenebb kinyilvánítása: klasszikus alapjog a másként gondolkodók és az elégedetlenek számára.
d) A gyülekezési szabadság azonban nem csak a politikai vélemény- és akaratképzést teszi lehetővé, illetve nem csak az ilyen tartalmú gyülekezést védi, hanem minden területet átfog: elvileg vonatkozik a nyilvános és nem nyilvános rendezvényekre, a tervezett és a spontán, illetve a bejelentési kötelezettséget teljesítő és nem teljesítő összejövetelekre. Ezek közül azonban csak az a forma tekinthető az alapjogi védelem szempontjából gyülekezésnek, amely a demokratikus berendezkedés funkcionálása érdekében a vélemény- és akaratképzést szolgálja. Ezért e szempontból az emberek nem minden - tetszőleges jellegű - összejövetele minősül gyülekezésnek, hanem csak az, amelyik a véleményképzésre szolgál. Ezért rendszerint nem tartozik a gyülekezés hatálya alá a tisztán szórakoztató vagy kereskedelmi jellegű összejövetel, továbbá az emberek pusztán véletlenszerű összeverődései, mivel ezeknél legtöbbször hiányzik a belső kapcsolat, az előzetesen elképzelt közös cél.
e) E jog nem csak magát a gyülekezést védi, hanem ennek előkészítését, szervezését, irányítását, végrehajtását és az ezen való részvételt, azaz a gyülekezési jog tárgya - általános értelemben - a különféle emberi csoportosulások szervezése, lebonyolítása, illetve az azokban való részvétel. Az itt jelzett körből - az alapvető jog gyakorlásának jelentőségét és megvalósulási formáját figyelembe véve - kiemelendő sajátos, kettős vonatkozása. E kettős vonatkozás abban fejeződik ki, hogy a gyülekezési jog egyrészt a békés gyülekezésen történő szabad részvételhez való jogot, másrészt a rendezvény szervezésének a szabadságát jelenti.[35] A gyülekezési szabadság megvalósulása szempontjából e két tartalmi elemnek nem kell szükségszerűen kapcsolódnia egymáshoz. A fentiek alapján ugyanis a békés gyülekezésben való részvétel nemcsak a szervezett csoportosulásokban valósulhat meg, hanem a - gyülekezési jog funkcióját megvalósító - spontán találkozások, illetve az azonnali kollektív megmozdulások esetében is, amikor értelemszerűen nem lehet szervezésről beszélni. Amennyiben azonban előre tervezett - a szó hétköznapi értelmében vett - összejövetelről van szó, e két tartalmi elem nélkül nem valósulhat meg a gyülekezés szabadsága, mivel mindegyik jog a másik előfeltételeként fogható fel.
f) A gyülekezési jog tartalmát egyrészt a gyülekezési jognak az alkotmányos korlátok által kijelölt területen történő gyakorlása, másrészt a gyülekezési jog funkciói határozzák meg. Funkciója szerint a gyülekezési jog lehetővé teszi, hogy az egyén ne csak izolált individuumként bontakoztathassa ki személyiségét, hanem biztosított legyen számára a kollektív cselekvés lehetősége is. Ezért a gyülekezési jog nem csak az állami beavatkozástól véd, hanem az államot arra is kötelezi, hogy a gyülekezéshez szükséges alapvető magatartási módokat is lehetővé tegye. A gyülekezés fogalma e funkcióra tekintettel nyerheti el alkotmányjogi jellegét és haladhatja meg szociológiai karakterét. Ez utóbbi szerint ugyanis a gyülekezés elvileg két-három személy együttléte esetén is megvalósulhat, akik közös cél érdekében adott helyen és időben összejöttek azért, hogy közös kommunikációt gyakoroljanak. Az alkotmányos demokráciában az ilyen jellegű összejövetelek elvileg sehol nem korlátozhatók, ha megfelelnek a gyülekezési jogra vonatkozó alkotmányi és törvényi előírásoknak. Mivel azonban a gyülekezési jog nem korlátozhatatlan alapvető jog, ezért - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megfelelően - törvény a szükségesség és arányosság szempontjait figyelembe véve bizonyos korlátokat állapíthat meg, amelyek azonban a gyülekezési jog lényeges tartalmát nem csorbíthatják.
g) A gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van más alapvető jogokkal: a már említett véleménynyilvánítási szabadság mellett az egyesülési szabadsággal, illetve az ún. petíciós joggal, valamint a mozgásszabadsággal, mivel e jogok biztosítása nélkül tényleges gyülekezési szabadság nem is valósulhat meg. A gyülekezés szabadsága az egyesülési jog alapfeltételeként fogalmazható meg. A petíciós jog gyakorlásának feltétele lehet a szabad gyülekezés lehetősége. A gyülekezéshez való jogot - a gyülekezés helyszínére való odajutás, illetve a mozgással járó gyülekezési formákon való részvétel - nem gyakorolható a mozgásszabadság biztosítása nélkül.
h) A gyülekezési szabadság a Magyar Köztársaság által elismert, nem pedig adományozott alapvető jog. A gyülekezéshez való alapjog védelmet nyújt az állam, illetve mások - pl. az adott tüntetést ellenőrzéssel szemlélők, ellentüntetők, és más rendzavarók - illetéktelen beavatkozása ellen. Az állam feladata tehát - ez utóbbi tekintetében - a jog zavartalan gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása. A gyülekezési jog tehát nemcsak az állam tartózkodását követeli meg, hanem - más személyek vonatkozásában - ennek az alapjogoknak, illetve mások más alapjogainak biztosítására vonatkozó pozitív kötelezettségét, az intézményi garanciák kimunkálását is.[36] Ez a kötelezettség alapvetően kétirányú: egyrészt a jogszerűen tartott gyülekezést mások ne
- 25/26 -
zavarhassák meg, azaz az állam - akár erő alkalmazásával - garantálja a jogszerűen tartott gyülekezés lebonyolítását. Másrészt biztosítania kell azt is, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Az állam kötelessége tehát, hogy ha a gyülekezési jog gyakorlása más alapvető joggal ütközik, akkor az alapjogi konfliktus megelőzése vagy feloldása érdekében mindegyik alapjog érvényesülését tegye lehetővé, vagy ha ez lehetetlen, akkor az egyik alapjog csak időlegesen, a legszükségesebb mértékben szoruljon háttérbe a másik javára.
A gyülekezési jogról szóló törvény a gyülekezési jog törvényes és rendeltetésszerű gyakorlása érdekében megállapítja a rendezvények szervezésére és megtartására vonatkozó alapvető szabályokat.
A hatályos szabályozás szerint a rendezvény szervezője csak magyar, illetőleg magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár lehet.[37] E meghatározás nem felel meg annak a kívánalomnak, hogy a gyülekezés szervezésének szabadsága emberi jog. A szervezés jogának a jogi személyt (illetve annak képviseletében eljáró természetes személyt), és a törvény 5.§-ban nem szereplő külföldi személyt (együttesen tehát minden külföldit) is meg kellene illetnie.[38] További indokként jelölhető meg az is, hogy az alapjogok vonatkozásában a jogi szabályozás értelmezésekor szerencsés azt a megközelítést tekinteni irányadónak, amely a gyülekezési szabadság minél szélesebb körű biztosítását eredményezi.[39]
E szabályozás alapjogi szempontból való vizsgálata után tehát az alábbi ellenvetések és azok indokai fogalmazhatók meg.
A rendezvény szervezésére a jogi személy jogosultságát alapozza meg a törvény 7. § d) pontja,[40] amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság azonban azon a véleményen van, hogy e rendelkezésből a jogi személyek rendezvény szervezésére irányuló jogosultságára csak felületes értelmezéssel lehetne következtetni. E megállapítás cáfolataként kijelenthető, hogy egyrészt az 5. § szóhasználata nem zárja ki a jogi személyeket. Másrészt a jogi személyeket is megilletik azok az alapvető jogok, amelyek jellegük miatt nem kizárólag természetes személyhez kötöttek.[41]
Harmadrészt a magyar jogrendszer megkülönbözteti a jogi személyeket és a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteket, amely distinkció viszont - a vizsgált alapjog vonatkozásában - maga után vonná e kettő közti megkülönböztetést. A testület amiatt jutott ettől eltérő véleményre, mert nem különböztetett a gyülekezési jog két eleme között.
A törvény is és az Alkotmánybíróság többsége is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szervezéssel kapcsolatos feladatokat csak magyar, illetőleg magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár láthatja el. E szabályozás alkotmányosságának indokoltságát a szervező által ellátandó feladatok jellegével támasztották alá.[42] Ez az Alkotmánybíróság álláspontja szerint indokolttá teszi, hogy a rendezvény szervezője csak a magyarországi viszonyokban járatos, azokban eligazodni képes olyan személy legyen, aki a rendezvény előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatban a törvény által a szervező részére biztosított jogoknak, illetőleg a reá rótt kötelezettségeknek - például a károkozásért fennálló felelősségének - az országban való fizikai jelenléte folytán is eleget tud tenni.[43]
Az említett rendelkezés azonban indokolatlanul zárja ki a következő személyeket:[44]
- Azokat a külföldieket, akik vízummal, vagy vízummentességi egyezmény alapján jogszerűen tartózkodnak az országban. Különösen azokat a külföldieket érinti e szabály, akik azért érkeznek Magyarországra, hogy nyilvános megmozduláson, politikai tüntetésen nyilvánítsanak véleményt valamely, Magyarországot érintő közügyben, illetve rövid itt-tartózkodásuk alatt jutnak arra az elhatározásra, hogy érdekeik érvényesítése, álláspontjuk kifejtése céljából közterületen nyilvános rendezvényt szervezzenek.
- A menekülteket, a menedékeseket, illetőleg a menekültkénti és a menedékeskénti elismerését kérő külföldieket.[45] Mivel a menedékjogi törvény alapján[46] a menekült jogállása - néhány kivételtől eltekintve - megegyezik a magyar állampolgárokéval, a menekült jogállású külföldi a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvény szervezője lehetne. A tömegesen menekülők csoportjába tartozó menedékesek, továbbá a hazájukban halálbüntetéssel, kínzással, embertelen vagy megalázó bánásmóddal fenyegetett befogadottak esetében is életszerű lehet, hogy véleményüket rendezvényen kívánják kinyilvánítani, például azzal az állammal szemben, ahol üldözik őket.
A rendezvény előkészítésével és lebonyolításával összefüggő "igazgatási" feladatokat - jogállásuktól függetlenül - a jogszerűen Magyarországon tartózkodó külföldiek egyszerűbb esetekben megfelelő tájékozódással, bonyolultabb esetekben jogi tanácsadó, illetve képviselő igénybevételével el tudnák látni. Az esetleges kárfelelősség érvényesítéséhez sem elen-
- 26/27 -
gedhetetlen, hogy a szervező hosszabb ideig tartózkodjon az országban, mivel a külföldiek által okozott károk megtérítésére megfelelő nemzetközi magánjogi eszközök állnak rendelkezésre.[47]
A hatályos szabályozás szerint ezekben az esetekben a rendezvény valódi kezdeményezői csak akkor gyakorolhatják a gyülekezési jogot, ha a szervezői feladatok ellátására valamilyen módon sikerül megnyerniük olyan személyt, aki megfelel a gyülekezési törvény feltételének, vagy ha az idegenrendészeti törvényben szabályozott hatósági eljárás keretében tartózkodási engedélyt kérelmeznek annak ellenére, hogy erre egyébként nincs szükségük. Ezért megállapítható, hogy a gyülekezéshez való emberi jog érvényesülése így nem teljesen biztosított. A jelenlegi szabályozás egyébként nem felel meg a nemzetközi dokumentumokban foglaltaknak sem, mivel azok a gyülekezési szabadságot emberi jogként - azaz mindenkit megillető alapvető jogként - kezelik.[48]
A kritikai megjegyzések után érdemes konkrétan megvizsgálni a szervezőnek a rendezvénnyel kapcsolatos kötelezettségeit. A feladatok bemutatása előtt azonban feltétlenül szükséges a gyülekezési jog második tartalmi elemének, a gyülekezésben való szabad részvétel jellemzőinek a bemutatása.
A gyülekezési szabadság megvalósulása tekintetében első ismérvként azt kell meghatározni, hogy milyen tevékenységek tartoznak az alapjog e részterülete alá, majd azt, hogy ezekben milyen módon lehet részt venni. A törvény által meghatározott gyülekezési formák ismertetése előtt érdemes utalni a gyülekezés szónak, illetve a gyülekezés szabadságának általános értelemben vett meghatározására. E vizsgálat az egyik alap lehet annak eldöntésére, hogy hazánkban a gyülekezés szabadsága teljes egészében megvalósul-e vagy sem.
A gyülekezési jogról szóló törvény ezt az alapjogot politikai és nem politikai minőségében is szabályozza. A jogalkotó a törvény hatályával kapcsolatban ugyanis negatív taxációt alkalmazott, amelyből az következik, hogy a hatálya kiterjed valamennyi - az alóla ki nem vett - rendezvényre, függetlenül attól, hogy azok politikai indíttatásúak, vagy közterületen, vagy középületben kerülnek megtartásra.
A törvény tehát nem von minden emberi csoportosulást a hatálya alá. A gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat a törvényi rendelkezések a gyülekezés jellegére és céljára tekintettel differenciáltan állapítják meg, és meghatározzák, hogy melyek azok a gyülekezési formák, amelyekre nem vonatkoznak a gyülekezési jogról szóló törvény rendelkezései. Ezeket a rendezvényeket vagy más törvények szabályozzák, vagy kifejezetten magánjellegű rendezvényeknek minősülnek. Eszerint a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya nem terjed ki:[49]
- az országgyűlési képviselők és a helyi önkormányzati képviselők választásával összefüggő gyűlésekre;
- a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek területén szervezett vallási szertartásokra, rendezvényekre és a körmenetekre;
- a kulturális és sportrendezvényekre; valamint
- a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre.
A gyülekezési jogról szóló törvény alapján a gyülekezési jog gyakorlásának körébe az összejövetelek, felvonulások és tüntetések tartoznak. A törvény hatálya alóli kivételek többsége azt igazolná, hogy a gyülekezési jognak az állam által meghatározott gyakorlása csak a politikai jellegű gyülekezésekre terjed ki. Ezt a törvény 2. § (1) bekezdésében jelzett összejövetel törvény hatálya alá vonása, illetve a 3. § a) pontjában szabályozottak cáfolják. Ezért indokolt az összejövetel, a felvonulás és a tüntetés szavak értelmezése is. Az összejövetel több embernek megbeszélt helyen és időben való találkozása tárgyalás (vagy szórakozás) végett. A felvonulás viszont már politikai állásfoglalás kinyilvánítására szervezett tömeges menetelés. A tüntetés politikai állásfoglalás - legtöbbször tiltakozás - kinyilvánítása felvonulással, jelszavak hangoztatásával.[50] A felvonulás és a tüntetés az összejöveteltől tehát politikai jellegükben és a megvalósuló cselekmény tekintetében tér el egymástól. Az összejövetel csak találkozást, azaz mozgás nélküli találkozót jelent, míg a másik kettő mozgással járó tevékenységet, tehát menetelést, illetve jelszavak hangoztatásával járó felvonulást.[51]
Összefoglalóan megállapítható, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény tehát hatály alá vonja mind a politikai (felvonulás, tüntetés), mind a nem politikai jellegű (összejövetel) rendezvényeket. A gyülekezés helyszínét tekintve a törvény részletesebben szabályozza a közterületen szervezett rendezvények esetét, mivel az bejelentéshez kötött. A nem közterületen tartott rendezvényre vonatkozóan csak azt az általános korlátozást állapítja meg, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy annak elkövetésére való felhívás, és nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, illetve azon nem lehet fegyveresen, vagy felfegyverkezve megjelenni. Ellenkező esetben a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. E szabály természetesen a közterületen tartott rendezvényre is vonatkozik. A bejelentéshez kötött, tehát a köztéren megtartandó rendezvényt - amely jelenthet csupán több személy találkozását megvalósító összejövetelt - a bejelentés
- 27/28 -
hiányában is fel kell oszlatni.
Emiatt mind az összejövetelt, mind az egyéb, a taxációban nem szereplő csoportosulást, illetve a spontán csoportosulásokat e törvény hatálya alá vonni, illetve ott tartani alkotmányossági és alapjogi szempontból aggályos. Ennek oka a bejelentési kötelezettség és az, hogy annak elmaradása a rendőrség fellépésére ad indokot.[52] A képviselőkkel kapcsolatos gyűlések azonban annak ellenére, hogy nyilvánvaló politikai indíttatásuk van, kikerültek a törvény hatálya alól, pedig jellegükben nem biztos, hogy eltérnének a felvonulástól, vagy a tüntetéstől.[53]
A közterületen - azaz mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető területen (úton, utcán, téren) - tartandó rendezvény szervezését - a zavartalan lebonyolításukhoz szükséges feltételek biztosítása érdekében - a rendezvény helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak legalább három nappal a rendezvény megtartásának tervezett időpontját megelőzően be kell jelenteni.[54] A bejelentés célja nem az, hogy a rendőrség a rendezvényt engedélyezze, mivel a gyülekezési jognak a gyakorlása nem igényel előzetes állami hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek felkészülhessenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend és a közlekedés zavartalanságának a biztosítására.[55] A bejelentési kötelezettség a rendezvény szervezőjét terheli. A bejelentést írásban kell megtenni, hogy a rendőrség számára rendelkezésre álljanak az intézkedéshez szükséges információk. Ezért a bejelentésnek a következőket kell tartalmaznia:
- A tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát. Ezek az adatok a hatóság számára elsősorban a közlekedésrendészet szempontjából jelentősek, mivel ennek megfelelően tud intézkedni egyes közterületek gépjárműforgalom előli elzárása, megfelelő szabad terület biztosítása érdekében.
- A rendezvény célját, illetőleg napirendjét. A rendezvény céljánál az adott rendezvény konkrét célját kell megjelölni, a napirendnél pedig a rendezvény lefolyásának tervezett menetét.
- A rendezvényen részt vevők várható létszámát, a rendezvény zavartalan lebonyolítását biztosító rendezők számát. A bejelentésben a rendezvényen részt vevők várható létszámát és a rendezők számát azért kell feltüntetni, mert a rendőrség ennek alapján tudja megítélni, hogy a szervező a rendezvény zavartalan lebonyolítása érdekében - a résztvevők létszámára figyelemmel - kellő számú rendezőt bízott-e meg. Ennek függvényében határozza meg a rendőrség a rendezvényt biztosító rendfenntartó erőinek létszámát.
- A rendezvényt szervező szerv vagy személyek és a szervezők képviseletére jogosult személy nevét és címét. Ezeknek az adatoknak kettős rendeltetése van: egyrészt a szervezők a nevük feltüntetésével vállalnak felelősséget mindazokban az esetekben, amelyekben a törvény a szervezők kötelességét előírja, másrészt, ha esetleg a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időben való megtartását a hatóság megtiltja, a határozat a szervezőkkel közölhető legyen.
A közterületen tartandó rendezvény - a bejelentés megtétele után - általában minden további intézkedés nélkül megtartható, nincs szükség a rendőrség külön engedélyére. A bejelentés következményeként előfordulhat, hogy a rendőrség megtiltja a rendezvény megtartását. Ez esetben a rendőrség a szervezővel 24 órán belül írásban közli a megtiltó határozatot,[56] mivel fontos garanciális érdek fűződik ahhoz, hogy még legyen lehetőség leállítani a szervezést. A jelentős, előreláthatóan nagy tömegeket mozgósító rendezvény esetén a határozat - a szervezővel való írásbeli közlés mellett - tömegtájékoztatási eszközök útján is közzétehető.
Ha a rendezvény közúton kerül megtartásra, a rendőrség erről a közút kezelőjét tájékoztatja. E tájékoztató alapján a közút kezelője minden tőle telhetőt köteles megtenni a gyülekezési jog gyakorlásának biztosítása érdekében, mivel e jog gyakorlása nem függhet a közút kezelőjének hozzájárulásától sem. A tájékoztatás ugyanakkor azért indokolt, mivel a kezelő rendelkezhet olyan - a rendezvény megtartását befolyásoló - információkkal, amire a szervező figyelmét felhívhatja.
A rendezvény rendjének biztosításáról - általános szabályként - a szervező gondoskodik. Ennek indoka az is, hogy nem minden rendezvényt, csak a közterületen megtartásra kerülőket kell előzetesen bejelenteni. A nem közterületen tartott rendezvényről tehát a hatóság nem szerez tudomást, és így nem is gondoskodhat a rend biztosításáról. A szervező kérésére azonban a rendezvény rendjének biztosításában a rendőrség és más arra illetékes szervek is közreműködnek. A rendezvény rendjének rendőri biztosítása bonyolult, egymáshoz kapcsolódó tevékenységek sorozata. E komplexitás egyrészt abban jelölhető meg, hogy a biztosításban részt vesznek a szolgálati ágak és a szakszolgálati szervek. Az összetettség másrészt a kétirányú feladatokat foglalja magában, azaz
- 28/29 -
a rendőri tevékenység egy időben segíti elő a rendezvény zavartalan lebonyolítását, ugyanakkor készen áll annak korlátozására, feloszlatására.[57] A zavartalanság biztosítása körében a rendőrség például a rendezvényt megzavaró személyek eltávolításáról intézkedik, az esetleges külső atrocitások elhárítását végzi, elrendeli a szükséges forgalomkorlátozásokat. A rendezvény zavartalan lebonyolításának biztosítása azonban nem csak rendőri feladatokat igényel, hanem esetleg tűzrendészeti, egészségügyi feladatok ellátását is, amelyet az "arra illetékes szervek" (tűzoltóság, egészségügyi szolgálat) teljesítenek.
Annak érdekében, hogy a rendőrség a rendezvény zavartalan lebonyolításának biztosítása során adódó feladatait elláthassa, a törvény lehetővé teszi a rendőrség képviselőjének a rendezvényen való jelenlétét. Ez a lehetőség a rendőrség képviselőjét minden, a törvény hatálya alá tartozó rendezvénnyel kapcsolatban megilleti, azaz - a közrendvédelmi feladatából eredően - mind a közterületen, mind a középületben megtartott rendezvényen jelen lehet.
A szervező törvényi kötelessége, hogy ha a rendezvény résztvevőinek magatartása a rendezvény törvényességét veszélyezteti, és a rend másként nem állítható helyre, a rendezvényt feloszlassa, és a résztvevőket távozásra felhívja. Ha a résztvevők a felhívásnak nem tesznek eleget, a rendőrség feloszlatja a rendezvényt.
A rendezvény megtartása során a szervező legnagyobb gondossága ellenére is - főleg, ha nagy létszámú tömeg vesz részt a rendezvényen - előfordulhat, hogy a résztvevők kívülálló személynek kárt okoznak. A szervező a rendezvény megszervezésével nemcsak a rendezvény rendjének megtartásáért vállal felelősséget, hanem az esetleges károkozásból eredő kárért is. A törvény ezért előírja, hogy a rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős. A szervező mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a rendezvény szervezése és megtartása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Mivel méltánytalan lenne a szervezővel szemben, hogy a nem általa okozott kárért esetleg csak ő viselje a felelősséget, ezért a törvény biztosítja a szervezőnek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.[58]
A gyülekezési jog nem korlátlanul érvényesülő alapvető szabadságjog, és az alapjogi rendszer által felállított általános korlátok a gyülekezési jogra is vonatkoznak.
A jogalkotó által megfogalmazható alkotmányos korlátozás akkor valósul meg, ha arra másik alapvető jog védelme vagy érvényesülése érdekében van szükség, illetve egyéb alkotmányos cél más módon nem érhető el, és a korlátozás arányban áll az elérni kívánt alkotmányos cél fontosságával.[59] A korlátozás az alapjog lényeges tartalmát nem csorbíthatja.
Bár a gyülekezés bármilyen feltételhez kötése a gyülekezési szabadság korlátozásának minősül, az állam a szabályozás során - az alapvető és legfontosabb érdekei védelmében - a gyülekezési szabadság gyakorlásának bizonyos korlátait állíthatja fel. Ilyen, a törvény által is megfogalmazott[60] általános korlátot jelent, hogy a joggyakorlás nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, illetve az nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint a résztvevők a rendezvényen - annak békés, törvényes és zavartalan lebonyolítása érdekében - nem jelenhetnek meg fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve.[61] A gyülekezési jogra vonatkoztatott különleges korlátot az jelenti, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának alapfeltétele ennek békés jellege. A békés jellegen a rendezvény erőszaktól mentessége értendő. A békés jelző egyaránt vonatkozik a rendezvény tartalmi összetevőire: a gyülekezésre, a felvonulásra és a tüntetésre.[62] A korlátok törvényi meghatározása egyrészt garanciákat nyújt a gyülekezési jog szabad gyakorlásához, mivel a szabályozás jellege azt az elvet követi, hogy "amit a törvény nem tilt, azt szabad", másrészt lehetővé teszi e jog törvénysértő gyakorlásával szembeni jogszerű hatósági fellépést.
A jogalkotó a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatban egy másik különleges korlátot határozott meg, amely azonban csak ideiglenes korlátozásnak minősíthető. Ha ugyanis a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna,[63] a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja. Ez a tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időpontban tartsák meg.
A gyülekezési jog speciális korlátozását jelenti az a törvényi rendelkezés, mely szerint a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjaira vonatkozóan a gyülekezési jog gyakorlásának feltételeit és módját a szolgálati szabályzat határozza meg.[64] A fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai sajátos jogviszonyban állnak, ezért szolgálatteljesítésükből adódóan a gyülekezési jog gyakorlásának feltételére és módjára vonatkozóan speciális rendelkezések határozha-
- 29/30 -
tók meg, amelyeket 1996-ig a szolgálati szabályzat írt elő, jelenleg pedig törvény tartalmaz.[65] Ezek az előírások azonban a gyülekezési szabadsághoz való joguk és ennek gyakorlása lényeges tartalmát nem korlátozhatják.[66]
A közterületen szervezett rendezvény alapvetően korlátok közötti, mivel bejelentési kötelezettség alá esik.[67] Az egyéneket a szabad és békés gyülekezéshez való jog tehát csak a szervező által bejelentett, meghatározott helyen, illetve útvonalon, időben és időtartam alatt, a megadott célból gyakorolható. A bejelentési kötelezettség önmagában nem csorbítja a lényeges tartalmat, mivel az nem engedélyezést jelent, és a bejelentés tartalmát a szervező szabadon határozhatja meg. A problémát e tekintetben csak az okozza, hogy a bejelentési kötelezettség miatt - a hatályos szabályozás alapján - a gyülekezési szabadság teljes egészében nem valósul meg, mivel nincs alkotmányos/törvényes lehetőség a közterületen megvalósuló spontán, vagy azonnali megmozdulásoknak, illetve az azokban való részvételnek. Az alapjog zavartalan gyakorlásának másik akadályát a rendőrség feloszlatási kötelezettsége jelenti.
Az állam által meghatározott - a legtöbb fent említett - korlátot a rendezvény szervezőinek, illetve a részvevőknek be kell tartani. Ellenkező esetben a rendezvény feloszlatásával mint szankcióval, illetve szabálysértési bírsággal[68] kell számolniuk.
A rendezvény feloszlatásának indokai az okot adó magatartás alapján különböző csoportokba sorolhatók.
A rendőrség a - bármilyen formájú, és bárhol rendezett, a törvény hatálya alá tartozó - rendezvényt feloszlatja, ha az egyének a gyülekezési jog gyakorlásakor az általános korlátokat figyelmen kívül hagyják, tehát az bűncselekményt, bűncselekményre való felhívást valósít meg, vagy mások jogainak és szabadságának sérelmével jár, továbbá ha a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, felfegyverkezve jelennek meg.
Az előzetes bejelentéshez kötött rendezvényt a rendőrség feloszlatja akkor is, ha azt bejelentés nélkül, vagy a bejelentésben megjelölt időponttól, helyszíntől, útvonaltól, céltól vagy napirendtől eltérően, vagy tiltó határozat ellenére tartják meg. Az ilyen rendezvény szervezőjének e mellett következményként még a szabálysértési felelősséggel is számolnia kell.
A gyülekezés szabadságának tartalmi kibontása, illetve alapjogi rendszerben való elhelyezése miatt szükséges néhány kritikai gondolatot szentelni e jog nem jogszabályszerű gyakorlásával szemben a hatályos szabályozás által megfogalmazott szankcióra, és - ezzel összefüggésben - az alapjogi szisztémába jobban illeszkedő alternatív megoldás bemutatására.
a) Az első eset a feloszlatás melletti súlyosabb, míg a második az enyhébb érvet jelenti. Ennek ellenére az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bejelentési kötelezettség elmulasztása nem értékelhető pusztán adminisztratív mulasztásnak, hanem a gyülekezési joggal való visszaélés első tudatos lépéseként lehet tekinteni,[69] és emiatt az ilyen rendezvény feloszlatása ellen nem lehet kifogást emelni. A szükségesség és arányosság elvének tényleges érvényesülése miatt azonban szerencsés lenne a jogkövetkezmény szempontjából is differenciálni, amelyet az a gyakorlati tény is indokol, hogy az utóbbi esetben - a kilencvenes évek első felében - a feloszlatásra a törvényi kötelezettség ellenére sem került sor.[70]
b) A feloszlatás, illetve a fel nem oszlatás kérdéskörével kapcsolatban három megjegyzést szükséges tenni. Az egyik az, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása is - a törvény értelemében - feloszlatást von maga után. A jogállamban pedig nem szerencsés az olyan jogalkalmazói gyakorlat, amely az előírásoknak nem felel meg. A másik megállapítás az, hogy a bejelentési kötelezettségnek eleget nem tévő rendezvényeknek két nagy csoportja lehet. Az egyik esetében a bejelentési kötelezettség elmulasztásáról, míg a másikban a gyülekezési szabadság olyan - a gyülekezési jog célját megvalósító - spontán, illetve azonnali megnyilvánulásairól van szó, amely jellegéből adódóan kizárja a bejelentést. Mivel a spontán vagy az azonnali csoportosulásokban való részvétel a gyülekezési jog szabad gyakorlását jelenti, a gyülekezési joggal való visszaélés nyilvánvalóan az első esetben valósulhat csak meg. Ezért legfőképpen azt az esetet kellene a jelenleginél enyhébb eszközökkel szankcionálni, amelyben a szervezők nem tettek eleget a bejelentési kötelezettségüknek. A harmadik megjegyzés a tiltó határozat ellenében történő gyülekezés megtartására, illetve feloszlatására vonatkozik. Ez az eset az itt tárgyaltakhoz képest kivételt jelent, mivel a rendőrségnek a tiltó határozatról tudomása van. Természetesen előfordulhat, hogy a szervezők a bejelentést azért nem teszik meg, mert a rendezvény megtartása a népképviseleti szervek, vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna, és így a hatóság a rendezvény megtartását meg-
- 30/31 -
tiltaná. Ez esetben nyilvánvalóan a gyülekezési joggal való visszaélésről van szó, és a továbbiakban azzal esik egy tekintet alá. A kérdést az imént tárgyalt mindkét esetben is az jelenti, hogy az ilyen rendezvény feloszlatása szükséges és arányos eszköz-e.[71]
c) A gyakorlatban problémát okozhat a két nagy csoport - az alapjog gyakorlása és az azzal való visszaélés - közti megkülönböztetés. Erre tekintettel a szükségesség és arányosság elvét figyelembe vevő, mindkét esetre alkalmazandó szankciórendszert kellene kidolgozni.[72] Ekkor azonban úgy tűnik, hogy nem történik differenciálás az alapjoggal történő visszaélés és az alapjog gyakorlása között. E megkülönböztetésnek viszont nem kell szükségszerűen a szankcióban megnyilvánulnia. Ennek oka egyrészt a bejelentés szükségességének indokaiban, másrészt a szankciónak igazoltan a köz érdekében történő alkalmazásában rejlik.
d) A dilemma feloldása érdekében a kiindulópontot a bejelentés szükségességének az indokai adják. A törvény azért ír elő bejelentési kötelezettséget, hogy a gyülekezési jog meghatározott időben és helyen stb. zavartalan biztosítása érdekében a rendőrség meghatározott területeket elzárjon a gépjárműforgalom elől, szabad területet biztosítson, kellő számú rendfenntartót, rendezőt szolgáltasson. E szolgáltatásokra a meg nem engedett, illetve a spontán vagy az azonnali gyülekezés - a találkozó jellegéből fakadóan -nem tarthat igényt, és erről a résztvevőknek is tudniuk kell. A rendőri biztosítás hiánya alkalmas lehet a gyülekezési joggal való visszaélés megelőzésére. Az ilyen események a rendőri védelemre, vagy biztosításra csak akkor - de akkor feltétlenül - számíthatnak, ha valamely cselekmény a gyülekezési joguk akadályozására, vagy megzavarására irányul.[73] A bejelentési kötelezettség imént említett indokai és a rendőrség közreműködése tehát a gyülekezési jog gyakorlását segítik elő, és így a szankciók tekintetében nyilvánvalóan irrelevánsak.
A bejelentés okainak másik csoportját ezekkel szemben a társadalmi együttélésből is fakadó olyan követelmények alkotják, amelyek érvényre juttatása megalapozza a rendőrség tényleges, nem a rendezvény biztosítására irányuló beavatkozását. E kívánalmak pedig a közrendnek, a közút és a közlekedés zavartalanságának a biztosítása és a felelősség érvényesítése elnevezés alatt olyan igényeket, értékeket jelenítenek meg, amelyek bizonyos esetekben konkurálhatnak az alapvető jog gyakorlásával.
e) Az elhatárolási probléma feloldása után az egységes, arányos és szükséges szankció meghatározása is elengedhetetlen. Az a megállapítás, hogy bizonyos értékek versenghetnek a gyülekezési jog gyakorlásával, nem jelentik a legsúlyosabbnak minősülő, és az alapjog gyakorlását ellehetetlenítő szankció elsődleges alkalmazásának elfogadását. A gyülekezési joggal való visszaélés és a spontán, vagy az azonnali csoportosulás esetében az intézkedő rendőrnek a rendezvény helyszínén kell felmérnie azt, aminek az értékelésére egyébként a bejelentési eljárás szolgál. A feloszlatás lehetősége a rendőr rendelkezésére - a közrend, a közút és a közlekedés zavartalanságának a biztosítása érdekében - a rendőrségi törvényben és a szolgálati szabályzatban meghatározott intézkedései megtétele után, kizárólag ultima ratio-ként áll rendelkezésére.[74] A rendezvény feloszlatása előtt a résztvevőket figyelmeztetni kell arra, hogy ha nem hagynak fel törvénysértő magatartásukkal, illetőleg a helyszínről önként nem távoznak, akkor a rendőrség - akár kényszerítő eszköz igénybevételével is - feloszlatja a rendezvényt. A feloszlatásra a figyelmeztetés hatástalansága esetén kerül sor.
A gyülekezési szabadság államhatalom általi megakadályozása esetén biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét, amit a rendezvényt megtiltó határozat, illetve a rendezvény feloszlatása ellen lehet igénybe venni. A gyülekezési szabadság más személy általi megakadályozása esetén az Alkotmány jogorvoslatként a bírósághoz fordulás lehetőségét biztosítja.[75]
A rendőrség rendezvényt megtiltó határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, de a határozat közlésétől számított három napon belül a szervező kérheti az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. Ahhoz, hogy a bíróság megalapozott döntést hozhasson, ismernie kell a bejelentett rendezvényt megtiltó határozatot, ezért azt a kérelemhez csatolni kell.
A bíróság a kérelem beérkezésétől számított három napon belül, nemperes eljárásban, ülnökök közreműködésével, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi a rendőrség határozatát, és a rendezvényt a bejelentésben foglaltaknak megfelelően meg lehet tartani. Ha a kérelmet elutasítja, a rendőrség határozata marad érvényben. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak, mivel ez a végső, a jogerős döntés meghozatalát jelentősen késleltetné.[76]
Előfordulhat azonban az az eset is, hogy a bíróság a rendőrség határozatát a rendezvény bejelentésben megjelölt időpontját követően helyezi hatályon kívül. Ilyen esetben a rendezvény megtartásának tervezett új időpontjáról a szervezőnek a bejelentést el-
- 31/32 -
bíráló rendőrséget 24 órával a rendezvény megtartását megelőzően tájékoztatnia kell. Ekkor tehát csak tájékoztatási, nem pedig újabb bejelentési kötelezettség áll fenn, mégpedig azért, hogy közrendvédelmi szempontból a rendőrség a szükséges intézkedéseket (pl. az útvonal biztosítását) megtehesse. A tájékoztatás alapján informálódik a rendőrség a rendezvény új időpontjáról.
A rendezvény valamennyi résztvevője számára feltétlenül jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani annak érdekében, hogy a bíróság felülvizsgálhassa a feloszlatás elrendelésének jogszerűségét. Ezt indokolja a feloszlatás jellege. A feloszlatás ugyanis olyan hatósági intézkedés, amely helyszínen, szóban kihirdetett hatósági határozatnak minősíthető,[77] és amely korlátozza, illetőleg meg is akadályozhatja a gyülekezési jog gyakorlását. Ha tehát a rendezvényt feloszlatják, a rendezvény résztvevője a feloszlatástól számított tizenöt napon belül pert indíthat a feloszlatás jogellenességének megállapítására.[78] A bírósági felülvizsgálatnak - az esetleges büntetőjogi vagy fegyelmi és kártérítési felelősség megállapításán túl - célja az is, hogy erkölcsi elégtételt nyújtson a résztvevők számára.
a) A gyülekezési jog alapjogi rendszerben való elhelyezésének kísérlete során - többek között - az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatát is át kellett tekinteni. Úgy tűnhet, hogy a testület ennek az alapjognak az értelmezését átfogó jelleggel végezte el, mivel mind a nemzetközi jogi dokumentumokat, mind az alkotmányi és törvényi rendelkezéseket egymásra vetítette. Az indítványozók ráadásul minden lényeges kérdést - az alanyok körét, a törvényi szabályozás által használt fogalmak pontatlanságát, az alapjog lényeges tartalmát és más alapjogokkal való összefüggését, valamint korlátozásának feltételeit és mértékét - felvetettek. A teljes körű interpretáció azonban valójában nem történt meg, mivel az Alkotmánybíróság e fenti kérdéseket csak érintette, de határozatában a gyülekezési jog tartalmára és funkciójára vonatkozó konzisztens és koherens rendszert nem alakított ki.
b) A gyülekezési jogra vonatkozó jelenlegi szabályozás feltétlenül korrekcióra szorul mind alkotmányi, mind törvényi szinten. E tanulmány végkövetkeztetése, összefoglalója nem hivatott arra, hogy szövegszerű javaslatot dolgozzon ki, inkább - az itt lefektetett dogmatikai alapra hivatkozva - a jövőbeni szabályozás irányát szándékozik kijelölni, kiemelve és meghatározva a feltétlen rendezést igényelő pontokat.
Mint ahogyan az alapvető jogokkal foglalkozó szakirodalom általában megköveteli,[79] szerencsés lenne az Alkotmányban expressis verbis szerepeltetni a gyülekezési jog alanyát és tartalmát. E tekintetben tehát a gyülekezési jogot - mint békés gyülekezésben való szabad részvételt és az ilyen gyülekezés szervezésének a szabadságát - szükséges lenne alapvető emberi jogként megfogalmazni. E mellett rögzíteni kellene a gyülekezési jog legfontosabb - csak erre az alapjogra vonatkozó - általános korlátait. Szintén az Alkotmányban kell differenciálni gyülekezések között a funkcióik szerint és olyan szempontból is, hogy azokat zárt térben vagy a szabadban tartják-e meg. A választóvonalat ugyanis nemcsak a helyszínnek kell jelentenie, hanem a gyülekezés törvény általi, vagy az alapján történő törvényi korlátozás megengedésének is. Törvényi szinten egyrészt pontosan meghatározott (jogi) kifejezések[80] használata lenne indokolt. Másrészt világossá kell tenni az alapvető jogokra általában vonatkozó korlátokat, és azokat a jogokat, illetve azokat a kötelezettségeket, amelyek a gyülekezési jog két megvalósulási formájára külön-külön vonatkoznak. Szükséges tehát a törvény hatályának átgondolása is. A rendezvény rendőrség általi feloszlatásának okait és körülményeit pontosabban kellene meghatározni, különbséget téve a bejelentés elmulasztása, vagy az abban írtaktól való eltérés, és a gyülekezési jog általános korlátainak figyelmen kívül hagyása közt. A gyülekezési jog gyakorlásának a rendőrség általi biztosításában, a bejelentési eljárásban egyértelművé kell tenni a rendőrség hatáskörét. ■
JEGYZETEK
[1] Megjegyzendő, hogy e határozat alapos kritikáját Szikinger István: Gyűléshatár, illetve Halmai Gábor: Egyén- és állampárti alkotmánybírák c. tanulmányukban elvégezték. Fundamentum 2002. 1. sz. 90-97. o., illetve 82-85. o.
[2] E különbségtétel a hatályos Alkotmányban is megtalálható.
[3] Vö. Sári János: Alapjogok. Osiris, Budapest 2000. 29-30. o.
[4] Vö. Pap Gábor: A személyes szabadságjogok szabályozása az új alkotmányban. In: Alapjogok és alkotmányozás (Szerk. Ádám Antal) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest 1996. 39-40. o.
[5] A továbbiakban l. törvény, vagy Gyt. A tanulmány a törvény rendelkezésein kívül figyelembe vette és feldolgozta az indokolást is.
[6] Kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény.
[7] Erről l. bővebben Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris, Budapest 1998. 48. o. és köv. o.
[8] Hasonlóképpen fogalmaz az Európai Unió Alapjogi Kartájának 12. cikke is.
- 32/33 -
[9] E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek.
[10] Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60.§-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E.§-ban megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető vagy korlátozható.
[11] Vö. 55/2001. (XI. 29.) AB határozattal. CompLex CD Jogtár 6-7. o.
[12] Vö. Sári: i.m. 151. o., illetve Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. (Szerk. Halász József, Kovács István, Szabó Imre) Akadémia Kiadó, Budapest 1965. 468-469. o.
[13] Pl. az 1831-es belga alkotmány. Vö. Szikinger István: A gyülekezési jog szabályozásának mai kérdései. Új rendészeti tanulmányok. 1996/1. 21. o., illetve Uő: Gyűléshatár 94. o.
[14] A kivételek közé tartozik az 1975-ös görög, illetve az 1976-os portugál alkotmány. Vö. Szikinger: A gyülekezési jog... 21. o.
[15] Vö. Ádám: Alkotmányi értékek ... 44. o.
[16] Pl. a spanyol, holland, észt alkotmányok. Vö. Szikinger: A gyülekezési jog. 21. o.
[17] Vö. Az állampolgárok alapjogai. 459-461. o.
[18] 7430/1913. sz. rendelet. Vö. Sári: 151. o., illetve Halmai Gábor: A gyülekezés és az egyesülés szabadsága. In: Emberi jogok hazánkban. ELTE Jogi Továbbképző Intézet - Kutatócsoport, Budapest. 1988. 217-219. o.
[19] Vö. Sári: i.m. 151. o., illetve Halmai: uo.
[20] Vö. Sári: i.m. 151-152. o., illetve Szabó Máté: A gyülekezési jog és problémái: a tömegdemonstrációk és a rendőrség Magyarországon a demokratizálódás folyamatában. Acta Humana 1998. 32. sz. 40-41. o., valamint Halmai: uo.
[21] Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémia Kiadó, Budapest 1992
[22] A gyülekezési jog ilyen spontán megvalósulására példa lehet egy csoport vonulása, amely konkrét esetben a leszerelő katonák gyakran markáns véleményeket hangoztató menetében nyilvánulhat meg. Vö. Szikinger: Gyűléshatár. 91. o.
[23] Uo.
[24] Vö. Szikinger: A gyülekezési jog... 25. o.
[25] Az egyes büntetőjogi megfontolásokat az államnak természetesen figyelembe kell vennie.
[26] Vö. Szikinger: A gyülekezési jog. 25. o.
[27] Uo.
[28] Erről l. később.
[29] Vö. az 1989. évi III. törvény (Gyt.) 1. §-ával.
[30] Vö. a Gyt. 2. § (1) és (2) bekezdésével.
[31] Az ezzel kapcsolatos problémákat l. a IV. 1. pontban.
[32] A véleménynyilvánítási szabadság részletes kifejtését l. Ádám: Alkotmányi értékek... 121-136. o.
[33] Vö. 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992. 167., 171., illetve Sári: i.m. 151. o.
[34] Vö. Szikinger: A gyülekezési jog. 25. o.
[35] Vö. az 1989. évi XXXI. törvény indokolásával.
[36] Az alkotmánybíróság az állam intézményvédelmi kötelezettségét először a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában állapította meg.
[37] 1989. évi III. törvény 5. §. Ez a megszorítás a gyülekezési jog gyakorlásának többi részelemére nem vonatkozik, ezért a rendezvény szervezéséből kizárt személyek a rendezvényen szabadon részt vehetnek.
[38] Részletesebben l. a rendezvény szervezésénél.
[39] Kukorelli István alkotmánybírónak az 55/2001. (XI. 29.) AB határozathoz fűzött különvéleménye. CompLex CD Jogtár 28. o.
[40] Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell a rendezvényt szervező szerv vagy személyek és a szervezők képviseletére jogosult személy nevét és címét.
[41] Vö. Halmai Gábor: Egyén- és . 83. o., illetve Szikinger: A gyülekezési jog 23. o. A jogi személy nyilvánvalósan nem képes a gyülekezésben részt venni, viszont a szervezési munkákat a képviselőjén keresztül - a feladatok jellegére tekintettel - el tudná látni.
[42] A közösség egészének: a rendezvényen részt vevőknek és mindenki másnak, akit a rendezvény megtartása akár csak közvetett módon is érint - például a rendezvény színhelyén vagy ahhoz közel élő, dolgozó vagy közlekedő személyek - érdeke, hogy a gyűléseket rendezett keretekben szervezzék meg és bonyolítsák le. 55/2001. (XI. 29.) AB határozat. CompLex CD Jogtár 13. o.
[43] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat. CompLex CD Jogtár 21. o. és köv.
[44] Az alábbiakat vö. Kukorelli István alkotmánybírónak az 55/2001. (XI. 29.) AB határozathoz fűzött különvéleményével (uo.), illetve Szikinger István és Halmai Gábor elemzésében írtakkal.
[45] Vö. a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény I. és II. fejezetével.
[46] 1997. évi CXXXIX. törvény 17.§.
[47] Kukorelli István alkotmánybírónak az 55/2001. (XI. 29.) AB határozathoz fűzött különvéleménye.
[48] Az Egyezmény 16. cikke ugyan elismeri a külföldiek politikai tevékenységének állam általi korlátozásának lehetőségét, de e szabály a hatályos gyülekezési törvény tekintetében nem releváns, mivel a törvény maga rendelkezik úgy, hogy a szervező lehet külföldi, csak a meghatározott alanyi körbe kell tartoznia. E megkülönböztetést sem a törvény, de - a fentiek alapján - még az alkotmánybírósági határozat sem vette kellő mértékben figyelembe.
[49] 1989. évi III. törvény 3.§.
[50] Vö. Magyar Értelmező Kéziszótár. A felvonulás és a tüntetés összefoglalható a demonstráció kifejezés alatt. A demonstráció a gyülekezési jog fontos folyománya, amely politikai fejlesztések, szociális vagy kulturális visszásságok ellen, meghatározott politikai alapelvek melletti, vagy az ellenük irányuló nyilvános tüntetést, gyűlést vagy tiltakozó felvonulást foglal magában.
[51] A strasbourgi szervek hasonló álláspontot foglalnak el. L. Sári: i.m. 151. o.
[52] Szikinger István megjegyzi, hogy e szabály a rendőrség számára egyértelműen kötelezettséget jelent, mivel a jogalkotó a feloszlatási kötelezettséggel kapcsolatban kijelentő módban fogalmaz. Mivel a kijelentő mód használata a jogban tipikusan kötelezést jelent, ezért az Alkotmánybíróság e vonatkozásban tévesen értelmezte a törvényt akkor, amikor kimondta, hogy a bejelentettől eltérő rendezvényt nem minden esetben kell feloszlatni. Szikinger: Gyűléshatár 91. o. és az 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, CompLex CD Jogtár 19. o.
[53] A német alaptörvény (Grundgesetz 8. § (2) bekezdés) például külön kezeli a szabad ég alatti gyülekezést, és megengedi annak törvény általi vagy annak alapján történő korlátozását. A zárt térben zajló gyülekezések tehát csak az összes alapjogot jellemző immanens korlátozások alá vetettek.
[54] A törvény a bejelentés megtétele határidejének meghatározásával arra törekszik, hogy az aktuális eseményekhez kapcsolódó rendezvények megtartása elé se állítson gátat. Ez a határidő elegendő ahhoz, hogy a rendőrség a rendezvény zavartalan lebonyolítása érdekében minden tőle telhető feltételt biztosítson. A szervezőnek a bejelentés megtétele időpontjának megválasztásakor azonban lehetősége van arra is, hogy a rendezvényt a törvényben előírt három napnál korábban bejelentse, ha ez a rendezvény aktualitását nem veszélyezteti.
[55] A közterületen tartandó rendezvények azok, amelyek a jellegükből következően leginkább alkalmasak lehetnek arra, hogy sértsék a gyülekezési jogról szóló törvényben meghatározott védett érdekeket. Az illetékes rendőrkapitányságnak történő bejelentés indoka pedig az, hogy a rendezvények rendjének biztosítása a közrend védelme érdekében a rendőrség feladata.
[56] A rendőrség eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályai az irányadók.
[57] Bernáth Mihály: A politikai tömegrendezvények rendőri biztosítása. Belügyi Szemle 1990. 1. sz. 29. o.
[58] Vö. az 55/2001. (XI. 29.) AB határozattal. CompLex CD Jogtár 18. o.
[59] 2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990. 18. (20.)
[60] 1989. évi II. törvény 2.§ (3) bekezdés.
[61] Fegyveresen jelenik meg a rendezvényen az, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál, felfegyverkezve pedig az, aki erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközt tart magánál. Bár a mások jogainak és szabadságának megsértése is megvalósíthat bűncselekményt, azonban e sérelem bűncselekmény elkövetése nélkül is bekövetkezhet, ezért indokolt e védett érdekeket külön is nevesíteni.
[62] 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, CompLex CD Jogtár 10. o.
[63] E kivételes tiltási lehetőség az említett szervek függetlenségét, befolyásolhatatlanságát, valamint mások jogai és szabadsága aránytalan sérelmének megakadályozását hivatott szolgálni.
[64] 1989. évi III. törvény 16. §.
[65] Ld. a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 19., 20. § és 279. §-át.
[66] E szabályozás kritikáját l. Szikinger: Gyűléshatár 95-96. o.
[67] Ennek az indoka, hogy a közterület az a hely, ahol a különböző jogok és törvényes érdekek a leginkább ütközhetnek. Szikinger: A gyülekezési jog... 28. o.
[68] Vö. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 152. §-ával.
[69] Vö. 55/2001. (XI. 29.) AB határozattal. CompLex CD Jogtár 19. o.
[70] Vö. Szikinger: A gyülekezési jog. 23. o., illetve uő: Gyűléshatár. 91. o.
[71] A szabályozás egészét tekintve azonban az is kérdéses, hogy az alapjognak e korlátozása (ti. a rendezvény megtartásának a megtiltása) a szükségességet és arányosság tesztjét tekintve egyáltalán alkotmányosnak minősíthető-e.
[72] Adott rendezvény feloszlatásával kapcsolatos kérdéseket l. még Szikinger: Gyűléshatár. 92. o.
[73] L. a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 228/A. §-át.
[74] Vö. 55/2001. (XI. 29.) AB határozattal. CompLex CD Jogtár 27. o.
[75] Alkotmány 70/K §., illetve 55/2001. (XI. 29.) AB határozattal. CompLex CD Jogtár 17. o.
[76] A bírósági döntés ellen felülvizsgálati kérelemnek sincs helye. Vö. BH 1995.491.
[77] Bernáth: i.m. 31. o.
[78] A bírósági eljárásra az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perek szabályai az irányadók.
[79] L. pl. Ádám: Alkotmányi értékek. 52. o. és köv.
[80] Használhatók lehetnek pl. a következő kifejezések: zárt térben, közterületen/szabad ég alatt, rendezvény, összejövetel, demonstráció stb.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
[2] A szerző tanszékvezető egyetemi docens.
Visszaugrás
