Schoblocherné dr. Perényi Zita[1]: A bírósághoz fordulás joga - Az ügyvédi munkadíj mérséklésével kapcsolatos bírósági gyakorlat elemzése (JURA, 2024/4., 101-114. o.)

Az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya[1]. Az ügyvédi költség a perköltség része, mely összeg megfizetésével a perbe bocsátkozónak számolnia kell, mint lehetséges fizetési kötelezettséggel. Tekintettel azonban arra, hogy az ügyvédi költségnek nincs sem kamarai, sem jogszabályi kötöttsége, annak összegszerűsége tekintetében felső korlát nincs. Az indokolatlan nagy összegű, illetve előre nem is kalkulálható összegű perköltség azonban el is tántoríthatja a feleket a pereskedéstől. Ez sérti a bírósághoz forduláshoz való alkotmányos jogát, hiszen kizárólag az anyagi feltételek hiánya miatt esik el valaki attól, hogy jogát, jogos érdekét bírósági eljárásban érvényesíthesse[2].

A jelenlegi szabályozás szerint az ügyvédi megbízási díjnak két korlátja van: a sikerdíj mértékének korlátozottsága, illetve a bírósági mérséklés.

A sikerdíjra vonatkozó szabályozás szerint ennek összege nem haladhatja meg a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát. Látható azonban, hogy amennyiben az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya, a sikerdíj ehhez kötött összege is korlátlan mértékű lehet.

Az ügyvédi megbízási díj gyakorlati korlátja ezért valójában kizárólag a bíróság perköltség mérséklési tevékenysége. Ennek szabályaival kapcsolatosan azonban 2024. év áprilisában elvi jelentőségű kúriai döntés született, mely alapvetően változtatta a mérséklés módját.

Jelen tanulmány célja a bírósági mérséklés változó bírói gyakorlatának az elemzése és értékelése.

I. Felsőbb bírósági ítéletek 2024. évig

A Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.058/2012/5. szám alatti ítéletével zárult perben a jogi képviselővel eljáró alperes 166 óra (több mint 17 munkanap!) időráfordítás figyelembevételével közel 5.000.000 forint + áfa perköltség megfizetésére kérte kötelezni a felperest, melynek alapját megbízási szerződés és elszámolás képezte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és a felperest 575.000,- forint perköltség megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság is kirívóan magasnak értékelte az alperes által igényelt perköltséget, ugyanakkor az elsőfokú bíróság által alkalmazott perköltségmérséklést is eltúlzottnak vélte.

- 101/102 -

A másodfokú bíróság elsősorban abban a kérdésben foglalt állást a perköltséggel kapcsolatosan, hogy az a tény, hogy a felperesnek lett volna lehetősége a pertől elállnia, és ez esetben csak a per megindításával kapcsolatos költségeket kellett volna megfizetnie, lehet-e a szempont a perköltség mérséklésénél. A döntés szerint a válasz nem: mivel az ügyben a bíróság érdemben, ítélettel döntött, így a felperes pervesztes lett, és a teljes perköltség megfizetésére köteles.

Ezt követően a munkaórák számát vizsgálta a másodfokú bíróság. Álláspontja szerint a felperes számos üggyel összefüggésben, számos alperesi törvénysértésre hivatkozott, így részletesen át kellett tanulmányozni valamennyi ügyhöz kapcsolódó, valamennyi dokumentumot. A képviselt féllel való konzultáció, az előzményi iratok áttanulmányozása, a jogilag releváns mellékletek kiválasztása, az ügyvédi munka indokolt és szükséges részét képezi. A munkaórák mennyiségét tehát nem módosította.

Ugyanakkor megállapította, hogy az iratok áttanulmányozása olyan magas színvonalú és olyan nagyfokú jogi szaktudást, mint egy ellenkérelem vagy előkészítő irat elkészítése nem igényel, emellett pedig maga az alperes is hivatkozott rá, hogy ügyvédjelölt bevonásával teljesítette ezt a feladatot. Így tehát az óradíj nem lehet azonos egy felkészült és nagy tapasztalattal rendelkező, igényes ügyvédi munkát követelő tevékenység díjával. Éppen ezért az ügyvédi óradíjat mérsékelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj ekképp arányban áll a ténylegesen kifejtett munkával, annak szakszerűségével és színvonalával is.

Rámutatott az ítélőtábla arra is, hogy a perköltség összegének megállapítása során az alperest érő támadásokból fakadó személyes sérelmeket semmilyen módon nem lehet figyelembe venni.

A Fővárosi Ítélőtábla másik, jóval frissebb 2.Kf.700.034/2022/5. szám alatti ítéletében fizetési felszólítással összefüggő közszolgálati jogvitában döntött.

Az ügy alapját képező tényállásban az elsőfokú bíróság a fizetési felszólítást megsemmisítette és az alperest 254.000,-Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

Az alperes az ítélettel szemben fellebbezett, és a perköltségmérséklés körében arra hivatkozott, hogy a megítélt ügyvédi munkadíj eltúlzott, a per iratanyaga - figyelemmel a többszörösen megismételt eljárásokra - már rendelkezésre állt, a keresetlevél elkészítése és a benyújtása nem jogi képviselőt terhelte - sőt, a kereset benyújtásakor a felperesnek még nem is volt jogi képviselője -, és a bírósági tárgyalások száma és időtartama sem indokolta a magas összegű munkadíj felszámítását.

A másodfokú bíróság a perköltség mérséklésére vonatkozó kérelmet nem találta megalapozottnak. Hangsúlyozta, hogy a felperes a megbízási szerződés szerinti díjat érvényesítette a perben. Ugyan a felperes személyesen eljárva indította meg a pert, de röviddel ezt követően meghatalmazott egy jogi képviselőt, aki beadványt szerkesztett, nyújtott be, részt vett a tárgyaláson, továbbá az előzményi iratanyagból is fel

- 102/103 -

kellett készülnie. Mindezek alapján az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a mérséklésére nincsen lehetőség.

A következetes bírósági gyakorlatnak megfelelően a Kúria Kpkf.IV.39.227/2022/3. számú végzésében rögzítette, hogy amennyiben a közigazgatási szerv a jogsérelmet a kereseti kérelemnek eleget téve orvosolta, az eljárás megszüntetésének következményeként az alperes köteles a felperes eljárás megszüntetéséig indokoltan felmerült és igazolt perköltségének megfizetésére.

Az eljárás megszüntetése esetén nem vizsgálható, hogy milyen eredményre vezetett volna a kereset érdemi elbírálása [BDT2019. 3965. IV. pont, BDT2013. 2992., BDT2011. 2500].

A Kúria a Kpkf.IV.41.028/2021/2. szám alatti végzésével arról döntött, hogy közigazgatási perben a perköltség mérséklésének nem lehet alapja az, hogy a hatóság a jogsérelmet orvosolja, hiszen erre a keresetlevél alapján került sor, vagyis a keresetlevél előterjesztésének költsége a felperesnél okszerűen ebben az időpontban már felmerült.

Fenti döntés felveti azt a kérdést, ahogy indokolt-e az ügyvédi munkadíj, amikor az alperes ugyan a perben orvosolja a jogsérelmet - de nem a keresetlevél tartalma alapján, hanem mert más - a keresetlevélben nem szereplő okból - látja korábbi döntését jogszabálysértőnek. Ez esetben ugyanis éppen nem a keresetlevél tartalma, tehát nem a kifejtett ügyvédi tevékenység eredményezi a jogsérelem orvoslását, hanem más ok. Ezzel kapcsolatos döntést tartalmazott a Kúria alábbi határozata:

A Kúria Kpkf.VI.39.166/2020/2. szám alatti végzése azt rögzítette, hogy főszabály szerint a jogsérelem orvoslása esetében is meg kell fizetnie az alperesnek a felperes számára a perköltséget, ilyen esetben ugyanis a kereset indításához az alperes okszerűtlen és jogellenes magatartása miatt került sor.

Azonban a Kúria utalt arra, hogy nem mellékes, hogy milyen alapon történik a jogsérelem orvoslása. A perbeli esetben ugyanis nem a keresetlevélben foglalt tartalom miatt került sor a másodfokú határozatnak a visszavonására, hanem azért, mert az építtető egy újabb tervdokumentációt csatolt be, és a módosított tervdokumentáció nyomán a hatóság észlelte, hogy a korábbi határozata már nem jogszerű. Ebben az ügyben az alperes döntésének visszavonásával nem a felperes jogsérelmét orvosolta, hanem a közben megkapott új információk alapján már más döntést hozott. A Kúria ebben az ügyben tehát már mérsékelhetőnek tartotta volna az ügyvédi megbízási díjat, amennyiben a körülmények összessége alapján nincs közvetlen összefüggés a kereset tartalma és a jogsérelem orvoslása között[3].

A Kúria a Kpkf.III.39.313/2022/4. szám alatti végzésében azt állapította meg, hogy sorozatper esetén is indokolt lehet a mérséklés a sorozatjellegre tekintettel. A döntés logikája feltételezhetően az volt, hogy amennyiben sok azonos tárgyú perben kerül előterjesztésre azonos jogi indoklással keresetlevél, indokolatlan azonos munkadíj felszámítása azonos munkaórával valamennyi ügyben.

A Kúria Kpkf.VI.39.668/2020/2 szám alatti végzésével zárult ügyben

- 103/104 -

irányadó tényállás szerint a felperes gyámügyi tárgyú végzéssel szemben terjesztett elő keresetlevelet. E perben a jogi képviselő 200.000,-Ft összegű munkadíjat és tárgyalásonként 50.000,-Ft költség megállapítását kérte. A bíróság a pert végzéssel megszüntette, miután az alperes a határozatát visszavonta. A jogsérelem orvoslására tekintettel a felperes javára 30.000,-Ft perköltséget állapított meg, melynek körében a végzés indokolása szerint figyelembe vette a tárgyalások számát, az elvégzett ügyvédi tevékenységet és a szükségképpen felmerült költséget is.

A felperes kizárólag a perköltség tekintetében, annak felemelése iránt terjesztett elő fellebbezést. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, nem állapítható meg, hogy mi volt a perköltség jelentős mérséklésének oka. Hangsúlyozta, hogy a közigazgatási eljárásban kétszer is megjelent a jogi képviselő, és tevékenysége eredményezte azt, hogy az alperes megsemmisítette a közigazgatási határozatát és új eljárást rendelt el. A határozat terjedelme, az igen részletes keresetlevél, a perben kitűzött tárgyaláson való részvétel alátámasztja a perköltségigény megalapozottságát.

A Kúria a végzést részben megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a perben megszerkesztett okiratok száma, terjedelme és az egyetlen, nem érdemi tárgyaláson való részvétel nem indokolta a megbízási szerződésben eredetileg kikötött 250.000,-Ft összegű munkadíjat, de mindenképpen meghaladta a megállapított 30.000,-Ft összegű perköltséget. Ezért a Kúria a perköltség összegét 100.000,- Ft-ban állapította meg.

A Kúria kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte elfogadható módon a felperesi képviselő eljárását, szélsőségesen tért el a megbízási szerződésben rögzített értéktől, egyediesített indokát nem adta döntésének, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a közigazgatási iratanyag áttanulmányozása és a keresetlevél megszerkesztése, figyelemmel arra, hogy a jogi képviselő már a közigazgatási eljárásban is részt vett, nem jelentett olyan mennyiségű és minőségű tevékenységet, ami alátámasztotta volna az igényelt perköltséget.

Egy versenyügyben a Kúria Kfv.II.37.814/2020/12. szám alatti ítéletében rögzítette azt, hogy kiemelkedő pertárgyértékű perekben, illetve nagyon magas perköltségigénynél indokolt az elszámolni kért munkaórák és a munkaóradíjra vonatkozó részletes költségigény előterjesztése, hiszen a bíróság a kérelemről megfelelően csak akkor dönthet, ha ismeri, hogy a fél pontosan mekkora munkát fektetett bele a pervitelbe, és azt milyen költségen kívánja elszámolni. Egyéb esetekben a bíróságnak azt a peradatok alapján kell megállapítania és indokolnia a döntését.

Kitért ebben a döntésében a Kúria arra is, hogy még egy kiemelkedően magas pertárgyértékű ügy, amely mind anyagi jogilag, mind eljárásjogi szempontból összetett, sem alapozhatja meg a 32 millió Ft összegű perköltséget, ha az nem áll arányban a képviselő által elvégzett munkával, ami jelen esetben az alperes oldalán egy védirat elkészí-

- 104/105 -

tése és benyújtása, továbbá egy 2 óra 22 perces tárgyalás volt. Nem indokolja az ilyen mértékű perköltséget az sem, ha az alperes határozatával szemben hat felperes nyújt be keresetet, és az alperes hat különböző szempontú felperesi érveléssel szemben köteles a védiratában védekezést előterjeszteni.

1. táblázat: Mérlegelés szempontjából értékelhető/nem értékelhető szempontok

A Kúria a Kpkf.V.35.045/2022. számú végzésében kifejtette, hogy a bíróság a fél által felszámított perköltség indokoltságát minden esetben ellenőrizni köteles, és arról az adott ügyre vonatkozó tények alapján a jogi képviselő munkadíjának meghatározásakor mérlegelési jogkörében dönt.

A Kpkf.V.35.378/2021/3. számú kúriai végzés kiemelte, hogy a felet megillető perköltség megállapításakor mérlegelni kell a per tárgyának értékét, a jogvita bonyolultságát, az elvégzett jogi képviselői munka szakmai nehézségét, az előkészítő munkát, a beadványok és tárgyalások számát, mindezek időigényességét.

Fenti ítéletek tükrében az 1. táblázatban látható szempontok értékelhetőek/nem értékelhetőek a mérlegelés szempontjából.

II. Az ügyvédi munkadíj mérséklésével kapcsolatos alkotmánybírósági döntés

Az Alkotmánybíróság a 3366/2019. (XII. 16.) számú végzésében a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.742/2018/6. számú ítélete, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására

- 105/106 -

és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Az indítványozó 1.489.320 Ft ügyvédi megbízási díjjal kapcsolatos perköltségigényt jelentett be a bíróságnak. A bíróság ezen összeget mérsékelte - indokolása szerint - a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység mértékére figyelemmel. A bíróság ennek során tekintettel volt arra is, hogy "az az eredeti pertárgy értékéhez képest is rendkívül eltúlzottnak tekinthető." Az indítványozó útiköltség igényének is helyt adva, a bíróság az indítványozót megillető perköltség összegét a fentiek együttes figyelembevételével 545.215 Ft-ban határozta meg.

Az indítványozó fellebbezésében a perköltségben marasztaló rendelkezést jogszabálysértőnek tartotta, mert "figyelmen kívül hagyta a jogi képviselőjével kötött megbízási szerződést és az alperesi költségkimutatást." A munkáltató az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az indítványozó fellebbezése nyomán másodfokon eljárt Zalaegerszegi Törvényszék az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta úgy, hogy az indítványozónak fizetendő perköltség összegét 699.400 Ft-ra felemelte és azt egyebekben helybenhagyta.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú döntés azon elemének helytállóságát, miszerint a megbízási szerződés alapján megállapított ügyvédi munkadíj eltúlzott. Tévesnek értékelte az elsőfokú ítélet hivatkozását a IM rendelet 2. §-ára, mert aszerint a pertárgy értékéhez igazodó munkadíjnál magasabb díjazást is kiköthetnek a felek. Álláspontja szerint tekintettel kell lenni továbbá arra, hogy az eljárás során egyszer sor került hatáskör hiánya miatt az ügy áttételére is, valamint arra, hogy "az ügy nem volt nehéz megítélésű." A másodfokú bíróság szerint az indítványozói képviselő "több és hosszas beadványokat terjesztett elő, de azokban többször bocsátkozott szükségtelen ismétlésekbe."

Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, abban elsődlegesen az első- és másodfokú ítélet "keresetet elutasító rendelkezése" alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, másodlagosan az IM rendelet 2. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítását és a jogszabályi rendelkezés megsemmisítését. Az indítványozó panaszának perköltségre vonatkozó indokolásában a tulajdonjoga, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, valamint a jogorvoslathoz való joga sérelmét is fennállónak látta az alábbiakban ismertetett indokokra hivatkozással[4].

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ítéletek részletes indokolást tartalmaznak, csak az abban foglaltakat vitatja az indítványozó. Az Alkotmánybíróság azonban a bírói döntés indoklásának felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel.

Az indítványozó által sérelmesnek tartott IM rendelet 2. § (2) bekezdésével kapcsolatosan rögzítette, hogy a rendelkezés lehetőséget biztosít a bíróságnak arra, hogy az ügyvédi munkadíj összegét indokolt esetben - ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel -, mérsékelheti. Az indítványozó által megfogalmazott

- 106/107 -

érvek nem hozhatók összefüggésbe a hivatkozott alaptörvényi rendelkezésekkel, sem az emberi méltósággal, sem a tulajdonhoz való joggal, sem a tisztességes eljáráshoz való joggal, sem a jogtalan támadás elhárításához való joggal, ahogy a szabadsághoz és személyes biztonsághoz való joggal sem.

Az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.

III. A Kúria Pfv.II.20.887/2023/6. számú ítélete

2024. április 2. napon a Kúria kiemelt jelentőségű döntést hozott perköltség tárgyban.

Az ügyvédi munkadíj tekintetében az elsőfokú bíróság az alperesi 1.265.000 forint + áfa költségigény jogalapját nem vitatta, mert a jogi képviselő a több mint 3 évig tartó perben a tárgyalásokon mindig jelen volt, beadványokat terjesztett elő, nyilatkozatokat tett, ezzel a bíróság megítélése szerint jelentős ügyvédi munkát végzett. A részbeni pervesztesség miatt az ügyvédi munkadíjat 1.016.000 forint összegre mérsékelte.

A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség tekintetében megváltoztatta. Az elsőfokú eljárásban az alperes részére megállapított ügyvédi munkadíj áfát is tartalmazó 1.016.000 forint összegét 508.000 forint összegre mérsékelte. Az ügyvédi munkadíj mérséklését arra alapította, hogy hogy az nem állt arányban az alperes jogi képviselője által befektetett munkával figyelemmel a pertartamra, a tárgyalások számára és az előterjesztett beadványokra.

A jogerős ítélet perköltségviselésére vonatkozó rendelkezése ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

Az alperes rámutatott: a megbízási szerződésben 2019. évben 30.000 forint óradíjban állapodtak meg, ami az ügyvédi óradíjak szempontjából nem tekinthető eltúlzottnak. Ehhez képest a másodfokú bíróság által megítélt összeg áfával együttesen 12.039 forint/óra ügyvédi munkadíjnak felel meg.

Az alperes szerint a másodfokú bíróság az igényelt ügyvédi költségnél a mértékére koncentrált és egyáltalán nem vette figyelembe az ügyvédi munkadíj költségtartalmát, azaz az azt terhelő kiadásokat, azaz azt ügyvéd ugyanis a bevételéből (értelemszerűen az ügyvédi munkadíjából) finanszírozza az összes költségét (irodabérlet, rezsi, telefon, papír, szoftverek, alkalmazottak munkabére, a tárgyalásra való megjelenés utazási kiadásai, az elromlott irodaeszközök cseréje stb.). A fennmaradó összeg a nyeresége, amelyből a megélhetését biztosítja. A jogerős ítélet az arányosság fogalmában láthatólag ezeket a költségeket nem értékelte, ráadásul nem adott meg viszonyítási alapot, amelyhez képest jogi álláspontja szerint nem áll arányban az elvégzett ügyvédi munka a felszámított perköltséggel.

Hivatkozva a szerződési szabadság elvére és arra, hogy nincs ügyvédi díjszabás, állította, hogy a bíróság nem dönthet az ügyvéd óradíjának mértékéről, annak megalapozottságáról, mert az nem tartozik a diszkrecionális dön-

- 107/108 -

tési jogkörébe. Munkadíjmérséklést csak megalapozott esetben alkalmazhat, amelyet a konkrét ügyre vonatkozóan köteles indokolni.

A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségviselésről való rendelkezése megváltoztatása körében vizsgálta felül, és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a perköltség tekintetében megalapozott.

A Kúria indokolásában elvi iránymutatást adott a perköltség mérséklése tekintetében.

Kifejtette, hogy a megbízási díj mértéke a polgári jog egyik alapelve - a szerződés tartalmának szabad meghatározása - alapján a felek megállapodása, annak mértékét jogszabály nem határozza meg. A meghatározott munkadíj mértéke tehát az ügyvéd és ügyfél egymás közötti megállapodásán alapul, amelynek konkrét mértékét a piaci viszonyok, az ügyfél részéről a teljesítőképessége, illetve az ügyvéd oldaláról az ellátandó jogi tevékenység tartalma (pl. speciális szaktudás, időigényesség vagy jelentős érték) is befolyásolhatja.

Jelen ügyben a felek az ügyvédi munkadíjat óradíjban határozták meg, azt az ügyfél elfogadta és tudomásul vette, hogy az ügyvéd tevékenysége milyen költségigénnyel jár, annak fizetési kötelezettségét vállalta. Az üggyel kapcsolatos tevékenységéről az ügyvéd az órakimutatást vezette, a felek között elszámolási vita nem volt.

A Kúria megállapította, hogy az arányos munkadíj méltányosságból való mérséklésére nincs jogszabályi lehetőség - csak az aránytalan esetében. A szerződésben megállapodott munkadíj bíróság általi mérséklése kivételes és ebből adódóan szűken értelmezendő. Az óradíj mértékére legfeljebb akkor terjedhet ki, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. Az aránytalanság vizsgálata az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységének és az ügyvédi munkadíjnak az egybevetése.

A bíróság részére kógens szabály a felszámított ügyvédi költség mérséklésének indokolási kötelezettsége. A perhez kapcsolódó képviseleti tevékenység vizsgálata elsődlegesen tényeken, továbbá az egyedi jogvitában felmerült egyéb körülményeken alapulhat és a kifejtett ügyvédi tevékenység eljárásjogi szempontú konkrét értékelését jelenti. Az adott ügy konkrét peradataival kell megindokolni a mérséklést. A bíróságnak tehát tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva ki kell térnie arra, hogy az ügyvéd tényleges tevékenysége miért aránytalan (hány tárgyaláson nem vett részt és nem gondoskodott helyettesről, melyik periratával késlekedett, mikor nem tett eleget a bíróság felhívásának), az óradíjon alapuló elszámolás esetén óradíja miért kirívóan ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel, illetve a kimunkált, a peres eljárásra fordított idő miért aránytalan a felszámítotthoz képest, az egyösszegű munkadíj miért nem arányos. Nincs helye konkrétumok nélküli általánosságoknak.

A vizsgálat objektív szempontjait vizsgálni kell. Azaz vizsgálni kell azt, hogy az ügyvéd tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben

- 108/109 -

általa vállalt kötelezettségnek megfelelt-e: a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, határidőket betartotta, azaz ügyfele jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta. Ezt a tárgyalási jegyzőkönyvek, a beadványok, azaz a konkrét periratok bizonyítják. Amennyiben az ügyvéd ezt a feladatát maradéktalanul ellátja (a tárgyalásokon részt vett, periratait határidőben benyújtotta, az ellenérdekű fél perirataira reagált), az objektív kritériumoknak megfelelt.

A Kúria hangsúlyozza: a bíróságnak a perköltség mérséklése körében végzett aránytalansági vizsgálata az ügyvéd munkájának tartalmi megítélésére nem terjedhet ki. A bíróság a jogvitát eldöntő ítéletében foglal állást az érvényesített jogról és a pernyertesség-pervesztesség körében rendelkezik a perköltségről. A tényleges tevékenység arányossága szempontjából nem vizsgálható, hogy az ügyvéd beadványai milyen terjedelműek (ez ugyanis a beadványok oldalszámához kötné a költségigényt) és nem értékelhető a munkája tartalmi minősége. Az elvégzett tényleges tevékenység körében nem mérséklési szempont az ügyvéd munkájának minősítése (mivel ez azt jelentené, hogy a fél ugyan pernyertes lett, de a bíróság szerint jogi képviselője jogi tevékenysége mégsem volt megfelelő).

Az aránytalansági vizsgálatnál számtalan, az adott ügyben felmerülő egyéb körülmény is értékelhető (pl. a bírósági eljárás időtartama, az ügyvédnek az ügyfele érdekében végzett, a perrel összefüggő egyéb tevékenysége), nem releváns viszont a bíróság véleménye (pl. az milyen arányban áll egy átlagos havi munkabérrel). A Kúria - a felülvizsgálati kérelem helytálló okfejtésére visszautalva - rámutatott arra, hogy a munkadíj nem az ügyvéd nettó jövedelme, hanem abból finanszírozza a tevékenysége végzéséhez szükséges és indokolt összes kiadását (pl. kamarai díj, biztosítás, irodabérlet, rezsiköltség, alkalmazotti munkabér, eszközök vásárlása és pótlása).

Az óradíjon alapuló elszámolás szerinti munkadíj arányosságának vizsgálata nem szűkíthető le a bíróságon töltött időtartamra. A bírónak tisztában kell lennie azzal, hogy az tartalmazza a felkészülést, az ügyféllel folytatott - általában többszöri - egyeztetést, kommunikációt.

A Kúria rámutatott arra is, hogy az ügyvédi munkadíj az elvégzett munka ellenértéke, amelyet az ügyfél részben vagy egészében a jogi képviselőjének a per időtartama alatt már megfizetett. A pernyertesség esetén járó perköltség azt jelenti, hogy a bíróság a munkadíj megtérítésére a pervesztes felet a pernyertes fél javára kötelezi (azaz ügyvédi költségét a pervesztes féllel fizetteti meg), mivel alappal perelt, illetve alaptalanul perelték.

A konkrét ügyben a Kúria rögzítette, hogy az alperes perköltségként az ügyvédi megbízási szerződésben rögzített óradíj alapján kimutatott költségét számította fel. Az elsőfokú bíróság a perköltség meghatározásánál a megbízási szerződést vette alapul. Ezzel szemben a másodfokú bíróság - ugyancsak a megbízási szerződést alapul véve - általánosságban megfogalmazott indokolással mérlegelte felül az elsőfokú

- 109/110 -

bíróság ítéleti rendelkezését. Nem állapított meg eltérő tényállást, és semmilyen konkrét, az üggyel kapcsolatos okfejtést nem tartalmazott. A másodfokú bíróság az arányossági/aránytalansági vizsgálatot sem végezte el. A döntés ezért a másodfokú bíróság szubjektív értékítéleteként értelmezhető. A felülvizsgálati kérelem ezért megalapozott volt.

2. táblázat: A Kúria ítélete alapján felállítható szempontrendszer

A Kúria fenti ítélete alapján a 2. táblázatban látható szempontrendszer állítható fel.

IV. A Kúria ítélete alapján hozott döntések

A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kpkf.750.207/2024/2. számú döntésében az elsőfokú bíróság perköltséget érintő rendelkezését megváltoztatta.

Az elsőfokú bíróság a felek közös kérelmére, a visszavonás következtében előállt jogsérelem orvoslása miatt az eljárást megszüntette. A végzésében a pervesztes alperest a pernyertes felperes 932.180 forint perköltségének megfizetésére kötelezte, azonban annak összegét az eljárás megszüntetésére és az érdemi döntéshozatal hiányára tekintettel mérsékelte. Hivatkozott az iratok hosszúságára, a beadványok összetettségére, számára.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását és az alperes 932.180 forint perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Utalt a Kúria Kpkf.41.028/2021/2. számú precedensképes döntésére. Rámutatott, hogy a költségjegyzékben az iratok előkészítése magába foglalja az ügy többéves iratanyagának áttekintését, vele és a tervezőjével való többszöri egyeztetéseket, az adminisztratív feladatokat, szakmai állásfoglalás készítést, valamint a keresetlevél tervezetének elkészítését, annak egyeztetését, mellékleteinek összeállítását.

Álláspontja szerint a perköltség megállapítása során nem mérlegelhető az a körülmény, hogy az eljárás a határozat visszavonása folytán megszüntetéssel ér véget, ezen okból a perköltség

- 110/111 -

nem csökkenthető. Nem indokolhatja a perköltség csökkentését szerint az sem, hogy a visszavonó határozattal szemben indított perben is érvényesíthet perköltséget. Hangsúlyozta, hogy csak a ténylegesen felmerülő költségeit jelölte meg, így tárgyaláson való részvételért - annak hiányában - költség nem is került felszámításra. Az elsőfokú bíróság lényegében indokolás nélkül csökkentette a felszámított perköltséget 100.000 forintra, mely 2 munkaóra költségének a fedezete.

A másodfokú bíróság szerint a felperes fellebbezése részben alapos volt. Azt állapította meg, hogy a felperes alappal sérelmezte, hogy a bíróság indokolása konkrét peradatok hiányában tartalom nélküli. ugyanakkor a másodfokú bíróság maga is egyetértett azzal, hogy az általa felszámított perköltség eltúlzott volt, ennek körében maga az alábbi mérsékelési szempontokat rögzítette: Mivel a megbízási szerződés sablonszerződés volt, egyéb iratok nem kerültek hozzá csatolásra, különös munkaidőráfordítást nem igényelt.

Az iratok áttekintése vonatkozásában figyelemmel volt a másodfokú bíróság arra, hogy az ügy tárgya egy építési ügyhöz tartozó jogkérdés volt. Ezért az adásvételi szerződés áttekintése, a tulajdoni lap ingatlan-nyilvántartásból történő lekérése, illetve a vonatkozó jogszabályok áttekintése 7 óra időráfordítást nem indokolt.

A költségjegyzék második tétele a "keresetlevél készítésének, benyújtásának ügyvédi megbízási díja" volt. A másodfokú bíróság értékelte, hogy a keresetlevél összeállítása - ahogyan arra a felperes fellebbezésében is kitért - az ügyféllel való egyeztetést, az ügy iratainak részletes tanulmányozását és egy átgondoltan felépített jogi érvelés előterjesztését kívánja meg, ami a jogi képviselő perben végzett, a közigazgatási jogvita kereteit véglegesen meghatározó, legjelentősebb, legterjedelmesebb és legidőigényesebb munkája. Ezért a felszámított közel 6 munkaórának megfelelő megbízási díj nem tekinthető eltúlzottnak. Ugyanakkor az ítélőtábla megjegyezte, hogy önmagában a keresetlevél megírása és az ahhoz szükséges munkaráfordítás nehezen választható el az első pontban megjelölt szakmai állásfoglalás készítésétől, mivel a keresetben kialakított érvrendszer lényegében az abban foglaltak jogi formában történő megismétlése, rendszerezése. Ezért a két tétel együttes mérlegelésére volt szükség, mely alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy - a keresetlevélben előadott jogi érvekre is figyelemmel - a két tétel alapján számított közel 13 munkaóra ráfordítás még az adminisztrációra fordított idő figyelembevételével sem volt indokolt.

A fellebbezés ügyvédi megbízási díja 173.355 forintban került felszámításra. A fellebbezés jogi érvelését áttekintve a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes jogi képviselője által kifejtett tevékenység nem volt olyan arányú és nem követelt meg olyan időráfordítást, ami alapot adna a 3,5 óra munkavégzését magában foglaló, 173.355 forint ügyvédi munkadíj megítélésére.

A permegszüntetéssel kapcsolatos beadvány készítésének munkadíját az ítélőtábla szintén aránytalannak tartot-

- 111/112 -

ta, mivel az az eljárás megszüntetésére vonatkozóan mindössze három mondatot tartalmazott, ezt meghaladóan a perköltség megállapításával kapcsolatos jogi érveket részletezte.

Az ítélőtábla 50%-os mértékű perköltséget tartott arányban állónak a felperesi jogi képviselő által ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel. A munkadíj megállapítása során értékelte, hogy nettó 39.000 forint + áfa ügyvédi óradíj az általános piaci árazásra figyelemmel nem eltúlzott.

Végezetül a Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kpkf.751.500/2024/4. számú döntésében az ügyvédi munkadíj felszámításával kapcsolatosan megállapította, hogy perköltség viseléséről szóló döntés folyamata két fázisból áll. A bíróság az első fázisban köteles mérlegelni, hogy a felszámított költség felmerülte és összege tekintetében előadottakat a per adatai és a felszámításhoz csatolt okiratok mennyiben támasztják alá, illetőleg a felszámított költség megfelel-e a perköltség fogalma szerinti követelményeknek; a perbeli jogérvényesítéssel okozati összefüggésben, és ahhoz szükségesen merült- e fel. A bíróságnak a döntési folyamat második fázisában fel kell derítenie azt is, hogy a meghatározott perköltség-viselési szabályok közül melyiknek a törvényi tényállási elemei valósultak meg, majd a szabályok szerint megtérítésre köteles személyt kell köteleznie a meghatározott fél perköltségének megfizetésére.

A Pp. 81. § (2) bekezdése kötelező jelleggel ("meg kell jelölni") határozza meg a felszámítás elvárt tartalmi elemeit: az igényelt költség összegét, felmerülésének lényeges körülményeit, azt, hogy a perbe vitt mely jog érvényesítésével merült fel, és ezek - egyidejű - okirati igazolását (BH2022.46.). A perbeli esetben a felperes felszámítási kötelezettségének eleget tett, amikor a költségjegyzék nyomtatvány csatolásával kérte perköltsége megállapítását.

Mivel azonban a perköltséget a megbízási szerződés alapján kérte, szükség lett volna annak okirati igazolására is, hogy mit tartalmaz a megbízási szerződés, a felek (ügyvéd-ügyfél) miben állapodtak meg. Mivel a megbízási szerződés csatolására nem került sor, annak tartalma nem volt megállapítható, ezért nem lehetett meggyőződni arról, hogy a felek az elsőfokú eljárás díjaként ténylegesen 250.000 forint + Áfa összegű ügyvédi munkadíjat kötöttek-e ki. Az elsőfokú bíróság a döntési folyamat első fázisában elmulasztotta figyelembe venni, hogy a felperes a felszámításban szereplő adatok alátámasztására alkalmas okiratot nem csatolt.

A Fővárosi Ítélőtábla a fentiek alapján megállapította, hogy a felperes a perköltség okirattal történő igazolási kötelezettségének nem tett eleget, a költségjegyzék nyomtatvány benyújtásával csupán a felszámítási kötelezettségét teljesítette, ugyanakkor a költségjegyzék nyomtatvány a megbízási szerződés tartalmát, ily módon a felek közötti megállapodást nem igazolja, arra a megbízási szerződés szolgál, amely utóbb, a fellebbezési eljárásban már nem pótolható.

- 112/113 -

V. Összegzés

2025. február 8. naptól hatályba lép az igazságügyi miniszter 17/2024. (XII. 9.) IM rendelete a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről. A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 32/2023. (VIII. 22.) IM rendelet hatályát veszti.

A fenti IM rendelet teljesen a Kúria Pfv.II.20.887/2023/6. számú ítéletének szellemiségét veszi át. A jogszabály alapján az ügyvédi megbízási díj csak kivételes esetben és csak kérelemre mérsékelhető, ha a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és a felszámított munkadíj között kirívó aránytalanság áll fenn. Nincs lehetőség az arányos munkadíj méltányosságból való mérséklésére. Ha a bíróság az ügyvédi munkadíj mérsékléséről dönt, a mérséklés indokaira kiterjedően kell indokolnia, amelyet az adott ügy konkrét peradataival kell alátámasztania, figyelemmel a bíróságon kívül, de az üggyel összefüggésben kifejtett ügyvédi tevékenységre is. Az aránytalanság vizsgálatnál arra is figyelemmel kell lennie, hogy a munkadíjból származó bevétel nem az ügyvéd jövedelme, abból kell finanszíroznia a tevékenysége végzéséhez szükséges és indokolt összes kiadását is. A bíróságnak tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva kell meghatároznia, hogy az ügyvéd tényleges tevékenysége a felszámított munkadíjhoz viszonyítva milyen alapon aránytalan, miért kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel. A pertárgyérték alapján megállapított ügyvédi munkadíj tekintetében a jogalkotó szigorú határokat szabott a mérséklés mértékét illetően.

Fentiek tükrében az ügyvédi megbízási díj mérséklésére jóval szűkebb körben, korlátok között kerülhet csak sor, mint eddig. Az ügyvédi megbízási díj, mint perköltség kérdése azonban, mint arra tanulmányom elején hivatkoztam, szorosan összefügg a bírósághoz való fordulás jogával. Egy adott per megindításának gátja lehet, amennyiben a perbe bocsátkozó fél nem tudja milyen összegű perköltséggel számoljon, és annak előre kalkulálható felső határa sincs.

Álláspontom szerint a fenti IM rendelet szabályozása és a Kúriai döntés alapján kialakult új bírói gyakorlat összességében arra mutat, hogy az ügyvédi megbízási díj mérséklésének szűkítésével lesznek olyan személyek, akik elesnek a bírói út érvényesítéséhez való joguktól.

Ezzel kapcsolatosan megemlítem, hogy az Európai Unió Alapjogi Charta 47. cikke a következőképpen fogalmazza meg a költségmentességhez való jogot: "Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van."

Az Európai Unió Bíróság kimondta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében meghatározott hatékony bírói jogvédelem elvének érvényesülése szempontjából[5] a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a perrel kapcsolatos költségek esetlegesen a bírósághoz fordulás megkerülhetetlen akadályát képezik-e, vagy sem[6].

- 113/114 -

Van tehát összefüggés aközött, hogy az ügyvédi megbízási díj mértéke hogyan viszonyul a bírósághoz fordulás jogához. Ezért amennyiben az aránytalan megbízási díjak kiszűrésének lehetőségét a bíróságok egyre korlátozottabban érvényesíthetik majd, az kihatással lesz a perindítási hajlandóságra, és a bírósághoz való fordulás jogára. ■

JEGYZETEK

[1] Tamáné Nagy Erzsébet: Az ügyvédi munkadíj, mint perköltség. Céghírnök, 2007/5. 6-9. o.

[2] Aszódi László, In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez 2023. szeptember 1. időállapotú, 2024. évi Jogtár-formátumú kiadás ISBN 978-963-594-384-5

[3] Más kérdés, hogy ebben a konkrét ügyben azt állapította meg a Kúria, hogy ebben az ügyben a felperes a visszavonó határozatról a keresetlevél benyújtásáig még nem értesült, így az alperes a perre okot adott, és a felperes a jogsérelme orvoslására kénytelen volt pert indítani, jár neki tehát az ügyvédi költség. Ugyanakkor a Kúria fenti logikája szerint amennyiben a felperes időben értesült volna a visszavonásról, a jogsérelem orvoslásának megtörténte esetében sem járt volna neki perköltség Ebben az ügyben kérdés volt az is, hogy a regisztrációs lap helyettesíti-e az ügyvédi megbízási szerződést, amennyiben egyébként az tartalmában minden szükséges adatot tartalmaz. A Kúria álláspontja szerint, ugyan a regisztrációs lap az ügyvédi munkadíj összegét hitelesen dokumentálja, de azt nem igazolja, hogy a perköltség ilyen összegben ténylegesen felmerült.

[4] Az indítványozó szerint megillette a szabad ügyvédválasztás joga, a díjazás nem volt eltúlzott, illetve a bíróság ebben a körben nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy jogi képviselője a közel három éves perfolyam alatt jelentős számú előkészítő iratot, jogorvoslati kérelmet és egyéb beadványt terjesztett elő. Sőt, meglátása szerint éppen az ügyvédi munkadíj emelésének lett volna helye. Vitatta továbbá az eljárásban felmerült perköltségnek a pernyertesség-pervesztesség arányában történő megosztását arra is hivatkozva, hogy az ügyvédi munkadíjban és költségekben való megállapodás alapján a fél számíthat arra, hogy pernyertesség esetén azokat a vesztes fél állja. Az indítványozó szerint a támadott ítéletek perköltségre vonatkozó rendelkezései azért sértik a jogorvoslathoz való jogot, mert állítása szerint a bíróság nem adott választ az indítványozó fellebbezésében írtakra: az ügyvédi díjazás eltúlzott voltára, illetve, hogy az összeg miért nem állt arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

Az indítványozó szerint az IM rendelet 2. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás sérti az emberi méltóságot, mert nem rendelkezik arról, hogy a bíróságnak mérlegelése előtt a feleket az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatosan meg kell-e hallgatnia. Így véleménye szerint az ügyvédi munkadíj mérséklése tekintetében az érintett fél nem tudja álláspontját kifejteni, így a jogalkotó "lebecsüli" a felet.

Az indítványozó úgy vélte, hogy az IM rendelet 2. § (2) bekezdése "nem a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségeket szabályozza, hanem arról rendelkezik, hogy az ügyvédi megbízási szerződésben foglalt felek megállapodását a bíróság mikor hagyhatja figyelmen kívül."

Az indítványozó szerint az IM rendelet sérti az indítványozónak tulajdonhoz való jogát, mert a fél és az ügyvéd közötti megbízási szerződésben foglalt ügyvédi költségek mérséklése azt eredményezi, hogy "ezek a költségek az ellenérdekű pervesztes félre még teljes pernyertesség esetén sem terhelhetők át".

Az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés véleménye szerint sérti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is, mert a feleket e körben nem nyilatkoztatja.

[5] A DEB Deutsche Energiehandels- und Beratungsgesellschaft mbH kontra Bundesrepublik Deutschland, C-279/09 számú ügy, GREP kontra Freistaat Bayern, C-156/12. sz. ügy

[6] Több országban a költségmentesség vonatkozik az ügyvédi megbízási díj összegére is (Franciaország, Spanyolország).