A vélelem a bizonyítékok egyik típusa,[1] olyan jogi mechanizmus, amely ismert tényből következtet másik kevésbé ismert tényre vagy tapasztalatok alapján jogi következtetést von le tényekből. Vélelmeket jellemzően ott alkalmaznak, ahol a vélelmezett tény bizonyítása nehézségekbe ütközik, viszont egy könnyebben bizonyítható tényből levezethető.[2] A vélelmek így fogalmilag érintik a bizonyítási standardok és a bizonyítási teher kérdését is (2. pont).[3] A vélelmek lehetnek ténybeliek (4. pont) és jogiak (5. pont), valamint megdönthetőek és nem megdönthetőek. A versenyjogi vélelmeket a jogterület büntetőjogias jellege miatt az ártatlanság vélelme fényében kell vizsgálni (2. pont). Megdöntésüket az 5. pont, fejlődésüket a versenyjogban pedig a 3. pont mutatja be.
A vélelmek szoros összefüggést mutatnak az ártatlanság vélelmével és ebből fakadóan a bizonyítási mércével és teherrel.[4] Az ártatlanság vélelme az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatában maga is több követelményt egyesít magában, így különösen a bizonyítási teherrel, a tényeket és jogokat érintő törvényes vélelmekkel, az önvádra kötelezés tilalmával kapcsolatosakat.[5]
Az ártatlanság vélelmének alkotmányos garanciáit az Alkotmánybíróság sem korlátozta a büntetőjog területére, amikor úgy találta, hogy ezt az elvet a versenyjogi ügyekben is alkalmazni kell.[6] Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján megállapítható, hogy "[...] a kartellügyekben lefolytatott hatósági eljárások kimenetele az eljárás alá vont személy számára a büntetőjogi elmarasztaláshoz sok tekintetben hasonló hátrányokkal járhat.[7] Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából is az következik, hogy a jogsértés jellegére és a hozzá kapcsolódó szankciók súlyosságára és természetére tekintettel az ártatlanság vélelmének elve alkalmazandó azokban a vállalkozásokat érintő, versenyszabályok megsértésére vonatkozó eljárásokban, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság megállapításához vezethetnek.[8] Az ártatlanság vélelme ugyanis az uniós jog olyan általános elvét képezi, amely ma az
- 125/126 -
Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében is szerepel.
Az ártatlanság vélelme a bizonyítási teher és a bizonyítási mérce szempontjából is követelményeket támaszt. Az 1/2003/EK rendelet[9] 2. cikke értelmében a bizonyítási teher a versenyügyekben a jogsértést állító hatóságot terheli, míg a 101. cikk (3) bekezdése, valamint a 102. cikk szerinti hatékonysági előnyöket az arra hivatkozó vállalkozásnak kell igazolnia. A bizonyítási mércére nézve az ártatlanság vélelméből a versenyügyekben az Alkotmánybíróság szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeknek a terhelt terhére való értékelésének tilalma következik (indubio pro reo).[10] Mindez azt jelenti, hogy a versenyjogi felelősséget megalapozó összes jelentős tényt a versenyhatóságnak kell bizonyítania, azon tények pedig, melyek valósága tekintetében kétség merül fel, az eljárás alá vont javára veendők figyelembe.
Az EJEB ugyanakkor rendszeresen megállapítja, hogy a "minden kétséget kizáró" bizonyíték "származhat olyan valószínűsítő körülmények együtteséből vagy meg nem döntött vélelmekből, amelyek kellően súlyosak, pontosan meghatározottak és egybevágóak", egyenlőségjelet téve így a valószínűsítő körülmények együttese és a meg nem döntött vélelmek közé.[11] Az EJEB és az Európai Bíróság is elfogadja a vélelmeket még a büntetőügyek területén is.[12] Az EJEB szerint az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Egyezménye 6. cikkének (2) bekezdése előírja azonban az államok részére, hogy a vélelmeket szorítsák észszerű keretek közé, amelynek során vegyék figyelembe a kockázat súlyosságát és óvják a védelemhez való jogot.[13]
A Kúria szerint is az Engel-kritériumok[14] alapján büntetőügynek minősülő közigazgatási ügyekben (mint amilyen a versenyjog is)[15] a bizonyítási mérce, bár az indokolt kétséget kizáró bizonyítást jelenti, ez nem zárja ki a közvetett bizonyítékok láncolatán keresztüli bizonyítást (ténybeli vélelmek alkalmazását), de jogi vélelmek alkalmazását sem, amennyiben e vélelmek észszerű keretek között maradnak.[16] Az Európai Bíróság szerint a vélelem észszerű keretek között marad, akkor is, ha nehéz megdönteni, ha az általa elérni kívánt jogszerű céllal arányos[17] és biztosított az ellenkező bizonyítás lehetősége, valamint a védelemhez való jog.[18] Több Főtanácsnok is kifejtette azonban, hogy az ártatlanság vélelmére figyelemmel a versenyügyekben alkalmazott vélelmeknek megdönthetőnek kell lenniük.[19]
A Kúria vélelmek versenyügyekben való alkalmazására vonatkozó következtetését arra alapította, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a versenyjogsértést megállapító közigazgatási határozatok nem természetes személyeket, hanem jogi személyeket szankcionált.[20] Jogi személyek esetén viszont szubjektív tudattartalom vizsgálatáról nem beszélhetünk.[21] Az azonban fontos, hogy a ténybeli és jogi vélelmeket "észszerű keretek között" kell tartani, amelyek figyelemmel vannak a védelemhez való jogra, és arra, hogy mi az eljárás tétje a felperes számára.[22]
A versenyügyekben megállapított tényállás tehát nem alapulhat pusztán spekuláción és feltételezéseken, annak ellentmondásmentes bizonyítékokon kell nyugodnia.[23] A versenyhatósági bizonyítással szemben követelmény, hogy a hatóság pontos és egybevágó bizonyítékokat nyújtson a jogsértés megtörténtének bizonyítására, de nem szükséges minden bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve eleget tennie e feltételeknek.[24] Elegendő, ha a hatóság által hivatkozott bizonyítékok összességében értékelve megfelelnek e követelménynek. A bizonyítékoknak tulajdonítandó bizonyító erővel kapcsolatosan az egyetlen fontos tényező, amelyet a bizonyítékok szabad értékelése során meg kell vizsgálni, az a bizonyítékok hitelessége.[25] A tényállást tehát a bizonyítékok okszerű, az észszerűség és a logika követelményeinek megfelelő értékelésével kell megállapítani, továbbá a vállalkozások által felvetett lényegi érvekre ki kell térni, és azokat szintén okszerű, észszerű és a logika szabályainak megfelelő érveléssel kell elvetni.[26]
A versenyjog célja a gazdasági jólét fejlesztése, amely szükségszerűen igényli a gazdasági kontextus elemzését, amely azonban bonyolult és összetett feladat, ezért nem is lehetne minden ügyben megvalósítani. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a versenyjog hatékony érvényesülése olyan jogi elv, amelyet az Európai Bíróság
- 126/127 -
is elismert a gyakorlatában.[27] Az EJEB pedig kifejezetten utalt arra, hogy a jogalkalmazás hatékonysága jogszerű érv a vélelmek mellett.[28]
Ha a versenyjogi beavatkozásnak nem lenne költsége, akkor mindig el lehetne végezni a részletes gazdasági elemzését a vizsgált magatartásnak, mert ez minimalizálná a hibázás lehetőségét (tehát, amikor nem versenysértő magatartás kerül elmarasztalásra, vagy ellenkezőleg, versenysértő magatartás felmentésre). Mivel azonban a versenyjogi beavatkozásnak van költsége, ezért olyan megoldásokra van szükség, amelyek biztosítják a versenyjogi beavatkozások hatékony működtetését.[29] Ebben az értelemben a vélelmek minimalizálják a jogalkalmazás költségeit és maximalizálják annak hatékonyságát.[30] Ilyen megközelítésben a vélelmek kifejezetten hasznosnak lehetnek az olyan hatóságoknak, amelyek híján vannak a részletes gazdasági elemzésekhez szükséges tapasztalatnak, tudásnak és humán erőforrásoknak.[31] AG Kokott a T-Mobile ügyben[32] kifejezetten is utalt arra, hogy a vélelmek (abban az ügyben a célzatos versenykorlátozás) segítik a versenyhatóságok és a bíróságok erőforrásait ésszerűen megkímélni. Bailey szerint[33] egyenesen ez a "munkakímélő" jelleg a legfőbb érv a vélelmek mellett a versenyjogban. Ugyanakkor nem csak jogalkalmazási szempontok szólnak a versenyjogban a vélelmek mellett, hanem a vállalkozások érdekei is. Éppen ezért lehet mondani, hogy a vélelmek egyenlő játékteret (levelplayingfield) biztosítanak.[34] A versenyjog szabályai ugyanis nagyon magasan absztraháltak[35] és ebből fakadóan nem eléggé világosak, ami nehezíti a vállalatoknak a megfelelést.[36] A vélelmek ezért jogbiztonságot nyújtanak[37] és segítik a versenyjog szabályainak előrelátását.[38]
Fentiek jól leírják a vélelmek versenyjogi működésének feszültségét is: a versenyhatóságok minél több vélelem használatában, míg a vállalkozások a gazdasági elemzések elvégzésében érdekeltek. Az utóbbi időben megfigyelhető egyfajta trend, hogy a versenyjog e téren a vállalkozásoknak kedvező módon a kevésbé formális megközelítés irányába mozdul el. Kifejezetten ez látható a viszonteleadási árrögzítés, a célzatos versenykorlátozások körének megvonása, és a hűségkedvezmények megítélése terén. Ennek a trendszerű elmozdulásnak az egyik legfőbb katalizátora maga az Európai Bíróság (ld. lentebb kifejtésre kerülő Cartes Bancaires és Intel ügyek).[39]
Az Európai Bizottság vertikális csoportmentességi rendelete[40] 4. cikk a) pontja szerint a viszonteladási ármeghatározás (RPM) amennyiben az rögzített vagy minimál árra irányul, akkor célzatos versenykorlátozás tehát vélelmezhető, hogy az korlátozza a versenyt.[41] Az is feltételezhető, hogy a megállapodás valószínűleg nem tesz eleget a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért a csoportmentesség sem alkalmazandó. A Bizottság 2010-es, hatályos vertikális korlátozásokról szóló iránymutatása a 10 évvel korábbihoz képest kifejezetten is utal arra, hogy a vállalkozásoknak lehetőségük van arra, hogy egyedi esetben a 101. cikk (3) bekezdése alapján hatékonyságnöveléssel érveljenek.[42] Különösen abban az esetben, ha a gyártó bevezet egy új terméket, mert ilyenkor a viszonteladási ár meghatározása segíthet a forgalmazókat arra ösztönözni a keresletnövelési bevezető szakasz során, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a gyártónak a termék népszerűsítésére vonatkozó érdekeire.[43] Ez a változás követte az amerikai Legfelsőbb Bíróság Leegin ügyben[44] hozott döntését, amely elismerte, hogy az RPM-nek lehetnek hatékonysági előnyei, amely miatt nem tekinthető per se tiltottnak.
A célzatos versenykorlátozások kapcsán az Európai
- 127/128 -
Bíróság a Groupement des cartesbancaires ügyben[45] vonta meg nagyon határozottan a határt: "[...] a Törvényszék a [...] tévesen állapította meg, hogy a "cél általi" versenykorlátozás fogalma nem értelmezhető "megszorítóan". A "cél általi" versenykorlátozás fogalma ugyanis csak bizonyos típusú vállalkozások közötti egyeztetésekre alkalmazható, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaikat nem szükséges megvizsgálni; ellenkező esetben ugyanis a Bizottság mentesülne azon kötelezettsége alól, hogy bizonyítsa az olyan megállapodások piacra gyakorolt tényleges hatásait, amelyek esetében egyáltalán nem nyert bizonyítást, hogy jellegüknél fogva károsak a rendes verseny megfelelő működésére.[46] A Bíróság szerint a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére.[47] Így általánosan elfogadott, hogy bizonyos összejátszásra irányuló magatartások, például a kartellek úgy tekinthetők, hogy valószínűen negatív hatásokkal járnak és ezért a 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában szükségtelen bizonyítani a piacra gyakorolt tényleges hatásaikat.[48] A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen magatartások a termelés csökkenésével és az árak növekedésével járnak, és a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára való kedvezőtlen elosztását eredményezik.[49] A célzatos versenykorlátozás megállapításához tehát a verseny tekintetében elegendő károssági foknak kell fennállnia. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint annak értékelése érdekében, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulása által hozott döntés elegendő károssági fokot mutat-e ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett "cél általi" versenykorlátozásnak kelljen tekinteni, e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe a megállapodás illeszkedik.[50]
Az erőfölényes vállalkozások által nyújtott hűségkedvezmények kapcsán szintén az Európai Bíróság mozdult a hatás alapú megközelítés irányába. AG Whal az Intel ügyben[51] adott véleményében úgy vélte, hogy "a Bíróság Hoffmann La Roche ítéletben tett megállapításának szó szerinti, a megfelelő kontextusba helyezést nélkülöző alkalmazásával a Törvényszék a hűségengedmények "kizárólagossági engedményként" meghatározott altípusát elhatárolta a vásárlói hűséget kiváltó más típusú engedményektől. Ezzel az engedmények "szuperkategóriáját" hozta létre, amelyek esetében nincs szükség a körülmények összességének figyelembevételére annak megállapításához, hogy a kifogásolt magatartás az EUMSZ 102. cikkel ellentétes erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. Még fontosabb, hogy az említett engedmények jogellenességének vélelmezésére elvontan, pusztán azok formája alapján kerül sor."[52] Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a piacon erőfölényben lévő vállalkozás a vevőket úgy köti magához, hogy szükségleteiket teljes egészében vagy jelentős részben kizárólag az említett vállalkozástól szerezzék be, az EUMSZ 102. cikk értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.[53] Ez tehát a vélelem, de ezt a gyakorlatát a Bíróság az Intel-ügyben úgy egészítette ki, hogy amennyiben az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy a magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat, akkor a hatóságnak az arra irányuló esetleges stratégia fennállását is meg kell vizsgálnia, hogy a vállalkozás kiszorítsa a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársakat.[54] A Bíróság szerint vizsgálni kell, hogy az engedményrendszer objektíve igazolható-e, tovább, hogy az ilyen engedményrendszerből eredő, a verseny szempontjából hátrányos kiszorító hatást ellentételezik, sőt akár is haladhatják azok a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek.[55] A vitatott magatartásnak a verseny szempontjából kedvező és kedvezőtlen hatásai közötti ilyen mérlegelést a Bizottság csak azt követően tudja elvégezni, hogy lefolytatta a legalább ennyire hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasság elemzését (ún. AEC-test). Tehát a Bíróság szerint az erőfölényes által alkalmazott kiszorító hatású kedvezmények kapcsán a vélelem megdönthető a vállalkozás által, ha objektív kimentést talál vagy bizonyítani tudja, hogy magatartása nem járt kiszorító hatással. Ebben az esetben a versenyhatóságra hárul ismét a bizonyítási teher, hogy bizonyítsa: a kedvezményrendszer alkalmas volt arra, hogy a vállalkozás kiszorítsa a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársakat (AEC teszt). Ebben az esetben az érintett vállalkozás még mindig hivatkozhat olyan hatékonysági előnyökre, amelyek felülírják a verseny korlátozását. Az AEC teszt tehát az objektív és hatékonyági védekezés közé ékelődő Bizottsági bizonyítási teher,[56] amelyet a vállalkozás objektív igazolás hiányában a saját kiszorításra való alkalmatlanságra irányuló bizonyításával is ki tud kényszeríteni a hatóságtól.
- 128/129 -
A ténybeli vélelmeket másként következtetéseknek vagy közvetett bizonyítékoknak is nevezzük, amikor bizonyos tények más tények alapján kerülnek megállapításra.[57]
A Kúria is hangsúlyozta, hogy még a büntetőjogias versenyügyekben sem kizárt, hogy a közvetett bizonyítékok láncolatán keresztül ne lehetne levonni indokolt kétséget kizáró következtetéseket az érintettek "bűnösségére" vonatkozóan.[58] A Kúria szerint a versenyhatóság a feltárt egyes bizonyítékok logikai láncba fűzésével és az azokból levont okszerű következtetéssel - egyetlen, mindent elsöprő, közvetlen dokumentum hiányában is - megfelelően igazolhatja a jogsértés elkövetését.[59] Különösen a versenyellenes megállapodások tilalmának közismert jellegére és ennélfogva végrehajtásuk titkos jellegére figyelemmel a hatóságtól nem várható el, hogy olyan okirati bizonyítékot nyújtson, amely kifejezetten bizonyítja az érintett szereplők kapcsolatfelvételét.[60] A hatóság rendelkezésére álló töredékes és szórványos elemek mindenesetre kiegészíthetők a releváns körülmények rekonstruálására alkalmas következtetésekkel.[61] A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és jelekből olyan következtetéseket lehet levonni, amelyek együttes vizsgálata egyéb összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékát nyújthatják.[62]
Az EU versenyjoga egy legismertebb ténybeli vélelme, az anyavállalati felelősség kapcsán elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetését illetően, kivéve, ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ.[63] E feltételek mellett amennyiben elegendő lenne, hogy valamely érintett fél a szóban forgó vélelmet alá nem támasztott kijelentésekkel döntse meg, e vélelem nagyrészt elvesztené az értelmét.[64]
Az Európai Bíróság az Akzo ügyben megerősítette, hogy a nagyon magas piaci részesedés önmagában bizonyítja az erőfölényt, különösen is 50% felett.[65] Van olyan vélemény, hogy mára az erőfölény hiánya mellett szól vélelem, mert a Bizottság véleménye szerint[66] 40% alatt az nem valószínű, hogy fennáll.[67]
A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az összehangolt magatartás vagy megállapodás fennállását az esetek többségében bizonyos olyan egybeesésekből és valószínűsítő körülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együttesen vizsgálva - más logikus magyarázat hiányában - a versenyszabályok megsértését bizonyíthatják.[68] Ebből fakadóan egyrészt, ha egy találkozóról bizonyított, hogy annak tárgya versenykorlátozó volt és az is, hogy azon az érintett vállalkozás részt vett, akkor anélkül, hogy vizsgálni kellene az érintett vállalkozás adott találkozón tanúsított magatartását megdönthető vélelem szól amellett, hogy az ilyen találkozón részt vevő vállalkozás a versenykorlátozás részese.[69] Amennyiben a találkozókon való részvétel bizonyított, e vállalkozás feladata az arra vonatkozó bizonyítékok előterjesztése, hogy az említett találkozókon történő részvétele mögött nem volt versenyellenes szándék, úgy, hogy bizonyítja, a versenytársaival közölte, a találkozókon az övéktől eltérő szándékkal vesz részt[70], illetve jelentette azt a közigazgatási hatóságoknak.[71]
Másrészt a Bíróság gyakorlata szerint az "összehangolt magatartás" fogalma az érintett vállalkozások közötti összehangoláson kívül az ilyen összehangolást követően a piacon folytatott magatartást, valamint az e két tényező közötti okozati összefüggést is feltételezi.[72] A gyakorlat szerint azonban vélelem szól amellett, hogy az összehangolásban részt vevő piaci vállalkozások, amennyiben tevékenyek maradnak ezen a piacon, piaci magatartásuk meghatározásához figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat.[73] Az érintett vállalkozásnak kell ilyenkor bizonyítania, hogy az összehangolt magatartás semmilyen módon nem befolyásolta a piacon folytatott magatartását.[74]
A fenti vélelmek megdöntésével kapcsolatban lehetnek olyan sajátosságok, amelyeket figyelembe kell venni és
- 129/130 -
nem lehet túlzott vagy irreális lépéseket megkövetelni.[75] Ez volt a helyzet abban az ügyben, ahol az utazási irodák egy online utazásfoglalási platformon adható kedvezmények maximális értékéről szóló tájékoztatást az érintett platform adminisztratív felületén kapták meg. A Bíróság szerint az ártatlanság vélelmével ellentétes, ha az ilyen üzenet elküldéséből azt a következtetést vonják le, hogy az érintett utazási irodáknak szükségképpen ismerniük kellett az üzenet tartalmát.[76] Nem ellentétes viszont az ártatlanság vélelmével az, ha az üzenet elküldése egyéb objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményekre tekintettel megalapozza azt a vélelmet, hogy az alapügyben szereplő utazási irodák az üzenet elküldésének időpontjától kezdve tudomással bírtak az üzenet tartalmáról.[77] Ezt azonban az utazási irodák megdönthetik például annak bizonyításával, hogy nem kapták meg az említett üzenetet, illetve hogy nem, vagy csak az elküldésnél valamivel később nézték meg a kérdéses szövegmezőt.[78] Ezenkívül az olyan ügyben, amelyben nem összejátszásra irányuló találkozóról van szó, a nyilvános elhatárolódás vagy a közigazgatási hatóságoknak való jelentés nem az egyetlen eszköze a vállalkozás jogsértésben való részvételére vonatkozó vélelem megdöntésének, hanem e célból más bizonyítékok is beterjeszthetők.[79] Így sajátos körülmények között nem lehet megkövetelni, hogy az érintett az elhatárolódási szándékot valamennyi olyan versenytársa tekintetében kinyilvánítsa, amely címzettje az alapügyben szereplő üzenetnek, mivel valójában nem ismerheti ezeket a címzetteket.[80] Ebben a helyzetben elfogadható lehet a platformhoz intézett egyértelmű és kifejezett tiltakozás is.[81] Természetesen az összehangolás és az abban részt vevő vállalkozások piaci magatartása közötti, fentiek szerinti okozati összefüggésre vonatkozó vélelem is megdönthető a szóban forgó felső határt meghaladó mértékű kedvezmény rendszeres alkalmazásának bizonyításával.[82]
Az összehangolt magatartást akkor is vélelmezett, ha az érintett vállalkozások párhuzamos magatartására nincsen más észszerű magyarázat.[83] Viszont ha a hatóság a versenyszabályok megsértését azon feltételezésből kiindulva állapítja meg, hogy a megállapított tényállás nem magyarázható másként, mint a versenyellenes magatartás fennállásával, a bíróságnak meg kell semmisítenie a szóban forgó határozatot, amennyiben az érintett vállalkozások olyan érvelést terjesztenek elő, amely a hatóság által megállapított tényállást más megvilágításba helyezi, és amely így lehetővé teszi, hogy a tényállásnak a hatóság által a jogsértés fennállásának megállapításakor kialakított magyarázatát más hihető magyarázattal lehessen felváltani. Ilyen esetben ugyanis nem tekinthető úgy, hogy a hatóság bizonyítékkal szolgált volna a versenyjog megsértésének fennállásáról.[84] A Kúria szerint is a "[hatósági] döntés megalapozatlanságának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a felperesek a megfelelően bizonyított és kellően alátámasztott állításaikkal alapos kétséget ébresztenek az alperesi hatóság logikai láncra fűzött érvelése tekintetében, azaz magatartásukra más ésszerűbb magyarázatot adnak, mint a versenyellenes magatartás tanúsítása."[85] Ebből fakad, hogy az eset összes körülményére figyelemmel tett levezetés megdöntésére nem elegendő a logikai láncolatból kiragadni egyes cselekményeket és bizonyítékokat anélkül, hogy összefüggő eltérő okszerű magyarázatot adnának. Tehát a megdöntés érdekében olyan előadást kell tenni, amely a megállapított komplex és egymással összefüggő eseményláncolatot összességében más megvilágításba helyezné, és a cselekvéssort más magyarázattal váltaná fel.[86]
Amennyiben valamely vállalkozás egy több elemből álló versenyellenes jogsértésben olyan sajátos magatartással vesz részt, amelynek célja a jogsértés egészében való megvalósítása, ez a vállalkozás felelős lehet az ugyanazon jogsértés során a részvétele időtartama alatt a többi vállalkozás által folytatott magatartásért, amennyiben bizonyítást nyer, hogy tudott a többi vállalkozás jogsértő magatartásáról, vagy azt észszerű módon feltételezhette volna, és hajlandó volt ennek kockázatát elfogadni[87] Az átfogó terv megléte esetében, az elhatározott közös terv végrehajtása érdekében tartott sorozatos találkozók az egységes és folyamatos jogsértés megállapítására alkalmas tények.[88] A Kúria szerint a komplex jogsértés megállapításához (amikor megállapodás és összehangolt magatartás is vegyesen egymás mellett megvalósul) nem szükséges annak bizonyítása, hogy minden egyes találkozókon minden a komplex jogsértéshez tartozó jogsértési elem megvalósult, mert a találkozók egészét kell vizsgálni, a közös, átfogó terv által felölelt jogsértési célzatot, folyamatot.[89] Így önmagában az, hogy a többi találkozótól eltérően egy találkozó esetén csak az árak egyeztetése volt nyilvánvalóan bizonyított, nem jelenti azt, hogy ez a találkozó nem "illik a sorba", nem illeszkedik az átfogó tervbe, így azt másképp kellene megítélni.[90]
- 130/131 -
A jogi vélelmek a ténybeli vélelmekkel szemben tényekből tehát nem tényekre következtetnek, hanem jogi hatású következtetést vonnak le. A versenyjogban is a jogi vélelmek adják a jogterület sajátosságát. A versenyjogban a jogi vélelmek biztosítják, hogy bizonyos magatartásformákat automatikusan, minden további hatáselemzés nélkül versenyellenessé lehessen minősíteni.[91] Éppen ezért a versenyjogban a jogi vélelmek közgazdasági megfontolásokat fejeznek ki. Sok esetben gyakorlati tapasztalatokon alapulnak, mint a célzatos jogsértések, amely kapcsán az Európai Bíróság kifejezetten ki is mondta, hogy "a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen magatartások a termelés csökkenésével és az árak növekedésével járnak, és a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára való kedvezőtlen elosztását eredményezik."[92]
Nem csak jogellenességi, de jogszerűségi jogi vélelmek (safeharbour) is léteznek. Erre példa a versenyjogban a csoportmentesség. De példaként felhozható az összefonódás kontrollból a közleményekben rögzített piaci részesedés küszöbök, amelyek alatt kizárt, hogy az összefonódás komoly aggályt vetne fel.
A fentiek során már többször említett célzatos jogsértésekhez kapcsolódik az egyik legismertebb versenyjogi jogi vélelem, amely megdönthető hatékonysági alapon [101. cikk (3) bekezdésébe foglalt feltételek teljesülése esetén], igaz meglehetősen nehezen,[93] ezért a gyakorlatban per se tilalomnak is tekintik.[94] Az érintett vállalkozás ugyan érvelhet amellett, hogy nincs megállapodás, nem minősül versenyjogilag vállalkozásnak vagy nincs a tagállamok közötti kereskedelemre hatással.
Az erőfölényes vállalkozás által alkalmazott átlagos változó költség alatti árazás visszaélésszerűsége mellett is megdönthető vélelem szól, kivéve, ha van valami objektív indoka, például új termék bevezetése.[95] Szintén megdönthető vélelem szól az erőfölényes vállalkozás által alkalmazott hűségkedvezmények (amikor a vevőket úgy köti magához az erőfölényes, hogy szükségleteiket teljes egészében vagy jelentős részben kizárólag az említett vállalkozástól szerezzék be) versenykorlátozó jellege mellett.[96] Mint fentebb láttuk a viszonteladásiár-rögzítés is jogellenes, hacsak nem szólnak mellette hatékonysági érvek.
A fentiek során többször is előkerült, így most összefoglalóan is érdemes rá utalni, hogy az erőfölénnyel való visszaélés vélelmei alóli mentesülés elképzelhető objektív igazolás és hatékonysági védekezés útján is. Objektív indokot képezhet, hogy az erőfölényes vállalkozás is jogosult gazdasági érdekei védelmére és a versenyben megteheti az érdekei védelméhez szükséges lépéseket.[97] Ehhez hasonlóan az eladás csökkenésével szembeni védekezési stratégia versenyben teljesen jogszerű és része a verseny normális folyamatának.[98] A magyar hatósági gyakorlat szerint is a gazdasági erőfölényben levő vállalkozástól sem várható el a saját érdekeivel ellentétes, számára gazdasági hátrányt okozó üzleti kapcsolat fenntartása vagy létrehozása,[99] ezen belül nem kötelezhető a vállalkozás arra, hogy költségtöbblettel járó gazdálkodást folytasson.[100] A hatékonysági előnyök kapcsán a vállalkozásnak kell megfelelően igazolnia, hogy a magatartása versenykorlátozó hatását az abból fakadó hatékonysági előnyök felülírják.
További, eljárásjogi vélelmek is felhozhatók volnának (pl. hallgatással létrehozott döntés), de ezek nem versenyjog specifikusak, mert széles körben elterjedtek a közigazgatási eljárásjogban, így ezekre most részleteiben nem térek ki.
A versenyjogi vélelmeket a jogterület büntetőjogias jellege miatt az ártatlanság vélelme fényében kell vizsgálni. Emiatt egyrészt a versenyjogi vélelmeknek megdönthetőnek kell lenniük. Másrészt a versenyjog büntetőjogias jellege a bírói gyakorlat szerint sem zárja ki a közvetett bizonyítékok láncolatán keresztüli bizonyítást (ténybeli vélelmek alkalmazását), de jogi vélelmek alkalmazását sem, amennyiben e vélelmek észszerű keretek között maradnak. A versenyjogban is a jogi vélelmeken érhető tetten a jogterület sajátosságai. Ez abból fakad, hogy a versenyjog célja a gazdasági jólét növelése, ezért a jogalkalmazás a gazdasági kontextus figyelembevételét követeli meg, amely összetett feladat. A bírói gyakorlat szerint is elismerten a vélelmek jogalkalmazás hatékonyságát szolgáló alkalmazása jogszerű érv a vélelmek mellett. A versenyjogban ezért a jogi vélelmek tipikusan azt biztosítják, hogy bizonyos magatartásformákat automatikusan, miden további hatáselemzés nélkül versenyellenessé lehessen minősíteni. Bár a versenyhatóságok az ilyen vélelmek kiterjedt alkalmazásában érintettek, látható, hogy a bírói gyakorlat igyekszik ezt kordában tartani. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a vélelmek a vállalkozások megfelelését is előmozdítják egy olyan jogterületen, mint a versenyjog, amelynek szabályai egyébként magasan absztraháltak és önmagukban kevés eligazítást adnak. ■
JEGYZETEK
[1] Ireland v. United Kingdom, 18 January 1978, application no. 5310/71, Series A no 25, p 65, [1978] ECHR 1, (1978) 2 EHRR 25, para. 161.
[2] Opinion of AG Bot in C-605/13 P Anbouba, ECLI:EU:C:2015:2, para. 50.
[3] Pieter Van Cleynenbreugel: Legal presumptions in abuse regulation: (where) do EU and U.S. antitrustapproachesmeet?
[4] Ritter, Cyril, Presumptionsin EU Competition Law (July 10, 2017). Availableat SSRN: https://ssrn.com/abstract=2999638,15.
[5] Allen kontra Egyesült Királyság [GC] (24524/09), 2013. július 12., 93. bekezdés.
[6] 19/2009. (II. 25.) AB határozat, 35/B/2009. AB határozat.
[7] 30/2014. (IX. 30.) AB határozat.
[8] C-199/92. P. Hüls kontra Bizottság ügyben EBHT [1999], I-4287. o., 149. és 150. pont.
[9] A Tanács 1/2003/EK rendelete (2002. december 16.) a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról, OJ L 1, 4.1.2003, 1-25.
[10] 30/2014. (IX. 30.) AB határozat.
[11] Öcalan kontra Törökország, 46221. sz., EJEB 2005IV.,180. §.
[12] C-45/08 Spector Photo Group és Van Raemdonck, EU:C:2009:806, 43. és 44. pont.
[13] Salabiaku kontra Franciaország, A. sorozat 141-A. szám, 1988. október 7., 28. §.
[14] Engel and others v. the Netherlands, 5100/71, 5101/71, 5102/71, 5354/72 and 5370/72, 23 November 1976.
[15] E tekintetben ld.: MenariniDiagnostics S.R.L. vs. Italy, 43509/08, September 27; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat.
[16] Kfv.III.37.582/2016/16., 137. és 140. pontok.
[17] E tekintetben ld. még az EJEB vonatkozó gyakorlatát is: Västberga Taxi and Vulic v. Sweden, 23 July 2002, no. 36985/97, para. 113.
[18] C-521/09 P Elf Aquitaine, ECLI:EU:C:2011:620, 62.; C-501/11 P Schindler, ECLI:EU:C:2013:522.
[19] AG Kokott's opinionin C-8/08 T-Mobile, ECLI:EU:C:2009:110, 93., and AG Szpunar's opinionin C-74/14 Eturas, ECLI:EU: C:2015:49397.
[20] Kfv.III.37.582/2016/16., 138. pont.
[21] Kfv.III.37.582/2016/16., 138. pont.
[22] Salabiaku kontra Franciaország, 10519/83, series A. no. 141-A. § 28., és Kfv.III.37.582/2016/16., 138. pont.
[23] Kfv.III.37.582/2016/16., 138. pont.
[24] KfV.II.37.672/2015/28., 112. pont.
[25] KfV.II.37.672/2015/28., 112. pont.
[26] Kfv.III.37.582/2016/16., 142. pont.
[27] C-382/12 P Mastercard, ECLI:EU:C:2014:2201, 91; C-196/99 P Aristrain, ECLI:EU:C:2003:529, 81; C-453/99 Courage v. Crehan, ECLI:EU:C:2001:465, 26; C-194/14 P AC Treuhand, ECLI:EU:C:2015:717, 36.
[28] Janosevic v. Sweden, 23 July 2002, application no. 34619/97, 102-104.
[29] Safe Harbours and Legal Presumptions in Competition Law, Background Note by the Secretari at, 9 November 2017 DAF/COMP(2017)9, 13.
[30] Safe Harbours and Legal Presumptionsin Competition Law, Background Note by the Secretari at, 9 November 2017 DAF/COMP(2017)9, 13.
[31] Safe Harbours and Legal Presumptions in Competition Law, Background Note by the Secretari at, 9 November 2017 DAF/COMP(2017)9, 12.
[32] C-8/08 T-Mobile Netherlands BV v Raad van bestuur van de Nederland se Mededingingsautoriteit [2009] 5 C.M.L.R. 1701,.43
[33] David Bailey: Presumptionsin EU competitionlaw, 2010, 31 E.C.L.R., Issue 9., 25.
[34] Pieter Van Cleynenbreugel:Legal presumptions in abuse regulation: (where) do EU and U.S. antitrustapproachesmeet?
[35] Tóth András: Az elektronikus hírközlés és média gazdasági szabályozásának alapjai és versenyjogi vonatkozásai, Infokommunikáció Könyvek, HVG-Orac, Budapest, 2008.
[36] Safe Harbours and Legal Presumptions in Competition Law, Background Note by the Secretari at, 9 November 2017 DAF/COMP(2017)9, 5.
[37] P. Lowe, "Taking Sound Decisionson the Basis of Available Evidence" in C.D. Ehlermann&M. Marquis (eds), Evaluation of Evidence and its Judicial Review in Competition Cases.
[38] David Bailey: Presumptionsin EU competition law, 2010, 31 E.C.L.R., Issue 9., 26.
[39] Ld. Nils Wahl: Recenttrendsat the Court of Justice of the European Union, ConcurrencesNo 4-2018.
[40] A Bizottság 330/2010/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról, L 102/1, 23.4.2010.
[41] European Commission, Guidanceon restrictions of competition "byobject" for the purpose of definingwhich agreements may benefit from the De MinimisNotice, SWD(2014) 198 final, 5.
[42] Commissionnotice - Guidelineson Vertical Restraints, Official Journal C-130, 19.05.2010, p. 1, 223. pont.
[43] Commissionnotice - Guidelineson Vertical Restraints, Official Journal C-130, 19.05.2010, p. 1, 225. pont.
[44] Leeg in Creative Leather Proods., Inc. v. PSKS, Inc., 551 U.S. 877 (2007).
[45] C-67/13. P. CB kontra Bizottság, EU:C:2014:2204.
[46] C-67/13. P. CB kontra Bizottság, EU:C:2014:2204, 58. pont.
[47] C-32/11 Allianz Hungária Biztosító és társai, EU:C:2013:160, 35. pont.
[48] 123/83, Clair EU:C:1985:33, 22. pont.
[49] C-67/13. P. CB kontra Bizottság, EU:C:2014:2204, 51. pont.
[50] C-32/11 Allianz Hungária Biztosító és társai, EU:C:2013:160, 36. pont és C-67/13. P. CB kontra Bizottság, EU:C:2014:2204, 53. pont.
[51] C-413/14. P. Intel, EU:C:2017:632.
[52] AG Whal Opinionin Intel (Case C-413/14. P.) 87. pont.
[53] 85/76, Hoffmann La Roche kontra Bizottság, EU:C:1979:36, 89. pont.
[54] C-413/14P Intel, EU:C:2017:632, 138-139. pontok.
[55] C-413/14P Intel, EU:C:2017:632, 140. pont.
[56] Cani Fernández: Theuse of presumptions and burdens of proof in Competition Law Cases, EU Competition Law Summit, Ithaca, 23/08/2018, 6.
[57] David Bailey: Presumptionsin EU competitionlaw, 2010, 31 E.C.L.R., Issue 9., 21.; Ritter, Cyril, Presumptionsin EU Competition Law (July 10, 2017). Availableat SSRN: https://ssrn.com/abstract=2999638.
[58] Kfv.III.37.582/2016/16., 138. pont.
[59] Kfv.II.37.672/2015/28., 39. pont.
[60] Kfv.II.37.672/2015/28., 112. pont.
[61] C-204/00 P Aalborg Portland, ECLI:EU:C:2004:6, paras. 56-57.
[62] T-110/07. Siemens kontra Bizottság, EU:T:2011:68 48. pont.
[63] C-286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság EBHT [2000], I9925. o., 29. pont.
[64] C-521/09 P Elf Aquitaine, ECLI:EU:C:2011:620, 61. pont.
[65] 62/86, AKZO Chemiev European Commission, [1991] ECR I-3359, 60. pont.
[66] Communication from the Commission - Guidanceon the Commission's enforcement priorities in applying Article 82 of the EC Treaty to abusive exclusion a ryconduct by dominant under takings OJ C 45, 24.2.2009, p. 7-20., 13-14.
[67] Ritter, Cyril, Presumptionsin EU Competition Law (July 10, 2017). Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=2999638
[68] C-634/13 P Total Marketing Services kontra Bizottság, EU:C: 2015:614, 26. pont.
[69] C-199/92 P, Hüls v. Commission 155, C-49/92 P, Commission v. Anic, ECLI:EU:C:1999:356, 96. pont.
[70] T-303/02 Westfalen Gassen, ECLI:EU:T:2006:374, 76. pont.
[71] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 46. pont
[72] C-286/13 P Dole Food kontra Bizottság, EU:C:2015:184, 126. pont.
[73] C-49/92 P Anic, ECLI:EU:C:1999:356, 121. pont.
[74] C-455/11 P Solvay, ECLI:EU:C:2013:796, 43. pont.
[75] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 41. pont.
[76] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 39. pont.
[77] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 40. pont.
[78] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 41. pont.
[79] C-634/13 P Total Marketing Services kontra Bizottság ítélet EU:C:2015:614, 23. és 24. pont.
[80] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 47. pont.
[81] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 48. pont.
[82] C-74/14 Eturas, ECLI:EU:C:2016:42, 49. pont.
[83] 89, 104, 114, 116, 117 and 125 to 129/85. A. Ahlström Osakeyhtiö and others v Commission of the European Communities. ("Wood Pulp") EU:C:1988:447.
[84] 29/83. és 30/83. sz., Compagnieroyaleasturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság egyesített ügyek [EBHT 1984., 1679. o.] 16. pontja, valamint a C-89/85., C-104/85., C-114/85., C-116/85., C-117/85. és C-125/85-C-129/85. sz., Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság egyesített ügyek [EBHT 1993., I1307. o.] 126. és 127. pont.
[85] Kfv.37.646/2015/14. szám.
[86] 9.Kpk.720.051/2018/8.
[87] C-49/92 P Anic, ECLI:EU:C:1999:356, 203. pont.
[88] Kfv.II.37.672/2015/28., 133. pont.
[89] Kfv.II.37.672/2015/28., 133. pont.
[90] Kfv.II.37.672/2015/28., 133. pont.
[91] Pieter Van Cleynenbreugel: Legal presumptions in abuse regulation: (where) do EU and U.S. antitrust approachesmeet?
[92] C-67/13. P. CB kontra Bizottság, EU:C:2014:2204, 51. pont.
[93] T-17/93 Matra Hachette SA v Commission of the European Communities [1994] E.C.R. II-595, 85. pont.
[94] Ritter, Cyril, Presumptionsin EU Competition Law (July 10, 2017). Availableat SSRN: https://ssrn.com/abstract=2999638
[95] Case C-62/86, Akzo Chemie BV v European Commission, [1991] ECR I-3359, 71. pont.
[96] 85/76, Hoffmann La Roche kontra Bizottság, EU:C:1979:36 és C-413/14P Intel, EU:C:2017:632.
[97] 27/76 United Brands v Commission, 189. pont.
[98] C-457/10 P Astra Zeneca v Commission, 129. pont.
[99] Vj-132/1993., Fővárosi Bíróság 2.K. 32366/1993.
[100] Vj-181/1991., Fővárosi Bíróság 2.K.32527/1992.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző GVH elnökhelyettese, a Versenytanácsának elnöke.
Visszaugrás
