Az önkormányzati normák elfogadása során a döntéshozó valamilyen társadalmi, gazdasági, politikai stb. cél elérésére törekszik. A jogszabályok és más döntések általában rövid időn belül hatályosulnak, ily módon elfogadásuk után a célt azonnal betöltik (legalábbis jó esetben). Az egyes jogszabályok, döntések így rövid távú célokat szolgálnak, és illeszkednek egy magasabb rendbe, stratégiába, koncepcióba.
Az önkormányzatok esetében is megfigyelhető az a tendencia, hogy kénytelenek (legyen az jogi vagy egyéb kötelezettség, esetleg jogosultság) rövid, közép- és hosszú távon gondolkodni. Ennek az alapja pedig a tervezés. Az önkormányzatok napi döntései (pl. képviselő-testületi határozat, rendelet vagy bizottsági, polgármesteri határozat) egy magasabb rendbe illeszkednek, rövid, közép- és hosszú távú célkitűzéseket szolgálnak. A stratégia, koncepció sok esetben a határesetek eldöntésében is segít, meghatározza az érdekeket, azok súlyát. A tervezés nemcsak az önkormányzatok munkáját segíti, hanem az állampolgárok számára (és a polgármesteri hivatali alkalmazottak) számára is orientáló jellegű lehet. Tudják, hogy a városuk, amelyben élnek, a turizmus/tudomány fellegvárává, iparvárossá vagy a "nyugalom szigetévé" szeretne válni.
Mindez azonban összetett döntéshozatali folyamatokat eredményez. Ez a komplexitás azonban hosszabb távon kifizetődő, hiszen minőségi jogalkotáshoz, demokratikus döntéshozatalhoz és az igényekhez igazodó jogalkotáshoz vezet.
A jelen tanulmány keretében a stratégiai gondolkodás elméletét és annak gyakorlati megvalósulását mutatom be. Célom, hogy a tervezés fontosságára rávilágítsak, ezáltal az önkormányzatok számára elfogadottá váljon, hogy a célok kitűzése és azok megvalósítása hosszú távon az önkormányzatok érdekét szolgálja.
A stratégiai gondolkodás és a projektszemlélet a versenyszféra sajátja, mely egyre inkább kezd meghonosodni a közigazgatásban is kisebb-nagyobb gátló és segítő tényezőkkel.
- 43/44 -
A döntés-előkészítés folyamatában mind a politikai, mind a szakértői oldal szigorúan ragaszkodik a megszokott mechanizmusokhoz. A szokások megtartása egy könnyebb utat jelent, de az új kihívásokhoz elengedhetetlen az igazodás. A megszokott módszereket, eljárásokat stb. nem kell feltétlenül "sutba dobni", azokra építeni, azokat fejleszteni kell. A jelenlegi felgyorsult világ újfajta igényeket hoz, a digitalizáció, a globalizáció pedig újfajta lehetőségeket rejt magában. Az új helyzet felmérése tehát feltétlenül szükséges a döntéshozatal során. Ily módon a hosszú távú célkitűzések is felülvizsgálhatók, módosíthatók.
A politikai váltógazdaság és az intézmények túlzott mértékű átpolitizáltsága sem segíti a hosszú távú gondolkodást. A politikai gondolkodás jellemzője a rövid távú hasznokban rejlik. A döntéseket elsősorban a (legalább) ciklusonként megrendezésre kerülő választások megnyerésének a reménye motiválja. Jóllehet valódi hatékonyságot elérni csak ciklusokon átívelő stratégiával és megvalósítással lehet. Ehhez az kellene, hogy a politikai erők megtalálják azt a közös irányvonalat, amely kormányváltásokat is "túlélne". Ez a fajta hozzáállás nyilvánvalóan egy politikai szemléletváltást jelentene, amely forradalomszerűen (egyik napról a másikra) nem tud lezajlani.
A közigazgatás működésében kihívásként jelentkezik továbbá a generációs szakadék eltüntetése is: az idősebb, egy-egy szakterületet jól ismerő szakember és a fiatalabb generáció között, aki a nyelveket jól beszéli és az informatika adta lehetőségeket jól ismeri.[2] A két generáció más módon látja a dolgokat: az idősebbek papíralapú dokumentációban (feljegyzés, értekezlet stb.), míg a fiatalabbak a projektszemléletben bíznak. A tapasztalatot és az újszerű ismeretet kellene ötvözni, illetve a funkcionális szemlélet helyébe a problémamegoldó szemlélet kellene hogy lépjen.[3] Fontos lenne az interdiszciplináris szemlélet erősítése, amelyre a projektmunka megfelelő válasz lehet. Ideértve azt a szemléletet is, hogy az adott szakmán (pl. jogi, pénzügyi terület stb.) kívül a kreatív gondolkodás is fontos.[4] Az is biztos, hogy a szakembereknek óriási a felelőssége, hogy a politika a hatásvizsgálatban ne a visszahúzó erőt lássa, hanem a lehetőséget. Ezzel alakítható ki a szemléletváltás, ami szükséges lenne a minőségi jogalkotáshoz: a politikai legitimitás nem egyenlő a szakmai mindentudással.[5]
A fenti tényezők inkább csak kiragadott példák, hiszen számos más körülmény befolyásolja akár negatív, akár pozitív irányban a stratégiai gondolkodást. Éppen ezért inkább brainstorming jelleggel, felsorolásszerűen szedtem össze az alábbiakban azokat a körülményeket, amelyek befolyásolják az önkormányzatok tervezését. A magyar stratégiai gondolkodást, a megfelelő akciótervek kidolgozását és végrehajtását a következő tényezők erősítik, illetve gátolják, amelyek számos lehetőséget és veszélyt is rejtenek magukban:[6]
1. táblázat: SWOT-analízis a minőségi jogalkotásról Magyarországon[7]
| Erősségek - szabályozott jogalkotási folyamat - hatásvizsgálati szemlélet megléte - deregulációs tevékenység működése - a területhez kapcsolódó szakképzések létezése - szakmai tudás | Gyengeségek - kevésbé szilárd jogrend, gyakran változó alapok - a jogalkotási folyamat erőteljes pozitív jogi meghatározottsága - közigazgatási személyzet szakmapolitikai irányultsága − problémamegoldó szemlélet hiányos, inkább funkcionális − gyors végrehajtási igény − civilek aktivitása kicsi − általános negatív politikai vélekedés a hatásvizsgálatról |
| Lehetőségek - az EU "Better regulation" szemlélete kihat a tagállamokra − a tudományterületek folyamatos fejlődése gazdagítja a jogalkotás eszköztárát − tudományos intézmények nyitottsága − a gazdasági növekedés és a hatékonyság növekedésének igénye | Veszélyek − jogalkotási hagyományok alapján félő, hogy a politikai érdekek győzedelmeskednek az egyéb érdekek felett |
A fenti "erősségek és gyengeségek" természetesen nem egy hiánytalan meghatározást jelentenek, inkább csak ötleteket, de úgy gondolom, hogy ezek azok a fő körülmények, amik a mai döntéshozatali eljárást meghatározzák.
A fenti körülmények helytől, időtől, a jogalkotás szintjétől különbözhetnek, így érdemes lefektetni, hogy a tanulmány elsődlegesen a települési önkormányzatok jogalkotási (döntéshozatali) eljárását veszi górcső alá.
A jogalkotás (döntéshozatal) nem tekinthető pusztán egy lineáris folyamatnak, amely az igény felmerülésétől kezdve a megszövegezésen és az általános hatásvizsgálaton keresztül a norma elfogadásáig, illetve hatályosulásáig terjed, hanem annál jóval szerteágazóbb. A normaalkotásnak összetett jelleget egyrészről az kölcsönöz, hogy a jogalkotás nagyrészt jogszabályban meghatározott rend szerint zajlik, és vannak szakági előírások is (pl. az általános jogalkotási hatásvizsgálaton kívül szektorspecifikus előírások: a környezetvé-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
