Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Varga Zoltán: Adalékok a földforgalmi törvények bírói gyakorlatához. A földforgalmi AB határozatok megjelenése a bírósági ítéletekben[1] (MJ, 2019/1., 13-24., o.)

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Fftv.), valamint a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.), azaz a jelenleg hatályos földforgalmi törvények jogszabályi rendelkezéseivel kapcsolatban rengeteg esetben kellett állást foglalniuk a bíróságoknak (mind a járásbíróságoknak, mind a közigazgatási és munkaügyi bíróságoknak), s az Alkotmánybíróság is több alkalommal vizsgálta a földforgalmi törvények rendelkezéseit.

Tanulmányomban áttekintem az Alkotmánybíróság gyakorlatát a földforgalmi törvényekkel kapcsolatban, majd azt vizsgálom, hogy az AB határozatok milyen gyakorisággal jelennek meg a bírósági ítéletekben, illetve milyen jogkérdések kapcsán hivatkozzák őket a magyar bíróságok.

I. Az Alkotmánybíróság földforgalmi törvényekkel kapcsolatos határozatai

1. A 17/2015. (VI. 5.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság először átfogóan a címben jelzett határozatában foglalkozott a hatályba lépett új földforgalmi szabályozási rezsimmel, s állást foglalt a helyi földbizottságok státuszát illetően, illetve fontos megállapításokat tett - alkotmányos követelmények formájában is - a jogorvoslathoz való alapjog kapcsán.

Az Alkotmánybírósághoz a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság fordult az alábbi jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége megállapítása kapcsán. Az indítványozó bírók szerint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való alapjogot [Alapörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése[2]], valamint a jogállamiság követelményét [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés[3]] sérti, hogy a helyi földbizottság állásfoglalásával szemben nem biztosított a bírósági jogorvoslati út - sem közvetlenül, sem az érdemi döntés felülvizsgálatának keretein belül. Az egyik indítvány felveti, hogy a helyi földbizottság nem olyan szerv, amely demokratikus legitimációval rendelkezik. Az indítványozó bírók kiemelték azt is, hogy a helyi földbizottság állásfoglalásának ki nem adása az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyásának megtagadását eredményezi[4]. Az indítványozó bírók szerint alaptörvény-ellenes helyzetet teremt a kifogás előterjesztésének szabályozása is, ugyanis arra a helyi földbizottság állásfoglalásának rövid időtartamú kifüggesztését követően, rövid határidőn belül van lehetőség. Az állásfoglalás kialakításáról, a jegyzőnek történő továbbításáról, a hirdetőtáblára történő kifüggesztésről és a levételről az érintettek közvetlenül nem is értesülnek. Az indítványozó bírók kifogásolták, hogy nem lehet megállapítani, hogy a helyi földbizottság milyen mérlegelési, értékelési szempontok alapján alakítja ki állásfoglalását, az értékelési szempontok kapcsán nem érvényesül az indokolási és a tényállás-tisztázási kötelezettség.

Az Alkotmánybíróság határozata rendelkező részében megállapította, hogy az Fftv.-ben a földbizottságok számára biztosított jogosultság a termőföldre vonatkozó adásvételi szerződés megakadályozására nem ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított, a P) cikkel a termőföld tekintetében korlátozott tulajdonhoz való joggal. Ezért az Fftv. 27. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasította. Az Alkotmánybíróság a földbizottságok eljárásával kapcsolatban alkotmányos követelményként megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való alapjog érvényesülése csak akkor biztosított, ha a földbizottságok állásfoglalása a törvényben megkövetelt értékelést olyan részletességgel tartalmazza, hogy annak okszerűsége érdemben is elbírálható a hatósági eljárásban, a hatósági döntés ténybeli megalapozottsága és jogszerűsége pedig nemcsak formai szempontból, hanem érdemben is felülbírálható a bírósági felülvizsgálat során, illetve a helyi önkormányzat képviselő-testületének a földbizottság állásfoglalása ellen benyújtott kifogást elbíráló határozata, mint közbenső érdemi döntés ellen bírósági felülvizsgálat igénybe vehető. A taláros testület megállapította, hogy az Fftv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának ab) alpontja és 68. § (5) bekezdésének második mondata[5]

- 13/14 -

alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Fétv. 103/A. § (1) bekezdése második mondatának "a hirdetőtáblára való kifüggesztést követő" szövegrészét[6] is. Végezetül megállapította, hogy az Fétv. 103/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során alkotmányos követelmény, hogy a jegyző a kifogás benyújtására jogosultak közül a név szerint ismertekkel közölje a földbizottság állásfoglalását és a kifogás benyújtására nyitva álló határidőt.

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában először a helyi földbizottság státuszával foglalkozott az alábbiak szerint. A taláros testület leszögezte, hogy a földbizottság nem köztestület, "ennek ellenére mint valamely település termőföldet művelő gazdálkodói közösségének a törvény által létrehozott képviseleti szerve a gazdasági élet ama fakultatív köztestületeire emlékeztet, amelyek a XX. század elején jelentek meg hazánkban[7]". Az Alkotmánybíróság utalt még a legelők birtokosai által alkotott közbirtokosságra, mint a helyi földbizottság létrehozatala szempontjából figyelembe vett jogtörténelmi előképre. Az AB határozat a helyi földbizottság jogállására vonatkozó szabályok alapján azt a következtetést vonta le, hogy a jogalkotó a földbizottságot "nem közhatalom gyakorlására hatalmazta fel, nem hatósági jogkört biztosított számára[8]". Az Alkotmánybíróság szerint az Fftv. a helyi földbizottságnak olyan sajátos magánjogi jogosultságot biztosít, amelyet "a termőföld forgalmában érdekelt, de az egyes adásvételi szerződések tekintetében saját alanyi joggal nem rendelkezők (nem szerződő felek és nem elővásárlásra jogosultak) képviseletében gyakorol[9]". A földbizottság érdekeltsége tehát magánjogi természetű és közvetett jellegű (mivel a földbizottság tagja a saját vagy hozzátartozója ügyével összefüggő eljárásban nem vehet részt). A helyi földbizottságot tehát közvetett magánjogi érdekeltnek kell tekinteni, annak ellenére, hogy az Fftv. és az Fétv. működési szabályokat határozott meg számára. A helyi földbizottság állásfoglalásának közjogi jogkövetkezményeit ugyanis a mezőgazdasági igazgatási szerv alkalmazza. A földbizottságra vonatkozó szabályozás alaptörvény-ellenessége a fentiek szerint csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése és XIII. cikk[10] vonatkozásában vizsgálható. Nem vizsgálható a földbizottság demokratikus legitimációja az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben, mivel a helyi földbizottság nem közhatalmat gyakorol. Érdemben vizsgálta viszont az Alkotmánybíróság a jegyző és a települési önkormányzat képviselő-testülete hatósági jóváhagyási eljárásban betöltött szerepét és jogállását - az Alaptörvény XIII. cikk, XXIV. cikk és XXVIII. cikk (7) bekezdése szemszögéből.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére