Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz) 101. cikk (1) bekezdése szerint belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az ezen cikk szerinti célzatos versenykorlátozás megítélése a versenyjog elmúlt évtizedekbeli egyik legkomplexebb gyakorlati kihívását adta,[1] a digitális gazdaság problémáinak megjelenéséig mindenképpen.
Jelen tanulmányban azt mutatom be, hogy a célzatos versenykorlátozások miért kerültek ennyire fókuszba, és ebben a kérdésben magyar versenyhatósági gyakorlat miként járult hozzá az európai versenyjogi gyakorlat fejlesztéséhez. Szintén bemutatom, hogy milyen árat követelt a célzatos versenykorlátozásokkal kapcsolatos útkeresés eddig Magyarországon.
Az, hogy a célzatos versenykorlátozás ennyire a versenyjogi gyakorlat és elmélet homlokterébe került, álláspontom szerint visszavezethető a versenyjogi megfelelés terjedésével. Az elvont versenyjogi szabályoknak való megfelelés mindig is kihívás volt. Ez egyrészt jól látszik a magyar versenyjog 1990-től kezdődő fejlődési pályáján is, amelynek első évtizedében a GVH visszafogott bírságolása kifejezetten a versenyjog alacsony hazai ismertségére tekintettel volt deklarálva.[2] Másrészt az absztrakt szabályozás okozta megfelelési kihívások adott választ jelentik a csoportmentességi rendeletek és lényegében maga a célzatos versenykorlátozás is,[3] amely egyúttal kiszámíthatóságot és biztonságot is ad a jogkeresőknek. Persze a versenyhatóságok részéről is érthető a törekvés, hogy a jogsértéseket a célzatos kategórián belül tartsák,[4] hiszen ilyenkor nem kell a nehézségekkel teli, sokszor támadható, éppen ezért kevesebb valószínűséggel sikerre vihető hatás alapú értékeléseket végezni.[5] A célzatos
- 493/494 -
versenykorlátozások körének elmúlt évtizedekbeli egyértelmű kirajzolódása viszont növelhette az elrettentést és ezáltal a megfelelést, amely nyilván alakította a piaci szereplők magatartását is. Ilyen egyértelműen (prima facie) célzatos versenykorlátozások körébe tartozik az eddigi gyakorlat alapján a horizontális árrögzítés[6], piacfelosztás[7] és a kibocsátás korlátozás.[8] Ezen kívül a tagállamok közötti kereskedelmet korlátozó vertikális megállapodások tartoznak ide, különösen is az abszolút területi korlátozások, a tagállamok közötti viszonteladás és párhuzamos kereskedelem korlátozása, a passzív értékesítés, különösen is az Internetes viszonteladás kizárása és végül a vertikális viszonteladási ár megkötés.
A megfelelés erősödével párhuzamosan a versenyhatóságok egyrészt kevésbé egyértelműnek bizonyuló magatartások versenyjogi vizsgálata felé fordultak, másrészt olyan piacokon megvalósuló magatartásokat vontak vizsgálat alá, amely piacok működései bonyolultabbak és összetettebbek, amelyeken így eleve az első ránézésre nem egyszerűen megítélhető magatartások a jellemzők. A jelen tanulmányban feldolgozott ügyek között találjuk például az ún. pay-for-delay gyógyszeripari szabadalmi jogvitákat lezáró megállapodásokkal kapcsolatos verseny ügyeket, ahol fel is merült, hogy ezek célzatos versenykorlátozásként való minősülése mennyire volt előre látható a korábbi versenyjogi gyakorlat alapján.[9] Másrészt a fentiek fényében nem véletlen a célzatos versenykorlátozások azonosítása kérdésének felmerülése olyan összetett szolgáltatási piacokon, mint a biztosítási (lsd. magyar Allianz ügy[10]) vagy pénzügyi szektor (lsd. magyar MIF ügy[11] vagy a Bizottság CB ügye[12]).
A célzatos versenykorlátozások megítélésének fentiek szerinti nehézségeivel nem csak a magyar, de a Bizottság[13] és más tagállami hatóság[14] is szembesült. Kétségtelen azonban, hogy ebben a kérdésben a magyar előzetes döntéshozatalra kiutalt versenyügyek lényeges pontokon járultak hozzá az európai versenyjogi gyakorlat fejlesztéshez. Az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatalra kiutalt mindkét magyar ügy a bonyolultabb piaci működésű biztosítási és pénzügyi szektorhoz kapcsolódott. Szintén lényeges, hogy ezekben az ügyekben az Európai Bíróság a nemzeti bíróság által feltett kérdésekre válaszol, amely sok esetben nehezen teszi összevethetővé az ilyen ítéletek megállapításait azokkal, amelyben a Bíróság konkrét ügyben hozott döntést vizsgál felül.[15] A célzatos versenykorlátozások terén az elmúlt években született Európai Bírósági ítéletek megértését ezen körülmény is nehezíti. Az előzetes döntéshozatal műfaja ugyanis rámutat a jogi értékelés és a jogilag releváns tények közötti összefüggésekre, nevezetesen, hogy (a jogalkalmazási logikai sorrendet megfordítva) bizonyos jogi kérdések mögött meghúzódó jogi okfejtések bizonyos irányú tényállításokat is feltételeznek, amelyek vizsgálata nélkül a feltett kérdés nem válaszolható meg. Ugyanakkor ilyen esetekben is megfigyelhető, hogy az Európai Bíróság igyekszik elvi támpontokat adni (ld. az Európai Bíróság okfejtését a MIF megállapodás önmagában álló célzatosságát illetően).[16]
A GVH 2006. december 21-én Vj-51/2005 sz. ügyben hozott határozatában megállapította, hogy az Allianz és a Generáli magyar versenyjogba ütközően[17] versenykorlátozó céllal összekapcsolták a javítási óradíj mértékét és a biztosításaik értékesítésében elért (vállalt) teljesítményt. Bár az eredeti Vj-51/2005 sz. ügy magyar jogalapon folyt, az EU Bíróság a magyar és az EU szabályozás egyezősége okán befogadta az akkori Legfelsőbb Bíróság jogértelme-
- 494/495 -
zési kérdéseit,[18] amelyek a vertikális megállapodások célzatosságának megítélésére vonatkoztak. Az eredeti Vj-51/2005 sz. ügyben hozott döntés valóban elnagyolt ebben a kérdésben, utalt a megállapodások összességének hatására,[19] miközben a versenykorlátozás célját önmagában a GVH abban látta, hogy a magasabb óradíjért cserébe a biztosítók számára előnyösen korlátozódjék más biztosítók hozzáférése a márkakereskedésekhez, mint értékesítési csatornához. Az ügy tárgyává tett magatartás valójában versenyjogilag egy vertikális versenytilalom, amely eleve már a GVH döntése időpontjában sem volt célzatos a joggyakorlat szerint.[20] Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem a GVH volt az egyetlen versenyhatóság, amely vertikális, eleve hatás alapú megközelítésű megállapodást minősített célzatosnak. A Maxima Lativja ügyben a litván bevásárlóközponti kizárólagosságot eredményező vétójog kapcsán mondta ki az Európai Bírósága, hogy ez a vertikális megállapodás csak hatás alapon vizsgálható.[21] Bár az Európai Bíróság kifejezetten nem utalt rá, de ebben az ügyben a hatásalapú vizsgálathoz adott iránymutatása lényegében megegyezik az egyedüli márkakikötések vizsgálatának szempontjaival. Tulajdonképpen a magyar biztosítós kartell esetében is egy ilyen értékelésnek kellett volna megtörténnie, ha az Európai Bíróság nem a célzatos kategória bővítés szempontjainak lerakására használja fel ezt az ügyet. Az Európai Bíróság ítéletét azért is övezte mindig is értetlenség,[22] mert amit mondott a Bíróság, és ami kapcsán mondta, az elvált egymástól. Mivel ez az ügy is előzetes döntéshozatal keretében került az Európai Bíróság elé, ezért itt is lényeges, hogy az Európai Bíróság számára a nemzeti bíróság által feltett kérdés határozza meg a mozgásteret, amely ebben az ügyben kizárólag a célzatosságra vonatkozott. Ezért az Európai Bíróság nem említi, hogy a vizsgált magatartás kapcsán azt kellene értékelni, hogy az hatásában versenyt korlátozó egyedüli márkakikötést valósít-e meg. Ezzel szemben az Európai Bíróság számba veszi azokat az eseteket (összesen hármat említ), amikor egy ilyen vertikális magatartás kapcsán a célzatosság egyáltalán felmerülhet. Az első eset, ha lenne arra bizonyíték, hogy a két biztosító között a piac felosztására irányuló horizontális megállapodás vagy összehangolt magatartás állna fenn, amelyek megvalósítására kötötték a kérdéses vertikális megállapodásokat, mert akkor azok is jogellenesek lennének.[23] A második eset, amikor a biztosító társaságok lényegében a gépjármű-forgalmazói szövetség gépjármű-javítási óradíjakra vonatkozó ajánlott áras döntéseit erősítették meg.[24] A harmadik eset pedig, ha a vertikális megállapodások megkötésének következtében megszűnik vagy jelentősen gyengül az érintett piacon, amelynek érdekében az alternatív értékesítései csatornák létezését és azok jelentőségét, valamint az érintett társaságok piaci erejét kell figyelembe venni. Az ítélet ezen harmadik eset miatt ad leginkább félreértésekre okot. Ez a harmadik eset ugyanis semmiképpen nem a célzatosság, hanem a megállapodások hatásainak elemzése körében releváns, így az tévedést tartalmaz.
Ez a tévedés egyrészt alapot szolgáltat azon következtetés levonására, hogy a célzatos versenykorlátozások köre bővíthető,[25] és akár hatás alapon minősülő magatartások felől is van oda átjárás, ha azok kellő károssági fokot mutatnak. Másrészt felmerült, hogy a célzatos kategória bővítése hatáselemzéssel lehetséges, amely viszont kérdésessé tette az önálló hatásalapú versenykorlátozások létét.[26] Miként Wahl főtanácsnok a CB kontra Bizottság
- 495/496 -
ügyre vonatkozó indítványában az Allianz ügy után egy évvel megállapította: "Úgy tűnik, hogy a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata, emlékeztetve az EK 81. cikk (1) bekezdésében szereplő korlátozások két típusa közötti megkülönböztetésre, bizonyos mértékig eltérő értelmezések, sőt zavar forrása lehetett. Egyes ítélkezési gyakorlatban található megközelítések ugyanis láthatóan kényessé tették a vállalkozások közti megállapodások versenyellenes céljának vizsgálata és versenyhatásainak elemzése közötti szükségszerű különbségtételt."[27]
Az Európai Bíróság Allianz ügyben hozott ítélete után több mint egy évvel hozta meg a Cartes Bancaires (CB) ügyben[28] a döntését, amely már nem előzetes döntéshozatali, hanem Bizottsági döntés-felülvizsgálati jogkörben született. Ezen döntésében az Európai Bíróság úgy tűnt mind a célzatos kategória bővíthetősége, mind pedig a hatáselemzés kérdésében eloszlatta az Allianz döntés által felvetett fenti aggályokat.
Az Európai Bíróság ugyanis kimondta, hogy a cél általi versenykorlátozást megszorítóan kell értelmezni.[29] Továbbá az Európai Bíróság ítéletéből arra lehet következetni, hogy az Allianz ügyben kifejtett "elegendő károssági fok" vizsgálat[30] keretében értékelendő körülmények[31] nem a hatás-elemzés, hanem a kérdéses megállapodás célzatosságának megítélése szempontjából relevánsak. (Ez a következtetés később a Generics [32] és MIF ügyekben[33] megerősítést is nyer.) Mivel a Bíróság a CB ügyben az Allianz ügyre hivatkozott ebben a körben, ezért érdemes felidézni e tekintetben a Bíróság Allianz ügyben tett megállapításait. Eszerint a célzatosságnak a verseny tekintetében (kiemelés tőlem) kell elegendő károssági fokot mutatnia,[34] hogy hatáselemzés nélkül meg lehessen állapítani a verseny korlátozását. Vagyis a célzatos versenykorlátozások megszorító értelmezése azt jelenti, hogy be kell tudni mutatni verseny tekintetében gyakorolt káros hatást prima facie.[35] Az Allianz ügyben is az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy annak a gazdasági és jogi környezetnek a figyelembe vétele, amelybe az alapeljárás tárgyát képező vertikális megállapodások illeszkednek - azaz a gépjárműbiztosítási piacon fennálló verseny tekintetében (kiemelés tőlem) - elegendően károsak-e ahhoz, hogy "a verseny célzott korlátozásának" minősüljenek.[36] Vagyis egy versenykorlátozás célzatossá minősítése körében releváns körülmények a kérdéses magatartás megfelelő piaci kontextusba helyezését és annak megállapítását feltételezi, hogy az így értelmezhető piaci verseny kellő károssági fokot mutató korlátozást szenved el a tapasztalatok[37] szerint. Ennek jegyében hangsúlyozza az Európai Bíróság a CB ügyben, hogy nem lehet összemosni az érintett piac meghatározásának kérdését azzal a kérdéssel, hogy mely piaci hátteret kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy valamely magatartás cél szerinti korlátozást valósít-e meg, mert az megvalósulhat az érintett piactól eltérő, ahhoz kapcsolódó piacon is.[38] Vagyis úgy tűnik, hogy a CB ügyben hozott döntés úgy korrigálja az Allianz ügyben hozott döntést, hogy a célzatos kategória nem bővíthető, a vizsgált magatartásoknak találni kell egy olyan piaci kontextust, ahol a verseny érdemi korlátozása a klasszikus kategóriák szerint (árrögzítés, piacfelosztás, kibocsátás korlátozás) megállapítható. Vagyis azok a szempontok, amelyek az Allianz ügyben hatáselemzésnek tűntek, valójában a célzatosság (és ezzel az alkalmazandó bizonyítási sztenderd) megállapításhoz szükséges megfelelő piaci kontextusba helyezést jelentik. (Ezt az Európai Bíróság később a Generics ügyben kifejezetten ki is mondta.[39]) A CB ügyben erre utalnak azok az érvek, amelyekkel a Bíróság BIDS itélet relevanciáját elvetette. Nevezetesen, hogy a BIDS üggyel szemben a CB ügyben nem volt arra hivatkozás, hogy a versenytárs vállalkozások kilépésének ösztönzésére hivatott mechanizmussal érezhetően módosítsák az érintett piac szerkezetét, és hogy ennélfogva ezen intézkedések a BIDS megállapodáshoz hasonló károssági fokot mutatnak.[40] Az Európai Bíróság szerint ugyanis azon intézkedések, amelyek a kibocsátókat pénzfizetésre kötelezik, ami által az új belépők
- 496/497 -
nehezen tudják kiterjeszteni elfogadási tevékenységüket, ez a főtanácsnok indítványával összhangban "a versenyre gyakorolt hatás nem pedig ezen intézkedések céljainak vizsgálatába tartozik."[41] Nem véletlen, hogy ezt követően a megismételt CB ügyben[42] a Törvényszék hatásalapon fenntartotta a Bizottság döntését arra hivatkozással, hogy az új piacralépőket terhelő többletdíj visszafogja a kártyakibocsátásra való ösztönzöttséget vagy növeli annak költségét, ezáltal csökkentve a piacon lévőkre nehezedő versenynyomást.[43]
Az Allianz ügy korrekciójának tűnő CB döntést követően úgy tűnt, hogy a célzatos kategória bővíthetősége le is kerül a napirendről. Az Európai Bíróság 2018. január 23-i ítélete a Hoffmann-La Roche ügyben - amely szintén előzetes döntéshozatal keretein belül született - aztán megint felvetette a célzatos kategória bővíthetőségnek kérdését,[44] dacára annak, hogy a Bíróság a CB ügyben már kimondott megszorító értelmezést továbbra is hangsúlyozta.[45] Az ügyben az olasz versenyhatóság piacfelosztást állapított meg két gyógyszergyártó közötti kartell kapcsán, amely arra irányult, hogy megtévesztő információkat terjesszen az e gyógyszerek egyikének olyan javallatokra történő felhasználásával járó mellékhatásokról, amelyekre nem terjed ki e gyógyszer forgalomba-hozatali engedélye, annak érdekében, hogy csökkentse az e felhasználásból eredően a másik gyógyszer felhasználására gyakorolt versenynyomást. Az ügyben született Európai Bírósági ítélet értelmezési nehézsége abból fakad, hogy az Európai Bíróság ítéletének indokolása meg sem említi a piacfelosztást, ugyanakkor fondorlatos megjelenése ellenére ez egyértelműen az volt.[46] Szemben a magyar Allianz és a Bizottsági CB üggyel ez a magatartás nem egy összetett és bonyolult piac részelemére, hanem egy nehezen azonosítható, de egyébként érdemben megragadható piaci verseny célzatos versenykorlátozás ra vonatkozott. Vagyis ez az ügy is arra példa, mint a CB döntés: nincs célzatos kategória-bővítés, a klasszikus célzatos kategóriákat (árrögzítés, piacfelosztás, kibocsátás-korlátozás) kell tudni beazonosítani a verseny egy értelmezhető dimenziójában. Erre utal, hogy jelen ügyben az Európai Bíróság ugyanannak az Allianz ügyben bevezetett "károssági fok" vizsgálatnak a relevanciáját erősítette meg, amelyből a CB ügyben a kérdéses magatartás klasszikus célzatos kategóriába tartozás azonosítása érdekében szükséges megfelelő piaci kontextusba helyezése (a verseny egy értelmezhető dimenziójának megragadása) következett.[47]
Ezt követte 2020. január 30-án egy szintén gyógyszerpiacot érintő Európai Bírósági döntés, ugyancsak előzetes döntéshozatal keretében. A Generics ügy arra példa, hogy egy gyártási folyamatra vonatkozó szabadalommal kapcsolatban a nemzeti bíróság elé terjesztett komoly jogvita kereteibe illeszkedő egyezséget "lehet-e mégis a piac felosztására vagy a piacról való kizárásra irányuló ilyen megállapodásokkal azonosítani."[48] Ebben az ügyben - szemben az ezt megelőző Hoffmann-La Roche üggyel - tehát az Európai Bíróság kifejezetten is rögzítette, hogy elemzésének célja nem a versenykorlátozás kategóriájának bővítése, hanem a kérdéses magatartás már létező célzatos kategóriába tartozásának vizsgálata, amely tovább erősítette, hogy a célzatos kategória bővítés Allianz ügyben felsejlett útja nem létezik. Az azonosítás érdekében pedig ebben az ügyben is az Allianz ügyben kifejtett "károssági fok" vizsgálat történt meg,[49] amelynek célja a kérdéses magatartás értelmezhető verseny-dimenzióba (kontextusba) helyezése és annak fényében a károsság klasszikus célzatos kategóriák valamelyikébe besorolása. Annyi érdekesség történt ezen "károssági fok" vizsgálat kapcsán a Generics ügyben, hogy a versenyt támogató hatásra hivatkozást a Bíróság a károsság igazolás kapcsán elvégzendő háttér vizsgálat részének tekintette.[50] A Generics ügy alapján e hatásoknak nem csak bizonyítottak, relevánsnak és konkrétan az érintett megállapodásra jellemzőnek kell lenniük, de azoknak kellően jelentőseknek is kell bizonyulniuk.[51] E megállapodás által követett cél azonban ezen döntést megelőzően és ezt követően is önálló értékelési szempontja a károssági fok vizsgálatnak és nem a háttérelemzésnek része.[52]
- 497/498 -
Ilyen előzmények után került sor a másik magyar ügyben az Európai Bíróság döntéshozatalára 2020. április 2-án szintén előzetes döntéshozatal keretében és ismét egy összetett működésű piac tekintetében. A magyar MIF ügyben hozott ítéletében az Európai Bíróság fenntartotta, hogy a célzatos kategóriát megszorítóan kell értelmezni[53] és, hogy a kérdéses magatartást el kell helyezni a piaci kontextusban, amelyben tapasztalatok szerinti elegendő károssági fokot mutató versenykorlátozásra kell tudni rámutatni.[54] Ugyanakkor a korábbi döntések által sugalltakkal szemben egyértelműen világossá tette az Európai Bíróság azt, ami már az első magyar ügy kapcsán felmerült, nevezetesen: " az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése a) pontjának szövegéből, főként pedig az "így különösen" fordulatból az is kitűnik, hogy - mint az a jelen ítélet 54. pontjában is megállapítást nyert - az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében említett megállapodás-típusok nem képezik a tiltott összejátszások kimerítő felsorolását, így pedig egyéb megállapodás-típusok esetében is alkalmazható a "cél általi" korlátozás minősítés, amennyiben az ilyen minősítésre a Bíróságnak a jelen ítélet 33-39., 47. és 51-55. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatából eredő követelményekkel összhangban kerül sor. Következésképpen nem lehet eleve kizárni azt sem, hogy a MIF megállapodáshoz hasonló valamely megállapodást "cél általi" korlátozásként minősítsenek amiatt, hogy az semlegesíti a két kártyás fizetési rendszer közötti verseny egyik elemét ."[55] A MIF ügyben tehát a Bíróság világossá tette, hogy egy magatartást vagy sikerül már létező célzatos kategória alá vonni[56] vagy ennek hiányában kategória bővítést kell végezni, azaz be kell tudni mutatni, hogy az új típusú magatartás azért célzatos, mert eléri a klasszikus típusúak tapasztalat szerinti károssági fokát.[57] Nem véletlen ezért, hogy a célzatos kategória bővítése és a nem egyértelműen célzatosként azonosítható magatartások értékelésének ugyanaz a tesztje. Ezt az Európai Bíróság is megerősítette a MIF ügyben.[58] A MIF ügyben a Bíróság azt is megerősítette, amit már korábban a Generics ügyben kimondott, hogy nem szükséges hatáselemzés ahhoz, hogy valamely megállapodást "cél általi" versenykorlátozásnak minősítsenek.[59] Lényeg, hogy kellően szilárd és megbízható tapasztalatnak kell fennállnia ahhoz, miszerint megállapítható legyen, hogy e megállapodás önmagában jellegénél fogva káros a verseny megfelelő működésére.[60] Fentiek alapján tehát a már célzatosként ismert kategóriák kapcsán van elegendő tapasztalás.[61] Nem létező kategóriák esetében pedig ezt a tapasztalatot a kérdéses magatartás arra vonatkozó vizsgálatából kell megszerezni, hogy az jellegénél fogva kellően káros-e a verseny megfelelő működésére.[62]
Bár az Európai Bíróság elismerte a célzatos kategória bővítésének lehetőségét a MIF ügyben, a konkrét magatartás kapcsán maradt a korábbi döntésekből megszokott kontextusba helyezés (nevezetesen a kérdéses magatartás piaci körülmények és megragadható verseny dimenzió helyezése) talaján. Ennek jegyében a Bíróság áttekintette, hogy a verseny miként működik a kártyás fizetéses piacán és megállapította, hogy a versenynek három megragadható dimenziója van a nyílt bankkártya-rendszerek területén: a "rendszerközi piac", amelyen a kártyarendszerek versenyeznek egymással, a "kibocsátói piac", amelyen a kibocsátó bankok versenyeznek a kártyabirtokosokból álló ügyfélkörért, végül pedig az "elfogadói piac", amelyen az elfogadó bankok versenyeznek a kereskedőkből álló ügyfélkörért.[63] A GVH egyébként elszakadt a Bizottsági Mastercard döntésétől[64] és alapvetően nem hatás alapon közelítette meg az ügyet. A Bíróság szerint ugyan nem jogsértő, hogy cél mellett hatás alapon is megállapításra kerül a jogsértés, de ez a hatóságot "semmilyen módon nem mentesíti azon kötelezettség alól, hogy egyrészt az ezzel kapcsolatos megállapításait a szükséges bizonyítékokkal alátámassza, másrészt pedig pontosítsa, hogy az említett bizonyítékok mennyiben vonatkoznak az így megállapított korlátozás egyik vagy másik típusára."[65] A Bizottság 2007-es döntése arra jutott, hogy a MIF rögzítésével az MSC minimum árának beállítása hatásában korlátozta a kibocsátók általi versenyt a kereskedőkért. A magyar MIF ügyben ugyanezt a közvetett kereskedői jutalék meghatározást a GVH célzatosnak minősítette. A Bíróság azonban nem látta, hogy egy kártyás fizetési költségelem (MIF) egységesítése és ezzel egyidejűleg a kereskedői díj (MSC) minimum küszöbének beállítása a kártyás fizetési rendszer fenti három versenydimenziója közül, melyik tekintetében jár a tapasztalatok szerint versenyre kellő mértékű negatív hatással (értsd: árrögzí-
- 498/499 -
tés, piacfelosztás, kibocsátás korlátozás).[66] Főleg, mert a felek azzal érveltek, hogy a MIF rögzítése nem engedte az MSC emelkedését.[67] Az, hogy ez a konkrét versenykorlátozó cél nem látszódott nem zárja ki, hogy más versenyellenes célokat ne lehetne azonosítani,[68] mert a Bíróság számára ehhez nem állt rendelkezésre elegendő adat.[69] Ebben a körben lényeges lehet, hogy a magyar MIF ügy abban tért el az európai hasonló ügyektől, hogy itt a MIF nem a kártyatársaságok, mint vállalkozások társulásának döntése formájában jelentkezett, hanem a két versenyző kártyatársaság közötti megállapodásként. Ez lényeges körülmény arra is figyelemmel, hogy a Bíróság jóváhagyta a Bizottság arra vonatkozó következtetését, hogy a MIF nem szükséges eleme a kártyás fizetési rendszer működtetésének.[70] Erre figyelemmel a két kártyatársaság közötti megállapodás a MIF-ben, mint szükségtelen költségelemben értelmezhető, akár kibocsátás korlátozásként is értékelhető lehet.
A MIF ügyet követő Lundbeck ügyben az Európai Bíróság 2021 márciusában fenti következtetéseket tovább erősítette. Egyrészt nem engedte a célzatos kategória bővíthetőségét azzal korlátozni, hogy a megfelelő károssági fok elérését jelentő tapasztalat csak olyan magatartás esetében állhat elő, amely magatartást már a Bizottság szankcionálta.[71] Ezért hangsúlyozza a Bíróság, hogy a " cél általi korlátozásnak minősítése szempontjából kizárólag a megállapodás sajátos jellemzői bírnak jelentőséggel, mely jellemzők alapján kell következtetni a verseny szempontjából esetlegesen fennálló különös károsságra, szükség esetén e megállapodásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e megállapodás illeszkedik ."[72] Másrészt további megerősítést nyert, hogy a célzatos versenykorlátozássá minősítéshez szükséges "károssági fok" vizsgálat és a hatás alapú jogsértések elemzése eltérő tartalmú, mikor a Bíróság aláhúzta, hogy "a "kontrafaktuális forgatókönyv" vizsgálata, amelynek célja egy adott összejátszásra irányuló magatartás hatásainak bizonyítása, nem lehet kötelező az összejátszásra irányuló magatartás "cél általi jogsértésnek" minősítéséhez, mivel az ezzel ellentétes megközelítés a "cél általi korlátozás" és a "hatás általi korlátozás" fogalmai közötti, magából az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövegéből eredő egyértelmű különbségtétel tagadását jelentené "[73]
A 2010-es évek közepére kialakulhatott a GVH-ban óvatosság az Allianz és a CB ügyek alapján nem egyértelműen minősíthető horizontális versenykorlátozások célzatosság nyilvánításával kapcsolatban. Ennek az óvatosságnak esett áldozatul az ún. BankAdat ügy[74] és egy másik adatbázisos ügy a kontaktlencse piacról.[75] Ezekben az ügyekben a GVH elvetette a célzatos megközelítést és inkább hatásalapú megközelítésre váltott.
A GVH BankAdat ügyben[76] hozott 2016. január 11-i döntésének 288 oldalas indokolásából az sajnos nem derül ki, hogy a GVH a tényállásából miért éppen a hatás alapú megközelítés szükségességét szűrte le. A GVH 2014. június 13-án a kontaktlencse adatbázisos Vj/96/2010 sz. ügyben hozott döntése előtt kiadott előzetes álláspontjában pedig még azon a véleményen volt, hogy a felek nyilvános forrásból el nem érhető, egymás üzleti stratégiáját befolyásolni képes piaci adatokat osztottak meg egymással, amivel versenykorlátozó célú információcserét valósítottak meg.[77] A GVH azonban a kontaktlencse adatbázisos Vj/96/2010 sz. ügyben éppen a felek magyar biztosítós kartell ügyre való hivatkozással előadott álláspontja alapján váltott a hatás alapú megközelítésre.[78] Ez az átváltás azonban nem csak ennek az ügynek a sorsát pecsételte meg a bíróság előtt, de az ezen ügyhöz hasonló ún. BankAdat ügyét is, amelyet emiatt a GVH két évvel később szintén hatás alapon értékelt. Pedig - majd mint a BankAdat ügy kapcsán lentebb látszik -, az ilyen típusú információk negyedéves megosztása felveti a cél alapú versenykorlátozást. Maga a GVH is elismerte a kontaktlencse adatbázisos döntésében, hogy a negyedéves adatok egyáltalán nem voltak historikusnak tekinthetők.[79] Az eljárás alá vontak árbevételi, értékesített mennyiségekkel kapcsolatos nem nyilvános adatai pedig növelték a piaci átláthatóságot.[80] A kontaktlencse ügyben az egyedi, vállalatokra lebontott mennyiségi és árbevételi adatok, illetve ezek alapján számított részesedések és átlagárak megosztására is sor került. Mindezek alapján pontosabb kép volt kialakítható az egyes versenytársakat illetően, hogy milyen hatással vannak saját és versenytársaik értékesítéseire, árbevételére egyes jól megfigyelhető, ismert, vagy köztudott piaci magatartások.[81] Ilyen lehet például saját vagy versenytársi marketing kampány, promóciós időszak, technológiai újítás, termékpaletta változtatás. Ilyen stratégiai adatokra vonatkozó rendszeres információcserével olyan adatbázis lett kialakítva, amelynek az elem-
- 499/500 -
zésével nagyobb valószínűség rendelhető egy-egy, a jövőre vonatkozó várakozáshoz, és ezzel csökken a piaci bizonytalanság, csökken annak az esélye, hogy a piaci szereplők váratlan lépéssel lepjék meg versenytársaikat.[82] " Ennek tudatában pedig maguk a vállalkozások is kevésbé lesznek motiváltak és ösztönzöttek aktív, erős piaci versenyre, hiszen számíthatnak arra, hogy versenytársaik sejtik, milyen hatással járnak a piacra egyes lépéseik, magatartásuk, és azokra hogy kell hatékonyan reagálni. Egy ilyen adatbázis tehát, amely precízebb várakozásokhoz vezet az egyes piaci magatartások versenytársakra gyakorolt hatása vonatkozásában, elfojthatja az aktív piaci versenyzés ösztönzőit. "[83] Ennél pontosabban nem is lehetne körülírni egy célzatos információcserét, hiszen a gyakorlat szerint versenykorlátozónak minősül a versenytársak közötti olyan információcsere, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse a bizonytalanságot az érintett vállalkozások tervezett magatartását illetően.[84]
A BankAdat ügyben hatás alapú megközelítésre vonatkozó áttérés indokolatlansága különösen is a hasonló ténybeli alapokon 2019 szeptemberében született portugál versenyhatósági döntés fényében szembeötlő. A portugál versenyhatóság cél alapon 225 millió EUR-ra bírságolt 14 bankot érzékeny üzleti információk cseréje miatt.[85] Bár a portugál ügyben az ún. banki spread-ek is az információ csere tárgyát képezték, a célzatosság megállapítása szempontjából volt egy fontos egyezőség, ez pedig a termelés értékére és mennyiségére vonatkozó banki adatok megosztása. Ezzel összefüggésben mind a portugál mind a magyar versenyhatóság szinte szó szerint ugyanarra a következtetésre jut,[86] amiből a portugál hatóság (éppen a magyar biztosítós kartell ügyben hozott EU bírósági ítéletre hivatkozással[87]) a célzatosságra, míg a magyar versenyhatóság a hatás alapú megközelítésre konkludált. Ebben a körben talán lényeges különbség lehet, hogy a portugál bankok havonta utólag, míg a magyar bankok negyedévente utólag cseréltek adatokat. Viszont éppen a portugál versenyhatóság hivatkozza döntése indokolásában a Bizottság egy döntését, amely szerint az egy éven belüli stratégiai adatok aktuálisnak minősíthetők.[88] Mindezek alapján is inkább lett volna a helye ebben az ügyben is a cél alapú megközelítés alkalmazásának. Ennek hiányában pedig a Kúria a BankAdat ügyben 2020. január 22-én hozott ítéletében pedig nem tudott mást tenni, mint a hatás alapú értékelés körében nyilatkozni.[89]
Míg a horizontális versenykorlátozások kapcsán az Európai Bírósági gyakorlat óvatossá tehette a versenyhatóságokat (így a GVH-t is) a célzatossá minősítés terén, addig az Internetes értékesítés korlátozás terén eltérő folyamat figyelhető meg. 2011 októberében hozott ítéletet az Európai Bíróság előzetes döntéshozatal keretében a Pierre Fabre ügyben[90]. A Pierre Fabre Dermo-Cosmétique kozmetikai és testápoló termékeinek a forgalmazási szerződéseiben kikötötte, hogy az értékesítésekre kizárólag helyiségben, okleveles gyógyszerész kötelező jelenléte mellett kerülhetett sor, miközben az érintett termékek nem tartoztak a gyógyszerek kategóriájába, így tehát nem vonatkozott rájuk gyógyszerészi monopólium. A Bíróság esetjogi gyakorlatában a szelektív disztribúciós rendszerek nem sértik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalmat, amennyiben a viszonteladókat egységesen meghatározott és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazott objektív minőségi kritériumok alapján választják ki, továbbá amennyiben a termék jellemzői a termék minőségének megóvása és megfelelő használatának biztosítása érdekében szükségessé teszik az ilyen forgalmazási hálózatot, végül pedig amennyiben a kialakított kritériumok nem haladják meg a szükséges mértéket.[91] Az ügyben nem volt vitatott, hogy a Pierre Fabre Dermo-Cosmétique szelektív forgalmazási hálózata keretében a viszonteladókat egységesen meghatározott objektív minőségi kritériumok alapján választják ki.[92] Ugyanakkor a Bíróság szerint meg kell vizsgálni azt is, hogy a versenykorlátozások arányosan próbálják-e megvalósítani az egyébként jogszerű célkitűzéseket. A Bíróság szerint a presztízst sugalló arculat megóvására irányuló célkitűzés nem minősülhet a versenykorlátozás alapjául szolgáló jogszerű célkitűzésnek, és így nem igazolhatja, hogy az ilyen célkitűzésre irányuló szerződéses kikötésre ne vonatkozzék az EUMSZ 101. cikk (1) bekez-
- 500/501 -
dése, ha az internet mint forgalmazási mód alkalmazását de facto megtiltja.[93]
Ezt követően a német versenyhatóság az Adidas [94] és Asics [95] ügyeiben 2014-ben és 2015-ben megállapította, hogy a forgalmazók eltiltása szelektív disztribúciós rendszerben harmadik fél online platformjának értékesítésre felhasználásától célzatos versenykorlátozás. A német versenyhatóság ebben a körben hivatkozott a Pierre Fabre ügyre és aláhúzta, hogy a forgalmazási mód kizárást a márka presztízsének megőrzésére hivatkozás sem mentheti.[96] 2014-ben szintén Németországban a bíróság elutasította a luxusmárkákat forgalmazó Coty keresetét, amely arra irányult, hogy tiltsa el a viszonteladóját az amazon.de-n keresztüli forgalmazástól. A német bíróság szerint egy ilyen kereset a Pierre Fabre ügyre tekintettel ellentétes lenne az EUMSz 101. cikkével.
A magyar GVH ennél is tovább ment, és lényegében a német Asics üggyel egy időben, 2015. augusztus 6. napján kelt Vj/055-115/2013. számú határozatában megállapította, hogy kontaktlencsék és kontaktlencse ápolószerek forgalmazására vonatkozóan alkalmazott kedvezményrendszer céljában és hatásában korlátozza a versenyt, mert az internetes kereskedők kontaktlencse illesztési kedvezmény igénybevételére csak akkor jogosultak, ha folyamatosan fenntartanak szerződéses együttműködési kapcsolatot több fizikai üzlettel. A GVH szerint a kedvezményrendszernek köszönhetően a csak interneten kereskedők kiszorultak az érékesítési hálózatból, amely a kettős árazásnak volt köszönhető, melynél fogva a csak internetes értékesítést végzők magasabb forgalmazási árral szembesültek, mint a megfelelő számú fizikai bolttal rendelkezők.
A Bizottság E-kereskedelmi Ágazati Jelentésében 2017 májusában jelezte, hogy az online piactereken keresztüli forgalmazás korlátozás nem esik a Vertikális Csoportmentességi Rendelet 4(b) és 4(c) cikkei szerinti különösen súlyos korlátozások tilalma hatálya alá.[97] A kérdést végleg eldöntötte az EU Bíróság 2017 évvégén a fent hivatkozott Coty ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás során.[98] Az EU Bíróság szerint a Pierre Fabre ügyhöz képest a Coty ügyben luxustermék forgalmazásáról van szó, melynek szelektív disztribúciós rendszerben való értékesítése esetén a márka presztízsének megőrzése megkövetelheti az értékesítési feltételeknek való megfelelés szállító általi ellenőrizhetőségének megvalósítását, amely harmadik félen keresztüli értékesítés esetén nem feltétlenül garantálható.[99] Azzal kapcsolatban, hogy a kifogásolt tilalom meghaladja-e a megvalósítani kívánt cél eléréséhez szükséges mértéket, az EU Bíróság megállapította, hogy a Pierre Fabre ügytől eltérően nincs abszolút tilalom a szerződéses forgalmazókkal szemben a szerződés tárgyát képező termékek internetes értékesítésére vonatkozóan.[100] Ráadásul az EU Bíróság hivatkozva a Bizottság e-kereskedelemi ágazati vizsgálati jelentésére hangsúlyozta az arányosság körében, hogy a meghatározó online értékesítési csatorna továbbra is a kereskedők saját weboldala.[101] Miután a Coty ügyben nem valósult meg az internet, mint értékesítési csatorna használatának abszolút tilalma, így a Vertikális Csoportmentességi Rendelet szerinti passzív eladás korlátozás sem állapítható meg.
Ezt követően a bíróság a magyar vertikális kontaktlencse ügyben is szűkítette a Pierre Fabre esetre hivatkozást. A Kúria 2019-ben született ítéletében kifogásolta, hogy miért minősül versenykorlátozásnak az, ha nem kap meg olyan kedvezményt az internetes értékesítő (amely korábban jogszabályilag nem is létező értékesítési csatorna volt), amit a fizikai boltot fenntartók az anyagi ráfordításaik miatt joggal élveznek.[102] A Kúria a kettős árazást jogilag meg nem határozott kategóriaként azonosította, amit úgy lehet érteni, hogy álláspontja szerint az ügybeli eset nem esik a Vertikális Iránymutatás 52. pont d) pontjában leírt prima facie célzatos versenykorlátozás körébe.[103] Mindezek alapján úgy lehet érteni, hogy a Kúria a GVH által prima facie-nak is gondolt kettős árazást kifejezetten célzatos kategórián kívüliként azonosította és jelezte, hogy ennek versenykorlátozóként való minősítése csak akkor valósulhat meg, ha a GVH észszerű indokát adja annak, hogy miért állhatott érdekében a verseny korlátozása a felpereseknek. A felek szándékának figyelembe vétele előkerült már az európai versenyjogi gyakorlatban is, mint a célzatos kategória bővítésének egyik nem kötelező, de figyelembevehető szempontja.[104] Szintén a célzatos kategória kiterjesztése körébe tartozó szempontként értelmezhető (bár a Kúria ezen döntése európai esetjogot nem hivatkozza, de tartalma megegyezik az ott
- 501/502 -
ismertetett károssági fok vizsgálattal) a Kúria azon iránymutatása, amely szerint a GVH-nak " definiálnia kell a kettős árazást, mint versenyjogsértő magatartást, meg kell határoznia ennek tényállási elemeit, és számot kell adnia arról is, hogy milyen jogszabályi rendelkezéseket, jogi dokumentumokat, egyéb jogi tényeket, körülményeket vett figyelembe a fogalommeghatározás kidolgozásánál. Választ kell adni arra is, hogy milyen jogi alapon, feltételek mellett mondható ki egy újonnan bevezetett kedvezmény versenykorlátozó jellege akkor, ha korábban az adott kedvezmény az érintett számára semmilyen feltételek mellett sem volt elérhető."[105] Megjegyezendő, hogy 2021-ben a német versenyhatóság egy on-line forgalmazás vonzerejét kedvezményrendszerrel rontó hasonló ügyben kötelezettség-vállalást tudott elérni a Liebherr-el szemben.[106]
A GVH kontaktlencse adatbázisos ügye ürügyet kínált a Kúriának 2018-ban, hogy iránymutatást adjon[107] a tényleges és potenciális hatás alapú vizsgálathoz, amelyet a Kúria 2020-ban a BankAdat ügyben is megerősített.[108] Ezen ügyek valamelyikében azonban indokolt lett volna szintén előzetes döntéshozatalt kérni, mert a Kúria olyan elvárást fogalmazott meg, mintha a potenciális hatás nem önálló alapú jogsértés, hanem a tényleges hatás bizonyíthatóságának hiányában alkalmazható kategória lenne. Ilyen következtetés levonására azonban az EU versenyjogi ítélkezési gyakorlatban eddig nem került sor, sőt az EU Bíróság gyakorlatából inkább a potenciális hatás tényleges hatástól független önálló jogalapi létezése olvasható ki.[109] Igaz ezen EU Bírósági joggyakorlatról maga a Kúria nyilvánította ki,[110] hogy a potenciális és tényleges hatás közötti különbség tekintetében nem tekinthető irányadónak, ezzel szolgáltatva maga érvel amellett, hogy miért is kellett volna ez ügyben az EU Bíróságát megkeresni, hiszen ezzel az uniós jog helyes alkalmazása nem tekinthető nyilvánvalónak, vagy az esetjog által tisztázottnak ( acte clair ).[111] Meg kell jegyezni, hogy a Kúria azon eljárásjogi megközelítése, amely szerint a potenciális hatás a tényleges hatás bizonyítatlansága esetén alkalmazható, a jogirodalomból sem vezethető le. Mivel az EUMSz 101. cikk (1) bekezdése anyagi jogi szabály, ezért a jogirodalom szerint a potenciális hatás akkor releváns, ha a versenykorlátozás még nem valósult meg vagy annak jövőbeni piacra gyakorolt hatásai a döntés időpontjában még nem mutatkoztak meg.[112]
Az elmúlt több mint tíz évben a versenykorlátozások terén a versenyjogi megfelelés erősödésével párhuzamosan megfigyelhető, hogy a versenyhatóságok egyrészt kevésbé egyértelműnek bizonyuló magatartások versenyjogi vizsgálata felé fordultak. Másrészt olyan piacokon megvalósuló magatartásokat vontak vizsgálat alá, amely piacok működései bonyolultabbak és összetettebbek, amelyeken így eleve az első ránézésre ( prima facie ) nem egyszerűen megítélhető magatartások a jellemzők. A versenyhatóságok a versenykorlátozások kapcsán a célzatos kategória megállapításában érdekeltek, ugyanakkor a Bíróság gyakorlata szerint ezt a kategóriát megszorítóan kell értelmezni: " ellenkező esetben ugyanis a Bizottság mentesülne azon kötelezettsége alól, hogy bizonyítsa az olyan megállapodások piacra gyakorolt tényleges hatásait, amelyek esetében egyáltalán nem nyert bizonyítást, hogy jellegüknél fogva károsak a rendes verseny megfelelő működésére ."[113] A Bíróság tehát nem volt elzárkózó a célzatos versenykorlátozások kategóriájának bővíthetőségét illetően és igyekezett ehhez az iránymutatást megadni, még ha ezek értelmezése kapcsán az elmúlt több mint tíz évben számos bizonytalanság is keletkezett, amelynek néhány ügy áldozatául is esett.
Az Európai Bíróság a magyar biztosítós kartell ügyben hozott ítélete óta a versenyellenes cél egy nyitott kategória: a nevesített versenyellenes célú megállapodások mel-
- 502/503 -
lett a versenyhatóság, illetve a bíróság az ügy egyedi körülményei alapján nem nevesített megállapodásokat is versenyellenes célúnak nyilváníthat. Ezen túl meg kell különböztetni a prima facie és nem prima facie célzatos versenykorlátozásokat, amikor nem lehet első ránézésre megítélni egy magatartás célzatosságát.[114] A célzatos versenykorlátozások prima facie kategóriája esetén ugyanis kellően szilárd és jelentős mértékű megbízható adat áll rendelkezésre annak alátámasztásához, hogy a kérdéses megállapodások általánosan, lényegüket tekintve versenyellenesnek tekinthetők.[115] Amennyiben egy magatartás célzatosnak minősítése nem egyértelmű vagy kifejezetten nem klasszikus, már ismert prima facie célzatos magatartás akként való elismertetése a cél, akkor a Bíróság esetjog alapján be kell mutatni, hogy az kellő mértékben káros a versenyre. Ehhez nem hatáselemzést kell végezni, hanem be kell tudni mutatni a piaci, gazdasági környezetet, amelybe az érintett magatartás illeszkedik megragadva a verseny egy olyan érdemi dimenzióját, amelynek elegendő mértékű károsítása a tapasztalat szerint prima facie célzatos versenykorlátozásokkal összevethetően bemutatható. Az eddigi esetjog nem szolgáltatott példát a klasszikus célzatos versenykorlátozások kategóriájának bővítésére. Az eddigi esetjog vagy nehezen azonosítható célzatos korlátozások megítélésével volt kapcsolatos (ld. szabadalmi vitákat lezáró pay-for-delay megállapodások) vagy pedig olyan magatartásokat érintettek, amelyek megfelelő gazdasági és piaci kontextusba helyezése után nem volt látható azok károssága (lsd. magyar ügyek). Erősen kérdéses, hogy a célzatos versenykorlátozások kategóriájának magyar ügyekben Európai Bíróság által elviekben megerősített további esetei léteznek-e. ■
JEGYZETEK
[1] David Bailey: Restrictions of competition by object under Article 101 TFEU , (2012), 49, Common Market Law Review, Issue 2, pp. 559-599
[2] Erről részletesen lsd.: András Tóth: Hungarian experiences on the role of the competition policy in a transitional economy - Korea Economic Law Journal, 2014 Vol. 13. No(2014), 123 - 138.
[3] Erről részletesen: Tóth András: Vélelmek a versenyjogban, Magyar Jog, 66. 3. sz. 2019. márc., 125-131; továbbá: Jussi Koivusalo: The pursuit of an anti-competitive outcome - restrictions of competition by object after GUK and Budapest Bank, (2021) 42 ECLR Iusse 6., 316.; Csongor István Nagy, Anticompetitive object/effect: An overview of EU and national case law, 31 October 2019, e-Competitions Anticompetitive object/effect, Art. N° 91905, 3.
[4] Giorgio Monti: EU Competition Law and the Rule of Reason Revisited (September 4, 2020). TILEC Discussion Paper DP 2020-021, 3
[5] Cases 58/64 and 58/64, Establishment Consten SA & Grunding- Verkaufs-GmbH v Commission [1966] ECR 299, p. 342.
[6] "A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen magatartások a termelés csökkenésével és az árak növekedésével járnak, és a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára való kedvezőtlen elosztásához vezetnek" (2014. szeptember 11-i CB kontra Bizottság ítélet, C-67/13 P, EU:C:2014:2204, 51. pont; 2015. november 26-i Maxima Latvija ítélet, C-345/14, EU:C:2015:784, 19. pont).
[7] EU Bíróság 2015. július 16.-i ítélete a C-172/14 - ING Pensii ECLI:EU:C:2015:484 ügyben 32. pont.
[8] EU Bíróság 2015. március 19-i ítélete C-286/13 P - Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ECLI:EU:C:2015:184 ügyben 115. pont.
[9] C-591/16 P Lundbeck v Commission ECLI:EU:C:2021:243, 25/03/2021, 148. pont
[10] EU Bíróság 2013. március 14-i ítélete a C32/11. sz. Allianz és ts.-i kontra Gazdasági Versenyhivatal ügyben, ECLI:EU:C:2013:160
[11] Case C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal v Budapest Bank Nyrt. and Others , EU:C:2020:265.
[12] EU Bíróság 2014. szeptember 11. -i ítélete C67/13. P. Groupement des cartes bancaires és Európai Bizottság ügyben ECLI:EU:C: 2014:2204
[13] lsd.: EU Bíróság 2014. szeptember 11.-i ítélete C67/13. P. Groupement des cartes bancaires és Európai Bizottság ügyben ECLI:EU:C:2014:2204.; Case C-307/18 Generics (UK) Ltd and others v Competition and Markets Authority , EU:C:2020:52.
[14] EU Bíróság 2015. november 26-i ítélete a C345/14. sz. a SIA "Maxima Latvija" és a Konkurences padome ECLI:EU:C:2015:784
[15] lsd. pl. az Allianz ügyet (C32/11. sz), amelyben a bíró a célzatosságra kérdezett csak rá miközben hatás alapú volt a magatartás vagy az olasz Hoffmann La-Roche ügyet, amelyet az olasz versenyhatóság eredetileg piac-felosztásként azonosított, de az olasz bíró által feltett kérdések erre egyáltalán nem utalnak [C-179/16. sz., Hoffmann-La Roche Ltd, Roche SpA, Novartis AG, Novartis Farma SpA v Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:25.].
[16] "Felmerül tehát a kérdés, hogy a MIFmegállapodáshoz hasonló megállapodás olyannak tekinthetőe, amely az e rendelkezés értelmében vett közvetett árrögzítés körébe tartozik, amennyiben közvetetten meghatározta a kereskedői jutalékokat." Case C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal v Budapest Bank Nyrt. and Others , EU:C:2020:265., 62. pont.
[17] A GVH az EU versenyjoga alkalmazhatóságát nem látta megállapíthatónak a biztosítási termékekkel való határon átnyúló kereskedés korlátoltsága miatt. vj/51/2005 sz. 482. pont.
[18] A C-32/11. sz. Allianz Hungária Biztosító Zrt. és társai kontra GVH ügyben az Európai Bíróság 2013. március 14-én hozott ítéletének 15. pontja szerint a Kúria az alábbiak szerint foglalt állást az EUMSz. 101. cikkének és a Tpvt. 11. §-ának viszonya kapcsán: " A Legfelsőbb Bíróság először is megállapítja, hogy a Tpvt. 11. §-a (1) bekezdésének szövege szinte teljesen megegyezik az EUMSz. 101. cikk (1) bekezdésének szövegével, és a Tpvt. 11. §-ának értelmezése - amely rendelkezés a szóban forgó megállapodások tekintetében irányadó- a jövőben ugyancsak hatással lesz az EUMSz. 101. cikk e tagállamban történő értelmezésére. E bíróság egyébiránt kiemeli, hogy nyilvánvaló érdek fűződik ahhoz, hogy az uniós jog rendelkezései vagy fogalmai egységes értelmezést kapjanak. "vagy lásd még a C-542/14. sz. SIA "VM Remonts és társa kontra Lett Versenytanács ügy 17. szakaszát: "a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében egyértelmű európai uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések elkerülése érdekében egységesen értelmezzék az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket (lásd különösen: 2013. március 14i Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C32/11, EU:C:2013:160, 20. pont; 2014. december 4i FNV Kunsten Informatie en Media ítélet, C413/13, EU:C:2014:2411, 18. pont; 2015. november 26i Maxima Latvija ítélet, C345/14, EU:C:2015:784, 12. pont)."
[19] lsd. Vj-51/2005. 335. pont, anélkül, hogy a biztosítók közötti horizontális szálat feltárta volna vö. EU Bíróság 2013. március 14-i ítélete a C32/11. sz. Allianz és ts.-i kontra Gazdasági Versenyhivatal ECLI:EU:C:2013:160 ügyben 45. pont: "A kérdést előterjesztő bíróság feladata ezen állítások valóságtartalmának vizsgálata és - olyan mértékben, amennyire a nemzeti jog ezt számára lehetővé teszi - annak értékelése, hogy elegendő bizonyíték áll e rendelkezésre annak megállapítására, hogy az Allianz és a Generali ilyen megállapodást kötöttek, vagy ily módon összehangolták magatartásukat."
[20] lsd erről részletesen: Nagy Csongor: A kartelljog dogmatikai rendszere , HVG-ORAC, 2021., 157.
[21] EU Bíróság 2015. november 26-i ítélete a C345/14. sz. a SIA "Maxima Latvija" és a Konkurences padome ECLI:EU:C:2015:784
[22] lsd. Csongor István Nagy: Anticompetitive object/effect: An overview of EU and national case law , 31 October 2019, e-Competitions Anticompetitive object/effect, Art. N° 91905
[23] EU Bíróság 2013. március 14-i ítélete a C32/11. sz. Allianz és ts.-i kontra Gazdasági Versenyhivatal ECLI:EU:C:2013:160 ügyben 45. pont.
[24] EU Bíróság 2013. március 14-i ítélete a C32/11. sz. Allianz és ts.-i kontra Gazdasági Versenyhivatal ECLI:EU:C:2013:160 ügyben 49-50. pont.
[25] Gál Gábor: Kártytrükk: Az európai Bíróság C-228/18. sz. Budapest Bank ügyben hozott ítélete és annak jelentősége , Európai Tükör, XXIII. évfolyam (2020) 3. szám, 46.
[26] lsd. Dömötörfy Borbála Tünde - Kiss Barnabás Sándor - Firniksz Judit: Látszólagos dichotómia? Versenykorlátozó cél és hatás vizsgálata az uniós versenyjogban, különös tekintettel a Budapest Bank ügyre , Verseny és Szabályozás 2019., Budapest, MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet, 2020., 32.
[27] Nils Wahl Főtanácsnok indítványa a C67/13 P, EU:C:2014:1958 ügyben, Az ismertetés napja: 2014. március 27., 46. pont
[28] EU Bíróság 2014. szeptember 11. -i ítélete C67/13. P. Groupement des cartes bancaires és Európai Bizottság ügyben ECLI:EU:C: 2014:2204
[29] C67/13. P., 58. pont
[30] "annak értékelése érdekében, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulása által hozott döntés elegendő károssági fokot mutate ahhoz, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett "cél általi" versenykorlátozásnak kelljen tekinteni, e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe a megállapodás illeszkedik. Az említett háttér értékelése keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is" CB 53. pont.
[31] Megállapodás rendelkezéseinek tartalma és az általa elérni kívánt célkitűzések, valamint azt a gazdasági és jogi háttér, ezen belül pedig az érintett termékek vagy szolgáltatások jellege, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételei.
[32] Case C-307/18 Generics (UK) Ltd and others v Competition and Markets Authority , EU:C:2020:52, 104. pont.
[33] Case C-228/18 Gazdasági Versenyhivatal v Budapest Bank Nyrt. and Others , EU:C:2020:265., 76. pont.
[34] , C32/11, Allianz Hungária Biztosító és társai EU:C:2013:160, 34. pont.
[35] lsd C67/13. P., 58. pont.
[36] C32/11, 46. pont.
[37] C67/13. P., 51. pont.
[38] C67/13. P., 77-78. pontok.
[39] C-307/18, 104. pont.
[40] C67/13. P., 85.
[41] C67/13. P. 81. pont.
[42] T-491/07 RENV - CB kontra Bizottság ECLI:EU:T:2016:379
[43] Alain Ronzano: Restriction by effect : The General Court of the European Union confirms the tariff measures by the French interbank network effectively restricted competition after the ECJ ruled that they had no restrictive object (Groupement des cartes bancaires) , 30 June 2016, Concurrences Nº 3-2016, Art. N° 81099, www.concurrences.com
[44] Csongor István Nagy, Anticompetitive object/effect: An overview of EU and national case law , 31 October 2019, e-Competitions Anticompetitive object/effect, Art. N° 91905
[45] C-179/16. sz., Hoffmann-La Roche Ltd, Roche SpA, Novartis AG, Novartis Farma SpA v Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2018:25., 78. pont.
[46] Nagy Csongor: A kartelljog dogmatikai rendszere , HVG-ORAC, 2021., 161.
[47] C-179/16, 94. pont.
[48] C-307/18, 77. pont.
[49] C-307/18, 103. pont.
[50] C-307/18, 103. pont.
[51] C-307/18, 106. pont.
[52] lsd. megelőző gyakorlatból: CB (C67/13. P) 54. és 70. pont, azt követő gyakorlatból MIF ügy (C-228/18. sz.) 51 és 52. és a károssági fok vizsgálatot összefoglaló Lundbeck ítélet (C-591/16 P): "Egy adott megállapodás "cél általi korlátozásnak" minősítése szempontjából kizárólag a megállapodás sajátos jellemzői bírnak jelentőséggel (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30i Generics (UK) és társai ítélet, C307/18, EU:C:2020:52, 84. és 85. pont), amely jellemzők alapján kell következtetni a verseny szempontjából esetlegesen fennálló különös károsságra, szükség esetén e megállapodásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e megállapodás illeszkedik." 131. pont.
[53] C-228/18, 54. pont.
[54] lsd. C-228/18, 35., 51-52., 54. és 80. pontok.
[55] C-228/18, 63. pont.
[56] C-228/18, 62. pont: minősül-e a MIF közvetett árrögzítésnek " amennyiben közvetetten meghatározta a kereskedői jutalékoka t."
[57] C-228/18, 63. pont: " Ezenkívül az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése a) pontjának szövegéből, főként pedig az "így különösen" fordulatból az is kitűnik, hogy - mint az a jelen ítélet 54. pontjában is megállapítást nyert - az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében említett megállapodástípusok nem képezik a tiltott összejátszások kimerítő felsorolását, így pedig egyéb megállapodástípusok esetében is alkalmazható a "cél általi" korlátozás minősítés, amennyiben az ilyen minősítésre a Bíróságnak a jelen ítélet 33-39., 47. és 51-55. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatából eredő követelményekkel összhangban kerül sor. Következésképpen nem lehet eleve kizárni azt sem, hogy a MIFmegállapodáshoz hasonló valamely megállapodást "cél általi" korlátozásként minősítsenek amiatt, hogy az semlegesíti a két kártyás fizetési rendszer közötti verseny egyik elemét ."
[58] C-228/18, 51-52. és 59. pontok.
[59] C-228/18, 76. pont.
[60] C-228/18, 76. pont.
[61] C-228/18, 36. pont.
[62] C-228/18, 79. pont.
[63] C-228/18, 56. pont.
[64] COMP/34.579 - MasterCard.
[65] C-228/18, 43. pont.
[66] Jussi Koivusalo: The pursuit of an anti-competitive outcome - restrictions of competition by object after GUK and Budapest Bank , (2021) 42 ECLR Iusse 6., 326.
[67] C-228/18, 82. pont.
[68] C-228/18, 52. pont.
[69] C-228/18, 78. pont.
[70] 2014. szeptember 11i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C382/12 P, EU:C.2014:2201, 94. pont.
[71] C-591/16, 130. pont.
[72] C-591/16, 131.
[73] C-591/16, 140. pont.
[74] Vj/8/2012 (2016. január 12-i döntés).
[75] Vj/96-310/2010 (2014. június 23-i döntés).
[76] Vj-8/2012
[77] Vj/96-310/2010., 287. pont.
[78] Vj/96-310/2010., 183. és 199. pontok valamint 288. pont.
[79] Vj/96-310/2010., 310. pont.
[80] Vj/96-310/2010, 303. pont.
[81] Vj/96-310/2010, 319. pont.
[82] Vj/96-310/2010, 325. pont.
[83] Vj/96-310/2010, 325. pont.
[84] Lásd a C-8/08. számú, T-Mobile Netherlands és társai ügyben hozott ítélet [EBHT 2009, I-4529. o.] 31. és 36. pontjait, illetve a C-32/11. számú, Allianz Hungária Biztosító Zrt. és társai ügyben hozott ítélet 38. pontját.
[85] Autoridade da Concorrência, PRC/2012/9, http://www.concorrencia.pt/vEN/News_Events/Comunicados/Pages/PressRelease_201917.aspx
[86] Mindkét esetben felek által üzleti titoknak minősített, egyediesített, nyilvános forrásokból hozzá nem férhető adatok cserélte gazdát. A magyar döntés indokolása szerint: " Az értékesített mennyiségre és adott tevékenység, üzletág, termék jövedelmezőségére vonatkozó adatok nyomon követése, az az alapján számított piaci részesedés alapvető jelentőségű egy vállalkozás gazdasági tevékenységében, ugyanis az ad egyértelmű visszacsatolást a vállalkozás által adott időszakban követett üzleti stratégia - ennek részeként terméktervezés, termékfejlesztés, értékesítési gyakorlat, árazás - sikerességéről. " (Vj-8/2012, 1143. pont) A portugál döntés szerint pedig a versenyhelyzet az egyik fő tényező a vállalat kereskedelmi stratégiájának meghatározásában, amennyiben ez lehetővé teszi az egyes vállalatok számára, hogy könnyebben megjósolják a versenytársaktól elvárt viselkedést.
[87] Autoridade da Concorrência, PRC/2012/9, 3546. pont.
[88] 98/4/ECSC: Commission Decision of 26 November 1997 relating to a proceeding pursuant to Article 65 of the ECSC Treaty (Case IV/36.069 Wirtschaftsvereinigung Stahl) 52. pont.
[90] C-439/09. sz., Pierre Fabre ügyben 2011. október 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2011:649.
[91] 26/76. sz., Metro SBGroßmärkte kontra Bizottság ügyben 1977. október 25én hozott ítélet [EBHT 1977., 1875. o.] 20. pontja, valamint a 31/80. sz. L'Oréal ügyben 1980. december 11én hozott ítélet [EBHT 1980., 3775. o.] 15. és 16. pontja.
[92] C-439/09, 43. pont.
[93] C-439/09, 46. és 54. pontok.
[94] B3-137/12 of 19 August 2014.
[95] B2-98/11 of 26 August 2015.
[96] Decision of August 26, 2015, case B2 - 98/11.
[97] Final report on the E-commerce Sector Inquiry of 10 May 2017, COM(2017) 229 final., 42. pont.
[98] C-230/16. sz., Coty ügyben 2017. december 6-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2017:941.
[99] C-230/16, 49. pont.
[100] C-230/16, 52. pont.
[101] C-230/16, 54. pont.
[102] Kf.VI.37.870/2018/9. 2019. április 10. (Vj/055-115/2013. ún. vertikális kontaktlencse ügy).
[103] megállapodás abban, hogy a forgalmazó fizessen magasabb árat az interneten keresztül értékesíteni kívánt termékekért, mint azokért a termékekért, amelyeket hagyományos módon kíván értékesíteni.
[104] Judgments in T-Mobile Netherlands and Others (C8/08, EU:C:2009:343, paragraph 27); GlaxoSmithKline Services and Others v Commission and Others (C501/06 P, C513/06 P, C515/06 P and C519/06 P, EU:C:2009:610, 58. pont); Allianz Hungária Biztosító and Others (C32/11, EU:C:2013:160, 37. pont); CB v Commission (C67/13 P, EU:C:2014:2204, 54. pont).
[105] 2019. április 10-i ítélet Kf.VI.37.870/2018/9., 71. pont.
[106] Bundeskartellamt ensures equal opportunities for online sales in the new Liebherr distribution model (12.04.2021) https://www.bundeskartellamt.de/SharedDocs/Meldung/EN/Pressemitteilungen/2021/12_04_2021_Liebherr.html
[107] Kfv.II.37.110/2017/13.
[108] Kf. VI.38.305/2018/21. "A versenyellenes hatás vizsgálata során a versenyhatóságnak el kell végeznie a konkrét tényeken alapuló közgazdasági elemzést és oksági kapcsolatot kell kimutatnia az információcsere és a versenyellenes tényleges hatás között. Csak meglévő akadályozó tényező esetében van arra lehetősége a hatóságnak, hogy befejezett cselekménynél potenciális (lehetséges) hatások elemzésébe kezdjen, ami egyfajta sorrendiséget jelent a bizonyítás során. Ezért be kell mutatni befejezett cselekménynél, hogy mi az a körülmény, amely a tényleges hatás bekövetkeztét, igazolását kizárja, akadályozza." Kf. VI.38.305/2018/21., 97. pont.
[109] Az EU Bíróság 2006. november 23-i ítélete a C-238/05 sz. Asnef-Equifax-ügyben, EU:C:2006:734, 50. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat: "... [az EUMSz 101.] cikk (1) bekezdése a fenti vizsgálatot nem korlátozza csupán a tényleges hatásokra - mivel annak figyelembe kell vennie a kérdéses megállapodás vagy magatartás a közös piacon belüli versenyre gyakorolt potenciális hatását..."
[110] A Kúria a C-7/95 P. sz. John Deere kontra Bizottság ügy [ECLI:EU:C:1998:256] kapcsán: " A Kúria megállapította, hogy az 1998. évben hozott döntésnek sem előzménye, sem folytatása nem lelhető fel a gyakorlatban. [...] A Kúria álláspontja az, hogy ilyen időtávlatban (23 év) egyetlen, a perbeli üggyel - hellyel-közzel - hasonlóságot mutató döntés a jelen esetben felmerült jogkérdés eldöntéséhez nem ad elegendő alapot [...]" Kfv.II.37.110/2017/13., 32. pont.
[111] Az Európai Bíróság 1982. október 6-i, C-283/81. számú, CILFIT kontra Ministero della Sanitá ítélete, EU:C:1982:335, 11. és 16. pontok.
[112] Pablo Ibáñez Colomo: Anticompetitive Effects in EU Competition Law (May 12, 2020). Forthcoming in (2021) 17 Journal of Competition Law & Economics, 21., https://ssrn.com/abstract=3599407 http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3599407
[113] C67/13. P., 58. pont.
[114] Ibáñez Colomo, Pablo, Legal Tests in EU Competition Law: Taxonomy and Operation (May 27, 2019); Monti, Giorgio, EU Competition Law and the Rule of Reason Revisited (September 4, 2020). TILEC Discussion Paper DP 2020-021, 16.
[115] Michal Bobek Főtanácsnok indítványa a C228/18. sz. Gazdasági Versenyhivatal v Budapest Bank Nyrt. and Others ügyben, ECLI:EU:C:2019:678; Az ismertetés napja: 2019. szeptember 5., 54. és 63-73. pontok.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető, egyetemi docens (KRE-ÁJK), Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese, Versenytanács elnöke, e-mail: toth.andras@kre.hu, tel.: 472-88-66
Visszaugrás
