"A munkaerőpiac jövője az aktuális készségek előrejelzésének képességtől, a folyamatos és gyors tanulás képességétől függ. Azon intézkedések, amelyek hatékonyan elősegítik a munkaerő áramlását egyik munkahelyről a másikba, képesek előmozdítani egy zöldebb jövőt"[1]
Tanulmányomat olyan kutatás aktuális állomásaként határozom meg, amelynek célja a magyar foglalkoztatás- és szociálpolitikai rendszer, valamint a munkajog eszköztárának szélesítése, új irányvonalak keresése, a környezeti, gazdasági, munkaerőpiaci változások és egyéb expanzív tényezők behatásai által szükségessé váló nóvumok vizsgálata.[2]
A klímaváltozás által okozott gazdasági és munkaerőpiaci reformok ugyanis hasonló reakciókat válthatnak ki és váltanak is ki - tekintettel arra, hogy a zöld foglalkoztatási program a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (továbbiakban: ILO) által létrehozott és támogatott HR-produktum -, mint tette azt a XIX. század során a világon végigfutó ipari forradalom. Nevezetesen ugyanolyan fundamentális változásoknak ad táptalajt a zöld ipari forradalom, mint tette azt elődje az 1800-as években a mai napig alapvetőnek számító, garanciális munka- és szociális jogi szabályok életre hívásakor.[3]
Munkám kiindulópontja az volt, hogy a több ország - leginkább a Fülöp-szigetek - által kifejlesztett, a környezetváltozás hatásait ellensúlyozni hivatott foglalkoztatási stratégiák tanulmányozása lehetséges új tudományos eredményekhez vezethet e területen. Célom, hogy az így feldolgozott adatmennyiséggel egy, a jövőben akár atipikus foglalkoztatási jogviszonyként a Munka Törvénykönyve fejezetei közt is szerepeltethető, a humánerőforrás-menedzsmentet magasabb szintre emelő és az aktív foglalkoztatáspolitikában szükségszerű szemléletváltásra is jelentős hatást gyakorló munka- és szociális jogi instrumentum jogi szabályozását körvonalazzam a magyar jogdogmatika és jogtudomány számára.
Az elmúlt időszak eseményei, evolúciós és környezeti változásai azonban olyan anomáliákat tárták fel,[4] amelyek arra ösztönöznek, hogy az elkövetkezendő kutatásaim során nem csupán az aktív munkaerőpiaci eszközök reformfolyamatainak lehetséges irányvonalait kutassam, hanem a passzív foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika területét érintő súlyos, a munkaerőpiacot alapjaiban érintő hiányosságokra is érdemi válaszokkal, megoldásokkal szolgáljak elméleti és gyakorlati szinten egyaránt.
E tanulmányban azonban az aktív eszközök új válfaját vizsgálom, ami akár azonos is lehet egy új, a jogdogmatikai fejlődés kezdeti stádiumában lévő atipikus foglalkoztatási jogviszonnyal a zöld foglalkoztatás területén. A kutatásom keretei közt elsőként a tipikustól eltérő munkavégzési formák és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök közötti átjárás lehetőségét veszem górcső alá, azaz arra a kérdésre keresem a választ, hogy valóban kettős-e a kutatási irányvonal, és létezik-e egy "szociálisabb", valamint egy "munkajogiasabb" út, amely mentén bemutatom ezt a programot. Esetleg a két, látszólag egymás mellett haladó pálya egy és ugyanazon jogpolitikai, munkaerőpiaci stratégiák terméke, és a kettősség feloldható pusztán a mögöttük meghúzódó, életre hívásukhoz kapcsolódó indokokkal?
E kérdéshez szorosan kapcsolódva, arra a gyakorlati anomáliára is megoldást próbálok találni, hogy ha a zöld foglalkoztatási program a jövőben megvalósul, akkor milyen keretek közt kell annak megtörténnie? Szükséges és célszerű-e egy, a foglalkoztatási jogviszonyok és a munkavégzés alapvető kérdéseit már tartalmazó jogkódexen kívüli normaalkotási folyamat - mint történt az a közfoglalkoztatási jogviszony esetében[5] -, vagy elegendő, megfelelő az, hogy az Mt. munkavégzés egyes típusaira vonatkozó különös szabályai[6] közt helyezzük el a program dogmatikai alapjait. Továbbá ehhez kapcsolódóan szükséges az egyenlő bánásmód követelményébe ütközés lehetőségének vizsgálata, azaz megalapozhatja-e a munkakörön alapuló
- 50/51 -
hátrányos megkülönböztetést - a Fülöp-szigeteki példához hasonló - külön ágazati jogszabályban történő szabályozás.
Úgy gondolom, hogy ezen alapvető kérdések feltevése és megválaszolása elengedhetetlen ahhoz, hogy a zöld foglalkoztatással kapcsolatban érdemi, tudományos szintű megalapozottsággal rendelkező, gyakorlatnak szánt megoldásokkal felruházott jogtudományi kutatást tudjak végezni. Szükséges ugyanis valamilyen módon a hazai jogdogmatikát és magát a jogrendszert is közelíteni a zöld foglalkoztatás elvrendszeréhez. Ehhez pedig megfelelő fogalmakat és részletszabályokat kell kidolgozni hosszabb távon, ami egyfajta foglalkoztatás- és szociálpolitikai, valamint munkajogi reformot is előre vetít.
A további részletszabályok megalkotása is szükséges természetesen ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a jogintézményről, és egyáltalán jogintézménynek nevezhessük azt, azonban ehhez az általam feltett kérdések mögött meghúzódó anomáliák feltárásán és feloldásán keresztül vezet az út. Így jelen prológusban előrevetítem egy, a zöld foglalkoztatás részletszabályainak kidolgozását célzó kutatás elvégzését, amely ezen publikációm befejeztével kezdődik, és célja a különös szabályok megalkotása a zöld munkaviszony számára, tekintettel a korábbi tudományos eredményekre a témában.
Mindezeket megelőzően azonban a könnyebb érthetőség érdekében fogalmi áttekintéssel élek az ILO "green jobs" programját illetően.
Az ILO által kialakított definíció a következőképpen vázolható fel:
"Zöld munka minden olyan munkavégzés, amely részese a gazdasági folyamatoknak, fenntarthatóbb, mint az adott munkavégzést tekintve bármelyik másik alternatíva, és emellett mégis az ugyanazon, tisztességes munkafeltételeket biztosítja a benne dolgozók számára, mint bármelyik másik munkavégzésre irányuló jogviszony."[7]
A dogmatikai alapokon túl azonban a green jobs program keretei közt az ILO olyan tartalmi elemeket is megfogalmaz, amelyek iránymutatásul szolgálnak, mi kell ahhoz, hogy egy munkahely, munkafolyamat "zöld" minősítést kapjon.[8] Érdemes leszögezni már a fogalmi alapok tisztázásánál, hogy ezen munkaerőpiaci ajánlás a fejlődő országokat érintő munkanélküliség és éghajlati változások okozta negatív hatások kiküszöbölése érdekében életre hívott program.[9] Ennek megfelelően jogi jellegét tekintve csupán a "soft law" kategóriába sorolható, azonban már a definíció vizsgálatakor is olyan többletelemekkel találkozunk, amelyek munka- és szociális jogi vonásokkal ruházzák fel a zöld foglalkoztatást.[10] A következő tanulmányomban ezen jogintézmény gyakorlati szintű köntösbe öltöztetésével foglalkozom.
Az alábbi fejezetben az első hipotézis kapcsán vizsgálódom, azaz kitérek arra, hogy valóban érdemes-e különbséget tenni a zöld foglalkoztatás foglalkoztatáspolitikai és munkajogi vonásai között. A kutatásom során arra törekszem, hogy a munkajog és szociális jog közötti szoros köteléken[11] túllépve - azonban azt nem figyelmen kívül hagyva - megvizsgáljam, hogy van-e mélyebb, konkrétabb kapcsolódás a két jogi instrumentum között.[12] Ezt azért tartom fontosnak, mert a gyakorlatban is megvalósítható, nem pusztán munkahelyteremtési program, hanem egy jövőbeni atipikus foglalkoztatási jogviszony kialakítása során normaként történő elhelyezése következtében érdemes teleologikus indíttatású áttekintést végezni, hogy pontosan mi is az a jogalkotói szándék, amely életre hívja ezt a jogintézményt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
