2016. október 18-án az Alkotmánybíróság két, a véleménynyilvánítás szabadságát érintő határozatot hozott. Mindkét határozat az Abtv.[1] 27. §-a szerinti valódi alkotmányjogi panasz elbírálásának eredménye, mindkettő előadója Juhász Imre alkotmánybíró, és mindkettő azt a hosszú múltra visszatekintő alkotmányjogi kérdést árnyalja tovább, hogy a sajtó közzéteheti-e az intézkedő rendőr képmását annak hozzájárulása nélkül. A hasonlóságok sora indokolja a két döntés párhuzamos vizsgálatát. Jelen írás a 16/2016. (X. 20.) AB hat. (a továbbiakban: első határozat) és a 17/2016. (X. 20.) AB hat. (a továbbiakban: második határozat) AB határozatokat ismerteti.
Mindkét ügy panaszosa a média egy-egy képviselője. Az anonimizált beadványok és határozatok alapján az állapítható meg, hogy az első határozat panaszosa "sajtóorgánum" - feltehetően nyomatott újság, ám mivel a határozatban többször internetes oldalról van szó, a lap rendelkezhet online kiadással is -, míg a második határozat panaszosa online tartalomszolgáltató - internetes híroldal.
Az első határozat alapjául szolgáló polgári per felperese a készenléti rendőrség tagja, aki 2012-ben egy végrehajtó által foganatosított végrehajtási cselekményt biztosított. Az erről készített felvételt a panaszos a felperes hozzájárulása nélkül tette közzé honlapján. Képmáshoz való joga megsértése miatt a felperes nem vagyoni kárának megtérítését kérte a panaszostól. Az ügyet elbíráló bíróság a jogvitában azt vizsgálta, hogy a felperes "az adott megjelenésében közszereplő volt-e". Mivel a bírósági mérlegelés szerint a felperes nem volt közszereplő, így képmását a polgári jog általános szabályai szerint csak hozzájárulásával lehetett volna közölni, tehát a panaszos jogsértő módon járt el. A második határozat alapjául szolgáló ügy igen hasonló, ott a felperes rendőrről készült kép annyiban különbözik az első határozatban vizsgált esettől, hogy a panaszos vitatta az alapügyben, hogy a felperes felismerhető lenne, hiszen arcának jellegzetes részét nagyméretű napszemüveg és rendőrsapka takarta el. Az eljáró bíróságok azonban megállapították, hogy a felperes felismerhető azok számára, akik őt személyesen ismerik, így a polgári jog képmásvédelmi szabályai megint csak főszabály szerint érvényesültek.
Mindkét ügyben ismerték az eljáró bíróságok a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatot (a továbbiakban: ABh.) és utaltak is annak tartalmára. Az ABh. - szintén egy médium alkotmányjogi panasza által megindított eljárásban - kimondta, hogy sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és az abból fakadó sajtószabadságot az olyan bírói döntés, amely mérlegelés nélkül jogsértőnek minősíti annak a felvételnek a közzétételét, amely intézkedő rendőrt ábrázol, és a képen szereplő rendőr nem járult hozzá a felvétel közléséhez. Kimondta továbbá az ABh., hogy az eljáró bíróságnak figyelemmel kell lennie a sajtó demokratikus társadalomban betöltött szerepére, és a jog nem akadályozhatja meg, hogy a média ezt a szerepet betöltve a jelenkor közérdeklődésre számot tartó eseményeiről tudósítson.
Az első határozat alapjául szolgáló panasz vizsgálata során az Abtv. 29. §-a szerinti feltétel - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség - keretei között vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok az előttük fekvő ügyben figyelembe veszik-e az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait - vagyis hogy az alapügyben eljáró bíróság kellő figyelmet fordított-e az ABh.-ban foglalt alkotmányjogi elveknek. Az Alkotmánybíróság leszögezi, hogy az alkotmánybírósági határozatok erga omnes (mindenkire kötelező) hatályából az következik, hogy az azokat figyelmen kívül hagyó bírósági döntések alaptörvény-ellenesek, így azokat az Alkotmánybírság megsemmisíti [13]. Ugyanez az érvelés köszön vissza a második határozatban is [19]. Mindkét határozat hangsúlyozza azonban, hogy az Alkotmánybíróság feladata nem az, hogy eldöntse, az eljáró bíróságok helyesen állapították-e meg a tényeket a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, vagyis az Alkotmánybíróság nem ténybíróság. Az Alkotmánybíróság feladata annak vizsgálata, hogy az eljáró bíróságok helyesen alkalmazták-e az Alaptörvényből következő és az Alkotmánybíróság által kimunkált elvi tételeket a konkrét ügyre, és az alapjogokat tiszteletben tartó módon húzták-e a meg a véleménynyilvánítás szabadságának és az emberi méltósághoz való jognak az egymáshoz viszonyított határait a konkrét ügyekben (első határozat [16], második határozat [25]).
A második határozat alapjául szolgáló ügyben eljáró bíróság kizárta az ABh. alkalmazását, mert megítélése szerint mivel az ABh. nem semmisítette meg az 1/2012. BKMPJE határozatot,[2] az ügy elbírálása során ez utóbbi volt az irányadó.
Az első határozat rögzíti, hogy az alapügyben eljáró bíróságok szűken értelmezték az ABh.-t, amikor a
- 94/95 -
rendőri intézkedésről készült felvétel öncélúságával kapcsolatban foglaltak állást. A végrehajtási cselekmény rendőri biztosítását nem tekintették "jelenkori eseménynek", amelyről képanyaggal tájékoztatni a sajtó joga lenne. Ezzel szemben úgy rendelkeztek, hogy a végrehajtási kényszer alkalmazása az államszervezettel egyidős, amelyből - az eredeti határozat ismeretének hiányában feltételezhetően - azt a következtetést vonták le, hogy azt nem lehet jelenkori eseménynek tekinteni, így ezen az alapon nem zárható ki az arról szóló képi tudósítás öncélúsága. Ezen érv abszurditását az Alkotmánybíróság azzal illusztrálja, hogy ha ez a tétel igaz lenne, a gyülekezési jog gyakorlásáról sem számolhatna be a sajtó, hiszen a gyülekezés is komoly történeti hagyományokra tekint vissza. Elvi éllel jelenti ki az Alkotmánybíróság, hogy "[p]usztán az, hogy valamely tevékenység a múltban is fellelhető volt, annak jelenkori eseményként való figyelembevételét nem gátolhatja" [19].
Az első határozat alapjául szolgáló eljárásában a bíróságok a rendőr felismerhető ábrázolásának öncélúságát kizáró másik tényezőt is mérlegelték. Az ABh. a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás esetén is kizárta a felvételek közlésének öncélúságát. Ezzel összefüggésben azonban az eljáró bíróságok erős szűkítő értelmezést tettek magukévá: meglátásuk szerint csak akkor minősül ilyennek a tájékoztatás, ha a közhatalom-gyakorlás során "az eljárási szabályokat nyilvánvalóan megszegik". Ennek cáfolataként az Alkotmánybíróság egyrészt rögzíti, hogy a sajtó demokratikus társadalomban betöltött "házőrző kutya" szerepébe[3] nem csupán a jogsértések leleplezése tartozik bele, hanem minden közérdeklődésre számot tartó esemény bemutatása is. Másrészt a sajtó ellenőrző szerepét sem tudná betölteni, ha az egyébként jogszerű közhatalom-gyakorlásról nem tudósíthatna szabadon [21]. Megint csak a sajtó demokratikus funkciójának kiüresítését jelentené, ha a jogszerű államhatalmi cselekményekről való tudósítás a résztvevők előzetes hozzájárulásához kötött lenne, hiszen így többek között a jogszerűség fenntartása érdekében sem lenne képes nyomást gyakorolni a média az állami hatalom gyakorlóira [23]. Ugyanitt megerősíti az Alkotmánybíróság az ABh.-ban foglalt érvelést, miszerint a jellemzően nem jogsértő a jelenkor közérdeklődésre számot tartó eseményeiről a nyilvánosság előtt eljáró személyek felismerhető képmását is tartalmazó, tárgyilagos felvétellel tudósítani.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
