Az uniós irányelvi szabályozásból eredő tagállami kötelezettség a közbeszerzések területén a gyors és hatékony jogorvoslat lehetőségének biztosítása. Ebben az esetben már a felektől független, kötelező döntéseket hozó, szankcionálási jogkörrel rendelkező szerv jár el. A közbeszerzési eljárásokat, illetőleg a közbeszerzéseket az különbözteti meg bármely más ajánlatkérési (versenyeztetési)[1] technikától, hogy a közbeszerzési jogsértések esetén speciális szervezet hatáskörébe tartozó jogorvoslatnak (jogorvoslati eljárásnak) van helye. A magyar jogalkotó ennek megfelelően hozta létre a Közbeszerzési Hatóság mellett működő Közbeszerzési Döntőbizottságot (KDB).
A közbeszerzési jog alkalmazására vonatkozó fejlemények figyelemmel kísérése elgondolkodtató helyzeteket teremthet: előfordulhat ugyanis, hogy egy-egy közbeszerzési jogszabály sajátos, újszerű értelmezésére épített - akár döntőbizottsági, akár bírósági - döntés megváltoztathatja a korábbi - helyesnek vélt - gyakorlatot, de az is előfordulhat, hogy bizonyos esetekben egyes jogkérdések véglegesen csak évek múltán dőlnek el (olyan időpontra, amikor az alapul fekvő jogszabályi környezet már lehet, hogy régen nem hatályos).
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) az irányelvi rendelkezéseknek megfelelően biztosítja egyrészt az érdekelteknek, hogy jogsértő magatartásokkal (döntésekkel, mulasztásokkal) szemben jogorvoslati kérelmet nyújtsanak be (és ezzel elérjék a jogsértés reparálását, a jog által védett gazdasági érdekeik érvényesítését), másrészt egyes, a közpénzek felhasználását ellenőrző szervezeteknek azt, hogy hivatalbóli kezdeményezést nyújtsanak be a pénzügyi érdeksérelmek "orvoslására".[2]
Tekintettel arra, hogy egy-egy jogsértő magatartás vitatásának elvi lehetősége jogbizonytalanságot jelent, ezért indokolt, hogy a jogalkotó a jogorvoslati eljárás megindításának alapjául szolgáló dokumentum (kérelem, illetve a kezdeményezés) benyújtására határidőket szabjon. A Kbt.-ben szabályozott határidők részletes vizsgálatra szorulhatnak, hiszen rendkívül lényeges kérdés, hogy a sérelmet szenvedett fél, illetve egy, a közpénzek szabályszerű és hatékony felhasználását ellenőrző szervezet meddig nyújthatja be a kérelmét, illetve kezdeményezését. A határidőn túl benyújtott kérelem (kezdeményezés) a KDB által érdemben ugyanis nem vizsgálható, ilyen esetben a beadványt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, illetve ha a jogorvoslati eljárás megindításra[3] került, akkor az eljárást meg kell szüntetni, tekintettel arra, hogy az elkésettség eljárásjogi akadályként szerepel a törvényben.
A fentiek alapján indokolt a határidőkre vonatkozó szabályozás áttekintése és a joggyakorlatra vonatkozó főbb jellemzők elemzése, különös tekintettel az új törvényi szabályozás hatálybalépésére. Azt azonban szükséges leszögezni, hogy a határidők számítására vonatkozó speciális szabályok alapvetően még a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (továbbiakban: Második Kbt.) idején kerültek kialakításra.
- 75/76 -
A tanulmány kizárólag azokkal a határidőkkel foglalkozik, amelyek a jogorvoslati kérelem, illetve a hivatalbóli kezdeményezés benyújtására vonatkoznak, egyéb, a jogorvoslati eljáráshoz kapcsolódó határidők (hiánypótlási határidő, ügyintézési határidő, más instruktív határidők stb.)[4] nem képezik a vizsgálatok tárgyát (a címben erre a szűkítésre utal a "jogvesztő" jelző használata).
Határidő alatt általános értelemben az értendő, hogy mely időpontig van lehetőség egy cselekmény joghatályos, jogszerűen elismert és a mulasztás jogkövetkezményeinek alkalmazása nélküli teljesítésére. A határidő abban különbözik a határnaptól, hogy míg a határnap esetében a cselekményt azon a napon (abban az időpontban) kell teljesíteni, amelyre azt kitűzték (például tárgyalás), addig a határidő esetében a megjelölt időpontot megelőzően végig van lehetőség a teljesítésre (de azt követően már nincs).
Általános jelleggel az is megfogalmazható, hogy a közbeszerzési jog igen "türelmetlen". Míg ugyanis a polgári jogi vitában - a peres (vagy adott esetben egy nemperes) eljárás megindítása előtt - a feleket csak az elévülésre nyitva álló jogszabályi határidő köti (így például heteken, hónapokon keresztül levelezhetnek egymással, felszólításokat küldhetnek egymásnak, mérlegelhetik a lehetőségeket és az esélyeket), addig a Kbt.-ben jogvesztő, szűk határidők "sürgetik" az érintetteket. Míg hagyományos jogvitákban hosszú időtartamok állnak rendelkezésre mérlegelésre, álláspontok egyeztetésére (ütköztetésére), addig a Kbt. olyan határidőket rögzít, mint például a "három munkanapon belül", "tíz napon belül", "öt napon belül", vagy éppen "haladéktalanul."[5]
A tanulmányban a továbbiakban a jogorvoslati kérelem, illetve kezdeményezés benyújtására vonatkozó határidők természetével, típusaival és alapvető eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatos problémák kerülnek bemutatásra, azonban mivel szoros összefüggés áll fenn az előzetes vitarendezés jogintézményével, az előzetes vitarendezéshez fűződő kapcsolat vizsgálata sem mellőzhető.
Első lépésként a határidők típusait szükséges felvázolni, ugyanis a Kbt. rendszerében a jogorvoslati eljáráshoz kapcsolódóan két alapvető határidőtípust lehet megkülönböztetni, amelyek állandó jelzője a "jogvesztő". Ennek megfelelően három fogalom vizsgálandó: a szubjektív határidő, az objektív határidő, valamint ezek jelzője, a "jogvesztő", azaz hogy mit jelent egy határidő esetében az, ha ahhoz a jogszabály a jogvesztő jelleget rendeli.
A szubjektív határidő a tudomásra jutáshoz kapcsolódik, azaz a jogsértés megtörténik adott időpontban, de elképzelhető, hogy az érintettek erről csak későbbi időpontban szereznek tudomást. A tudomásra jutás alapján a jogalkotó szubjektív jogorvoslati határidőket határozott meg, ez pedig azt jelenti, hogy a jogorvoslati határidő megtartottsága körében azt kell vizsgálni, hogy a kérelmező mikor jutott olyan tények, információk birtokába, amelyek alapján feltételezhette, hogy az ajánlatkérő valamely cselekménye vagy döntése jogsértő.[6] A szubjektív határidők szabályozását az teszi indokolttá, hogy egy kérelem (kezdeményezés) benyújtásának igénye nyilván akkor merülhet fel az érintettben, ha a jogsértésről tudomást szerzett. De ha tudomást szerzett a jogsértésről, akkor az adott határidőn belül - feltéve, hogy élni kíván e jogával - be kell nyújtania a kérelmet (kezdeményezést).
Az objektív határidő független a kérelmezői (kezdeményezői) tudomásszerzéstől, meghatározott időtartam leteltét követően nincs lehetőség kérelem (kezdeményezés) előterjesztésére, még akkor sem, ha később szereztek a jogsértésről tudomást. A KDB a következőket rögzítette egyik végzésében: "[a] törvény által biztosított [...] objektív jogorvoslati határidő utolsó napját követően [...] jutott a megjelölt jogsérelem a kezdeményező tudomására. Nem volt vitatott, hogy a szubjektív 30 napos határidő megtartott volt. A jogorvoslati eljárás lefolytatására, a hivatalbóli kezdeményezés érdemi vizsgálatára azonban csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a kezdeményezés mind a szubjektív, mind az objektív jogorvoslati határidő megtartása mellett került benyújtásra."[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
