Az Alaptörvény hatálybalépését követően az Alkotmánybíróság (AB) gyakorlata - a korábbi alkotmánybírósági alapjog-értelmezési elmélet, dogmatika, és ebből következően egyes konkrét alapjogra vonatkozó megállapítások használhatóságát illetően - a következők szerint kategorizálható:
1. a korábbi Alkotmányon alapuló gyakorlat átvételével történő Alaptörvény-értelmezés. Ez az átvétel lehet:
a) automatikus átvétel, amely mindenféle további vizsgálat nélkül történő átvételt jelent[1],
b) a 22/2012. (V. 11.) AB határozat kritériumai szerinti átvétel,
c) a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat kritériumai szerinti átvétel.
A b) és c) pont szerinti átvétel tovább bontható a kritériumok formális vagy tényleges tartalmi vizsgálatát követő átvételi módozatokra. Az előbbi esetben az AB csak pro forma hivatkozik a 22/2012. (V. 11.) AB határozatra,[2] vagy a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatra,[3] utóbbi esetben pedig ténylegesen el is végzi a megadott kritériumok szerinti vizsgálatot.[4]
Az Alkotmányon alapuló gyakorlat átvételével történő Alaptörvény-értelmezési módok egy másik szempont alapján még tovább oszthatók a következők szerint:
- arra a módozatra, amikor az AB közvetlenül egy 2012. január 1. előtt született döntésének érveire hivatkozik,[5] illetve
- arra, amikor az AB áttételesen, egy 2012-es - illetve a 4. alaptörvény-módosítás előtt született 2013-as - döntésén keresztül hivatkozik egy 2012. január 1. előtt született határozatának érveire.[6]
2. A másik értelmezési technika, amikor az AB nem egy korábbi, az Alaptörvény hatálybalépését megelőző határozatára hivatkozva, hanem közvetlenül az Alaptörvény egyes rendelkezései alapján értelmezi az alapjogokat.[7] Ezen belül is megkülönböztethetünk:
- olyan értelmezést, amikor a testület ténylegesen az Alkotmányon alapuló érvelését veszi át, ám azt a korábbi döntést, ahonnan a konkrét érvet átvette, nem tünteti fel,[8] illetve
- amikor az AB olyan új értelmezését adja az Alaptörvényben biztosított jognak, amely értelmezés az Alkotmányon alapuló döntéseiben egyáltalán nem jelent meg.[9]
A 2012. január 1-jét követő AB-határozatokból megfigyelhető, hogy az AB a legtöbb alapjognál lényegében a korábbi Alkotmányon alapuló gyakorlata során lefektetett elvi tételeket vette át, illetve azt erősítette meg. Az esetek közül a korábbi gyakorlat lényegi változtatás nélküli átvétele - az Alkotmány és az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseinek szövegszerű egyezése alapján - csak a jogállamisággal[10] kapcsolatban igazolható. A többi AB-határozat esetében a határozat alapjául szolgáló alaptörvényi rendelkezés az Alkotmány rendelkezésével szövegszerűen nem azonos. Az AB azonban ezekben az esetekben a szövegeltérést alapvetően figyelmen kívül hagyva emelte át a korábbi alkotmánybírósági jogértelmezést.
A következőkben azokra az alapjogokra térek ki, amelyeknél az AB az Alkotmány és az Alaptörvény közötti szövegszerű változás ellenére a korábbi elveire hivatkozik. Az AB-határozatokban ennek indokául egyfelől az szolgált, hogy az Alkotmányhoz képest a szövegszerű változást a korábbi AB-gyakorlat puszta rögzítése eredményezte, ezért nincs ok a korábbi értelmezéstől való eltérésre.[11] Másfelől az is megfigyelhető, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény között meglévő eltérő szövegezés konkrét vizsgálata helyett a korábbi és a jelenlegi szabályozás tartalmi azonosságára tekintettel, az AB a szövegszerű eltérést nem - vagy legalábbis nem olyan súlyúnak/mértékűnek - érzékelte (értékelte), hogy az indokolttá tenné a korábbi gyakorlatától való eltérést.[12]
- 17/18 -
Az AB - függetlenül az Alkotmány 8. § (2) bekezdése és az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése közötti szövegszerű eltérésektől[13] - az alapjogok általános korlátozási tesztjénél abból indult ki, hogy az Alaptörvény csak a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot rögzítette,[14] ezért továbbra is a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban lefektetett alapjog-korlátozási mércét alkalmazza..
A véleménynyilvánítás szabadságánál a 3208/2013. (XI. 18.) AB határozat - a szövegszerű változások megvizsgálása nélkül[15] - sommásan megállapította, hogy "a véleménynyilvánítás szabadságát az Alaptörvény az Alkotmányban foglaltaknak megfelelően védi. Az Alaptörvénynek nincs olyan rendelkezése, mely az Alkotmánybíróság által a korábbi [...] határozatokban tett megállapítások felülvizsgálatát indokolná."[16] Az AB az Alaptörvény IX. cikk (4)-(5) bekezdéseire is - amelyek külön a negyedik módosítással kerültek be az Alaptörvény szövegébe[17] - a korábbi gyakorlatának megerősítéseként, és nem új - a korábbi gyakorlatától való eltérésre okot adó - rendelkezésként tekintett.[18]
A tulajdonhoz való jognál a 26/2013. (X. 4.) AB határozat megerősítette az e téren alaphatározatnak számító 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban megfogalmazott legfontosabb tételeket.[19] Az AB az Alkotmányban nem szereplő "társadalmi felelősség" rögzítését, és az ebből következő közérdekű korlátozás lehetőségét a korábbi - e 1993-as határozattal kezdődő - gyakorlatának tételes rögzítéseként fogta fel.[20]
A 42/2012. (XII. 20.) AB határozat[21] az Alaptörvény XV. cikk értelmezése során - annak nyilvánvaló szövegszerű változásai ellenére - továbbra is irányadónak tekintette az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésénél kimunkált megállapításait.[22] Ugyan a 42/2012. (XII. 20.) AB határozat szerint a XV. cikk (1) bekezdése szerinti általános egyenlőségi szabály az Alkotmányban kifejezetten nem szerepelt, valójában szerepelt, csak nem a 70/A. §-ban, hanem az - egyébként a tisztességes eljárást deklaráló - 57. § (1) bekezdésében "a bíróság előtt mindenki egyenlő" kitételként. Az Alaptörvény XV. cikkéhez fűzött indokolás is utal arra, hogy az Alaptörvény az egyenlőséget nemcsak a bíróság előtti egyenlőségként, hanem annál általánosabban fogalmazza meg. Kovács Kriszta szerint a XV. cikk (2) bekezdése és az Alkotmány 70/A. §-a szinte szó szerint egyezően biztosítja az alapjogokhoz való egyenlő hozzáférést.[23] A "szinte" kitétel itt azért helytálló, mert apró, szövegszerű eltérésként figyelhető meg, hogy az Alkotmány rendelkezéséhez képest kikerült a "területén tartózkodók" kitétel, vagyis az Alaptörvény már nem szűkíti a diszkrimináció tilalmát a területén tartózkodó személyekre, hanem mindenkinek biztosítja az alapvető jogokat. Emellett az Alaptörvény már egységesen kezeli az alapjogokat, és nem külön "emberi, illetve állampolgári jogokként", mint az Alkotmány. Ezek természetesen nem az alapjog lényegét érintő, érdemi változások. Érdemi változás ugyanakkor, hogy az Alaptörvényben a védett tulajdonságok exemplifikatív felsorolásába bekerült a fogyatékosság szerinti különbségtétel tilalma is.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
