Magyarország Alaptörvényének 25. cikk (3) bekezdése alapján a Kúria mint hazánk legfőbb bírói fóruma, más jelentős feladatai mellett, biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. E tevékenységét a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés d) pontja, valamint 25. §-a alapján olyképpen is ellátja, hogy joggyakorlat-elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben. Az ítélkezési gyakorlat elemzését a Bszi. 24. § (2) bekezdése alapján, a 29-30. §-okban foglaltaknak megfelelően, lényegében valamennyi kúriai kollégium keretében joggyakorlat-elemző csoportok végzik. E csoportok tevékenységének hasznosságát aligha lehet túlbecsülni. Az elméletileg megalapozott, ugyanakkor a mindennapi joggyakorlatban felmerülő kérdésekre is részletesen reflektáló, bírák, valamint a társ-hivatásrendek képviselői által jegyzett ún. összefoglaló vélemények [Bszi. 30. § (1) bekezdés] célszerű fogódzóul szolgálhatnak a gyakorlati szakemberek számára. Az összefoglaló véleménynek mint műfajnak továbbá "az lehet a szerepe, hogy empirikus alátámasztást nyújtson a jogegységesítéshez, az objektív teleologikus jogértelmezéshez, vagy akár a jogalkotás kezdeményezéséhez", valamint "elősegítheti az ítélkezés színvonalának emelését".[1]
A Kúria honlapján 2016. május 10-én jelent meg a Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző csoportjának 2015.EL.II.H.13.SZABÁLYSÉRTÉS-37. számú összefoglaló véleménye (a továbbiakban: Vélemény), amely a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) hatálybalépését követően indult, 2014 első félévében jogerősen befejezett, véletlenszerűen kiválasztott szabálysértési ügyek bírói gyakorlatát dolgozta fel.[2] A csoport vezetője dr. Feleky István kúriai bíró volt, a vizsgálatban kúriai, táblabírósági, törvényszéki, valamint járásbírósági bírák mellett egy-egy ügyész, rendőr és egyetemi oktató is részt vett. A Véleményben, amelynek elkészítéséhez egyébként csaknem 1500 ügyirat került feldolgozásra, elsősorban a szabálysértési eljárásjog körében felmerülő problémák feloldását kísérelték meg a szerzők, emellett azonban jogtörténeti és anyagi jogi kérdésekre is kitértek.
A Vélemény sajnálatosan, ám napjaink mediatizált világára meglehetősen jellemző módon nem szakjogi állásfoglalásai miatt kapott nagyobb sajtóvisszhangot, hanem egyik bíráló észrevétele miatt, amely szerint a Szabs. tv.-t 2016. január 1-jétől (egyes esetekben 2016. március 1-jétől) módosító törvény[3] vonatkozásában "az Országgyűlés nem a törvénytervezet végső változatát fogadta el, a Magyar Közlöny 2015. évi 195. számában mégis a véglegesített törvénytervezet került kihirdetésre".[4]
E megállapításra aztán 2016. június 15-én érkezett minisztériumi reakció: "[a]z Igazságügyi Minisztérium az ügy vizsgálatát követően rögzíti, hogy a Magyar Közlöny kiadásának eljárása teljes mértékben megfelel a jogszabályoknak. Magyarország hivatalos lapja a Magyar Közlöny, amely minden esetben az Országgyűlés elnöke és a köztársasági elnök által aláírt törvények szövegét hirdeti ki. A Kúria szabálysértési ügyek bírói gyakorlatát vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportja ezt kérdőjelezte meg, amikor azt sugallta, hogy a szabálysértési törvény közjogi érvénytelenségben szenved, majd ezt a sajtóban megerősítette. A Magyar Közlöny kiadásáért felelős Igazságügyi Minisztérium értetlenül áll a sajtóban megjelent állítás előtt és azt a leghatározottabban cáfolja".[5]
Jelen munka szerzője nem a Vélemény fent részletezett utóéletéhez, hanem az abban megjelent egyes szakjogi észrevételekhez kíván - korántsem a teljesség igényével - néhány érdeminek tekinthető megjegyzést fűzni. Teszi ezt annak előrebocsátásával, hogy a joggyakorlat-elemző munka színvonalának biztos indikátora lehet, ha az abban kifejtett megállapítások másokat is továbbgondolásra késztetnek.
A Szabs. tv. hatálybalépése óta, miként azt a Vélemény is megállapítja (6. o.), az általánosan uralkodó jogirodalmi álláspont szerint a szabálysértési jog erőteljesen közeledett a büntetőjoghoz.[6] Az is kimutatható továb-
- 42/43 -
bá, hogy ez a közeledés lényegében kölcsönös.[7] E paradigmaváltást a Vélemény szerint (6-7. o.) jelzi, egyebek mellett, a Szabs. tv.-nek a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényre (a továbbiakban: Btk.) gyakorolt dekriminalizáló hatása (különös figyelemmel a tulajdon elleni szabálysértések értékhatár-változására).[8] Ugyancsak a Véleményben nevesített indíciumul szolgálhat a szabálysértés fogalmának módosulása (a bűncselekmény-fogalomhoz történő erőteljes közeledése), az elzárás büntetés alkalmazhatóságának kiterjesztése, valamint a közérdekű munkával és a helyszíni bírsággal kapcsolatos törvényi változások.
A Vélemény megfontolásai, javaslatai körében (XXII. Fejezet, 63. o.) továbbá a következő, figyelemre méltó okfejtés olvasható: "[t]udomásul vesszük a törvényalkotó kriminalitás irányába átlépő álláspontját (Szabs. tv. preambulum). Észleljük a trichotomia feltámasztásának igényét. Kétségtelen, hogy ez is a szabálysértési jog elvileg lehetséges útja. Ehhez azonban szükségesnek látnánk - az elzárásnak az eredetileg ezzel a büntetéssel nem fenyegetett szabálysértések miatti kiszabhatósága, és az elzárásra való általános átváltoztathatóság miatt - revízió keretében a szabálysértések közül kiszűrni a kétségesen kriminális jellegű cselekményeket (például, közel sem kimerítően említve: jogosulatlan közterületi értékesítés - Szabs. tv. 200/A. §, jégen tartózkodás szabályának megsértése - Szabs. tv. 202. §, tiltott fürdés - Szabs. tv. 202/A. §)".
A szabálysértési joggal kapcsolatosan - amelyet Gellér Balázs már az 1999. évi Sztv. hatálya alatt is mint "kis-büntetőjogot" jellemzett[9] - elöljáróban rögzíthető, hogy e jogterületet, a korábban részletesebben indokolt[10] és a jogszabályalkotás folyamatában is felmerült[11] álláspont szerint, feltétlenül célszerű lenne a büntetőjogba (vissza)integrálni. Ezt mindenekelőtt az elvi tisztaság, és a jogbiztonságnak a teljes jogrendben érvényesítendő követelménye indokolja, amelyből fakadóan a lényegileg hasonló életviszonyokat értékelő jogi szabályokat nem szerencsés mesterségesen külön jogterületekként kezelni. Mint egyik friss tanulmányában Kis Norbert írja: "[v]éget ért az 1955-ben induló koncepcióra alapozott kísérlet a szabálysértési joggal", ezért a Szabs. tv. "a szabálysértési jog tárgyi hatályát a kriminális cselekményekre szűkítette".[12] E fejlemény konzekvenciáit a jogalkotás valamennyi síkján indokolt lenne levonni.
Ugyancsak a trichotóm rendszer újbóli bevezetését követeli meg a garanciális szabályok megfelelő kimunkálása és egységes alkalmazása, valamint a társadalomra veszélyes cselekményekkel szembeni összehangolt állami fellépés igénye.[13] Egyet kell értenünk ugyanis Szomora Zsolttal, aki legújabb könyvében elvi alapon kimondja: "annak ellenére, hogy a büntetőjog terrénumából és a kizárólagos bírói útból kirekesztődött a szabálysértési jog, az továbbra is meg kell hogy feleljen az anyagi büntetőjogi garanciáknak".[14] A szétforgácsolt szabályozás veszélyeire - amelyek egyébként nemcsak jogi, hanem sokszor statisztikai problémákat is generálnak[15] - a Szabs. tv. legutóbbi módosításai bőségesen hoztak példát, amelyek közül néhányra lentebb még visszatérünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
