Egy új médiatörvény megalkotásának fontos ösztönzője és egyúttal fontos mércéje az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2007 decemberében elfogadott közösségi irányelv. A tavaly novemberben, majd részben átdolgozott formában idén januárban nyilvánosságra hozott médiatörvény-tervezet előkészítői természetesen tisztában voltak a jogharmonizációs kötelezettséggel. A tervezet1 azonban számos olyan szabályozási megoldást tartalmaz, ami nem csak az irányelvvel nincs összhangban, de a közösségi jog alapintézményeit is sérti.
A még hatályban lévő televíziós irányelvet2 felváltó audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv3 olyan kétszintű szabályozási rendszert hozott létre, amelyben az ún. lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások enyhébb, az ún. televíziós műsorszolgáltatások szigorúbb műsortartalmi kötelezettségek alá esnek. Ahogy azonban a televíziós irányelv, úgy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv sem szabályozza teljes körűen az érintett szolgáltatásokat. Az irányelv hatályán kívül eső kérdésekben - ahogy ezt az Európai Bíróság a Belgium kontra Bizottság ügyben kifejezetten is megerősítette4 - az elsődleges közösségi jog, különösen a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó joganyag, illetve a közösségi versenyjog irányadó.
A televíziós irányelv módosításai közül a legszembetűnőbb, az irányelv címének változását is megalapozó módosítás a szabályozás tárgyi hatályának kiterjesztése. Az új irányelv hatálya a szolgáltatáshoz való hozzáférés módjától függetlenül minden lineáris és nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásra kiterjed. Az irányelv olyan fogalomrendszert hozott létre, amelyben a televíziós műsorszolgáltatások (lineáris szolgáltatások) és a lekérhető szolgáltatások (nem lineáris szolgáltatások) egyaránt abban az esetben állnak az irányelv hatálya alatt, ha megfelelnek az "audiovizuális médiaszolgáltatás" fogalmának, azaz
- a Római Szerződés szerinti - tehát gazdasági jellegű - szolgáltatásnak minősülnek,
- mozgóképekből álló, formájukban és tartalmukban a televízió-műsorok formájához és tartalmához hasonló műsorszámokat tesznek elérhetővé,
- tájékoztató, szórakoztató vagy oktató funkciót töltenek be,
- valamely médiaszolgáltató szerkesztői felelőssége alatt állnak,
- terjesztésük valamely elektronikus hírközlő hálózaton történik.
A szabályozási terhek differenciált elosztásához az irányelv továbbra is fenntartja a szolgáltatás felhasználói elérése alapján történő megkülönböztetést. A televíziós műsorszolgáltatásokat (television broadcasting) "lineáris szolgáltatásként" határozza meg, amelyet a médiaszolgáltató a műsorszámok egyidejű vétele céljából, meghatározott műsorrend (programme schedule) alapján nyújt [Irányelv 1. cikk e)]. Az audiovizuális médiaszolgáltatások másik típusai az ún. lekérhető szolgáltatások (on-demand service), azaz azok a nem-lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások, amelyekben a médiaszolgáltató által összeállított műsorkatalógus (műsorkínálat) alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg a műsorszámokat [Irányelv 1. cikk g)].
A médiatörvény-tervezet(ek) az irányelvtől eltérő megjelöléseket használnak. "Médiaszolgáltatás" alatt a tervezet azokat a szolgáltatásokat érti, amelyek amelyek műsorszámoknak, illetve kereskedelmi közleményeknek a médiaszolgáltató által meghatározott sorrendben történő megtekintését, illetve meghallgatását meghatározatlan számú felhasználó számára teszik lehetővé, rendszerint díjazás ellenében és amelyek elsődleges célja a tájékoztatást, szórakoztatást vagy nevelést szolgáló műsorszámok, illetve kereskedelmi közlemények eljuttatása elektronikus hírközlő hálózat igénybevételével a közönséghez, a médiaszolgáltatás magában foglalja a műsorszámokat kísérő szöveges tartalmakat, feliratokat, szalagszövegeket (scrollokat) és az adott médiaszolgáltatáshoz kapcsolódó, azzal együtt terjesztett teletextet is [2. § (6)]. E meghatározás egybemossa az irányelv "audiovizuális médiaszolgáltatás" és "televíziós műsorszolgáltatás" fogalmát, végső soron azonban azokra a szolgáltatásokra terjed ki, amelyek az irányelv alapján televíziós műsorszolgáltatásnak minősülnek. A szóhasználat ezért nem csak indokolatlan, de kifejezetten zavaró is; semmi akadálya nem lett volna a "műsorszolgáltatás" kifejezés jövőbeli használatának.
A választott definíciós megoldás azzal a következménnyel is jár, hogy a magyar jogrendszerben az "audiovizuális médiaszolgáltatás"-fogalom nem jelenik meg.
A tervezet a lekérhető audiovizuális műsorszolgáltatásokat a kiegészítő digitális szolgáltatás fogalma alá vonja. Kiegészítő digitális szolgáltatásnak minősül amelyek az elektronikus hírközlési szolgáltatásnak, illetve médiaszolgáltatásnak nem minősülő, szerkesztett műsorkínálatból egyedileg lekérhető, álló- vagy mozgóképeket tartalmazó információk elektronikus hírközlő hálózat igénybevételével a közönséghez történő eljuttatása, valamint a televíziós médiaszolgáltatással együttesen terjesztett olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a felhasználó visszajelzését és válaszát kétirányú jelátvitelen, vagy visszirányú átviteli rendszeren keresztül megvalósuló kommunikáció segítségével, azzal, hogy nem minősül kiegészítő digitális szolgáltatásnak a magáncélú honlapok fenntartása, a magánszemélyek által készített tartalmak hozzáférhetővé tétele azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása céljából, továbbá az időszaki lapok elektronikus változatának valamint a csak elektronikus formában megjelenő időszaki lapok közzététele. E fogalom olyan szolgáltatásokra is kiterjed, amelyek nem minősülnek audiovizuális médiaszolgáltatásnak, vagy azért, mert formájukban és tartalmukban nem a televízió-műsorok formájához és tartalmához hasonló tartalmakat tesznek elérhetővé, vagy azért, mert a szolgáltatás nem is mozgóképeket tartalmazó műsorszámokból áll. Ha a meghatározás követné az irányelv meghatározásait, akkor nem is lenne szükség a definícióban felsorolt, a definíció hatálya alóli kivételekre.
A közösségi jogalkotó a lekérhető szolgáltatások közül csak azokat akarta a médiaszabályozás hatálya alá vonni, amelyek legfontosabb jellemzőikben megegyeznek a televíziós műsorszolgáltatásokkal, és amelyek egyúttal a televíziós műsorszolgáltatások versenytársainak is tekinthetők a nézők figyelméért folytatott versengésben. Az e körön kívül eső lekérhető szolgáltatások továbbra is az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás, azaz elsősorban az elektronikus kereskedelmi irányelv5 hatálya alatt állnak. Az elektronikus kereskedelmi irányelv a lekérhető szolgáltatásokra sajátos tartalomszabályozási előírásokat gyakorlatilag - egy széles adatszolgáltatási kötelezettség kivételével - nem tartalmaz. Ugyanakkor ez az irányelv nem zárja ki, hogy a tagállami jogalkotók az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes típusaira az irányelven túli szabályokat állapítsanak meg. A médiatörvény-tervezet lényegében ilyen többletszabályokat - "szabályozott területet"6 - hoz létre, ami tehát önmagában nem sérti a közösségi jogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
