A Magyar Jog folyóiratban jelent meg Varga Zoltán földforgalmi törvények bírói gyakorlatával foglalkozó írása, amelyben a szerző az Alkotmánybíróság gyakorlatát és a Kúria földforgalmi tárgyú döntéseit vizsgálja.
A tanulmány közjegyzői nézőpontból is figyelemfelkeltő, hiszen a földforgalmi törvények elfogadását követően az ügyforgalomban is kihívásként jelentkezik, amennyiben az adott nemperes eljárás tárgyát mező- és erdőgazdasági föld forgalma képezi. A közjegyző előtti eljárásokban az egyik leggyakrabban a hagyatéki eljárásban az örökhagyó végintézkedése esetén vagy az öröklésben érdekeltek közötti egyezségi eljárásában merülhetne fel földforgalmmal kapcsolatos kérdések. Rendszeresen előfordulhat okiratszerkesztési eljárásban, a közjegyző által közokiratba foglalt adásvételi szerződés során is a földforgalmi törvény szabályainak alkalmazása.
Elsőként az Alkotmánybíróság egyes határozatai kerülnek bemutatásra, amelynek keretében a szerző három AB határozatot vizsgál. Időrendi sorrendben a 17/2015. (VI. 5.) AB határozat volt az első, amelyben az Alkotmánybíróság foglalkozott a hatályba lépett új földforgalmi törvények szabályaival, vizsgálva a helyi földbizottságok jogi helyzetét, valamint a jogorvoslathoz való alapjog követelményeit. Az indítványt előterjesztő bírák szerint a helyi földbizottság állásfoglalásával szemben nem biztosított a bírósági jogorvoslati út, valamint az állásfoglalása kiadása nélkül az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyásának megtagadása következik be. A kifogás tárgya volt még, hogy nem lehet megállapítani a helyi földátadó bizottság mérlegelési, értékelési szempontjait sem, így az indokolási és tényállás tisztázásának kötelezettsége nem tud érvényre jutni.
A szerző összegzi az Alkotmánybíróság határozata indokolását, amely főként a földbizottság státuszára összpontosít. Mindezek alapján a földbizottság nem köztestület, hanem valamely település termőföldet művelő gazdálkodói közösségének képviseleti szerve. Történeti előképének a közbirtokosság tekinthető. Fontos megállapítás, hogy
- 55/56 -
a jogalkotó a földbizottságot "nem közhatalom gyakorlására hatalmazta fel, hanem hatósági jogkört biztosított számára", így egyfajta sajátos magánjogi jogosultsággal van felruházva, közvetett magánjogi érdekeltnek kell tekinteni. A tanulmány szerzője kiemeli az Alkotmánybíróság határozatából, hogy a földbizottsággal összefüggően a demokratikus legitimáció vizsgálata kizárt, mivel nem tekinthető közhatalmat gyakorló szervnek. Az alkotmánybírói különvélemények közül azonban a cikk megemlíti, hogy a helyi földbizottság a helyi közérdek érvényesítése céljából jár el, valamint egy másik különvélemény szerint a földbizottság közhatalmat gyakorol, amely "együttdöntési" joggal rendelkezik a mezőgazdasági igazgatási szervvel.
A második esetként vizsgált 25/2015. (VII. 21.) AB határozat azon az alkotmányjogi panaszon alapul, amelyet az indítványozók a Fétv. 108. § (1)-(2) bekezdései alaptörvényellenességének megállapítását és e rendelkezések megsemmisítését kérelmezték.
A kérelem tárgya a tulajdonjog szelvényjogát képező haszonélvezeti jog, illetve földhasználati jog és az Alaptörvény XIII. cikke között összefüggésre kíván rávilágítani. A haszonélvezeti és használati jogok törvény általi megszüntetését az indítványozók kisajátításnak és a tulajdonjog korlátozásával egyenértékű egyéb tulajdoni korlátozásnak tekintették.
A szerző igyekszik rámutatni arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatában megállapította az alaptörvény-ellenes helyzetet, annak köszönhetően, hogy a jogalkotó nem alkotott kivételes, a szerződő felek közötti elszámolást eredményező szabályokat. Kiemelendő a határozat indokolásából a Fétv. 108. §-a szükségessége és célszerűsége kapcsán, hogy "a termőföld tulajdonlását illetően az új rendszerrel megvalósult nemzetstratégiai cél teljes körű érvényesülése szempontjából az Fétv.-nek kellett felszámolnia annak a termőföldek megszerzése céljából kialakult, mintegy két évtizedre visszanyúló gyakorlatnak a jogkövetkezményeit is, amelynek alapján a haszonélvezeti jogot diszfunkcionálisan alkalmazták". Az új rendszer működésének ugyanis összhangban kell állnia azon követelménnyel, hogy az ingatlannyilvántartás az Alaptörvénynek megfelelő jogviszonyokat tükrözze, elkerülve az úgynevezett "zsebszerződésekként" emlegetett jogi konstrukciókat. Mindezen érvek miatt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fétv. 108. §-a nem ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével.
A 18/2016. (X. 20.) AB határozat a Fétv. azon rendelkezéseit semmisítette meg, amely szűkítő értelmezést adott az ügyfél fogalmának meghatározása tekintetében, hiszen a bírósághoz fordulás jogának gyakorlásához szükséges, hogy az érintett értesüljön a határozatról, amely ellen jogorvoslattal akar élni. Az Alkotmánybíróság szerint akkor garantált a tudomásszerzés, ha megállapítható, hogy a tudomásszerzés lehetősége minden kétséget kizáróan fennáll. A Fétv. szabályaiból viszont a tudomásszerzés garanciális eleme hiányzik.
A tanulmány foglalkozik egyéb, a földforgalmi törvényeket érintő Alkotmánybírósági határozatokkal és végzésekkel is. Ezek közül kiemelendő az öröklési joggal foglalkozó 24/2017. (X. 10.) AB határozat, amely megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy az Fftv. 34. § (3) bekezdése hatálybalépésével egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely a végintézkedésen alapuló tulajdonszerzés jóváhagyásának megtagadása esetére, amennyiben a törvényes öröklés rendjén az állam öröklése áll be, a végrendeleti örökös
- 56/57 -
javára megváltást állapítana meg. Az AB határozat alapjául közjegyző által lefolytatott hagyatéki eljárásban megállapított tényállás szolgált. A tényállás szerint az örökhagyó végrendeleti örököse nem juthatott hozzá a végrendeletben megjelölt három külterületi szántó művelési ágú ingatlanhoz, tekintettel arra, hogy nem minősült földművesnek, illetve a tulajdonában már több mint 1 hektár földterület volt. Erre tekintettel a közjegyző a végrendelet érvénytelensége miatt a törvényes öröklés rendje szerint a Magyar Államnak adta át a hagyatékot.
Az eset kapcsán felmerült a végintézkedés szabadságának a kérdése, illetve az örökhagyó aktív öröklési jogának, valamint a passzív öröklési jogának egyes dilemmái. Végül az Alkotmánybíróság a végrendeleti örökös vagyoni megváltásának többféle módját is megjelölje, kimondva azt, hogy a megfelelő kompenzáció hiánya áll fenn.
Kúria határozatainak indokolásában megjelenő földforgalmi törvényekre vonatkozó hivatkozás összesen 103 alkalommal figyelhető meg. A szerző kutatása szerint az esetekben kizárólag az Alkotmánybíróság 17/2015. (VI. 5.) számú határozata szerepel hivatkozásként. E döntések között a legnagyobb számban a helyi földbizottság jogkörében eljáró szerv által előterjesztett keresetlevéllel kapcsolatos jogviták találhatóak. Az elsőfokú bíróság az 1952-es Pp. 130. § (1) bekezdése alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, hivatkozva a perbeli legitimáció hiányára. A Kúria álláspontja szerint azonban, ha önmagában a kereshetőségi jog megléte vitás, akkor a kérdésben a kereset érdemi elbírálása után a bíróságnak ítélettel szükséges határoznia.
A szerző rámutat arra, hogy a Kúria legfrissebb döntéseiben már egyfajta irányváltás figyelhető meg a helyi földbizottság jogkörében eljáró szerv kereshetőségi jogát illetően, tekintettel arra, hogy hatályba lépett a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény 13/A. §-a. Ettől kezdve a perindítási jog törvényen alapul, így a polgári perben az ügy tárgyához fűződő közvetlen érintettséget nem a szerződéshez fűződő viszony, hanem a jogszabály által ráruházott feladatkör és jogalkotói szándék deklarálja.
Számos más ügyben a földbizottság jogkörében eljáró szerv állásfoglalásáról a felperes részére való közvetlen értesítés hiánya adott jogértelmezési kérdést. A Kúria szerint - csatlakozva az Alkotmánybírósághoz - a név szerint ismert érdekeltek értesítése alkotmányos követelmény, kiegészítve a jegyző tájékoztatásának az értesítés átvételétől számított, kifogás előterjesztésére vonatkozó nyitva álló határidővel. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, Közjegyzőhelyettes, Hajdúszoboszló.
Visszaugrás
