Tavaly volt 20 éve, hogy 1998. június 25. napján a dániai Aarhusban elfogadásra került a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló megállapodás (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény).[2]
Az Aarhusi Egyezmény 20. évfordulóján született meg az Aarhusi Egyezménnyel megegyező részvételi jogokat deklaráló megállapodás[3] a tengerentúlon: nevét - akárcsak az Aarhusi Egyezmény - arról a városról kapta, ahol elfogadták 2018. március 4. napján: a Costa Rica-i Escazúról. Elfogadásakor 15 állam írta alá: Antigua és Barbuda, Argentína, Brazília, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Guyana, Haiti, Mexikó, Panama, Peru, Dominikai Köztársaság, Saint Lucia és Uruguay. 2018. szeptember végén Latin-Amerikában és a karibi térségben a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatásról szóló regionális megállapodás (a továbbiakban: Escazú Egyezmény) megnyílt aláírásra.[4] Az Escazú Egyezmény 2018. szeptember 27. és 2020. szeptember 26. napjai között áll nyitva az Egyesült Nemzetek New York-i központjában aláírásra, Latin-Amerikának és a karibi térségnek az Escazú Egyezmény 1. mellékletében meghatározott 33 országa számára. Az Escazú Egyezmény 22. cikk 1. bekezdése értelmében az Egyezmény a tizenegyedik ratifikációs elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése utáni 90. napon fog hatályba lépni.
Mind az Aarhusi Egyezmény, mind a húsz évvel később megszületett Escazú Egyezmény fő eszmeisége az 1992-ben megrendezett Riói Konferencián elfogadott Riói Egyezmény 10. cikkének elvén alapul, amely a biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható hasznosítását deklarálja.[5] Eszerint, minden szerződő fél, amennyire csak lehetséges és megfelelő
a) integrálja a biológiai erőforrások megőrzésével és fenntartható hasznosításával kapcsolatos szemléletet a nemzeti döntéshozatalban;
b) biológiai erőforrások hasznosítására vonatkozó intézkedéseket tesz a biológiai sokféleséget érintő káros hatások elkerülése és minimalizálása érdekében;
c) védelmezi és ösztönzi a biológiai erőforrások szokásos felhasználását, amely a védelem vagy a fenntartható hasznosítás követelményeivel összeegyeztethető hagyományos gazdálkodási gyakorlattal összhangban van;
d) támogatja a helyi lakosságot a helyreállító tevékenység kidolgozásában és végrehajtásában az olyan lepusztult területeken, ahol a biológiai sokféleség lecsökkent; és
e) ösztönzi az együttműködést az állami hatóságok és a magánszektor között a biológiai erőforrások fenntartható felhasználására vonatkozó módszerek kifejlesztésében.
Az Aarhusi Egyezmény fő célkitűzése "a jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelme [...], hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen", amelynek minél teljesebb körű érvényesüléséhez az Aarhusi Egyezmény az eljárási jogokat biztosítja.[6] Az Aarhusi Egyezmény a környezeti információkhoz való hozzáférés és a társadalmi részvétel elveit fogalmazta meg egyfajta minimális elvárásként, amelynek megfelelően az Aarhusi Egyezmény három pillérét különböztetjük meg: a környezeti információkhoz való hozzáférést (4. és 5. cikk), a részvételt a környezeti ügyekben való döntéshozatali eljárásokban (6., 7. és 8. cikk), végül pedig az igazságszolgáltatáshoz való jogot (9. cikk).
Az Escazú Egyezmény az Aarhusi Egyezményhez hasonlóan három pilléren alapszik: környezeti információkhoz való hozzáférés (5. és 6. cikk), társadalmi részvétel (7. cikk), végül pedig az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés (8. cikk). Ezeket a pilléreket különféle garanciák támogatják, így például tanácsadás, védelem az emberi jogok védelmezőinek, továbbá útmutatás, különösképpen a sérülékeny helyzetben lévő személyek és csoportok számára.
Az Escazú Egyezmény "Elvek" címszó alatt, a 3. cikkben felsorolásszerűen tartalmazza az alapelveket, úgy, mint egyenlőség és diszkrimináció tilalmának elve,
- 15/16 -
transzparencia és számonkérhetőség elve, visszalépés tilalma és progresszív megvalósítás elve, jóhiszeműség elve, megelőzés elve, elővigyázatosság elve, generációk közötti egyenlőség elve, legteljesebb közzététel elve, az államok természetes erőforrásai feletti állandó szuverenitás elve, az államok szuverén egyenlőségének elve, pro persona elv. Ezek az alapelvek nemcsak a környezeti tárgyú nemzetközi egyezmények klasszikus alapelveit ölelik fel, mint a megelőzés, az elővigyázatosság és a generációk közötti egyenlőség elvei, hanem magukban foglalják a jó közigazgatás alapelveit is, úgy mint a transzparencia, az elszámolás, a jóhiszeműség és a pro persona elvek.
Mielőtt továbblépnénk, röviden meg kell állnunk az Escazú Egyezményben deklarált pro persona vagy más elnevezésben pro homine alapelvnél, amely jellemzően a latin-amerikai bíróságok jogalkalmazásában merül fel. M. Concha értelmezése szerint a pro persona elv a pro homine ("pro man") alapelv nem-semleges elnevezése.[7] A pro persona/pro homine alapelv, elismerve az emberi személy fontosságát, két értelmezési szabályt állít a nemzetközi jogba. Egyrészt, hogy az emberi jogi normákat kiterjesztően kell értelmezni, másrészt pedig, hogy kétség vagy különböző emberi jogi normák konfliktusa esetén az ember számára leginkább védelmező normát kell elfogadni. Ha egy gondolatban akarnánk összefoglalni a pro persona/pro homine alapelvét, azt mondhatjuk, hogy az a kétség esetén az emberi jogok javára történő jogalkalmazás és jogértelmezés kötelezettségét jelenti.
Az Escazú Egyezmény rendszerével szemben az Aarhusi Egyezmény nem tartalmazza az alapelvek felsorolásszerű katalógusát, hanem azok a preambulumában és az Általános rendelkezései között (3. cikk) találhatók. Így például a diszkrimináció tilalma megjelenik az Általános rendelkezések között,[8] a transzparencia és számonkérhetőség elvei a preambulumban.[9] A generációk közötti egyenlőség az Aarhusi Egyezmény 1. cikkében jelenik meg, amely az Egyezmény célját határozza meg, akként, hogy az Egyezmény három pillérével deklarált jogokat a részes felek a jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelme érdekében garantálják, hogy egészségüknek és jólétüknek megfelelő környezetben éljenek. A visszalépés tilalmának elvét az Aarhusi Egyezmény Általános rendelkezései között találjuk meg, az Egyezmény 3. cikk 6. bekezdése rögzíti, hogy az Egyezmény nem írja elő a környezeti ügyekben az információ hozzáférhetőségére, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételére és az igazságszolgáltatás igénybevételére vonatkozó, már létező jogosultságok csökkentését.
Az - elsősorban latin-amerikai jogalkalmazásra jellemző - pro persona/pro homine alapelv csírája is megtalálható az Aarhusi Egyezményben. Ugyan ez az Egyezmény expressis verbis nem vitásan nem deklarálja ezt az alapelvet, azonban preambulumában utal arra, hogy a környezet megfelelő védelme nélkülözhetetlen az emberi jólét és az alapvető emberi jogok, köztük az élethez való jog gyakorlása szempontjából. Ezen túlmenően kiemelendő, hogy az Aarhusi Egyezmény húsz évvel ezelőtti legfőbb vívmánya éppen az volt, hogy összekapcsolta a környezetvédelmet és az emberi jogokat. Tehát ha nem is egyértelműen megfogalmazva, de az emberi jogi normák kiterjesztő, a környezetvédelem jelentőségét e szempontból is megfogalmazó értelmezésének gondolata már az Aarhusi Egyezményben is megjelent.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
