A 2021. január 1. napján hatályba lépett, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) III. fejezete állapítja meg a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezésére vonatkozó szabályokat.
A Foktftv. 23. § értelmében, ha az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy haláláról az ingatlanügyi hatóság tudomást szerez, hivatalból értesíti a jegyzőt a hagyatéki/póthagyatéki eljárás megindítása céljából.
Fenti törvény hatályba lépését követően megsokasodtak azon hagyatéki/póthagyatéki ügyek, amelyeket a földhivatalok indítanak meg a fenti jogszabályhelynek megfelelően. A legtöbb ilyen hagyatéki/póthagyatéki eljárás tárgya mindössze egy igen alacsony értéket képviselő külterületi ingatlan(rész), általában valamilyen termőföld, rendszerint sok örökössel, akik általában az ingatlan hollétéről sem rendelkeznek túl sok információval. Ilyenkor találkozunk a hagyatéki eljárás során - manapság egyre gyakrabban - azzal a kérdéssel az örökösök részéről, hogy "Mit kezdjünk a megörökölt földdel?" Tanulmányomban erre az esetre szeretném az örökösök számára rendelkezésre álló lehetőségeket felvázolni, bemutatva a mezőgazdasági földek öröklésére vonatkozó hatályos előírásokat.
Az 1967. évi IV. törvényt[1] mindenképpen meg kell említenünk a történeti kitekintés keretében, hiszen ezen törvény speciális rendelkezést tartalmazott a föld öröklésére vonatkozóan. Ez a törvény teremtette meg a termelőszövetkezetek termőföldtulajdon szerzésének lehetőségét. A jogszabály alapvető célja az volt, hogy annak a tulajdonába kerüljön a föld, aki használja.
A törvény értelmében a termelőszövetkezet a tagjának halála esetén megválthatta a tag örökösének, mint kívülállónak a földjét, amennyiben a volt tag örököse nem kívánt tag-
- 98/99 -
sági jogviszonyt létesíteni a termelőszövetkezetben. Ha viszont az örökös úgy nyilatkozott, hogy belép a szövetkezetbe, akkor a föld az ő tulajdonában marad a közös használat mellett. A termelőszövetkezet földfelajánlás jogcímén is szerezhetett földtulajdont, melynek során a tulajdonos visszterhesen átadta földjét a szövetkezetnek. Ekkor az ellenérték összege nem haladhatta meg a kisajátítási kártalanítási összeget. Jellemzően az állam igyekezett különböző eszközökkel elérni azt, hogy a tulajdonos éljen a földfelajánlás lehetőségével, ezt például úgy érték el, hogy felemelték a mezőgazdasággal élethivatásszerűen nem foglalkozó örökösök öröklési illetékét.[2]
Az öröklés vonatkozásában szintén tartalmaz speciális szabályt az 1991. évi XXV. törvény[3], mely a rendszerváltást követően született meg és amely alapján részleges kárpótlás illette meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett.[4] A törvény tárgyi hatálya a termőföldekre is kiterjed.[5] Ebben az esetben az arra jogosult kárpótlási jegyre tarthatott igényt, mely kárpótlási jegyet termőföld megszerzésére is fel lehetett használni. A termőföldek pedig árverés útján kerültek a jogosultaik részére értékesítésre.[6]
Kárpótlásra volt jogosult a) a magyar állampolgár; b) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt; c) akit a magyar állampolgárságtól való megfosztással összefüggésben ért sérelem; d) az a nem magyar állampolgár, aki 1990. december 31-én életvitelszerűen Magyarországon élt.[7] Ha pedig a jogosult elhalálozott, akkor a kárpótlásra igényt tarthatott a leszármazója, vagy leszármazó hiányában a túlélő házastársa. A leszármazók viszont kizárólag az elhalt felmenő után, és a felmenőt megillető rész erejéig, egymás között egyenlő arányban voltak jogosultak kárpótlásra. Ám amennyiben olyan leszármazó halála következett be, akinek nem volt leszármazója, nem járt kárpótlás az elhaltat megillető tulajdoni hányad után. Ha egyáltalán nem volt leszármazó, akkor a túlélő házastárs volt jogosult kárpótlásra, amennyiben a volt tulajdonossal, az ő halálakor és a sérelem elszenvedésekor házasságban élt együtt.[8] A kárpótlás iránti kérelem benyújtására a jogosultnak 1991. december 16. napjáig volt lehetősége.[9]
A rendszerváltás időszakában (1989/90) hatályba léptek azok a jogszabályok, amelyek alapján a termőföldek tulajdoni viszonyainak átalakítása megvalósult. 1990-ben az ország 8,2 millió hektár termőföld területének mintegy 27%-a állami tulajdonban, 42%-a szövet-
- 99/100 -
kezeti tulajdonban, 24%-a a szövetkezeti tagok egyéni tulajdonában és 7%-a magántulajdonban állt. Az állami és a szövetkezeti tulajdon átalakítását megvalósító intézkedések eredményeként a magántulajdon aránya időközben folyamatosan nőtt. A tulajdonviszonyok átrendeződése tette időszerűvé a termőföldre vonatkozó 1994. évi LV. törvény megalkotását. Ez a törvény a magántulajdonú földek túlsúlyára figyelemmel szabályozta újra a termőföldek forgalmát, használatát. 2004. május 1. napjától Magyarország az Európai Unió tagja lett. Ezzel új fejezet kezdődött a hazai jogi szabályozást illetően, hiszen az uniós jogalkotási folyamatok is alapvetően befolyásolják a nemzeti szabályozást. Ez jelenti egyrészt a csatlakozási tárgyalások és dokumentumok alapján a jogharmonizációs kötelezettséget, másrészt a csatlakozást követően a harmonizált szabályozást.[10]
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 16. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényt és 2013. decemberében hatályba lépett a jelenleg is hatályos, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv), valamint a mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv).
A jelenleg hatályos magyar szabályozás vizsgálatát célszerű néhány fogalom tisztázásával kezdeni. Az Fftv. pontosan meghatározza, hogy mit is értünk mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld alatt, ide tartozik a föld fekvésétől (belterület, külterület) függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve.[11]
Az Fftv. szerint, ha a tanyának nem minősülő földrészleten belül az 5. § 17. pontjában meghatározott művelési ágban nyilvántartott alrészlet van, annak területnagyságától függetlenül - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a teljes földrészletre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.[12]
Az Fftv. szerint tanya a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezek-
- 100/101 -
kel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás célját szolgáló lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel.[13] Állattartó telep pedig a Magyarország területén, egy vagy több földrészleten, illetve földrészleten belül alrészletként elhelyezkedő, a földfelszínen azonosítható állandó mesterséges tereptárgyakkal egyértelműen lehatárolt, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv nyilvántartásban egy elnevezés és nyilvántartási szám alatt állattartó helyként vagy tojáskeltetőként megjelölt, állatok tartására, illetve keltetésre szolgáló gazdasági épületek és kiszolgáló létesítmények, és a hozzájuk tartozó gazdasági felszerelés együttese, ideértve az állattartó létesítményekkel egy technológiai egységben működő körbekerített legelőket és kifutókat, továbbá a trágyatárolásra és a méhcsaládok elhelyezésére használt területeket.[14] Főszabály szerint a tanyára a földre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni[15].
A mezőgazdasági földek tulajdonjogának törvényes örökléssel történő megszerzését a jogalkotó kifejezetten kivette az Fftv. hatálya alól, a törvény hatálya a föld tulajdonjogának - ide értve az aranykorona (a továbbiakban: AK) értékben kifejezett, hatósági földkiadási eljárás útján kijelölésre váró részarány-tulajdont is - bármilyen jogcímen, illetve módon történő megszerzésére kiterjed, ide nem értve a törvényes örökléssel, a hagyatéki eljárásban az állam javára szóló felajánlással, a kisajátítással - ideértve a kisajátítást pótló adásvétel és csere esetét is - és a kárpótlási célú árverés útján történő tulajdonszerzést.[16] 2020. július 01. napjával lépett hatályba az Fftv. azon rendelkezése is, mely szerint a 6. § (2) bekezdés szerinti törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az is, ha a végintézkedés szerinti örökös - feltételezve a végintézkedés hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését - törvényes örökössé válhat.[17]
Csák Csilla, Kocsis Bianka és Raisz Anikó a jogszerzést korlátozó intézkedéseket két csoportba sorolja. Egyikbe azok a jogintézmények tartoznak, amelyek a korábbi szabályozásban is fellelhetők voltak, de a jelenlegi szabályozási hatókörben változtak (mint pl. elővásárlási jog stb.), a másik csoportban pedig az újonnan bevezetett jogintézmények találhatóak (mint pl. hatósági jóváhagyás stb.).[18]
Az Fftv. meghatározza a személyi kört, hogy ki szerezheti meg a föld tulajdonjogát, valamint annak módját, mértékét és eljárási szabályait, mely alól kivételt képez a már említett, törvényes öröklésen kívül a hagyatéki eljárásban az állam javára szóló felajánlás, a kisajátítás - ideértve a kisajátítást pótló adásvétel és csere esetét is - és a kárpótlási célú
- 101/102 -
árverés útján történő tulajdonszerzés is. Ezekre az esetekre tehát nem vonatkoznak a korlátozó rendelkezések.
Földszerzésre jogosult főszabály szerint belföldi természetes személy és tagállami állam-polgár.[19]
A magyar állam korlátozás nélkül szerezhet tulajdonjogot, míg a jogi személyek közül a bevett egyház, vagy annak belső egyházi jogi személye, a jelzálog-hitelintézet és a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat meghatározott esetekben és feltételekkel teheti ezt meg.
A föld tulajdonjogát a) a bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye végintézkedéssel, tartási, életjáradéki, gondozási, ajándékozási szerződés alapján, valamint temető létesítése és bővítése céljából átruházással, b) jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra, c) a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat közfoglalkoztatás, szociális földprogram és településfejlesztés céljára, továbbá ha a föld helyi jelentőségű védett természeti területnek minősül, a földnek a természet védelméről szóló törvényben meghatározott védelme céljából szerezheti meg.[20]
A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény rendelkezései értelmében a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti mező- és erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülő ingatlan a jelzálog-hitelintézet tulajdonába csak átmenetileg, a szerzés időpontjától számított legfeljebb egy éves időtartamra, felszámolási vagy végrehajtási eljárás útján kerülhet. Ha a jelzálog-hitelintézet a tulajdonába került földet a szerzés időpontjától számított egy éven belül nem tudja értékesíteni, a föld az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerül. A földalapkezelő szervezet az állam tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésétől számított 90 napon belül megfizeti a föld hitelbiztosítéki értékét a jelzálog-hitelintézet részére. E bekezdés alkalmazása szempontjából a szerzés időpontjának a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése napját követő napot kell tekinteni.[21]
Ezen kívül a többi jogi személy nem szerezheti meg a föld tulajdonjogát, valamint a nem tagállami állampolgárok (külföldiek) és a más állam (illetve annak valamely tartománya, helyhatósága, ezek bármely szerve) sem.
Az új jogszabály bevezette a földműves fogalmát. Földművesnek felel meg az Fftv. értelmében az a Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú szakképzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkezik vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott, vagy az árbevétel azért maradt el, mert a megvalósult mező- vagy erdőgazdasági célú beruházás még nem hasznosulhatott, vagy a legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mező-
- 102/103 -
gazdasági termelőszervezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységet személyes közreműködésként végzi.[22] A jogszabály nem tesz különbséget a magyar és az unió valamely másik tagállamából származó polgárai között, ugyanazok a kritériumok vonatkoznak rájuk, a tagállami állampolgároknak is meg kell felelniük a földműves fogalmánál kifejtett feltételrendszernek.
A megszerezhető földterület nagyságára vonatkozóan is szigorodtak a szabályok.
Az Fftv. 10. § (2)-(3) bekezdése értelmében a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár - a (3) bekezdésben meghatározott személyek kivételével - akkor szerezheti meg a föld tulajdonjogát, ha a birtokában álló föld területnagysága a megszerezni kívánt föld területnagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt. A (3) bekezdés szerint a (2) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy vagy tagállami állampolgár a tulajdonjogot átruházó személy közeli hozzátartozója.
A földszerzési maximum alapján a föld tulajdonjogát - a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő föld területnagyságának a beszámításával - 300 hektár mértékig szerezheti meg a földműves és a tulajdonjogot átruházó személy nem földműves közeli hozzátartozója[23], illetve a földszerző rekreációs célú földszerzés[24] esetén (földszerzési maximum).[25]
A tulajdonszerzési jogosultság mértékének megállapításánál a területnagyság mértékébe a földdel azonos helyrajzi számon nyilvántartott művelés alól kivett terület (alrészlet) területnagyságát is be kell számítani.[26]
A földműves, valamint mezőgazdasági termelőszervezet a föld birtokát - a már birtokában lévő föld területnagyságának a beszámításával - legfeljebb 1200 hektár mértékig szerezheti meg (birtokmaximum).[27] Ehhez képest, aki állattartó telepet üzemeltet, illetőleg szántóföldi és kertészeti növényfajok vetőmagjának előállításával foglalkozik 1800 hektár birtokmaximumra jogosult (kedvezményes birtokmaximum).[28]
A szerző félnek bizonyos nyilatkozatokat is meg kell tennie a szerzés feltételeként, melyeket a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésbe kell foglalni.
A tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben nyilatkoznia kell arról, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított öt évig más célra nem hasznosítja, továbbá, hogy nincs földhasználati
- 103/104 -
díjtartozása, valamint nem állapítható meg az sem, hogy a szerzést megelőző öt éven belül a szerzési korlátozások megkerülésére irányuló jogügyletet kötött volna. Ezen jogosultsági feltételként előírt kötelezettségvállalásokat és nyilatkozatokat a tulajdonjog átruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell.[29]
Amennyiben a tulajdonszerző pályakezdő gazdálkodó[30], akkor még további kötelezettségei is vannak, nevezetesen kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a tulajdonszerzéstől számított egy éven belül a föld helye szerinti településen állandó bejelentett lakosként életvitelszerűen fog tartózkodni, vagy a tulajdonszerzéstől számított egy éven belül a föld helye szerinti településen mezőgazdasági üzemközpontot létesít, és mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet folytat.[31] A nyilatkozattételi kötelezettség nem vonatkozik a tulajdonjogot átruházó személy nem földműves közeli hozzátartozójára.[32]
Az öröklés szempontjából fontos rendelkezés, hogy a föld tulajdonjogát ajándékozás címén csak közeli hozzátartozó, bevett egyház, illetve annak belső egyházi jogi személye, önkormányzat, és az állam javára lehet átruházni. A föld tulajdonjogát tartás és életjáradék jogcímén csak közeli hozzátartozó, bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye, önkormányzat, és az állam javára lehet átruházni azzal, hogy az állam csak életjáradéki jogviszonyt létesíthet.[33]
Az Fftv. szigorú adminisztratív terheket és állami kontrollt vezetett be a földpiacra, melynek egyik megnyilvánulási formája, hogy a föld adásvételi szerződéshez szükség van a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyására, melyet a helyi földbizottság állásfoglalása előz meg.[34] Az adás-vételnek nem minősülő, a föld tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződést - annak létrejöttétől számított 8 napon belül - a tulajdonjogot szerző félnek a mezőgazdasági igazgatási szerv részére kell megküldeni jóváhagyás céljából. A szerződés jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt a tulajdonost, a vevő alatt a szerző felet kell érteni.[35]
- 104/105 -
Speciális szabályok vonatkoznak a hatósági jóváhagyás szempontjából a föld tulajdonjogának elbirtoklással, végintézkedéssel, valamint a végrehajtási, felszámolási, vagy önkormányzati adósságrendezési eljárás keretében árverés vagy pályáztatás útján történő föld tulajdonjog szerzés esetére.
A föld tulajdonjogának elbirtoklással történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt a tulajdonost, a vevő alatt a szerző felet kell érteni. A föld tulajdonjogának elbirtoklással történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban figyelmen kívül kell hagyni az elővásárlási jogról, az elővásárlásra jogosultakról, az elővásárlásra jogosult elfogadó jognyilatkozatáról, a jegyzékről, a tulajdonos választási jogáról, és az ezzel összefüggő, a mezőgazdasági igazgatási szerv általi kijelöléséről szóló rendelkezéseket. Az eljárásban nem kell megkeresni a helyi földbizottságot az állásfoglalásának beszerzése céljából. A föld tulajdonjogának a tulajdonos elismerésén alapuló elbirtoklással történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban a szerző félnek kell megkeresnie a mezőgazdasági igazgatási szervet a tulajdonszerzés jóváhagyása céljából. A mezőgazdasági igazgatási szerv az elbirtoklás feltételeit (ideértve a szerzés e törvény szerinti feltételeinek fennállását is) és azt vizsgálja, hogy az elbirtoklás nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését, és az elbirtoklás feltételei a valóságnak megfelelően fennállnak, azokat nem a tulajdonos, illetve a szerző fél, vagy mindkét fél erre irányuló szándékolt magatartása idézte elő. Ha az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítása iránt a felek bírósághoz fordulnak, a szerző félnek a kereset benyújtását megelőzően be kell szereznie a mezőgazdasági igazgatási szerv igazolását arról, hogy a tulajdonszerzése e törvény szerinti feltételei fennállnak. Ez esetben a felek által benyújtott nyilatkozatok alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy a szerző személy szerzőképessége fennáll-e, az elbirtoklás nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését, és az elbirtoklás feltételei a valóságnak megfelelően fennállnak, azokat nem a tulajdonos, illetve a szerző fél vagy mindkét fél erre irányuló szándékolt magatartása idézte elő. A bírósághoz fordulás esetére megkívánt igazolás kiadása iránti kérelem alapján meghozott döntéséről a mezőgazdasági igazgatási szerv hatósági bizonyítványt állít ki.[36]
Az Fftv. 34. §-a értelmében a föld tulajdonjogáról végintézkedéssel történő rendelkezés esetén - a hagyatéki eljárás keretében - a közjegyző küldi meg a végintézkedést a föld tulajdonjogának megszerzését illetően jóváhagyás céljából a mezőgazdasági igazgatási szervnek, vagy azt a végintézkedés megküldése nélkül keresi meg, tekintettel az Fétv. 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a Földforgalmi törvény 34. §-ának alkalmazásában, a föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzése esetén a közjegyző a végintézkedés megküldése nélkül is megkeresheti a mezőgazdasági igazgatási szervet.
A föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt az örökhagyót, a vevő alatt az örököst kell érteni. A föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban figyelmen kívül kell hagyni az elővásárlási jogról, az elővásárlásra jogosultakról,
- 105/106 -
az elővásárlásra jogosult elfogadó jognyilatkozatáról, a jegyzékről, a tulajdonos választási jogáról, és az ezzel összefüggő, a mezőgazdasági igazgatási szerv általi kijelöléséről szóló rendelkezéseket. Az eljárásban nem kell megkeresni a helyi földbizottságot az állásfoglalásának beszerzése céljából. A mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az örökös szerzőképessége fennáll-e, és a végintézkedés nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. A mezőgazdasági igazgatási szerv a döntését közli a közjegyzővel is. Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, és a föld - törvény erejénél fogva - az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerül, akkor az örököst kártalanítás illeti meg. A kártalanítás összege az ingatlan értékbecslésében megállapított érték, melyből le kell vonni az államot, mint örököst terhelő hagyatéki tartozások összegét. Az értékbecslés elkészítéséről és a kártalanítás megfizetéséről a tulajdonosi joggyakorló gondoskodik a tulajdonszerzést követő 60 napon belül. A (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak, ha az állam tulajdonszerzése azért következett be, mert a törvényes örökös az örökséget visszautasította.[37] A végrehajtási, felszámolási, vagy önkormányzati adósságrendezési eljárás keretében árverés vagy pályáztatás útján (a továbbiakban együtt: árverés) történő föld tulajdonjog szerzés esetén a végrehajtó, a felszámoló, illetve a pénzügyi gondnok megkeresésére az árverést a mezőgazdasági igazgatási szerv folytatja le az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint. A föld tulajdonjogának árveréssel történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt az adóst, illetve felszámolás (önkormányzati adósságrendezési eljárás) alatt álló szervezetet, a vevő alatt az árverési vevőt kell érteni. Az árveréssel történő tulajdonszerzés jóváhagyására irányuló eljárásban a jegyzékről, a tulajdonos választási jogáról szóló rendelkezéseket kell figyelmen kívül hagyni. Az eljárásban nem kell megkeresni a helyi földbizottságot az állásfoglalásának beszerzése céljából. Föld árverése esetén az elektronikus árverés szabályait nem lehet alkalmazni. Az eljárás során a föld árverésen kívüli eladásának és a végrehajtást kérő általi átvételének nincs helye. Az árverésen az vehet részt, aki a tulajdonszerzési képességét az azt megalapozó okiratokkal, az árverés helyszínén és időpontjában igazolja, valamint a 13-15. §-ban foglalt esetekben, teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy közokiratba foglalt nyilatkozatokat csatolja. Az elővásárlásra jogosult e jogát az árverésen gyakorolhatja azzal, hogy az elővásárlási jogosultságát bizonyító okiratokat is csatolnia kell az árverés helyszínén és időpontjában személyesen. A mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az árverési vevő szerzőképessége, illetve az elővásárlásra jogosultként licitáló személy elővásárlási joga fennáll-e, és az árverési vétel nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. Több, azonos ranghelyen álló elővásárlásra jogosult árverési vevő esetében a mezőgazdasági igazgatási szerv választása szerinti jogosult szerzi meg a föld tulajdonjogát. Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv a tulajdonszerzést jóváhagyja, a döntése meghozatalával egyidejűleg az árverési jegyzőkönyvet záradékolja, majd megküldi a végrehajtónak, illetve a felszámolónak. A mezőgazdasági igazgatási szerv az árverési jegyzőkönyv szerinti teljes vételárat átutalja a végrehaj-
- 106/107 -
tónak, illetve a felszámolónak. Felszámolási, vagy önkormányzati adósságrendezési eljárás esetében, ha a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az árverési vevő javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, vagy az árverés sikertelen, a föld az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerül. A mezőgazdasági igazgatási szerv a jóváhagyás megtagadásáról szóló döntését, illetve az árverés sikertelenségéről felvett jegyzőkönyvet közli a földalapkezelő szervvel is. A földalapkezelő szerv a jogerős döntés, illetve az árverés sikertelenségéről felvett jegyzőkönyv közlését követő 60 napon belül köteles a becsértéket a felszámoló részére átutalni. Végrehajtási eljárás esetében, ha a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az árverési vevő javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, vagy az árverés sikertelen, az árverést lefolytató mezőgazdasági igazgatási szerv megkeresi a végrehajtót a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti folyamatos árverezési hirdetmény közzététele érdekében. Ha a föld tulajdonjogára vételi ajánlat érkezik, a végrehajtó árverés lefolytatása érdekében ismételten megkeresi a mezőgazdasági igazgatási szervet.[38] Az Fftv. 36.§-a szerint nem kell a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyása:
a) az állam tulajdonszerzéséhez;
b) az állam, illetve az önkormányzat tulajdonában álló föld elidegenítéséhez;
c) a föld tulajdonjogának ajándékozás jogcímén történő átruházásához;
d) a közeli hozzátartozók közötti tulajdonjog átruházásához;
[e) hatályon kívül helyezte a 2021. évi CL. törvény 99. § b) Hatálytalan: 2022. július 1-től!]
f) a földnek jogszabályban foglalt módon, támogatás feltételeként más földműves részére való átadásával megvalósuló adás-vételhez;
g) a telekalakítás keretében történő tulajdonszerzéshez, ha egy vagy több, önálló helyrajzi számú földet érintő telekalakítás következtében a tulajdonosok tulajdoni hányadát képező földterület nagysága az ingatlan-nyilvántartásban a kiinduló állapot szerinti tulajdoni hányadból számítható területnagyságot nem haladja meg;
h) a 11. § (2) bekezdésében meghatározott tulajdonszerzéshez.
A mezőgazdasági igazgatási szerv kérelemre igazolást állít ki arról, hogy a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződés hatályosságához az e törvény előírásai alapján nem kell a jóváhagyása.
Az e törvényben meghatározott szerzési feltételek, illetve korlátozások, vállalások és tilalmak betartását a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrzi.
Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv az ellenőrzése során megállapítja, hogy a tulajdonos, illetve a földhasználó
a) nem tartotta be a szerzéshez vállalt kötelezettségeket, vagy a szerzéshez szükséges feltétellel nem rendelkezik
- 107/108 -
b) a szerzés feltételeként az e törvényben előírt meghatározott célú földhasználattól, tevékenységtől tartósan eltért,
c) földműves, illetve mezőgazdasági termelőszervezeti minősége bármely okból megszűnt, vagy
d) nem teljesítette a Fétv. 18/A-18/C. §-ában és 55/A-55/C. §-ában meghatározott kötelezettségeit
figyelmeztetésben részesíti, egyidejűleg felhívja a figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával a figyelmeztetést tartalmazó döntésben felszólítja a jogszerű állapot helyreállítására.[39]
Amennyiben a kötelezett határidőben nem tesz eleget a figyelmeztetésnek, a mezőgazdasági igazgatási szerv a kötelezettel szemben a bírságot szab ki. A bírság megfizetése alól felmentés nem adható, illetve fizetési kedvezmény nem nyújtható. A bírság a föld szerzéskori aranykorona-értéke húszezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeg.
A bírság ismételten kiszabható mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, amennyiben ezt 6 hónap elteltével sem sikerül helyreállítani, a hatóság intézkedhet a föld kényszerhasznosításba adásáról.[40]
A törvényes és a végintézkedésen alapuló öröklés esetén is releváns számunkra a Polgári Törvénykönyvnek az örökség visszautasítására vonatkozó szabálya, mely a mezőgazdasággal kapcsolatos rendelkezést tartalmaz. Ennek értelmében az örökösnek lehetősége van arra, hogy az örökség megnyílása után a teljes örökségét visszautasítsa függetlenül attól, hogy pontosan mi található abban, viszont főszabály szerint ezt csak úgy teheti meg, hogy egyben az egészet utasítja vissza. Abban az esetben viszont, ha mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány vagy munkaeszközök találhatóak az örökségében, akkor ezeket külön is visszautasíthatja úgy, hogy az örökségének többi részét megkapja, amennyiben nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.[41] Ezzel a törvény egy lehetőséget biztosít, hogy a mezőgazdasági földet és a hozzátartozó eszközöket esetlegesen egy hivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó örökös kapja meg. Azonban, ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.[42]
- 108/109 -
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 17. § (5) bekezdése értelmében az örökség visszautasításának jogáról való kifejezett lemondás a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel történik.
Ennek a szabálynak az értelmezése kapcsán Anka Tibor levezeti, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 11. §-a határozza meg az ingatlan, mint ingatlan-nyilvántartási egység, a 12. §-a pedig az úgynevezett egyéb önálló ingatlan, mint ingatlan-nyilvántartási egység fogalmát. Az Inytv. 11. § (2) bekezdése alapján a földrészletet művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint további alrészletekre lehet bontani. Ám az alrészletek nem minősülnek önálló ingatlanoknak, viszont ingatlanforgalom tárgya csak önálló ingatlan vagy egyéb önálló ingatlan lehet. Ez alapján nem lehet visszautasítani az ingatlan termőföldnek minősülő alrészletét, hanem csak azt az ingatlant, mint önálló jogi egységet, amelynek bármely alrészlete mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld. Dogmatikailag kizárt csak az alrészlet visszautasítása, hiszen az alrészlet külön tulajdon tárgya nem lehet, arra legfeljebb, mint az ingatlan természetben meghatározott részére lehet kivételesen egyes korlátolt dologi jogokat bejegyezni (például haszonélvezeti jogot). Véleménye szerint a Ptk. említett szakasza alapján a mezőgazdasági termeléssel hivatásszerűen nem foglalkozó örökösnek lehetősége van arra, hogy visszautasítsa a teljes egészében mezőgazdasági földnek minősülő ingatlan öröklését, vagy annak az ingatlannak az öröklését, amelynek valamely alrészlete termőföld úgy, hogy az ahhoz tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány vagy munkaeszközök öröklését pedig nem utasítja vissza. Valamint értelmezése alapján jogszerű az is, ha a mezőgazdasági termeléssel hivatásszerűen nem foglalkozó örökös nem utasítja vissza a mezőgazdasági földet, vagy azt az ingatlant, amelynek alrészlete mezőgazdasági föld, viszont a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyakat, állatállományt és munkaeszközöket igen.[43]
Anka Tibor azt is kifejti, hogy az önálló ingatlan követelményeinek megfelelő ingatlan öröklése esetén, amely vagy teljes egészében mezőgazdasági földterületnek felel meg, vagy valamely alrészlete minősül termőföldnek, csak az örökrész egésze utasítható vissza, hiszen, ha az örökrésznek külön egy hányada visszautasítható lenne, az az örökség részbeni visszautasításának tilalmába ütközne.[44]
Arra nincs módja a hagyaték ezen részét visszautasító örökösnek, hogy valakinek a javára utasítsa vissza az örökrészét, ugyanis a feltételhez kötött, vagy bármilyen megszorítással tett részleges visszautasítás érvénytelen.[45]
A visszautasító nyilatkozat megtételével a visszautasító örökös a hagyaték ezen részére vonatkozóan kiesik az öröklésből, és úgy kell tekinteni az említett hagyatéki vagyonelemek vonatkozásában, mintha nem élte volna túl az örökhagyót, így az ő figyelmen kívül
- 109/110 -
hagyásával történő törvényes öröklési rend érvényesül, amennyiben ő maga is törvényes örökösként örökölte volna a hagyatéknak ezt a részét. Végrendeleti örökös visszautasítása esetén a törvényes öröklési rend csak akkor fog érvényesülni, ha helyettes örököst nem nevezett az örökhagyó és a növedékjog szabályait sem kell alkalmazni.[46]
A visszautasítás egy egyoldalú nyilatkozat, amely szóban is érvényesen megtehető, és amit mind a törvény, mind a végintézkedés alapján öröklő örökös megtehet. Csak a hagyaték megnyílta után kerülhet rá sor, mikor az örökös már megszerezte örökségét - az ipso iure öröklés elve szerint -, és nyilatkozatával azt szeretné elérni, hogy olyan helyzet jöjjön létre, mintha meg sem szerezte volna a hagyatékot.[47]
Az Fftv. nem szabályozza a mezőgazdasági földek törvényes öröklés útján történő megszerzésének esetét, és külön jogszabály sem született, ami rendezné a kérdést, így a Ptk. szerinti szabályozást szükséges alkalmaznunk ebben a kérdésben. Az Fftv. alkalmazásában törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az az eset is, ha a végintézkedés szerinti örökös - feltételezve a végintézkedés hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését - törvényes örökössé válhat.[48]
Az örökség visszautasításán kívül nem találunk olyan szabályt a Ptk.-ban, ami kifejezetten a mezőgazdasági földek öröklésére vonatkozna, tehát a törvényes öröklés során a többi hagyatéki vagyontárggyal esnek egy tekintet alá.
Elsősorban az örökhagyó gyermeke lesz törvényes örökös, azonban abban az esetben örökölhetnek csak a gyermekek, amennyiben az örökhagyónak nem volt házastársa, vagy volt, de ő bármilyen okból kiesett az öröklésből. Ha az örökhagyónak több gyermeke van, akkor ők fejenként egyenlő részben örökölnek. Ha az öröklésből bármely okból kiesik valamely gyermek vagy távolabbi leszármazó, akkor az ő helyén a gyermekei örökölnek, méghozzá egymás közt egyenlő részekben. Ez lesz a helyettesítés elve, mikor az örökös kiesése miatt az ő örökrészét egyenlő arányban a leszármazói öröklik. Ha a kiesett gyermeknek nincsen leszármazója, vagy ő is kiesett az öröklésből, akkor a kiesett örökrészét az örökhagyó többi gyermeke, illetve az ő leszármazóik öröklik.[49]
Ha az örökhagyónak volt házastársa, akkor ő a gyermekek mellett örököl. A túlélő házastárs öröklésének feltétele egyrészt az, hogy az örökhagyóval érvényes házasságnak kellett fennállnia, másrészt a hagyaték megnyílásakor az örökhagyó és a házastárs között életközösségnek. Kiesik a házastárs az öröklésből, ha a hagyaték megnyíltakor az életkö-
- 110/111 -
zösség közte és az örökhagyó között nem állt fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nincs kilátás. A házastárs helyén azonban az ő leszármazóit nem illeti meg törvényes öröklési jog. Ha a feltételek fennállnak, akkor a házastárs leszármazó mellett a következőképpen örököl: a leszármazók állagöröklése mellett holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, emellett egy gyermekrészre jogosult a további hagyatéki vagyontárgyakból.[50]
Az, hogy mi minősül közösen lakott lakásnak, érdekes kérdésként merülhet fel. Az Opten kommentárban[51] azt olvashatjuk, hogy nem az ingatlan-nyilvántartási megnevezést, hanem a tényleges funkciót kell értékelni, nincs tehát akadály annak, hogy lakásként (is) használt üdülőn, üzlethelyiségen, irodán keletkezzen a túlélő házastárs holtig tartó haszonélvezeti joga, bár az már vizsgálható, hogy a lakásfunkció az egész ingatlanra nézve érvényesült-e, vagy csak az ingatlan egy részére leszűkíthető mértékben.
Ha az örökhagyó után nem maradt leszármazó, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. A további hagyatéki vagyon felét az örökhagyó házastársa, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.
A házastárs csak akkor örököl egyedül, ha se leszármazó, se szülő nem élte túl az örökhagyót, vagy ugyan túlélték, de nem örökölhetnek. Ebben az esetben a teljes hagyatékot a túlélő házastárs örökli, ennek csak az ági vagyon lehet a korlátja.
Leszármazók és házastárs hiányában kerül sor a parentéláris öröklésre. Három parentélát különböztetünk meg öröklési jogunkban, a szülői, nagyszülői és dédszülői parentélát, ezeket a csoportokat pedig az örökhagyó azonos fokú felmenői és azok leszármazói alkotják. A dédszülői parentéla után a távolabbi felmenők következnek, de az ő leszármazóik a törvény alapján már nem örökölhetnek.
Szigorú szabály, hogy amíg az egyik parentélában akár csak egy örökös is van, addig a következő parentéla nem örökölhet. Így tehát az első csoportba tartozó szülők akkor fognak örökölni, ha leszármazó és házastárs nincs, vagy nem örökölhet, ebben az esetben a hagyaték
köztük fejenként egyenlő részben oszlik meg. Abban az esetben is a szülők örökölnek, ha van leszármazó és/vagy házastárs, de ők nem örökölhetnek. Ha a szülő kiesik az öröklésből, akkor a helyén az ő leszármazói örökölnek fejenként egyenlő részben. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő vagy annak le-származói örökölnek.
Amennyiben a szülői parentélán belül senki sem maradt, akkor következik a nagyszülői parentéla öröklése. Az örökhagyó nagyszülei fejenként egyenlő részekben örökölnek. Ha valamelyik nagyszülő kiesik az öröklésből, akkor helyén az ő leszármazói örökölnek
- 111/112 -
fejenként egyenlő arányban, de ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, vagy nem örökölhet, akkor helyette nagyszülőpárja örököl, ha pedig ő is kiesett, akkor az ő leszármazója következik az öröklési sorrendben. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesik, és helyükön leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli.
Az utolsó teljes parentéla a dédszülői parentéla. Ha nagyszülő és nagyszülőtől leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői. Itt is él a helyettesítés elve, vagyis az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek fejenként egyenlő arányban. A dédszülő leszármazójának kiesése esetén helyette dédszülőpárja, ha pedig ő is kiesett, helyette leszármazója örököl. Ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs, vagy nem örökölhet, az egész hagyatékot fejenként egyenlő részekben a többi dédszülőpár örökli. Bár a gyakorlatban rendkívül ritkán fordul elő már a dédszülői parentéla öröklése is, de az állam, mint szükségképpeni törvényes örökös belépése előtt még találkozunk egy öröklési csoporttal, nevezetesen a távolabbi felmenőkkel, akik csonka parentélát alkotnak, ugyanis ők fejenként egyenlő arányban lesznek az örökhagyó örökösei, de leszármazóik a törvény szerint már nem örökölnek.[52]
Az ági öröklés alapvető célja, hogy az örökhagyó leszármazójának törvényes öröklése hiányában, az örökhagyó hagyatékába ingyenes juttatásként vagy öröklés útján valamely rokoni ágról hárult vagyon ne kerüljön az általános törvényes öröklés szabályai alapján a szerzésben közre nem működő szülői ágra, vagy a házastárshoz.[53]
Az ági öröklés feltételei a következők: a) legalább a hagyaték egy részében törvényes öröklésre kerül sor, b) az örökhagyónak nem maradt leszármazója, vagy nem örökölhet az örökhagyó után, c) van a hagyatékban ági eredetű vagyontárgy, d) van ági örökös.
A Ptk. annak kapcsán, hogy kiről kell, hogy háruljon a vagyontárgy az örökösre, két személyi kört nevesít, az egyikbe tartoznak az örökhagyó felmenői, a másikat pedig az örökhagyó testvére, vagy a testvér leszármazója alkotja. Az első csoportban első helyen a szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A szülő kiesése esetén az ő leszármazói örökölnek a törvényes öröklés általános szabályai szerint. Ha a szülő leszármazói is kiestek az öröklésből, a nagyszülő, majd az ő kiesése esetén az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra. A testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy akkor minősül ági vagyonnak, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ajándékba kapta.
- 112/113 -
A vagyontárgy ági jellegét mindig annak kell bizonyítania, aki azt ezen a címen örökölné. Amennyiben nincs ági örökös, akkor az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.[54]
A házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. A haszonélvezeti jog megváltását a házastárs és az ági örökös is - a jövőre nézve - bármikor igényelheti. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása a házastárssal szemben nem igényelhető. Megváltás esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg, és a megváltásnak a haszonélvezeti örökös és az állagörökös méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie.[55]
Vannak azonban bizonyos vagyontárgyak, melyek az ági örökléshez szükséges törvényi feltételek fennállása esetén sem eshetnek ági öröklés alá, ezek közé tartozik a szokásos mértékű ajándék, a természetben az örökhagyó halálakor már meg nem lévő vagyontárgyak (de az ilyen vagyontárgy helyébe lépett vagy értékén vásárolt vagyontárgy ági öröklés alá esik), valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyak az örökhagyó házastársával szemben.[56]
Főszabály szerint az ági vagyontárgyat természetben örökli az örökös. Ám ha ez lehetetlen vagy célszerűtlen, a bíróság bármelyik érintett fél kérelmére elrendelheti az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését.[57]
Korábban már szó volt róla, hogy 2020. július 01. napjával lépett hatályba az Fftv. azon rendelkezése is, mely szerint az Fftv. 6. § (2) bekezdés szerinti törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az is, ha a végintézkedés szerinti örökös - feltételezve a végintézkedés hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését - törvényes örökössé válhat.[58] Így tehát a végintézkedés alapján történő tulajdonszerzésnél is szükség van a szerző fél nyilatkozataira, melyeket a korábbiakban már részletesen bemutattunk.
Végintézkedési öröklés esetén könnyen előfordulhat, hogy földművesnek nem minősülő személyt nevez meg örökösének az örökhagyó, náluk viszont elég erős korlátot állított fel a jogalkotó a megszerezhető terület nagyságára vonatkozón.
Főszabály szerint nem földműves belföldi természetes személy és tagállami állampolgár akkor szerezheti meg a föld tulajdonjogát, ha a birtokában álló föld területnagysága a megszerezni kívánt föld területnagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt. Ez alól
- 113/114 -
kivételt képez, ha a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy vagy tagállami állampolgár a tulajdonjogot átruházó személy közeli hozzátartozója.[59]
A földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár akkor szerezheti meg a föld tulajdonjogát, ha a birtokában álló föld területnagysága a megszerezni kívánt föld területnagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt.[60]
A földműveseknél, valamint ha a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy vagy tagállami állampolgár a tulajdonjogot átruházó személy közeli hozzátartozója, illetve rekreációs célú földszerzés esetén a földművesekre irányadó általános földszerzési maximumot kell figyelembe venni, vagyis ők - a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő föld területnagyságának a beszámításával - 300 hektár birtokmértékig (tulajdon és haszonélvezet) szerezhetik meg a mezőgazdasági föld tulajdonjogát (földszerzési maximum).[61]
Természetesen végintézkedés alapján történő öröklés esetén is figyelembe kell venni ezeket a korlátokat és az 1 hektáros, vagy adott esetben a 300 hektáros földszerzési maximumot nem lépheti túl az örökös birtokában álló, illetve a már tulajdonában és a haszonélvezetében lévő föld területnagyságának a beszámításával birtokában lévő összes föld - tehát a már korábban meglévő és az öröklés útján megszerzett birtok - együttes területnagysága [Fftv. 16. § (1) bekezdés!).
A földforgalmi törvény egyik újítása a biztonsági okmány bevezetése volt. Az erre vonatkozó szabály alapján a föld tulajdonjogának átruházására vagy a föld tulajdonjogát érintő más jogügylet írásba foglalására csak olyan papír alapú okmányon kerülhet sor, amely a földforgalmi törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott biztonsági kellékekkel rendelkezik.[62]
Érdekes kérdésként merülhet fel, hogy vajon szükséges-e a mezőgazdasági földről szóló rendelkezést tartalmazó végintézkedést biztonsági okmányon megtenni?
Az Fftv. 8. §-a a föld tulajdonjogának átruházása vagy a föld tulajdonjogát érintő más jogügylet írásba foglalása esetén követeli meg a megfelelő biztonsági kellékekkel ellátott okmányt. Ha a hagyatékban található föld, akkor a végintézkedés a föld tulajdonjogát érintő jogügyletnek minősül, tehát az Fftv. 8. §-a alapján biztonsági okmányon lenne érvényes. Végintézkedés esetén problémát jelentene az is, ha általános örökösnevezést tartalmazna a végintézkedés, hiszen ebben az esetben annak megtételekor még nem látható előre, hogy lesz-e mezőgazdasági földterület az örökhagyó halálakor a hagyatékában, tehát nem lehet előre tudni, hogy ez a jogügylet érinti-e a föld tulajdonjogát.[63]
A biztonsági okmány pedig kizárólag földtulajdont érintő jogügylet írásba foglalására használható.[64]
- 114/115 -
A kérdésre a választ a föld tulajdonjogának átruházását, vagy a föld tulajdonjogát érintő más írásba foglalt jogügyletet tartalmazó papír alapú okmány biztonsági kellékeiről és kibocsátásainak szabályairól szóló 47/2014. (II.26.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése adja meg, mikor második mondatában kimondja, hogy a rendelet alkalmazásában a földről való rendelkezést tartalmazó végintézkedés nem minősül a föld tulajdonjogának átruházására irányuló, vagy a föld tulajdonjogát érintő más jogügyletnek. Tehát nem szükséges biztonsági okmányon megfogalmaznia az örökhagyónak végakaratát, még akkor sem, ha föld található a hagyatékban.[65]
A föld tulajdonjogáról végintézkedéssel történő rendelkezés esetén is szükség van a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyására.[66]
Tehát a végintézkedés szerinti örökös, vagyis a végrendeleti örökös (ám csak akkor, ha végrendelet hiányában nem lenne az örökhagyó törvényes örököse), az öröklési szerződésben nevezett szerződéses örökös, valamint a halál esetére szóló ajándékozási szerződés megajándékozottja - ha nem tartozik a törvényes örökös fogalmába - csak a hatóság jóváhagyásával szerezheti meg a föld tulajdonjogát.[67]
Az Fétv. 8. §-át, mely szerint: "A Földforgalmi törvény 6. § (2) bekezdése szerinti törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az is, ha a végrendeleti örökös - feltételezve a végrendelet hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését - törvényes örökössé válhat." a 2020. évi XL. törvény 117. § a) pontja hatályon kívül helyezte (hatálytalan 2020. VII. 1-től), nem kizárólag végrendeletről, hanem végintézkedésről rendelkezik az Fftv. ezen szakasza, a Ptk. értelmében pedig a végrendelet mellett az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozási szerződés is végintézkedés.
A szerződéses örökös vitán felül végintézkedés szerinti örökös, legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy - bár a halál esetére szóló ajándékozási szerződés kétségtelenül végintézkedés - vajon a haláleseti megajándékozott végintézkedés szerinti "örökös"-e.
Mivel az Fftv. a végintézkedés szerinti juttatásban részesített kiterjesztett törvényes örökösi minőségét tartalmazza, a juttatás pedig mind az egyszerű öröklésnél, mind a haláleseti ajándéknál ingyenes, valószínűtlen, hogy ha örökössé nevezte volna haláleseti megajándékozottat, akkor vonatkozna rá a kedvezményes törvényes örökösi minőség, míg, az, hogy haláleseti megajándékozott már csak azt jelenthetné, hogy ő Fftv. szempontjából - szűkítő értelemben és a szó szigorú nyelvtani értelmében megajándékozottnak minősül, így a kedvezményes szabály reá nem vonatkozik.
Ez alól kivételt jelent, ha a tulajdonjogot szerző személy közeli hozzátartozója az örökhagyónak.[68]
Ám végintézkedési öröklés esetén vannak bizonyos eltérések a föld tulajdonjoga megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban.
Az egyik ilyen, hogy a közjegyző küldi meg a végintézkedést a hagyatéki eljárás keretében a föld tulajdonjogának megszerzését illetően jóváhagyás céljából a mezőgazdasági
- 115/116 -
igazgatási szervnek, vagy azt a végintézkedés megküldése nélkül keresi meg, tekintettel az Fétv. 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a Földforgalmi törvény 34. §-ának alkalmazásában, a föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzése esetén a közjegyző a végintézkedés megküldése nélkül is megkeresheti a mezőgazdasági igazgatási szervet. Erre az időtartamra a Hetv. 71. § (2) bekezdés d) pontja alapján a közjegyző köteles a hagyatéki eljárást felfüggeszteni.
A Kormány a föld fekvése szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatalt jelöli ki mezőgazdasági igazgatási szervként a föld tulajdonjogának hatósági jóváhagyáshoz kötött megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásra, valamint a szerzési feltételek és a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződés hatósági jóváhagyás alóli mentességének igazolására szolgáló hatósági bizonyítvány kiadására.[69]
A mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az örökös szerzőképessége fennáll-e, és a végintézkedés nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. A mezőgazdasági igazgatási szerv a döntését közli a közjegyzővel is. Amennyiben a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, akkor a végrendelet ezen rendelkezését - a Hetv 71. § (6) bekezdése[70] értelmében - semmisnek kell tekinteni.
A semmisség miatt a hagyaték érintett részét nem a nevezett örökös örökli, hanem a törvényes öröklési rend alapján száll a tulajdonjog tovább, amennyiben a nevezett örökös szerzőképtelensége esetére a végrendeletből más nem következik.
A kötelesrész célja, hogy az örökhagyó legközelebbi hozzátartozói, vagyis a leszármazója, házastársa, szülője - akik törvényes örökösök (vagy végintézkedés hiányában azok lennének) - részére védelmet nyújtson az örökhagyó rendelkezési jogának korlátozásával, a rájuk nézve kedvezőtlen élők közötti ingyenes rendelkezés vagy végintézkedés esetén is törvényes örökrészük meghatározott hányadát biztosítsa.[71]
A kötelesrész sajátos hagyatéki tartozás, hitelezői igény, amelyet csak az arra jogosult kérésére lehet - minden tehertől és korlátozástól mentesen - kiadni, tehát hivatalból nem lehet kötelesrész kiadása iránti igényt figyelembe venni. Főszabály szerint pénzben kell kiadni, és az elévülés szabályait is be kell tartani.[72]
- 116/117 -
Bár a kötelesrészen alapuló követelés nem öröklési igény, de ennek ellenére kötelmet fakasztó öröklési jogi jogcím a hagyaték, illetve adományok terhére történő részesedésre, amelynek alapját a törvényes örökösi minőség jelenti.[73]
Viszont nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen - a kitagadás okának kifejezett megjelölésével - kitagadott.[74]
Helye van megbocsátásnak, melynek jogkövetkezménye különböző annak függvényében, hogy a végintézkedés előtt vagy után bocsátotta meg az örökhagyó a kitagadás okát. Ha előtte, akkor a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt, ha pedig utána, akkor a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik.[75]
A kötelesrész alapját a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke jelenti. Itt is találunk egy méltányossági szabályt, amely szerint a bíróságtól kérhető a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítása. Ezt az kérheti, aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan. Vannak bizonyos adományok, melyek nem tartoznak a kötelesrész alapjához: a) az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke; b) az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott; c) a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke; d) a házastárs vagy az élettárs, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke; e) az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.[76]
Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna. A házastárs kötelesrésze abban az esetben, ha őt, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat. De kötelesrészét igényelheti úgy is a haszonélvezeti jogot öröklő házastárs, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.[77]
A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, ezen felül az is, amit ingyenes adományként kapott az örökhagyótól, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani. A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Abban az esetben, ha a kötelesrész kiadásánál a megmaradó vagyon az örökhagyó házastársának korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek azt a részét, mely a korlátozott haszonélvezetet biztosítja, a haszonélvezet megszűnése után kell kiadni. Ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás csak a kötelesrészen felüli részre hatályos. A főszabály a kötelesrész pénzben való kiadása. Természetben akkor igényelhető - a ha-
- 117/118 -
szonélvezet kivételével -, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. A bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek - egészben vagy részben - természetben való kiadását, amennyiben a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes.[78]
A kötelesrész kiadását sem a joggyakorlat, sem a jogirodalom nem tekinti öröklésnek, hanem egyfajta hagyatéki tartozásnak, hitelezői igénynek, amelyet csak az arra jogosult kérésére lehet megítélni, főszabály szerint pénzben, minden tehertől és korlátozástól mentesen.[79]
Ha a kötelesrész természetben való kiadásának helye van[80] és mezőgazdasági földben történik a kiadás, akkor a földforgalmi törvény korlátozásai érvényesülnek. A kötelesrészre jogosult, bár szükségképpen törvényes örökös lenne, nem öröklés jogcímen szerez tulajdonjogot.
Azzal, hogy a jogalkotó a mezőgazdasági föld tulajdonjogának törvényes öröklés útján történő megszerzésének esetét kivette a földforgalmi törvény hatálya alól, az ezen a jogcímen történő tulajdonszerzés esetén a mezőgazdasági föld a többi vagyontárggyal esik egy tekintet alá, nem vonatkoznak rá speciális szabályok. Ezzel fennáll a "veszélye" annak, hogy a föld és annak művelése olyan személy, vagy személyek tulajdonába kerül, akik nem tudják, illetve nem is akarják azt megfelelően művelni, illetve, ha többen örökölnek az örökhagyó után, nagymértékben felaprózódnak a földterületek.
Ezzel ellentétben a végintézkedés útján történő földtulajdonszerzés a földforgalmi törvény hatálya alá tartozik, azzal, hogy törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az is, ha a végintézkedés szerinti örökös - feltételezve a végintézkedés hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését - törvényes örökössé válhat. Tehát végintézkedés esetén - ha az örökös végrendelet hiányában nem lenne az örökhagyó törvényes örököse -, ugyanazok a korlátok vonatkoznak a föld tulajdonjogának megszerzésére, mint a többi - a földforgalmi törvény hatálya alá tartozó - jogcímen történő tulajdonszerzésre.
Abban az esetben pedig, ha a hagyatéki/póthagyatéki eljárásunk során elhangzik a kérdés a megjelent örökös(ök) részéről, hogy "Mit kezdjünk a megörökölt földdel?", egész
- 118/119 -
egyszerűen annyi a válasz, hogy a fentiekben kifejtett lehetőségek felvázolását követően az örökösre bízzuk a számukra legcélszerűbb és legkedvezőbb megoldás kiválasztását - megörökölhetik a földet a törvényes öröklés rendje szerint, közeli hozzátartozójuknak ingyenesen átengedhetik, odaajándékozhatják, illetve a Magyar Állam részére felajánlhatják. ■
JEGYZETEK
[1] 1967. évi IV. törvény - a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről.
[2] Hornyák Zsófia: A mezőgazdasági földek öröklése. Miskolc, 2019., 58, 59. oldal.
[3] 1991. évi XXV. törvény - a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról (a továbbiakban: kárpótlási törvény).
[4] Kárpótlási törvény 1. § - A törvény 1. és 2. számú mellékletében felsorolt jogszabályok 1939. május 1-je és 1987 között kerültek megalkotásra.
[5] Csák Csilla: Az 1945-ös földreformtól a hatályos magyar földtulajdoni és földhasználati viszonyok kialakulásáig. In: Csák Csilla (szerk.): Agrárjog. A Közös Agrárpolitika megvalósulása Magyarországon. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2008., 69. o.
[6] Csák Csilla: Az 1945-ös földreformtól a hatályos magyar földtulajdoni és földhasználati viszonyok kialakulásáig. In: Csák Csilla (szerk.): Agrárjog. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2006., 67-68. o.
[7] Kárpótlási törvény 2. § (1) bekezdés.
[8] Kárpótlási törvény 2. § (2)-(4) bekezdés.
[9] Kárpótlási törvény 11. § (1) bekezdés.
[10] Dr. Csák Csilla egyetemi docens PhD, Miskolci Egyetem: A termőföld tulajdoni és használati viszonyainak magyar szabályozása az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően. Agrár- és Környezetjog 2010. 9. szám - CEDR Magyar Agrárjogi Egyesület.
[11] Fftv. 5. § 17. pontja.
[13] Fftv 5. § 25. pontja.
[14] Fftv. 5. § 1. pontja.
[15] Fftv. 3. § (1) bekezdés.
[16] Fftv. 6. § (2) bekezdés.
[17] Fftv. 6. § (3) bekezdés.
[18] Csák Csilla-Kocsis Bianka Enikő-Raisz Anikó: Agrárpolitikai - agrárjogi vektorok és indikátorok a mezőgazdasági birtokstruktúra szemszögéből. Agrár- és Környezetjog 2015/19. 54. o.
[19] Fftv. 10. § (1) bekezdés.
[20] Fftv. 11. § (2) bekezdés.
[21] 1997. évi XXX. törvény 10. § (4)-(5) bekezdés.
[22] Fftv. 5. § 7. pontja.
[23] Közeli hozzátartozónak minősül a Fftv. 5. § 13. pontja alapján a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.
[24] Rekreációs célú földszerzés: a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy vagy tagállami állampolgár által a települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat (a továbbiakban együtt: települési önkormányzat) tulajdonában álló és határozattal ilyen célú megszerzésre kijelölt, legfeljebb 1 hektár területnagyságú föld megszerzése abból a célból, hogy a szerző fél a földet a saját, valamint az együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használja és szedje annak hasznait.
[25] Fftv. 16. § (1) bekezdés.
[26] Fftv. 10. § (4) bekezdés.
[27] Fftv. 16. § (2) bekezdés.
[28] Fftv. 16. § (3) bekezdés.
[29] Fftv. 13. § (1), 14. § (1)-(2) bekezdés, 14/A. §
[30] pályakezdő gazdálkodó: az a 16. életévét betöltött belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki: a) a föld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó jognyilatkozat megtételének időpontjában Magyarországon bejelentett lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodik, b) nem rendelkezik az Európai Unió tagállamában, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban fekvő föld tulajdonjogával, c) e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú szakképzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkezik, és d) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervnél pályakezdő mezőgazdasági termelőként nyilvántartásba vételre kerül.
[32] Fftv. 13. § (1) bekezdés.
[33] Fftv. 12. § (2)-(3) bekezdés.
[35] Fftv. 32. § (1) bekezdés.
[39] Fftv. 62. § (1)-(2) bekezdés.
[40] Fftv. 64. § (1) bekezdés.
[41] a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:89. § (2) bekezdés.
[42] A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által - bármely érdekelt kérelmére
- kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot. [Ptk. 7:90. § (2)].
[43] Anka Tibor: Az örökség megszerzése. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 723. o.
[44] Anka Tibor: Az örökség megszerzése. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 724. o.
[45] Ptk. 7:89. § (4) bekezdés.
[46] Anka Tibor: Az örökség megszerzése. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 725-726. o.
[47] Fabó Tibor: Öröklési jog. Általános szabályok. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet. Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 430-431. o.
[48] Fftv. 6. § (3) bekezdés.
[49] Barzó Tímea: A törvényes öröklés rendje. In: Barzó Tímea-Juhász Ágnes-Pusztahelyi Réka-Sápi Edit: Öröklési jog. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2016, 99. o.
[50] Ptk. 7:58. § (1) bekezdés; 7:62. § (1) bekezdés.
[51] Fabó Tibor: A törvényes öröklés általános rendje. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet. Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 638. o.
[52] Ptk. 7:58. § - 7:66. §
[53] Fabó Tibor: Ági öröklés. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet. Opten Informatikai Kft., Budapest 2014, 651. o.
[54] Ptk. 7:67. § és 7:68. §
[55] Ptk. 7:69. §
[56] Ptk. 7:70. §
[57] Ptk. 7:71. §
[58] Fftv. 6. § (3) bekezdés.
[59] Fftv. 10. § (2)-(3) bekezdés.
[60] Fftv. 10. § (2) bekezdés.
[61] Fftv. 16. § (1) bekezdés és 10. § (3) és (3a) bekezdés.
[63] Anka 2015 = Anka Márton Tibor: A földforgalmi csodák csodája, a biztonsági okmány. Magyar Jog, 2015/6, 379. o.
[64] Ezt feliraton a biztonsági okmány is tartalmazza a 47/2014. (II.26.) Korm.rendelet 2. § (1) bekezdés alapján.
[65] Hornyák Zsófia: A mezőgazdasági földek öröklése. Miskolc, 2019., 190. o.
[66] Fftv. 7. § (1) bekezdés.
[67] Hornyák Zsófia: A mezőgazdasági földek öröklése. Miskolc, 2019., 191. o.
[68] Fftv. 36. § (1) d) pont.
[69] 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről 43. § (3) bekezdés.
[70] Hetv. 71. § (6) bekezdés: Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény alapján a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, a közjegyző a végintézkedés ezzel ellentétes rendelkezését semmisnek tekinti; a hagyaték érintett része tekintetében a végrendeleti örökösre, a bizalmi vagyonkezelőre, vagy a végintézkedéssel létesített alapítványra való átszállás nem állapítható meg, illetve a hagyaték érintett része a végrendeleti örökösnek, a bizalmi vagyonkezelőnek, a végintézkedéssel létesített alapítványnak ideiglenes hatállyal sem adható át.
[71] Hornyák Zsófia: A mezőgazdasági földek öröklése. Miskolc, 2019. 182. o.
[72] Ptk. 7:76. § A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.
[73] Fabó Tibor: Kötelesrész. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 670-671. o.
[74] Ptk. 7:77. § A kitagadási okokról pedig lásd. a Ptk. 7:78. §-át.
[75] Ptk. 7:79. §
[76] Ptk. 7:81. §
[77] Ptk. 7:82. §
[78] Ptk. 7:80. § - 7:86. §
[79] Fabó Tibor: Kötelesrész. In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 670. o.
[80] Ptk. 7:86. § (3) A kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását igényelheti. Természetben - a haszonélvezet kivételével - a kötelesrész abban az esetben igényelhető, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata.
(4) Ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek - egészben vagy részben - természetben való kiadását.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Kecskemét.
Visszaugrás
