https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.1.03
A büntetőeljárás során biztosítandó konzuli védelem nem kizárólag a konzuli tisztviselőnek a küldő állam és a fogadó állam közötti információcsere, koordináció, és a fogvatartott áthelyezésében való közreműködése szempontjából jelentős, de kiemelt szereppel bír a szabadságától megfosztott személy jogainak védelme terén is. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy mennyiben biztosít egységes konzuli védelmet a fogvatartottak számára a nemzetközi közjog univerzális szabályozása, illetőleg mutatnak-e eltéréseket az európai, illetve amerikai regionális szabályozások, valamint az azok alapján meghozott bírósági döntések.
Kulcsszavak: konzuli védelem, büntetőeljárás, információcsere, emberi jogok, nemzetközi esetjog
The importance of consular protection in criminal proceedings cannot be overstated. It is vital for the exchange of information between the sending and receiving states, for coordination, and for the consular officer's involvement in the transfer of the detainee. Furthermore, consular protection plays a key role in protecting the rights of persons deprived of their liberty. The objective of this study is to examine the extent to which universal principles of public international law ensure uniform consular protection for detainees, and whether there are discrepancies between European and American regional regulations and the court decisions based on them.
Keywords: consular protection, criminal proceedings, exchange of information, human rights, international case law
A büntetőeljárás során a fogvatartottak megfelelő bánásmódjának biztosítása rendkívül érzékeny, már a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi Bécsi Egyezmény (továbbiakban: BKE) elfogadása idején is vitatott területét képezte a konzuli védelmi szituációknak. Az aláíró államok számos ponton kerültek nézeteik tekintetében ellentétes álláspontok közé, amely végül az alább elemzett BKE 36. cikkének végleges szövegváltozatán is érzékelhető. A konzuli kapcsolattartáshoz való jog jogosultjainak köre ugyanis kettős. A büntetőeljárás során megvalósuló konzuli védelem nem csupán a konzuli tisztviselőnek a küldő állam és a fogadó állam közötti információcsere, koordináció, és a fogvatartott áthelyezésében való közreműködése szempontjából jelentős, de kiemelt szereppel bír a szabadságától megfosztott személy jogainak védelme terén is. Milyen keretet nyújt e jogok érvényesítésére a nemzetközi jog univerzális szintjén elfogadott 1963. évi Bécsi Egyezmény, és milyen szereppel bírnak a nemzetközi univerzális, regionális joghatósággal bíró jogorvoslati intézmények, valamint az államok bilaterális szintű szerződései? Az alábbiakban kifejtettek e kérdéskör mentén vizsgálódnak.
Ami a konzuli védelem nemzetközi jogi univerzális szintű szabályozását illeti, az 1963. évi bécsi egyezmény meglehetősen részletes elemzését adja a konzul jogainak a segítségnyújtás biztosítása érdekében. A konzuli tisztviselő könnyítéseit, kiváltságait és mentességeit tárgyaló fejezet 36. cikke biztosítja a küldő állam honosaival kapcsolatos szabad érintkezés jogát.[2] A cikk ugyanakkor e jogot nem csupán a konzuli tisztviselő részére biztosítja, de ugyanígy felruházza a küldő állam honosát a konzuli tisztviselővel való érintkezés jogával, nyomatékosítva ezáltal a rendelkezés hozzájárulását az eljárás alá vont személy jogainak védelméhez.
A fogadó államban zajló hatósági eljárások tekintetében a 36. cikk szerint a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek késedelem nélkül értesíteni a küldő állam konzuli képviseletét, ha annak konzuli kerületében a küldő állam honosságával rendelkező valamely személyt letartóztattak, bebörtönöztek, előzetes letartóztatásba helyeztek vagy bármely más módon feltartóztattak. E személy részéről a konzuli képviselethez intézett mindenfajta közlést kötelesek továbbítani. Mindezen jogairól a fogadó állam hatóságai az érdekelt személyt késedelem nélkül felvilágosítani kötelesek. Fontos fordulata azonban a BKE rendelkezésének, hogy az állampolgárság szerinti konzuli képviselet értesítése csakis annyiban válik a fogadó állam kötelezettségévé, amennyiben azt az eljárás alá vont, érintett személy kéri. Az érintett rendelkezés végleges szövegváltozatának elfogadása annyira nehézkes és hosszadalmas egyeztetési folyamatot vett igénybe, hogy az egyezmény végső szövegtervezetének elfogadását is jelentősen hátráltatta. Amíg arról egyöntetű vélemény formálódott, hogy a fogadó állam köteles biztosítani a konzul és a fogva tartott személy érintkezését, arról nem született egységes álláspont, hogy a fogadó állam köteles-e értesíteni a küldő állam konzuli szolgálatát a fogva tartás tényéről. A Nemzetközi Jogi Bizottság által elfogadott tervezet ez utóbbi kötelezettséget egyértelműen rögzítette, azonban a végső szövegtervezet elfogadása során a Bécsi Konferencián számos ellenvélemény fogalmazódott meg.
Az egyik gyakorlatilag az érintett személy akaratnyilvánítási szabadságához kapcsolódott, amely az emberi jogok aspektusából kívánta limitálni az értesítési kötelezettséget, ezzel elősegítve az egyén akaratnyilvánítási szabadságát. A másik ellenérv is az emberi jogok védelme mentén kívánta szűkíteni a fogadó állam ezen kötelezettségét, az erről történő rendelkezést emberi jogi egyezményekben történő deklarálásához vagy kétoldalú konzuli egyezményekben történő rögzítéséhez kötve. További ellenérvként merült fel továbbá a fogadó állam hatóságainak túlzott munkaterhére történő hivatkozás, amennyiben kimagasló számban folytatnak le idegen állampolgárokkal szemben eljárást, illet-
- 16/17 -
ve a fogadó állam területére belépő idegen állam polgárának azon kötelezettsége, hogy az államba történő belépésével elfogadja az ott érvényesülő igazságszolgáltatási rendszer eljárását és ne folyamodhasson eltérő vagy magasabb szintű védelemhez, mint amelyben a fogadó állam polgárai is részesülnek. Egyes államok belső jogi szabályozása pedig kifejezetten tiltja az érintett személy hozzájárulása nélküli kommunikációt harmadik fél irányába.[3]
Az érintett aggályok mérlegelésén túl azonban a cikkely elfogadásának elsődleges célja, hogy a konzul segítséget nyújthasson az állampolgárnak, amelyet megfelelő tájékoztatás nélkül képtelen megvalósítani, így a rendelkezés lényege kerülne veszélybe. A végső szövegtervezet ezen megfontolás mentén tartalmazza a fogadó állam hatóságának azon kötelezettségét, hogy az érintett személy számára a konzuli védelemhez való jogáról köteles felvilágosítást nyújtani.[4] Az elfogadott BKE-cikkely értelmében a fogadó állam hatóságainak értesítési kötelezettségét illetően az érintett személy beleegyezéséhez kötött értesítési kötelezettség az érintett fél jogainak gyakorlása irányába tereli a kapcsolatfelvételhez való jogot, ugyanis kizárólag annak kérelmére értesíthető az érintett konzuli szolgálat a fogva tartásról. Ez az eljárásrend azonban csorbítja a konzuli kapcsolattartáshoz való jog gyakorlatban történő érvényesülését, mivel amennyiben a fogva tartott személy nem kéri, úgy a konzul nem értesül a fogva tartásról, így szigorú értelemben véve szűkül a konzuli tisztségviselő azon kiváltsága, hogy a küldő állam honosával érintkezzen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
